„A „miedo escénico”? Ez nem csak egy korszakot határoz meg. Ez nem olyasvalami, ami a jegyár része… Ahhoz, hogy meglegyen, rendelkezésre kell állnia bizonyos feltételeknek. Sokkal inkább függ attól, hogy mennyire eltökéltek, elkötelezettek a játékosok, mint attól, hogy milyen ügyesen játszanak. Különleges helyzeteket igényel, az egyik ilyen pedig az, hogy meg kell fordítani az állást. Amikor szorul a hurok, hátrányban van a csapat, és születik egy gól, a stadion felrobban…”
„Amikor játékos voltam, a közönség fele álló helyeken szurkolta végig a meccset, ami azt jelentette, hogy húszezer emberrel többen voltak, mint szabadott volna, túl a stadion kapacitásán. Úgy gondolom, hogy kevés olyan stadion van, amelyik tudná közvetíteni azt az érzést, amit a Bernabéu. Ez nem olyan, mintha az operába mennél, ez színtiszta futball.”
„Nem emlékszem, hogy annak idején az Inter vagy a Borussia Mönchengladbach elleni fordítás alkalmával született-e ez a mondás. De arra emlékszem, hogy az El País riporterének mondtam. Megkérdezték, hogy miért ismételgettem ugyanazt a pályán, én pedig elmondtam, hogy ez a miedo escénico volt. És persze hogy olyan félelem ez, amit a futballisták is éreznek. Nagy segítséget jelent a reagálásban, ha az embert egy vibráló közönség tüzeli folyamatosan.”
„Veszélyes dolog kizárólag a tizenkettedik emberre számítani, de hiszek abban, hogy ha van meccs, amely alkalmával segítséget kell kérned a szurkolóktól, az a Clásico.”
