Modrić: Így lettem majdnem a Chelsea játékosa

Luka Modrić eddigi karrierjéről szóló könyve augusztus 20-án jelent meg "My Autobiography" címmel, amiben többek között a Real Madridba igazolásának fordulatos és bukkanókkal teli útjára is kitért.

"A 2010-11-es Premier League szezon végéhez érve már a nyaralásomat terveztem, ám ez nem tartott sokáig. Az ügynökeim, Vlado Lemić és Davor Ćurković azzal a hírrel kerestek fel, hogy a Chelsea szerződtetni szeretne engem. A Real Madridba való igazolásomat megelőzve úgy tűnt, hogy a Stamford Bridge lesz az új otthonom. Ez az új megkeresés pedig csak egyértelműbbé tette számomra, hogy a Chelsea komolyan tervez velem. Nyitott voltam a váltásra, innentől viszont minden fénysebességgel történt. Először Vanjával Zadarból egy privát repülőgéppel elutaztunk Cannes-ba, ahol az ügyintézőim vártak. Utána egy sötétített ablakos furgon a 30 kilométerrel arrébb elhelyezkedő Nizzába vitt minket. Ott Roman Abramovich őrei vártak minket, akik egy motorcsónakkal a Chelsea elnökének jachtjára vittek.

Rendkívül izgalmas volt az egész utazás. Legalább 20 ember, akik látszólag a biztonsági osztag tagjai voltak, fogadtak minket a hajón. Gyors és jól szervezett volt az egész, majd amint kényelembe helyeztük magunkat a luxushajó fedélzetén, Abramovich máris előbukkant a feleségével, Dashával és a fiával. Különösen látványos volt, ahogy az érkezését követően egyből eltűnt az összes biztonsági őr. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon jól képzettek voltak – az időzítésük tökéletes volt. Ezt megelőzően csupán egyszer találkoztam Abramovichcsal. Ellátogattam a Chelsea egy Atlético Madrid elleni mérkőzésére a Stanford Bridge-re és a szobájához közel volt a helyem. Ekkor találkoztunk először és váltottunk pár szót. A Côte d’Azur-on folytatott társalgásunk során egy nyugodt és részben titokzatos ember benyomását keltette bennem. Nem sokat kertelt, inkább csak ennyit szólt; „Tudjuk, hogy egy jóképességű játékos vagy. Szeretnélek szerződtetni a Chelsea-hez".

— Luka Modrić (@lukamodric10) May 29, 2020

Elutaztam a jachtjára, hogy beszéljünk, tehát nyilvánvaló volt, hogy én is hasonlóban bíztam. Volt három sikeres évem a Tottenhamnél. A csapat a Premier League legjobbjainak nyomában volt, végre érezhettem, milyen csodás a Bajnokok Ligájában játszani és minden elemzés azt mutatta, hogy egyike voltam a kulcsszereplőknek a csapat felemelkedésében. Úgy éreztem, hogy ideje váltanom. Kupákért akartam harcolni, illetve címeket nyerni, és úgy gondoltam, hogy erre a Tottenhamben nem lett volna lehetőségem. Egy versenyképesebb csapatban szerettem volna folytatni.

„Szerinted ellenkezni fog a Tottenham? Küzdeni fognak érted?” – kérdezte Abramovich. „Úgy érzem, nehéz lesz megegyezni” – mondtam, mivel tudtam jól, hogy nem a legjobb a két együttes közötti viszony.

Befejeztük az italainkat, majd nagyjából 20 perccel később Abramovich és a felesége visszamentek a szállásukra. Elköszönés közben felajánlotta, hogy pihenjünk vagy ússzunk egyet, de mi megköszöntük a fogadást és eljöttünk. 90 percen belül már újra Nizzában voltunk. Picit körbenéztünk a városban, majd visszarepültünk Zágrábba. Vanját és engem is lenyűgözött a találkozó, viszont belül tudtam, hogy Daniel Levy, a Tottenham elnöke hallani sem akar majd az átigazolásról.

Az előszezont megelőzően angol riporterek hívogattak és tudni akarták, hogy igaz-e az, hogy távozni szeretnék. Öszinte és talán egy picit megfontolatlan is voltam, amikor azt válaszoltam, hogy úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy egy szinttel feljebb lépjek a karrieremben. Ez hatalmas port kavart, ami nem akart elmúlni az átigazolási időszak legvégéig. Levy tett egy nyilvános kijelentést arról, hogy egy csepp esély sincs arra, hogy hagyjon távozni, mivel élő szerződésem van. Megérkeztem Londonba és a szezont megelőző edzések előtt beszéltem az elnökkel. Nem volt semmiféle szitkozódás vagy beszólogatás, mint ahogy a média leírta, viszont egy meglehetősen kemény beszélgetés volt. Számonkért azért, amiért nyilvánosan kijelentettem a távozási szándékomat és megismételte, hogy semmi pénzért sem áll szándékában megválni tőlem. Egy feszült időszak következett. A média nap mint nap elemezte a helyzetemet, a Tottenham-drukkerek érthetően neheztelték a szándékomat. Más felől viszont Harry Redknapp rendre hangoztatta együttérzését velem a kialakult helyzettel kapcsolatban.

Redknapp egy tapasztalt edző volt, aki már mindent látott, szóval tudatában volt a lehetőségimnek egy erősebb együttesben. Viszont azt is tudta, hogy szüksége van rám és mint minden más edző egy erős keretet szeretett volna. Mindent megtett, hogy maradásra bírjon. Az dél-afrikai előszezonunk során még a kapitányi karszalagot is megkaptam. Ennek ellenére éreztem, hogy fejben már nem tudok ott lenni, így benyújtottam egy hivatalos átigazolási kérelmet.

A Chelsea összes ajánlatára Levy nemmel válaszolt. Ez csak tovább bosszantott engem. Otthon játszottunk a Manchester City ellen és Redknapp megkért, hogy játszak. Azt feleltem, hogy nem érzem magam elég fókuszáltnak és inkább kihagynám a meccset. Redknapp tovább győzködött, és mivel mindig megértő volt velem, végül beleegyeztem. 5-1-re kikaptunk és a 60. percben lecserélt. Ez volt az egyik legrosszabb teljesítményem. Három nappal az átigazolási időszak vége után, miközben épp a horvát nemzeti csapattal edzettem, rájöttem, hogy nem fogok tudni eligazolni. Így tehát amikor visszatértem Londonba, egyetlen célom volt, az, hogy elfelejtsem az eddig történteket és tovább dolgozzak.

Redknappnek még egy ennél is jobb ötlete volt. A legközelebbi mérkőzéstől kezdve minden találkozón játszatott, méghozzá mindegyiken 90 percet, a West Bromwich Albion ellenit leszámítva, amit egy vírus miatt kihagyni kényszerültem. Egy jó szezont zártam. Sajnos elvették tőlünk a Bajnokok Ligája szereplés lehetőségét, miután a Chelsea, akik hatodikként végeztek, megnyerték a Bajnokok Ligáját és így címvédőként ők jutottak be a csoportkörbe míg a Tottenham az Európa Ligába jutott.

Több találkozóm is volt Levyvel a szezon folyamán. Januárban még a házunkba is ellátogatott. csakhogy meggyőzzön a szerződéshosszabbításról. Ez már a második hosszabbításom lett volna. Majd többek között Levy azt is megígérte, hogy egy Real Madridhoz hasonló nagycsapat ajánlata esetén elengedne. Megmondtam neki, hogy nem írok alá semmit. A fő célom az volt, hogy jól játszak a Tottenhamben és hogy felkészült legyek a 2012-es Európa-bajnokságra. A nézeteltérések ellenére mindig jó kapcsolatot ápoltam Levyvel. Ő hozott ide a klubbon belül rekordnak számító összegért. Ez is jól mutatta mennyire sokra tartott. Közben haragudtam is rá, mivel többször előfordult, hogy megírte, elenged egy nagyobb csapatba, majd végül mégsem tett így. Számomra kevés fontosabb dolog van, mint egy ígéret betartása.

Bizonyítottam már játékosként. Nem tudtam, hogy a Tottenham után hova fogok aláírni. Nem tudtam, hogy Levy mikor egyezik majd bele a távozásomba, ha egyáltalán lesz ilyen. Azt viszont tudtam, hogy ideje egy új és nagyobb kihívás után nézni. Négy káprázatos esztendőt követően, ami alatt otthon éreztük magunkat Angliában, Vanja és én tudtuk, hogy ennek a fejezetnek itt és most vége van."

Forrás: The Guardian
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Özil
Tovább

Özil búcsúüzenete

A Real Madrid korábbi kiválósága bejelentette, hogy visszavonul a profi labdarúgástól. Íme Mesut búcsúszavai. Üdv mindenkinek! Alapos átgondolás…