A Real Madrid vezetőedzői posztja az egyetlen állás a világon, mely makulátlan önéletrajzot, kifogástalan ajánlást igényel, emellett szükséges hozzá az állandóan alkalmatlankodó elnökök és nyers kritikák elviselése, mégis elveszítheti az illető a munkáját, mert „nem érti, hogy miről szól ez az egész” vagy „az arca szomorúságot tükröz”.
Más körülmények között, egy másik cégnél Massimiliano Allegri jelentkezési procedúrája gyorsan és gond nélkül lezajlana. Képességei azonban nem vetekedhetnek a mítosszal, akinek elegendő a személyigazolványát felmutatnia: ő Raúl González Blanco. Mert Raúl „tudja, miről szól ez az egész”. Ahogyan Zinédine Zidane is tisztában van ezzel. Julen Lopetegui viszont nem tudta, hogy egy közelmúltbéli ellenpéldát is említsünk.
Egyetlen kérdés merül fel: elfogadja-e a klub ajánlatát vagy inkább külföldre menne, Németországba, hogy tapasztalatot gyűjtsön és megszerezze doktori végzettségét edzői tanulmányokból. Raúl a lehető legtisztább választ adta erre, a Castilla UD Ibiza elleni mérkőzése után ugyanis így nyilatkozott: „Ez az otthonom és itt akarok lenni.”
Ha a következő idényben nem Raúl irányítja az első csapatot, az csak azért lehet, mert nem fogadta el a klub ajánlatát. Ha pedig végül Allegri kerül Zidane helyére, biztosan elnyeri majd a szurkolók bizalmát és sikerre vezeti a királyi gárdát, mert nagyszerű edző. Azonban, ha Raúl szeretné ezt az állást és a fanatikusok is szívesen látnák, miért ne azzal az emberrel kezdjen a klub új projektbe, akit a szurkolók már elfogadtak?
A Real Madrid számára ismét Zidane távozása okozza a traumát. 2018-as lemondása után vissza kellett jönnie, hogy rendet tegyen. Miért kellene hagyni, hogy a szurkolók szíve összetörjön, ha akad egy alternatíva, mely begyógyíthatja a sebeket és felkavarhatja az állóvizet, miután Zidane távozik?
