Rüdiger: Elképzelhetetlennek tartottam, hogy a Real Madrid megtörténhet velem

Antonio Rüdiger az otthonából csatlakozott az AS videó-interjújához. Amennyire szélsebes a pályán, olyannyira visszafogott, megfontolt és rendkívül udvarias azon kívül. Szenvedélyesen beszélt gyermekkora emlékeiről, a család nevelésben betöltött szerepéről, és arról a terápiáról, amelynek keretében származása helyszínére, Sierra Leonéba utazott. Az interjú közben a német válogatott gyermekeinek hangja szűrődött be a háttérből. Karrierútja Madridba vezetett, s eltökélt szándéka, hogy a lehető legtöbbet kihozza ebből a lehetőségből. "Feltártam a fejem az egész csapat előtt" – mondta, utalva ezzel a Sahtar elleni góljára. "Ez vagyok én..."

Olyan a Real Madrid, mint amilyennek képzelted?

Hogy őszinte legyek, korábban nem voltak elképzeléseim a klubról, ugyanis a legnagyobb vágyam az volt, hogy a Premier League-ben játszak. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy a Real Madrid megtörténhet velem. Ennek a gondolatnak még a csírája sem kapott helyet a fejemben. Nagyon jól éreztem magam a Chelsea-ben. De abban a pillanatban, amikor rádöbbensz, hogy a Real Madrid téged akar… Huhuuu! Egyszer csak itt találod magad és minden olyan hatalmas, grandiózus és elképesztő…

Milyen volt az a pillanat, amikor megtudtad, hogy a Madrid szeretne leigazolni?

Épp Londonban voltam a bátyámmal, ő mondta el, hogy érdeklődnek irántam. El sem akartam hinni! A mai napig megmagyarázhatatlan, hogy akkor, abban a pillanatban mi játszódott le bennem. Még most is libabőrös leszek.

Hogyan teltek az első hónapok? Új ház, új körülmények a gyermekeidnek…

Amikor egy új, ismeretlen országba költözöl, rengeteg olyan dologhoz kell alkalmazkodnod, aminek semmi köze a futballhoz. Igazság szerint a labdarúgásban egy nyelvet beszél mindenki, azzal nincs gond. Annál inkább minden mással. Szerencsésnek mondhatom magam, a családom nagyon jól érzi itt magát, a gyermekeim örömmel járnak a helyi bölcsődébe. Ha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Ami a többit illeti, én nagyon élvezem az állandó győzelmi vággyal együtt járó nyomást. Ez természetes velejárója ennek a klubnak.

Mivel töltöd az időd, ha nem futballozol?

Nagyon szeretek a családommal lenni. Nem beszélgetünk a fociról, csak együtt vagyunk és sétálunk. Amikor fiatalabb voltam és még nem voltak gyermekeim, előszeretettel jártam a belvárost…

Hány gyermeked van?

Kettő, egy egyéves és egy kétéves… Akinek hasonló korú gyermekei vannak, pontosan tudja, mivel járnak. Rengeteg odafigyelést és törődést igényelnek, mindemellett azonban te magad is élvezed a velük együtt töltött időt.

Milyen lehetőségeid voltak még a Real Madridon kívül?

Nyilván több klub is érdeklődött, én azonban csak a Chelsea-vel és a Real Madriddal számoltam. Londonban keményen megdolgoztam azért a státuszért, amit elértem. Nem lehetett szó másról: vagy maradok a Chelsea-nél, vagy váltok és a Real Madridhoz igazolok.

A Barcelona kopogtatott az ajtódon?

Igen, érdeklődtek. De a Barcelona számomra nem volt opció. Ahogy azt már mondtam, a Real Madridról nem is álmodoztam, elérhetetlennek tűnt a számomra… Ha megnézed, hogy korábban kik játszottak ennél a klubnál: Zidane, Ronaldo, Cristiano… Aztán lehetőségem nyílt olyan játékosokkal együtt játszani, mint Luka vagy Kroos, Benzemáról nem is beszélve. Erre nehezen tudtam volna nemet mondani.

Mik az első emlékeid a Real Madridról?

A televízióban láttam a csapatot először. Az első emlékem Zidane ballábas kapáslövése a Bayer Leverkusen elleni BL-döntőben. Emlékszem arra is, hogy tíz perc játék után úszott az izzadságban. (nevet) Zidane-nal mindig ez történt. Elképesztő volt, a játéka művészet. Ezek az első emlékeim: ő és Ronaldo, Roberto Carlos, Beckham, Raúl… Sztárok egyazon csapatban. Erről szól a Real Madrid. Aztán meglátod a stadiont… Most előttem a lehetőség, hogy magam is részese legyek mindennek.

Berlin Neukölln nevű, problémás negyedében nőttél fel. A környezet milyen hatással volt a személyiségedre?

Nagy hatással volt, az bizonyos. Hatan voltunk testvérek, a szüleim keresete alig valami. Az utcák veszélyesek voltak, rengeteg menekült élt ott. Gyerekként teljesen természetes volt számomra, hogy verekszem. A bunyó a hétköznapok része volt. Ahonnan én jövök, ott csak a legerősebbek maradnak életben. Ez van. A mai napig ilyen vagyok, a feladás hiányzik a mentalitásomból, nem lehet megtörni. Az édesanyám ezért hív katonának. Nem változtam semmit, makacs és kitartó vagyok. Nem szeretek veszíteni, a vereséget nehezen emésztem meg.

Volt valamilyen rossz tapasztalatod, problémád a Neuköllnben töltött idő alatt?

Hál’ Istennek nem! Ha a bűnözés ennyire a mindennapok része, fennáll a veszély, hogy beszippant a közeg és normalitássá válnak ezek a dolgok.

Értem…

De ez teljesen normálisnak számított, a hétköznapok része volt. Látod és egyszerűen nem zavar.

Csak rossz emlékeid vannak?

Hihetetlen ugyan, de a legtöbb emlékem örömteli. A családommal egy szociális háztömb 16. emeleti lakásában éltünk. A szüleim még az erkélyre sem engedtek ki, annyira veszélyes volt. Ennek ellenére az volt életem egyik legjobb időszaka. A családunk nagyon összetartó, mind nagyon fontosak a számomra. A helyzet azóta is változatlan. Nem tagadom, hiányoznak azok az idők. Nem volt sok pénzünk, de mind együtt voltunk és ez tett bennünket igazán gazdaggá. A pénz soha nem volt beszédtéma.

Milyen volt az élet abban a kis lakásban?

Négy nővérem és egy bátyám van, nemek szerint aludtunk. Fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal. A lakás ugyan szűkös volt, de így is volt három szobája. A szüleim nagyon keményen és nagyon sokat dolgoztak…

Mi volt a munkájuk?

Édesapám mosogatott egy étteremben, édesanyám háztartásbeli volt. Amikor látod, hogy a szüleid mennyit gürcölnek érted, egy nap szeretnéd ezt viszonozni, és hál’ Istennek, nekem ez sikerült.

Mi volt a legjobb, amit rád hagytak a nevelésed során?

Mindig azt mondták: „Csak akkor lehetsz sikeres, ha mások sikerének is tudsz örülni.” Soha nem hagyták, hogy másokra féltékenykedjek. Talán ez a legfontosabb, amit tanultam tőlük. Ma egy olyan világban élünk, ahol a kelleténél több figyelmet fordítunk mások tetteire. Az emberek örökké egymáshoz mérik magukat. Én ilyet nem teszek. Hiszem, hogy mindenki önmagában is különleges. Édesanyám sokszor mondta azt is, hogy mindig tiszteljem magamat. Sokat foglalkozunk mások tiszteletével, miközben a tiszteletadást magunkkal kellene kezdenünk. Ha így teszel, hamarabb tisztelsz majd másokat.

Mit csináltál az első jelentősebb fizetéseddel?

Vettem egy házat a szüleimnek Németországban. Ez volt az első örömteli tettem, amit megengedtem magamnak. Jelenleg az egyik nővérem lakik abban a házban, a szüleim ugyanis visszatértek Afrikába, s időnként meglátogatnak minket.

Jártál már Sierra Leonéban?

Nagyon felemelő érzés elutazni oda. Ott én lehetek a helyi gyerekek példaképe. Európában az emberek borzasztó stresszesek, sokat panaszkodnak, majd megjelensz Sierra Leonéban, rájössz, hogy mi az igazi stressz és csak annyit mondasz: „Köszönöm Uram az életet, amit kaptam tőled!”

Mi az, amitől az élet ott igazán stresszes?

Ember, ott a szorongásod tárgya, hogy nem tudod, lesz-e mit enned másnap. Ez ott a stressz. Itt, Európában mindenünk megvan, amire csak szükségünk lehet, ennek ellenére egyre csak többet és többet akarunk. Kiváló terápia ellátogatni oda.

Hol kezdtél focizni?

Neukölln utcáin. Képzelheted milyen meccsek voltak azok bíró nélkül! (nevet) Rengeteg szabálytalanság, rengeteg keménykedés… Senki nem akart veszíteni. Néha fogadást kötöttünk, a vesztes pedig kebabot vett a másiknak. Képzelheted, milyen motivációt jelentett ez mindenki számára. Ennek ellenére nagyszerű volt.

Mit tanultál a grundfociból?

Keménynek lenni a pályán. Nem volt senki, aki a segítségedre lett volna, magadra voltál utalva.

Ott neveztek el Rambonak?

Igen, igen. (nevet) Mindig tettre kész voltam.

Akárcsak most.

Számomra John (Rambo) pontosan ezt a mentalitást képviseli: ha bántani tudlak, bántani is foglak. (tréfálkozik) Ezért hívtak engem Rambonak.

Kik voltak a gyermekkori példaképeid?

Az ember mindig a csatárokat figyeli. Nekem Ronaldo volt a példaképem. Gyors volt, gólokat lőtt… Ő volt a legjobb.

Találkoztál már vele?

Személyesen még nem. De amikor Madridba igazoltam, volt lehetőségem videóbeszélgetést folytatni vele.

Mi az oka annak, hogy Pepével azonosítod magad?

Nagyon kedvelem őt, nincs más oka. Sokan gondolják róla, hogy túl agresszív, szerintem meg egy kiváló labdarúgó. Én ilyennek látom. Kétféle karakter egyesül a személyében. Úgy hallottam, hogy a pályán kívül egy nagyszerű, nyugodt srác. Ellenben a pályán… Nos, ott egy másik arcát mutatja. Megítélésem szerint a generációja három legjobb védőjének egyike.

Te nem félsz attól, hogy agresszív játékosnak bélyegeznek?

Az elmúlt öt évben nem kaptam egy piroslapot sem. Az emberek tudják rólam, hogy kemény vagyok, de szeretem a tiszta játékot.

Madridi uzlet
Kattints ide és nézd meg a kínálatot!

Először a Stuttgartban játszottál, de igazi áttörést a Roma játékosaként értél el. Több olasz edződ is volt: Spalletti, Sarri, Conte és most Ancelotti. Az olasz gén benne rejlik a játkodban?

Pályafutásom egyik legfontosabb lépése volt, hogy a Romához igazoltam. Minden ott megtörtént pillanatot imádok. Rengeteget tanultam a taktikáról, de szeretem az olasz edzők mentalitását is. Igaz, Ancelotti mindenki mástól különbözik.

Miért?

Conte elképesztően kemény volt, akárcsak Spalletti. Sarri is sokat követelt… Ancelotti egészen más. Ő egy olyan ember, aki hihetetlenül tapasztalt és nagyon nyugodt… Úgy illik a Real Madridhoz, mint kesztyű a kézhez. Itt hatalmas a nyomás, kell valaki, aki képes nyugalmat árasztani.

Milyen a kapcsolatod Ancelottival?

Normálisnak mondanám, olyan a kapcsolatunk, mint a többieknek. Úgy érzem, hogy tisztel és elfogad, részemről pedig ez kölcsönös.

Ő az a típusú edző, aki sokat kommunikál a játékosaival?

Persze jön és beszél, meg minden és állandóan viccelődik… Ez jó. De úgy hiszem, igazán nincs miről beszélgetnünk minden áldott nap. Itt jön képbe a tapasztalata és szaktudása. Pontosan ráérez arra a pillanatra, amikor beszélnie kell.

Ettől lenne más?

Határozottan. Tudja, mikor kell megjelenni és elbeszélgetni egy-egy játékossal. Te meg csak annyit tudsz mondani, hogy „Ó, pont erre volt szükségem!” Ettől ő a legjobb.

Rüdiger melyik pozícióban teljesít a legjobban?

Természetesen a védelem közepén. Egyebekben én egy olyan játékos vagyok, aki soha nem mond nemet az edzőjének, ha az arra kér, hogy a jobb- vagy a balszélen játszak. Soha nem mondok nemet, mert egy célom van, mégpedig a csapat támogatása. Csapatjátékos vagyok, de mindenki tudja rólam, hogy a legjobb teljesítményt inkább középső védőként nyújtom.

Sok különbség van az Alabával vagy a Militãóval közös játékban?

Mindketten magasan képzett játékosok, a pozíciójukban a legjobbak között vannak, és ez megkönnyíti a helyzetet. De Nachót is nagyon kedvelem, szeretek vele játszani.

Nem más egyik vagy másik mellett játszani?

Egyáltalán nem, legalábbis nekem nem.

Mit kedvelsz Alabában?

Remek személyisége van, nemrég érkezett és az emberek azonnal megszerették. A pályán egy igazi vezér, sokat kommunikál a csapattársakkal… Az eddigi pályafutása önmagáért beszél.

Mi a helyzet Militãóval?

Fiatalon érkezett Madridba, folyamatosan fejlődik. Napról napra egyre jobb lesz, nem mellesleg pedig ő is jó srác. Kölcsönös a tisztelet.

Miként éled meg a velük folytatott versenyt, illetve, hogy melléjük olykor Mendy is csatlakozik?

Nincs ezzel semmi gond, teljesen természetes egy ilyen versenyhelyzet. Segít kihozni mindannyiunkból a legjobbat. A pályafutásom során mindig meg kellett küzdenem a pozíciómért.

Arra számítottál, hogy többet fogsz játszani?

Azt hiszem, eleget játszom. Legalábbis, ami a statisztikákat illeti. Nem az a típus vagyok, aki minden körülményben csak a rosszat látja. A csapatunk kiváló, és több olyan játékosunk van az én pozíciómban, aki nagyon jó. Ők azok, akik az előző szezonban bajnokságot és BL-t nyertek. Ezt tiszteletben kell tartani. Én újonnan érkeztem, miért is kellene bármiért panaszkodnom? Mindennek eljön az ideje. Hiszem, hogy a dolgok a maguk útján végül kiteljesednek.

A jövőre nézve mik a céljaid a Real Madriddal?

Megnyerni minden lehetséges címet. A Chelsea-vel nyertem már BL-t, most szeretném ugyanezt elérni a Real Madriddal is. Bárki, aki a Bajnokok Ligájára gondol, annak a Real Madrid elsőként ugrik be.

Visszavonulnál innen?

Ember, alig pár hónapja érkeztem és máris azt szeretnéd, hogy nyugdíjba menjek? (nevet) Jól érzem magam, s ha 37 esztendősen még itt leszek, mint mondjuk Modrić, akkor bizonyosan innen vonulok majd vissza. (nevet)

Milyen a kapcsolatod a szurkolókkal?

Állíthatom, hogy nagyszerű. Azt hiszem, a Sahtar elleni gólomnak köszönhetően velem kapcsolatban valami megváltozott. Abban a pillanatban a rajongók láthatták, hogy milyen ember is vagyok valójában. Az egy olyan momentum volt, ami a csúcson tartja a Real Madridot. A madridisták nem véletlenül éneklik, hogy soha nem szabad feladni… „Hasta el final!

Gondolom tapasztaltad, hogy a Clásico előtti bemelegítésed során állva tapsoltak?

Igen, hogyne. Erre a fogadtatásra számítottam, hisz – hogy őszinte legyek – nekem nagyon sokat jelentett az a gól. Bizonyítéka annak, amilyen vagyok.

Milyen lenne a tökéletes szezon a számodra?

Nos, hat címért játszunk, igaz? Mindet szeretnénk megnyerni. Az csodálatos lenne. A Real Madridnál nem is lehet más a cél.

Milyen érzésekkel érkezel a világbajnokágra?

Izgatott vagyok. 2018-ban ott voltam a csapatban, de végig a kispadon ültem. Fiatal voltam még. Most sokkal több a szerepem, vezér vagyok. Egész életemben ezért dolgoztam, most pedig határtalanul boldog vagyok. Készen állok.

Nem tartottál egy súlyosabb sérülés lehetőségétől? Az utolsó két mérkőzést csípőproblémák miatt kellett kihagynod.

Nem, nem… Minden nap dolgozom, remekül érzem magam.

Milyen a jelenlegi német válogatott? Nehéz a Löw utáni átállás?

Nyilván. Ez egy új korszak. 2014-ben volt egy kiváló generáció, olyanok játszottak a válogatottban, mint Kroos, Götze, Lahm, Schweinsteiger és még sokan mások. Ugyanakkor én úgy látom, hogy kialakulóban van egy új, de hasonló generáció, amely képes lehet egy komoly eredmény elérésére.

Mit változtatott meg Flick?

Olyanok vagyunk, mint mindig… Egy gépezet, amely folyamatos nyomás alatt tartja az ellenfelét. (nevet) Szeretjük a párharcokat, birtokolni a labdát…

Meglepetésként hatna, ha megnyernétek a világbajnokságot?

Németország mindig ott van a végső befutók között. Ha azonban csak abból indulunk ki, amit az elmúlt hónapokban mutattunk, akkor mondhatjuk, hogy meglepetés lenne egy vb-győzelem. Az utóbbi időben nem sikerült a megfelelő szinten teljesíteni. Akik most igazán jó formában vannak, azok a brazilok.

Spanyolország lesz a csoportellenfeletek?

Ez egy világbajnokság. Ha meg akarod nyerni, akkor a legjobbakat kell legyőznöd, mindegy mikor sodorja őket az utadba a sors. Spanyolország kiváló formának örvend. Most, hogy magam is Spanyolországban játszom, látom, mennyi jó játékosuk van.

Nem kevésbé ijesztőek, mint mikor Európa-bajnokságot és világbajnokságot nyertek?

Ahogy azt a németek kapcsán elmondtam, úgy a spanyolokra is igaz, épp egy generációváltásban vannak. A futballban nem nagyon ismerik a türelmet… Én úgy gondolom, hogy a spanyol válogatott jó, tele fiatal játékossal, akiknek még időre van szüksége.

Lehet jobb egy világbajnokság épp az idény közepén?

Azt hiszem, igen. Nyáron, hatvan-hetven meccs után egészen más a játék képe, mint most, húsz mérkőzéssel a hátunk mögött.

Most huszonkilenc esztendős vagy, lesz még egy világbajnokságod. Ugyanez nem mondható el Modrić-ról. Milyen veszteség éri a labdarúgást, ha ő már többet nem lép pályára?

Ő a Mester! Én csak így hívom. Amire harminchét évesen képes, az nem evilági. Ennyi idősen, a legmagasabb szinten, a Real Madridban… Senki nem érhet a nyomába.

Forrás: AS
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK