A Real Madrid korábbi kiválósága, Mesut Özil a napokban bejelentette visszavonulását. A német világbajnok a MARCA újságírójának adott exkluzív interjút, melyben karrierje állomásairól beszélt, kiemelve a Real Madridnál töltött időszakát, edzőjét, csapattársait.
Most, hogy visszavonultál, már megkérdezhetem. Valaha is gondoltál úgy magadra, mint egy „varázslóra”?
Soha nem hívnám magam annak, de mindig megpróbáltam olyan mozdulatokat csinálni és olyan passzokat adni a pályán, amilyenekre senki nem számított. Szerintem innen jött ez a becenév. És ha ez azt jelenti, hogy a szurkolók a stadionban olyan jól szórakoztak, mintha egy bűvészmutatványt néznének, akkor örülök. (nevet)
A számaidra visszatekintve, szereztél 114 gólt és kiosztottál 222 gólpasszt. Melyik volt a jobb érzés?
A gólok, gólpasszok, vagy a kulcspasszok. Valami, amire senki nem számít. Végül is minden arról szólt, hogy nyerjen a csapat. Mindig megpróbáltam elérni, hogy a társaim a legfényesebben csillogjanak, szerintem ez volt az, ami meghatározta a futballstílusomat. Mindig reméltem, hogy az egész csapat így gondolja, mivel az egoizmus sosem nyerhet a pályán. Szóval sosem értettem, amikor az emberek azt mondták, hogy legyek önzőbb és lőjek kapura többször.
Visszatekintve, melyik az első konkrét emléked a karrieredből?
Gyerekkoromban gyakran mondták, hogy úgysem sikerül, hogy túl kicsi vagyok. Ilyesmi. De sosem hallgattam rájuk, magamra koncentráltam. Amikor aláírtam az első profi szerződésemet a Schalke együttesénél és lejátszottam az első meccseimet a Bundesligában, a fellegekben jártam. Minden más, mint a Real Madridban szerepelni, megnyerni a világbajnokságot csak egy bónusz, és máig hihetetlen. De a karrierem csúcsa a 2014-es világbajnokság volt, nem is kell többet mondanom.
Mindössze 34 éves vagy. Szomorúvá tesz, hogy ilyen hamar visszavonultál?
Biztos vagyok abban, hogy jó döntést hoztam. Szerencsére nem szenvedtem el túl sok sérülést a karrierem során, mindig fitt voltam. De az elmúlt hónapokban nagyon nehéznek éreztem magam, nem tudtam olyan mértékben segíteni a pályán a társaimnak, ahogy korábban. Szóval elmondtam a Basaksehirnek, hogy mit gondolok, és hamar találtunk megoldást.
Mit fogsz csinálni ezután? Szeretnél a futball világában maradni?
Nem tudom pontosan, hogy mi fog történni a következő hónapokban, években. De jelenleg csak a családomra szeretnék koncentrálni Törökországban. Van egy csodálatos feleségem és két csodálatos kislányom, szeretném látni, ahogy a gyerekeim felnőnek… A lányaim a két legnagyobb ajándék, amit kaptam az élettől, nagyon élvezek minden velük töltött percet. Jelenleg nincsenek olyan terveim, hogy edző legyek, vagy a futball világában maradjak. Majdnem 17 évet töltöttem el benne, a legnagyobb részében élveztem is, úgyhogy hálás és szerencsés vagyok. De akik követték az utamat, tudják, hogy nem igazán szerettem a rivaldafényt, az interjúkat, a nyilvánosságot. Nagyon élvezni fogom, hogy egy kicsit nyugodtabb lesz az életem.
Mire vagy a legbüszkébb a karrieredből?
Nem a gólokra, asszisztokra, győzelmekre vagy címekre, hanem arra, hogy ismertségemet felhasználva olyan témákra irányíthatom a figyelmet, amelyek fontosak számomra. Arra, hogy valamit visszaadhatok az embereknek, akik kevésbé szerencsések, különösen Afrikában és Dél-Amerikában. Biztos lehetsz abban, hogy ez a munka nem fejeződik be a karrieremmel. Ez az, amit édesanyám tanított nekem. És igen, erre vagyok a legbüszkébb.
Mire emlékszel az első meccsedről a Schalkénál? Emlékszer, hogy mit mondott az edződ, mielőtt pályára küldött?
Nagyon szégyenlős voltam akkoriban, de a képességeimben már nagyon is bíztam. Mirko Slomka volt az edzőm, elmondta, hogy élvezzem ki a játékot, én pedig ezt is tettem. Az Eintracht Frankfurt ellen játszottunk 2006-ban, 60.000 néző előtt, mindenki a nevemet skandálta. Ezt érezni Európa akkori egyik legnagyszerűbb stadionjában csodálatos volt. Az egész testem libabőrös volt.
Aztán jött a Werder Bremen, és a világbajnokság Dél-Afrikában… Majd a Madrid. Emlékszel, hogy hogyan igazoltak le? Ki volt az első ember a Real Madridban, aki felhívott?
A Real Madrid és a Barcelona közül választottam. Végül nem a pénz döntött. Meglátogattam Madridot és Barcelonát, akkor a különbséget José Mourinho jelentette. Egy VIP túrát adott nekem a Real Madridnál. Láttam a csodás stadiont, a trófeákat, amiket megnyertek, libabőrös lettem. A barcelonai látogatásom kevésbé volt lelkesítő, Pep Guardiola nem szakított időt arra, hogy találkozzon velem. Az utazás előtt tetszett a Barcelona játékstílusa, el tudtam volna képzelni magam a csapatban. Szóval José Mourinho volt a döntésem fő oka. A látogatásaim után teljesen egyértelmű volt, hogy madridista akarok lenni.
A Werder Bremen nem nagyon akart elengedni. Aggódtál amiatt, hogy esetleg dugába dőlhet az átigazolás? Milyenek voltak azok a napok?
Emlékszem, hogy kemény tárgyalások folytak a klubok között. De végül a Werder nem akart nyáron ingyen elveszíteni, úgy gondolom, hogy emiatt ütötték nyélbe az üzletet. Én elmondtam Klaus Allofsnak, a Werder akkori sportigazgatójának, hogy menni akarok, mert nem tudhatja az ember, hogy mikor lesz újra ilyen lehetősége az életben.
Aztán megérkeztél a Real Madridba. Mire emlékszel a bemutatásod napjáról? Mesélj valamit.
Még csak 21 éves voltam. Már játszottam a Werderrel nemzetközi porondon, illetve a válogatottal is ott voltam a 2010-es vb-n, de sosem tapasztaltam olyat, mint itt. Elképesztően sok újságíró vett körül. Nem volt könnyű kezelni a dolgot, nagyon ideges voltam. Ráadásul ez egy nagyon különleges nap volt számomra. Nincs még egy klub, aki úgy mutatná be az új játékosait, mint a Real Madrid. Akkor láttam, hogy oké, wow, ez egy másik szint. Vagy nem is csak egy másik szint, hanem több mint egy kategóriával volt feljebb a Werdernél.
Debütáltál Madridban, a Bernabéu pedig azonnal megszeretett téged. Hogy írnád le a kapcsolatodat a szurkolókkal?
Igazán csodálatos. Már tíz év eltelt azóta, hogy távoztam, de még mindig nagyon sok támogatást kapok tőlük a közösségi médiában. Ez igazán csodás. Szerintem nagyszerű három évünk volt együtt, a szurkolók pedig látták, hogy mindent beleadtam ezért a nagyszerű klubért, de soha nem számítottam arra, hogy a mai napig támogatnak engem. Csak annyit mondhatok, hogy köszönöm nekik.
A Madridnál Mourinho volt az edződ. Milyen emlékeid vannak róla?
Mindenki ismeri a vele kapcsolatos öltözői történetemet. (nevet) Nagyszerű kapcsolatunk volt. Mindig tudta, hogy miként motiváljon, hogy hogyan tegyen még jobb játékossá minden egyes nappal. Ő egy csodás edző, nagyon büszke vagyok arra, hogy játszhattam a kezei alatt.
A pályán te voltál Cristiano Ronaldo legjobb társa. Gondolod, hogy a világ egyik legjobb támadópárosát alkottátok?
Nagyon jó volt vele játszani, ő minden idők legjobb játékosa. Nagyon jól megértettük egymást a pályán, tökéletes volt.
Sergio Ramosszal is jó barátok voltatok a Madridnál. Még mindig így van? Tartjátok a kapcsolatot?
Számomra ő a legerősebb karakter és a valaha volt legjobb védő, akivel játszottam. Akkoriban még elég fiatal volt, de már nagyon erős mentalitású is egyben. Csodás volt. Egyértelműen látszott, hogy előbb vagy utóbb BL-címekhez vezeti a Real Madridot. Ő egy igazi vezér. Ő volt az egyik legjobb barátom akkoriban. Nagyon jól éreztük magunkat együtt, sok időt töltöttünk el egymás társaságában az edzéseken kívül is. Ő volt az egyik kulcsa annak, hogy nagyon gyorsan beilleszkedtem a Real Madridba, rengeteget segített nekem. Még ennyi idő után is kapcsolatban vagyunk. Szoktunk írni egymásnak, és persze követem a karrierjét.
Milyen emlékeid vannak a Barcelona elleni El Clásicókról? Ezek voltak a legintenzívebb meccsek, amelyeken játszottál?
Szerintem amíg a Madridban voltam, az El Clásico nagyjából csúcsra volt járatva, még a BL-elődöntő is El Clásico volt. Mou vs. Pep, Cristiano vs. Messi. Manapság az El Clásico veszített valamelyest az intenzitásából, izgalmából. A Barcelonát legyőzni akkoriban olyan volt mint egy orgazmus, egyszerűen csodálatos. Az 5-0-s vereségünk a bajnokságban 2011-ben az egyik legrosszabb rémálmom volt a pályán a karrierem sotán. Nagyon sok derbin, klasszis párharcban megfordultam karrierem során, de igen, ezek a meccsek voltak a legkülönlegesebbek.
Megnyerted a LaLigát, a Király-kupát, de a Bajnokok Ligáját nem. Ez az egyetlen szálka az akkori madridi csapat szemében? Melyik fájt jobban? A Bayern elleni vagy a Borussia elleni elődöntős vereség?
A BL megnyerése mindig az egyik álmom volt, ez igaz. De ez van. Nem kaphatsz meg mindent az életben. Én pedig nem cserélném el rá a vb-címemet. Úgy gondolom, hogy a Dortmund elleni nagyon fájt, egyrészt azért, mert a Schalkéban játszottam, ami a Dortmund nagy riválisa (nevet), másrészt pedig azért, mert annyira szoros volt. Az első meccsen elveszítettük az irányítást, de nagyon erősek voltunk a visszavágón. Végül csak egy gól döntött.
Aztán távoztál Madridból… Hogy érezted magad azon az estén, amikor végleges lett a távozásod? Örültél vagy szomorú voltál?
Nagyon szomorú voltam a reptéren, amikor távoztam Madridból. Nagyon élveztem a klubnál, a városban eltöltött három évet. De nem játszottam túl sokat akkoriban, majd egy Pérez elnök úr, az édesapám és az ügynököm közötti konfliktus miatt keresnem kellett egy új klubot. Még könnyek is szöktek a szemembe, amikor a Madridból távozó repülőn ültem, abban a pillanatban realizáltam, hogy vége.
Ha visszamehetnél az időben… Megváltoztatnád a döntésed?
Akkoriban helyesnek éreztem, mert úgy gondoltam, hogy az édesapám és Florentino Pérez közötti konfliktus után nem kapnék már több játéklehetőséget. Szóval nehéz megmondani. De persze bárcsak másképp kezeltük volna azt a helyzetet akkoriban.
Találkoztál Florentinóval a távozásod óta? Mit mondanál neki, ha újra látnád?
A távozásom nagyon régen történt. Nincs már semmilyen problémám vele, biztosan teljesen normálisan tudnánk beszélgetni egymással, ha újra találkoznánk.
Nem szeretnéd, ha az új Bernabéuban lenne egy esemény a tiszteletedre? Eljössz majd a stadionba? A szurkolók örülnének neked.
Ott voltam a 2022-es BL-döntőben Párizsban, hogy szurkoljak a Real Madridnak, de sajnos a Bernabéuba a saját időbeosztásom miatt nem jutottam el az elmúlt években. Egyelőre nincsenek terveim, de remélhetőleg a közeljövőben összejön. Nagyon örülnék neki.
Majd jött az Arsenal. Hogyan értékelnéd az ottani időszakodat?
Az első évek nagyon jól sikerültek. Játszottunk a BL-ben, nagyszerű csapatunk volt, számos kiváló karakterrel és egy remek edzővel. Miután Arsene Wenger elhagyta a klubot, sok dolog megváltozott számomra. De nem szeretnék ismét olajat önteni a tűzre. Már nyugodt vagyok, a szurkolóknak a legjobbakat kívánom, mivel mindig jól bántak velem. Nagyon örülnék, ha angol bajnoki címet ünnepelhetnének a nyáron. Megérdemlik!
Melyik pillanatot emelnéd ki ebből az időszakból?
Úgy gondolom, hogy a legjobb meccsem egy 2018-as mérkőzés volt a Leicester City ellen, amely 3-1-re végződött.
Milyen volt a kapcsolatod Wengerrel? Hiányzik egy ilyen edző a játékoskijáróból?
Ő egy igazi úriember volt. Mindig nagyon tiszteletteljes. Amikor elhagyta a klubot, valami hiányzott. Nagyszerű kapcsolatunk volt, úgy gondolom, hogy kiváltságos vagyok, amiért ő volt az edzőm az Arsenalnál.
És miközben történelmet írtál a Madridnál és az Arsenalnál, világbajnok lettél. Milyen érzés egy világbajnokságon szerepelni és meg is nyerni azt?
Sok csodás győzelmem volt a karrierem során. De ez valami más. Az ünneplés alatt nagyon nehéz volt belegondolni, hogy mi is történt. Az a riói éjszaka volt futballkarrierem legjobbja. Még most is mosolygok és libabőrös leszek, ha arra a meccsre gondolok. Micsoda emlék.
Van bármi, amiről úgy gondolod, hogy nem sikerült elérned a német válogatottban?
Nem szeretnék indulatokat kelteni. Az utolsó időszakban már másképp gondolkodtunk a szövetséggel, ezért is hagytam el a válogatottat a 2018-as vb után. Néhány héttel később volt egy nagyon barátságos találkozóm Jogi Löw-vel Stuttgartban. Közöttünk minden teljesen rendben van. Sosem volt személyes gondom vele, nagyon sikeres időszakunk volt együtt. Csak kellett egy kis távolság mindentől, ami a válogatottal kapcsolatos, a 2018-as vb után.
Ha egy társat választhatnál a pályán, ki lenne az?
A legjobb képességű játékosnak Cristiano Ronaldót. A legjobb vezérnek és karakternek Sergio Ramos-t. A legjobb csatárnak a kapu elé: Benzit!
Ha egy edzőt, akkor ki lenne az?
Számomra José Mourinho az elmúlt évszázad legjobb menedzsere. A taktikai felfogása egészen elképesztő, de ahogy az öltözőben beszél, ahogy védi a csapatát a médiában, az is. Ő igazán világklasszis.
A legjobb stadion? És miért?
Elnézést, de a Bernabéut, az Emirates-t és a Fenerbahce Stadiont kell választanom, mindhármat. (nevet)
A legjobb ellenfél, aki ellen játszottál? Miért?
Messi! Szerintem mindenki tudja, hogy miért…
Mondj valamit a társadalmi munkádról. Rüdiger elmondta a minap, hogy lenyűgöző.
Ez olyasvalami, amit édesanyám tanított nekem. Mindig vissza kell adni valamit. Sokat dolgozom a BigShoe szervezettel, együtt már több mint 1000 rászoruló gyereknek tudtunk segíteni világszerte. Csodálatos munkát végeznek, nagyon szerencsés vagyok, hogy tudok segíteni. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy olyan játékosok is csatlakoztak a szervezethez, mint Toni Rüdiger vagy Bukayo Saka.
Mit változtatnál a futballon, hogy jobb sportág legyen?
Én Gelsenkirchen utcáiról jövök. Mindig amatőr pályákon játszottunk. Szóval azt mondanám, hogy ne legyen les, pont úgy, ahogy gyerekként is játszottunk. (nevet) Ez sokkal szórakoztatóbb és több gólt eredményez.
254 meccs az Arsenalban, 159 a Madridban, 108 a Werder Bremenben, 39 a Schalkéban, 37 a Fenerben. Melyik klub foglalja el a legkülönlegesebb helyet a szívedben?
Szerintem ezt a kérdést személyes kötődés alapján kell megválaszolnom. Németországban mindig a Schalke, Törökországban pedig mindig a Fenerbahce szurkolója voltam. Ez a két klub volt a két gyerekkori kedvencem, büszke vagyok arra, hogy mindkettőben játszhattam.
