A Real Madrid korábbi kiválósága a MARCA újságírójának adott exkluzív interjút, melynek II. részében a blancóknál töltött időszakáról és a jövőjéről beszélt.
Az interjú első része ide kattintva elolvasható.
A vakbélgyulladásod fordulópont volt a karrieredben?
Tudod, hogy milyen ez? Ott vagy a Real Madridban, a legmagasabb szinten, amit egy játékos csak kívánhat. A történelem legnagyobb klubjának játékosa vagy, ahol bár rossz pillanataid is voltak, végül mindig túl tudtál lendülni ezeken. Végül mindig 40-50 meccset játszottam.
Akkor voltál ott, amikor a BBC.
Pontosan, ezért is mondtam ezt. Végül mindig túl tudtam lendülni a nehézségeken és játszottam. Kezdő voltam két BL-döntőben, a kupadöntőkben, a szuperkupa döntőkben. 2018-ig minden fontos pillanatnál ott voltam, és ahogy mondtam, a Real Madrid a történelem legnagyszerűbb klubja. Aztán itt jöttek az idézőjeles problémák. Az, hogy a megfelelő pillanatban hagyd el a Real Madridot, pontosan akkor, amikor azt meg kell tenned, nagyon nehéz, de sok játékossal megtörtént. És most visszatérve 2018-ra. Megműtöttek vakbélgyulladással. Az orvosok azt mondták, hogy komplikált eset volt, több mint egy hónapig nem tudok edzeni. De 20 nappal később már játszottam. Az orvosok figyelmeztettek, hogy nyomás alá helyeznek majd azzal, hogy korábban szeretnének a pályán látni, hogy jól fogom érezni magam, de nem leszek jól, szenvedni fogok… De a csapat nehéz időszakon ment át, sok vereség csúszott be, mint az Alavés, a CSZKA ellen, én pedig úgy éreztem, hogy meg kell erőltetnem magam, hogy segítsem a csapatomat.
Milyen volt, amikor Lopeteguit menesztették, Solari pedig megérkezett?
Onnantól kezdve senki számára nem létezett Isco. Sem az edzőnek, sem a segítőjének, senkinek. Senki nem adott nekem magyarázatot azzal kapcsolatban, hogy nem kaptam játéklehetőséget, amikor pedig megkérdeztem Solarit, azt mondta, hogy nem történt semmi, de ezdőként így döntött. Emlékszem, hogy játszottam a Melilla ellen, majd szó nélkül a lelátón hagyott néhány meccsre, mint például a Roma ellen is. Még a padra sem ülhettem le. Utaznom kellett, majd végig kellett néznem a lelátóról a meccset. Sem a klub, sem senki más részéről nem éreztem a támogatást. És mostani szemmel visszatekintve azt mondom, hogy távoznom kellett volna. De a Real Madridot nagyon nehéz elhagyni. Mivel ahogy már mondtam, mindig meg tudtam változtatni a helyzetet. Más idények során a klub mindig tájékoztatott, hogy milyen ajánlatokat kaptak értem, vagy hogy milyen játékosokat fognak szerződtetni a posztomra, amivel nehezebb lesz számomra játéklehetőséghez jutni, de én mindig azt válaszoltam, hogy sok munkám van abban, hogy eljutottam oda, ahol vagyok, és nem érdekel, bárkivel szívesen megküzdök a helyemért. De ez most más volt. Távoznom kellett volna.
Mi történt Solarival?
Őszintén nem tudom. Azok után a meccsek után, amikor a lelátóra küldött bármiféle magyarázat nélkül, felhívott telefonon, majd elmondta, hogy jól dolgozom az edzéseken és elkezd bízni bennem. Azt is mondta egy alkalommal, amikor sérülés miatt nem kerültem a keretbe, én pedig úgy gondoltam, hogy a dolgok talán megváltoznak. A következő meccsen aztán megint a lelátón hagyott. Nem tudom, hogy viccesnek találta-e ezt, vagy miért csinálta. Egyértelmű, hogy hibáztam, távoznom kellett volna. De jött Zidane, nála pedig jól teljesítettem.
Többet vártál volna Zidane-tól?
Nem. Hogy őszinte legyek, szerintem ő várt többet tőlem.
Feladtad?
Zizou megérkezett az idény végén, én pedig nem voltam jól. Nagyon kemény évem volt amiatt, amit már elmondtam, teljesen demoralizált a dolog. A világbajnokság után pedig a fejben és testileg nem voltam egy hullámhosszon. A következő idényt játékpercek nélkül kezdtem, de aztán valami bekattant a fejemben, majd megtörtént az, ami a korábbi években is. Elkezdtem fontos meccseken játszani. A PSG ellen a BL-ben, a Barcelona ellen a Nou Campban, a szuperkupán Szaúd-Arábiában, a City ellen a BL-ben, ahol gólt is lőttem. Kezdtem visszatérni. De aztán jött a pandémia. Utána pedig nem játszottam. Hogy őszinte legyek ez inkább az én hibám volt. A következő évben nem voltam jó, innentől már nem voltak jó pillanataim a Real Madridban. Carlóval két vagy három meccset játszottam, és ennyi. De ő őszinte volt velem, én pedig elfogadtam a döntését. Próbáltam jól dolgozni az edzéseken és kihasználni a játékperceket, amelyeket adott nekem.
Volt időszak, amikor a világ legjobbjai között voltál, világsztárként kezeltek, esélyes voltál az Aranylabdára.
Voltak jó pillanataim. Az orosz vb évében és az azt megelőző idényben nagyszerű voltam. De a világbajnokság után minden rosszul alakult.
Nem érezted jól magad a pályán?
Nagyon látványos a különbség aközött, amikor jól érzem magam a pályán és amikor nem. Amikor Lopetegui távozott és jött Solari, nem volt lehetőségem, mellőzött lettem. Mit tehetnék még, hogy fontos legyek a klub számára? Igen, megújították a szerződésemet a vb évében, mivel egy év volt hátra az akkori szerződésemből, és kiérdemeltem a hosszabbítást. És persze sok ajánlatom is volt. Féltek, hogy esetleg egy riválishoz szerződök.
A Barcelonáról beszélsz?
Igen. A Barcelonáról. Bartomeu felhívott és az az összeg, amit ajánlott… De a Madridban remekül voltam, a csapattársaim, a remek hangulat az öltözőben… Álmaim csapatában voltam, ahol mindent megnyertem, amiről álmodtam, a világ összes pénzéért sem hagytam volna el a Real Madridot. Ráadásul a város is csodálatos. Tudtam, hogy máshol nem érezném ilyen jól magam.
Mi az, amit rosszul csináltál a mindennapokban?
A pandémia alatt nem láttuk, hogy mikor térhetünk majd vissza, mindenki számára bizonytalan volt a helyzet, én pedig lazítottam. Nem dolgoztam úgy otthon, ahogy kellett volna. Aztán amikor távol maradsz a futballtól, különösen akkor, amikor az ennyire fizikális, azonnal látszani fog. Megfizettem érte. De onnantól kezdve felálltam és keményen dolgoztam, viszont a futball az edzőkön, a nálad jobb csapattársakon is múlik. Ezt pedig el kell fogadni.
Mit kap a csapat, amely leigazolja Iscót?
Egy keményen dolgozó játékost, aki játszani akar, aki meg akarja mutatni, hogy fizikálisan készen áll. Nos, csak ennyit. Még mindig motivált vagyok, nagyon szeretnék focizni. Fiatal vagyok, szeretnék edzeni, gólokat lőni, jól érezni magam, versenyezni… Nagyon izgatott vagyok.
Nem igazán volt súlyos sérülésed, igaz?
Valóban, semmi komoly. Izomsérüléseim sosem voltak. A bokámmal voltak régen problémáim, de ennyi.
Amin most keresztül mész, rosszabb mint a sérülések?
Szerintem igen. Amikor sérült vagy, látod a társaidat, bemehetsz az öltözőbe, osztozhatsz velük a pillanatokban, megnézheted a meccseket… De ebben a helyzetben egyedül vagy, otthon dolgozol, egyedül. Nincs ott a labda és nevetés. De remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek. Most vagyok abban a pillanatban, amikor jól kell döntenem, jól kell választanom, mivel nem akarok hibázni. Nem akarok újra rossz, nehezen kezelhető döntést hozni a karrieremben, bár szerintem azon is túl tudnék lendülni, mivel bátor srác vagyok. De nem akarok hibázni.
Játszani akarsz? Inkább mint visszavonulni?
Nem vonulok vissza. Bármi lesz is, játszani fogok. Három éves korom óta focizom, sosem hagytam abba. Mostanáig. De hamarosan visszatérek. Voltak ajánlataim Olaszországból, Törökországból, Szaúd-Arábiából, Spanyolországból. De nem szerettem volna elmenni sehová, amíg fejben nem voltam felkészülve. Most már fel vagyok.
Spanyolország az elsődleges célpont?
Inkább külföldre mennék elsősorban. Játszottam a Valenciában, a Málagában, a Sevillában és a Real Madridban. Szeretnék egy másik bajnokságban is tapasztalatot szerezni, másik nyelvet megtanulni, Spanyolországon kívül emberileg is fejlődni. Nem zárkózom el semmi elől.
Sok focit néztél mostanában?
Igen. Egy időre teljesen kikapcsoltam, de ez mindig bennem volt, úgyhogy elkezdtem meccseket nézni. Ha pedig nézem, akkor még inkább szeretném csinálni is. Irigykedtem a társaimra, akik játszottak, mivel én erre születtem. Nagyon hiányzik, hogy bekössem a cipőfűzőt, hogy kilépjek a fűre, hogy edzéseken legyek… Nagyon hiányzik.
A személyiséged sokat változott?
Szerintem mindig eléggé kiegyensúlyozott voltam. Most, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, más dolgokkal foglalkozom. Sok lehetőségem volt a családommal közösen kiélvezni az együtt töltött pillanatokat, ami korábban lehetetlennek bizonyult. Ezek a pillanatok ébresztőként hatnak az emberre, sokat segített nekem, hogy a gyerekeimmel töltöttem az időt.
Vannak még álmaid, amelyeket szeretnél elérni?
Meglehetősen nehéznek érzem őket. De szeretnék valamit megnyerni a válogatottal. Ez egy tüske bennem, hiszen csak egy vb-n volt lehetőségem játszani a csapattal. Soha nem voltam például Eb-n.
Nagy kihívás visszatérni ennyi idő után, nem?
De miért ne? Láttam, hogy Navas, Cazorla és Albiol is visszatért, miután keményen dolgoztak és jól játszottak. Nem veszítem el a reményt. Szeretnék keményen dolgozni, hogy az elmúlt néhány évet magam mögött tudjam, hiszen nem éreztem túl jól magam ebben az időszakban, a személyes problémáim miatt közömbössé váltam. Szeretnék ezen túllépni, majd hat, hét vagy nyolc év múlva, amikor visszavonulok, szeretném azt mondani, hogy képes voltam legyőzni a nehézségeket. Szeretném pozitív élményekkel abbahagyni a futballt.
Ismét használod a közösségi médiát.
Igen. Nos, hallom, hogy lustának tartanak. És bár kicsit szégyellem feltölteni az edzésvideókat, látom, hogy a kollégák is ezt teszik, úgyhogy rendben van. A terapeutám és az edzőim segítségével kezdek feloldódni. Igazából már jó ideje napi két-három alkalommal edzek, szerettem volna, ha a csapatok tudják, hogy remek formában vagyok, és nem intettem búcsút a futballnak. Jobban várom, mint valaha.
Amikor arról olvasol, hogy a párod, Sara a hibás amiatt, ami veled történik, mit gondolsz?
Ez a legnagyobb butaság, hogy finoman fogalmazzak, amit egy férfi mondhat, mert ezt csak férfiak mondják. És csak néhányan, persze. Nem tudom, hogy hogyan fogalmazzak, hogy ne hangozzon rosszul. Ez a feleségemet is érinti, én pedig néha beleolvasok a kommentekbe, és azt látom, hogy őt szidalmazzák azért, mert nekem nem mentek jól a dolgaim. Aztán látod a profiljaikat… Nem tudom, hogy az anyjukat, feleségüket vagy lányukat hibáztatják-e azért, ami velük történik a munkahelyükön… Sarával voltak a legjobb pillanataim Madridban. Ezek tények. Igazából a feleségem mindig támogat, bátorít, hogy ne adjam fel az álmaimat. Mindig azt szeretné, ha jobbá válnék, mindig úgy ünnepli a győzelmeimet, mint bárki más.
Ezért maradtál távol a közösségi médiától?
Egyre kevesebbet használom, mivel látom, hogy mi zajlik ott. Emberek arc nélkül, álneveken, büntetlenül. Nem csinálnak mást, mint gyűlöletet generálnak, amiből pedig van bőven. A sajtó is ezt csinálja, a sporttal kapcsolatos viták kapcsán. Nem mindenki, és nem fogok neveket mondani, de van, hogy felháborító dolgokat állítanak, amiket aztán az emberek magukévá is tesznek. Szavazásokat indítanak, hogy egy játékos kövér-e, hogy a másik provokátor-e… És ez még több gyűlöletet és megosztottságot gerjeszt a szurkolók között. És persze a lelátókról hallod az olyan radikális fenyegetést, a támadást amelynek nincs helye a sportban.
Szeretnéd, ha az egyik fiad focista lenne?
Nos, ez végül is egy csodás szakma. Ha szereted a focit, akkor az nagyszerű. Utazol, megismered városok, országok, emberek sokaságát. Ez egy csodás sport. Szeretném, bár szerintem nehéz dolguk lenne. Mindenben támogatni fogjuk őket, bárhogy is döntsenek.
Mit mondasz a gyerekeidnek a helyzetedről?
Jelenleg a legidősebb szereti a focit. Mindig videókat néz rólam, más játékosokról, gólokról. És igen, elmondom neki. Mindig nagyon várta, hogy kimenjünk a pályára. Imád meccsekre járni, utazni, hogy megnézhessen. Nagyon jó memóriája van, emlékszik a kijevi döntőre, sok fontos pillanatra a karrieremből. Én pedig azt mondom neki, hogy ne aggódjon, vissza fogok térni, jól fogja érezni magát velem, beutazza a világot, hogy lássa játszani az apját. Ő pedig nagyon boldog ettől.
A varázslat visszatér?
Remélem. Remélem.
