A France Football által a legjobb 21 év alatti játékosnak választott Jude Bellingham a L’Équipe újságírójával beszélgetett a díjátadó után.
Gyerekkor
„Eleinte egyáltalán nem szerettem a focit. Igazából tiszta őrület, hogy ma pedig már azt mondom, ha valaki elvenné ezt tőlem, megőrülnék. Gyerekként, amikor edzésekre jártam, füvet, virágokat szoktam szedni, ezekből nyakláncokat szoktam csinálni, hogy odaadjam édesanyámnak őket, aki várt rám a pálya mellett és figyelt engem. Ez tényleg így ment, és a sztori legjobb része az, hogy végül vélhetően pont emiatt kötöttem ki a foci mellett.”
„Amikor édesapám gyakorolni vitt, megkérdezte, hogy fogócskázni akarok-e, vagy esetleg virágokat szedni. A szüleim ebből a szempontból sosem erőltettek rám semmit, amíg jól viselkedtem és segítettem másoknak. Szerintem számomra a játszótér jelentette a világot, és még mindig erre emlékeztet.”
Miért a futball?
„A futball iránti szeretetem a versengésből ered. Mindig nagyon versengő típus voltam, még a fogócskában is, de a legszebb virágokat is én akartam összeszedni, a bújócskában pedig én akartam a leggyorsabb lenni. Volt is ebből némi problémám, mert amikor veszítettem, mindig mérges lettem. Nem fogtam kezet az ellenfelekkel. Ebből megtanultam, hogy tisztelettel kell bánnunk az ellenféllel, de leginkább a versengés az, ami ehhez a sporthoz húzott engem.”
Kemény munka
„A futballra mindig úgy tekintettem, mint a mindennapok része. Vannak emberek, akiknek vannak konkrét céljai, de én mindig azt gondoltam, hogy minden egyes napon a maximumot kell nyújtanom, legyen szó edzésről vagy meccsről, és meglátjuk, hogy milyen messzire jutok így. Ha valaki azt mondta volna, hogy három évet töltök Németországban, majd Spanyolországba jövök anélkül, hogy megfordultam volna a Premier League-ben, teljesen lesokkolt volna, hogy őszinte legyek. Mindig szerettem keményen dolgozni, döntéseket hozni anélkül, hogy túl sokat kérdeznék.”
Dortmund
„Jól emlékszem arra, hogy amikor a Dortmundhoz igazoltam, más klubokba is mehettem volna, de megbeszéltem a dolgot a családommal, és elmondtam, hogy ha már aláírtam, akkor ez az én döntésem, amelyet én hoztam meg, és nincs szükség a továbbiakban arra, hogy más klubokról beszéljünk. Elköteleztük magunkat ehhez a klubhoz.”
„Néha nehéz alkalmazkodni egy új kultúrához, mert ez azt jelenti, hogy ha elmész bárokba, az emberek felismernek, ami nem könnyű. De próbáltam a lehető legjobban kivenni a részem, ez pedig megkönnyítette a dolgokat. Lehet, hogy már lejárt lemeznek tűnik, amikor ezt mondom, de a társaim sokat segítettek a beilleszkedésben.”
Amit a szurkolók felé közvetít
„Azt akarom, hogy az emberek lássák, hogy mit csinálok most. Ha jól játszol fiatalon, akkor az emberek csak arra gondolnak, hogy mi lesz belőled, amikor idősebb leszel. Most egy jó szinten vagyok, de nem szeretném azt, ha állandóan a koromról beszélnének, ami persze hozzátartozik a dologhoz, különösen úgy, hogy ilyen sok kiváló fiatal játékos van. Az emberek a jövőt látják, amikor sok fiatal már most nagyszerű és nagy hatást gyakorol a legmagasabb szinten. Ez kicsit frusztráló, de a pályán felszabadultnak érzem magam. Az ember inkább a pályán kívül agyal többet.”
A céljai a Real Madridban
„Remélem, hogy a következő öt évben öt BL-t nyerünk, közben Európa-bajnok és világbajnok is leszek. Jó, persze, ez túlzás, de én szeretek a lehető legoptimistább lenni, nem gondolok arra, hogy esetleg elveszíthetek egy meccset. Minden sorozatnak úgy kell nekimenni, hogy megnyerjük, különben mi értelme lenne? Nagyon nehéz megmondani, hogy hány címet nyernék, mennyit itt, mennyit ott, inkább arra koncentrálok, hogy jól játsszak, illetve számomra a legfontosabb az, hogy a családom egészséges és boldog legyen a következő öt évben. Úgy kell játszanom, ahogy eddig is, meggyőződésem, hogy így nagy dolgokat vihetek véghez.”
