Tegnap este a Real Madrid lejátszotta harmadik bajnoki mérkőzését is, ezzel egyidejűleg pedig elhullajtott újabb két pontot. Ismét idegenben. Hasonló módon, mint a Mallorca ellen. A Las Palmas elleni vereségízű döntetlen arra hajlamosíthat bennünket, hogy borúsan lássuk a világot, ezzel szemben jómagam mégis inkább arra emlékeztetnék, hogy a szezon gyermekcipőben jár, a játékosok lábujjai közül a strandhomok pereg, épp ezért korai lenne megadnunk magunkat a fojtogató pesszimizmusnak. Jöjjön tehát a csapat kanári-szigeteki vendégszereplésének szubjektív értékelése.
UD Las Palmas (OP: 6,9)
Luis Carrión láthatóan kellőképp feltüzelte játékosait a Real Madrid elleni mérkőzésre, ami ugyanakkor csupán arra volt elegendő, hogy egy védelmi megingást kihasználva megszerezzék korai vezető találatukat, majd egy darabig őrizzék előnyüket, végül pedig megérdemelten bezsebeljenek egy pontot. Különösebb veszélyt nem jelentettek a madridiak kapujára, mindössze két komolyabb helyzetük volt még, második góljukat les miatt érvénytelenítette a játékvezető. Sokszor tetszetősen játszottak, agresszívak és kemények voltak. A feladatot elvégezték, fogaskerekek közé szorult kanárikként vonulnak be az idei évkönyvbe.
Real Madrid (OP: 4,3)
A bevezető ellenére senki ne higgye, hogy lekicsinyelném a szembetűnő, nyilvánvaló hibákat. A csapat immáron második idegenbeli mérkőzését nem tudja megnyerni. Az első félidő teljesítménye lesújtó volt, a lustaságot, enerváltságot gyorsan ki is használták a hazaiak, Moleiro az ötödik percben zörgette meg a madridiak hálóját. Hogy Tchouaméni fejében mi járhatott, és Éder ’forró rágógumi’ Militão a feltámadását követően miként lehetett ennyire töketlen, felfoghatatlan. Na, de megyünk tovább. Az első negyvenöt perc említésre méltó eseményei Valverde és Rüdiger távoli próbálkozásai, illetőleg Cillessen pazar védései voltak. Sajnos a második játékrész sem hozott különösebb javulást, egy szerencsétlen kezezést követően Vinícius értékesítette a Real Madrid javára megítélt büntetőt. Egyenlíteni még sikerült, a három pontot begyűjteni már nem. A mérkőzés egészét a lassúság, ötlettelenség jellemezte, nem volt megfelelő a sorok közötti átmenet, a játékosok pontatlan labdákkal operáltak, a fifti-fifti labdaszerzési lehetőségekből rendre vesztesen kerültek ki, testbeszédük semmi jóról, biztatóról nem árulkodott, összességében mind egyénileg, mind kollektíva szintjén borzasztó teljesítményt nyújtottak.
MECCS EMBERE – Fede Valverde (OP: 6,6)
Gyorsan meg is feddem magam előbbi általánosításomért, ugyanis az uruguay-i középpályás ismét zsebre tehette e megtisztelő elismerést. Leginkább az ő hozzáállása árulkodott arról, hogy a csapat győzni érkezett az Estadio Gran Canariaba. Kár, hogy nem volt partnere. Az első félidei szabadrúgása, majd távoli próbálkozása mellett mindvégig fáradhatatlanul robotolt, több ízben próbálkozott hosszú labdákkal, tette a dolgát, sajnos azonban egy fecske nem csinál nyarat.
Thibaut Courtois (OP: 6,3)
Ancelotti elsőszámú hálóőrének a korai bekapott gól miatt bizonyosan nem ez lesz a legemlékezetesebb mérkőzése. Moleiro lövésénél kiszolgáltatott helyzetben volt, ezen túl azonban – amikor szükség volt rá –, határozott volt. Szépen hárította Marvin Park átlövését, valamint Mika Marmol próbálkozására is remekül ért le. Mindvégig együtt élt a játékkal, igyekezett a megszerzett labdákat gyorsan megjátszani.
Lucas Vázquez (OP: 6,1)
Az olasz szakvezető előre jelezte, hogy szükség lesz a rotációra, így Lucas pályára küldésével Carvajalnak szánt némi pihenőidőt. A saját nevelésű szélső – bár az ő oldaláról érkezett a gólpassz – jelentéktelen mellékszereplője volt a végig mozizott Moleiro-gólnak. A hazaiak tizenhatosára történő harcos betörésén és beadásán kívül nem alkotott érdemlegeset.
Éder Militão (OP: 4,6)
A Real Valladolid ellen példásan helyt állt, tegnap este azonban ismét sikeresen alulmúlta önmagát. Ha a védekezésbe csak fele annyi energiát ölt volna, mint a sav-bázis egyensúly és a száj egészséges PH-értékének megőrzésébe, talán lett volna esélye lereagálni Moleiro kapuratörését, a brazil védőnél azonban annyira jól működött a rágózás stresszlevezető hatása, hogy gyakorlatilag hibernálta. Dekoncentrált volt, a tőle megszokott hosszú indítások csütörtököt mondtak.
Tonio Rüdiger (OP: 5,4)
Nem tudok belekötni, de az egyetlen távoli próbálkozását és blokkjait leszámítva kiemelendő sincs a mutatott játékában. Társát, Éder Militãót nem volt nehéz túlteljesíteni.
Ferland Mendy (OP: 4)
Van is, meg nincs is. Tanácstalan vagyok a megítélését illetően. Mbappétól kapott egy jó labdát, a lehetőségével nem tudott élni. Másra nem is emlékszem.
Aurélien Tchouaméni (OP: 4,8)
Ancelotti egyik alapembere, ő lenne a középpálya metronómja, ennek ellenére a bajnokság első három fordulójában árnyéka önmagának. Arra nem szándékozom időt fecsérelni, hogy felidézzem a bekapott gól előtti kocogását… A mérkőzés alatt elért statisztikái egészen más képet festenek a teljesítményéről, mint amit a hétköznapi szurkoló tegnap este valójában tapasztalt. Övé volt a legtöbb passz (89%-uk volt pontos), azaz igyekezett mozgatni a csapattársakat, sőt az ő nevéhez fűződik a legtöbb támadóharmadba juttatott labda is, szám szerint 39, azaz próbált támadást kezdeményezni, mégis az volt a benyomásom, hogy fásult, körülményes, bátortalan volt a játéka, hiányzott a határozottság, élesség. Védekezés terén sem alkotott kiemelkedőt, 12 párharcából mindössze ötöt nyert meg. A francia középpályás az idény eleje óta küszködik, talán épp azzal a nyomással nem bír, amelyet Camavinga hiánya helyez a vállaira. Személy szerint nagyon kedvelem, intelligens labdarúgónak tartom, de önmaga gátja, egyelőre képtelen kihozni magából a legjobbat.
Luka Modrić (OP: 4,8)
Bellingham kidőlésével a horvát mágus is megkapta a maga lehetőségét. Szerintem nem tudott élni vele. Nemcsak most, közel egy éve nem tudja érdemben kihasználni ezeket. Hangsúlyozom, előbbi kizárólag az én személyes véleményem, amelyet a jelzett időszakban a Real Madridban és az EB-n pályán töltött percei alapján fogalmaztam meg. Nincs már akkora befolyás a játékában, sokkal pontatlanabb. Persze bármit is tesz, bármit is tartogat számára a jövő, az elmúlt időszak teljesítménye soha nem fogja elhalványítani a minőségét, az iránta érzett tiszteletet, a labdarúgás krónikájába vésett eredményeket. Elképesztő, s szerintem példátlan, hogy egy játékosnak a világ bármely stadionjában, mérkőzésről mérkőzésre állva tapsoljon az ellenfél szurkolótábora. Elképzelhető, hogy lesz majd olyan, amikor rámcáfol, amikor majd ismét leesik az állam egy-egy megmozdulásától, de úgy hiszem, neki inkább a Corazón Classic-on volna a helye.
Brahim Díaz (OP: 4)
Talán a kezdőcsapatba kerülés foghatta meg a marokkói válogatott labdarúgót, ugyanis a tegnapi olyan nullaszagú volt. Vasárnap kiemelkedőt nyújtott, gólt szerzett, abszolút érezhető volt a játék képére, tempójára gyakorolt hatása, ezzel szemben tegnap a csapat legrosszabbul teljesítő tagja volt. Nyilvánvaló, hogy Carlo Ancelottinak sem tetszett, amit látott, így Brahimnak nem maradt ideje kozmetikázni, a második félidőt már a padról nézte végig. 32 alkalommal ért labdához, háromszor veszítette el azt, hét párharcából mindössze kétszer került ki győztesen. Engedjük el, felejtsük el, szőnyeg alá vele.
Vinícius Jr. (OP: 4)
Amiről már nem érdemes szót ejteni: ő a baloldal ura, az az ő játéktere, ebben vélhetően nem lesz változás. Amiről beszélni kell, hogy hiába az ellenfél védelmének feltörésére, szétzilálására tett állandó kísérletezés, ha az meddő fáradozás. A fáradozás egyik következménye, hogy elmarad a védekezés, szétesik a csapat (erről az olasz mester is értekezett korábban). Az Atalanta elleni mérkőzésen láthattuk annak jelét, hogy Mbappéval akár jól is megérthetik egymást, ugyanakkor a bajnokságban ennek a remélt összhangnak nyoma sincs. Mbappé a tegnap esti meccsen több alkalommal tárta szét a karját, mikor Vini egyértelmű helyzetekben nem neki passzolt. Habár Vinícius-tól indult a legtöbb gólszerzési lehetőséggel kecsegtető támadás (összesen 9), a tizenegyest leszámítva a brazil nem találta a gólvonal mögé vezető utat. A büntetőrúgások elsőszámú felelősének kérdése is tartogathat izgalmakat, engem személy szerint meglepett, hogy nem Mbappé állt a labda mögé. Jelenleg az az érzésem, hogy Vini egészen máshol jár, nem tud fókuszálni, érthető persze, ha makaróni lóg az arcába. Remélem, mielőbb láthatjuk a nagy meccsek Vinícius-át.
Kylian Mbappé (OP: 5)
Látom az akarást, voltak ígéretes próbálkozásai, de a háromból nulla G/A azért nem túl hízelgő. Helyet kell neki találni, mert a frusztráció csak fokozódik, az pedig semmi jót nem szül.
Cserejátékosok
Rodrygo (OP: 5,2)
A félidőben érkezett Brahim Díaz helyére. Némiképp felélénkítette a jobb szélen a játékot, egy kapura lövési kísérlete is volt, amelyet Cillessen könnyedén hárított.
Fran García (OP: 5,4)
Ugyanaz, mint Rodrygo, csak az ellen oldalon, Mendy helyén.
Arda Güler (OP: 5,6)
Luka Modrić-ot váltotta, próbált a horvát szerepkörében kiteljesedni. Jól szállt be, kiharcolt egy tizenegyest és remek labdával találta meg Endricket (vagy Endrick(i)-t, ennek írásmódja még nem tiszta előttem).
Dani Carvajal (OP: -)
Lucas Vázquez helyére érkezett a 76. percben, a neki juttatott bő negyedórában nem tudta megváltani a világot.
Endrick (OP: 5,8)
Két lehetőség adódott előtte, de túl kevés idő jutott neki.
Carlo Ancelotti (OP: 4,2)
Az előzetes hírek és az olasz mester nyilatkozata alapján várható volt, hogy változtat a csapat összeállításán, valamint a formáción is. Kár, hogy nem jött be. Nehéz felelőst találni olyankor, amikor a csapat a mérkőzés első perceitől ennyire álmatag, mégis a nyakába varrom. Azt hiszem ez elsősorban az edző felelőssége. Természetesen felbosszantotta a gyorsan bekapott gól is, a dühe azonban a párharc hátralévő idejében sem csillapodhatott. Gyakorlatilag semmi nem működött, hiába próbált a kezdőtizeneggyel, majd a gyors cserékkel is finomhangolni. Ancelotti tapasztalt, felkészült szakvezető, látja a problémát, mi csak reménykedhetünk abban, hogy rövid időn belül megtalálja a megoldást. Vajon kinek fog fájni?
