Statisztika

A Real Madrid utolsó spanyol tízese: Rafael Martín Vázquez

2025. július 31.

Rafa Martín Vázquez (forrás: realmadrid.com)

A napokban hivatalossá vált, hogy a Real Madrid új tízese a francia Kylian Mbappé lesz, miután a mezszám felszabadult a horvát Luka Modrić távozásával. Marketing szempontból egész biztosan óriásit húzott a klub, hiszen Mbappé képes kirívó teljesítményre, rendkívül népszerű, és még talán azok is megveszik 10-es számú mezét, akik korábban a 9-est megvásárolták. A szurkolók között természetesen felmerült az a téma, ami ilyenkor megszokott: mikor volt utoljára spanyol 10-ese a Real Madridnak? A válasz: 35 évvel ezelőtt Rafa Martín Vázquez személyében.

A 10-es mez kultusza

A 10-es mez az 1950-es években kezdett egyre nagyobb szerepet betölteni, azóta pedig legendássá vált, hiszen a futballtörténelem legnagyobbjai viselhették, csakúgy, mint a 7-es vagy a 9-es mezeket. A Real Madridnál a spanyol Hilario Marrero volt az első 10-es még 1932-ben. A mezszámot Luis Molowny tette igazán legendássá klubon belül, aki 1946 és 1957 között viselte azt. 1932 és 1957 között csak spanyol játékosok viselték ezt a mezszámot. Az egyre inkább nemzetközivé váló labdarúgásban azonban fontos szerepet kezdtek betölteni a külföldi játékosok. 1957-ben az argentin Héctor Rial volt az első nem spanyol, aki viselte a 10-est, de nem sokáig. Az 1958/1959-es idénytől ugyanis a csapat egyik sztárigazolása lett a magyar Puskás Ferenc, aki azonnal meg is kapta ezt a mezszámot, és 1966-os visszavonulásáig a klub történelmének addigi legnagyobb 10-ese lett. 1966 és 1977 között a spanyol Manuel Velázquez viselte a legendás mezszámot, majd őt követte a német Uli Stielike (1977-1985).

Rafa Martín Vázquez

1985-ben az akkor 20 esztendős, saját nevelésű támadó középpályás, Rafa Martín Vázquez kapta meg a 10-es mezt, ezzel nem kis terhet rakva a nyakába. Ahogy mondani szokták, ennek a mezszámnak súlya van.

Rafael Martín Vázquez 1965. szeptember 25-én született Madridban, és hamar a labdarúgás szerelmese lett. Szabadideje nagy részét a labdarúgással töltötte, édesapja sokat mesélt neki az 1950-es, 1960-as évek sikercsapatáról, amikor a Real Madrid hat alkalommal nyerte meg a mai Bajnokok Ligája elődjét. Rafa célja is az volt, hogy egy nap majd a habfehér csapat játékosa lehessen. Álmai megvalósításán 1980-ban, 15 évesen kezdhetett el dolgozni, hiszen ekkor szerződtette le akadémiájára a Real Madrid. A fiatal spanyol játékos végigjárta a csapat ifjúsági korosztályát, az 1982/1983-as idényben pedig a Real Madrid Castilla játékosa lett.

A Castilla akkoriban egy egész jó másodosztályú csapat volt és nagyon jó megítélésnek örvendett, hiszen 1980-ban Király-kupa-döntőt játszhatott a Real Madrid első csapata ellen. Mivel kiemelkedő teljesítményt nyújtott, az 1983/1984-es idényre a klub korábbi legendája, az akkor edzőként dolgozó Alfredo Di Stéfano felvitte az első csapathoz. Az akkor 18 éves Vázquez leginkább a bajnokságban jutott szóhoz, és Uli Stielike távozása után 1985-ben Luis Molowny tréner, aki egykoron maga is legendás 10-es volt, úgy döntött, hogy Rafa kapja meg ezt a kivételes mezszámot, mindössze 20 évesen.

Az 1980-as évek Real Madridja arról volt híres, hogy alaposan kihasználta a La Fábrica, az utánpótlás nyújtotta lehetőségeket. Ekkoriban született meg a „Keselyű Ötöse”, spanyolul La Quinta del Buitre elnevezés, amely a spanyol sportújságíró, Julio César Iglesias tollából származik. A Real Madrid a nyolcvanas évek közepén volt, hogy egyszerre öt saját nevelésű játékosra is támaszkodott a kezdőcsapatban: Míchel, Rafa Martín Vázquez, Emilio Butragueño, Miguel Pardeza és Manolo Sanchís. A La Quinta del Buitre magjával (amelynek létszáma négy főre csökkent, miután Pardeza 1986-ban elhagyta a klubot a Zaragozáért), a Real Madrid Spanyolország és Európa egyik legjobb csapatával rendelkezett az 1980-as évek második felében.

Spanyolországban félelmetes dominanciát mutatott ez a csapat, hiszen 1986 és 1990 között sorozatban öt alkalommal nyerte meg a bajnokságot. Mellette még nyert ebben az időszakban egy ligakupát, egy Király-kupát és két spanyol szuperkupát is. A csúcsot az jelentette, amikor egymást követő két esztendőben is megnyerték a mai Európa-liga elődjét, az UEFA-kupát. 1985-ben a két mérkőzéses UEFA-kupa-döntőnek még magyar érdekeltsége is volt, hiszen a Real Madrid ellenfele a fehérvári Videoton volt. Az első mérkőzést a madridi alakulat 0-3 arányban megnyerte a Sóstói stadionban, majd a visszavágón nagy meglepetésre 0-1-re nyert a Videoton a Santiago Bernabéuban. Összesítésben, 3-1 arányban a Real Madridé lett a trófea.

Maga Vázquez a legjobb idényét az 1989/1990-es idényben futotta. A támadó középpályás 43 mérkőzésen 15 gólt jegyzett (egyéni rekord) és 10 gólpasszt adott (aminél csak egyszer adott többet). Összességében tehát 25 gólban vállalt szerepet, így a mérkőzések több, mint 58%-ában benne volt egy gólban. Ekkoriban a világ egyik legjobbjának tartották a posztján. Pont ezért nem értette sem Rafa, sem a csapat és a szurkolók egy része, amikor Ramón Mendoza klubelnök 1990. június 27-én leigazolta a román Gheorghe Hagit a helyére. Mendoza ráadásul nemcsak riválisnak hozta a román játékost, de rögtön oda is adta Vázquez 10-esét Haginak. Rafa érthető módon úgy érezhette, hogy kívülállónak számít, így elhatározta, hogy 10 esztendőt követően elhagyja a Real Madridot.

Ekkoriban a világ legjobb bajnokságának számított az olasz élvonal, a Serie A, így akinek oda sikerült igazolnia, az valóban úgy érezhette, hogy a legmagasabb szinten játszik. 1990. július 1-jén Vázquez szerződést kötött az FC Torino csapatával. A Torino ekkoriban már 14 éve nem nyert Serie A-t, és 19 éve nem nyerte meg az olasz kupát sem. Sőt, frissen jutott vissza az olasz élvonalba, hiszen az előző idényben a Serie B-ben szerepelt, amit meg is nyert. Noha a világ legjobb bajnokságában szerepelhetett, sokan nem értették, mit lát Vázquez a Torino projektben.

Az 1990/1991-es kiírásban Rafa természetesen a Torino alapembere volt, és a bajnokságban a top ötben végeztek, nyolc ponttal lemaradva a dobogóról, illetve megnyerték a klub fennállásának első nemzetközi trófeáját, a Mitropa Kupát (Közép-európai kupa). És mi történt a Real Madriddal? Noha Hagi egy kiváló játékos volt, a csapat mégsem működött vele úgy, mint Vázquezzel. A sorozatban öt bajnokságot nyerő csapat szériája megszakadt, a bajnokságban harmadik lett a madridi alakulat, a Király-kupában a legjobb 16, míg a Bajnokok Ligájában a legjobb 8 között esett ki.

Az 1991/1992-es idényben Vázquez már dobogós volt a Torinóval az olasz bajnokságban, és óriási idényt futottak az UEFA-kupában. Az elődöntőben a Torino pont a Real Madriddal találkozott. A felvezetésben sokszor elhangzott a Hagi kontra Vázquez. Eleinte úgy tűnt, hogy a román klasszis örülhet majd, hiszen ő szerezte a párharc első gólját, és a Real Madrid 2-1 arányban nyerni tudott. A visszavágón azonban többek között Vázquez is óriásit játszott, és 2-0-ra nyertek, amivel a Torino jutott be az UEFA-kupa döntőbe. Rafának ez egyfajta elégtétel volt. Ugyan az Ajax elleni döntőt idegenben lőtt gólok miatt elvesztették, de így is fantasztikus idényük volt. A Real Madrid továbbra sem tudott nyerni Rafa távozása óta, hiszen a bajnokságban és a Király-kupában is másodikok lettek, míg ugye az említett UEFA-kupában az elődöntőben véreztek el.

Az 1992/1993-as idényre Hagi úgy döntött, hogy hátat fordít a Real Madridnak, és ő is elszerződött Olaszországba, a Brescia játékosa lett. A kiváló, még mindig csak 27 éves Vázquezt megkereste egy ígéretes projekttel a francia Marseille csapata. Az üzlet megköttetett, és Vázquez aláírt a francia klubhoz, ahol fantasztikusan kezdett: 9 mérkőzésen 3 gólt és 2 gólpasszt jegyzett. Mindössze két hónapja volt a Marseille játékosa, amikor megkereste őt a Real Madrid, hogy térjen vissza. Noha ekkoriban a 10-es mezt már az újonnan igazolt Robert Prosinecki viselte, ő visszatért Madridba, ezúttal már a 14-es dresszben. A Real Madrid pedig újra nyerni kezdett: 1993-ban megnyerte a Spanyol Szuperkupát és a Király-kupát, majd 1995-ben a bajnokságot. Érdekesség, hogy Rafa pályára lépett a Marseille színeiben Bajnokok Ligája-mérkőzésen, így hivatalosan megnyerte azt a sorozatot is.

1995-re már egyre több sérüléssel bajlódott, így másodjára is távozott a Real Madridból, és a spanyol Deportivo La Coruña játékosa lett. Ott két idény alatt a sok térdproblémája miatt a 20 meccset sem érte el, így 1997-ben barátja, Emilio Butragueño akkori csapatába, a mexikói Atlético Celayába igazolt. Rafa már itt sem volt képes sokat pályára lépni. 1998-ban még megpróbált visszatérni Európába, és a német Karlsruher SC futballistája lett, de a térde soha nem jött már helyre, így még abban az évben, 33 évesen visszavonult.