A Real Madrid támadója a spanyol U21-es válogatottal készül a szeptemberi válogatott mérkőzésekre. Az AS munkatársa ezt az időszakot használta ki, hogy exkluzív interjút készítsen a kiváló csatárral.
Hogyan értékeled az U21-es válogatott behívót? Hogyan értesültél róla?
Nagyon boldog és elégedett vagyok, hogy az U21-ben lehetek és képviselhetem a válogatottat. Igazából a mobilomon értesültem róla, még edzés előtt, amikor kijött a lista. Aztán persze a közösségi médiában is nagy felhajtás volt körülötte (mosolyog).
Láttad magad a felnőtt válogatottban is?
Tudtam, hogy van rá esély, és számomra ez egy álom lenne. De ha most nem kerültem oda, az azt jelenti, hogy még sokkal többet kell dolgoznom, és ki kell harcolnom a helyem.
Mit gondoltál, amikor De la Fuente azt mondta, hogy „le kell töltened a sorkatonaságot”?
Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Tudom, hogy dolgoznom kell és bizonyítanom. Ki kell használnom minden lehetőséget. Ez az, amit most is teszek, és amit továbbra is tenni fogok.
Beszéltél vele az elmúlt napokban? Mit mondott?
Kevés időt tudtunk együtt tölteni. Csak egy edzés volt, ott köszöntünk egymásnak a pályán. Nagyon jó élmény volt, négyen is felmentünk a pályára, és fantasztikus volt.
Ráadásul dupláztál is…
Óriási élmény volt együtt edzeni a legjobbakkal, és ennyi ember előtt… Tényleg hatalmas élmény volt.
A felnőtt világbajnokság jár a fejedben?
Persze. Mindig a maximumra törekszem. Képviselni a hazámat egy világbajnokságon… Egy álom lenne. Ahogy minden más játékosnak is.
Ki a példaképed a spanyol csatárok közül?
Hú, sokan vannak, és nagyon jók… (elgondolkodik és nevet). Volt szerencsém Raúllal egy öltözőben lenni, és én mindig mondtam: számomra ő egy madridi mítosz, a klubom legendája, és a válogatotté is.
Téged már hasonlítottak hozzá, sőt Joseluhoz is…
Nyilván hálás vagyok, de azért meg kell jegyezni, hogy Raúlhoz vagy Joseluhoz képest még messze vagyok. Én csak most kezdek, és remélem, egyszer közel kerülhetek azokhoz a számokhoz, amiket ők elértek a Madridban vagy a válogatottban.
Elindultok az úton Los Angeles felé, ahol címvédők lesztek. Ott látod magad, vagy inkább már a felnőttek között?
Igen, a tábor első napján a mester világossá tette a célokat. Csapatként, együtt, U21-esként. És ez az egyik cél, még ha most messze is van.
Most sok egykori akadémiai társaddal találkozol újra, köztük Iker Bravóval, akivel már a Madridnál is támadópárt alkottatok.
Ikerrel volt szerencsém együtt játszani, ahogy másokkal is. Jacobo, Chema, Fran… Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerű társaim vannak.
Ikernek és neked Arbeloa kulcsfigura volt. Az ő kezei alatt jutott nektek központi szerep abban az évben a Juvenil A-ban… Mit adott neked?
Nagyon különleges volt, mert alatta kezdtem el csatárként játszani. Korábban szélső voltam, de ő csatárt látott bennem. A gólok mellett – amiből szép számmal született (35 találat) – az elvégzett munka volt a legfontosabb. És a címek! Tripla hazai siker! Nagyon boldog vagyok. Amikor visszaemlékszünk arra az évre, mindig mosolyogva tesszük.
Miben hasonlít Xabi és Arbeloa stílusa?
Minden edzőnek megvan a maga stílusa, a saját futballfelfogása. Sok mindenben hasonlítanak, például a magas letámadásban. Nem teljesen egyformák, de vannak hasonlóságok.
Tőled ugyanazt kérik letámadásban?
A csatár az első, aki letámad, amikor a kapus kirúgja a labdát. Ha a csatár nyomást gyakorol, az mindig segíti a csapatot. Ha közelebb szerzed vissza a labdát az ellenfél kapujához, közelebb vagy a gólhoz (mosolyog).
Ancelottit is ismered. Miben más Xabihoz képest?
Ancelotti idejében csak néhány alkalommal tudtam felmenni a felnőttekhez. Nagyon hálás vagyok neki a lehetőségért. Nem voltam elég sokat ott ahhoz, hogy érdemi véleményt mondjak. Inkább Xabiról tudok beszélni, illetve arról, amit folyamatosan mond nekünk: csiszolnunk kell a részleteket, hogy át tudja adni, amit szeretne.
És amikor azt mondta neked, hogy kezdő leszel az Al Hilal ellen, hogyan élted meg? Sokszor újrajátszottad a fejedben?
Nem fogok hazudni, tudtam, hogy van rá esély, mert Kylian beteg volt. Nyilván meglepett, de önbizalommal álltam hozzá. Tudtam, hogy dolgoztam azért, hogy bármilyen lehetőséget ki tudjak használni. (Elgondolkodik és nevet) Nagyon boldog vagyok, ahogy sikerült.
Aznap kezdő voltál, majd végig az is maradtál. Végül Aranycipővel zártál. Hogy lehet ezt feldolgozni?
Hú… Ott, a világbajnokság alatt nem is fogod fel. Folyamatosan meccsek vannak, nem marad időd megemészteni a történéseket. Amikor hazajöttem Spanyolországba, és a családdal, barátokkal beszélgettem, akkor gondoltam végig, mi történt. Visszanézve csak azt mondod: „Ha valaki ezt mondja nekem egy éve…” A szezont a felnőtt csapattal zárni, és Aranycipővel… Még én sem hiszem el.
Arra a napra visszatérve: hogyan mondta neked Xabi, hogy kezdő leszel, és mit kért tőled?
A mester mindig nyugalmat sugárzott és önbizalmat adott. Azt kérte, hogy higgyek magamban, jól támadjak le, zavarjam a védőket, hogy ne tudjanak nyugodtan felhozni labdákat, és amikor nálunk van a labda, próbáljam lekötni a védőket. A tizenhatoson belül pedig minden adódó lehetőséget használjak ki.
Szédítő érzés belépni egy ilyen öltözőbe, ennyi sztár közé, Mbappé mellé?
Szédítőnek nem mondanám. Persze, furcsa érzés, amikor a Castillából felkerülsz, és azokat, akiket addig tévén néztél, hirtelen melletted látod edzeni. Ez lenyűgöző. Aztán hozzászoksz, és inkább csak hálás vagy, hogy a világ legjobbjaival oszthatod meg az öltözőt.
Érzed magadban a bátorságot, hogy kockáztass a pályán?
(Nevet) A pályán mindig a helyzet dönti el, hogy mit teszek. Ha látom, hogy gólt tudok lőni, akkor megpróbálkozom. Ha nem, akkor passzolok egy társnak.
Mit éreztél, amikor az új szerződés aláírásánál galaktikus, egymilliárdos kivásárlási záradékokat emlegettek?
Óriási öröm volt, amikor minden véglegessé vált. Ez minden akadémista álma, és számomra nagyon különleges, hiszen annyi év után teljesült egy álmom.
Felajánlották a 9-es mezt, vagy te kérted?
Nyáron az ügynököm tárgyalt a Madriddal, és elmondta, mik a lehetőségek. De nekem a legfontosabb az volt, hogy első csapatos kerettag legyek. A szám másodlagos. A világ legjobb klubjában játszani, bármilyen mezszámmal!
Milyen érzés volt a Mallorca ellen játszani a Bernabéuban?
Különleges. Szerencsém volt, hogy egy évet ott játszottam, mert családi okok miatt oda kellett költöznöm. Jó barátokat szereztem, nagyszerű csapattársaim voltak. Boldog vagyok, hogy pár percet pályára léphettem ellenük.
Kitűztél magad elé valamilyen célt a szezonra? Például gólmennyiséget?
Nagyon ambiciózus vagyok, de nem szeretek számokról beszélni, mert a szezon hosszú, sok minden történhet. Inkább minden percet ki akarok használni, amit kapok, és mindig 100%-ot szeretnék nyújtani.
Villámkérdések:
Mit jelent számodra Argentína?
Egy helyet, ahol két évet éltem gyerekként. Nagyon különleges számomra.
Ha nem lettél volna futballista…
Valószínűleg jogot tanultam volna, vagy valami hasonlót.
Ha választhatnál, ma este kinek a koncertjére mennél?
Bad Bunny.
Mit csinálsz a szabadidődben?
A családdal és a barátokkal vagyok, vagy ha nem, akkor olvasok, illetve tanulok az egyetemre.
Sokan megállítanak az utcán?
Mostanában igen.
Van valamilyen szokásod, rituáléd a pályára lépés előtt?
Mindig imádkozom.
Ki a példaképed?
Cristiano Ronaldo.
Melyik képességét lopnád el?
Hú… A biciklicselt elképesztően gyorsan tudta megcsinálni, talán ezt.
Ki a legnagyobb viccmester az öltözőben?
Többen is. Dean sokat viccel, Asensio is… Mindenkinek megvan a maga poénos oldala.
Ki a leghalkabb?
Szerintem mindenki sokat beszél.
Ki az, aki mindig énekel?
Nincs igazán ilyen.
Ki van a legjobban “besavanyodva”?
Van jó pár “savanyú arc”, én is közéjük tartozom (nevet).
Mi a legszebb emléked a pályán?
Az első gólom a Madridban, a Leganés ellen.
Végül: Ha megdörzsölnéd a varázslámpást, mi lenne a három kívánságod?
Megnyerni a Bajnokok Ligáját a Madriddal, kijutni a világbajnokságra a felnőtt válogatottal, és még sok évig a világ legjobb klubjánál játszani.
