Kylian Mbappé édesanyja egy francia magazinnak nyilatkozott.
A fia a pályán:
„Amikor elhagyta Párizst, miközben mindenki azt mondta neki, hogy a PSG-nek több esélye van megnyerni a Bajnokok Ligáját, mint a Real Madridnak, ő pedig, a gyermeki szemével, így felelt: „Igen, tudom, de nem számít, a nulláról indulok”, ott ismertem rá újra arra a Kylianra, aki a szobájában álmodozott. A pályán, amikor játszik és nem védekezik, szintén ráismerek a fiamra. Négyéves kora óta nem védekezik! (nevet) De amikor a szurkolók ünneplik vagy kifütyülik, akkor már nem a tiéd. Akkor ő mindenkié, csak nem a tiéd. Valójában ezen a szinten nincs ideje semmi másra, csak a futballra. Ha igazán szenvedéllyel és komolysággal akarod csinálni, másra kevés idő marad. Nem vagyok benne biztos, hogy én így akartam volna élni, de ez az ő döntése. Mert a labdán túl nincs életed.”
Félelmetes anyának lenni egy ikon mellett?
„Nem szeretem az ikon szót. Néha megijeszt, elszomorít. Mindenki csak a hírnévről beszél, de az elvárásokról és a következményekről nem. Szóval igen, félelmetes, de ugyanakkor örömteli is, amikor látom, hogy példaképpé válhat. Büszkébb vagyok arra az emberre, akivé vált, mint a játékosra.”
Zidane:
„Láttam, ahogy Kylian is így reagált, amikor megismerte Zidane-t. 14 évesen azt mondta nekem: „Anya, megérintette a kabátomat, ezt soha többé nem mosom ki”. Tudom, mit jelenthet ez egy gyereknek. Ha már nem gyerekekről van szó, az számomra inkább zavarba ejtő.”
Cristiano és Zidane, amikor Kylian 14 évesen Madridban járt:
„Zidane volt az első példaképe, 4 éves korától. Aztán jött CR7, amikor a Manchesterhez, majd a Real Madridhoz került. Akkoriban ott volt még Robinho, Ronaldinho… Kylian fejében Cristiano miatt ő portugálnak számított. Teljesen portugálnak. Egy barátja apjához járt, hogy nézze Portugália meccseit, és Ronaldónak szurkoljon. (nevet) Teljesen oda volt. Azt mondogatta: „Én portugál vagyok”.”
Védeni a fiát:
„Egy anya mindig megvédi a gyermekét, mindegy, milyen közegben van – akár a Real Madridnál, akár egy bobigny-i kórházban. Egy anya az anya, de ebben a világban könnyű elveszíteni a fiadat. És nem is a hírnév az, ami elszigetel, hanem az ítélkezés. Ami régen a kocsmában hangzott el, azt ma kiírják a közösségi médiába, és milliószor megosztják. Nem a többség véleményét tükrözi, de zajt csinál. Ami a legjobban zavar minket, az az, hogy nagy médiumok – köztük a tiéd is – ekkora jelentőséget adnak ennek a zajnak. Olyan ez, mint a kerületekben: mindig arról a 8%-ról beszélnek, aki rosszat tesz, és nem mutatják meg a 92%-ot, aki sikeres.”
A pénz kezelése ügynökként:
„Kylian előtt Jirès (Kembo Ekoko) pályafutását kísértük. Három évig nem játszott Rennes-ben, mígnem a hosszabbítása után minden megváltozott. Amikor megkérdeztük az akkori vezetőséget, miért játszik, azt mondták: mert már nem ő keres a legkevesebbet. Akkor értettem meg, hogy itt nem az emberekről van szó, hanem arról, mennyibe kerültél vagy mennyit tudsz termelni. Ezért gyorsan világossá vált, hogy ha egy klub értékelni akarja a fiunkat, az egyetlen mód az volt, ha sokat fizet érte.”
A szerepe Mbappé döntéseiben:
„Már 15 éves korától tudtuk, hová fog menni. Az apjával csak azért voltunk ott, hogy eljusson a Real Madridig. Amikor 2022-ben hosszabbított a PSG-vel, mi kértük, hogy maradjon. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy beleszóltunk. Hatalmas nyomás volt: azt mondták, ha elmegy, embereket rúgnak ki, gondok lesznek a tévés jogokkal, hogy Párizsról van szó, ott az új edzőközpont, az olimpia, a vb… És hogy a PSG jó úton halad a BL megnyeréséhez. Végül minden rendben lett. Tudtam, hogy Luis Campos érkezésével a dolgok működni fognak.”
Van ideje találkozni a fiával?
„Nem sok. Az időbeosztása nagyon szoros. Ha kivételesen három nap szabadideje van, nem mondom neki: „Gyere, látogasd meg anyádat”. Az apjával együtt – bár elváltunk – megpróbálunk karácsonykor négy napot együtt tölteni. Nyáron is igyekszünk 4–5 napot együtt lenni. Kivéve, ha van klubvilágbajnokság. (nevet) Az egyetlen lehetőség bensőséges pillanatokra a szezonban 3–4 óra, de ilyenkor soha nem vagytok teljesen egyedül. Tegnap mondtam neki: „Szerezd meg a jogosítványt. Legalább egyedül lehetsz az autódban.” Párizsban nem tudta megszerezni biztonsági és szervezési okok miatt.”
A nyomás Mbappéval kapcsolatban:
„Erre nem voltam felkészülve. Rettenetesen féltem, nem voltam jól. Az első BL-meccsétől kezdve, amikor a Monaco színeiben kezdő volt a Manchester City ellen (nyolcaddöntő, 2017. február 21.), azt gondoltam: „Ez Justin Bieber!”. 22 kilót híztam a stressztől a meccs és a PSG-hez igazolása között (hat hónap). Ma már megtanultam kezelni ezt az életet. Megvettem a nyugalmamat, megvan a helyem, ahol feltöltődöm, ha rosszul mennek a dolgok.”
Félt, hogy arrogánssá válik?
„Igen, féltem. Voltak pillanatok, amikor arrogáns volt, persze. De ott vagy, hogy visszahúzd a földre. Vegyük például a tavalyi francia sajtótájékoztatót, amikor a válogatott játékáról azt mondta: „Nem nagyon érdekel, mit gondolnak az emberek…”. Amikor láttam a vihart a telefonomon a szundikálás után, az első reakcióm az volt, hogy meg akarom szidni, miért nem fogta be a száját… De visszatartottam magam. Abban a pillanatban nem volt jól, joga van kimondani. Olyasmit tett, amit valójában soha nem csinált. Jogod van belefáradni, megmutatni, hogy ember vagy, de ezt félreértik. Gyerekkora óta mindent megkérdeznek tőle… Amikor azt mondják, kommunikációs hibákat követett el… Maradjunk a földön: nincs válságkezelési mesterdiplomája. Figyeljétek, mit mond, az soha nem üres fecsegés. De az emberek gondolják, hogy minden ki van számolva.”
A kommunikációs készség:
„Kylian a kameruni nagyszüleivel nőtt fel, akik jobban beszéltek franciául, mint bárki. Wilfrid szerint az apja nyerhetett volna szónoki versenyeket. Aztán egy felnőtt közegbe került, 11 nagybácsival és nagynénivel, művelt környezetben, a húgom tanár, a szüleink pedig a sport világában dolgoztak. Ehhez add hozzá az agyát, ami nem olyan, mint másoké, és megkapod azt, amit a képernyőn látsz. Ötévesen kívülről tudta Aznavour teljes repertoárját… (Francia sanzonénekes – a szerk. kieg.) Ez nem mindennapi. (nevet) Most inkább Tiakolát hallgatja (Egy francia rapper – a szerk. kieg).”
A PSG BL-győzelme és egy telefon Dembélével:
„Beszéltek telefonon, örült… Mert a története Párizzsal véget ért (2024 nyarán). Egy évvel korábban, amikor a PSG gyorsan visszahívta edzésre, azt mondta: „Nem, nem megyek, nem tudok játszani.” Mondtam neki: „Kylian, ezen rágódni fogsz.” Tudtam, ha szabadságot vesz ki, a PSG fél évre elveszíti. Játszania kell, hogy boldog legyen. Minden pályán kívüli kötelezettséget és következményt szeretne elkerülni. Még a 2018-as Champs-Élysées-i felvonulásnál is megkérdezte, muszáj-e mennie. Amikor látod, azt hiszed, szereti a reflektorfényt. De amikor elkerülheti, inkább nem megy.”
Családok, akik másolnák a „Mbappé-projektet”:
„Ez szomorú. Szeretném elmagyarázni, mi is volt valójában a Mbappé-projekt: szeretet, játék, öröm. Az egyetlen követelésünk az volt, hogy legyenek eszközei az ambícióihoz. Mint amikor egy apa a gimnáziumba küldi a fiát, mert az később mérnök szeretne lenni.”
A szülők áldozatai a futballrendszernek:
„A szülők ennek a rendszernek az áldozatai. Hogy vádolhatnál egy apát, aki elfogad 100 ezer eurót, miközben a család alig él hónapról hónapra? Le kell ülnünk, és meg kell védenünk a gyerekeinket, mert Franciaországban valódi tehetségbázisunk van. A központokban inkább embereket kellene nevelni, nem futballistákat. Ezért vettük meg az SM Caent.”
Meddig jutott Mbappé a tanulmányaiban:
„Becsapott minket. A középiskola második évében már Monacóban volt. Mondtam neki: „Csinálj irodalmi érettségit”. Tudott volna reál vagy gazdasági irányt is választani. Sokat olvasott. Ma már kevesebbet, de akkoriban mindent olvasott: képregényeket, regényeket, mangákat, nagy személyiségek életrajzait… Amikor Monacóba ment a könyveivel, csúfolták, így abbahagyta az olvasást. A második évben, amikor pályát kellett választania, megkérdezte a tanárát, melyik érettséginél nem kell könyvet vagy füzetet kinyitni. És hozzátette: „Mert a szüleim akarják, hogy legyen érettségim, de én tudom, hogy futballista leszek, úgyhogy mondja meg, melyik az”.”
Még jár stadionba a fiai meccseire?
„A tévében nézem őket, már nem bírom a stadionokat. Az életemet a futballban töltöttem. Idén Ethant a nagy tévén, Kyliant az iPaden néztem. Nézem mindkettőt, de nem megyek. Különben az életem a lelátókon telne. És ott nem ugyanúgy nézed a meccset. Csak arra gondolsz: játszanak jól, különben szétszednek minket. Akár egy 200 eurót eljátszó szurkolóról van szó, akár egy volt játékosból lett rádiós kommentátorról, aki ki akar tűnni… Ez nehéz. Hat rám, mert utálom az igazságtalanságot…”
A hírek Mbappéról:
„Amikor valakinek az anyja vagy, nem ugyanazt az életet éled, mint mások. Két-három naponta jön egy új hír. Egy kellemes hírből átmehetsz egy másikba, ami felkavar – mint ami Svédországban történt (Kylian Mbappé nevét a svéd sajtó összefüggésbe hozta egy nemi erőszak- és szexuális zaklatás-ügyben 2024 októberében, amelyről végül kiderült, hogy hamis híresztelés volt – a szerk. kieg.).”
A svédországi ügy:
„Már két alkalommal is voltak hamis pletykák, amelyeket hagytak terjedni. Tudtuk, hogy nem mindenki pozitív Kylian körül. Ami ebben az ügyben rendkívüli volt, hogy soha nem idézte be sem a svéd, sem a francia igazságszolgáltatás. Meglepett, hogy az egész francia sajtó újságírókat küldött oda… Ha Kylian bármi rosszat tett volna Svédországban, én magam vittem volna el a rendőrségre. Nőként ez azt jelentené, hogy kudarcot vallottam a nevelésében, és a gyerekeim tudják, hogy ebben a kérdésben nem állnék melléjük.”
