A Real Madrid támadója egy francia magazinnak adott hosszabb interjút.
Van joga Kylian Mbappénak kudarcot vallani?
Nincs. Viszont ez tiszteletet is eredményez. Elfogadod ezt, ellenálló vagy, és mindig nyerni akarsz. Soha nem akartam elfogadni a kudarcot, ezért nem zavar, ha emiatt kritizálnak. Nagyon igényes vagyok magammal szemben, igényesebb, mint a legtöbben, így nyugodtan kezelem.
A pénz mindent tönkretehet?
Minél több pénzed van, annál több problémád lesz. Vannak emberek, akik nem látják, hogy az életed változik; meg akarják tartani azt a képet, amikor gyerek voltál, amikor velük voltál… De te már nem ugyanaz vagy. Nagy felelősség, kötelezettségek, munka és elszámolnivalók. Ha valaki végigkísér ezen az úton, az gyönyörű történet. Jó dolog ugyanazzal a családdal felnőni, a csúcsra érni, bizalomra építve. De néha nem működik, és tudnod kell kimondani. Ez nem jelenti a kötelék megszakadását, csak azt, hogy a kapcsolat nem működik. Kimondani nehezebb, mint csak gondolni, és ez egy olyan probléma, amellyel sok sportoló és közszereplő szembesül.
Fatalista vagyok a futball világával kapcsolatban, de az élettel nem. Az élet csodálatos. A futball az, ami. Szeretem azt mondani, hogy azok az emberek, akik kijönnek a stadionba, szerencsések, mert csak a show-t látják, és nem tudják, mi zajlik a színfalak mögött. Őszintén, ha nem lenne ez a szenvedélyem, a futball világa már rég undorral töltött volna el.
Van Mbappé körül saját holdudvar?
Nem, nem. Sosem voltam király. Volt szerencsém sok pénzt keresni, de soha nem éreztem úgy, hogy királyként kezeltek volna, hogy szabad kezet kaptam volna, hogy mindenre igent mondtak volna nekem. Amikor nemet kell mondani, nemet kell mondani… A családom többet mond nemet, mint igent. (nevet) Mindig meglep, amikor igent mondanak.
Nem nősültél fiatalon: ez kiegyensúlyozatlanságra utal, vagy sem?
Nem. Egyszerűen én így döntöttem. Mindenki másképp építi fel az életét. Én úgy éreztem, hogy a futball az életem, és ki akartam hozni a legtöbbet a pályafutásomból. Lehet, hogy tévedek… (mosolyog). Lehet, hogy igazam van. Csak a jövő, vagy majd Isten mutatja meg. Ha te választasz, az eredményt könnyebb elfogadni.
El tudod képzelni, hogy a gyerekeid utálni fogják a futballt?
Remélem is (nevet). De azt hiszem, hogy sajnos mindig lesz a közelben egy labda… Mindenesetre soha nem ajánlanám a fiamnak, hogy belépjen a futball világába.
Mikor sírtál utoljára?
Utoljára futball miatt… Én csak akkor sírok, ha megsérülök. A vereségeket, valamilyen módon, mindig megérdemled. Sérülést viszont senki sem érdemel. A vereségekben van némi befolyásod, de a sérülés más. Utoljára majdnem a PSG–Manchester City BL-elődöntő visszavágóján sírtam, 2021-ben. Nem játszottam. És majdnem elsírtam magam, mert… Ilyenkor az ember haszontalannak érzi magát. A kispadon ülni olyan volt, mint egy VIP-nyereményjáték győztesének lenni. Ilyenkor miben különbözöl a tévénézők millióitól? Semmiben.
Milyen a jelenlegi francia válogatott?
Ez a legtehetségesebb csapat, igen. A legerősebb? Még nem. A legnagyobb potenciállal bíró? Igen. Végtelen lehetőség rejlik benne. Minden poszton a világ legjobb klubjaiban játszó játékosaink vannak. Ez mindent elmond. De csapatként még nem vagyunk erősebbek a 2018-as világbajnoknál, sem a 2022-es döntős csapatnál. Hogy ez a csapat lehet-e a valaha volt legjobb? 100%. Hogy az lesz-e? Az rajtunk múlik. Ambiciózusnak kell lennünk ilyen minőségű játékosokkal.
Zidane, mint szövetségi kapitány?
Vele nem kell bonyolítani a dolgokat. Ő Zidane. Senki nem fog neki nemet mondani. Csak ő maga. Ha ő lesz, rendben! Ha más, az is rendben. De ő az egyetlen a francia futball történetében, akinek szinte mindenhez joga van.
A stockholmi ügy.
Egyáltalán nem aggasztott. Csak szomorú volt látni, hogy mindenki kihasznál egy ilyen komoly ügyet. Sajnos túl sok nővel történik meg hasonló ahhoz, hogy szalagcímekhez és cikkekhez használják fel. Senki sem vette a fáradságot, hogy megkérdezze, mi történt a lehetséges áldozattal. Amikor pedig mindenki látta, hogy nekem semmi közöm hozzá, mi történt? Ő nyomorúságban maradt, senki nem tudja, hol van, senkit sem érdekel. Ez egy kényes ügy, és elszomorított. Tudtam, hogy tisztázódni fog, mert nem voltam érintett, a rendőrség sosem hívott, a nevemet sosem említették. Az elejétől tudtam, hogy minden rendben lesz, de nem volt egyszerű.
Különösen az hozzám közel álló embereknek, még inkább a nőknek. Tetszik vagy sem, amikor elmeséled, érzed a másik tekintetében, hogy „Mi van, ha 1% esély is van, hogy megtette?”. Ez fájt. Semmi közöm hozzá… Ezek emberi reakciók a körülöttem lévő nőktől, mert túl sokan mennek át ilyesmin. El kellett fogadnom, csendben maradni, menni edzeni. Néha látsz megjegyzéseket… De elfogadod. Carlo (Ancelotti) mondta, hogy ez igazságtalan. Azt feleltem: „Mit tehetnék azon kívül, hogy továbblépek és gólokat lövök?”.
A jogi vita a PSG-vel.
Ez az én törvényes jogom, a munkajog. Az eljárás úgy tűnhetett, mintha ártani akarnék a PSG-nek. De én munkaszerződést írtam alá. Csak azt akartam, hogy kifizessenek. Semmi bajom a PSG-vel, szeretem ezt a klubot, barátaim vannak ott. De ez volt az egyetlen módja, hogy megkapjam, ami jár, amit a verejtékemmel kerestem meg. Akár tetszik, akár nem, ez munka. Már amikor ott voltam, tudtam, hogy nem fizetnek. Ha nem érkezik pénz, látod. Csinálhattam volna botrányt, de úgy gondoltam, nem éri meg. De amikor látod, hogy nem fizetnek, egy idő után reagálnod kell.
Zavart, hogy a PSG megnyerte a Bajnokok Ligáját?
Vannak barátaim a csapatban, és akik ismernek, tudják, mennyire fontos számomra a barátság. Nem fújhatsz egy csapatra, ahol a barátaid játszanak, akkor sem, ha az esetleg nem a PSG. Az én történetem ott véget ért, és bűntudat nélkül távoztam. Még a hibák is a történetem részei. Amikor ott játszottam, nagyon közel voltunk: két elődöntő és egy döntő. Nem nyertünk, és lejárt az időm. A Real Madrid hívott; mindig is az álmom volt; korábban is mehettem volna…
