A nagyszerű szezonrajt után még fájóbb a vereség.
A Real Madrid a lehető legjobb formában indította a szezont. Veretlen maradt a La Ligában és a Bajnokok Ligájában egyaránt, aztán jött az Atlético Madrid elleni derbi. Az 5-2-es vereség volt Xabi Alonso eddigi legsúlyosabb kudarca a királyiak szakvezetőjeként. Az eredmény mellett van egy másik, egyre aggasztóbb jelenség, amely nem más, mint a Kylian Mbappétól való függőség. Gyakorlatilag a francia az egyetlen, aki a hátán tudja vinni a csapatot, azt a csapatot, amely továbbra is küzd az egyensúly megtalálásával a támadó játékot illetően.
Mbappé: kiegyensúlyozott teljesítmény a nehéz pillanatokban
Amikor nagy a tét, hozza magát, és nem volt ez másképp a madridi derbin sem. Gólt szerzett az Atlético ellen (a másik találatot Arda szállította), szinte kőbe vésve ezzel azt a tendenciát, amely meghatározta az idény elejét: ha beköszön a Real Madrid, jó esély van rá, hogy Mbappé nevét látjuk kiírva az eredményjelzőn. A blancók az eddigi kilenc tétmeccsen 23 gólig számoltak, ebből 13 fűződik a világbajnok támadóhoz. Csupán a Mallorca ellen “nullázott” a francia.
Alternatívák hiánya
Mbappé statisztikái önmagukért beszélnek, szerintem felesleges magyarázni. A La Ligában 24 próbálkozásból (13-szor találta el a kaput) érte el a nyolc gólt. Abszolút dominancia a tizenhatoson belül, amely arról is árulkodik, hogy a csapat többi támadója enyhén szólva nem remekel. Kis túlzással nincs alternatíva. Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, a Real Madrid “Mbappé-függőségben” szenved. Rajta kívül nem sokan, csak Arda Güler, Éder Militao, Vinicius, Camavinga, valamint Mastantuono zörgetett hálót a jelenlegi szezonban.
Kollektív szenvedés
A madridi derbin az egész csapat csődöt mondott. Miközben Mbappé a tőle elvárt magas szinten futballozott, addig a társak képtelenek voltak felnőni hozzá. A középpályán nulla kreativitást tapasztalhattunk (borzalmasan hiányzott egy Ceballos féle karmester, és talán senki nem hibáztatta volna Xabi Alonsót, ha Bellingham nem most tér vissza a kezdőbe, akin nagyon látszott a meccshiány), így nem meglepő módon elmaradtak azok a minőségi labdák, amelyekből élni tudott volna akár Vinicius, akár Mastantuono.
A paradoxon
A városi riválistól elszenvedett fájdalmas vereség még egy dologra rávilágít: a Real Madridot erősíti a világ egyik legjobb befejező embere, aki ráadásul az előző idény kezdete óta számolatlanul termeli a gólokat, azonban eddig mégsem érezni azt, hogy lenne egy maximálisan rá kihegyezett szisztéma. Fog az a ceruza, de egyelőre túl tompán.
