A Vegas.hu jóvoltából 2025. október 26-án ismét egy LaLiga-nagykövet látogatott Budapestre – ezúttal az FC Barcelona korábbi kiválósága, Gianluca Zambrotta, akivel a penamadridista.hu szerkesztőségének is lehetősége volt találkozni a belvárosban található Lion’s Lockerben.
Egy comói srác, aki felért a labdarúgás csúcsára
Gianluca Zambrotta 1977. február 19-én született az olaszországi Comóban. A labdarúgást a helyi Como csapatában kezdte, és ott is lett profi játékos 1994-ben.
Mindössze 17 évesen mutatkozott be a profik között, még támadóként, a Serie B-ben. Az ezt követő két idényben – a Como kiesését követően – a Serie C-ben, azaz az olasz harmadosztályban játszott.
Nagy előrelépést jelentett számára, amikor a Serie A-ba feljutó Bari együttese 1997-ben leigazolta. Eugenio Fascetti edző volt az, aki felfedezte Zambrottában a sokoldalúságot. A Bariban is támadóként kezdett, majd először a középpálya jobb, később a bal oldalán számítottak rá. Technikailag képzett játékos volt, aki ráadásul kiváló taktikai intelligenciával is rendelkezett.
1999. február 10-én, 22 évesen az olasz U21-es válogatott futballistát a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya, Dino Zoff is meghívta a keretbe, elismerve teljesítményét. Első válogatottságát egy Norvégia elleni, 0–0-s barátságos mérkőzésen játszotta. Ő lett a Bari első játékosa 50 év után, aki pályára lépett a nemzeti csapatban.
1999-ben újabb szintet lépett: leigazolta az ország legsikeresebb klubja, a Carlo Ancelotti vezette Juventus. Zambrotta eleinte Torinóban is a középpálya szélén szerepelt, majd fokozatosan egy sorral hátrébb húzódott, és univerzális szélső védővé vált, akit mindkét oldalon be lehetett vetni.
A Juventus-ban élte karrierje talán legsikeresebb időszakát: megnyerte a Serie A-t, az olasz Szuperkupát, és bejutott csapatával a 2003-as Bajnokok Ligája-döntőbe is, ahol azonban az AC Milannal szemben alulmaradtak.
Időközben, 2000-ben az olasz válogatottal Európa-bajnoki döntőbe jutott, ám ott Franciaország bizonyult jobbnak.
2006-ban alapjaiban rázta meg az olasz labdarúgást és a világfutballt a Calciopoli-botrány, amely a játékvezetők és menedzserek közötti lehallgatott beszélgetések nyomán robbant ki. A Juventus, az AC Milan, a Lazio, a Fiorentina és a Reggina is érintett volt, ami bajnoki címek elvételéhez, osztályváltásokhoz és jelentős pénzbüntetésekhez vezetett.
A Juventus-tól utólag elvették a 2004/05-ös és 2005/06-os bajnoki címeket, kizárták a 2006/07-es Bajnokok Ligájából, és visszasorolták a csapatot a Serie B-be, azaz a másodosztályba.
Borítékolható volt, hogy a legnagyobb sztárok nyáron távoznak majd. A 2006-os, Németországban rendezett világbajnokság azonban még hátra volt – és mindenki meglepetésére az olasz válogatott kiváló játékkal a döntőig menetelt. Zambrotta a Ghána elleni nyitómeccset leszámítva minden mérkőzést végigjátszott: az Egyesült Államok ellen balhátvédként, a többi találkozón jobbhátvédként.
Olaszország végül büntetőpárbajban világbajnoki címet szerzett – Zambrotta pedig pályafutása csúcsára ért, még a torna álomcsapatába is bekerült.
A világbajnokság után, 2006 nyarán – ahogy arra számítani lehetett – a Juventus keretét szétszedték: Zlatan Ibrahimović és Patrick Vieira az Interhez, Fabio Cannavaro és Emerson a Real Madridhoz, míg Lilian Thuram és Zambrotta az FC Barcelonához szerződött.
Zambrotta két idényt töltött a Barcelonában, és a védelem egyik legfontosabb tagja volt. Spanyolországi karrierje során három El Clásicón is pályára lépett, ám egyet sem tudott megnyerni a katalánokkal.
Élménybeszámoló: találkozás Zambrottával
Kora délutáni időpontban érkeztünk meg a Vasvári Pál utca 11. szám alatt található Lion’s Locker étkezdébe. A szervezés és a személyzet egyaránt rendkívül profi és barátságos volt.
Nem sokkal később kisebb kíséretével megérkezett a világbajnok Gianluca Zambrotta is, aki szívélyesen üdvözölt mindenkit.
Időközben a Lion’s Locker személyzete mindent megtett azért, hogy ne csak a találkozó legyen rendkívüli élmény, hanem egy gasztronómiai utazást is tegyünk Spanyolországba. Az asztalon minden megtalálható volt, ami szem-szájnak ingere: a kis spanyolfalatoktól egészen a churrosig.
Zambrotta a beszélgetés elején elmondta, hogy a memóriája már nem a régi, így nem minden mérkőzésre emlékszik pályafutásából – például a 2007. augusztus 22-én, a Puskás Ferenc Stadionban játszott Magyarország–Olaszország mérkőzésre sem, pedig végig a pályán volt.
Ezután szóba került, hogy Olaszország 2006. július 9-én nyerte meg a világbajnokságot vele a soraiban, és hogy ez a dátum azóta is rendkívül fontos az olasz emberek számára.
„Nagyon nehéz felérni erre a csúcsra, úgyhogy egy ilyen élményt mindenki örökre megjegyez, aki átélte” – mondta Gianluca.
Zambrotta a 2006-os világbajnokság kapcsán megerősítette, hogy a tornán lejátszott összes mérkőzésre emlékszik. Elmondta azt is, hogy akkoriban – a bundabotrány miatt – Olaszország viharos időszakot élt meg.
„Sokat dolgoztunk azon, hogy a nemzeti csapat összekovácsolódjon, és végül az lett a legfőbb erősségünk, hogy roppant egységes gárdává alakultunk, amely az öltözőben is nagyon összetartó közösséget alkotott” – folytatta Zambrotta.
Szóba került az is, hogy Gianluca nem rúgott büntetőt a 2006-os világbajnoki döntőben, ellentétben Grossóval, aki értékesítette a sajátját.
„Egyáltalán nem baj” – mondta nevetve Zambrotta.
Elárulta, hogy ő lett volna a nyolcadik rúgó, mivel minél későbbre szerette volna halasztani a rúgást – lehetőleg elkerülve ezt a fajta nyomást. A hangulatról is mesélt egy személyes történetet: elmondása szerint élete két legfontosabb döntőjében – a 2003-as Bajnokok Ligája-fináléban, amikor a Juventus az AC Milannal játszott, illetve a 2006-os, Franciaország elleni világbajnoki döntő büntetőpárbajában – teljesen más volt a hozzáállás.
„2003-ban senki sem akart a Milan ellen büntetőt rúgni, a hangulat is olyan volt, és sajnos azt a döntőt nem is sikerült megnyernünk. A 2006-os döntőben azonban mindenki szeretett volna rúgni.”
Zambrotta elmondta, hogy számára – olasz játékosként – a Juventus–Inter vagy a Juventus–AC Milan rangadók egy polcon vannak a Real Madrid–FC Barcelona mérkőzésekkel, ugyanakkor elismerte, hogy utóbbiaknak sokkal nagyobb hírverése és globális elérése van.
Bár emlékeztették rá, hogy a Barcelona játékosaként sosem tudott El Clásicót nyerni, ő mégis így értékelte a Real Madrid elleni meccseit:
„Összességében pozitív élmény volt.”
Azt is elmondta, hogy pályafutása során kiváló szakemberekkel dolgozott együtt, már a Como csapatától indulva. Három személyt azonban külön is kiemelt: Carlo Ancelottit, Marcello Lippit és Fabio Capellót.
Zambrotta 2008-ban hagyta el az FC Barcelonát, és hazaszerződött Olaszországba, hogy az AC Milan játékosa legyen, ahol újra együtt dolgozhatott Carlo Ancelottival.
Gianluca a milánói alakulattal 2011-ben megnyerte a Serie A-t és az Olasz szuperkupát is. A 34 éves játékos úgy érezte, ez méltó búcsú a pályafutásához, ezért a szezon végén bejelentette visszavonulását.
A 2013/14-es idényben még rövid időre visszatért a svájci Chiasso csapatában, majd végleg szögre akasztotta stoplisát.
A beszélgetés után következtek a közös képek és aláírások, majd Gianluca és mi is ebédeltünk, ezt követően pedig átmentünk a szintén a Vegas.hu rendezésében lebonyolított közös meccsnézésre a 8. kerületi Grundba, ahová Zambrotta is ellátogatott.
Összességében rendkívül pozitív élmény volt az esemény – a Vegas.hu szervezése, a Lion’s Locker személyzetének kedvessége, valamint Zambrotta profizmusa és közvetlensége mind hozzájárultak a felejthetetlen hangulathoz.
