Vannak olyan játékosok, akiknek valamivel több idő kell ahhoz, hogy felvegyék a Real Madrid, a spanyol bajnokság ritmusát, a technikásabb futballját, ugyanakkor a legjobbak általában egyből hozzák a kötelezőt. Közülük válogattam ki néhány klasszist, akiknek nagyszerűen sikerült a bemutatkozó idényük a királyiaknál.
Cristiano Ronaldo (2009/2010)
Raúl utolsó, Cristiano Ronaldo első évada a Real Madridban. Az akkor még a 9-es mezben futballozó portugál sokat bajlódott a bokasérülésével, viszont ez sem akadályozhatta meg abban, hogy minden sorozatot figyelembe véve házi gólkirályként fejezze be a bemutatkozó szezonját: 35 mérkőzésen 33 találat. Higuaín 29 góllal lett második.
Ruud van Nistelrooy (2006/2007)
Ha olyan csatárt kerestél a csapatodba, aki a fülén is megprögeti a labdát két biciklicsel között, akkor nem ő lett a te embered. De ha olyan játékos kellett, aki ha a tizenhatoson belül helyzetbe került, szinte biztosan értékesítette azt, akkor Ruud van Nistelrooy volt az ideális választás. Az első szezonjában 25-ször volt eredményes, amellyel a góllövőlista élén végzett a LaLigában (összesen 33 gólt termelt 47 meccsen).
Mesut Özil (2010/2011)
Guti távozása miatt a Real Madridnak kellett egy olyan karmester a középpályára, aki fazont szabott a csapat játékának. Nagy keresgélésre nem igazán volt szükség, hiszen a 2010-es világbajnokság egyik nagy felfedezettjére, Mesut Özilre esett a választás. Engem sokszor Zidane-ra és a már emlegetett spanyol legendára emlékeztetett, fejben rendszerint jóval előrébb járt az ellenfeleknél. A német a debütáló idényében csak a bajnokságban 19 gólpasszt osztott ki a 6 gólja mellett 36 összecsapáson.
Ronaldo (2002/2003)
Mint mindenkinél, nálam is megvan az a játékos, aki miatt elkezdtem szurkolni a Real Madridnak. A nagybetűs kilences, akiről egyszerűen képtelen vagyok elfogultság nélkül “beszélni”. Mivel ez egy szubjektív írás, így nyugodtan kijelenthetem, hogy ő minden idők legjobb, legkomplettebb csatára. Számomra soha nem volt és nem is lesz hozzá fogható. Ronaldo járt a legközelebb a tökéletes támadó megtestesítéséhez. Az akaratereje pedig egyenesen példaértékű lehet bármelyik mai futballista számára. De ne kalandozzunk el, kanyarodjunk vissza az eredeti témához: rögtön az első szezonjában hozta azt, amiért a Real Madrid szerződtette az akkor már kétszeres világbajnokot: 31 mérkőzésen 23 góllal segítette bajnoki címhez a blancókat.
Ángel Di María (2010/2011)
José Mourinho Real Madridjának egyik legnagyobb erőssége volt a villámgyors kontratámadások alkalmazása, amely szisztémába kifogástalanul beleillett a megállíthatatlan rongylábú. Di María első szezonjában 16 gólpasszig, valamint 6 gólig jutott a La Ligában.
Gareth Bale (2013/2014)
Véleményem szerint Bale-nek a bemutatkozó szezonja volt a legerősebb a madridi karrierje során. Itt még nem nyűglődött annyit a sérülésekkel, ami természetesen meg is látszott a robbanékony, erőtől duzzadó játékán. Remek számokat produkált a bajnokságban a 27 meccsen szerzett 15 góljával és 13 gólpasszával, de a BL-ben sem lehetett rá panasz (6 gól, 4 assziszt 12 fellépésen).
James Rodríguez (2014/2015)
Csak úgy lubickolt Carlo Ancelotti szabadelvű játékfelfogásában. Hol támadó középpályásként, hol szélsőként nyújtott jobbnál jobb teljesítményt, amelyeket irdatlan nagy gólokkal tett még emlékezetesebbé. A kolumbiainak sikerült átmentenie a vb-lendületet a LaLigába is: 29 bajnokin 13 találatot és 13 gólpasszt tett a közösbe. Ám ahogy jöttek az edzőváltások és a különböző szisztémák, úgy szorult egyre inkább partvonalra.
Kylian Mbappé (2024/2025)
A LaLiga első három fordulójában ugyan gólképtelen maradt, de hamar megtört a jég és egy duplával beindult a henger, ami mindent maga alá gyűrt, ami az útjába került. A 34 meccsen szerzett 31 góljával ő lett a bajnokság legeredményesebb labdarúgója, valamint az Aranycipőt is elhódította.
