Ismét egy idegenbeli mérkőzés, ahova nem kell charterjáratot bérelni a klubnak. A hetünk eddigi kinézetét csak egy győzelem tudta volna szebbé tenni, de nem kaptunk semmit.
Rayo Vallecano (OP: 5,9)
Nehéz volt megítélni a formájukat, hiszen a négy bajnoki győzelmükből hármat az elmúlt négy fordulóban szereztek, az összképet alaposan elcsúfítja az előző fordulóban a Villarrealtól elszenvedett 4–0-s vereségük. Ezúttal teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a tudása alatt teljesítő Real Madridnak, és az egy pont valószínűleg teljes elégedettséggel tölti el őket. Szépen hangzana, hogy a kis madridi csapat heroikus küzdelemben tartott otthon egy pontot, de az igazság az, hogy a nagy madridi csapat könnyítette meg a dolgukat, és valójában nem tett érdemben semmit a győzelemért.
Real Madrid (OP: 4,4)
Bármennyire is szereti az ember a csapatát, itt már komoly problémák látszanak kirajzolódni, és nem lehet szó nélkül elmenni mellettük. Én a legnagyobb gondot a jobb oldali támadásainkban látom: sem Mastantuono, sem Brahim Díaz, sem Rodrygo nem tud színt és lendületet vinni a játékunkba. Ha pedig Vini és Mbappé is alulteljesít, akkor olyan bánatos meccset kapnak a szurkolók, mint a mai. További probléma néhány védőnk hullámzó teljesítménye, illetve a védelemben tapasztalható komoly sérüléshullám. Az első félidőről nem sok mindent lehet mondani, a másodikban az 55. perc környékén felkapcsolt a csapat, de aztán 10 perc elteltével ismét visszaesett a játék. Ezzel a teljesítménnyel összességében sikerült egy spanyol középcsapat szintjére lesüllyedni — de ez a Real Madrid, ahol ez elfogadhatatlan. Jól fog jönni a válogatott szünet, de akkor ismét ott a kérdés: ki milyen állapotban tér vissza.
A meccs embere – Raúl Asencio (OP: 6,6 )
Mindig fájdalmasan nehéz egy pocsék meccsen valakit kiemelni, de azt gondolom Raúl Asencio ma megdolgozott ezért a tisztességért. A Liverpool ellen sopánkodtam, hogy mennyire minősíti a csapatot, ha a kapus a legjobb játékos, hát azt gondolom az sem sokkal rózsásabb helyzet, ha egy belső védő nyeri ezt a címet. Meggyőző magabiztossággal kezelte a helyzeteket a kapu előtt és a saját térfelünkön (95%), ahogy elvárható tőle a rögzített helyzetekben az ellenfél kapuja előtt is veszélyes volt. Stabil volt a játéka, megszolgálta a bizalmat.
Thibaut Courtois (OP: 6,6)
Rajta nem múlt – ismét – semmi. Egy pillanatnyi megingása sem volt, viszont két remek védést is bemutatott. Legalább a kapusposzton rendben van minden.
Dean Huijsen (OP: 4,6)
Sikerült átmentenie a Liverpool elleni formáját, de most a hülyeség számláló is erős pörgésbe kezdett nála. Egy sárgával a zsebében az ellenfélnek járó lapdát eldobni a harminc valahányadik percben, több mint felelőtlenség. Továbbra is nagy ígéret, de kezdek attól félni, hogy csak ígéret marad és nem futja be azt a karriert, amelyet a világ legjobb csapatában való játszás adhatna neki.
Álvaro Carreras (OP: 5,5)
Az első félidő egyig gyenge pontja volt, sok – túl sok – támadás hámozta át magát a bal oldalon és lett belőle helyzet. Az mindenképpen dicséretet érdemel, hogy sok támadás felépítésében vette ki a részét, de ezek többsége elhalt a tizenhatos előtt, szélén. Megpróbálta megrúgni ismét a forduló gólját, a labdát azóta is keresik talán a környező utcákban. Az ő teljesítménye is hullámzó a védelemben, boldogabbak lennénk, ha stabilitást vinne a játékába.
Fede Valverde (OP: 5,6)
Fede védekezésben és támadásban egyaránt jól teljesített; benne éreztem azt, hogy valami pluszt visz a jobb oldalba. A kapu előtt már neki sem jött össze sok minden, annak ellenére, hogy volt egy nagyon jól eltalált lövése. Sok csatát megnyert, a saját térfelünkön magabiztosabban passzolt, előrefelé viszont több hiba is becsúszott a statisztikák szerint. Az biztos, hogy ebben a szünetben sem fogja gyarapítani az uruguayi válogatottságainak számát; számunkra inkább az a kérdés, hány hétre esett ki a sérülése miatt.
Jude Bellingham (OP: 5,9)
A mezőnyben volt jó néhány látványos megoldása, és kevés olyan párharca akadt, földön vagy levegőben, amit ne nyert volna meg. Őt is elérte a heti átok – kapura nem vagyunk veszélyesek, gólt nem rúg senki –, így nem tudott mit kezdeni a betömörülő Rayo védelemmel; valahol mindig elakadt, fennakadt, vagy feldöntötték.
Eduardo Camavinga (OP: 5,4)
A sérült Tchouameni helyettesítése volt a feladata, és azt gondolom, hogy a fiatal francia barátunk ezt korrekt módon megoldotta. Nem kevés Rayo-támadás akadt el rajta, és a legjobb formáját idéző, villámgyors lefordulásokból is sokat láthattunk tőle. Engem személy szerint meglepett a lecserélése; nyilván a struktúrába is bele kellett nyúlni, de a három kapura veszélytelen csatárunk jobban megdolgozott a korai lehozatalért.
Arda Güler (OP: 5,5)
Ha nem ismernénk Arda személyiségét, akkor azt is mondhatnánk, hogy kedvtelenül játszott, vagy, ha jobbindulatúak vagyunk akkor mondjuk rá, hogy fáradt volt. Toni Krooson szocializálódott madridistáknak nehezen elfogadható, hogy az irányítónk az ellenfél térfelén 65%-os passzhatékonyságot mutat, ugyanakkor sok párharcba beszállt, küzdött, kevés érdemi eredménnyel. Már-már eposzok jelentek meg arról milyen lenyűgöző kémia van kialakulóban közte és Mbappé közt – szerintem ez így is van – de ma ebből semmit sem tudtak mutatni nekünk.
Brahim Diaz (OP: 4,4)
Egy jó formában lévő Brahim Díaznak lett volna esélye arra, hogy a Real jobb oldala is veszélyes legyen – de ebből semmit sem láttunk. Nem mondom, hogy nem érződött rajta az akarás, de ez nem iszapbirkózás: itt gólokra játsszák a mérkőzéseket, attól pedig ő nagyon messze volt. Az első félidő szürke játéka a másodikra még mélyebb tónust vett fel, innentől már csak az volt a kérdés, Xabi Alonso mikor kapja le a pályáról. Én személy szerint meglepődtem, hogy a szakmai stábnak 71 perc kellett ahhoz, hogy ezt a nem túl bonyolult döntést meghozza.
Kylian Mbappé (OP: 4,3)
Sokáig versenyben volt a „Láthatatlan ember” című film esetleges főszerepéért az első félidőben, aki látta a másodikat az tutira veheti, hogy meg is kapja. Nem szeretnék hálátlannak tűnni, hiszen Kylian szezonkezdet óta hátán viszi a csapatot, de ez valami irgalmatlanul alul tejesített meccs volt. Szeretjük ettől még őt, meg ő lesz a gólkirály mindenhol is, de most jobban odatehette volna magát.
Vini Jr. (OP: 4,3)
A játékára inkább a hasznos, mintsem a veszélyes jelző illet a meccs első félidőjében. Ahogy megszoktuk a csapat bal oldal volt veszélyesebb, köszönhetően neki és Carrarerasnak, de aztán a történet valahogy úgy végződött, hogy bekeveredett sok csel után a 16-osra, ott 2-3 védő körül vette és ott nagyjából el is halt a támadás. Aztán jött a második félidő és kb. a 70 percben eszméltem, hogy ő a pályán van még. Ismét ő lett a csapatkapitány Fede kiválása után, ezt arra használta fel, hogy a rá jellemző módon minden vele kapcsolatos ítéletet teátrálisan kommentált. Nem lesz ez így jó Vini…..
Cserejátékosok
Éder Militão (OP: 5,7)
Mindent láthattunk tőle, amit eddig megszoktunk: magabiztos védőmunka, és ha kell, a támadásban is veszélyes tud lenni. Huijsennek érdemes lenne elemeznie a játékát, hogy miként kell a belső védő posztot komolyan és felelősen játszani.
Dani Ceballos (OP: 5,3)
A 71. percben állt be, de semmiben sem tudott olyat nyújtani, amivel feldobhatta volna a csapat bágyadt játékát. Küzdött – hogy írjunk is valami jót róla.
Rodrygo és Trent Alexander-Arnold kevés percet kapott, így nem osztálytam őket. Rodrygo esetében ez akár megváltás is lehet… (nem, nem, nem tud lendületet vinni a játékba a padról beszállva, most már sokadszor, pedig imádom a srác játékát). Trent Alexander-Arnoldnak lassan legalább egy olyan mozdulata lehetne – azzal együtt, hogy sérült volt – amely igazolja, miért játszik Real-mezben.
Xabi Alonso (OP: 3,7)
Ez a hét nem rólunk szólt. Két meccs, egy pont, nulla rúgott gól. Most érzem először bizonytalanságát Xabi Alonsónak; lehet, nincs nála az a varázspálca, amit eddig hittünk. Ami a mai meccs egyik szembetűnő hiányossága volt, hogy nem tudunk mit kezdeni a betömörülő játékkal: egyszerűen nincs ellenszerünk ellene, és most a szerencse faktor sem volt mellettünk. Véleményem szerint ilyen gyenge első félidő után sokkal korábban bele kellett volna nyúlni a csapatba, és lekapni egy-két alibizőt – például Brahim Diazt, Vini Juniort, Mbappét. Ami zavar, hogy az utóbbi két játékost végig a pályán hagyta, pedig a teljesítményük alapján cserélni kellett volna. Reméljük, nem azért, mert nem akart még egyszer abba a helyzetbe kerülni, mint Vinivel a Barca-meccs után.
Szerintem ez is egy teljesen korrekt értékelés volt. Köszönöm a munkátokat.