Egytől egyig: Athletic Club – Real Madrid (0– 3)

Real Madrid (OP: 7,9)

Ha elárulhatok egy kulisszatitkot, akkor leírom: mentálisan nagyon nehéz egy gyenge – vagy Isten ne adja, elvesztett – meccs után megírni ezt a rovatot. Érdekes módon egy jó mérkőzés után valami rendkívül erős ihlet szállja meg az embert, és szinte kiírja magából a győzelmi mámort, a büszkeséget, az örömöt. Szóval most olajozottan működik a klaviatúra – jó meccs volt. Utólag persze mindenki nagyon bölcs, de abban bízni lehetett, hogy egy támadóbb, vagyis jobban kinyíló ellenfél ellen talán könnyebb lesz játszani. Az Athletic ugyanakkor egy rendkívül veszélyes csapat, pláne hazai pályán, de végül valahol csak el kell kezdeni a gödörből való kimászást. A kezdőt látva még optimistább lehetett az ember: nagyjából minden poszton az játszott, aki éppen a legjobb formában van. Végre volt energia, lendület, akarat és koncentráció. Formás támadásokat vezettünk, magabiztosan védekeztünk, és amikor minden veszni látszott, ott volt Courtois – aki kétségkívül a világ legjobb kapusa. Sajnos voltak vezéráldozatok, Trent sérülése tűnt súlyosabbnak, ha megint izomprobléma, akkor felkészül Fede Valverde jobb oldalon védekező poszton.

Athletic Club (OP: 5,1) 

Nem sokat mutattak magukból, behúzta a féket a Real. Úgy tűnt a fiatalabb Williamsben (polgári nevén Nicholas Williams Arthuer) bíztak, de ott simán kivette a játékból a Real, nem ritkán rádupláztak a védők, mint ezt sokszor Vini ellen teszik. Jó érzés volt látni, ahogy egyre kisebb lánggal ég bennük a lelkesedés és ahogy a bérletesek szépen lassan elindultak hazafelé. Ők is tudták: ma a Real ellen nem fognak nyerni. Apropó nézők. Vinit lehet szeretni vagy nem (lássuk be, könnyebb nem szeretni), de ahogy a kapu mögött ülő 16 éves úrihölgyek a középső ujjukat mutatták neki, az azért elég bizarr látvány volt (látva a Facebook oldalunkat, úgy tűnik ez a jelenet más szerkesztőtársamat is megihlette). Lehetne még beszélni Courtois védéseiről, de azt hiszem pechje volt az Athleticnek, hogy a Real formáját tekintve már elérte a medence alját és onnét elrugaszkodott felfelé. Reméljük.

A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 9,5 )

Én nem tudom mennyire normális az, hogy egy csatár egy hét alatt hét gólt rúg. Azzal már ne is foglalkozzunk, hogy valahol a láda mélyén még kallódik egy gólpassz is, minoritásokkal ne foglalkozzunk. Ma sem nagyon tudtak mit kezdeni vele, nehéz a játéknak olyan elemét megnevezni, ahol rosszul teljesített volna. Bár, ha megnézzük merre barangolt a pályán, a saját térfelén tényleg alig leledzett, de most ezt is elbírta a csapat.

Thibaut Courtois (OP: 8,5)

Rendkívül sokszor vonták be a védők a labda járatásába és a passzoknál egyszer sem lehetett érezni, hogy a bizonytalanság leghalványabb jelét rajta. 66 labdaérintése volt, míg a másik oldalon Unai Simonnak 33, és ebben nincs benne az a három, amikor a hálóból kivette a labdát….. Többször az előre ívelt labdája nem talált embert, de amit ma megint bemutatott a ziccerek legyilkolásában, az elképesztő. A 30. percben bemutatott védését nyugodtan félre lehet tenni a szerkesztőknek, komoly esélye lehet az év legnagyobb védése kategóriában.

Éder Militão (OP: 7,5)

Nem tudom, mit tudnék még levenni arról a polcról, ahol a dicséretek vannak, de néha úgy érzem, ez a srác élete formájában játszik. És akkor jöjjön a sokszor emlegetett gondolat: mindezt két keresztszalag-szakadás után varázsolja elénk. A tisztázásokban, labdaszerzésekben és párharcokban összességében alig akad jobb nála a csapatban, és időnként rögzített helyzeteknél vagy távoli lövéseknél is képes frászt hozni az ellenfélre. A meccs egyik legszebb jelenete volt, amikor Vinit a világ végéről kiugratta, kár, hogy itt még elmaradt a gól. Nagyon örültem, hogy amikor már minden eldőlt, Alonso végül lecserélte – így is lehet pihentetni egy játékost. Talán annyit lehet kötözködni, hogy ezt akár korábban is megtehette volna.

Antonio Rüdiger (OP: 7,2)

Tisztes iparosmunka volt, extrák nélkül. Ennyi kihagyás után a meccs vége már érezhetően kívül esett a komfortzónáján, de ez teljesen normális. Ezen a találkozón inkább a légi veszélyek elhárításában jeleskedett, de egyik mutatója miatt sem kell szégyenkeznie. Én nagyon bírtam Alabát, de túl sok időre esett ki, és a formája meg sem közelíti a sérülése előtti szintet, így őt könnyebben elengedném. Rüdigert — a csapat bohócát — már nehezebben… ugyanakkor azt is látni kell, hogy az éves bére bónuszokkal együtt 18,75 millió euró, és jövő tavasszal betölti a 33. életévét, ami már komoly teher. Szóval élvezzük ki a játékperceit, amíg lehet.

Trent Alexander-Arnold (OP: 7,3)

A sérüléséig folyamatosan azon járt az eszem, hogy ideje elkezdeni Trent „rehabilitációját”. A gond csak az, hogy én ezt inkább a megítélésének helyreállítására értettem, nem pedig egy újabb sérülésből való visszakapaszkodására. Lehet, hogy nem egy futógép, de amit lábbal meg lehet csinálni, azt ő meg tudja. Az első két gólban elévülhetetlen érdemei voltak: előbb a pontos keresztlabdájával, majd a szintén precíz beívelésével. Tíz hosszú indítása volt, ebből hét célba ért, ugyanakkor a támadóharmadban a passzpontossága mindössze 33% volt, ami felülről súrolja a gyalázatos kategóriát. Ennek ellenére van fantázia ebben a srácban, csak időt kell adni neki. Aztán jött az 55. perc, a sérülés és a csere. Ahogy fentebb is írtam: ha ez megint izomprobléma, akkor az óévben már nem látjuk a pályán.

Érthető, hogy rotálni és pihentetni kell a játékosokat, de ilyenkor látszik igazán, mekkora különbségek vannak a karakterek és kvalitások között. Nyilván egyszerű lenne Fran Garciát tovább erőltetni, de most ismét életre kelt a bal oldal: kézzelfogható volt Vinícius és Carreras együttműködése, amely meglehetősen hatékonynak bizonyult. A dublőröket eddig többnyire kényszerből – például BL-meccseken – vagy pedig rotáció miatt, gyengébbnek vélt ellenfelek ellen használták. Ugyanakkor kijelenthető, hogy Carreras jelenleg a Real Madrid legjobb képességű bal oldali védője. Jó meccse volt, még ha nem is volt kimagasló. Szinte hibátlanul passzolt a támadóharmadban, a párharcokban is kifejezetten erős volt, és mindehhez még egy gólpassz is társult.

Jude Bellingham (OP: 7,6)

Eduardo Camavinga (OP: 8,1)

Parádés meccset hozott le. Olyan színt vitt a játékba a középpályán, amelyet régóta hiányoltunk a Real Madridban. Én személy szerint kedvelem Ardát, de ez a minőség kell, hogy legyen az etalon és akkor nem kell rettegnünk, hogy a kiesőjelölt pontot rabol tőlünk. Az egészen brutális, hogy 11 földi párharcból 10-et megnyert és ugye volt egy hálószaggató fejese is (na jó nem volt veszélyben a háló), így minden frankó lehetne, ha nem sérült volna meg. Reméljük nem lett nagyobb baja, mert egyértelműen szüksége van rá a csapatnak.

Fede Valverde (OP: 7,0)

Fedének idén még nem igazán volt kiemelkedő meccse; sokszor az látszott rajta, hogy nem a saját posztján játszik. Ha ez az ok, akkor úgy tűnik, hosszú hetekig – vagy legalábbis Carvajal felépüléséig – a jobb oldali védekezésben kap majd szerepet, hacsak a mester nem Asenciónak szavaz bizalmat. Ez többnyire attól függ, hogy a tíz bevethető védő közül hányan és mely posztokon nem állnak rendelkezésre. Ha ez a szám öt alá csökken, akkor már némi szolid optimizmust is megengedhetünk magunknak. Valverde esetében egy ponton azért összevontam a szemöldökömet: egy eladott labdájából az Athletic kapura lőtt. De amikor a 90. percben kivágott egy istenesen hosszú sprintet, hogy levédekezze a támadást… nos, akkor mindent meg lehetett neki bocsátani.

Aurélien Tchouameni (OP: 7,4)

Rendkívül erős aktivitás (105 labdaérintés), földön és levegőbe számos párharc, amelyek döntően az ő javára dőltek el. A szokásos szürke betonfal effektus, amelyet nehéz észrevenni, de minden visszapattan róla. A hallásom sem melegedett be a meccs elején és mintha azt az jött volna át, hogy nem játszik. Kicsit meg is emelkedett a pulzusom, hogy na akkor ebből baj lehet, de ott volt, nem lett baj, meg is nyugodtam….

Vini Jr. (OP: 6,9)

Azt hiszem, egy gól már neki és nekünk is jót tenne; kezd kicsit aggasztó lenni ez a rengeteg kihagyott helyzet. A 31. percben azért megcsillogtatott valamit a tudásából: elvették tőle a labdát, ő látványosan leállt és reklamálni kezdett, miközben az ellenfél ezerrel húzott a kapunk felé. Ezzel együtt magas hőfokon tartotta a bal oldalt, aminek lehet örülni. Nála jegyezném meg, hogy csapatszinten kezd elegem lenni a sarkazásokkal: nagyjából minden ötödik sikerül, a másik négy esetben pedig az ellenfélhez kerül a labda. Tudom, ha bejön, akkor babérkoszorú és félisten-státusz jár, de így a hatékonyság túl alacsony — én elengedném ezt a fajta megoldást. Legalábbis ilyen számossággal.

Cserejátékosok

Arda Güler (OP: 6,0)

Egy ilyen beállás tökéletesen alkalmas az önbizalom visszaszerzésére: az ellenfél már letérdelt, a csapat magabiztos, hajrá építsük újjá az egónkat. Szerintem ebben a tekintetben Arda tudott előrelépni és ez csapatérdek. Küzdésben odatette magát, minden földi párharcát megnyerte (3), és kétszer is sikeresen szerelt, kettőből.

Rodrygo (OP: 6,1)

Megtörtént végre, amire a Rodrygo-hívek régóta várnak: kedvencünk a bal oldalon kapott szerepet. A 12 labdaérintés 12 perc alatt kifejezetten magas aktivitást mutatott, és szinte vibrált a levegő körülötte — rúgjon már egy gólt ez a srác, legyen vége ennek a vesszőfutásnak! Gól ugyan nem született, de a 92. percben olyan sprintet vágott le keresztül a pályán egy védekezés miatt, hogy Xabi Alonso valószínűleg elkérte a mezét a meccs után, és még dedikáltatta is vele.

Raúl Asencio (OP: 7,0)

Nem volt már olyan nehéz dolga a védekező feladat megoldásában és most már azt is tudjuk, hogy vizezi a haját pályáralépéskor, nem a zselétől néz ki olyan borzalmasan.

Brahim Diaz (OP: 5,9)

Igyekezett hasznosan tölteni a neki jutó perceket; minden passza pontos volt, ennyire futotta ebben a rövid időben.

Gonzalo Garcia (OP: 5,7)

Nagyjából ugyanazt lehetne elmondani róla, mint Brahim Díazról. A helyzetét tovább bonyolítja, hogy mostanában nem ment jól a csapatnak, Mbappé viszont turbófokozatban termeli a gólokat, így az ő lecserélése nem indokolt, más helyet meg hova….?

Xabi Alonso (OP: 7,7)

Úgy nagyjából sikerült a legerősebb csapatot a pályára tennie a bevethető emberekből, akik éltek is a lehetőséggel. Camavinga hatékonysága sokkal jobb volt, mint a szürke napokat maga előtt toló Gülernek, a Carreras – Fran Garcia összehasonlítás a képeségek alapján meg nem is sportszerű. Valószínűleg irgalmatlan sok értelmezése lesz a Vinivel való pacsizásának, ha optimisták vagyunk, akkor ez azt jelenti, aminek látni szeretnénk. Vini, Mbappé és Militão pihentetése dicséretes, de lehetett volna ismét egy kicsit korábban.

(forrás: penamadrisdista.hu)