Talán annyi személyes gondolatot megejtenék, hogy én a Celta elleni meccset személyesen láttam a Bernabeuban a gyerekeimmel. Megnyugtattam őket, hogy történelmi meccset élhettek át, mert a 21. században ilyen rosszul még nem játszott a Real Madrid, ez volt az egyik legnagyobb pofon, amelybe a klub mostanában beleszaladt. Ezek után nem raktam magasra az elvárásaimat a City ellen….
Egy ilyen mélyrepülésben, amilyenben most a csapat van, ráadásul a Manchester City ellen, ezer sebből vérezve, azt hiszem, az a realitás, hogy legalább valamilyen életjelet lássunk. És ezt meg is kaptuk.
Real Madrid (OP: 5,8)
Egy gondolat kikívánkozik belőlem. Madridistának lenni egy életérzés. A Real Madrid a létünk egy részét alkotja. Egy gyengébb széria vagy egy fájó vereség rosszul esik, de a tisztelet és a szeretet ugyanúgy ott marad bennünk, mint előtte. Ez a klub és ezek a játékosok rengetegszer szereztek örömet a játékukkal, a sikereikkel, a megnyert trófeákkal. Akkor állunk melléjük a legszilárdabban, amikor úgy tűnik, baj van, mert madridisták vagyunk: egy család tagjai, akik vigyáznak egymásra. Úgy érzem, ebből most a fiúk is megéreztek valamit, mert végre odatették magukat. Az első fél órában szavunk sem lehetett a játékra: hatásos volt a letámadás, a Citynek semmi esélye nem volt. Aztán becsúsztak egyéni hibák, és hirtelen már nem mi vezettünk. A második félidőben hullámzóvá vált a játék, és olykor újra előjött az a hetek óta tapasztalható, céltalan, állóháborúval felérő passzolgatás. Őszinte örömmel töltött el, amikor a hozzáértő madridi közönség ezt füttykoncerttel jelezte, és úgy tűnt, ez a játékosokra is hatott. Volt, aki kifejezetten jól teljesített, mások viszont megint szürke napot fogtak ki, és ez érződött a játékukon is. Az Athletic elleni meccs után azt hittem, megindultunk felfelé – most is hasonlóban reménykedem. Minden más esetben Pérez papának elő kell venni a nádpálcát…
Manchester City (OP: 6,5)
Ők voltak az esélyesebbek a súlyos belső problémákkal küszködő Real Madrid ellen. Ennek ellenére, ha az első 30 percben kaptak volna pár gólt, egy szavuk sem lehetett volna, de aztán a Real védők összehozták az egyenlítést, majd Rüdiger gyakorlatilag „lezsírozta” a győzelmüket is. A 2:1 után már nagyon nem akarták megváltani a világot, de a stratégiájuk bejött, és elvitték a három pontot a Bernabéuból.
MECCSEMBERE – Rodrygo (OP: 7,8)
Én attól féltem, hogy már soha nem tudok ennél a pontnál foglalkozni vele, ahol a mérkőzés legjobbjáról van szó. Hullámzó volt a teljesítménye – akár a csapaté –, de ma többször láttunk tőle olyan megoldásokat, amely a régi Rodrygora emlékeztetett. Feltűnt a jobb és bal oldalon egyaránt és ami üzenetértékű kell legyen Alonso számára, hogy rendkívül sokszor kivette a részét a jobb oldali védekezésben is. Faragták is rendesen, négyszer is alaposan felrúgták, nem bírtak vele. Bátran felvállalta az egy-egy elleni játékot, offenzív volt, nem alibi megoldásokat keresett, neki rontott a falnak. Kell nekünk ez a srác, becsüljük meg, adjunk neki lehetőséget ott, ahol a legjobban tudja szolgálni a csapatot.
Thibaut Courtois (OP: 7,4)
Sokat töprengtem, hogy hányast adjak Courtoisnak. Az emberben van egyfajta belső érzés, hogy ez a srác azon kevés játékosok egyike, aki a gyenge szériában is a maximumot adta, nem egyszer ő tartotta életben a csapatot. Meg ezen a meccsen is védett vagy hatot, olyant, amely közül nem egy komoly bravúr volt. Nehezen viszi rá a lélek az embert, hogy egy hibázásnál rögtön ráhúzza a vizes lepedőt. De az első gólban benne volt. Bellingham mellől jött a fejes, amely nem is volt meghelyezve és túl erősnek sem tűnik. Egy suta mozdulattal kitolta a labdát, amelyet O’Reilly bevágott.
Fede Valverde (OP: 6,7)
Várható volt, hogy a jobb oldalon, hátul fog kezdeni, és személy szerint azt reméltem ettől, hogy a játékunk kevésbé lesz egyoldalas. Bár ez nem teljesült olyan mértékben, mint szerettem volna, a rá bízott feladatot jól megoldotta. Kétszer is kapura lőtt, de az idei gól továbbra sem akar összejönni – pedig már több mint húsz próbálkozása volt.
Antonio Rüdiger (OP: 4,6)
Jobb szó híján azt mondanám, hogy ma Rüdiger igazi „favágó focit” játszott. Úgy tűnt, ma nem bízott a legendás galoppjában, inkább közelről követte az aktuális City-játékost, akit vagy le tudott gyűrni, vagy nem. Haalandot például sikerült, aminek egyértelmű tizenegyes és egy sárga lap lett az eredménye. (Csak halkan jegyzem meg, hogy az első gól előtt is hasonló mozdulattal földre vitt egy angolt, nem tudom miért kell a tűzzel játszani….). A 82. percben már megérkezett volna a második (jogos) sárgája is, de Turpin játékvezető nem merte felmutatni, így végig a pályán maradhatott. A passzai nem voltak meggyőzőek; néha egészen furcsán rúgja meg a labdát, és ez most sokszor pontatlansághoz vezetett. A jelenlegi védőhelyzetben azonban szinte lehetetlen úgy játszania, hogy jövő héten ne kezdjen — de ma ő volt a Real leggyengébb pontja.
Raúl Asencio (OP: 5,8)
Nagyon be volt pöccenve, amikor Alonso lecserélte. Őszintén remélem, hogy ez csak az eredmény állása miatt volt így, és nem egy újabb hisztis leányzó születik, aki úgy érzi, hozzá nem lehet nyúlni, mert akkora játékos. Végig érződött rajta, hogy magas hőfokon játszik, de az ilyen műbalhék száma már rég elérte az idei limitet – senki nem kíváncsi rájuk. Neki is éreznie kellett, hogy az Endrickkel való cseréje egyértelműen a támadósor megerősítését szolgálta. A teljesítménye alapvetően rendben volt, még ha Doku nem is egyszer csúnyán behúzta őt a csőbe.
Álvaro Carreras (OP: 7,4)
Ha csak Carreras statisztikáit néznénk, jóindulattal adhatnánk neki egy hatost, de aki látta a meccset, az pontosan tudja, hogy sokkal többet tett hozzá. Rendkívül élt a pályán: szép cselekkel, határozott labdakihozatallal és pontos beadásokkal hívta fel magára a figyelmet. Személy szerint sokat gondolkodtam rajta, hogy ő legyen a meccs legjobbja. Élettel töltötte meg a bal oldalt, öröm volt nézni a játékát. Persze teljesen nem hazudtolta meg magát: 12 labdát elszórt, de ezeket döntően támadás közben, így az ellenfél nem került belőlük érdemi előnybe. A mosolyunk mégsem lehet felhőtlen, mert sárga lapot kapott (mikor máskor, mint a 88. percben…), így a következő BL-meccsen nem léphet pályára. Végül is nem nagy gond – úgysem áll még fel rendesen a védelem, Mbappé majd beugrik balbekknek is…
Jude Bellingham (OP: 6,1)
A csapatból ő futotta a legtöbbet (11,2 km), a legtöbb párharcot nyerte meg (8), harmadmagával a legtöbb sprintet vágta ki (16) és nem utolsó sorban ő adta a gólpasszt Rodrygónak. Megint nagy volt a tűz, amellyel égett, nem egyszer messziről becsúszva igyekezett labdát szerezni, de a gól megint benne maradt, pedig többször is próbálkozott lövéssel (3).
Dani Ceballos (OP: 5,2)
Vele kapcsolatban a „nagy akarásnak nyögés a vége” szólás jut először az eszembe. Ezen a meccsen inkább a védekező munkája kiemelhető, a játékszervező feladatokra már kevesebb energiája maradt, kapura meg teljes mértékben veszélytelen volt. Neki sem megy igazán mostanában a játék, és ugye mi Krooshoz és Modrichoz szoktunk az elmúlt évtizedben, amit látunk tőle az igen messze van a két legenda teljesítményétől.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,4)
Valószínűleg egyik feladata az volt, hogy középen besegítsen Haaland semlegesítésében – ez tökéletesen sikerült is. A norvég srác egojával továbbra sincs gond: bár 70 perc alatt mindössze 13-szor ért labdához, a büntető értékesítésével mégis növelte a góljai számát. A felette érzett elégedettség pedig jól látható volt azon a bizonyos, viking vonásokat idéző arckifejezésén. Apropó, Tchouaméni. Hozta az elvárt játékát, bár ma kevésbé volt aktív; ennek ellenére a jelenlegi Real Madrid egyik legbiztosabb pontja.
Gonzalo Garcia (OP: 4,6)
58 percet volt a pályán és ez idő alatt 14-szer ért a labdába. Valami oknál fogva a csapattársai ma nem tekintették egyenrangú partnernek és minden játékból kihagyták. Ez a helyzet felvet egy újabb problémát, hogy a világ egyik legjobb csapata ellen megengedheti-e bármelyik ellenfél, hogy egy játékoson konkrétan átnéz a többi és még csak szánalomból sem adnak neki labdát? A válasz valószínűleg nem, de úgy tűnik a Realnál ez is megtörténhet. Én személy szerint ezt úgy fogom föl, hogy a csapat nem fogadta el Xabi Alonso döntését, mely szerint Gonzalo Garcia kezdő és így oldották meg a helyzetet.
Vini Jr. (OP: 3,9)
Érezhető, hogy Vini körül lassan lehűl a levegő. Nem fagyott még meg, de egyre hűvösebb. Hosszan lehetne elemezni, hány helyzetet hagyott ki, mennyi labdát vesztett, és mennyire volt hasznos a csapat számára. Úgy gondolom, az ő játékán is látszott, hogy jót tett neki Mbappé hiánya: többet mozgott, többször tűnt fel mindkét oldalon – ahogy Rodrygo is. De Vinit végső soron a góljaiért tartják, márpedig ez a szám beragadt ötnél, és az istennek sem akar több lenni. Úgy tűnik, a klubvezetés és a szurkolók is kiállnak Alonso mellett, és előbb-utóbb ki fogja hagyni Vinít a csapatból, mert jelenleg túl sok hibával és nem kellő alázattal végzi a dolgát.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 4,6)
20 passza volt, és mindegyik pontosan célba ért; ezek közül 4 a támadóharmadban, további 4 pedig hosszú átadás volt. Ő sem húzta ki magát a párharcok elől, ha úgy adódott, de összességében róla is elmondható ugyanaz, mint Ceballosról: egy irányítótól ennél többet várunk a Real Madridban.
Brahim Diaz (OP: 4,9)
Viszonylag aktív volt, de olyan esemény közelében nem nagyon volt, amely beleégett volna az emlékezetünkbe. Egy meccsel gyarapította a Realban töltött idejét.
Endrick (OP: 5,8)
Az eddigi játéklehetőségei alapján már önmagában meglepő volt, hogy pályára került. Meg is volt a lehetősége a gólszerzésre, de a fejese a kapufát találta el. Volt még egy lövése, amelyet blokkoltak, meg egy hibájából egy kapura lövése lett a Citynek.
Xabi Alonso (OP: 5,6)
Minél több infó lát napvilágot a belső ügyekről, annál empatikusabb az ember Alonsoval szemben. Ha most a játékosok akarata érvényesül, akkor hosszú időre eltemetheti magát a Real Madrid, mert akkor ki lesz engedve az a bizonyos szellem a palackból. Alonsot nem csak a belső villongások gyengítik, hanem meg kell küzdenie a sérülések miatti nehézségekkel. Ennek ellenére egy olyan csapatot állított ki, amely tisztességgel vette fel a kesztyűt a Cityvel. Rodrygo végre a helyén játszott – ráadásul jól és agilisen -, de több tere volt Vininek is Mbappé padoztatása miatt. Korábban már legyártottam egy összeesküvés elméletet Gonzalo Garcia mellőzése miatt, ha az van, akkor minden optimizmus ellenére semmi sem mozdult el a játékosok gondolkodásában.
forrás: penamadridista.hu
