Nagyon rossz szájízt adott volna a szünetnek, ha nem jön össze a győzelem. Több remek egyéni teljesítmény, néhány szürke pillanat, de meg van a három pont.
Real Madrid (OP: 6,1)
Szerkesztőtársam szavaival élve a Real kezdése karácsonyi hangulatban indult, mert sorra ajándékozta el a védősor a labdát. A szokásos bágyadt kezdést sikerült megúszni bekapott gól nélkül, majd ritmust is talált a csapat, amely többnyire egy lefordulásból indult meg. Mindkét csapat feltűnően sokat csúszkált – tényleg nem lehet eltalálni, hogy mennyire locsolják fel a pályát? -, félő volt, hogy egy ilyen hibából gólt kaphatunk. Aztán egy nagyon sötét tónusú sárgát érő szabadrúgásból Rodrygo beadását Bellingham mesteri fejessel értékesítette és némileg nyugodtabban mehettek a játékosok az öltözőbe. A második félidő elején a védelem teljes átjáróház volt, ebben az időszakban Courtois bravúrjai tartották a soványka előnyt. Még a kiállítás sem tette egyértelművé a helyzetet, a büntető és a sevillai játékosok fáradsága kellett a teljes megnyugváshoz. Összességében elmondható, hogy a három pont megvan, akadtak biztató jelek és remek egyéni teljesítmények, ugyanakkor a védelem állapota továbbra is az „életveszélyes” minősítés határán mozog.
Sevilla (OP: 5,9)
Megkeseríthették volna a Real életét, ha a kapuban nem Courtois áll, de hála Istennek Thibaut ma is lehúzta a redőnyt. A másik oldalon Odysseas Vlachodimosnak köszönhetően sokáig meccsben maradtak, és a Real bizonytalanságait kihasználva, jó kiugratásokkal több alkalommal is életveszélyesek voltak. Kifejezetten keményen játszottak, ami időnként már a durvaság határát súrolta: öt sárga, egy sárga-piros és egy piros lap egy meccsen nem rossz teljesítmény. Isten látja lelkemet, nekem nem volt meg az a pillanat, amikor Almeydát kiállította a bíró az első félidő végén – szóval fejben kicsit túlpörögték ezt a találkozót.
A meccs embere – Rodrygo (OP: 8,2 )
„I’m back” – mondhatná Rodrygo. A hosszú hónapok óta tartó vesszőfutás véget érni látszik, és ez az Isten áldotta ember újra él a pályán. Courtois és közte vacilláltam, de a személyes benyomásokon túl végül a statisztika döntötte el a dilemmát. Meggyőződésem, hogy azzal, hogy Alonso kezdőként számol vele a jobb oldal bejátszatlansága és a támadások egyoldalúsága lassan megszűnik – ez a probléma nyomasztóan jellemezte a Real játékát az elmúlt időszakban. Ma visszalépett a labdákért, parádésan tartotta meg azokat, amikor arra volt szükség, offenzíven cselezett, gólpasszt adott, tizenegyest harcolt ki, és ha az a felpörgetős lövése is bemegy, utcát neveztek volna el róla a Santiago Bernabéu környékén. Külön ki kell emelni a hat kulcspasszát is, amely a többi parádés megmozdulással együtt kiválóan mutatja Rodrygo sokoldalúságát és hasznosságát.
Thibaut Courtois (OP: 9,0)
Courtois ma ismét bizonyította világklasszis mivoltát: öt védése egyértelműen életben tartotta a győzelmi esélyeket, miközben a védelem nem egy alkalommal magára hagyta. Bravúrjai nélkül nehéz helyzetbe kerültünk volna, így viszont a bajnokságban lehozta idei nyolcadik kapott gól nélküli mérkőzését. Rendkívül erős támasza a csapatnak a kapusposzt, és ne feledjük, hogy mögötte ott van Lunin is, aki szintén kiváló kapus.
Fran García (OP: 5,1)
Én rendszeresen ekézem Fran Garcíát, de nem örömömben teszem. Láttam én már jól játszani – jó régen – és mint Real Madrid szurkoló várom, hogy egyszer legyen egy jó meccse és bizonyítson. A mai találkozó után azt hiszem tovább kell várnunk. Bár… bár az 5. percben egyértelműen gólhelyzetbe került, rá is pöckölte a labdát, amelyből sajnos nem lett gól. Szóval ez olyan labdarúgásra emlékeztető mutatvány volt tőle, amelyekkel azért az elmúlt időszakban nem nagyon kényeztetett el minket. 42 labdaérintése volt egész meccsen, ez nem a hiperaktivitás egyik jellemző jegye a labdarúgásban. Legközebb már Carreras kezd reményeink szerint ezen a poszton és jó eséllyel lendületet kaphat a bal oldal.
Antonio Rüdiger (OP: 5,8)
Sikerült ezt a meccset szinte teljes észrevétlenséggel lehoznia. Az aktivitása ma nem volt egetverő, de ennek akár örülhetünk is, hiszen mégiscsak egy belső védőről van szó. A jegyzeteimben egyszer sem tűnt fel a neve, a statisztikái elfogadhatóak voltak – fogadjuk mindezt szolid elégedettséggel.
Raúl Asencio (OP: 6,1)
Ma nem éreztem igazán élesnek a játékát, amit betudhatunk azoknak a vírusoknak, amelyekkel a héten kellett megküzdenie. A támadásokhoz érdemben nem tudott – vagy nem akart – hozzátenni, védekezésben pedig több alkalommal is mögé kerültek a beívelt labdákkal. Kapott egy sárga lapot is, ám ott kifejezetten taktikus volt: a félpályán megállította vele a Sevilla kontráját. Szerintem ennél több van benne, ma inkább a túlélésre játszott – ezt nagyjából hozta is.
Dean Huijsen (OP: 5,3)
Vele kapcsolatban kettős érzésem van a meccs után. Egyrészt lassúnak és körülményesnek éreztem, néha inkább belerúgott egy embereset a labdába, nem bonyolította a helyzetet. Másrészt az egyik legaktívabb volt a meccsen (104 érintés), többször bekapcsolódott a támadásokba így rendkívül nagy területet játszott be, a párharcait nagy arányban nyerte földön és a levegőben (5/4 és 6/5), 7-szer tisztázott, tehát összességében egy jó meccset hozott le. Azt se feledjük, hogy sérülésből tért vissza, tehát nem biztos, hogy ez az a meccs, ahol arról kell döntenünk, hogy élete legjobb formájában van-e.
Jude Bellingham (OP: 8,0)
Az nem jelent rosszat, ha a mérkőzés legjobbjának kiválasztásakor nem csak a kapus, hanem egy mezőnyjátékos teljesítménye is szóba kerül. Sőt, ha több kiemelkedő teljesítmény közül választhatunk, az kifejezetten nemes teher. Bellingham már jó pár meccs óta magas színvonalon teljesít, és ezen a találkozón erre sikerült még egy lapáttal rátennie. A támadóharmad bal oldali határa volt a fő vadászterülete, de szó szerint bejátszotta az egész pályát. Lábbal alig hibázott: a hosszú passzai mind célba értek (5/5), és mindenkinek nekiment, akinél labda volt, és nem fehér mezben játszott. A plusz ma egy gyönyörű fejesgól volt, de kevés olyan eleme akadt a játékának, amelyet ne lehetne megsüvegelni.
Arda Güler (OP: 5,4)
Nála is azt érzem, hogy egy kicsit újra fel kell építenie magát a sok pocsék meccs után, és meg kell találnia a régi formáját ahhoz, hogy igazán a csapat hasznára legyen. Rendszeresen visszalépett labdákért, nem szórta el őket, és többnyire jól is játszotta meg azokat. Nem tudom, várhatunk-e tőle olyan – vagy ahhoz hasonló – labdákat, amelyekkel elődei a Realban kiugratták a csatárokat, ez most hiányzik a játékából. A párharcokat sem erőltette, ami eddig is része volt a teljesítményének, így még várni kell arra, hogy valódi előrelépést lássunk.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,0)
Huijsennel együtt a légvédelmi feladatokat rendben megoldották, bár a földön már kevésbé volt hatékony a párharcok megnyerésében. A pálya középső területét tekintette a sajátjának, és ismét hozta a rá jellemző, kevésbé látványos, ám mérhetetlenül hasznos játékát. Hetek óta az egyik legstabilabb játékosa a Realnak, ha mindenki ezt a szintet hozná, sok mindenben előrébb lennénk.
Vini Jr. (OP: 5,4)
Szeretném azzal kezdeni, hogy halálosan unom, hogy Vini lecserélésekor mindenki – én is…. – azt vizslatja, hogy milyen módon reagál a művésznő erre a méltatlan helyzetre. Belenéz-e Alonso szemébe, vagy csak pacsizik vele, mit rak ki a közösségi médiába, vajon tud-e rendesen aludni egy ilyen megaláztatás után. Drága Vini focizni kéne! Nem egy megmozdulása egyértelműen bizonyítja, hogy ehhez még ért is, ha fejben végre rendet tenne magában – szerintem nem fog – akkor ő lenne a lángszóró a Real háborúiban. Az is jelzésértékű nála, hogy 13 párharcból 10-et megnyert, tehát nagyon hatékonyan küzdött és ne feledjük ő is az a játékos, aki, ha teheti előre cselez. Azért nagyon biztatni nem kell, hogy tekeredjen rá a labdára és vigye bele két, esetleg három védőbe, amelyre ezen a meccsen is volt példa.
Kylian Mbappé (OP: 6,7)
Először is: Isten éltesse sokáig! Ezután jár a gratuláció is, hiszen egy naptári éven belül 59 gólig jutott – ugyanúgy, mint a legendás Cristiano Ronaldo. És talán itt véget is érnek az ünneplésre okot adó pontok. Szeretném elővenni egy korábbi gondolatomat: Mbappé, ha úgy érzi, hogy akár hajszálnyi esélye is van a gólszerzésre, nem fogja leadni a labdát. Mondhatjuk úgy is, hogy önző – és ma helyenként az volt, ami ezen a szinten már nem igazán megengedhető. Körbe lőtte a kaput, ugyanakkor sokkal jobban megosztaná a rá irányuló figyelmet, ha időnként helyzetbe hozná a társait is. Ez hosszú távon az ő eredményességét is javítaná, ám ezek a – talán túlságosan is evidens – gondolatok egyelőre nem úgy tűnik, hogy eljutottak volna hozzá.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 6,1)
Tizenhét percet kapott, valószínűleg az lehetett az elképzelés, hogy védekezésben stabilizálja a középpályát, és a támadásokhoz is hozzá tudjon tenni valamit. Utóbbiból nem sok minden valósult meg, védekezésben viszont akadtak értékelhető megmozdulásai.
Gonzalo García és David Jiménez nem sok játékidőt kapott, utóbbinak gratulálunk a debütálásához.
Xabi Alonso (OP: 5,6)
Minden nap egy háború. Xabi Alonso aligha élete legegyszerűbb időszakát éli, amikor mindenki őt figyeli: a csapat teljesítményét, az árulkodó apró jeleket, amelyekből igyekeznek messzemenő következtetéseket levonni. Az egyik legégetőbb probléma – a jobb oldal teljes inaktivitása – Rodrygo formába lendülésével megoldódni látszik, ugyanakkor továbbra is gondnak érzem a két szélső védő posztjának teljesítményét. Fran García használhatósága – még nagyon optimista megközelítésben is – korlátozott, Asencio pedig betegséggel küzdött, így ő sem tudott extrát hozzátenni a meccshez. Arra is magyarázatot kellene adni, miért ennyi a sérült, mert nem normális, hogy hetek óta 5–8 játékos nem áll rendelkezésre. Most jön egy hosszabb szünet, aztán elkezdődik a középszakasz – reméljük, addig többen visszatérnek. (forrás: realmadrid.com)
(forrás: penamadrisdista.hu)
