Ancelotti stábjának meghatározó tagja, Francesco Mauri beszélgetett az AS újságírójával Madridról, Ancelottiról, karrierről, brazil válogatottról.
Milyen érzés visszatérni Madridba?
Rendkívül intenzív érzelmi hullám. Összesen hat évet éltem itt, két különböző időszakban, és ez sportemberként és emberileg is nagyon meghatározó volt számomra. Először a megnyert Bajnokok Ligája-címek jutottak eszembe, amelyek felejthetetlenek, de ugyanígy eszembe jutnak a barátok, a különleges helyek és összességében egy város, ahol nagyon boldog voltam.
Mire a legbüszkébb?
A 2023–24-es idényre. Megnyertük a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is. Igaz, nem voltak nagy fordítások, nem volt meg a „La Décima” epikussága, de Benzema távozott, jött Bellingham, egy adott rendszerrel kezdtünk, majd folyamatosan változtatnunk kellett, amíg meg nem találtuk a megfelelő modellt. Gyönyörű folyamat volt megoldásokat keresni, számomra pedig rendkívül tanulságos időszak. Minden problémát sikerült kezelni, a sérüléseket is beleértve, és végül minden a helyére került.
Hiányzik a klubélet mindennapi ritmusa?
Nagyon. Az első két hónap a pihenésről és a feltöltődésről szólt egy hosszú, megszakítás nélküli időszak után, de a brazil válogatottal végzett munka egészen más. Hiányzik a folyamatos pályamunka és az egymást követő mérkőzésekre való állandó taktikai felkészülés. A váltás óriási volt.
Mi volt a feladata Ancelotti stábjában?
Az első időszakban (2013–2015) erőnléti edzőként kezdtem, de Davidéval közös ambíciónk és a kemény munka természetes módon oda vezetett, hogy Carlo két fő pályaedző-asszisztense lettünk. Kifejezetten a rögzített helyzetek megtervezésére specializálódtam, ami a mai futballban kulcsfontosságú terület.
Carvajal Wembley-ben szerzett döntős gólja az ön táblájáról született?
Minden pontrúgást begyakorlunk. Felismertük, hogy az alacsonyabb termetű szélső védők is lehetnek veszélyesek a tizenhatoson belül, és Dani vagy Lucas Vázquez kiválóan értette és értelmezte ezeket a megoldásokat. Carvajal egész idényben rengeteg „piszkos munkát” végzett blokkolásokkal, főleg Rüdiger góljainál. A Borussia Dortmund erre felkészült: Maatsen, aki Kroos szögleténél őt fogta, inkább attól tartott, hogy Dani blokkol, ezért nem tapadt rá, így szabad utat hagyott neki a labda felé. Ennek köszönhetően tisztábban fejelhetett – ez volt a jutalma.
A világbajnokság után elválnak útjai Ancelottitól?
Igen. Eljött az ideje. Nagyobb felelősséget szeretnék vállalni, és komolyabb elvárásokkal szembesülni. Rendkívül motivált vagyok, és szeretném megmutatni mindazt, amit ez alatt az idő alatt tanultam. Remélem, Brazíliával világbajnokok leszünk, és utána érkezik egy jó lehetőség. Ez lenne a tökéletes forgatókönyv. Ráadásul érezzük azt a szeretetet, amit szinte az egész világ táplál az ötszörös világbajnok iránt. Brazília a válogatottak Real Madridja: mindkettő a legnagyobb.
Hasonlítani fog a stílusa a mesterére?
Carlo példakép számomra, rengeteget tanultam tőle. A legfontosabb lecke, amit átadott, hogy mindig alkalmazkodni kell az adott csapathoz és helyzethez. Ugyanilyen lényeges, hogy kiváló stábbal vedd körül magad, és aprólékosan ügyelj a részletekre. Nagyon kedvelem Giráldezt a Celtából: a tavalyi barcelonai mérkőzésük (4–3) taktikai mestermű volt. Mély benyomást tett rám, még akkor is, ha nem nyertek. Meg is mondtam neki személyesen. Figyelem Borja Jiménezt is, aki most a Sportingnál dolgozik, és szinte minden meccsét láttam Davidének a Botafogónál. Ő is inspirál.
A Madrid stábjában nem érezték sértőnek, amikor Ancelottiról úgy beszéltek, mint aki csak az öltözőt kezeli jól?
Nem, mert valóban jól kezeli. A gond az, hogy sokan azt hitték, kizárólag ennyi. Carlo ennél sokkal több. De ez a gondolat inkább tájékozatlanságból fakadt, és abból, hogy nincs egyetlen, merev stílusa: mindig a játékosaihoz igazítja a rendszert. Könnyebb volt rásütni, hogy „jól kezeli az öltözőt”, mint elismerni a taktikai tudását és azt a rugalmasságot, amit képvisel. Számos játékrendszert tanulmányozott, és minden klubnál azt alkalmazta, amelyik a kerethez a leginkább passzolt.
Mesélne valamit a kevésbé látható szakmai oldalról?
Amit nem látni, az a rengeteg óra a videószobában és a végtelen viták. A családja részének érzem magam, ezért mindig bátran elmondtam a véleményem, nem félve a következményektől. Az ellenfeleket is alaposan elemeztük, hogy „csapdákat” állítsunk nekik. Carlo valójában szenvedélyes taktikai szakember.
Francesco Mauri joins Brazil's coaching staff under Carlo Ancelotti as assistant coach, focusing on the 2026 World Cup. pic.twitter.com/yslhL0JHxD
— King Cyborg Coverage (@KingCyborg77) June 15, 2025
Xabi Alonso nehéz helyzetben van…
Nagyon kedvelem őt. Játékosként is ott volt nálunk Madridban és a Bayernben, sokat segített. Azok közé tartozik, akik megkönnyítik az edző munkáját. Ugyanazokat a problémákat éli most át, mint mi az elmúlt idényben. Átmeneti időszak ez, az egyensúlyt keresi a támadó- és védekező fázis között. Az ő feladata összerakni a kirakóst úgy, hogy a csapat mindkét oldalon hatékony legyen – ez egyáltalán nem egyszerű.
A Real Madridot edzeni és közben koncepciót váltani rendkívül nehéz. Mi a 2023/2024-es idényt rombusz középpályával és magas letámadással kezdtük, de a Metropolitanóban elszenvedett 3–1 után rájöttünk, hogy változtatni kell. Bölcs dolog nem ragaszkodni makacsul egy elképzeléshez, ha az nem működik. Xabi helyzete nem ideális, de ez nem a játékosokkal való kapcsolatán múlik, hanem azon, hogy megtalálja-e a győztes rendszert. Ha nyersz, minden könnyebb. Jelenleg Xabi Alonso a lehető legjobb edző a Real Madrid számára.
Volt feszültség egyes játékosokkal…
Ez mindig előfordul, de ostobaság azt állítani, hogy futballisták tudatosan „megfúrnak” egy edzőt. Ez túlzás. Minden az eredményeken múlik. Ha nem nyersz, hirtelen senki vagy, aki nem ért a futballhoz. A Madrid ilyen közeg.
Örül Rodrygo feltámadásának?
Nagyon. A Madridban volt egy gólképtelen időszaka, de Brazíliában két gólt szerzett Tunézia ellen. Az előző idényben nálunk is visszaesett kissé a teljesítménye, mert az egyensúly keresése támadás és védekezés között mindig áldozatokkal jár. Róla csak elismerően tudok beszélni: óriási tehetség, remek ember, és védekezésben is hozzátesz.
Most Vinícius van hullámvölgyben…
A reflektorfény a gólok miatt most Kylianra irányul, de Vini nem változott. Ellene játszani rémálom. Annyira energikus, hogy az ellenfelekkel való súrlódás és konfliktus ennek az ára. Én nem változtatnék rajta. Ha ezt elvennéd tőle, elveszne a lendülete. Mindig vállalja a felelősséget, folyamatosan cselez. Ilyen játékost mindig akarok a csapatomban.
Probléma, hogy nem mindig vesz részt teljes erőbedobással a letámadásban?
Vannak védekező elemei, amiket jól csinál, és vannak, amiket kevésbé. Emlékszem egy Szenegál elleni meccsre, ahol kiválóan presszingelt. Szélsőként, mélyen védekező csapatban ez eleve nehezebb. Sokszor vitáztunk erről. Olyan sokat ad támadásban, hogy valahol vissza kell vennie. A fizikai adatai – sebesség, magas intenzitás – mindig a csapat legjobbjai között voltak. Egy „lusta” játékosnak nincsenek ilyen számai. A kulcsszó mindig az egyensúly.
Visszaesett a teljesítménye Rodri Aranylabdája után?
Nehéz erre válaszolni. Lelki ütés volt, hiszen a szezonunk után nehéz volt megérteni, miért nem ő vagy valamelyik madridi játékos kapta meg. De a csalódás után rendkívül motivált lett, hogy bebizonyítsa: ő érdemelte volna.
Mennyire fájdalmas Militão kiesése?
Óriási veszteség Brazíliának és a Madridnak is. Különösen sajnálatos, mert két súlyos sérülés után visszanyerte csúcsformáját. A legjobb állapotában kevés jobb középhátvéd van nála. A szerencse fontos tényező, és most nem áll mellette. Nagyon sajnálom, de biztos vagyok benne, hogy visszatér, mert megvan benne az erő és a jellem. Remélem, a világbajnokságon csúcsformában lesz.
Endrick távozik…
Nálunk sem játszott sokat, de jól kihasználta a lehetőségeit. Nyilvánvaló, hogy nagy jövő áll előtte, és fontos, hogy játsszon. Valami hasonló történt Arda Gülerrel is, aki érkezése után sokáig keveset szerepelt, mégis hatalmasat fejlődött. Endricknél is így lehet, még ha most Madridon kívül kell is bizonyítania. A világbajnokság is cél számára, mi pedig figyelemmel kísérjük.
Mondana egy kevésbé ismert brazil nevet, aki nagy karrier előtt áll?
Andrey Santos, a Chelsea játékosa. Már most ismert, de még sokkal ismertebb lesz. Úgy gondolom, nem sok időn belül Európa egyik legjobb középpályása lehet.
24 éve nem nyert világbajnokságot Brazília. Megszállottság a hatodik csillag?
Nem tudom, megszállottság-e vagy inkább remény, de Brazília futballban él. Az elvárás hatalmas, és ez az a cél, amiért dolgozunk.
