A „tudós” Pep Guardiola egy olyan „laboratóriummal” a háta mögött érkezett a Santiago Bernabéuba, amely – John Hammondhoz hasonlóan – nem spórol semmin: a kísérletezéshez szükséges erőforrásokból sosem sajnál egyetlen font sterlinget sem. Ezzel szemben Álvaro Arbeloa Real Madridja látszólag akkor érzi magát konfortosan, ha a szakadék peremén táncolva, biztosítókötél nélkül kacérkodhat a dicsőséggel. Idén a magasságok és mélységek közötti egyensúly – a megszokottól eltérően – inkább a mélységek irányába billent. De ha van klub, amely képes meghódítani az Everestet mindössze egy tonhalas szendviccsel és egy Quechua hátizsákkal felszerelkezve, akkor az a Real Madrid. A hit hegyeket mozgat – tartja a mondás. Tegnap este pedig mintha éppen ez a hit dolgozott volna azon, hogy a „hegyet” visszahelyezze oda, ahová a történelme szerint tartozik. Következzék a csapatok, a játékosok és a spártai teljesítményének szubjektív értékelése.
Real Madrid (OP: 8,7)
Közel huszonnyolc éve nézem a Real Madrid szinte minden mérkőzését, és ez idő alatt még soha nem láttam a csapatot a tegnapihoz hasonló, ragyogó győzelmet aratni úgy, hogy közben a saját szurkolói körében ily mértékben eluralkodott volna a hitetlenség. Nem azokra gondolok, akik zsúfolásig megtöltötték a stadiont, és ahogy az rendre megtörténik a Bajnokok Ligájában, vállukon vitték a csapatot. Inkább a beszélgetésekre a kocsmákban, a folyosókon, az egyetemek előadóiban, de legfőképpen a közösségi médiában. Bár a visszavágó még hátravan – és kétségtelenül pokoli kilencven perc lesz –, az első mérkőzés kiváló eredményt hozott egy nagyon egyértelmű környezetben: Arbeloa csapata a saját szurkolóinak szkepticizmusa és a sajtó, a szakértők lesajnálása ellenére nyert. Ráadásul nem is akárhogyan. A terv szinte tökéletesen működött, amelyben a „szinte” Vinícius kihagyott büntetőjére utal. Na, de lépdeljünk sorban.
A City elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő első mérkőzésén a Real Madrid nagy intenzitással kezdte a találkozót. A csapat már a kezdetektől agresszívan lépett fel: labda nélkül magas letámadással próbálta megzavarni az angolok labdakihozatalát, labdával pedig gyors, vertikális támadásokkal igyekezett áttörni a védelmet. Arbeloa csapata szerkezetileg stabilabb felállásban lépett pályára. A mérkőzés elején a City birtokolta többet a labdát, és különösen Doku jelentett veszélyt a szélen, de a Real Madrid fokozatosan vált egyre magabiztosabbá. A madridi védekezés kulcsa az egymást segítő, kompakt csapatmunka volt, amelyben a középpályások rendszeresen visszazártak a szélső védők támogatására.
Valverde játéka egyértelműen meghatározta a mérkőzést. A középpályás gyakorlatilag a játék minden elemében jelen volt: labdákat szerzett, segítette a védekezést, támadásokat indított, és folyamatos mozgásával megnehezítette a City játékát. A csapat gyors átmenetekre épített, miközben a labda nélküli munkában is fegyelmezett maradt. A fiatal Thiago Pitarch különösen érett teljesítményt nyújtott: jól helyezkedett, sokat dolgozott, és hatékonyan segítette a csapat labdakihozatalát.
A második félidőben a madridiak némileg visszább húzódtak, és inkább a védekezésre, valamint a kontrákra koncentráltak. A csapat azonban továbbra is veszélyes maradt: Brahim és Vinícius több gyors támadást vezetett. A védelemben Courtois több fontos védést mutatott be, Rüdiger pedig kulcsfontosságú mentést hajtott végre a gólvonalon. A mérkőzés hajrájában a hazaiak tudatosan lassították a játékot és stabilan őrizték az előnyüket. A tegnap esti találkozó ismét bizonyította, hogy a Real Madrid nemcsak technikai minőségével, hanem mentalitásával és hitével is képes felülmúlni ellenfeleit.
Manchester City (OP: 5,1)
A City játéka sok szempontból a megszokott Guardiola-futballt idézte: rengeteg passz, folyamatos pozícióváltások, és a pálya szélességének maximális kihasználása. A probléma inkább a támadóharmadban jelentkezett. A madridi védelem viszonylag jól zárta a középső területeket, és a City sokszor kénytelen volt oldalra vinni a labdát. Ezekből a szituációkból kevesebb igazán veszélyes helyzet született, mint amit az angol csapat általában képes kialakítani. Guardiola a mérkőzés után elismerte, hogy csapatának több kreativitásra és pontosabb döntésekre lett volna szüksége a madridi kapu előtt. A City kontrollálta a játék ritmusát, de nem tudta igazán megbontani a madridi szerkezetet.
MECCSEMBERE – Federico Valverde (OP: 10,0)
Engedjétek meg, hogy egy kis kulisszatitokkal indítsak: az “Így láttátok ti”-t 217-en töltötték ki, Valverde mindösszesen négy kilences osztályzatot kapott, ennek megfelelően a tizedesre kerekítés után tízessel zárt. Nem véletlen.
A tegnapi bravúr egyértelmű hőse. A Real Madrid nyolcasa a Bajnokok Ligájában az egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszotta. Olyan volt, mintha Chendót és Cristianót egy testbe gyúrták volna: hátul mindent megállított, elöl mindent berúgott. Guardiola alighanem csak a fejét vakargathatta: „Az ég szerelmére…”
Valverde ismét azt a játékot hozta, amely miatt az utóbbi években a Madrid egyik legfontosabb játékosává vált. Esősorban munkabírása és bombagóljai miatt szoktuk emlegetni, de tegnap este látványos megoldásai is voltak szép számmal, például a harmadik gólja, amely Pelé 1958-as világbajnoki döntőben szerzett találatát idézte. Az uruguayi középpályás rengeteget futott, segítette a védekezést, és több alkalommal is kulcsszerepet játszott a labdaszerzésekben. Arbeloa a mérkőzést követően Juanitóhoz hasonlította, ám az egyetlen biztos igazság az, hogy Valverde kezd ahhoz a legendához hasonlítani, aki majd lesz, mikor elhagyja a Real Madridot.
Thibaut Courtois (OP: 9,1)
Courtois teljesítménye ismét emlékeztetett arra, hogy a Real Madrid miért érzi magát nyugodtabbnak, ha ő áll a kapuban. A belga hálóőr több fontos védést mutatott be, és különösen a második félidőben volt kulcsszerepe abban, hogy a City ne tudjon visszajönni a mérkőzésbe. Courtois végig fókuszált maradt, magabiztosan kezelte a beadásokat, nem mellesleg – csatlakozva Luninhoz – kiosztott egy gólpasszt is.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,2)
A játéka ismét azt a furcsa kettősséget hozta, amely olyannyira jellemző rá. Ha az egyik tengelyre a játék minőségét, a másikra a mérkőzés jelentőségét tennénk, akkor a Real Madrid mezében talán még nem ért el ilyen magas pontot. Az elején érthető módon gondjai voltak Dokuval, de ez nem bizonyult megoldhatatlannak. Thiago és – természetesen – Valverde segített neki e nehéz helyzetekben, ettől pedig ő is egyre jobban belelendült.
Antonio Rüdiger (OP: 7,8)
Rüdiger tegnap a madridi védelem vezére volt. Fizikailag domináns, agresszív a párharcokban, és rendkívül jól olvasta a játékot. A City csatárai ritkán tudtak kényelmesen labdázgatni a tizenhatos környékén, ami nagyrészt az ő munkájának volt köszönhető.
Dean Huijsen (OP: 7,6)
Dean megmutatta jobbik arcát. Tegnap este sikerült megszabadulnia „zöldfülűség”-étől. Megdöbbentő nyugalommal játszott. Progresszív passzaival kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a csapat át tudja törni az ellenfél vonalait, Rüdiger mellett pedig még magabiztosabbnak és stabilabbnak tűnt. Természetesen fel vagyok készülve arra, hogy a fejlődése, teljesítménye továbbra is hullámzó lesz, hisz nagyon fiatal. Olyan alapanyagból készült, amelyből legendák születnek.
Ferland Mendy (OP: 7,4)
Mendy játéka ismét azt bizonyította, hogy a védekezés néha a legegyszerűbb formájában a leghatékonyabb. Nem látványos, de rendkívül stabil. A City szélsői ritkán tudtak áttörni az oldalán, és több beadást is blokkolt. Csendes, de nagyon értékes teljesítmény, sajnálatos, hogy csak 45 perc jutott neki.
Aurélien Tchouaméni (OP: 8,0)
Tchouaméni a középpálya stabilitását biztosította. A francia játékos több alkalommal megszakította a City passzsorozatait, és fontos labdaszerzésekkel segítette a gyors madridi átmeneteket. Hosszú ideje magas színvonalú, állandó teljesítményt nyújt.
Thiago Pitarch (OP: 7,3)
Egyetlen hibát leszámítva – amelyet Courtois javított ki – mindent tökéletesen csinált. Az év egyik legjobb híre az ő teljesítménye. Passzol, mozog, küzd, labdát szerez, védekezik, játékot szervez. Véleményem szerint ő a keretépítés egyértelmű eredménye. Az, hogy a klub akkor is bízott benne, amikor mindenki azt harsogta, felelőtlenség nem igazolni középpályást, szintén a tervezés része. Még abban az esetben is, ha ennek elsősorban gazdasági okai lehetnek. A tegnapi mérkőzés sok ember munkáját igazolta: a pályán lévőkét és azokét is, akik lehetőséget adtak nekik, akár az irodából, akár a kispadról.
Arda Güler (OP: 6,8)
Arda Güler ismét megmutatta, milyen kreatív potenciál rejlik benne. A török játékos több ígéretes passzal segítette a támadásépítést, és jól mozgott a félterületekben.
Brahim Díaz (OP: 7,9)
Brahim Díaz energikus teljesítményt nyújtott, ezzel rácáfolt a Celta elleni megállapításaimra (bár ott, akkor azokat helytállónak gondoltam). Már-már elfelejtettük, milyen elképesztő játékos. Tegnap emlékeztetett rá. Kevés futballista tudja ilyen jól ötvözni a harcosságot és a technikai virtuozitást. A harmadik gól előtt Valverdének adott ívelt passza csak a legnagyobbak szintjén létezik.
Vinícius Jr. (OP: 6,1)
Vinícius Jr. ezúttal sem a megszokott módon játszott. Voltak ugyan gyors megindulásai és néhány ígéretes csele, de a City elleni mérkőzésen inkább a csapatmunkában vállalt nagyobb szerepet. A Madrid átmenetei inkább Valverde és Brahim irányába dőltek, így Vinícius sokszor inkább előkészítő szerepben maradt. A mérkőzés egyik kulcspillanata lehetett volna a büntetője, amely azonban kimaradt, és természetesen ez lefelé húzta az összképet. Sok munka a csapatért, kevesebb döntő pillanat a kapu előtt. Mindez azonban nem feltétlenül negatívum, inkább annak a jele, hogy Vinícius képes alkalmazkodni a mérkőzés igényeihez, még akkor is, ha ez kevesebb reflektorfényt jelent számára.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 7,1)
Camavinga beállása stabilitást hozott a középpályára. Jól zárta a területeket, és segített megőrizni a Madrid előnyét.
Fran García (OP: 7,1)
Beállítása kényszerűségből történt, de sikerült friss energiát hoznia a bal szélen.
Franco Mastantuono (OP: 5,7)
Rövid idő jutott neki a mérkőzés végén, amikor a City emelt a tempón. Nem egy hálás feladat ilyenkor pályára lépni, ilyen helyzetben könnyű ritmustalannak lenni, Mastantuono azonban nyugodtan kezelte a labdát, és néhány egyszerű, de pontos passzal stabilizálta a játékot.
Dani Carvajal (OP: 6,7)
A City szélsőjátéka ellen fegyelmezetten védekezett, és több alkalommal is sikerült megakadályoznia, hogy a vendégek tiszta beadási helyzetbe kerüljenek. Támadásban visszafogottabb szerepet vállalt, de segítette a Madrid átmeneteit.
Manuel Ángel (OP: 6,6)
Beállítása a mérkőzés végén inkább taktikai, mintsem érdemi döntés volt.
Álvaro Arbeloa (OP: 8,5)
Az enyém ismét egy olyan megállapítás lesz, amelyet sokaknak nehéz lesz elfogadni: a klub történetében talán példátlan módon a kinevezése óta legtöbbet szidalmazott edző taktikai értelemben látványosan felülmúlta azt a szakembert, akit egyesek a történelem legjobbjának tartanak. A visszavágón persze az történik majd, aminek történnie kell, a párharc messze nem dőlt még el, de jelenleg így áll a helyzet.
A taktikai fölény mellett ott van az a lelki „csoda” is, amelyet a spártai a játékosai körében véghezvitt. Elérte, hogy higgyenek önmagukban, így csökkentette a hiányzók hatását. Az akadémiát nemcsak arra használta, hogy ösztökélje a „szent teheneket”, hanem önmagában is, azaz eszközként a madridi büszkeség újjáélesztéséhez. Mindennek elhordták, mindenfélét mondtak róla, s talán a „költői igazságszolgáltatás” lesz a legmegfelelőbb kifejezés arra, amit akkor élünk majd át, ha a sors úgy akarja, hogy Arbeloa sikeres legyen. Egyelőre azonban az első mérföldkőnél jár: lerombolta a szkepticizmust.
Isten éltesse klubunk megbecsült tiszteletbeli elnökét, Pirrit!
