Szanaszéjjel vérzett gyep, gól elleni vakcina, nem létező játékvezetés és minden bizonnyal egy végleges kicsekkolás a bajnokságból. A nyeretlenségi széria tovább folytatódik, férfitársaim pedig lassan szívesebben mennének hetente urológiai felülvizsgálatra, mintsem leüljenek a tévé elé megtekinteni a minden értelemben falakba ütköző csapatunkat. De mi már csak ilyen önsanyargatóak vagyunk. A felülvizsgálat persze ettől függetlenül ne maradjon ki, Madridban pedig némi önvizsgálatnak lenne itt az ideje, mert olyan csapatok ellen küszködünk egész szezonban, akik egy részét tárt karokkal várják jövőre a Segundában. A királyi gárdánál pedig nem ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a családi ékszert tekergessék az alsóházból.
Real Madrid (OP: 4,4)
Próbálkozásokból nem volt hiány, de a gólvonal szebbik oldala a legtöbb esetben megoldhatatlannak bizonyult. A találatok szerzésével elsődlegesen megbízott és megfizetett szaktekintélyek csődöt mondtak és bár a legtöbb esetben sikerült elzavarni a kellemetlenkedő vendégeket a veszélyzónából, elég volt egyszer kihagynia a figyelemnek és két ponttal fizettünk érte. Náluk Lemar adásban, mi meg lemaradásban – ráadásul úgy néz ki, hogy a behozhatatlan fajtából.
Girona (OP: 5,1)
Ha a fizetésük nagy része a sikeres felívelések utáni jutalékokból tevődne össze, minden bizonnyal mellékállást kéne keresniük a legtöbbeknek, de a céltalan lődörgések mellett egy jó löketet is elég volt elengedni. Gazzaniga jól állt ellen egy ideig, a végállomásig azonban nem jutott el, leszállt a Pillangó utcánál. A világhíresnek nem mondható presszingünkkel is sikerült számos bonyodalmat okoznunk ellenük, ezért amikor éppen nem rugdosták fel a labdát, abból a pár gyors ellentámadásból próbáltak főzni, ami jutott nekik. Egy pontnál több ebben nem igazán volt benne a részükről, szóval kihozták a maximumot.
A mérkőzés legjobbja: Fede Valverde (OP: 7,1)
A leghatékonyabb játékosunk a pályán, az egyetlen gólszerzőnk, a tüdőnk, a szívünk, az eszünk, a szemünk és hány emberi testrészt lehetne még felsorolni. A lövése kissé be lett nézve, de elvállalta, kapura ment, nem panaszkodunk. Emellett minimum másfél gólpassz értékű labdával szolgálta ki francia játszópajtását – eredménytelenül. A leginkább sajnálatos tény, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudjuk betuszkolni a fénymásoló alá, így kb. 15-20 évet várnunk kell, hogy a genetika tegye a dolgát és a fiai ismételjék meg apuka teljesítményét hétről hétre.
Andriy Lunin (OP: 5,1)
Kettő lövés ment a kapujára, egyet szépen védett, a másik lövés jól volt helyezve, későn vette észre. A kritikám viszont annak a számos labdának szól, amit rendkívül könnyen szórt el lábbal megjátszva. Minimális nyomás hatására nagyon kevésszer hozott jó döntést és nem sikerült társakat találnia.
Dani Carvajal (OP: 4,9)
Az ő oldala minden szempontból csendesebb volt, mert mi inkább a bal, a Girona inkább a jobb oldalon próbálkozott. Mindenesetre a pálya rá eső részét is kitaposhatnánk jobban, mert volna benne fantázia. Emlékszünk a Valverde lövésével záródó akcióra az első félidőből. Mi volt a kulcsmomentum? Carvajal részéről a „cutback”, azaz a második hullámban érkezőnek visszatett labda. Ebből kellene sokkal több, mert hasonló helyzetekben sajnos nem ez az alapvető figura, ami szerintem baj. Vini és Mbappé is leginkább a tizenhatos csücske felé cselez, szélesítve a szöget, ami lövőhelyzet reményében érthető, de magukra húznak vele 2-3 embert, így a fal fel is épül. Emellett még beadási kísérleteink vannak, de Gonzalo hiányában minek. Szóval erőltessük inkább a visszakészítéseket. Ekletáns példa a szakirodalomból: 2017-es BL-döntő.
Éder Militão (OP: 5,3)
Nagyon vártam a brazil visszatérését, szükségünk van rá. Bár gólt nem kaptunk róla, de a Girona helyzeteinél nem éreztem még kellően magabiztosnak, ugyanakkor támadásban voltak remek indításai. Időzítés szempontjából kár, hogy a szezon végére rázódhat vissza.
Raúl Asencio (OP: 5,2)
A feleségem a Froschra esküszik, de szerintem Asencio is egész jól takarított tegnap. Fran oldalán nagyobb volt a forgalom, de az esetek többségében hatékonyan és határozottan lépett közbe. Megoldóembernek tartjuk, akként is futballozott.
Fran García (OP: 5,2)
Szerintem a mérkőzésen a legalulértékeltebb teljesítmény egyértelműen az övé, valamiért a radar alatt maradt. Mondom miért illeti elsősorban dicséret. Elsőként a gólunkban szerzett érdemek. Az agresszív megelőző szerelés, amivel visszaszerezte nekünk a labdát, amiből gyorsan el is végezte a Valverde lövését megelőző bedobást Brahim felé. Másodsorban a lendülete, a gyorsasága, a területtel szembeni bátorsága. Ez az a lendület, ami alapvetően hiányzik a játékunkból és szinte benne koncentrálódott a teljes adag. Nagyon hangsúlyos a kontraszt Mendy bő negyedórájával szemben, aki valaha visszanézi, az megfigyelheti, hogy a francia ebben az összevetésben leginkább a tesiórán oldalra fordított, rúgófalként alkalmazott padra emlékeztetett.
Eduardo Camavinga (OP: 4,6)
A városligeti gyereknapról ő volt a héliumos lufi. 20 percig bírta, aztán szép lassan elengedett. Lemar góljánál sokkal határozottabbnak kellett volna lennie, lehet mondani, hogy szerencsétlenül jött ki, de nem siette el a kiváltást. Tchouaméni pihentetése jogos volt, de a helyettes tanár nem bírta megtartani az órát.
Jude Bellingham (OP: 5,5)
Az ő esetében egyre ígéretesebb a helyzet, a felépülés utáni cameói is rendben voltak, és igazából itt sem vallott kudarcot. Volt egy ígéretes próbálkozása az első félidő derekán, kicsivel csorgott mellé. Militãóval hasonló ütemben tértek vissza, nála is elmondható, hogy kár, hogy csak most.
Brahim Díaz (OP: 6)
Igyekezett megteremteni a többiek számára a lehetőségeket. A 10. percben laposan belőtt labdája nem volt rossz gondolat, de a nagy húzás Bellingham lett volna, aki a röviden robogott tisztábban. Aztán kicsit később őt is megtalálta, de a próbálkozás mellécsorgott. Majd a második félidőben Valverdét kínálta meg lövőhelyzettel, ami végre eredménnyel is zárult.
Vini Jr. (OP: 3,6)
Szerintem a mostani teljesítménye utáni lincshangulat igencsak túlzó. Nem ő volt a legjobb, még azt sem mondanám, hogy a jobbak között volt. De a mezőnymunkát beletette, többször harcosan szerezte vissza a labdát, helyzeteket teremtett, a próbálkozásai pedig legtöbbször elfogadható helyről és minőségben érkeztek. Emellett persze ott az érem másik oldala, hogy több támadásunk lassult le miatta, illetve az ő szintjén továbbra is meglehetősen sok a rossz döntés mezőnyben.
Kylian Mbappé (OP: 4,6)
Számomra ez csalódást keltő volt. Pont azért, mert ismerjük a képességeit, magasan van a léc. Az egyre több példával alátámasztható, hogy a Vini Jr. – Mbappé tandemre két irányból van bekötve kormány, így nem is működik. Gyenge befejezések ígéretes helyzetekből, megmagyarázhatatlan döntések, önzőzés. Amikor kiélezett szituációban kapott egy vérrel teli sallert, akkor meg a monitort befelé fordító sarlatánok tették ki a szokásos stoptáblát. A hiányában tavasszal csapatként jobban néztünk ki, mint vele együtt.
Cserejátékosok
Bár Huijsen (OP: 4,8) és Güler (OP: 4,3) is jó fél órát kaptak, nem volt elég aktivitás a csapatok és az ő részükről sem, hogy reálisan értékeljem az általuk mutatottakat, ez pedig a később beszálló Tchouaméni, Mendy és Gonzalo esetében hatványozottan igaz.
Edzői értékelés
Álvaro Arbeloa (OP: 3,8)
Bár sok lövési kísérlete volt a csapatnak, kevés volt a lendület és az elképzelés. Ebben a meccsben ettől függetlenül benne volt a győzelem, nyerhető volt. A Vini – Mbappé duó viszont nem tud jól működni. Ami Arbeloa legnagyobb felelőssége, hogy nem tudott (vagy nem mert?) ebbe belenyúlni a meccs közben sem, és hamarabb hozta le a jól teljesítő Fran Garcíát és Brahimot, mint bármelyiküket, ami a status quo ismeretében inkább félrenézés, mintsem bizakodás.
