Elhalkult minden.
A Real Madrid mindig csodálatos habfehér szereléséből nem maradt semmi. Ahogy haladtunk előre a szezonban, úgy lett a mezből egy alig észrevehető ködfolt, ami bár szemmel látható, mégis átsétálsz rajta, mert tudod, hogy semmit nem érzel majd.
Mindig, minden alkalommal úgy ülök le meccset nézni, hogy az az ember, aki vállalja játékot, töltse meg a Real Madrid mezét lélekkel, akarattal. Nem érdekel, hogy hány millió követőd van a Facebookon, az Instagramon, nem érdekelnek a hangzatos nyilatkozatok. Kizárólag az számít, hogy tegyél meg mindent a pályán a sikerért. De ha csak a testedet küldöd fel a zöld gyepre, nem tudok neked szurkolni, hiszen a lélektelen testeddel úgy fog játszani az ellenfél, mintha egy eldobott, senkit nem érdeklő műanyag zacskó lennél.
A Real Madrid mezének mesélnie kell. Mert a Real Madrid maga a legenda, a történelem. De nekem a ma Real Madridja nem mond semmit, ugyanakkor a dicső múlt visszhangját még mindig hallom, mert madridista a lelkem.
Ám most elhalkult minden, az üresség éppen a hattyúdalát írja a Santiago Bernabéuban.
