Kaká volt a 2009-es Galaktikus-korszak első nagy érkezője. Ugyanabban az évben, amikor Cristiano Ronaldo és Karim Benzema is Madridba szerződött, a brazil klasszis is megérkezett a Milantól, ahol a Bajnokok Ligája megnyerésének egyik főszereplője volt, és Aranylabdát is nyert. Madridi időszaka négy évig tartott, de nem alakult a várakozásoknak megfelelően, részben a sérülések miatt, különösen annak fényében, hogy milyen hírnévvel érkezett a Bernabéuba, illetve hogy a klub 67 millió eurót fizetett érte. Több mint egy évtizeddel később a brazil játékos Rio Ferdinand podcastjában őszintén beszélt madridi időszakáról.
„A madridi időszakom nagyon teljes volt. Voltak személyes és szakmai aspektusai is. A Milantól a világ legjobbjai közé tartozó játékosként érkeztem, és ha ma rákeresel a Real Madrid legrosszabb igazolásaira, az első helyen engem és Hazard-t találod. Ezt fogod látni: Kaká és Hazard” – mondta önkritikusan.
„A problémám Madridban elsősorban a sérülések voltak, másodsorban pedig az edző döntései. Mourinho más játékosokat részesített előnyben: Özilt, Di Maríát, Benzemát, Cristianót… Ott voltam én is. Mindannyian két helyért küzdöttünk a kezdőcsapatban. Ő másokat választott. Ez az időszak nagyon fontos volt számomra, mert mindent megtettem azért, hogy bebizonyítsam neki: többet játszhatok, és nagyobb szerepet érdemlek. Közben identitásválsággal is küzdöttem” – emlékezett vissza a jelenlegi Real Madrid-edzővel való közös munkára.
Kaká arról is beszélt, milyen szerepet játszott a hit ebben az időszakban.
„Azt kérdezgettem magamtól: ‘Ki vagyok én? A világ legjobb játékosa, vagy a Real Madrid egyik legrosszabb igazolása az utóbbi években?’ Sokat gondolkodtam ezen. Ebben az időszakban a hitem rendkívül fontos volt. Nem voltam sem a világ legjobb játékosa, sem a Real Madrid egyik legrosszabb igazolása. Isten gyermeke voltam. Az identitásomat a hitem adta. Isten minden helyzetben szeretett engem. A Milanban jól teljesítettem, és Isten megáldott. Ha Madridban nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna, azt nem tudtam irányítani, de Isten akkor is velem volt, és áldott voltam. Érzelmileg és emberileg minden benne volt ebben a négy évben. Hihetetlen időszak volt.”
Madridi éveiről szóló gondolatait azzal zárta, hogy háláját fejezte ki Florentino Pérez felé.
„Szeretek találkozni Florentinóval, a játékosokkal és azokkal a munkatársakkal, akik még mindig a klubnál dolgoznak, és jó érzés, hogy mindig nyitva áll előttem az ajtó. Valahányszor meglátnak, azt mondják: ‘Ez a te klubod, örülünk, hogy itt vagy.’ Amikor elhagytam a Real Madridot, Florentino behívott az irodájába, és azt mondta: ‘Nézd, nem úgy alakult, ahogyan mindannyian szerettük volna, de nagyon örülök, hogy nálunk játszottál. Mindig profi és becsületes voltál. Soha nem mondtál semmi rosszat az edzőről, a klubról vagy bárki másról.’”
„Soha nem mondtam semmit, és soha nem is fogtok rosszat hallani tőlem a klubról vagy az edzőről. Ezen keresztül kellett mennem. Nagyon elégedett vagyok azzal, aki ma vagyok, és ez részben annak az időszaknak köszönhető.” – zárta gondolatait.
A medencebaleset
„Keresztény értékek között nőttem fel. A szüleim beszéltek nekem Istenről. Amikor 18 éves voltam, súlyos balesetet szenvedtem a medencében. Beütöttem a fejemet a medence aljába. A nyakam kicsavarodott, és eltört. Ez 2000 októberében történt, és két hónapig nyakmerevítőt kellett viselnem. Nagyon nehéz időszak volt. Profi futballista akartam lenni, de az orvosok azt mondták, nem tudják, valaha újra játszhatok-e.”
„Nem ekkor kezdtem hinni Istenben, korábban is hittem. De ebben az időszakban nagyon erős istenélményben volt részem. Két hónappal később már a São Paulo első csapatában játszhattam. Az edző utánpótlás-játékosokat keresett, és mivel éppen a kispadon ültem, az első kerethez kerültem, mert az U20-as csapat mérkőzést játszott. Elmentem az első csapat meccsére, nagyon jól játszottam, az edző pedig megtartott. Profi lettem. Két hónap alatt ez valóságos csoda volt. A hitem és a családom nagyon fontos szerepet játszott ebben.”
Ancelotti és a Milan
„Ancelotti megértette a játékstílusomat, és változtatott. A Milan 4–4–2-ben játszott, engem pedig a jobb oldalra tett. Nem tudtam sokat a taktikáról, mindenhol feltűntem a pályán. Három mérkőzésen keresztül Ancelotti folyamatosan azt kiabálta: ‘Gyere vissza! Maradj a jobb oldalon!’”
„Később rájött, hogy szabadon szeretek játszani, ezért változtatott. Gyémánt alakzatot alakított ki, engem pedig középre tett. Megértette, hogy ez nemcsak nekem, hanem a csapatnak is jobb. Pirlóval és Seedorffal együtt játszani hihetetlen élmény volt. Rengeteget fejlődtem mellettük. Pirlo segített megérteni az olasz futballt. A pálya bármely pontján megtalált. Mindent látott. Nekem csak mozognom kellett.”
Cristiano Ronaldo
„Négy évig játszottam vele együtt. Nagyszerű ember és kiváló csapattárs. Portugálul beszéltünk, én pedig sokat voltam a portugál játékosokkal: Pepével, Carvalhóval, Cristianóval. Nagyon jó közösség volt.”
„Megvan a saját gondolkodásmódja: megdönteni a rekordjait, még több gólt szerezni. Hihetetlen. Megértem őt. Ezért dolgozik. Más, mint a többiek. Én úgy gondolom, hogy a dolgok megtörténnek. Fejlődni akarok, jobb akarok lenni, de sok mindent nem tudok irányítani. Inspirációt jelentett számomra. Fantasztikus, ha ilyen játékosaid vannak. Rengeteg problémát megoldott nekünk. Amikor ilyen futballista van a csapatodban, az elképesztő. Nagyszerű volt vele játszani.”
Vinícius szerepe a brazil válogatottban
„Ancelotti a lehető legjobb edző. Vinícius a Real Madrid vezéralakja. Ő volt a világ legjobb játékosa. Vini lehet a vezér. Raphinha is. Ott van Casemiro a maga vezetői képességeivel, Marquinhos szintén. De elöl Vini, Raphinha, Cunha…”
Ronaldo Nazário
„A legjobb játékos, akivel valaha együtt futballoztam, Ronaldo, a Fenomén volt. Az, ahogyan gondolkodott, és ahogyan ezt a pályán meg tudta valósítani, egyszerűen hihetetlen volt. Néha azt kérdeztem magamtól: ‘Hogyan jut ez egyáltalán eszébe?’ – aztán végre is hajtotta.”
A 2002-es világbajnokság
„A 2002-es világbajnokságon ott volt Ronaldinho, Ronaldo és Rivaldo. Ötven napon keresztül figyelhettem őket: hogyan edzenek, alszanak és játszanak. Ez volt az én egyetemem. Rengeteget tanultam tőlük. A legfontosabb, amit tőlük tanultam, hogy soha nem féltek megpróbálni valamit. Megtették, hibáztak, de újra megpróbálták.”
„Az első alkalommal a barcelonai edzőtáborban reggeliztem, és egyszer csak megláttam őket: Ronaldo, Ronaldinho, Rivaldo, Roberto Carlos, Cafú, Lúcio, Emerson… Azt gondoltam: ‘Hiszen ezekkel a srácokkal videójátékokban játszottam, most pedig itt ülök velük, együtt reggelizün a világbajnokság előtt.’”
„Ronaldo különösen fontos volt számomra. Felkarolt engem, mindenben segített. A szabadidőnkben golfozni vitt. Különleges kapcsolat volt.”
