A Real Madrid francia kiválósága az AS munkatársával, José Félix Díaz-szal beszélgetett hosszasan egy exkluzív interjú keretein belül, ahol a Real Madriddal kapcsolatos kérdéseken túl többek között a francia válogatottról is szó esett.
Valamivel több mint két éve vagy a Real Madridban. Olyan a klub, mint amilyennek elképzelted, amikor gyerekként arról álmodoztál, hogy itt játszol majd?
Igen, teljesen. A világ legnagyobb klubját vártam, és azt, hogy a Madrid szurkolói világszerte elképesztően szenvedélyesek. Amikor megérkeztem, már rendelkeztem valamilyen státusszal, de ha a Real Madrid játékosa leszel, akkor egy másik szintre lépsz. Egy magasabb szintre. Úgy hiszem, hogy ahhoz, hogy a futballtörténelem részévé válj, a Real Madridban kell játszanod.
És megtaláltad, amit kerestél?
Egy nyugodtabb környezetet találtam. Franciaországban nehezebben találod meg azt a csendet és nyugalmat. Szerettem volna egy új kultúrát megtapasztalni, és gyorsan be akartam illeszkedni a spanyol életvitelbe. Még mindig van ebben mit tenni természetesen, de egyre komfortosabban érzem magam Spanyolországban. Nem volt olyan pillanat, amikor ne lettem volna boldog itt. Nos, talán az elején, amikor nem találtam házat. Egy otthon nélkül nem érzi úgy az ember, hogy letelepedett. Szeretem, ha akkor, amikor haza megyek, körbevesznek a saját dolgaim. Amióta megtaláltam az otthonomat, boldog vagyok Madridban és Spanyolországban.
Ki szoktál mozdulni, hogy kiélvezd a várost?
Igen, de nem túl sokszor. Néha. Itt kicsit jobban megvan a privát szférám, de… Mindenesetre ez normális, ez is a munkánk része, az életem része. Teljesen elfogadom.
Élvezed az életet Madridban?
Igen, nagyon. Imádok Madridban élni.
A Real Madrid, Spanyolország, maga Madrid. Hozták az elvárásaidat?
Igen, 100%-osan, minimálisan sem ez alatt. Kiváltság minden héten pályára lépni a Bernabéuban. A szurkolók támogatása hihetetlen. Spanyolországban találtam valami olyat is, amire nem számítottam: az emberek támogatását országszerte. Imádok itt élni. Ez volt az első alkalom, hogy elhagytam a hazámat, ami számomra nagy pillanat volt, és örülök, hogy meghoztam ezt a döntést. A Bernabéuban mindig izgalmas játszani a legendás státusza és történelme miatt. Minden mérkőzés egy újabb lehetőség.
Emlékszem, hogy amikor a PSG játékosaként jártál a Bernabéuban, csodáltad a stadiont. Mindenki azt gondolta, hogy hamarosan ez lesz az otthonod. Gondoltál erre te is akkor?
Egy kicsit más volt, hiszen a Real Madrid ellen játszani mindig különleges érzés. Amikor a PSG-vel jöttem ide, még nem fejeződött be az átalakítás. Már akkor is fantasztikus stadion volt, de az építkezés még zajlott. Még volt mit befejezni. Emlékszem, hogy az emberek arról beszéltek, hogy azért bámulok így, mert elképzelem magam, ahogy itt játszom. Jól emlékszem erre. A BL-meccs előtti napon történt, és rengeteg zaj volt a stadionban. Emberek dolgoztak mindenfelé, fentről jöttek hangok, mindenki felnézett, mert az hittük, hogy valami ránk fog zuhanni. Az emberek azt mondták, hogy izgatott voltam, és persze, hogy az voltam. Ez egy ikonikus, történelmi helyszín. De akkor nagy volt a zaj is. A bemutatásom napja óta, és azóta, hogy először pályára léptem itt, érzem, hogy ez egy különleges hely.
Még mindig izgatott vagy, ha itt játszhatsz?
Mindig. Ez egy legendás stadion. Érzed a történelmének súlyát, és minden meccs más. Mindenki elfelejti, hogy mi történt korábban, és arra koncentrál, ami történni fog. Minden meccs egy esély, hogy valami újat hozz létre, és ez nincs meg minden stadionban világszerte. Ismerem a csapatot, tudom, hogy sok varázslatos estét élek majd át itt. Nincs is jobb a Bernabéu varázslatos estéinél.
A Real Madrid elnöke, Florentino Pérez sok éven át üldözött téged, mire végül a Bernabéuba hozott. Neki milyen szerepe volt az érkezésedben?
Ő hozott ide. Az érkezésem előtti tíz évben kapcsolatban maradtunk. Mindig támogatott, megértést mutatott felém, függetlenül attól, hogy egy-egy döntés a Real Madrid érdekében történt-e. Mindig elmondta, hogy egy napon a klub játékosa leszek, most pedig itt vagyok, és örülök. Mindig hálás leszek neki azért, amit tett értem, és amit most is tesz értem. Ő a világ legjobb elnöke.
Volt valami konkrét dolog, ami meggyőzött arról, hogy csatlakozz a Madridhoz?
Hogy őszinte legyek, semminek és semminek nem kell meggyőznie az embert, hogy csatlakozzon ehhez a klubhoz. Ami a Real Madriddal kapcsolatos történetemet illeti, már régóta ide akartam jönni, de nem volt lehetséges. A futballban vannak pillanatok és döntések, amelyek nincsenek teljesen a saját kezedben. Az időzítés fontos. Meg kell várni, amíg minden összeáll, mielőtt egy átigazolás létrejöhet. A környezetemben mindenki tudta, hogy szeretnék egyszer a Real Madridban játszani. Efelől nem volt kétség. De ha valami nem lehetséges, azt el kell fogadni. Persze a csalódottság ott van, de egy futballista életében előre kell tekinteni, nem a múltba. Senkinek nem kellett meggyőznie, hogy ide jöjjek, még Florentino Péreznek sem, annak ellenére, hogy milyen kivételes is ő. Ez nyilvánvaló volt.
Az utolsó éved a PSG-nél nehéz volt?
Igen, persze. És nem mindenről tud a nyilvánosság. De ez is az utam része volt. Két év távlatából már nem látom okát, hogy bárkit is kritizáljak. Nehéz volt, ez 100%, de már a múlt. Ez is egy olyan lépés volt, amit meg kellett tennem, hogy elérjem az álmomat.
A Real Madridnál játszottál Ancelotti, Xabi Alonso, Arbeloa kezei alatt, most pedig Mourinho irányítja a csapatot.
Mind a négyen fontos alakjai a futballnak. Kiváltság az útjuk részévé válni. Mindegyiküktől tanultam valamit, hiszen mind máshogy látják a futballt. Igazi győztesek, az ember pedig mindig tanul a győztesektől. De az igaz, hogy Mourinhóval más. Ő az egyik legokosabb ember, akivel találkoztam. Egy igazi vezér. Ezt már tudtam az érkezése előtt is, de ha napi szinten vele dolgozol, akkor látod meg igazán, hogy milyen különleges ember és legendás edző. Meghatározott egy korszakot, és velünk továbbra is ezt fogja tenni. Ebben biztos vagyok.
Mourinho 50 gólos kihívás elé állított?
Nem, nem mondott konkrét számot. Egyszerűen azt mondta, hogy szerezzek gólokat. Soha nem állítottam fel magamnak határokat vagy konkrét célokat a gólok számát illetően, mert sosem tudhatod, mi történik egy idény során. Ha kitűzöl egy számot, az könnyen bekorlátozhat, én pedig ezt nem szeretném. Ha sok gólt szerzek, annak örülök. Ha kevesebbet, annak is. Az a legfontosabb, hogy segítsem a csapatomat, és minden mérkőzésen teljes mértékben a feladatra koncentráljak.
A legjobb példa erre a Carlos Espínek adott gólpasszod az Elche ellen kedden, igaz?
Természetesen. Egyértelmű: inkább nyerni szeretnék, és ehhez az kellett, hogy passzoljak. Szerintem magam is betalálhattam volna, de Espí teljesen üresen állt, és százszázalékos helyzet volt. Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy kapura lövök.
A mérkőzés előtt történt valami, ami sok vitát szült.
Szeretném ezt megfelelően elmagyarázni, hogy az emberek megértsék. A klub döntése volt, hogy viseljük a pólót a meccs előtt. Az első dolog, amit szeretnék mondani, hogy teljes mértékben együtt érzek Ceutával és minden áldozattal. Mert mindenekelőtt ember vagyok, és ezután sportoló. Ugyanakkor szerettem volna egy gesztust is tenni, és gondolni mindazokra a bevándorlókra is, akik életüket vesztették, illetve akik jelenleg is embertelenül nehéz körülmények között élnek. Nem volt könnyű helyzet, amiben találtam magam, nehéz volt, mert végső soron az emberek azt gondolhatják, hogy a ceutai emberek ellen vagyok, de erről szó sincs. Semmi bajom velük, és gondolatban száz százalékban mellettük állok. Ugyanakkor szerettem volna gondolni mindazokra is, akik szenvednek, mert ember vagyok, és nem szeretném az egyik szenvedést a másik elé helyezni. Vannak emberek, akik szenvednek, és megszakad a szívem, amikor azt látom, mi történik a világban. Fiatal ember vagyok, aki a legjobbat akarja annak a világnak, amelyben élünk. Egy pozitív és békés üzenetet szeretnék közvetíteni, és remélem, hogy ez a helyzet hamar megoldódik.”
Mit gondolsz azokról, akik szerint neked csak a gólszerzés megy?
Ez az ő véleményük. Az évek során megtanultam, hogy a futballban mindenkinek megvan a saját véleménye, ezt pedig el kell fogadnod. Néha úgy látják a játékot, ahogyan te, néha pedig nem. A futballt nem csak egyféleképpen lehet játszani. Milliónyi módja van. Éppen ezért mindig hajlandó vagyok meghallgatni másokat. Vannak, akik egyszerűen provokálni vagy kritizálni akarnak. Ha viszont valaki strukturáltan, érvekkel és elképzelésekkel szeretne a futballról beszélgetni, mindig nyitott vagyok rá. Ebből is lehet tanulni.
Közeleg az Aranylabda-gála. Mit kell tennie egy játékosnak ahhoz, hogy elnyerje a trófeát?
Lehet, hogy jó évem volt, de ez nem rajtam múlik. Az egyetlen célom, hogy keményen dolgozzak a csapattársaimért, a lehető legjobbamat nyújtsam, és a teljesítményemmel meggyőzzem a szavazókat. Végül az olyan embereken múlik, mint te [José Félix Díaz az Aranylabda zsűrijének tagja], hogy ki kapja a díjat. Az én feladatom az, hogy a pályán mutatott teljesítményemmel érveljek a zsűri előtt.
Hadd beszéljenek helyetted a lábaid…
Mindig. Ez a pályafutásom alapja. Minden a pályán kezdődik. Úgy gondolom, szavakkal is jól ki tudom fejezni magam, de még jobban teszem ezt akkor, amikor a lábaim beszélnek helyettem. Mindig is ezt akartam. Ez a legjobb módja. Sok minden más is a része ennek a játéknak, de az én figyelmem továbbra is arra irányul, hogy mit tudok tenni a pályán.
Kik a favoritjaid az idei Aranylabdára?
Ez nem az én dolgom, mert nem azzal foglalkozom, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy megnyerjem. Számomra az a legfontosabb, hogy visszahozzam az Aranylabdát a Real Madridhoz. Ez a világ legnagyobb klubja. A díj helye ismét a Bernabéuban, a Real Madrid szurkolói között van, és azoknál az embereknél, akik a világon bárkinél jobban megérdemlik ezt az izgalmat. Real Madrid-játékosként minden trófeáért harcolnod kell. Az Aranylabda egy újabb díj, amelyért érdemes küzdeni, és harcolni fogok azért, hogy visszahozzam Madridba. Előttem már sok játékosnak sikerült, és én is közéjük akarok tartozni.
Most az egyéni díjak időszaka következik, de közben már a csapattrófeák alapjait is le kell rakni, igaz?
Pontosan. Most kell elkezdened felépíteni azokat a csapatsikereket, amelyek az idény későbbi szakaszában jöhetnek. Nem lehet hat hónapon keresztül aludni, majd hirtelen azt mondani, hogy mindent meg akarsz nyerni. A futball nem így működik. Ez nem ilyen egyszerű. Éppen ezért most nagyon koncentráltak vagyunk, az edzővel, a klubbal és a rendelkezésünkre álló struktúrával együtt. Tudjuk, mit kell tennünk. De mint mindig, ezt a pályán is bizonyítani kell.
A csapattársaknak barátoknak is kell lenniük?
Egységesnek kell lennünk, és egy közös célért kell dolgoznunk, ami a siker és a dicsőség, legyen szó a te esetedben az AS-ról, az enyémben pedig a Real Madridról. Neked mindenki a barátod az AS-nál? Ez sokkal nagyobb kérdéssé vált az új generáció szurkolói között, mert a közösségi média mindent reflektorfénybe helyez. Valaki nem fog kezet valakivel, valaki nem mosolyog, és máris történetek születnek. Ez normális. Tudjuk, hogyan működik ez, és igyekszünk megakadályozni, hogy az emberek olyan dolgokat higgyenek el, amelyek nem igazak. A legfontosabb a Real Madrid.
Nem tölthetitek az egész napot azzal, hogy mindent megmagyaráztok.
Egyetértek. De amikor nem magyarázunk meg valamit, akkor mások magyarázzák meg helyettünk. Ez egy nehéz helyzet. A végén nekünk csak az számít, hogy a Real Madrid nyerjen. A klub minden egyénnél nagyobb, minden kapcsolatnál nagyobb, minden személyes ambíciónál nagyobb. Ez a Real Madrid.
Kivel érted meg jobban egymást: Vinícius Júniorral vagy Jude Bellinghammel?
Nagyon különböző játékosok. Teljesen más dolgokat csinálnak a pályán. A játék bizonyos elemeiben Jude-dal könnyebb. Más helyzetekben Vinivel, Arda Gülerrel, Brahim Díazzal, Yan Diomandéval vagy Carlos Espível. Espí rengeteg gólt fog szerezni ebben az idényben. Nagyon érzi a kaput.
Kit igazolnál a Real Madridba?
Cristiano Ronaldót, Zinédine Zidane-t, Ronaldót, ha vissza tudnának térni. Cristiano visszajönne. Zizou még most is játszik egy kicsit időnként. Ronaldo pedig… A minőség soha nem tűnik el. A Real Madrid ikonjai. Rengeteget adtak a klubnak, és továbbra is hatalmas lelkesedést váltanak ki a madridistákból.
Beszéljünk a világbajnokságról. Mi történt Franciaország Spanyolország elleni elődöntős veresége alkalmával? Tényleg ennyire domináns volt a La Roja, mint amilyennek tűnt?
Ők nyertek, a futballban pedig amikor nyersz, akkor te vagy az a csapat, amelyik jól csinálta a dolgokat. Úgy gondolom, hogy a kezdeti mérkőzéstervünk nem úgy valósult meg, ahogyan szerettük volna. Egy olyan csapat ellen pedig, amely szeretné megtartani a labdát és dominálni a labdabirtoklást, még nehezebb dolgod van, ha hátrányba kerülsz. Nem volt jó napunk. A világbajnokságon pedig a Bajnokok Ligájával ellentétben nincs visszavágó. Nem úgy játszottunk, ahogyan kellett volna. Ennyire egyszerű. A lehetőség megvolt számunkra, de továbbra is dolgozni fogunk azért, hogy a jövőben több ilyen lehetőségünk legyen.
Franciaország az elmúlt években világbajnoki címet, ezüstérmet és elődöntőt is elért. A Les Bleus a legjobb válogatott?
Mindig azt mondom, hogy az a csapat dominál, amelyik nyer, és jelenleg ez Spanyolország, mert ők győztek, ezt pedig el kell fogadnunk. De mi is mindig ott vagyunk a küzdelemben. Bárki, aki nézi a mérkőzéseinket, láthatja, hogy minden trófeáért harcolunk. Megvan a minőségünk, erős keretünk van, nagyszerű játékosaink. De meg kell adni a megfelelő elismerést annak, aki kiérdemelte. Spanyolország nyert, így jelenleg Spanyolország a világ legjobb válogatottja.
És ki volt a világbajnokság legjobb játékosa?
Több játékos is kiemelkedett és nagyszerűen teljesített. Innentől kezdve ez már vélemény és személyes ízlés kérdése. Különböző emberek különböző válaszokat fognak adni. Rengeteg minőséget láthattunk a torna során. A sztárok megmutatták, miért számítanak sztárnak. Nagyszerű verseny volt, rengeteg góllal és emlékezetes pillanattal. Úgy gondolom, a szurkolók nagyon jó érzésekkel fognak emlékezni erre a világbajnokságra.
Az egyik nap az egyik játékos szerzett gólt, másnap egy másik. Olyan volt, mintha szupersztárok rivalizálását láttuk volna. Egy világbajnokság futballikonokkal.
Rengeteg játékos nőtt fel a feladathoz. Ez jó dolog, mert a világbajnokság a sport legnagyobb eseménye. Ez az a torna, amelyet az egész világ néz és amelyre az egész világ emlékszik. Amikor a világ legjobb játékosait látod ilyen reflektorfényben teljesíteni és történelmet írni, az olyasmi, amiről az emberek még évekig beszélni fognak.
Mi jár a fejedben, amikor három-négy mérkőzésen keresztül nem szerzel gólt? Megszállottá válsz?
Ehhez nekem nincs szükségem három vagy négy mérkőzésre. Egy is elég. Nehéz egy olyan mérkőzés is, amelyen nem szerzek gólt, de valójában szeretem ezt az érzést. Ha egy hozzám hasonló játékos, aki hozzászokott a gólszerzéshez, két mérkőzésen keresztül nem talál be, azt az emberek észreveszik, és beszélnek róla. Ez ösztönöz, és a következő mérkőzésre még elszántabban, még inkább bizonyítani akarva érkezel, készen arra, hogy megmutasd a gyilkos ösztönödet. Pályafutásom során csak néhányszor fordult elő ilyen. Ha megfelelően kezeled a helyzetet, extra motivációt ad, és segít abban, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba.
A gólszerzés művészet?
Több annál. Egyfajta létforma. Egyfajta látásmód a futballról. Megszállottság. Mindenkinek, aki gólokat szerez, különleges kapcsolata van a gólszerzéssel. Ismerjük ezt az érzést, és mindig újra át akarjuk élni. Ez az öröm. A beteljesülés. Egy érzés, amelynek a hajszolásával soha nem hagysz fel.
És könnyű?
Nem. Ha könnyű lenne, mindenki gólokat szerezne. Nem mindenki szerez gólokat, és ez nem rossz dolog. Az emberek úgy tesznek, mintha az lenne. Mindenkinek megvan a maga feladata a pályán. Nem mindenki azért van ott, hogy gólokat szerezzen. Nem mindenki azért van ott, hogy a kulcspasszt adja. Nem mindenki azért van ott, hogy megállítsa az ellenfél támadásait. Számomra a gólszerzés a futball legnehezebb része, de egyetlen poszton sem könnyű futballozni. A Real Madridnál, a világ futballjának legmagasabb szintjén, mindenki, aki itt a pályán vagy azon kívül dolgozik, a saját területén az elithez tartozik. Egyik feladat sem könnyű.
Amikor a tizenhatos közelében megkapod a labdát, mit nézel meg először: a kaput vagy a csapattársadat?
Attól függ. Elchében a csapattársamat láttam. Előtte, amikor gólt szereztem, a kaput néztem. Minden pillanat más. Minden alkalommal más a helyzet. Attól függ, ki van körülötted, hol helyezkedsz, hogyan áll a mérkőzés. Minden másodpercben információkat kapsz, és gyorsan kell döntést hoznod. Éppen ezért néha rossz döntést hozol. Minden olyan gyorsan történik, hogy ami az egyik pillanatban helyesnek tűnik, a következőben már nem annak látszik. De ez a futball varázsának része. Vasárnap az Atlético Madrid elleni derbi következik, és akkor már csak az számít majd, ami ott történik. Az azt megelőző eseményeken már nem tudunk változtatni.
A trófeákról az idény végén döntenek, de most sincs helye az önelégültségnek.
Azok a csapattrófeák, amelyeket az év végén meg akarunk nyerni, már most épülnek. Le kell raknod a csapat alapjait, meg kell teremtened a megfelelő közös szintet, a kémiát, mindent. Ez különösen igaz ránk, hiszen új edzői stábunk és új struktúránk van. Most építjük fel azt az alapot, amelyre az idény második felének sikerei épülhetnek.
Lamine Yamal a minap azt mondta, hogy ti ketten vagytok a világ legjobb játékosai…
Úgy gondolom, hogy ő egy rendkívül tehetséges játékos, és az az érzésem, hogy nagyszerű pályafutás áll előtte. Csak a legjobbakat kívánom neki, a családjának és a körülötte lévő embereknek is.
A Real Madrid tele van világklasszis sztárokkal. Diomandé már ezen a szinten van?
Ő jelenleg az út egy bizonyos szakaszán tart. Kapcsolatokat épít, a közös játékot tanulja. Most itt tart. Már az első Valdebebasban töltött napjától kezdve láttuk a minőségét. Az emberek sokat beszélnek az átigazolási díjakról és a 140 millió eurós vételárról. Mindössze 19 éves, de a tehetség ott van benne. Minden nap látjuk, és már meg is mutatta, mire képes. Igyekszünk megvédeni őt, ahogyan a keret minden játékosát is, mert egy hosszú idény során mindenkire szükségünk lesz. Ha minden trófeáért versenyben akarunk lenni, azt nem tehetjük meg mindössze 11 játékossal.
És most következik a madridi derbi. Különleges mérkőzés.
Ez mindig egy olyan mérkőzés, amelyen játszani akarsz. Egy intenzitással teli találkozó. Tudjuk, mit jelent a derbi a Real Madrid szurkolóinak és nekünk, játékosoknak. Ezek azok a mérkőzések, amelyeket alig vársz. Ezúttal idegenben játszunk, de én egyébként is szeretek idegenben futballozni. Ilyenkor igazán megmutatkozik egy játékos személyisége, márpedig az ilyen mérkőzéseken a személyiség kulcsfontosságú. Szeretnénk tovább építeni a győzelmi lendületünket kemény munkával, elkötelezettséggel és karakterrel.
A Barcelona a legfőbb riválisotok?
Nyilvánvalóan sok elismerést érdemelnek, de nem szeretek más csapatokról beszélni. Nem vagyok ott, így nincs közvetlen tapasztalatom arról, hogyan dolgoznak. Nyertek mérkőzéseket, de még nagyon korai szakaszában járunk az idénynek.
Üzensz valamit a Real Madrid szurkolóinak? Néha talán kissé türelmetlenek, fogalmazzunk így.
Mi semmi mást nem várunk el saját magunktól, csak a legjobbat. Azt szeretném, ha a szurkolók ezt tudnák. Ez a Real Madrid, és ezt megértem. De ahogy mindig, itt is fontos a kontextus. Néha, amikor nyerünk, a szurkolók felismerik, hogy nehéz mérkőzésen vagyunk túl. Máskor talán kevésbé. Azt viszont meg kell érteniük, hogy szükségünk van arra, hogy a Bernabéu teljes mellszélességgel mögénk álljon. A világ legjobb stadionjában játszunk, a világ legjobb szurkolói előtt, és amikor mellettünk állnak, sokkal erősebbek vagyunk. Ugyanakkor megértem azokat az elvárásokat is, amelyek velünk szemben megfogalmazódnak. Az előző idényben semmit sem nyertünk, az emberek pedig belefáradtak a várakozásba. Ez természetes reakció. Ugyanakkor a szurkolóknak azt is meg kell érteniük, hogy ha trófeákat akarunk nyerni, azt nélkülük nem fogjuk tudni megtenni. Bármennyi minőség legyen is bennünk, bármennyire elkötelezettek vagyunk, a szurkolóink nélkül nem tudunk nyerni. Azt kérem, hogy maradjunk együtt, egymás mellett. Ettől leszünk erősebbek, és így harcolhatunk minden egyes megnyerhető trófeáért.
