Minden arrogancia nélkül kijelenthető, hogy komoly csalódás lett volna, ha a Real Madrid nem gyűjti be a három pontot ezen a mérkőzésen. A csapat körül azonban továbbra is akadnak megválaszolatlan kérdések, amelyekre ez a találkozó sem adott megnyugtató választ. Úgy tűnik, ezek tisztázása még várat magára.
Real Madrid (OP: 7,7)
Túl vagyunk egy viszonylag könnyedén lehozott bajnokin és már a küszöbön az El Clásico, így nem csoda, hogy Mourinho alaposan belenyúlt a kezdőcsapatba. Ha nagyon jóindulatúak akarunk lenni, akkor a némileg felforgatott összeállítás számlájára írhatjuk, hogy az első félidőben nem sok minden történt. A Lipcse néha felvillantott valamit, de tartós nyomást nem tudott gyakorolni a madridiakra, a Real pedig eközben leginkább önmagát kereste. Bernardo Silva gólja lélektanilag a lehető legjobbkor érkezett, aztán a fordulás után sikerült bedarálni a fokozatosan fáradó ellenfelet. Vini ezúttal sem tudta bizonyítani, hogy helye lenne a kezdőcsapatban, Fede viszont remek játékával tovább bonyolította azt az egyébként sem egyszerű kérdést, hogy ki miért játszik azon a poszton. És ki miért nem. Sajnos ezen a mérkőzésen sem sikerült kapott gól nélkül lehozni a kilencven percet, ami továbbra is figyelmeztető jel. A cserék viszont jól sültek el, a három pont a zsebben, így most már minden figyelmünket a hétvégi El Clásicóra fordíthatjuk.
RB Leipzig (OP: 5,4)
Ha valamit tovább akarnak vinni ebből a mérkőzésből, akkor azt mindenképpen az első félidő eseményei között kell keresniük. Ekkor a Lipcse még szervezetten védekezett és több veszélyes támadást is vezetett. Rômulo és Nkunku lehetőségeinél Courtois bravúrjaira volt szükség, ugyanakkor a német csapat nem tudta gólra váltani ezt a viszonylag kedvező időszakot. A félidő utolsó pillanataiban bekapott gól minden bizonnyal rányomta a bélyegét az öltözői hangulatra és a fordulás után sem sikerült új tüzet vinniük a játékukba. Güler gólja tovább nehezítette a helyzetüket és amikor már úgy tűnt, hogy felcsillanhat némi reménysugár, a Real Madrid frissen beállt játékosai végleg lezárták a mérkőzést.
MECCSEMBERE – Arda Güler (OP: 8,3)
Komoly fejtörést okozott, hogy ő vagy Yan Diomande kapja az MVP-címet. Végül azért döntöttem Arda mellett, mert amellett, hogy ő is szerzett egy gólt, az egyik kapura lövéséből kipattanó labdát Bernardo Silva kotorta a hálóba és összességében több meghatározó megmozdulása volt a mérkőzés során. A héten már leírtam, mennyire örülök Arda kiegyensúlyozott, magas színvonalú teljesítményének, és szerencsére ez a sorozat a Leipzig ellen sem szakadt meg. A játékszervezésben ezúttal is kiemelkedő mutatókat produkált: 58 passzkísérletéből 54 volt pontos (93%), ráadásul az ellenfél térfelén is 91%-os pontossággal játszott. Két kulcspassza, 0,44-es várható gólpasszmutatója (xA) és négy hibátlan hosszú indítása egyaránt jelzi, hogy nem pusztán biztonsági átadásokkal kozmetikázta a statisztikáját. A labdával is bátran vállalkozott: mindhárom csele sikeres volt, és négy progresszív labdavezetést is bemutatott. Védekezésben ezúttal nem sokat tett hozzá a csapat teljesítményéhez, de igazából nem is nagyon volt rá szükség. Ezt a feladatot a védők különösebb nehézség nélkül megoldották, a lipcsei támadások pedig egyébként sem voltak túlságosan veretesek.
Thibaut Courtois (OP: 8,4)
Courtois ismét bebizonyította, hogy a Real Madrid egyik legmegbízhatóbb játékosa és akkor is képes meghatározó teljesítményt nyújtani, amikor csapata végül viszonylag sima győzelmet arat. A 4–1-es végeredmény ugyanis kissé megtévesztő: az első félidőben a Leipzig több veszélyes támadást is vezetett, Rômulo és Nkunku lehetőségeinél pedig a belga kapusnak komoly szerepe volt abban, hogy a madridiak nem kerültek hátrányba. Összesen öt védést mutatott be, amelyek közül négy a tizenhatoson belülről érkező lövéseknél született. A 0,32-es megakadályozott gólmutató arra utal, hogy valamivel jobban teljesített annál, mint amit a kapujára érkező lövések minősége alapján várni lehetett. Ezúttal sem maradt érintetlen a hálója, de a kapott gól ellenére sem érzem indokoltnak, hogy különösebb kritikával illessük.
Fede Valverde (OP: 8,4)
Elképesztő a figura. Elméletileg nem szeret jobb hátvédként játszani, erre bemutat ezen a poszton egy világklasszis teljesítményt. Nyilván felmerül a kérdés, hogy mire lenne képes, ha élvezné, hogy ide rakja az edző…. A 116 labdaérintés és a 93 passzkísérlet jól mutatja, hogy a madridi labdakihozatalok egyik legfontosabb szereplője volt. Átadásainak 87%-a pontosnak bizonyult, emellett három kulcspasszt is kiosztott, és egy gólhelyzetet is kialakított. A 0,28-as várható gólpasszmutató (xA) arra utal, hogy a támadások támogatásában is érdemi szerepet vállalt, még ha ezúttal nem is került gólpassz a neve mellé. Számomra ő a megtestesült alázat: mentes minden alűrtől, a szívét-lelkét kihajtja a csapatért, sokan példát vehetnének róla.
Toni Rüdiger (OP: 7,2)
Tipikus mérkőzés volt Rüdiger részéről: hozta a tőle elvárható stabil teljesítményt, különösebb hibák és látványos megoldások nélkül. Bár egy korai szituációban fontos visszazárással akadályozta meg Rômulo veszélyes megindulását, ami mindenképpen a javára írható. Nála a passzpontosságot nem igazán érdemes túlértékelni, mert átadásainak döntő többsége oldalra vagy hátrafelé irányul, ráadásul meglehetősen nagy számban. Véleményem szerint ez játékának egyik hiányosságára világít rá: nem igazán vállal szerepet a labdakihozatalokban és az előrejáték építésében. Aki nem hisz nekem, nézze meg, hol történtek a pontatlan passzai, és máris érteni fogja, mire gondolok. Kissé furcsa viszont, hogy mindhárom fejpárbaját elveszítette, miközben a földi párharcainak többségét megnyerte. Összességében kezd egyfajta kiegyensúlyozottságot mutatni a teljesítménye, ami mindenképpen biztató a hosszú szezon első harmadában. Nem feltétlenül tőle várjuk a látványos megoldásokat, de ha tartósan képes hozni ezt a stabilitást, az már önmagában is komoly érték lehet a csapat számára.
Dean Huijsen (OP: 7,2)
Huijsen teljesítményét nézve ismét az az érzésem, hogy egy olyan középhátvédet látunk, aki nem feltétlenül a látványos szereléseivel, hanem elsősorban a játék olvasásával és a labdakihozatalokban vállalt szerepével tud kiemelkedni. Ami viszont igazán kiemeli a teljesítményét, az a labdával mutatott aktivitása. 115 labdaérintése és 102 passzkísérlete volt, amelyek közül 97 pontosnak bizonyult (95%). Ráadásul az ellenfél térfelén is 91%-os pontossággal játszott, és tizenkét hosszú indításából nyolc talált társat. Ez már önmagában is jól mutatja, hogy nem kizárólag biztonsági átadásokkal építette fel a statisztikáját. A gólnál viszont elaludt, ezért büntetem csak egy hetes osztályzattal.
Álvaro Carreras (OP: 5,8)
Carreras teljesítménye ezúttal sem volt különösebben meggyőző, bár a statisztikáit nézve azért találunk olyan mutatókat, amelyek alapján nem lenne igazságos egyértelműen rossznak nevezni a játékát. A balhátvéd elsősorban a védekező feladataira koncentrált, a támadások támogatásában viszont meglehetősen visszafogott szerepet vállalt. Carreras esetében számomra továbbra is az a legnagyobb kérdés, hogy képes lesz-e stabilan azt a kétirányú játékot nyújtani, amelyet egy Real Madrid-szintű balhátvédtől elvárunk. A védekezésben többnyire megoldotta a feladatait, de az előrejátékban ennél jóval többre lenne szükség. Bár most is Vini bóklászott előtte, ami akár magyarázat is lehet erre a kérdésre.
Eduardo Camavinga (OP: 7,2)
Tchouaméni pihentetése miatt került be a kezdőcsapatba, elsősorban azzal a feladattal, hogy romboljon, szűrjön és ütközzön. Mivel a középpályán társául kapott Bernardo Silva 173 centiméteres magasságához mindössze 64 kilogrammos testtömeg társul, egyértelműen Camavingára hárult a fizikai párharcok megvívásának oroszlánrésze. Hat labdaszerzése, három sikeres szerelése és egy közbeavatkozása jól mutatja, hogy aktívan részt vett az ellenfél támadásainak megakasztásában. Különösen figyelemre méltó a párharcokban nyújtott teljesítménye: 16 földi párharcából 11-et megnyert (69%), míg a levegőben mindhárom fejpárbaját sikerrel vívta meg. Ráadásul négyszer szabálytalankodtak ellene, ami arra is utal, hogy labdabiztos játékával nehéz helyzetbe hozta ellenfeleit. A rábízott feladatot becsülettel elvégezte, játéka egyértelműen hasznos volt, és maradéktalanul megszolgálta a bizalmat.
Bernardo Silva (OP: 7,3)
Ismét a kezdőben, végig is játszotta az egész mérkőzést. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a játéka ebben az új helyzetben és igazából nem okozott meglepetést, ha csak azzal nem, hogy lőtt egy gólt. Ha a statisztikának hinni lehet, akkor 766 hivatalos mérkőzésen eddig 124 gólt szerzett, tehát 6,2 mérkőzésenként egy gólt. Ez volt a kilencedik meccse a Realban, tehát épp ideje volt betalálni! A passzjáték az erőssége és ebben ezen az estén is erős volt: 81 átadásából 76 pontos volt (94%), ráadásul az ellenfél térfelén még ennél is jobb, 95%-os pontossággal játszott. A 89 labdaérintés és a mindössze hét labdavesztés jól mutatja, hogy mennyire megbízhatóan kezelte a labdát. Összességében hasznos, fegyelmezett és technikailag rendkívül pontos teljesítményt nyújtott. Nem ő volt a középpálya leglátványosabb szereplője, de a labdabiztossága és a gólja miatt mindenképpen pozitív értékelést érdemel.
Jude Bellingham (OP: 6,9)
Bellingham teljesítménye érdekes kettősséget mutatott: a statisztikái alapján kifejezetten hasznosan futballozott, mégsem éreztem azt, hogy igazán meghatározó szereplője lett volna a mérkőzésnek. Nem szerzett gólt és gólpasszt sem adott, ugyanakkor négy kulcspassza és 0,41-es várható gólpasszmutatója (xA) egyértelműen jelzi, hogy a támadások előkészítéséből kivette a részét. Egy komoly gólhelyzetet is kialakított, vagyis az előrejátékban akadtak értékes megmozdulásai. A labdával bátran vállalkozott, mindkét csele sikeres volt és három progresszív labdavezetést is bemutatott. A védekezésben nem vállalt különösebben nagy szerepet: egy labdaszerzésen kívül sem szerelést, sem közbeavatkozást, sem tisztázást nem jegyzett. Ahogy azonban más játékosok értékelésénél is megjegyeztem, a mérkőzés alakulása nem igazán indokolta, hogy tíz körömmel kelljen védekezni. Ugyanakkor 69 labdaérintés mellett 13 alkalommal veszítette el a labdát, ami már kevésbé mutat jól. Összességében hasznos, de nem kiemelkedő teljesítményt láttunk tőle. Szerintem a hetes osztályzat nagyjából a helyén kezeli ezt a produkciót.
Vini Jr. (OP: 5,2)
Szóval ez a Diomande gyerek meglehetősen rosszindulatú, mert azzal, hogy nem kicsit játszott jól, igencsak kellemetlen összehasonlítási alapot teremtett Vini teljesítményének megítéléséhez. Én már azt a tábort erősítem, amely lélekben elengedte Vinícius Júniort. Nem igazán bízom a feltámadásában, sőt, egyáltalán nem bánnám, ha a fiatal konkurenciája boldogítaná a jövőben a Real Madrid szurkolóit. Szóval kellő rosszindulattal próbálok objektív maradni és azt kell mondanom, hogy Vini mai produkciója ugyan tartalmazott értékelhető elemeket, de zavarba ejtőnek semmiképpen sem nevezném. Márpedig nekem most valami olyasmi kellene, amitől leesik az állam és kénytelen vagyok komoly önvizsgálatot tartani. Esetleg még egy tibeti kolostorba is elvonulnék néhány hétre, hogy az elmém legmélyebb zugaiból is kitakarítsam a vele kapcsolatos téves berögződéseimet. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a szerzeteseknek nem kell előkészíteniük a vendégszobát. Ami a konkrét teljesítményét illeti, három alkalommal próbálkozott lövéssel, amelyek közül kettő eltalálta a kaput, egyet pedig blokkoltak. A 0,19-es várható gólmutató (xG) arra utal, hogy igazán komoly gólszerzési lehetőségbe nem került. Passzjátéka ugyanakkor megfelelően működött, 35 átadásából 29 volt pontos, ami 83%-os hatékonyságot jelent. A védekezésben is akadtak értékelhető momentumai, két sikeres szerelése és négy labdaszerzése mindenképpen a pozitívumok közé sorolható. Azt viszont már nehezebb megmagyarázni, hogy a világ egyik legveszélyesebbnek tartott szélsője ezen az estén egyetlen sikeres cselt sem tudott bemutatni. De hogy valami pozitívummal zárjam: ezúttal nem rendezett hisztit, amikor lecserélték, manapság már ezt is hajlamos vagyok a javára írni. Talán ő maga is érzi, hogy a szurkolók türelmének valamennyi vegyértéke lassan a nullához közelít és előbb-utóbb nem a korábbi érdemeivel, hanem a jelenlegi teljesítményével kellene meggyőznie bennünket arról, hogy továbbra is nélkülözhetetlen tagja ennek a csapatnak.
Kylian Mbappé (OP: 7,9)
Mbappé ezúttal is hozta azt, amit egy világklasszis támadótól elvárunk: gólt szerzett, gólpasszt adott, és folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Ami számomra különösen érdekes, az a labdával megtett előrehaladása. Hét progresszív labdavezetést mutatott be, összesen 128,5 métert haladt előre ilyen módon, ami jól érzékelteti, mennyire fontos szerepe volt a támadások felgyorsításában. A 13 sprint és a 32,3 km/órás csúcssebesség szintén azt mutatja, hogy fizikailag aktív volt és rendszeresen próbálta sebességével megbontani a lipcsei védelmet. A negatívumok között mindenképpen meg kell említeni a labdavesztéseit és a cselezési mutatóját. 52 labdaérintés mellett 15 alkalommal veszítette el a labdát, és két cselkísérletéből egy sem sikerült. Összességében: soha rosszabbat!
Cserejátékosok
Yan Diomande (OP: 8,5)
Diomande lassan ott tart, hogy már a puszta jelenlétével is képes kellemetlen helyzetbe hozni Vinícius Júniort, pedig ehhez még csak különösebben sok időt sem kell a pályán töltenie. A fiatal elefántcsontparti ezúttal is csereként érkezett, de a rendelkezésére álló rövid idő alatt veretes teljesítménnyel járult hozzá a Real Madrid győzelméhez. Igaz, mindezt egy fáradó ellenféllel szemben tette, de pontosan olyan csereembernek bizonyult, amilyet minden edző kíván magának: lendületet és hatékonyságot hozott a játékba, ráadásul egy gólpasszal és egy góllal tette fel a koronát a teljesítményére.
Marc Cucurella (OP: 6,6)
Hát sok emlékezetes dolgot nem láthattunk tőle, de ez egyben azt jelenti, hogy negatívumot sem. A becserélése elsősorban a frissítést és a védelem stabilitásának megőrzését szolgálhatta, ezt pedig gond nélkül teljesítette.
Brahim Díaz (OP: 6,9)
Brahim Díaz már sokat tett ezért a csapatért, most azonban a támadóposztokon tapasztalható erős konkurencia miatt meglehetősen nehéz helyzetben van. Ezúttal is csereként lépett pályára és bár kevés idő állt a rendelkezésére, teljesítményével érezhetően hozzájárult a csapat sikeréhez. Gólpassza és játéka egyértelmű jelzés a szakmai stáb felé, hogy továbbra is lehet, sőt kell is vele számolni.
Carlos Espí (-) OP: 6,6
A 88. percben történt becserélése valószínűleg már nem taktikai célokat szolgált, sokkal inkább a játékperceinek növelését és az önbizalmának erősítését. Volt egy sprintje, amelynél nekem kissé lomhának tűnt, de ilyen rövid játékidő alapján nyilván nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Mindenesetre erre a későbbiekben érdemes lesz odafigyelni.
Endrick (-) OP: 6,6
Olyan kevés időt töltött a pályán, és olyan ritkán került játékba, hogy ezúttal tekintsünk el a pontozásától. Egy adaton viszont megakadt a szemem: a srác 33,6 km/h-s csúcssebességet ért el! Ez azért nem semmi.
José Mourinho (OP: 7,2)
Mourinho egyre magabiztosabban nyilatkozik, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy egyre arrogánsabban. Szóval nincs új a nap alatt. Viníciusszal kapcsolatos döntése is abszolút védhető. Tudja, hogy a játékosban világklasszis képességek rejlenek, tudja, hogy a csapat hasznára lehet, de azt is látja, hogy jelenleg a mélyponton van. Ráadásul a posztján egy tini művel csodákat. Mikor adjon neki lehetőséget a bizonyításra a bajnoki eltiltása alatt, ha nem egy előzetesen nem túl veretesnek tűnő ellenféllel szemben, a Bernabéuban? Az előző bajnokihoz képest Rüdiger, Carreras, Camavinga, Bernardo Silva és Vinícius is bekerült a kezdőcsapatba, ami azért jó néhány rozsdaszemcsét juttatott abba a bizonyos gépezetbe. Én valamivel korábbra vártam a cseréket, de elképzelhető, hogy Mourinho szándékosan hagyta tovább a pályán a formán kívüli vagy éppen játékpercekre szoruló futballistákat, hogy lehetőségük legyen érdemben hozzátenni valamit a mérkőzéshez. A három pont megszerzése és a rotáció sikeres végrehajtása mindenképpen pozitívum, ugyanakkor a védelem működése és az optimális kezdőcsapat összeállítása továbbra is megválaszolatlan kérdéseket vet fel.
