Antonio Adán visszavonult

Antonio Adán (forrás: www.youtube.com/@diarioas)
Antonio Adán (forrás: www.youtube.com/@diarioas)

A kapus befejezi labdarúgó-pályafutását, amelynek során többek között a Real Madrid, a Betis, az Atlético Madrid és a portugál Sporting játékosa is volt.

Antonio Adán november 18-án (szerdán) bejelentette, hogy visszavonul a profi labdarúgástól, lezárva pályafutását, amelynek során Spanyolország egyik legjobb kapusává vált. A Real Madrid saját nevelésű játékosaként indult, majd a Betishez szerződve nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Később az Atlético Madrid, a Cagliari és a Sporting CP együttesében is megfordult, pályafutásának utolsó állomása pedig az Esteghlal volt.

A 39 éves kapus egyértelműen fogalmazott: “Hosszú gondolkodás után szeretném bejelenteni, hogy befejezem profi labdarúgó-pályafutásomat.” Adán a közösségi oldalain közzétett üzenetben búcsúzott a futballtól: “Szerencsés vagyok, mert mindazt átélhettem, amiről gyerekkoromban álmodtam. Győztem, veszítettem, sírtam és ünnepeltem, de mindenekelőtt rengeteget tanultam. Köszönöm mindazoknak, akik lehetőséget adtak nekem, a csapattársaknak, akik végigkísértek az utamon, az edzőknek, akiktől tanulhattam, a kluboknak, amelyek az otthonommá váltak, és a családomnak, amely mindig mellettem állt.”

Búcsúüzenetét megható gondolatokkal zárta: “A futball mindent megadott nekem. És bár többé nem hallhatom ezeket a hangokat – a kapufán csattanó labdát, egy védés hangját, a közönség moraját, az öltöző zajait a pályára lépés előtt, vagy a kezdő sípszót megelőző csendet –, biztos vagyok benne, hogy örökre az emlékezetembe vésődnek. Köszönök mindent, futball! Kiváltság volt, hogy a részese lehettem.”

Ezzel a spanyol bajnokság egyik meghatározó kapusa búcsúzik, aki különösen a Betis és az Atlético Madrid színeiben töltött évei alatt nyújtott emlékezetes teljesítményt. Pályafutásának egyik legfontosabb időszaka a Betishez kötődik, amelynek színeiben 165 hivatalos mérkőzésen lépett pályára. A Cagliaritól 2014-ben érkezett a sevillai klubhoz, és fontos szerepet játszott abban, hogy a csapat visszajutott az első osztályba, majd Quique Setién irányításával az európai kupaszereplést is kiharcolta.

A korábbi kapus a visszavonulása bejelentését követően exkluzív interjút adott a MARCA-nak, amelyben felidézte pályafutásának legfontosabb állomásait.

Antonio Adán közel két évtized után végleg szögre akasztja a kapuskesztyűt. Kilencévesen került a Real Madrid utánpótlásába, az első csapatban pedig José Mourinho irányítása alatt kapott lehetőséget. Ott élte át a korszak egyik legtöbbet vitatott eseményét. A portugál edző Iker Casillas helyett őt állította a kapuba, egy héttel később pedig, a Bernabéuban lejátszott mérkőzésének ötödik percében kiállították.

Később megfordult a Cagliariban, a Betisben, ahol csapatkapitány is volt, az Atlético Madridban, valamint a Sporting CP-ben, amellyel két portugál bajnoki címet nyert. Pályafutásának utolsó állomása a teheráni Esteghlal volt, amelyet az iráni konfliktus kirobbanását követően, az idény közben kellett elhagynia.

Most sportmenedzsmenttel és játékosok pályafutásának tanácsadói támogatásával szeretne foglalkozni.

Hol tart most Antonio Adán? Milyen terveid vannak?

“Legutóbb Iránban futballoztam, ahonnan a konfliktus miatt vissza kellett térnem Spanyolországba. A nyár folyamán különböző ajánlatokat kaptam, amelyeket megbeszéltem a családommal, hogy mindannyiunk számára a legjobb döntést hozhassuk meg. Úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy lezárjam a játékos-pályafutásomat, és egy új szakaszt kezdjek, amely továbbra is a futballhoz kötődik, csak már más szerepkörben.”

A futballon belül mi vonz leginkább a jövőre nézve? El tudod képzelni magad edzőként, a médiában vagy játékosügynökként?

“Engem sokkal inkább a sportmenedzsment érdekel, amely szerintem a labdarúgók számára is fontos terület. Játékosként hosszú éveken keresztül rengeteg tapasztalatot szerzel az öltözőben, a klubon belül és a pályán, ugyanakkor a klub szervezeti működésének más területeiről viszonylag keveset tudsz. Én ebbe az irányba szeretnék elindulni. A következő évben tanulni szeretnék, képezni magam, és megfelelő ismereteket szerezni a sportvezetésről, különösen a sportigazgatói munkáról és a futballisták pályafutásának menedzseléséről. Szeretném kiegészíteni a játékosként megszerzett tapasztalataimat, majd ezeket átadni a pályafutásuk elején járó fiataloknak, vagy a kluboknak, vezetői területen.”

Említetted az iráni időszakodat és azt, hogy a konfliktus miatt meglehetősen váratlanul kellett távoznod. Hogyan élted meg ezt az egészet?

“Mindig azt mondom, hogy összességében pozitív tapasztalat volt. Természetesen, amikor egy ilyen országból keresnek meg, van benned némi bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatsz. De egy olyan országot ismertem meg, ahol rendkívül kedvesek voltak velem, és fantasztikusan fogadtak. Sajnos az idény közepén távoznunk kellett. Minden nagyon gyorsan történt. Decembertől vagy januártól, amikor elkezdődtek az utcai tüntetések, a helyzet egyre feszültebbé vált, és hétről hétre bizonytalan volt, mi fog történni. Az azonban, hogy végül miként sikerült elhagynom az országot, puszta véletlenen múlt.”

“Volt egy szabadnapunk, már régóta nem láttam a feleségemet és a fiamat, ezért úgy döntöttem, repülőre ülök. Ez a járat végül megmentett attól, hogy a konfliktus kellős közepén ragadjak. Reggel fél hétkor indultam el, miközben voltak olyan csapattársaim, akik kilenc órakor próbáltak repülőre szállni, de akkor már nem tudták elhagyni az országot. Szerencsém volt, hogy nyugodt körülmények között kijuthattam, és nem kellett közúton menekülnöm, vagy belülről átélnem a háborút.”

A Real Madrid utánpótlása és Iker Casillas

Tekintsünk vissza a pályafutásodra. A Real Madrid utánpótlásában tetted meg az első lépéseidet. Melyek voltak azok az alapelvek és értékek, amelyek a leginkább meghatároztak?

“Nagyon fiatalon, kilencévesen kerültem oda, és több mint tizenöt évet tölthettem a klubnál. A sport, különösen a futball által közvetített értékeken túl a Real Madrid további fontos dolgokra is megtanít. A tiszteletre, a versenyszellemre, arra, hogyan kell győzni, és arra is, hogyan kell veszíteni, még ha utóbbira a Real Madridnál szerencsére ritkán kerül is sor. Ezeknek az értékeknek az összessége rengeteget segített, és nemcsak futballistaként, hanem emberként is formált. Végtelen sok délután telt fegyelemmel, elkötelezettséggel, az edzésekre való utazással. Negyven kilométerre laktam az edzőközponttól, és egy órát kellett buszoznom. Az egész családom részéről komoly áldozatokat követelt, amelyek végül megtérültek, hiszen sikerült eljutnom az első csapatig.”

Idén nyáron sok szó esett a La Fábricáról, különösen a többmilliós játékoseladások miatt. Szerinted ez a világ legjobb utánpótlás-nevelő rendszere? Nem kellene több lehetőséget adni a saját nevelésű játékosoknak, ahelyett, hogy a klub elsősorban bevételi forrásként tekintene rájuk?

“A La Fábrica mindig is a világ legjobb utánpótlás-nevelő rendszere volt. Nemcsak azok miatt, akik eljutnak a Real Madrid első csapatáig, hanem azért is, mert rendkívül sok innen kikerülő játékos szerepel később az első osztályban. Ráadásul olyan klubról beszélünk, ahol a lehető legmagasabbak az elvárások. Egy saját nevelésű játékos számára rendkívül nehéz hosszú távon megvetni a lábát a Real Madridban, mert kiemelkedőnek kell lennie, és vállalnia kell azt a felelősséget, hogy minden mérkőzést meg kell nyerni. Ez még az Európa más klubjaiból érkező, kiváló futballistáknak is nehéz, nemhogy egy fiatal akadémistának.”

“Ugyanakkor szerintem a Real Madrid ma már jobban kezeli a saját nevelésű játékosok helyzetét. Kölcsönadja őket jelentős európai kluboknak, és ha két évnyi, legmagasabb szinten szerzett tapasztalat után is megőrzik a fejlődési ütemüket, akkor visszahozza őket, hogy a Real Madrid keretének tagjai legyenek. Emellett természetesen vannak olyan játékosok is, akik a klub rendelkezésére álló 25 kerethely feltöltésében tölthetnek be fontos szerepet.”

Amikor felkerültél az első csapathoz, Iker Casillas, a Real Madrid egyik legendája volt a kezdőkapus. Milyen volt a kapcsolatotok? Hogyan lehet valaki egyszerre a csapattársad és a vetélytársad?

“Érdekes történet, mert amikor kilencévesen bekerültem a Real Madridhoz, ő éppen annak a híres Bajnokok Ligája-mérkőzésnek a keretébe készült, amelyre tizenhét évesen vitték el. Az utánpótlásban töltött éveim alatt végignézhettem, hogyan fejlődik, hogyan kerül be az első csapatba, majd hogyan válik a világ egyik legjobb kapusává. Később fantasztikus élmény volt vele egy öltözőben lenni. A kapcsolatunk mindig jó volt, és ma is az. Hatalmas tiszteletet és csodálatot érzek iránta.”

“Aztán persze ott van maga a futball. Van egy edző, aki egy adott pillanatban úgy dönt, hogy engem állít a kapuba, és rám bízza a Real Madrid kapujának védelmét. Az idő múlásával rájössz, hogy mentálisan talán nem álltál készen sem erre a pillanatra, sem az ezzel járó nyomásra. Arról beszélünk, hogy a világ legjobb kapusát lecserélik egy olyan fiatalra, aki addig alig néhány alkalommal szerepelt a Real Madridban. Manapság sokat beszélünk a mentális egészségről, és én elismerem, hogy nem szakmailag voltam felkészületlen, hanem fejben nem tudtam megfelelően kezelni azt a helyzetet.”

Mourinho döntése és a Real Sociedad elleni kiállítás

Éppen erről akartalak kérdezni, mert talán ez volt a Mourinho-korszak és a te pályafutásod egyik legnagyobb fordulópontja. A Málaga elleni mérkőzésről nyilván már milliószor kérdeztek. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy kezdő leszel? Hogyan teltek az azt követő napok?

“Már a hét folyamán sejteni lehetett, hogy azon a szombaton esetleg én fogok játszani. Amikor az edző kihirdette a kezdőcsapatot, óriási örömöt éreztem. Hiszen annak a klubnak a kapuját bízták rám, amelynek gyerekkorom óta szurkoltam, és amelynek utánpótlásában felnőttem. Ez minden gyerek álma, és a családodé is, amely rengeteget áldozott azért, hogy eljuthass idáig. Nagy örömmel éltük meg, de természetesen hatalmas felelősséggel is járt. A kispadra néztem, és ott ült az az ember, akit akkoriban valamennyien a világ legjobb kapusának tartottunk.”

“Aztán jöttek a nehezebb pillanatok. A következő szombaton először léptem pályára a Bernabéuban, és öt perc után kiállítottak. Casillas ismét beállt, és az egész helyzet körül újabb hatalmas felhajtás kezdődött, amelyet akkoriban nem tudtam megfelelően kezelni. Ráadásul eljött a nyár, és a Real Madridtól való távozásom után egy ideig csapat nélkül maradtam. Ilyenkor újra rendet kell raknod a fejedben, és vissza kell tekintened mindarra, amit elértél. Hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki kilencéves korától végigjárja a Real Madrid utánpótlását, majd eljusson az első csapatig. Ha sikerül, az azért van, mert valóban rendelkezel a szükséges képességekkel.”

Mielőtt rátérnénk a Real Sociedad elleni mérkőzésre: amikor kihirdették a kezdőcsapatot, és a te neved hangzott el a kapusposzton, ez felbolydulást okozott az öltözőben, vagy egyszerű szakmai döntésként fogadták?

“Most, ennyi tapasztalattal a hátam mögött visszatekintve megértem, hogy lehettek olyan játékosok, akik nem értettek egyet a döntéssel. Hiszen a futballisták is emberek, saját véleménnyel és gondolatokkal. De én akkor mindenkitől rengeteg szeretetet és támogatást kaptam. Azok, akik már hosszabb ideje a klubnál voltak, megértették, hogy egy 23 éves fiatalról van szó, akit segíteni kell, hogy a lehető legjobbat nyújthassa a csapatnak. Természetesen el tudom képzelni, hogy belül mindenki másképp ítélte meg a döntést.”

Térjünk át a Real Sociedad elleni mérkőzésre. A következő héten bemutatkoztál a Bernabéuban, és öt perc után kiállítottak. Casillas állt be a helyedre, a stadionban pedig óriási felbolydulás támadt, többek között hatalmas ovációval fogadták. Hogyan élted meg a kiállítást és a madridisták között kialakult megosztottságot?

“Szerintem ez inkább a klubon kívül zajló történet volt, amelyben nektek, a sajtónak is szerepetek volt. Az öltözőben természetesnek vettük, hogy egyik nap az egyik játékos játszik, máskor a másik. Nyilván aki kimarad, az csalódottabb és dühösebb, mert úgy érzi, neki kellene pályán lennie. De az valóban nehéz pillanat volt.”

“Később, amikor már némi távolságból tekintesz vissza, rájössz, hogy nem minden pillanat olyan sorsdöntő, mint amilyennek akkor tűnik. Abban a helyzetben azonban úgy éreztem, összedől körülöttem a világ. Lehetőséget kapsz arra, hogy a Real Madridban játssz, majd öt perc után kiállítanak. Mintha mindazt, amit kilencéves korod óta felépítettél, egyetlen másodperc alatt elveszítenéd. Egyetlen döntés miatt. Tizenegyes volt, és kész. Ma pedig elképzelhető, hogy már ki sem állítanának érte, csak büntetőt ítélnének.”

“Az idő múlásával rájössz, hogy ez nem volt annyira meghatározó. A kapusképességeid nem tűnnek el, és nekem később több mint tizenöt éven át sikerült fontos klubokban futballoznom. Ez csupán egyetlen pillanat volt, amelyből mindig igyekeztem levonni a pozitív tanulságokat. Mentálisan nem álltam készen rá, de hálás vagyok az edzőnek ezért a lehetőségért és mindazért, amit átélhettem. Mert a nehézségek ellenére teljesült a gyerekkori álmom.”

Emlékszel arra, hogy Mourinho, Casillas vagy valamelyik csapattársad mondott-e neked valamit akkor? Vagy minden olyan gyorsan történt, és olyan régen volt, hogy már nem emlékszel?

“Azon a mérkőzésen tényleg minden nagyon gyorsan történt. Arra viszont emlékszem, hogy a következő héten beszéltem a történtekről Silvinóval, a kapusedzővel, akivel jó kapcsolatban voltam. Támogattak, hiszen mégiscsak egy 23 éves fiatal voltam, aki éppen az első lépéseit tette meg az élvonalban. Mindig éreztem ezt a támogatást részükről. Bár a helyzet senkinek sem volt könnyű, nagyon hálás vagyok a lehetőségért, mert gyerekkorom óta erre vágytam: a Real Madridban akartam játszani.”

Mourinho, az öltöző és a korszak lezárása

Ezt a lehetőséget José Mourinho adta meg neked. Milyen edzőnek ismerted meg? Mondott neked valamit a bemutatkozásod idején, akár az idegenbeli, akár a Bernabéuban játszott mérkőzés előtt?

“Attól a pillanattól kezdve, hogy felkerültem az első csapathoz, mindig nagy bizalmat mutatott irántam, és számított rám. Elméletileg Casillas és Dudek mögött harmadik számú kapusként kezdtem, de Mourinho még ebben a helyzetben is váltogatta, hogy melyikünk kerüljön be a mérkőzéskeretbe. Az idény egyik felében Dudek ült a kispadon, a másik felében pedig én.”

“Mindig éreztem a bizalmát, és abban a néhány percben is, amikor lehetőséget kaptam, egyértelművé tette számomra, hogy valóban hisz bennem. Mourinho rendkívül magas követelményeket támasztó edző, egészen kivételes győztes mentalitással. Képes úgy megfogalmazni és közvetíteni az üzeneteit a klubon és az öltözőn belül, hogy mindenki ugyanazért a célért dolgozzon. Úgy gondolom, akkoriban ezt sikerült elérnie, és most, a második madridi korszakában is éppen ezen dolgozik.”

Sokat beszéltek az utolsó idényében uralkodó öltözői hangulatról: klikkekről, arról, hogy Mourinho elveszítette az öltözőt. Azóta több játékos is beszélt a hírhedt belső informátorról, akinek a tevékenysége különösen feldühítette Mourinhót. Ti hogyan éltétek meg mindezt belülről?

“Én arról tudok beszélni, amit akkoriban tapasztaltam. Az első években fantasztikus volt a hangulat, mert mindenki érezte, hogy ugyanazért a célért dolgozunk: bajnokok akarunk lenni, és véget akarunk vetni a Barcelona egyeduralmának, miközben folyamatosan harcoltunk ellenük. Aztán az utolsó két idényben, különösen a harmadikban, valóban kialakultak bizonyos helyzetek. A játékosok addigra jobban megismerték az edzőt. Előfordult, hogy valaki már nem érezte magát annyira fontosnak a keretben, ezért elkezdett más lehetőségeken gondolkodni.”

“Az ilyen kisebb konfliktusok fokozatosan megmérgezik a légkört. Ráadásul a sajtóval is egyre több konfliktusunk volt, és az egész helyzet sokkal feszültebbé vált. De nem volt akkora széthúzás, és nem léteztek olyan klikkek, amilyenekről beszéltek. Valami egészen rendkívülit értünk el. A Barcelona azokban az években hatalmas fölényben volt, egészen addig, amíg meg nem érkezett Mourinho Real Madridja, és meg nem nyerte azt a bizonyos, százpontos bajnokságot.”

Gondolom, a sajtóval kialakult konfliktusok és a kiszivárogtatások eléggé feldühítették Mourinhót.

“Szerintem igen. Olyan ember volt, aki szeretett mindent az ellenőrzése alatt tartani, és amikor bizonyos dolgok kikerültek az irányítása alól, az érthetően bosszantotta. De nagyon jól kezelte ezeket a helyzeteket. Képes volt minden sajtótájékoztatón úgy megfogalmazni az üzenetét, hogy a nyomás rá nehezedjen, és a játékosok mentesüljenek alóla. Ehhez rendkívül intelligens edzőnek kell lenni.”

Személyes véleményed szerint Mourinho az utolsó időszakában elveszítette az öltözőt? Vagy a keret a végsőkig mellette állt, leszámítva néhány játékost, akiknek – ahogyan említetted – már más céljaik voltak?

“Nem hiszem, hogy elveszítette volna az öltözőt. Ami valóban elveszett, az a korábbi hozzáállás, mindenekelőtt az az érzés, hogy valamennyien egy irányba húzunk. Inkább a futballban természetes módon előforduló helyzetekről volt szó, nem pedig arról, hogy valaki kifejezetten az edző ellen fordult volna, és azt mondta volna magában: “Ha nem játszom, akkor ez ellen az ember ellen leszek.” A futballban néha szinte észrevétlenül jutsz el idáig. Ha két-három éven keresztül nincs meghatározó szereped, akkor a gondolataid egyre inkább a klubon kívüli jövőd körül forognak. Ezek az apró dolgok pedig fokozatosan meglátszanak a csapat egységén.”

Mourinho visszatérése és a jelenlegi Real Madrid

Évekkel később Mourinho visszatért a Real Madridhoz. Hogyan látod ezt az új csapatot? Felismered benne azt a Mourinhót, akivel játékosként együtt dolgoztál?

“Igen, felismerem. Továbbra is ugyanaz a győzni akarás, a trófeák megszerzésének vágya és az az eltökéltség jellemzi, hogy valami jelentőset építsen fel a Real Madridnál. Pontosan tudja, melyik klubhoz érkezett vissza. Tökéletesen ismeri a Real Madridot, az elnököt és azt is, milyen típusú játékosok alkotják a csapatot. Most lépésről lépésre próbál felépíteni valamit. A pályán már látom annak jeleit, hogy ez sikerülhet.”

“Lényegében ugyanazzal a hozzáállással tért vissza, amellyel annak idején távozott. Biztos vagyok benne, hogy ő is tisztában van azzal: edzői pályafutásának utóbbi éveiben nem sikerült olyan trófeákat nyernie, mint az első madridi időszakát megelőzően. Akkor friss Bajnokok Ligája-győztesként érkezett, most pedig nincsenek mögötte ilyen közelmúltbeli sikerek. De ő továbbra is ugyanaz a Mourinho. Ugyanaz az ember, aki erőt, szenvedélyt és győztes mentalitást közvetít.”

És magáról a játékról mit gondolsz? Sokat beszélnek arról, hogy hiányzik egy középpályás. Felmerült Rodri neve is, aki végül a Barcelonához igazolt. Hogyan értékeled az új igazolásokat?

“Szerintem a csapat egyre jobban játszik. Mourinho együtteseire soha nem az volt jellemző, amit hétköznapi értelemben szép futballnak nevezünk. Sokkal inkább a támadójáték, a gyors ellentámadások, a rengeteg kialakított helyzet és a kapu előtti agresszivitás. A Real Madrid játékában most is ezek az elemek jelennek meg. A mérkőzések túlnyomó többségén rendkívül sok gólszerzési lehetőséget alakítanak ki. Igaz, a helyzetkihasználás időnkénti gyengesége miatt az eredmények szorosabbak a kelleténél. De ha figyelembe vesszük, hogy egy új korszak elején járunk, egy olyan edzővel, aki most építi újjá a csapatot, és próbálja megszüntetni az előző idényből megmaradt rossz beidegződéseket, akkor szerintem fokozatosan eléri, amit szeretne.”

Öltözői konfliktusok és a játékosok professzionalizmusa

Mostanában ismét sok szó esik a Real Madrid öltözőjéről, a rossz hangulatról és a professzionalizmus hiányáról. Tavaly két játékos között tettlegességig fajuló konfliktus is történt. A te idődben mennyire voltak jellemzőek az ilyen összetűzések? Mert akkoriban ezt úgy állították be, mintha természetes dolog lenne, a sajtó és a közvélemény azonban nem feltétlenül tartja annak. Hogyan értékeled a játékosok hozzáállását és az öltözői verekedéseket érintő kritikákat?

“Ha megnézzük, mi történik ebben az idényben, az edző maga is elmagyarázta nemrég, hogy a helyzet korántsem olyan súlyos, mint ahogyan a sajtó bemutatja. Például arról beszéltek, hogy Mbappé kerékpározott, miközben a jelek szerint mindez egy szállodán belül történt. Szerintem ami kívülről hatalmas jelentőséget kap, az egy öltöző mindennapi életében gyakran sokkal kisebb dolog.”

“A tavalyihoz hasonló helyzetek bármelyik öltözőben előfordulhatnak. Nemcsak a Real Madridnál, hanem a világ bármelyik klubjában kialakulhatnak kisebb súrlódások a csapattársak között. Az ilyen esetekben a legrosszabb az, amikor a történtek kiszivárognak. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi edző irányítása alatt ezeket a helyzeteket fokozatosan jobban kezelik, és egyre inkább az öltözőn belül maradnak. Mourinho arra is vállalkozik, hogy a nyilvánosság előtt megvédje a játékosait, ez pedig biztonságot nyújt számukra. Nagyszerű munkát végez, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a Real Madrid újjáépítésének folyamatában járunk. Fantasztikus játékosai vannak, és egy idény során vannak olyan pillanatok, amikor egy fontos mérkőzésen aratott győzelem rengeteget segíthet.”

A játékosok professzionalizmusát is sokszor megkérdőjelezik, és összehasonlítják a korábbi korszakokkal. Például Cristiano Ronaldo időszakával, amikor ő érkezett elsőként az edzésre, és utolsóként távozott. Szerinted az új generációkban már kevésbé él a munka, az erőfeszítés és az áldozatvállalás iránti elkötelezettség?

“Szerintem egyáltalán nem erről van szó. Sőt, ha összehasonlítod a mostani játékosokat azokkal, akik az én időmben futballoztak a Real Madridban, akkor valószínűleg ma sokkal többet dolgoznak. Régebben megérkeztünk az edzőközpontba, együtt megreggeliztünk, két órát edzettünk, és ha valakinek fizioterápiás kezelésre volt szüksége, akkor esetleg valamivel tovább maradt. De legkésőbb délben már otthon voltunk. Ma a játékosok jóval az edzés kezdete előtt megérkeznek. Gyakorlatilag minden futballistára jut egy fizioterapeuta, és az edzői stábok is egyre nagyobbak.”

“A játékosok minden szempontból felkészültebbek, ráadásul többségük a klubon kívül is személyre szabott edzésmunkát végez. Látjuk, hogyan dolgoznak az otthoni edzőtermükben, majd délután visszatérnek Valdebebasba. Ez a fajta elkötelezettség és munka korábban nem létezett ilyen mértékben. Csakhogy most Cristianóhoz hasonlítjuk őket, aki a munka iránti százszázalékos elkötelezettség megtestesítője, és a nap huszonnégy órájában a testével foglalkozik. Ha hozzá hasonlítjuk magunkat, akkor valamennyien kevésbé tűnünk professzionálisnak. De ez nem jelenti azt, hogy a mai futballisták ne lennének elkötelezettek. Éppen ellenkezőleg: ma sokkal felkészültebbek, mint korábban, és sokkal több feltétel áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák.”

Vinícius és Mbappé

Lassan a beszélgetés végéhez érünk. A szurkolók által legtöbbet kritizált játékosok közé Vinícius és Mbappé tartozik. Mit gondolsz ezekről a kritikákról? Képesek együtt játszani és ugyanabban a csapatban kiemelkedő teljesítményt nyújtani?

“A jó játékosok mindig képesek együtt futballozni. Természetesen előfordulnak nehezebb időszakok, és ezt az edző is elismerte. Vinícius talán most nincs a legjobb formájában. De biztos vagyok benne, hogy ismét az a meghatározó futballista lesz, akit az elmúlt években megismertünk, és továbbra is sikeresen tudnak majd együtt játszani. Mbappéval kapcsolatban pedig semmi kétségem nincs afelől, hogy ő a világ legjobb játékosa. Amit futballistaként művel, az gyakorlatilag senki máséhoz nem hasonlítható.”

Az Atlético Madridnál töltött két év

Miután elhagytad a Real Madridot, több klubban is megfordultál, köztük az Atlético Madridban. Hogyan élted meg, hogy a főváros egyik csapatától végül a másikhoz kerültél? Jól fogadtak? Gondolom, ez nem feltétlenül egyszerű helyzet.

“Az igazság az, hogy akkoriban nem voltam különösebben meghatározó játékos a Real Madridban, és az Atlético Madridnál sem annak szántak. Mindenki tudta, hogy a Real Madridban nőttem fel, és ismerte a klub iránti érzelmeimet. De azért ez nem ugyanaz, mintha például Vinícius igazolna át az Atléticóhoz. Az teljesen más helyzet lenne.”

“Mindig el szoktam mondani, hogy a Real Madrid iránti kötődésem ellenére futballista-pályafutásom talán egyik legboldogabb időszaka az Atlético Madridnál töltött két év volt. Elsősorban azok miatt az emberi értékek miatt, amelyeket ott megtapasztaltam. Fantasztikus öltöző, csodálatos emberek a klub körül, és mindenekelőtt az a tisztelet, amelyet az Atlético szurkolóitól mindig megkaptam.”

“Elmehettem megnézni a Manchester United elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést, és az emberek továbbra is hatalmas szeretettel és tisztelettel köszöntek nekem, pedig Madrid másik oldalán nevelkedtem. Szerintem szakmai szempontból az ilyen helyzeteknek sokkal természetesebbnek kellene lenniük. Lehessen valaki mindkét klub játékosa anélkül, hogy ezzel bármelyiknek ártana, feltéve, hogy mindig tisztelettel viselkedik. Mindkét csapat szurkolóiról mindig csak a legjobbakat mondtam, mert valóban ezt éreztem, és mindkét oldalról rengeteg tiszteletet kaptam.”

Visszatérhet-e a Real Madridhoz?

Végezetül: említetted, hogy a jövőben a sportmenedzsmenttel és a klubvezetés különböző területeivel szeretnél foglalkozni. El tudod képzelni, hogy egyszer a Real Madridhoz vagy az Atlético Madridhoz térj vissza, és valamelyik ilyen részlegen dolgozz?

“Ez nagyon nehéz kérdés. Most egy új életszakasz kezdődik, amelyben több időt szeretnék tölteni a családommal, a fiammal és a feleségemmel. Ezzel párhuzamosan szeretném a játékosként megszerzett tapasztalataimat valódi, alapos szakmai ismeretekkel kiegészíteni. Nem akarok úgy megjelenni egy klubnál, vagy úgy elkezdeni egy fiatal játékos pályafutásának menedzselését, hogy azt mondom: “Futballista voltam, tehát már mindent tudok.” Szeretném az elméleti képzést is elvégezni, elsajátítani a sportmenedzsmenthez szükséges ismereteket, és ezekkel kiegészíteni a tapasztalataimat. Így valóban lehetőségem nyílhat arra, hogy a labdarúgás egy másik, számomra szintén rendkívül vonzó területén dolgozzak.”

Forrás: MARCA (Ricardo Fernández)
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Claudio Giráldez (forrás: www.youtube.com/@diarioas)
Tovább

Giráldez: Szerettük volna leigazolni Diomandét

A Celta vezetőedzője az AS szerkesztőségében tett látogatása során beszélt csapata építéséről és szakmai elképzeléseiről. Tavaly győztesen távozott…