A Celta szárnyvédője szombaton a Real Madrid egyik legnagyobb veszélyforrása lehet. A madridi klub korábbi utánpótlás-játékosa a Bernabéuba való visszatérése előtt nyilatkozott az AS-nek.
A Real Madrid idén nyáron jelentős összeghez juthatott volna Javi Rueda átigazolásából. A Nottingham Forest ugyanis 15 millió eurós ajánlatot tett a Celtának a szélső védőért, az átigazolási díj 50 százaléka pedig a madridi klubot illette volna. Claudio Giráldez azonban ragaszkodott játékosa megtartásához, akit a spanyol bajnokság legjobbjának tart az üres területek támadásában, így végül meghiúsult az üzlet.
Ruedának ezen a hétvégén ismét az lesz a feladata, hogy felfusson a szélen, és javítson játékának egyik hiányosságán, az utolsó passzok pontosságán. Emellett Viníciust vagy Diomandét, valamint Cucurella támadásokba történő bekapcsolódásait is meg kell próbálnia megfékezni. Komoly kihívás vár rá egykori klubja ellen, amelynek utánpótlásában éveket töltött.
Hogyan kerültél a Real Madrid utánpótlásába, a La Fábricába?
“Mint minden gyerek, én is egyszerűen élveztem a futballt szülővárosom csapatában, a Málaga utánpótlásában. A szüleim már hónapok óta tudtak a Real Madrid érdeklődéséről, de ezt csendben kezelték. Természetesen mindig nagy öröm, ha lehetőséged nyílik egy ilyen sikeres klubban játszani. Három idényt töltöttem ott, és nagyon szép emlékeim vannak. Örülök, hogy éveken keresztül a Real Madrid játékosa lehettem. Rengeteget tanultam, és mindig hálás leszek azért, ahogyan bántak velem.”
A Real Madrid viszonylag későn, a serdülőkorosztályból való kiöregedésedet követően szerződtetett, pedig a tehetségeket általában korábban szokták megszerezni.
“Három idényt töltöttem a Málaga utánpótlásában. Nem tudom, változott-e valami a játékomban, de több klub is érdeklődni kezdett irántam.”
Hogyan élted meg a Málagából Madridba költözést?
“Elég jól. Kifejezetten társaságkedvelő srác vagyok, és gyorsan alkalmazkodom a különböző helyzetekhez. Igaz, néhány csapattársamnak ez valamivel nehezebben ment. Én viszonylag hamar beilleszkedtem, a kollégiumban pedig a nevelők és a csapattársak is nagyon megkönnyítették az életünket.”
Labdarúgóként mit jelentett számodra ez az időszak?
“Rengeteget tanultam. Ezek meghatározó évek voltak a felnőtt futballba való átmenet előtt. A Real Madridnál minden lehetőség adott ahhoz, hogy megfelelően felkészítsenek. Ott szenvedtem el pályafutásom eddigi legsúlyosabb sérülését is. Az U17-es válogatottban, az első évemben eltört a szárkapocscsontom. Három és fél hónapig nem játszhattam. Szerencsére a klub szakembereinek köszönhetően jól sikerült a rehabilitációm, és semmilyen maradandó következménye nem lett a sérülésnek.”
Melyik korábbi csapattársaid jutottak el az élvonalba?
“Rafa Marín futotta be eddig a legsikeresebb pályafutást. Óscar Aranda a portugál első osztályban játszik, de ott van Álvaro Carrilo vagy Peter Federico is. Szerencsém volt néhány mérkőzésen az egy évvel idősebb korosztállyal is pályára lépni. Ők voltak azok, akik később megnyerték az UEFA Ifjúsági Ligát. Ott együtt öltözhettem Miguel Gutiérrezzel, Sergio Arribasszal, Antonio Blancóval, Miguel Baezával… Nagyszerű srácok voltak, és sokukkal ma is tartom a kapcsolatot. A futball egyik legszebb része, hogy rengeteg barátságot köthetsz általa.”
Előfordult, hogy felhívtak az első csapat edzésére?
“Sajnos nem volt ilyen szerencsém. Aztán jött a világjárvány, és sokkal szigorúbbá váltak az utánpótlás és az első csapat közötti mozgás szabályai.”
Az UEFA Ifjúsági Ligát Raúl vezetésével nyertétek meg. Milyen emlékeket őrzöl róla edzőként?
“Rendkívül következetes és sokat követelő edző volt. Igazi Real Madrid-mentalitással rendelkezett. Számomra mindig a spanyol labdarúgás egyik példaképe volt, ezért nagy örömöt jelentett az irányítása alatt dolgozni.”
Raúl edzői stílusa mutat hasonlóságot Claudio Giráldezével?
“Különbözőek. Remélem, Raúlnak jól alakulnak a dolgai az Oviedónál, már csak azért is, mert az egyik csapattársunk, Carlos Domínguez is ott játszik.”
Az utánpótlásévek után a Real Madrid előbb a San Sebastián de los Reyeshez, majd a Real Murciához adott kölcsön. Mit tanultál ezekből az időszakokból?
“A San Sebastián de los Reyesnél elsősorban azt, hogy a felnőtt futball egészen más, mint a veled egykorú fiatalok ellen játszani. Az idősebb, tapasztalt játékosoktól megtanultam, milyen keménységre és küzdőszellemre van szükség. Ez sokat segített abban, hogy később a Murciában is jobban teljesítsek, ráadásul egy olyan komoly követelményeket támasztó bajnokságban, mint a Primera RFEF.”
Ezután megkeresett a Celta, te pedig elfogadtad, hogy Vigóba igazolj, és a tartalékcsapatban játssz.
“Azért döntöttem az átigazolás mellett, mert a környezetemmel együtt úgy gondoltuk, ez kínálja a legközvetlenebb utat az élvonalbeli futballhoz. Nagy változás volt. A Murciának hatalmas szurkolótábora van, és rendkívül nagyok az elvárások. A szurkolók nap mint nap számonkérik rajtad a teljesítményedet. Vigóba érkezni ebből a szempontból valamelyest visszatérést jelentett a nyugalomhoz. Egy tartalékcsapatnál az elvárások részben azok, amelyeket saját magaddal szemben támasztasz, részben pedig amelyeket a klub fogalmaz meg. Azt is tudtuk, hogy a Celta tartalékcsapata milyen szoros kapcsolatban áll az első csapattal, és hogyan működik a klub szakmai rendszere. Utólag egyértelmű, hogy jó döntés volt.”
Vigóban Giráldez irányítása alá kerültél, aki következetesen ragaszkodik a 3-4-3-as felálláshoz. Te inkább szárnyvédőnek vagy szélső hátvédnek tartod magadat?
“Őszintén szólva mindig szélső hátvéd voltam. Ebben a pozícióban éreztem magam a legkényelmesebben, de a szárnyvédő szerepéhez is nagyon jól alkalmazkodtam. Jól illik hozzám, de az sem jelentene problémát, ha hagyományos szélső hátvédként kellene játszanom.”
Bizonyos mérkőzéseken még szélső támadóként is szerepeltél…
“Claudio taktikai szempontból igazi megszállott. Mindig arra törekszik, hogy mindenkiből a lehető legtöbbet hozza ki, figyelembe véve az egyéni képességeinket. Bárhol is van rám szüksége, mindig a rendelkezésére állok.”
A tavalyi, élvonalbeli bemutatkozásodat hozó idény felülmúlta a várakozásaidat?
“Nem mondanám, hogy felülmúlta, de azt sem, hogy elmaradt tőlük. Mindig arra törekszem, hogy segítsem a csapatot, és amikor pályára lépek, a lehető legjobban működjön a játékunk. Tavaly szereztem egy gólt, és adtam néhány gólpasszt, de számomra az a legfontosabb, hogy amíg a pályán vagyok, a csapat a lehető legjobban teljesítsen.”
Idén augusztusban a Nottingham Forest 15 millió eurós ajánlatot tett érted. Hogyan élted meg a jövőddel kapcsolatos bizonytalanságot?
“Idegesen. Nem igazán tudtam, mi fog történni. Jeleztem a klubnak, hogy érdekelne a lehetőség, a Celta pedig kért néhány napot, hogy átgondolja és mérlegelje a helyzetet. Végül ők döntöttek úgy, hogy nem tartják megfelelőnek az ajánlatot. Így itt maradtam, aminek örülök. Nagyon jól érzem magam, élvezem a futballt, és remélem, ez még sokáig így marad.”
El tudtad volna képzelni, hogy Angliában élj?
“Ezen igazából nem gondolkodtam. Mindig csak az adott napra koncentráltam. Elmentem edzésre, próbáltam megfelelő állapotba kerülni, és a lehető legjobb teljesítményt nyújtani, függetlenül attól, hol folytatom majd. Hogy milyen lett volna ott élni? Már annyi különböző helyen megfordultam, hogy gyakorlatilag bárhol képes vagyok alkalmazkodni.”
Mit mondott neked Giráldez?
“Egyértelművé tette, hogy nem szeretné, ha elmennék, és ebben az idényben komolyan számít rám. Próbált megnyugtatni, mert látta rajtam, hogy kissé ideges vagyok.”
Szombaton kivel találkoznál szívesebben a pályán: Viníciusszal vagy Diomandéval?
“Mindketten fantasztikus, mérkőzéseket eldönteni képes játékosok. Nem tudnék választani közülük. Ez a legnehezebb döntés az edzőjük számára. Vinícius valamivel hullámzóbb időszakon ment keresztül, Diomandéról pedig minden hétvégén láthatjuk, mennyire meghatározó futballista. Majd meglátjuk, hogyan dönt Mourinho.”
Már a Real Madridhoz igazolása előtt is figyelemmel kísérted Diomandét?
“Igen. Szeretek futballt nézni, és már akkor nagyon felkeltette a figyelmemet, amikor a Leganésben játszott.”
Cucurellával viszont biztosan találkozni fogsz a saját oldaladon. Szerinted jelenleg ő a világ legjobb balhátvédje?
“Nem tudom, hogy a világ legjobbjának nevezném-e, de mindenképpen az egyik legjobb szélső hátvéd. Rendkívül sokoldalú játékosnak tartom, aki hihetetlen intenzitással futballozik, és borzasztóan kellemetlen ellenfél. Folyamatosan ott van a közeledben, jól támad, jól védekezik, és világbajnoki címet is szerzett nekünk. Olyan játékos, akit igyekszem példaként követni. Szeretnék én is ilyen intenzíven futballozó, kellemetlen, folyton az ellenfél nyakán lihegő játékos lenni, mint ő. Ha Claudio pályára küld, szép párharc várhat ránk.”
Tavaly nagy meglepetésre legyőztétek a Real Madridot a Santiago Bernabéuban. Sokat változott azóta az ellenfél?
“Labdarúgóként elképesztő képességű játékosaik vannak, fizikailag pedig egy másik bolygóról érkeztek. Tavaly Willi Swedberg a rá jellemző hidegvérrel két fantasztikus gólt szerzett. A Madrid akkoriban mentálisan kissé bizonytalan időszakot élt át. Szerintem idén ebből a szempontból sokkal erősebbek. Ezt a Barcelona ellen és a Bajnokok Ligája fontos mérkőzésein is bizonyították. Egységesen mozognak, mindenki egy irányba húz, és minden játékos rengeteget fut. Rendkívül nehéz mérkőzés vár ránk.”
Milyen állapotban érkezik most a Celta a Bernabéuba?
“Folyamatosan lépünk előre. Több mérkőzésen is balszerencsések voltunk, mert nem sikerült gólt szereznünk. A legutóbbi fordulóban például a Levante ellen több mint húsz alkalommal próbálkoztunk kapura lövéssel. Amint sikerül elkapnunk egy jó sorozatot, és újra elkezdjük értékesíteni a helyzeteinket, minden megváltozik. Hosszú a bajnokság, és a helyzetek gyorsan változnak. A csapat jó állapotban van, nyugodtak vagyunk.”
A csapattársaid nagyon gyakran próbálnak megjátszani a védők mögé belőtt labdákkal.
“Én elsősorban a gyorsaságomat és a robbanékonyságomat tudom hozzátenni a játékhoz, ami más csapattársaimnak talán kevésbé erőssége. Ezek az adottságaim, ezekben vagyok a legjobb. Természetesen arra is szükség van, hogy lábra érkező passzokkal is megjátszható legyek. Remélem, továbbra is sokszor keresnek majd a labdákkal.”
Kaptál már valakitől olyan jó ütemű indításokat, mint Iago Aspastól?
“Őszintén szólva, szerintem nem. Mindannyian tudjuk, milyen játékos, milyen pályafutás áll mögötte, és mekkora tehetsége van. Egészen elképesztő, ahogyan futballozik. Nagy élmény, hogy két idényen keresztül a csapattársa lehetek. Remélem, folytatja még, de azt is megértem, ha úgy érzi, eljött az ideje, hogy hátrébb lépjen.”
Ebben az idényben az utolsó passzokkal vannak problémáid. Aspas szokott tanácsokat adni, hogyan javíthatnál ezen?
“Igen. Ő a legjobb tanácsadó, akire az öltözőben számíthatunk. Mi, fiatalok, akik a tartalékcsapatból kerültünk fel, mindannyian támaszkodunk rá, ő pedig igyekszik segíteni nekünk. Ez az egyik legszebb tulajdonsága, ez teszi Iagót azzá, aki. Én jól tudok figyelni, és szeretek tanulni a tapasztaltabb játékosoktól. Több tapasztalatuk van, mint nekem, ezért mindig igyekszem megfogadni a tanácsaikat.”
Egyetértesz azzal, hogy ebben az idényben a gólpasszokat eredményező utolsó átadások jelentik a legnagyobb hiányosságot? Ez is olyan, mint a támadóknál a gólszerzés, hogy időnként jó és rossz sorozatok váltják egymást?
“Az elmúlt néhány hónap kissé nehéz volt számomra az átigazolási ajánlat körüli bizonytalanság miatt. Mostanra azonban minden rendeződik. Eljön majd a pillanat, amikor kiosztom az első gólpasszomat, és utána sokkal több is követi.”
Az életkorod, a fejlődési lehetőségeid és azt figyelembe véve, hogy a spanyol válogatottban ezen a poszton nincs különösebben nagy választék, álmodozol arról, hogy egyszer a felnőttválogatottban is bemutatkozhass?
“Álmodozni természetesen mindig szokott az ember, de ez nem konkrét célom. Én a mindennapi munkára koncentrálok, minden egyes edzésre, valamint arra, hogy fizikailag és mentálisan is fejlődjek. Nem tűzném ki magam elé kifejezett célként a válogatottságot. Ha egyszer megkapom a lehetőséget, természetesen óriási öröm lenne képviselni a hazámat. Az U17-es válogatottban már átélhettem ezt, és nagyon büszke vagyok rá. Remélem, egyszer a felnőttek között is sikerül, de nem ez foglalkoztat mindenáron.”