Ancelottihoz szoktatok beszélni, vagy a szemöldökéhez?
Közvetlenül hozzá beszélünk, spanyolul. Az elsõ dolog, amit nekem mondott az volt, hogy tartozom neki egy BL-serleggel. Én pedig mondtam neki, hogy „nem Carlo, tévedsz, tévedsz.” (nevet)
A madridi öltözõ legendája eléggé kinõtte magát, nem?
Az emberek már teljesen természetesen beszélnek arról, hogy mi történik odabenn, ami mítoszok és legendák születéséhez vezet. Néha elég vicces az egész.
Otthon milyen játékos vagy?
A feleségemmel mindketten középpályások vagyunk, akik tökéletesen kiegészítik egymást.
Két gyermeked van, a harmadikat pedig már várjátok. A pályán mikor leszel ilyen hatékony?
Ezek a dolgok természetesen jönnek, nem tanulod õket. Illetve az sem mindegy, hogy összesen hány lövést eresztesz meg.
A Drót címû sorozatból kire hasonlítasz leginkább? Omarra, Bunkra vagy McNulty-ra?
Lester Freamonra. Azért kedveltem, mivel a háttérbõl irányított mindent, nagyon türelmes volt. McNulty sokkal kiszámíthatatlanabb. Freamon ráadásul rendkívül módszeres.
A Madrid karakterei közül kit választanál?
Annyit mondhatok, hogy jó sorozatot lehetne készíteni rólunk is.
Kit tisztelt Mou leginkább az öltözõben?
Azokat, akik nem fukarkodtak az erõfeszítésekkel. Ez egy parancsnoki lánc, én pedig nagyon tisztelem a hierarchiát. Édesapám edzõ volt, tehát ebben nõttem fel. 25 játékos vezetõjének lenni hihetetlenül nehéz dolog.
Már most be is dobod a törölközõt?
Nem mondok igent, de nemet sem. Van tapasztalatom, de van egy olyan dolog, ami nem biztos, hogy megvan bennem: a tudás, hogy miként „juthatok el” a játékosokhoz.
Kit tisztelsz még Madridon kívül?
A Sociedadban kezdtem Aranzábal, Idiakez, Rekarte és De Pedro mellett, rájuk néztem fel. Liverpoolban Hyypia volt a szakmai példaképem, tiszteletreméltó, becsületes srác. Hamann egy olyan német, aki mindenkit ismer, és egy kicsit bajkeverõ is. Carragher tipikus liverpooli, hihetetlenül kemény fickó. Gerrard pedig egy igazi szimbólum arrafelé. Mind a négyüket nagyon jól ismertem.
Madridban?
Bár nem játszottam velük, de Hierro mutatta meg, hogy milyennek kell lennie egy kapitánynak. Ez Redondóról is elmondható, az alapján, amit láttam és hallottam róla. Olyan férfiak, akik többször megnyerték a Bajnokok Ligáját, akik ha eljutottak a negyeddöntõig, mindent beleadva harcoltak.
A Milan elleni 3-0-nál melyik volt az a pillanat, amikor elhitted, hogy gyõzhettek?
Amikor 3-2 lett az eredmény és ránéztem az arcukra. Egyszerûen nem akarsz hinni a szemednek. Látod rajtuk a zavartságot, a kételkedést, ahogy megváltozik a tekintetük. Azt gondoltam, „gyerünk, megcsináljuk”. Fantasztikus, brutális csapat volt: Dida, Cafú, Nesta, Stam, Maldini, Gattuso, Ambrosini, Pirlo, Kaká, Shevchenko, Crespo. Mi voltunk a BL meglepetéscsapata. A gyõzelem ilyen körülmények között maga volt a csoda.
Ott mindent beleadtál, de úgy, hogy a Dortmund elleni meccsre már nem maradt semmi.
Amikor megszereztük a második gólt a Dortmund ellen úgy, hogy már csak öt perc volt hátra, a németek arca… Az életük volt a tét.
Amikor felkerülsz a legszexisebb férfiak listájára, nem mondja a feleséged, hogy „nem úgy volt, hogy a futballnak szenteled magad”?
Néha. Viccesnek találom ezt. Úgy gondolom, hogy amit akarnak az nem a lazaság, hanem a természetesség.
Nagy meccseken hányszor beszélgettél az idõjárásról?
Szoktam játszani a Comunióval, ami egy virtuális bajnokság. Egyszer Nacho ellen kellett védekeznem, aki a Betisben játszik, én pedig a következõt mondtam neki: „Hé, Nacho! Köszi! Jó sok pontot hozol nekem a Comunióban.” Teljesen ledöbbent.
Melyik Barca játékosra pillantanál az öltözõfolyosón?
Van pár, ugye? A posztjuk miatt igazából Xavival és Messivel kell foglalkoznom. Egyszer eltoltam és Busival viccelõdtem: „Busi, ne rúgjatok agyon minket”. Ez az 5-0-s meccs volt. Lehet, hogy jobb lett volna csendben maradni.
Van abban valami rossz, hogy vörös vagy?
Azon kívül semmi, hogy amikor gyerek voltam, Guille-nek hívott mindenki egy tv-sorozat szereplõje után.
Amikor végre sikerül a gyerekeket lefektetni, te is felállsz az ágyra és csinálsz magadról egy fotót?
El sem tudod képzelni, hogy micsoda bátorságot igényel. Ez olyan, mint nyerni Waterloonál.
Baszkul beszélsz hozzájuk.
Megértik, bár a beszédük még nem folyamatos, de teljesen természetes, hogy meg fogják tanulni.
Az édesapád még mindig nem madridista?
Most, hogy a fia a Madridban játszik, nekik szurkol, de ez messze van attól, hogy madridista legyen.
De te az vagy.
Én nagyon is az vagyok. Profiként érkeztem ide, ha pedig itt vagy, akkor madridistává válsz, ez elkerülhetetlen. Három különleges csapatban is játszottam, mindegyiknek megvolt a saját titokzatossága: Real Sociedad, Liverpool, Madrid. Mindig ezeké a csapatoké leszek.
Ha nem focista lettél volna, akkor hol kötöttél volna ki?
Nos, amikor gyerekként a strandon játszottam, valaki meglátott és azt akarta, hogy szerepeljek egy Julio Medem filmben, a Tehenekben. Amikor édesanyámmal beszéltek, õ elutasította õket, mondván ennyi idõsen a tanulásra kell koncentrálnom. Nem érdekelt a dolog. Teljes mértékben helyeslem a baszk anyajogú társadalmat. Amit anya mond, az úgy van.
