A címekrõl: „Szeretném, ha további címeket nyerhetnénk. Csodálatos dolog, hogy egyáltalán esélyed van arra, hogy ringbe szállj ezekért, és aztán a szurkolókkal ünnepelhesd az utcán. Ez egy kiváltság. Egyre többet gondolkozom azon, mihez fogok kezdeni, ha abbahagyom a futballt. Szeretném, ha továbbra is ehhez a világhoz kötõdnék, segíteném a klubomat és tehetnék érte személyesen is valamit.”
A szerencse szerepe az életében: „Azt hiszem, a szerencsérõl beszélni olyan, mintha mesét mondanánk, valamit el akarunk fedni vele. Emlékszem, mikor debütáltam az Athletic ellen, a dolgok nem mentek valami jól, visszakerültem a B csapatba, aztán Illgner lesérült és ismét az elsõ csapathoz kerültem. Valami hasonló történt a koreai-japán világbajnokságon is. Tény, hogy vannak dolgok, melyekre sosem gondolnál, aztán mégis megtörténnek. Sosem akarom azt, hogy egy társamnak baja essen, de kihasználom, ha akad elõttem egy lehetõség.”
Harc a kezdõbe kerülésért: „Az a tervem, hogy továbbra is küzdök, harcolok, hiszen többre akarok törekedni. Nagyon céltudatos vagyok, mindig játszani akarok, persze mindig tisztelve a csapattársaimat.”
A válogatott: „Remélem, játszhatok Olaszország ellen. A válogatottság nagyon fontos nekem, hálás vagyok a szövetségi kapitány bizalmáért.”
A jövõ: „Játszhatok 40 éves koromig. Ha egy kapus odafigyel, aktív maradhat annyi idõsen is. Bárcsak a Real Madridban játszhatnék addig! Kialakulhat azonban olyan helyzet, hogy ez nem lesz lehetséges. Ha lejár a szerzõdésem, majd eldöntöm, hogy folytatom-e a Real Madridban, vagy sem.”
A legemlékezetesebb védés: „Perottival szemben a 2002-es Bajnokok Ligája döntõjében, és az, amit Robben ellen mutattam be a dél-afrikai világbajnokság döntõjében. Mindre emlékszem.”
