Taktikai szemmel: Real Madrid – Almería

A továbbjutás ellenére szégyenletesnek titulálható Dortmund elleni mérkõzést követõen és a szerdai kupadöntõ elõtt gyakorlatilag teljesen jelentéktelen is lehetett volna a hétvégi bajnoki. A cél a biztos három pont volt és az újabb sérülések elkerülése. Egy-két játékoson azonban tökéletesen látszott, hogy bizonyítani akar a siralmas BL produkció után. Ancelottinak minden vonalon improvizálnia kellett, hisz öt kezdõ játékosát nélkülözte. Eközben természetesen megtartotta a már-már érinthetetlen 4-3-3-at. Érdekes volt megfigyelni egyes játékosok elhelyezkedését kezdéskor, majd azt, ahogy szûk 15 percen belül váltottak. Illarramendi vette át Xabi Alonso szerepét Isco és Modric társaságában a középpályán. Ebben a szerepkörben klasszisokkal jobban teljesített a nyáron szerzõdtetett spanyol futballista. Többször említettem-emlegettük már, hogy Illarrának nem Alonso mellett, hanem a helyén kellene szerepet kapnia, hisz két hasonló stílusú labdarúgóról van szó, azzal a különbséggel, hogy Illarrának megvan az a sebessége, ami Alonsóból már hiányzik, eközben viszont Alonso rutinjával még nem bír a fiatal baszk. Összességében elmondható, hogy ha Illarramendinek komoly szerepet szán Ancelotti mester és a klub a jövõ Real Madridjában, akkor azt Alonso pozíciójában kell majd elképzelni, nem pedig Alonso mellett. A középpályás sor elõtt helyezkedett el a Bale-Benzema-Di María trió. Az argentin helyet cserélt Iscóval, és a támadóvonalban játszott, abban a pozícióban, melyben a válogatottnál is számítanak rá és amelyben az elõzõ évek Real Madridjában is szerephez jutott. Cristiano Ronaldo természetes helyén bizonyíthatott a portugál klasszis távollétében, és tökéletesen elláttafeladatát. A játékosok mind sokat változtattak a pozíciójukon és fõleg Di María mozoghatott szabadon, miközben sokat lõtt kapura. Az argentin a gyengébb dortmundi meccse után megint magára talált, a pálya minden pontján feltûnt, Ancelotti tehát láthatóan Cristiano alternatívájaként számol vele, amíg a madridi 7-es nem bevethetõ. Alap esetben több mint valószínû, hogy Jesé lett volna Ronaldo alternatívája, de mivel a fiatal spanyol támadó szintén sérüléssel bajlódik, így maradt Di María, aki nem vallott kudarcot. Az utolsó 20 percre ismét változtak a szerepek, Morata és Casemiro beállításával. Isco fellépett Benzema és Morata mellé a támadó trióba, míg Casemiro elfoglalta helyét a középpályán ahol a dortmundi szerepéhez kísértetiesen hasonló feladatkört kapott. Stabilizálta a középpályáét és, bár nem volt nehéz feladat a vendégek támadásainak megállítása, rendkívül jól mûködtek együtt Illarrával és Modriccsal.

Egyéni kérdések-csapat gondok
Hozzászokik Isco a belsõ középpályás poszthoz?
Úgy tûnik, a válasz igen. Ugyan több munkát igényel ez a pozíció, a fiatal spanyol játékosnak többször kell visszazárnia, több alkalommal kell kisegítenie a másik két középpályást az elvárt labdaszerzések érdekében. Nagyobb munka vár itt rá, mint amikor harmadik támadóként játszik, egy sorral feljebb. Az olasz tréner ezen a poszton akarta kipróbálni, és egészen Casemiro beállásáig ott is tartotta, majd (ahogy már említettem) ezt követõen elõre küldte a támadó sor jobb oldalára. Ugyan az Almería nem értékmérõ erejû ellenfél, de arra tökéletes volt ez a találkozó, hogy Isco gyakorolja a játékot ebben a szerepkörben is.

Nem Casemirónak kellett volna kezdenie?
A Borussia Dortmund ellen meggyõzõ volt a fiatal brazil középpályás, de Ancelotti ismét nem hazudtolta meg önmagát, és nem merte meglépni azt, amit meg kellett volna. A mester öt cserét eszközölt a kezdõben és nem volt bátorsága tovább bontani a csapatot, ami véleményem szerint, egy elhibázott és bátortalan döntés volt. Casemiro valahogy mindig a rövidebbet húzza és a padon találja magát, pedig a neki jutó játékpercekkel az estek nagy százalékában élni tud, és bizonyítja alkalmasságát a fontosabb szerepre csapaton belül. Egy kezdõként lejátszott meccs jót tenne az önbizalmának.

Bale-nek jobban megy a baloldalon?
A válasz ebben az esetben is szemmel láthatólag igen. A baloldalon nagyobb területet játszott be, szerzett egy gólt és lõhetett volna akár többet is, próbálkozott szép számmal és megvoltak a lehetõségei. A teljesítménye sokat javult és a csapatba is sokkal jobban illeszkedik már, mint az érkezését követõ hónapokban, mikor látványosan kilógott társai közül és nem passzolt igazán a rendszerbe. Benzemával jól megértették egymást, és helyet tudott csinálni Iscónak és Coentraónak a szélrõl beindulva. A gárda szerkezetét tekintve még mindig nem tökéletes a játéka, taktikailag egy amolyan "sötét ló" a csapaton belül, mely ellenfelektõl függõen teljesít jobban vagy rosszabbul. Most, hogy közeledik a szezon végjátéka, itt az idõ, hogy hozzon valami extrát, ennyi idõ alatt már hozzászokhatott a csapathoz, és a csapat is érzi már a walesi játékát, reméljük, teljesítménye tovább javul majd, hisz a "derbi napján kell jól futni".

Illarrának jobban megy középen?
Ismét egy határozott igen a válasz. Ahogy azt már feljebb említettem, Alonso helyén és nem Alonso mellett szerepelt. A spanyolnak jobban megy, amikor középrõl játszhat, a középpályások mögött. A védelmet többször is jól segítette ki, jól kérte el a labdakihozataloknál a játékszert és jól is továbbította azt. Tökéletesen biztosította a kapcsolatot a védelem és a középpálya között, így fontos szerepe volt a támadások építésében. A múltkori gyenge meccse nem hagyott nyomot benne, dinamikus és felszabadult volt.

Az ellenfél, mely kikapni jött
Francisco Rodríguez mester gyakorlatilag úgy küldte pályára fiait, hogy esélyt sem adott nekik. Sem a bravúrra, sem a tisztes helytállásra nem hagyott sanszot csapata számára. Felvállalta, hogy elõre bedobja a törölközõt, és a bent maradás szempontjából fontosabb meccsekre tartogatja csapata energiáját. Belátta, hogy közel sincs egy súlycsoportban a két csapat, még akkor sem, ha fiai életük legjobb meccsét hozzák, míg a királyiak pocsék napot fognak ki. Trujillo és Suso az eltiltás szélén voltak és a Celta elleni meccsre gondolva több kezdõjét is pihentette. Nagyon keveset támadott a csapat, fõleg ahhoz képest, hogy mennyi gólhelyzetet alakított ki a Madrid. Kész átjáró ház volt a vendégek középpályája, labdakihozataloknál pedig maximálisan súlytalan volt a kék mezes alakulat. Valahogy nem találták meg az egyensúlyt. Kérdés, hogy végül Francisco mesternek lesz e igaza és sikerül majd kiharcolni a legmagasabb osztályban maradást, vagy hiábavaló volt a szombati "áldozat"? Az utolsó pár fordulóban erre is választ kapunk majd, de véleményem szerint az Almería nem érdemli meg, hogy a legjobbak közt szerepelhessen a következõ szezonban is.