„Mourinho teljesen nyugodt alkat volt. Minden nap figyelte a dolgokat. Edzés, emberek, milyen egy játékos, hogyan mozog, a tréning minden részletét leírta. Alig volt valakivel rosszban, de lehetetlen Spanyolországban mindenkivel jóban lenni. Mou egy felkészült valaki, aki nagy dolgokat képes alkotni, jó munkát végez. Amikor azt mondják, udvariatlan, azt mondom: Ki mint vet, úgy arat. Ha nem kérdeztek, ne válaszolj. Ez az igazság! Ha provokálnak, és azt mondod, „mi van, kurafi?”, akkor ugyanúgy válaszolnak neked. Szigorú személyiség, de nem lépi át a határt.”
„Láttatok valaha egyetlen játékost is a Barçánál, aki rosszat mondott róla? Portugáliában? A Chelsea-ben? Az Interben? Senki nem mond róla rosszat. Madridban igen. Na jó, legyünk óvatosak: azt mondják, hogy valaki szidja õt itt. Könnyû ezt tenni hátulról. Gyere! Ha elég tökös vagy, vállald föl és gyere! De nem hiszem, hogy rosszakat mondanának róla. Azt állítják, Iker az, ami érthetetlen, vagy a barátnõje, vagy a Twitter, vagy tudom is én, kicsoda… Az egész hazugság. És ha igaz, miért nem jöttök és mondjátok: José, valaki szidalmaz téged. Nem hinném, hogy ez fog történni. Iker nem hülye. Akik ezt írják, azok… nézd, ha mondasz valamit a fociról, meg valami hülyeséget, akkor a hülyeséget fogják fel…”
„Nem igazságos, ha Cristianót Messivel vetjük össze. A focit játsszák, élvezik; ha összehasonlítgatsz, felületes vagy. Azt gondolod, hogy Messiben van olyasmi, ami nincs Ronaldóban, és fordítva? Én nem hiszem. A sajtó egész nap azzal foglalkozik, hogy Messi betalál, Cristiano nem talál be. Messi is gólt szerez, Cristiano is. Egészen az utolsó Aranylabdáig, amikor csöndben maradtak. Miért? Azért, hogy provokáljanak, minden nap, minden héten, minden hónapban és minden évben.”
