penamadridista.hu

Az Olvasó vs. Szerkesztő első részét ide kattintva olvashatjátok el.

Flóra Richárd: Mit gondoltok Cristiano Ronaldo teljesítményének változásával kapcsolatban, 2006-tól 2016-ig, vagyis az elmúlt 10 évben? Pozitívumok és negatívumok is érdekelnének!

Gy. András: Cristiano egy gép. Hihetetlen, amit napról napra csinál, valóban példaértékű sok fiatal számára. Ahogy változik a teste, alkalmazkodik, és változtatja a játékát. A gólok számára továbbra sem lehet panasz, viszont a szabadrúgásokat átengedhetné most már a többieknek. Negatívumként azt tudnám még kiemelni, hogy néha görcsösen akar, amiből nem mindig jön ki jól a csapat. Ilyenkor úgy érzem, hogy egy emberrel kevesebben vagyunk a pályán. Ha át tud lendülni ezen a Messi vs. Cristiano témán, és nem az érdekli, hogy ki lő több gólt, akkor még sok szép pillanatot okoz majd nekünk.

Zs. Csaba: Nos, az ő posztja elég hálátlan, tekintve, hogy szélsőként gyorsnak kell lennie, jól kell passzolnia, és a kapura is veszélyesnek kell lennie. A kor előre haladtával pedig – dolgozzon akármennyire is keményen – nem lehet minden egyes tényezőt a 22 éves játékos és testi erő szintjén tartani. Az izmok egyre kötöttebbé válnak, kopik a sebesség, átalakulnak a mozdultok, amelyek már nem jönnek annyira ösztönösen, hiszen a test nem feltétlen azt akarja csinálni, amire az agy gondol. Ez történik vele is, és gondoljunk csak bele, mennyire nehéz lehet ezt elfogadni. Ő teljesen átformálta a saját posztját, hiszen úgy lőtt évente legalább 50 gólokat, hogy nem is a csatár posztján játszott, ez pedig úgy sem könnyű, ha rá van kihegyezve a csapat játéka. Az évek során aztán egyre beljebb húzódott, napjainkban gyakran a center posztján tűnik fel, de ez nem gond, így lehet életben maradni. Amit negatívumként éltem meg, az a szabadrúgásai hatékonyságának drasztikus romlása, valamint a gólszerzéshez való görcsös ragaszkodás. Az elsőn könnyen lehet segíteni, ha a csapat érdekeit nézzük, de úgy vélem, hogy utóbbit soha nem fogja már levetkőzni.

K. Kristóf: Hú, ez egy nagyon nehéz témakör, amiről oldalakat lehetne írni (lehet, írok is majd egyszer). Cristiano személyes kedvencem, az örök példakép és az örök első számú kedvenc, akit már nyolc évesen csodáltam a 2004-es Eb-n. Igazán az ő karrierjét is csak 2010 óta követem, tehát nem tudok a 2006-os formájáról nyilatkozni. Egy dolog azonban nekem is nyilvánvaló: megváltozott. Nem mondanám, hogy rossz irányba, és nem is akarom őt bántani (megteszik azt helyettem sokan mások) igazán. Azt vettem észre, hogy sokkal görcsösebb a játéka, mint régebben. Többet esik, többet reklamál, kevesebbet cselez, kevesebbet fut. A gólok persze még mindig jönnek, és amíg így van, addig nincs probléma, de tagadhatatlan tény, hogy ez a Cristiano nem az a Cristiano, akit akár négy, akár több éve láthatott a közönség. Egyfajta megfelelési kényszere van, ha lehet így fogalmazni. Ma már csak azért csinál bizonyos dolgokat, mert a védjegyévé váltak (egyfajta felesleges önmarketingnek is nevezhetném). Erre jó példa, hogy csak azért is erőből rúgja meg a szabadrúgást, mert neki úgy kell, csak azért is biciklicselt csinál, amikor felesleges, akkor is stb. És még egy valami tagadhatatlan tény: egyre többször van a csapat hátrányára. Vitathatatlan, hogy sokat fejlődött csapatjáték terén, de még mindig sokszor előfordul, hogy nem passzol gólhelyzetben, hisztizik, ha nem ő kapja a labdát, és nagyon sok hibával játszik. Helyzetek, támadások halnak el rajta. Szerencséje, hogy legalább annyi előnyünk is van vele, mint amennyi hátrányunk. És amíg a mérleg nyelve nem billen a negatívumok irányába, addig szerintem nem kell aggódni miatta.

Ny. Viktor: Cristiano személye megkerülhetetlen a jelenkor Real Madridjában. Sokan azonban (tévesen) egyenlőségjelet tesznek a játékos és a klub közé. Pedig a helyes megközelítés az, hogy Cristiano van a Real Madridért, és nem a klub van érte. Én nem gondolom, hogy ő szándékosan a csapata fölé akarja helyezni magát, de a pályán vannak olyan pillanatai, amikor számomra vállalhatatlanul viselkedik. Azonban nem tudok egyetérteni azokkal, akik emiatt hisztériásként bélyegzik meg őt. Egyszerűen a győzni akarás látszik minden gesztusán, és akkor futballozik a legkitűnőbben, amikor nem akar kitűnni a csapatból, hanem teszi azt, amihez a legjobban ért, és beleteszi azt a pluszt (védekezésben főleg), amit a siker érdekében meg kell tenni. Az utóbbi időben talán jobban kontrollálja ezeket a dühkitöréseket, és pl. az Atlético ellen a csapat vezéreként vitte sikerre a klubot. És a vezér-Cristianóra sokkal nagyobb szükség van, mint a sztár-Cristianóra. Hogy az eredeti kérdésre is reagáljak valamelyest, persze, változott a játéka, már nem szélsőként, hanem beljebb játszik, és idővel középcsatárnak kell lennie, hogy tudja tartani a gólmennyiséget, mert bár a fizikai amortizációval nem vetélkedhet, az érzéke 40 évesen is ugyanúgy meglesz a gólszerzéshez.

É. Csongor: Habár az én szívemhez távolról sem Cristiano áll a legközelebb, ő a sportember nagybetűs tankönyvi példája. A Vörös Ördögök soraiban egyszerűen oktatta a világ akkor legerősebb bajnokságát, viszont Madridban vált világsztárrá, az elmúlt 10 év két legjobb játékosa közül az egyikké. Voltak megmozdulásai, amelyek számomra egyáltalán nem szimpatikusak (pl. az Arbeloa góljánál történt eset), de én sosem fogok irreális elvárásokat támasztani vele szemben, vagy jogtalan kritikával illetni őt, mert végtelenül tisztelem mint játékost és mint embert. Vitathatatlan helye van a klub legnagyobbjai között. Ódákat lehetne zengeni arról, hogy az elmúlt években hány csodálatos és felejthetetlen pillanattal ajándékozta meg a szurkolókat, de azt hiszem, hogy ezt felesleges is lenne kifejteni. A jelenlegi helyzete érdekesebb kérdés. A gólokat ugyanúgy meglövi, de a vak is láthatja, hogy látszik rajta a kor. Nagyon sokat romlott a sebessége, 1v1-ben a legtöbbször már képtelen megverni az emberét, tulajdonképpen már nem is szélsőt játszik. Mindent figyelembe véve mégis azt mondom, hogy ő a legfontosabb támadónk, és helye van a kezdőcsapatban, ugyanakkor előbb-utóbb be kell látnia, hogy még ő sem tehet meg mindent. Az évek előre haladtával egyre többször kellene leülnie a padra, és bizony eljön majd az időszak, hogy nem vele lesz a legerősebb a csapat. Őszintén szólva, én nem a teljesítménye miatt féltem őt, hanem a mentalitása és a hozzáállása miatt. Nem tudom, hogy képes lesz-e elfogadni ezt a szerepet. Öt év nagyon hosszú idő.

V. Alex: Sok mindenen átment a teste és a lelke is. A mi Cristianónk egy intelligens, ravasz, figyelmes, körültekintő, a legapróbb részletekre is rendkívül érzékeny személy, aki éppúgy tökéletesen tudja, mikor mutatja őt a kamera, és mikor kell emiatt megmutatnia magából valamit, mint ahogy azt is, mikor mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy elérje a célját. A célja általában véve nem más, mint mindig mindenben a legjobbnak lenni, a játéka a teljes karrierje során ehhez idomult, a viselkedése pedig ahhoz, mindez mennyire sikerült AZ Ő érzése szerint. Tehát például ha a csapat gólt szerez, de nem ő lőtte azt, és nem is vett ki komoly részt a támadásból, hirtelen úgy érezheti, valaki, bárki a világon fölötte áll, ekkor pedig ez látványosan ki is ütközik. Ha belegondolunk, örüljünk neki, mert akár pszichopata módjára elő is adhatná, hogy teljesen másképp van. De ő egy őszinte ember. Lényegében el is mondtam, hogy minek mi lehet az oka az ő karrierjének a folyamatában, a többit látjuk, a fizikai képességei megkopnak, a játékát egyre inkább csak a gólszerzésre, a befejezésre építi, nem hagyja ott sorra a védőket, nem lép meg a szélen, távoli bombái is alig vannak már, a szabadrúgásai a sorfalban végzik, a biciklicselt elvéti. Kifejezetten idegesíthet bennünket, hogy semmi nem jön össze neki, és rengeteg támadás rajta akad el, 20 perccel később meg mégis már 3 gólos. Mindent annak rendel alá, hogy egyénileg és csapat szinten is a legeslegjobb legyen, e kettőhöz pedig a legtanácsosabb a góllövésre fókuszálni; mondja azt valaki, hogy nem csinálja jól.

M. László: Az alacsony testzsír-százalék, a kidolgozott izomzat és a vasalt arcélek megtéveszthetik a járókelőket, azokat, akik nem néznek futballt, és még a japánokat is, de a szurkolókat, az ellenfeleket s legfőképpen az óramutatókat nem. Gyorsaság, erő, technika, melyek az évek múlásával megkopnak. Ronaldo hanyatlása – már ha szabad egyáltalán ilyen erős kifejezéssel élnem – erősen szembetűnő. Ahhoz persze kétség sem férhet, hogy továbbra is van jövője a Real Madridban, hiszen akkor durrant, amikor arra igazán szüksége van a csapatnak, és évente ötven gól felett termel. A kérdés inkább az, s ezt a kérdést a magam részéről egyelőre megválaszolatlanul hagyom, hogy ő maga képes lesz-e elfogadni az új testét, az új határait és az új szerepkörét. Sprinttel, fizikummal már nem fog mérkőzéseket eldönteni, de az őt jellemző győztes mentalitással és a számára megannyi bosszúságot rejtő alkalmazkodással igen. A legjobbakat remélem, bízom benne.

D. Gergő: Emlékszem Cristiano debütálására Manchesterben, a hosszú, melírozott fürtjeire és a trükkjeire. Látszott rajta már akkor, hogy ő ezt komolyan gondolja, és élni fog a szerencse(?) adta lehetőséggel. Azóta pedig csak a munka, a munka és a munka. Szerettem a játékát, teljesen új lendületet hozott a futballba, főleg az angol futballba. Aztán kialakult a saját stílusa, fizikálisan hihetetlenül felépítette magát, és a játék minden elemében folyamatosan fejlődött. Egy gép, ami magát építette fel. Aztán az évek alatt a trükköző szélsőből egyre inkább egy igazi befejező támadó vált. Nem tipikus befejező, mert ismerjük a távoli lövéseit is. Cristiano ugyanolyan tudatos most, mint volt fiatalon, csak most más lehetőségei vannak, és ehhez igazítja magát. Egy példakép mindenki számára futballon innen és futballon túl.

N. Viktor: Cristiano emberfeletti képességekkel rendelkezik. Hihetetlen akaraterő lakozik ebben a fickóban. Legegyszerűbben az elsős diákok tanulási készségéhez tudnám hasonlítani az ő karrierjének a kezdetét. Amíg valakinek elég az órán hallani az anyagot, és megragad a fejében az összefüggés, másnak bizony szorgalmasan gyakorolnia kell a példákat, hogy eljussanak ugyanarra a szintre. Cristiano esete pont ugyanilyen a labdarúgás terén. Lehet, hogy nem veleszületett képesség, hogy ragad hozzá a labda, de kitartó munkával és kellő alázattal világklasszis játékossá tudott válni. Mondhat bárki bármi rosszat erre az emberre, de vegye figyelembe, hogy mekkora mennyiségű munka rejlik minden egyes sikere mögött. Angliában és Spanyolországban is bizonyította már, hogy emberfeletti dolgokra képes, csupán a remek fizikuma által. Előfordulhat, hogy éppen nem jön ki neki a lépés, és valami nem úgy sül el. És ekkor jön az úgynevezett hiszti. Cristiano maximalista, és nála ez a düh formájának egyik alakja. 10-12 éve az elitben van, senki nem képes ilyen hosszú időn keresztül ugyanolyan teljesítményt nyújtani. Ja, de… Egy illető, Cristiano Ronaldonak hívják. Ő sem robot, nem várhatjuk el tőle, hogy minden meccsen mesterhármast szerezzen, mégis megtesszük. Mert hozzászoktunk… Egy valamit azonban szem előtt kell tartanunk nekünk, szurkolóknak. Az évek lassan telnek, vele együtt pedig Ronaldo is öregszik. Hiába van valakinek remek fizikuma, idővel veszíteni fog a fittségéből, gyorsaságából. Inkább élvezzük ki azt az időt, amíg ez az ember a kedvenc csapatunkat erősíti. Ha szidjuk olykor-olykor, mikor egy gyengébb mérkőzésen van túl, jusson mindig eszünkbe, hogy hol lenne a csapat nélküle! Mennyi sikert és örömöt adott már nekünk ez az ember!

Sz. István: Nagyon nehéz szavakat találni Ronaldóra. Talán azt mondanám, hogy egy földönkívüli jelenség. Mielőtt a Real Madridhoz szerződött, nem kedveltem túlságosan őt. Néztem néhányszor a Manchester United mérkőzéseit, ahol azt éreztem, hogy ő nem egy csapatjátékos. Egy új Fenomén lehetne, csak összjátékban túl kevés. Aztán Spanyolországban szerintem folyamatosan megváltozott a játéka. Először itt is olyan érzésem volt, hogy csak magának játszik, utána folyamatosan alakult át, talán felnőtt fejben, és megértette, hogy ez a csapatjátékról szól, és nem csak körülötte forog a világ. Ennek köszönhetően évről évre, hónapról hónapra és napról napra jobb lett. Ez mellé párosult az önszorgalma, az elhivatottsága, az alázata és az a rengeteg energia és munka, amit belefektetett a pályafutásába. Mostanra kissé talán veszített a villámgyors sebességéből, már nem úgy megy az 1 az 1 elleni párharc, mint korábban, illetve a szabadrúgások sem. Továbbra is pótolhatatlan eleme ennek a csapatnak, még mindig a világ egyik legjobbja, az apróbb negatív példák ellenére. Remélem, sokáig élvezhetjük még a játékát a legmagasabb szinten.

Nagy Zsolt: 2016 legjobb és legrosszabb meccse? (Döntőket nem ér válaszként adni!) És miért?

Gy. András: A legjobb számomra az, amit élőben szurkoltam végig a helyszínen, Barcelona–Real Madrid 1-1. Egyszer mindenképp szerettem volna eljutni egy idegenbeli El Clásicóra, ez most sikerült, és nagyszerű élmény volt. Köszönöm, Sergio! Sok rossz meccsünk nem volt ebben az évben, a Wolfsburg elleni vereséget mondanám, mivel arra nagyon nem számítottam.

Zs. Csaba: A legjobb számomra az áprilisi, Barcelona elleni idegenbeli győzelem. Óriási érzelmek szabadultak fel bennem, külön örültem annak, hogy Zizou így mutatkozhatott be első El Clásicóján. A legrosszabb mérkőzés egyértelműen a Wolfsburg elleni idegenbeli meccs volt, igaz, hazai pályán igen férfias teljesítménnyel vágtak vissza a srácok.

K. Kristóf: A legjobb meccsünknek a Wolfsburg elleni visszavágót mondanám. Olyan szurkolást, olyan hangulatot még sosem tapasztaltam tévéképernyőn keresztül a Bernabéuból. Elképesztő meccs volt, felejthetetlen visszatérés a pokol mélyéről. A legrosszabbnak pedig az Atlético elleni hazai vereséget mondom. Érthetetlenül és nem kevésbé dühösen álltam a történtek előtt. Már nem emlékszem, pontosan kit hibáztattam, de az biztos, hogy magamban mindennek elhordtam a „Matracosokat”, ahogy az általában lenni szokott egy-egy vereség után az aktuális ellenféllel.

Ny. Viktor: Ha döntőket nem ér választani, a legjobb az Atlético legyalulása volt most novemberben, főleg úgy, hogy előzetesen a Matracosokat kiáltották ki esélyesként. Az a meccs nagyon nagy erőt adott a veretlenségi sorozat nyújtásához, és a bajnoki cím felé vezető úton egy magabiztos előny kialakításához. A legrosszabb szintén hozzájuk köthető, amikor februárban hazai pályán kaptunk ki egy Griezmann-találattal. Sosem jó a madridi riválistól vereséget szenvedni, az duplán fájdalmas.

É. Csongor: A legjobb mérkőzés a most őszi városi derbi volt, ahol – kis túlzással – a játék minden elemében az ellenfél felé nőttünk. Végre megmutattuk, hogy melyik Madrid első számú csapata. Nagyszerű egyéni teljesítmények, CR-mesterhármas… Csodálatos volt. Volt több pocsék meccsünk is, de talán nem meglepő módon a Wolfsburg elleni váratlan vereséget választom az év legrosszabbjának. Kár is lenne több szót pazarolni rá.

V. Alex: A legszebb emlék Zidane első Clásicója áprilisból. Mindenki rendesen lesajnálta a csapatot előtte, mégis kristálytisztán kerekedtünk föléjük játékban is. Öröm volt nézni minden másodpercet. A legrosszabb az Atlético elleni vereség februárban, egyszerűen semmi nem történt, amikor nálunk volt a labda, majdhogynem megkérdezték a védők, hogy na, most ilyenkor mi van. Totális ötlettelenség. Milyen messze most már…

M. László: A legrosszabb a legfrissebb El Clásico. Egyszerű igényű ember vagyok, de a cirkuszt és kenyeret a népnek elvéből semmi nem érvényesült azon a délutánon: egy kicsit sem volt szórakoztató, egy kicsit sem volt izgalmas, egy kicsit sem emlékeztetett labdarúgó mérkőzésre, és mindösszesen egy-egy találat az eredményjelzőn, ami fél fogamra sem volt elég. Egyebekben a kaput eltaláló lövések száma sem volt lényegesen több. Egy nehézsúlyú Real Madrid érkezett a katalán katlanba, ahol – várakozásom ellenére – nem sikerült felülmúlni az akkortájt kifejezetten gyengén muzsikáló Barcelonát. Összességében mindkét fél részéről a műfaj megcsúfolása volt az az összecsapás. Nemúgy a Drotmund elleni, csoportelsőségért vívott párharc, amelynek kilencven percét végteleníttetném. Az ilyen mérkőzések miatt a világ legkedveltebb sportja a futball. A 2016-os esztendő gyöngyszeme volt, egy igazi unikum.

D. Gergő: Döntők nélkül is egyszerű a válasz. A legjobb meccs magasan a tavaszi el Clásico volt, Zidane első derbije. Emberhátrányban megfordítani a mérkőzést, és a elcsendesíteni a Camp Nou közönségét, nem is kívánhat ennél jobbat egy Real Madrid-szurkoló. Rossz meccs volt egy pár, de általában mégis győztesen hagytuk el a pályát. Az idei két vereség közül a wolfsburgit választanám, mert az egy tökéletes példája volt annak, hogy soha nem szabad lenézni az ellenfelet. Tanulópénz volt, de lehet, ez is kellett a Tizenegyedikhez. A pofon, még épp időben.

N. Viktor: A legrosszabb és egyik legfájóbb emlékemnek az Atlético elleni vereséget mondanám. Nincs annál szörnyűbb érzés, amikor a csapat egy közvetlen vetélytársától szenved el vereséget, főleg akkor, ha az egyben a városi riválisa is. A legszebb győzelemnek a Wolfsburg elleni Bajnokok Ligája visszavágót mondanám. Az első meccsen történt hidegzuhany után csak az igazán elvetemültek bíztak abban, hogy innen még van visszaút. A csapat igen is odaállt, és megmutatta, hogy lehetetlen nem létezik. Minden fejben dől el. Köszönjük, Cris!

Sz. István: Kétség kívül az egyik legjobb mérkőzés az áprilisi El Clásico volt. Idegenben a 85. percben Cristiano találata jelentette a 3 pontot. Felüdülést jelentett, hogy ismét győzedelmeskedni tudtunk az ősi rivális ellen. A legnagyobb csalódás a februári madridi derbi volt, amikor a Santiago Bernabéuban 0-1 arányban elveszítettük a mérkőzést az Atléticóval szemben, fontos 3 pontot hagytunk veszni.

Mándoki Gergő: Ha lehetőségetek lenne igazolni egy általatok választott védőt, egy középpályást és egy támadót, kik lennének azok?

Gy. András: Én most az utánpótlásunkhoz nyúlnék. Védőnek Vallejót hoznám vissza, Nachót nem engedném el. A középpályára Llorentét hívnám vissza kölcsönből, a támadósorba pedig nem nyúlnék bele. A Benzema, Morata, Mariano hármas szerintem remek, viszont utóbbinak több lehetőséget adnék.

Zs. Csaba: A védőposzton nem gondolkodnék sokat, hiszen Jesús Vallejo kiválóan teljesít Frankfurtban, így szezon végén kézenfekvő lenne, ha a Real Madrid hívná, hogy jövőre már az első keretben számítanak rá. A középpálya kényes poszt, hiszen nálunk van a világ legjobb duója, akiket remekül egészít ki Casemiro, ráadásul Kovacic is ott ül a padon, akinek lenyűgöző szezonja van. Éppen ezért egy olyan emberre lenne szükségünk, aki akár a padot is tűrné, aztán amikor szükség van rá, tudna és akarna is élni a lehetőséggel. Így a választásom Marcos Llorentére esne. A támadóhármast egyelőre nem bontanám meg, hiszek abban, hogy Marianóé a jövő. Elképesztő a srác mentalitása és tehetsége is. Ha azonban mindenképp mondanom kellene egy nevet, akkor Griezmannt vagy Suárezt mondanám. Előbbit nem is kell túlmagyarázni: fiatal és rendkívül tehetséges, a világ legjobbjai között van. Utóbbinak pedig bármennyire is elviselhetetlen a magatartása, hiába rettentően ellenszenves játékos, piszok jó támadó, ezt el kell ismerni. Persze, ez csak elméleti síkon végigfuttatott gondolatmenet. Remélem, hogy Mariano lesz a mi nagy „igazolásunk”.

K. Kristóf: Védőnek Bellerínt igazolnám le, persze, ha nem lenne itt nekünk Dani. Imádom a gyors játékosokat, sőt jobban belegondolva szinte csakis a gyors játékosokat szeretem. A középpályán Kova barátomon kívül senki mást nem tudnék elképzelni, bár én Ödegaardot is felhoznám a nagycsapatba. A támadósorba pedig több ötletem is lenne (tudom, csak egyet lehetett mondani). Elsőként ott van Aubameyang, aki szerintem elképesztően jó lenne nálunk. Aztán persze Jesét is visszahoznám, aki a második kedvenc játékosom volt, amíg nálunk játszott. Tudnék még mondani, de nem folytatom inkább a sort.

Ny. Viktor: Irány Dortmund! A védelembe jöhet Guerreiro, hiszen Marcelo után is lesz élet (nem Danilóval, nem Coentraóval), a középpályára Weigl, a támadósorba pedig Ronaldo mögé Dembélé.

É. Csongor: Ha a kölcsönjátékosokat nem számítom (Vallejo, M. Llorente), akkor nem kell sokat gondolkoznom. A védelembe Guerreiro tűnik a legjobb választásnak, de összességében mégis azt mondom, hogy nem igazolnék most oda senkit. Marcelo még sok évig játszhat, a pótlására pedig ott van a Nacho-Danilo-Coentrão hármas. A középpályára viszont már igazolnék valakit, mégpedig Marco Verrattit. Az ő és Marcos érkezése Isco és James távozását jelentené, ha az én kezemben lenne a döntés. A támadóharmadba Dembelét igazolnám. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára ennyire tehetséges fiatalt. Talán Ronaldo volt.

V. Alex: A védelemmel kapcsolatban abban a lélegzetelállítóan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy klubunkban tudhatjuk a világ legjobb bal-, jobb- és három középső védőjét is, ötük közül pedig ráadásul a 33 éves Pepe idős csak. Ez azt jelenti, hogy ez a csapatrész idén nyáron is csak simításokat, kiegészítéseket igényel, mint ahogy legutóbb Danilo leigazolása. (Igaz, az nem úgy sült el, na, mindegy…) Például itt van mindjárt a Pepe-kérdés: a világon semmi ok arra, hogy ne hosszabbítsák meg a nyáron lejáró szerződését, mikor ő maga is maradni szeretne. Egy dolog az, hogy Varane sokadik próbálkozásra most talán végleg maga mögé utasította őt Zidane sorrendjében, de még mindig a legbiztosabb pont, a legkiegyensúlyozottabb teljesítménnyel, és az elképesztő gyorsasága se sokat kopott még mindig. Komoly hasznára lesz még a csapatnak. Így hát én őt mondanám, Pepét, mint legjobb "védőigazolás", de ha mindenképp útilaput kívánnak kötni a talpára, hát érkezzen vissza Vallejo Frankfurtból, és tanulja meg a szakmát a legnagyobbaktól, mert afelől is nyugodt lennék, ha Nacho lépne elő első számú alternatívaként Ramos és Varane mögött. Viszont ha Coentrão továbbra sem lesz egészséges, csak félévente egyszer, muszáj lesz igazolni valakit Marcelo mögé. Ez esetben sok mindenki szóba jöhet, az én választottam talán a leverkuseni Wendell volna: megbízható, szerényen és keményen dolgozó srác, aki kifogyhatatlan energiával játssza be a teljes baloldalt, és úgy tudom, az ára sem az egeket verdesi. Közben jutott csak eszembe, nemrég nyilatkozta, hogy gyalog is örömmel elmenne Madridig, ha a Real hívná. Még egy variációt el tudok képzelni: mivel Danilo furcsa mód kényszerbalhátvédként mindig teljesen jól muzsikált, látványosan kevesebb otromba hibával, mint a túloldalon, felőlem számíthatna ő is Marcelo cseréjének, Carvajalt pedig a Málagában kölcsönszereplő Diego Llorentével tehermentesíthetnék, aki valami parádés teljesítményeket hoz le, ráadásul Nachóhoz hasonlóan a védelem minden pontján bevethető, de elsősorban jobbhátvéd. A középpálya már egy kényesebb kérdés. Casemiro a tavaly őszi Clásico óta alapember, amivel mondjuk szerencséje van, mert egyéb kifejezetten labdaszerző stílusú középpályás nincs is a keretben. Jó volna egy legalább olyan képességű játékost hozni oda, mint amilyen ő, hisz rendben van, hogy csak vele működik igazán a gépezet, a stílusa miatt, de így nem is derült még ki, hogy pontosan hová tartozik ő, ha a világélvonalát vizsgáljuk a posztján szereplőknek. Szerintem most ott van szükség egy olyasfajta frissítésre, hogy érkezzék egy klasszis, és dőljön el, melyikük a jobb. Tavaly nyáron mindehhez Kanté lett volna a csúcs, most az emberem viszont Verratti lenne, aki ugyan Emery kezei alatt még föntebb és szabadabban játszik idén, de világéletében a védelem előtt szeretett és tudott igazán figyelemre méltó játékot mutatni. A támadósort is frissíteni kell. A variációs lehetőségek szaporítása érdekében például rengeteget nyernénk azzal, ha a kizárólag a góllövést kitűző Ronaldo pozíciójára, azaz a balszélre lenne egy olyan játékosunk, aki igazán gyors, mozgékony, végzetesen cselező, és ezzel képes sakkban tartani egy teljes védelmet, merthogy CR ezt már nem tudja, ő nem fog mélyebbre lépni és kimozgatni egyetlen védőt sem, nem fog már lendületből megverni 2-3 embert, őt most már ki kell szolgálni, igaz, olyankor beakad 3-4 gól, na de gondolkozzunk már felnőttebbül. Van is két nagyszerű nevem a feladatra, Alexis Sánchez vagy Carrasco. A baj csak annyi, hogy előbbi galaktikus típusú igazolás volna 28 évesen, márpedig nincs ember a Földön, akinek a kezdőtagság garantált volna Ronaldo és Bale mellett, hármójuk közül csak kettő játszhat, tekintve, hogy sajnos csak két szél van, Ronaldo pedig ódzkodva játszik középcsatárt, látványosan nem kedveli a dolgot, amikor egy-kétszer kényszerből odakerül, egyszerűen nem azokat a mozgásokat végzi, amik ott szükségesek, nem hajlandó háttal játszani a kapunak. Carrasco csak 23 éves, de pechünkre a Matracnál varázsol, onnan pedig aztán rángasson át az ember valakit habfehérbe… Igaz, nagy esélye van annak, hogy a belga inkább az a "zsoldos" típus (még), magyarán nem kötődik oda különösebben, és saját maga nem látja semmi akadályát, hogy a BL-címvédőhöz tegye át székhelyét. Van viszont egy valószínűleg még gyümölcsözőbb megoldás: Paulo Dybala megkaparintása, aki a jövő meghatározó csillaga lesz, amennyiben jól alakulnak a dolgai. Róla egy évvel ezelőtt szubjektív cikkben emlékeztem meg, amelyben azt vesézgettem, miért rá van szüksége a Real Madridnak. Nem véletlen azonban, hogy itt először nem az ő nevét dobtam be – ennek egyetlen oka van: az ő érkezése feltétlenül némi szerkezeti átszabást igényelne, mivel a 4-3-3-ban sehol nincs helye (akárcsak Jamesnek). Kifejezetten a szélen ugyanis nem meggyőző, legtöbb erénye elvész, ez az argentin válogatottban is bebizonyosodik. Neki szabadnak kell lennie, mint a Juventusban, ahol 5 középpályás és egy befejező mögött játszhat. A jelenlegi Real Madridban Benzema pozíciója és feladata áll hozzá a legközelebb, hisz a francia sem kimondott középcsatárt játszik, szinte inkább irányítót, rengeteget lép vissza (ha jó napja van), ügyesen mozgatja a szálakat. Ugyanakkor a betömörülő ellenfelekkel szemben abszolút utolsó emberként a középső védőkkel harcol a labda megtartásáért és megjátszásáért, nagy részt háttal a kapunak, no, ez nem Dybala asztala. Ha a Ronaldo-Bale páros egymás között elosztva magára vállalná ezt a feladatot, miközben a széleken is megteremtenék a helyet, működhetne a dolog Dybalával a hátuk mögött, ennek a rendszernek a kidolgozása viszont Zidane-t terhelné. Vagy élete legkellemesebb gondja lenne, és szenzációs dolgok sülnének ki belőle.

M. László: A saját fiataljainkon kívül nem is gondolkodom másokban. Amennyiben kizárjuk az utánpótlás-játékosokat, a jelenleg kölcsönben játszókat, akkor védőnek Bellerínt igazolnám le, esetleg Alabát, ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy olykor hajmeresztő hibáik ellenére is, a Real Madrid rendelkezik a legjobb védőjátékosokkal. A középpályára a tapasztalt, technikás, kreatív olasz Marco Verrattit szerződtetném, míg a csatársorba Griezmannt vagy Lewandowskit. Hangsúlyozom azonban, hogy a bizalmam töretlen a fiatalokban, így Vallejo, Marcos Llorente, Ödegaard, Mayoral és Mariano nálam biztos kerettagok lennének.

D. Gergő: Szerencsére nagyon rendben van a csapat, a keret, így nem is igazán érzem azt, hogy igazolni kellene. Minden posztra minőségi emberek ülnek még a padon is, sok a spanyol és a saját nevelésű játékos, a csapat pedig fiatal. De mindig lehet javítgatni, és az idő is halad, ezért én visszahoznám Vallejót Frankfurtból, ami valószínűleg nyáron meg is fog történni, és szépen beépíteném Pepe helyére. Elképesztően erős védelmünk lesz a következő évekre. A középpályán is inkább az utánpótláshoz nyúlnék, méghozzá Marcos Llorentéhez. A támadósor is rendben van, főleg, ha Mariano továbbra is ilyen lendületes lesz, és több lehetőséget kap. Viszont egy játékost bármikor szívesen látnék ott elöl, ő pedig Griezmann, szerintem nem kell megmagyarázni, hogy miért.

N. Viktor: Vallejo és Llorente tökéletes utánpótlásnak ígérkezik a jövőt illetőleg, bár nekik kell még egy kis idő, amíg megszerzik a kellő rutint, és kiforrott játékosok lesznek. Ha választanom kellene egy másik csapatból, Alaba lenne az, akit beraknék a védelembe. A középpályás sorban rengeteg klasszisunk van, legtöbbjük így sem jut elegendő játékperchez. Zidane próbál szépen mindenkit beépíteni a csapatba, Casemiro, Kovacic is egyre több szerepet kap. Sajnos ennek James issza meg a levét. Ha mindenki egészséges, szerintem nincs szükség új emberre. A csatársorba egyetlenegy vérbeli befejező csatárt hiányolok, mégpedig Agüero személyében.

Sz. István: A védelembe mindenképp Vallejót hoznám vissza. Bár Nachónak több lehetőséget adnék Varane mellett, mert rászolgált a teljesítményével. A középpálya így is rendkívül erős, a későbbiekben ott is egy fiatal játékosnak, Marcos Llorentének szavaznék bizalmat. A csatársorban van már egy ékességünk, Mariano személyében, őt favorizálnám a későbbiekben azon a poszton, minden tudása megvan ahhoz, hogy egykor majd a kezdőben találja magát.

Kiss Márk: Mit gondoltok, ki lesz Ronaldo után az, aki a hátán viszi majd a csapatot? Tudná valaki a jelenlegiek közül majd pótolni, vagy egy nagy űr maradna abban a pozícióban?

Gy. András: Én Bale-ben látom ezt. A walesi válogatottban bizonyítja, hogy vezéregyéniségnek sem utolsó. Csak kerüljék el a sérülések! Viszont ha Ronaldo tényleg még hosszú évekig akar a klubnál lenni, akkor lehet, hogy aki az utódja lesz, még nem is játszik a csapatban.

Zs. Csaba: Bárki is lesz az utódja, azt nem várhatjuk el, hogy a portugáléhoz hasonló számokat produkáljon. Bale alkalmas lehet erre, de kérdés, hogy Ronaldo meddig folytatja Madridban, illetve meddig folytatja ezen a szinten. A walesi is 27 esztendős már, így ha a portugálban még több év van, akkor elképzelhető, hogy az utódja csak ezután érkezik majd.

K. Kristóf: Ha posztra nézzük, egyértelmű, hogy Bale. Viszont nem tudom visszafogni magamat, már úgyis lebuktam, hogy Kovacic-rajongó vagyok, el kell árulnom, én őt látom a jövő legjobb játékosaként, így a Madrid motorjaként is. Minden megvan benne, ami legendává teheti. Remélem, ő lesz az, aki a hátán viszi majd a Madridot mondjuk 8-9 év múlva.

Ny. Viktor: Nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen játékosunk. Mert az azt jelentené, hogy a kívülálló szemlélő számára sem tűnne a Real Madrid egyemberesnek, hanem egy kiváló játékosokkal teli csapatként, csapatmunkával jönnének a győzelmek, ahol mindegy lenne, hogy ki lövi a gólt.

É. Csongor: Azt, amit Ronaldo adott a csapatnak az elmúlt szezonokban, egyénileg senki sem tudja pótolni. Az általa hagyott űrt csapatszinten kell pótolni, ez számomra egyértelmű. Ronaldo kiválásával a csapat legnagyobb egyénisége Bale lehetne. Tavasszal már bizonyította, hogy képes rá.

V. Alex: Ez már csak a tervek szerint is Bale lenne, akit, nem véletlenül, az érkezése óta Ronaldo képére formálnak. El kellett telnie több mint két évnek, mire a walesi meggyőzött róla, hogy képes is erre, de akkor meg az eddig is gyakori sérülései kezdtek idegbajba kergetni. Sajnos ez így az életbe' nem fog működni, hogy akárhányszor eléri a szintjét, jön egy többhetes izomsérülés. A mostani garnitúrából másnak erre nem sok esélye van, egyszerűen azért, mert nem játszik olyan poszton, vagy a karaktere szab neki némi korlátot, hogy kizökkenthetetlen, állandó nyerőember legyen (Benzema). James tudná még ezt, mint ahogyan életem válogatottját, Kolumbiát is messzire vezette a 2014-es vb-n, csak nem ebben az állapotában, és nem ebben a játékrendszerben. Ehhez bizony igazolni kell. Bár, ha belegondolok, a hátán mindenki éppen ugyanannyit vigyen a csapatból, legfeljebb egy kiemelkedő egyéniségre van szükségünk, aki nem mellesleg akár Ramos is lehetne Ronaldo hiányában.

M. László: Értem a kérdést, de azért lenne egy megjegyzésem. Ronaldo kétség nélkül sok gólt lőtt az elmúlt években, számtalan trófea elhódításából vette ki a részét, s a csapaton belüli kitüntetett pozícióját is elsősorban tehetségének köszönheti, ugyanakkor minden gólzsák teljesítménye az őt körülvevő iparosok képességeitől, alázatától függ. A luzitán esetében sincs ez másképp, azaz egyáltalán nem gondolom, hogy a hátán cipelte volna a Real Madridot. Azt azonban elismerem, hogy visszavonulását, vagy távozását követően hatalmas űrt hagy majd maga után, amelynek betöltésére egyetlen játékos nem lesz elegendő. És ez így is van rendjén. Ronaldo jelenlegi szerepének betöltésére alkalmasnak látszik Bale és Morata is, ugyanakkor tartom magam ahhoz az álláspontomhoz, hogy a vezér a középpályáról, de nagyobb valószínűséggel a védelemből fog kikerülni. Akikben látok potenciált: Varane, Carvajal és Vázquez.

D. Gergő: Lehet, Ronaldo után nem is kellene egy ilyen vezér, hanem végre csapatként lehetnének eredményesek az egyének. De ez valószínűleg nem fog bekövetkezni, és ha a sérülések is elkerülik, akkor én Bale-ben látom a következő vezért, láthattuk, hogy a válogatottban ez a szerep is fekszik neki.

N. Viktor: Ronaldo esetleges távozása biztos mélyen fogja érinteni a csapatot, de az élet nem fog megállni egy percre sem. Szezononként 50-60 gólnak inthetünk búcsút, ha végleg szögre akasztja majd a csukáját. Az utána keletkezett űrt nem lesz egyszerű betölteni, lehet, hogy nem is egy embernek kell majd. Most alapjaiban rá épül a játékunk, de a távozása után ez biztos változni fog. Akiben potenciált látok a pótlására, az Bale lehet.

Sz. István: Egyelőre nem látom azt, hogy ki lenne alkalmas erre a feladatra a keretben. Bale-t tudnám elképzelni ebben a szerepkörben, de ehhez kevesebbet kéne sérültnek lennie. Szerintem egy ideig kisebb űr marad majd Cristiano után.

Tóth Bence: Meddig garantált ez a siker, tekintettel Ramos, Pepe és a hasonló korú játékosok lassacskán bekövetkező öregedésére?

Gy. András: Véleményem szerint a siker garantált. Most egy újabb olyan korszak következik, amikor az utánpótlásunkra támaszkodhatunk, hiszen tényleg kiváló játékosok kerülnek ki a La Fábricából. Illetve a klub az elmúlt években ténylegesen változtatott az eddigi gyakorlatán, és komolyabb bajnokságokba küldte tapasztalni a fiataljait. Az első komoly siker Carvajal volt, de Morata is sokat fejlődött Olaszországban. Most Vallejo, Llorente, Mayoral következhet. Az anyagi források pedig vélhetően meglesznek ahhoz, hogy a hiányposztokat megfelelő minőségű játékosokkal töltsük fel.

Zs. Csaba: Ha a jövőre gondolok, nem aggódom, hiszen több tehetséges játékosunk edződik jelenleg is komoly bajnokságokban, akik csak a Real Madrid hívószavára várnak. Korábban is voltak nagy nevek a csapatban, voltak legendák, akik visszavonultak, távoztak, mégis sikerült megfelelő utódra találni. Fontos azonban, hogy az igazolások terén a tavaly nyáron megkezdett úton haladjunk tovább.

K. Kristóf: Szerintem van itt utánpótlás bőven. Nem kell aggódni, a Real Madrid eddig is a legnagyobb klub volt, és ezután is az lesz. Minden játékos titkos vágyálma, hogy itt játszhasson, ezért mindig lesz utánpótlás. Szerintem nem kérdés, hogy amíg létezni fog az univerzum, a „Királyi Gárdában” a legjobbak fogják rúgni a bőrt.

Ny. Viktor: Jönnek a fiatalabbak! Sosem volt ez másképp, volt egy Roberto Carlosunk, lett egy Marcelónk, Hierro után is jött egy Ramos, Casillas után is volt élet Navasszal, és így tovább. Focisták jönnek, focisták mennek, a klub örök. Biztos lesznek nagyobb sikerek, nehezebb időszakok, ahogy a világ bármely más pontján. De fel fognak bukkanni a Real Madridnál a jövőben is zsenik, csiszolatlan gyémántok, és hasznos kiegészítő emberek egyaránt.

É. Csongor: Ha okosan történik a játékosmenedzselés és a csapatépítés, akkor „bármeddig”. Az utánpótlásban elképesztően tehetséges játékosaink vannak. Jesús Vallejo, Marcos Llorente, Mariano kezdőcsapat szintű játékosokká fognak válni, így hosszú ideig szolgálhatják majd a klubot. És akkor ott van még Asensio, Mayoral, Burgui, Diego Llorente, Tejero, Achraf, Sergio Díaz. A kiöregedő játékosaink helyére mind van utánpótlás már most, néhány jó – akár galaktikus – igazolással pedig tovább tetézhetjük a javakat. Zidane is folyamatosan fejlődik, és biztos vagyok benne, hogy 2-3 év múlva már más, de jobb edző lesz, mint jelenleg. Pedig most sem akármilyen.

V. Alex: Ettől speciel nem kell tartani, mert Pérez és a klubvezetés néhány éve nagyon komolyan rajta van a témán, ennek köszönhető Ødegaard, Asensio, Vallejo, Valverde és Sergio Díaz leigazolása, akik mind az első csapatba való beépítés tervével érkeztek, és ennek köszönhető az ominózus FIFA-eltiltás is. Az utánpótlásból érkezők nagy része legalább egy nyári torna erejéig lehetőséget kap a nagyoknál. A játékosfigyelés kiemelten van jelen Dél-Amerika csaknem összes országában, így jöhetett szóba a klubnál az utóbbi időben egyre több tizenéves latin tehetség neve. És ez csak a jövőbe tekintés, azt se feledjük, hogy a mindenkori Real Madrid nem engedi meg magának, hogy ne a világ legjobb játékosaival rendelkezzen. E téma felől nyugodtak lehetünk.

M. László: Nem sok olyan klub létezik, amely képes a konstans jó teljesítményre, s főképpen az eredményességre. Leszámítva a Real Madridot. Az együttes törtnetét bármely perspektívából, történelmi távlatból is szemléljük, láthatjuk a címeket, a lehengerlő győzelmeket, a futball legendáit, a klub kétségbevonhatatlan nagyságát. A Real Madrid nem tíz, nem húsz és nem is ötven éve számít a spanyol bajnokság vagy az európai kupasorozatok elsőszámú esélyesének, hanem 115 éve. Legyen szó utánpótlásról vagy más nemzetek kiemelkedő labdarúgóiról, a klubnak nem volt miért aggódnia. Épp ezért én sem aggódom. A sikeres jövő garantált.

D. Gergő: Látható, hogy a klubnál egy ideje a jövőre figyelnek, ideje volt már elindulni ezen az úton. Carvajal, Varane, Vallejo, Llorente, Mariano, Morata, Isco, James, Ödegaard, és még sorolhatnám. Mindannyian fiatalok, tehetségek, és sokáig megoldást jelentenek. Végre elkezdődött egy folytonosság, ami remélhetőleg Zidane-t is érinti majd. És ha esetleg egy-két idősebb játékos lassan háttérbe szorulna, nem hinném, hogy probléma lenne, biztosítva van az utánpótlás.

N. Viktor: Mindenképpen jót tett a csapategységnek, hogy a nyáron nem igazoltunk milliókért világsztárokat, hanem az utánpótlásban kerestük a megoldást. Lehet, hogy ez kezdetben nem olyan látványos a sikerek tekintetében, de a jövőben ez mindenféleképpen jövedelmezőbb lehet. Ha sikerül beépítenie Zidane-nak ezeket az ifjakat a csapatba, garantált a győzelem. A klub eddig is sikeres volt, és ezek után is az lesz.

Sz. István: Szerintem a siker továbbra is garantált. Egyrészt úgy tűnik, a fiatal játékosaink jó munkát végeznek az utánpótlásban, egyre többen kerülnek fel az első csapathoz. Egyre több a tehetséges, ígéretes futballista, akik kölcsönszerződve mutatják meg rátermettségüket és tudásukat. Másrészt továbbra is az egyik leggazdagabb klub a Real Madrid a világon. Ha Florentino Pérez továbbra is sikereket akar elérni, és mégsem támaszkodna az utánpótlásra, akkor minden követ megmozgat majd azért, hogy olyan játékosokat igazoljon, akik tovább viszik a klubot a siker útján.