Cristiano Ronaldo keserédes születésnapja
Miután 10 perccel a mérkőzés vége előtt lecserélték a szombati Levante elleni döntetlen alkalmával, a szélső láthatóan frusztrált volt a csere miatt. 25 éves kora, tehát 2010 óta nem szerzett ilyen kevés gólt a bajnokságban.
Az egyetlen dolog, ami megmentheti Ronaldo szezonját, egy karakteres feltámadás lenne a Bajnokok Ligájában.
2010: 25 évesen is folytatja a góllövést
Ronaldo elveszítette csapatával a születésnapjához legközelebb eső mérkőzést a 2009/10-es idényben az Espanyollal szemben, egy korábbi mérkőzésen a Málaga ellen kiállították, és a szezonját tovább nehezítette egy sérülés miatti két hónapos kihagyás. A gyengébb statisztika ellenére a születésnapját követően tulajdonképpen meccsenként egy gólt átlagolt, egész pontosan 15 találatot szerzett 16 mérkőzésen.
2011: 34 gól a 26. életévében
Egy nappal 26. születésnapját követően Ronaldo duplázott a Real Sociedad ellen. Érdekesség, hogy a fehérek következő ellenfele ezúttal is a baszk együttes lesz. Első spanyol gólkirályi címe elhódításának évében 34 góllal kezdett 35 mérkőzésen, és a szezont végül 41 hálózörgetéssel fejezte be a bajnokságban. Sajnos ez csapatszinten nem párosult hasonló eredményekkel, miután a Barcelona megnyerte a bajnokságot, és kiütötte a Realt a Bajnokok Ligájából.
2012: Mesterhármassal ünnepli 27. születésnapját
A lisszaboni Sporting egykori akadémistája 27 éves korára már öt mesterhármast jegyzett. A hatodik az évfordulót követő első mérkőzésen jött össze a Levante ellen. A szezonnak ezen szakaszáig 33 mérkőzésen 31 találatig jutott, ebből huszonnégyet szerzett a La Ligában. Az idény végén a Real Madrid bajnok lett, Ronaldo pedig 46 gólnál állt meg, de a Bayern München megállította a csapatot a Bajnokok Ligája elődöntőjében.
2013: 28 évesen ismét mesterhármassal ünnepel
Ronaldo februári születésnapja elérkezésékor – folyamatosan témát szolgáltatva – 33 gólos volt 34 mérkőzésen minden sorozatot figyelembe véve. Mesterhármassal köszöntötte magát február 9-én a Sevilla ellenében, azonban a gránátvörös-kékek visszahódították a bajnoki címet a La Ligában, a Real Madrid pedig 15 ponttal végzett mögöttük.
2014: Ronaldo átlépi a meccs/gól átlagot
Úgy tűnt, az idő múlásával Ronaldo egyre csak erősebbé vált. Születésnapjáig 31 mérkőzésen 32-szer talált a kapuba, az idény végén pedig Lisszabonban nyerték meg a Bajnokok Ligáját.
2015: A 30. életév még több gólt hoz
A jelentőségteljes évforduló elérkezéséig a portugál 28 gólt termelt, a szezont végül 48-cal fejezte be. Bár nyert kisebb címeket, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában nem sikerült a csúcsra érnie.
2016: Csúcspont 31 évesen
A 31. betöltésekor 29 meccsen szerzett 30 gól szerepelt a játékos statisztikáiban. Különösen a Bajnokok Ligájában vitt véghez szenzációs dolgokat, melynek csoportkörében 11 gólig jutott, majd a döntő büntetőpárbajában is betalált. Övé volt az utolsó tizenegyes a sorozatban, melynek végén ismét a magasba emelhette a Bajnokok Ligája serlegét.
2017: Csökkenő számok 32 évesen
A 2016/17-es szezonban a szélső „mindössze” 20 gólig jutott a születésnapja előtt lejátszott 25 meccsén, ugyanis Zinédine Zidane megkísérelte jobban menedzselni a játékperceit. A szezon véghajrájában aztán elképesztő formába lendült a portugál, az utolsó 5 meccsen 10 gólt szerezve.
2018: Messze a legjobbjától a 33. betöltésekor
27 meccsen szerzett 20 gólja a legrosszabb mérlege a klubnál, ha a szezonnak a születésnapjáig terjedő részét vizsgáljuk. Ronaldo csak a Bajnokok Ligájára tekinthet pozitívan, ahol jelenleg ő vezeti a góllövőlistát.
Neymar lehetséges átigazolása nem csak pénzkérdés a Real Madrid számára
Miután a katariak átvették az irányítását, a párizsi klub nem titkoltan üldözte őt. Szintén fontos megemlíteni, hogy első körben más klubnak nem álltak rendelkezésére az anyagi források a Santos korábbi sztárjának megszerzéséhez.
A 222 millió eurós átigazolási díja, és a becslések szerinti nagyjából 35 millió eurós éves fizetése olyan összegek, amelyek teljes egészében átformálták a piacot. Amikor a 25 éves játékosnak a francia bajnokságban érzékelhető boldogtalanságáról esik szó, váltás esetén a legvalószínűbb állomásnak a Real Madrid tűnik. A realitás azonban azt mutatja, hogy a fehérek mindig elkerülik a bonyolult tárgyalásokat egy bonyolult játékosról, de készek megállapodást kötni, ha egy számukra megfelelő üzlet tűnik fel a horizonton.
Neymar körének üzenetei célba értek a spanyol fővárosban, melyek részletezik a Barcelona korábbi játékosának boldogtalanságát, amellyel jelenleg együtt kell élnie.
Múlt hét szerda óta ez csak fokozódott, amikor is Neymart a saját szurkolói fütyülték ki annak ellenére, hogy négy gólt szerzett egy mérkőzésen, ám nem volt hajlandó átengedni annak a tizenegyesnek az elvégzését Edinson Cavani számára, amelynek értékesítésével az uruguayi játékos válhatott volna a klub történetének legjobb góllövőjévé.
Egyesek szerint a futballista vissza szeretne térni Spanyolországba, ugyanis vágyik a La Liga által nyújtott kihívásokra. Amíg azonban ez megvalósul, addig is olyan szinten teljesít a pályán, amely jelen pillanatban jócskán felülmúlja Cristiano Ronaldóét, és talán még Lionel Messiét is.
Ronaldo mindig is a vágyakozás tárgyát képezte Nasser al-Khelaifi, a Paris Saint-Germain elnöke számára, bár a valóság az, hogy a klubot a katari állam birtokolja egy befektetési csoporton keresztül, így ők finanszírozták a Neymar-üzletet is.
Az üzletnek a jövőben hatásai lesznek a klub pénzügyi terveire is, és az UEFA kész arra, hogy megvizsgálja az egyesület működését, figyelemmel a pénzügyi fair play előírásainak teljesülésére.
Florentino Perez korábban két alkalommal is megpróbálkozott Neymar leigazolásával, azonban tisztában van vele, hogy a harmadik kísérlet hihetetlen mértékű ellenállásba fog ütközni egy olyan pénzügyi szuperhatalom részéről, amely miatt részben korábban sem foglalkoztatta a gondolat, hogy ellenszegüljön a francia klubnak.
Valdebebasban van egy csoport, akik figyelmeztetik az elnököt, hogy tartózkodjon attól, hogy egyáltalán szóba kerüljön a neve egy ilyen ügylet kapcsán. Ők azt kérik, hogy hátráljon ki egy olyan történetből, amelynek lehet, hogy nem happy end lenne a vége.
Madridban nagyfokú bizalmatlanság áll fenn a támadó édesapjával szemben, aki egyben a játékos ügynöke is, és aki folyamatosan azt juttatja kifejezésre, hogy a Bajnokok Ligája jelenlegi címvédőjének gyorsan kell cselekednie. Van egy másik tábor is a Real Madridon belül, melynek tagjai támogatják a transzfer megvalósulását. Ők arra kérik Perezt, hogy tegyen meg mindent egy ilyen kaliberű sztár leigazolása érdekében, különösen, hogy a klubnak nagyjából 200 millió euró áll rendelkezésére, melyet elkölthet játékosvásárlásra.
Neymar érkezésének számtalan előnye lenne a pályán mutatott képességein túlmenően is, marketingszempontból talán ő a legeladhatóbb sportoló Európában. Ezen kívül többre is képes lenne, mint pusztán a staféta átvétele, abban az esetben, ha Ronaldo számára engedélyeznék az állítólagos kívánsága szerinti távozását a spanyol fővárosból.
A PSG mindezek ellenére próbálja védelmezni első számú sztárját, nem szeretik, ha a neve átigazolással kapcsolatos találgatásokban jelenik meg a médiában.
Úgy tekintenek rá, mint a klub arcára 2018-ban, jelenléte majdhogynem törvényesíti őket Európa elitklubjai között, és ebből az okból kifolyólag elképesztő mértékben ellene vannak a párizsi jövőjét megkérdőjelező találgatások bármilyen formájának.
Vörös riasztás a Real Madridnál
Zinédine Zidane próbált ugyan rámutatni csapata szezonbeli gyenge teljesítményének okára, de a Celta Vigo elleni csalódást keltő eredmény után a Real Madridnál vörös riasztás lépett életbe. A francia edző hosszú ideig a kapu előtti könyörtelenség hiányát jelölte meg a vesszőfutás elsődleges okaként, azonban, miután ismét hoppon maradtak a Balaídosban, felismerte, hogy itt sokkal többről van szó, mint pusztán a támadóharmadban mutatott határozatlanság.
„Meg kell találnom a probléma forrását” – nyilatkozta a szakvezető.
Számos tényező vizsgálata szükséges annak magyarázatához, hogy a fehérek miért követik 16 pontos lemaradással a Barcelonát a spanyol bajnokságban.
A pálya egész területén instabil védekezés jellemző a csapatra, legyen szó a középpályások szűrő tevékenységének, illetve a csatárok letámadásának hiányáról; vagy akár a hátsó négyesről. Csapatszinten nem sikerül megállítani a lejtmenetet, amely helyzetet csak súlyosbította az El Clásico alkalmával elszenvedett vereség.
A hétvégén a Celta Vigo az összes lendületből vezetett támadásából tiszta gólhelyzetet tudott kialakítani, a Real egyszerűen nem tudott mit kezdeni a kontratámadásaikkal – az elmúlt két bajnoki mérkőzésen öt gólt kapott a csapat, amely mindent elmond a védekezésbeli problémákról.
Ráadásul a meccsek lezárására is képtelen a csapat.
Gareth Bale
Miután Gareth Bale duplája vezetéshez juttatta a csapatot a Celta ellen, csak a játék kontrollálására kellett volna törekedni, az ellenfelet féken tartani, és bebiztosítani a három pontot. Az együttes erre nem volt képes, és kis híján elveszítette a mérkőzést. A második félidőben teljesen nyilvánvalóvá vált a játékosok gyenge fizikális állapota, amelyet Zidane aztán cáfolt.
Nem is olyan régen, a Real Madrid számíthatott egy olyan, meglepetésnek számító tényezőre, amivel lerombolta az ellenfelek védelmét – nem a Benzema, Bale és Cristiano Ronaldo által alkotott BBC-re, nem is a középpályásokra, vagy a pontrúgásoknál előrehúzódó belső védőkre gondolunk; hanem a két szélső védőre, Dani Carvajalra és Marcelóra.
Ebben a szezonban erről a faktorról nem beszélhetünk, igaz Carvajal egy időre kiesett egy betegség miatt, Marcelo pedig mindeközben siralmas produkciókkal rukkolt elő. A már megszokott védekezésbeli hiányosságain túl, a brazil balhátvéd az előrejátékban sem tudott hozzátenni a csapat teljesítményéhez.
Cristiano Ronaldo
Eközben Ronaldo statisztikái önmagukért beszélnek: 13 mérkőzés, 1156 pályán töltött perc, és mindössze négy gól.
Nyoma sincs annak a csatárnak, aki meccsenként egy gólt átlagol, annak a játékosnak, aki önmagában a jelenlétével terrorizálja a védelmeket, vagy annak az embernek, aki által képviselt minőség eldönt egy mérkőzést akkor is, ha a Real épp nincs csúcsformában.
Nehéz összeszámolni, ebben az idényben hány pont úszott el a láthatatlan játéka következtében, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tavaly a szezon ezen szakaszában már 12 gólnál járt 13 mérkőzés után, úgy, hogy akkor sem ő volt a legjobb a La Ligában.
Nem segíti a portugált az sem, hogy nem érkezik meg a segítség sem Benzema, sem valaki más részéről a probléma megoldására – 17 mérkőzés után nincs ötgólos játékosa a csapatnak.
Középpálya
Rátérve a középpályára, egészen a legutóbbi időszakig senki sem vonta volna kétségbe, hogy a Casemiro, Toni Kroos, és Luka Modrić alkotta trió a legkomplettebb Európában.
Két esztendő, nyolc trófea és két Bajnokok Ligája-győzelem után mindannyian jócskán elmaradnak a legjobbjuktól, nem tudják a mérkőzéseket a kontrollálni, vagy megállítani az ellenfelek előretöréseit. Ez a középpálya a felemelkedés kulcsa lehet, ha a játékosok visszatalálnak a legjobb formájukhoz.
Az elmúlt idényben a kispad és Zinédine Zidane taktikája jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szakvezető számos mérkőzés képét tudta átformálni a találkozók kései szakaszában végrehajtott taktikai változtatásokkal, illetve Álvaro Morata és James Rodríguez sokszor jelentkezett fontos gólokkal.
Jelenleg azonban ott tartunk, hogy mind az említett két játékos, mind a kevésbé, de összességében még mindig jelentős szereplők, mint Pepe, Danilo és Mariano eligazoltak. Távozásuk arra késztette még Ronaldót is, hogy beismerje, ez a keret gyengébb a tavalyinál.
A számok bizonyosan alátámasztják ezt a kijelentést.
Egyéb okok
Azon kívül, hogy kevés alkalommal fordult elő, hogy Zidane változtatásai pozitív hatással voltak a mérkőzésre, úgy tűnik, a döntések meghozatala is hosszabb időt vesz igénybe, és ez különösen nyilvánvaló volt a Celta ellen.
A Real és Barcelona közötti óriási távolság azt jelenti, hogy a Madridnak más célokat kell kitűznie – a bajnoki cím még a legoptimistább szurkolók számára is irreálisnak tűnik, de a csapat nem dobhatja be a törölközőt, ezzel ugyanis kockáztatnák a kvalifikációt a Bajnokok Ligájába. Jelenleg a fehérek a negyedik helyen állnak, 16 ponttal lemaradva a Barcelona, 7 ponttal az Atlético Madrid, és 5 ponttal a Valencia mögött.
Az ötödik helyre történő visszaesés katasztrófával érne fel, de a klubot egyelőre szerencsére megmenti az üldözők, a Sevilla és a Villarreal kiegyensúlyozatlansága.
Marcelo: Nem mindig tudjuk megvalósítani a céljainkat
Marcelo
Értékelés: „Az eredmény nem a hozzáállásunkon múlt. Sokat futva és keményen küzdve kezdtük a mérkőzést, de a labdarúgás már csak ilyen. Minden tőlünk telhetőt megteszünk az előrelépés érdekében, próbálunk jó futballt játszani és gólokat szerezni, de ez nem mindig sikerül. Tovább kell dolgoznunk, hogy elkerüljünk ebből a számunkra kényelmetlen pozícióból. Nehéz, mert minél több meccsen veszítünk pontokat, annál inkább nő a nyomás, de dolgoznunk, futnunk, harcolnunk kell, hogy ismét számoljanak velünk. A fejlődést szem előtt tartva kell lejátszanunk a következő meccset, és mindent ki kell adnunk magunkból a győzelem érdekében.”
„A Real Madrid nincs hozzászokva ahhoz a pozícióhoz, amelyben jelenleg vagyunk. Ha meg akarjuk nyerni a Bajnokok Ligáját, a kupát, és a bajnokságot is, minden meccsen jól kell teljesítenünk. Motiváltan kell kifutnunk a pályára, nem könnyű a helyzet, de mindent meg fogunk tenni a győzelem érdekében.”
Casemiro
A mérkőzés: „Ez egy igazán nagy tempójú, kemény mérkőzés volt. Mindkét csapat jól futballozott. Elszórtunk két pontot, de most folytatnunk kell a kemény munkát, mert tudjuk, még mindig sok van hátra. A bajnoki cím még messzebbre került, és még nehezebb lesz elérnünk. Nagyon jó első félidőt játszottunk, de a másodikban nem tudtunk csapást mérni rájuk a kontratámadásainkkal. Még így is esélyünk nyílt a győzelemre Lucas helyzeténél, de ez a mai nem az a nap volt.”
Mentalitás: „A Real Madridnál soha nem dobjuk be a törölközőt, ha van csapat, amely vissza tud jönni innen, az a Real Madrid. Továbbra is keményen fogunk dolgozni, mert meg tudjuk csinálni, és hiszünk magunkban. Mindannyiunknak jobban kell teljesítenie. Ez nem a kapusunkról vagy valamelyik csatárunkról szól, egyszerűen csapatként nem teljesítünk megfelelően. Együtt nyerünk, együtt veszítünk. A csapatot nem az új igazolások fogják segíteni, hanem az, ha javul a játékunk.”
Achraf
A találkozó értékelése: „Megszerezhettük volna a három pontot, de így is a végsőkig fogunk harcolni. Még mindig nagyon sok van hátra a La Ligából, felemelt fejjel kell továbbhaladnunk. Az ellenfél nagy nyomást helyezett ránk a szurkolói segítségével, és végül egy védekezési hiba következtében betaláltak az utolsó percekben, így pontot tudtak menteni. Minden egyes nap együtt edzünk, és a csapat éppen olyan, mint az elmúlt idényben volt. Az ellenfelek azonban már jobban ismernek bennünket, ez minden egyes mérkőzésünkön szemmel látható.”
Zidane: Nincs meg az önbizalmunk ahhoz, hogy 90 percen keresztül jól teljesítsünk
A mérkőzés: „Nem teljesítettünk jól a második félidőben, nem úgy játszottunk, ahogy az elsőben. Nem játszottunk jól a teljes 90 percen keresztül. Meg kell találnom a probléma forrását, mert én vagyok a felelős ezért. Néha jól futballozunk a teljes játékidőn keresztül, de újabban nem tudjuk ezt fenntartani. Nem úgy játszunk, ahogy kellene. Magabiztosabbaknak kell lennünk a helyzeteinknél. Nincs meg az önbizalmunk ahhoz, hogy 90 percen keresztül jól teljesítsünk.”
„Mélységében kell elemeznünk a teljesítményünket, sok hibát követtünk el. A második félidőben nagyon sok labdát veszítettünk, ami általában nem jellemző ránk. Az alárendeltség is gondot okozott ma. Meg kell próbálnod az ellenfelednek problémákat okozni, de ma az ellenfelünk okozott nekünk problémát. Tartózkodnunk kell az ilyen hibák elkövetésétől, és kiegyensúlyozottabban kell játszanunk. Ennek ellenére egy olyan ellenféllel találtuk magunkat szemben a második félidőben, aki nehézzé tette a dolgokat számunkra.”
Fizikai állapot: „Rendben vagyunk fizikálisan. Amikor futnunk kell, futunk. Az első félidő nagyon jó volt, és a másodikban sem a futással volt a gond. A második góljukhoz sorozatos hibák vezettek. Amíg mi a fejünket lógatjuk, az ellenfelünknek megnő az önbizalma.”
„Még mindig sok van hátra. Nem lehetünk elégedettek, holnap azonban új nap lesz, vissza kell térnünk a munkához, és elkezdenünk a következő mérkőzésekkel foglalkozni. Ez egy hosszú szezon. Ismét el kell végezni a napi rutint, ez a legfontosabb. Nem fogunk kétségbeesni, különösen nem én, aki a csapat vezetéséért felelős.”
Magyarázat a gyenge teljesítményre: „A labdarúgás nem mindig úgy működik, ahogyan azt elképzeled. Vannak olyan időszakok, amikor szenvedsz. Nem arról volt szó, hogy a teljes második félidőben gyengén játszottunk, mert megvoltak a lehetőségeink a gólszerzésre. Azonban voltak ránk nem jellemző hibáink, amelyeket mindenki jól láthatott. Különösen, amikor ki kellett hoznunk a labdát a védőzónából. Ezekre nincs magyarázat. Át kell beszélnünk a dolgokat, és ahogy már elmondtam, kiegyensúlyozottabbá kell válnunk.”
Az elnök az öltözőben: „Bejött az öltözőbe, hogy bátorítást adjon a játékosoknak, ez minden.”
Új igazolások: „Jelen pillanatban nem kívánok senkit sem igazolni. Meglátjuk, mi fog történni január 31-ig, de elmondhatom, hogy elégedett vagyok a kerettel.”
Puskás Ferenc: A halhatatlan tehetség
Manapság a nagyság meghatározására szolgáló paramétereket egyre inkább számszerűsítik. A játékosokat a megnyert trófeák, a lőtt gólok, és a pályára lépések száma alapján ítélik meg. De lehet-e egy ennyire összetett dolgot pusztán számokra korlátozva megítélni? Nem kétséges, hogy az igazi nagyságot a kiemelkedő futballtudás, és egy ennél sokkal megfoghatatlanabb dolog elegyeként lehet meghatározni. Egy valóban meghatározó futballista túlnő a statisztikák egyszerűségén, és kulturális jelentőséget is hordoz, amely túlmutat magán a játékon.
Az 1927-ben született Puskás útja a nagyságig gyötrelmekkel volt tele. A második világháborút követő társadalmi és politikai újjáépítés közepette nőtt fel, később pedig a magyar kommunizmus vezetője, Rákosi Mátyás diktatúrája alatt vált meghatározó játékossá. Pályafutását háború, forradalom és disszidálás is megtörte. Mindezek ellenére az évszázad legjobb góllövőjévé tudott válni, a Budapest Honvéd és a Real Madrid színeiben 533 élvonalbeli mérkőzésen 511 gólt szerezve.
A nemzetközi színtéren a válogatottban 85 mérkőzésen szerzett 84 gólja a mai napig rekordnak számít, amely Pelé, Gerd Müller, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi elé helyezi őt. Eredményei előtti tisztelgésül a FIFA létrehozta a Puskás-díjat, amely egy évente átadásra kerülő elismerés, és amelyet a világ labdarúgásában az adott évben a legszebbnek ítélt gól szerzője kap meg.
Játékosként a magyar futballistát a higgadtság, az erőteljesség és az ösztönösség jellemezte, amelyhez társult a futballtörténelem egyik valaha volt legjobb, rettegett bal lába. Ironikusnak tűnhet, hogy egy önkényuralmi rendszer időszakában ő volt az, aki az egyéni zsenialitást és az életörömöt megtestesítette. Kispest egyszerű világából jőve nőtte ki magát – ahol gyerekkori barátjával, Bozsik Józseffel együtt rúgták a rongylabdát –, és ezek a tulajdonságok meggyőzték a kommunista vezetést arról, hogy remek csapatot kell építeni a „Száguldó Őrnagy” köré.
Ez lett ugyanis Puskás beceneve gyerekkori csapata, a Honvéd (korábban: Kispest) együttesében játszva, amely a magyar hadsereg csapata volt, és amely az 1950-es években öt bajnoki címet nyert, és keresztülgázolt a nemzetközi ellenfeleken is. Az állam központosított irányítása alatt a Honvéd gyakorlatilag egyenlővé vált a válogatottal, mivel az ország legjobb játékosainak többsége csatlakozott Puskáshoz és Bozsikhoz a klubnál. Ez lehetővé tett Sebes Gusztáv szövetségi kapitány számára, hogy kineveljen egy aranygenerációt, melynek jelképévé Puskás vált.
Az Aranycsapat kifejlesztett egy úttörőnek számító, taktikailag rugalmas stílust, amely viharszerűen söpört végig a világon. Ennek meghatározó momentuma volt 1953-ban Anglia ízekre szedése a Wembley stadionban aratott 6-3-as diadal során. Hidegkúti Nándor mesterhármast ért el, de az est fénypontja Puskás nevéhez fűződött, amikor zsenialitását megvillantva egy hanyag visszahúzós csellel megetette az angol csapatkapitányt, Billy Wrightot, majd ballal kilőtte a felső sarkot, az évszázad gólját szerezve. Hat hónappal később Magyarország ismét legyőzte Angliát, ezúttal Budapesten, 7-1 arányban. Puskás ezen a mérkőzésen kétszer volt eredményes.
Balszerencsére a Száguldó Őrnagy soha nem tudta elhódítani a legértékesebb trófeát, ugyanis a „Mágikus Magyarok” 3-2-re elveszítették az NSZK elleni világbajnoki döntőt 1954-ben, amely akkora meglepetés volt, hogy a mérkőzést azóta a „berni csoda” elnevezéssel illetik. A vereségnek forradalmi következményei lettek, mivel a magyarok tömegével tódultak Budapest utcáira, hogy rázúdítsák haragjukat a totalitárius kommunista rendszerre.
1956-ban aztán ténylegesen kitört a forradalom, és Puskás, aki akkor éppen Dél-Amerikában túrázott a Honvéddal, már nem tért vissza. Miután a forradalmat elnyomták, Puskás kirakatemberből kitaszítottá vált a kommunista vezetés szemében. Disszidálás miatt jogfosztottá vált Magyarországon, és a FIFA is eltiltotta, ezért Puskás egy évet parkolópályán töltött, mielőtt a Real Madrid 31 évesen, némi kockázattal leigazolta 1958-ban.
A legendás trió: Gento, Puskás és di Stéfano
Visszatérésének komoly visszhangja volt, amelyet követően Puskás és Alfredo di Stéfano az európai futball egyik leghalálosabb párosát alkották. Nyolc év alatt Puskás (becenevén Pancho) öt egymást követő alkalommal nyerte meg a bajnokságot, és hét gólt szerzett két BEK-döntőben, egyet megnyerve, a másikat pedig elveszítve. Az 1960-as döntőben az Eintracht Frankfurt ellen szerzett mesternégyese máig az európai kupasorozatok egyik legnagyszerűbb teljesítményének minősül, később arra késztetve az akkor fiatal Sir Alex Fergusont – aki maga is a helyszínen látta a mérkőzést –, hogy kijelentse, Puskás megkérdőjelezhetetlenül minden idők egyik legnagyobbja. Pancho Madridban mindörökre halhatatlan marad.
Miután Puskást végre hazaengedték Magyarországra 1981-ben, hírnevét gyorsan helyreállították, és hamarosan a nemzet mítoszává vált. Magyarország labdarúgásának hanyatlása és az aranykorszak óta tartó folyamatos szenvedés csak még inkább fokozta az iránta lévő tiszteletet. Amikor Puskás 2006-ban elhunyt, a magyar országgyűlés megszakította ülését, és emberek tízezrei búcsúztak el tőle a temetésén. Sírhelye a budapesti Szent István Bazilikában található, a nemzeti stadion a Puskás Ferenc Stadion nevet viseli, a futballőrült miniszterelnök, Orbán Viktor pedig a gyerekkori falujának csapatát Puskás Akadémiára keresztelte, amely a Pancho Arénában játssza hazai mérkőzéseit.
Puskás egy, a korszakát meghatározó játékos volt, aki a korszakát meghatározó rekordokat is tart, melyek a jövőben is ösztönözni fogják a magyar tehetségeket. Mindezt egy hosszú ideig tartó, politikailag zaklatott időszakban, és az üldöztetés szellemétől kísérve érte el. Ennek következtében nem meglepő, hogy a magyar emberek Puskást a nemzet történetének egyik legjelentősebb személyeként tartják számon.
Hugo Sánchez: A gólvágó, aki ledöntötte az akadályokat a Real Madrid előtt
Amikor Mexikó első számú labdarúgója 1981-ben Spanyolországba igazolt, tulajdonképpen ismeretlen játékosnak számított új hazájában. A spanyol közvéleményből áradó felsőbbrendű attitűd következtében eleinte megcsappant az önbizalma, de ezek a hangok egy évtizeddel később már a múlt ködébe vesztek.
Cristiano Ronaldo és Lionel Messi őrült gólátlaga előtt Sánchez jelentette a mércét. A Bernabéuban eltöltött hét éve alatt az egyesület történetének harmadik legjobb góllövőjévé vált, lenyűgöző módon öt alkalommal lett gólkirály, és beállította az egy idényen belül szerzett gólok rekordját az 1989/90-es szezonban lőtt 38 góljával.
Bár érthető okokból főleg a habfehérben eltöltött időszakára emlékeznek az emberek, Madridban első csapata a városi rivális Atlético volt, ahol ellenállhatatlanul kezdett. Önbizalom és a megfelelő mennyiségű játékpercek hiányában is 12 gólt szerzett, és a következő tíz évben mindössze egy alkalommal nem érte el a szezononkénti 1 gól/meccs átlagot, mielőtt visszatért volna szülőhazájába.
A mexikói játékosok megítélése eltért a mai felfogástól – akkoriban még kívülállóként kezelték őket. Sánchezre is rásütötték a bélyeget spanyolországi pályafutása korai szakaszában, hogy nem lesz meg benne a kitartás ahhoz, hogy sikeressé váljon, de legyőzte az előítéleteket, legalább annyira a magabiztosságának, mint a kiegyensúlyozottságának köszönhetően. Előszeretettel alkalmazott, különleges ollózós lövéseivel gyorsan elnyerte a madridi közönség szeretetét. Ez játékának egy olyan jellegzetessége volt, amely nem az elfogadtatás iránti vágyából, hanem a különleges ösztönének és szórakoztatás iránti vágyának kombinációjából származott.
Páratlan atletikusságát sportos családjából hozta magával. Édesapja félprofi futballista volt, akire a fiatal Hugo példaképként tekintett, amikor a trükkjeit és ollózásos lövéseit gyakorolta. Lánytestvére olimpikon tornász volt, aki Mexikót az 1976-os montreali olimpián képviselte. „Hugol” – amely a spanyol szurkolók által kitalált beceneve volt – sajátos szaltózós gólörömöt mutatott be minden találata után, mely jól példázta mozgékonyságát és alacsony súlypontját.
Szülőhazájában egész családok és közösségek gyülekeztek társadalmi helyzetüktől függetlenül a tévékészülékek előtt, hogy idoljuk ragyogását csodálhassák a távoli La Liga világában. A társadalmi jelenség azonban keserű szájízt kapott, ugyanis a Spanyolországban játszott 11 éve alatt mindösszesen hétszer volt válogatott, ebből négyszer az 1986-os, hazai rendezésű világbajnokságon.
A torna házigazdájának sztárjaként vállára tett, elképzelhetetlen mértékű nyomás kisebb játékosokat összeroppantott volna, de Sánchezt nem ilyen fából faragták. Néhányan megkérdőjelezték elkötelezettségét a nemzeti válogatott iránt, hiszen ő már eljutott az ígéret földjének számító európai klubfutballba, míg mások egyszerűen büszkék voltak arra, hogy egy közülük való külföldön képviseli a mexikói színeket. Ettől függetlenül 58 válogatott fellépésén 29 gólt szerzett, amely növelte az elismertségét az európai kalandja során.
Nemzeti hősként megmutatta a világnak, hogy Mexikó gazdag a tehetségekben, ami elismerést érdemel. Pályafutásával megnyitotta az utat honfitársainak, megmutatta, hogy meggyőző karakterrel karriert csinálhatnak maguknak az Atlanti-óceánon túl is, és válogatott pályafutása ugyan nem nevezhető teljesnek, még így is megmutatta, hogy végtelen minőséget képviselt, amely gólokat eredményezett, bárhova is került karrierje során.
Leo Beenhakker, aki edzője volt a Real Madridnál, elhíresülten méltatta Sánchez góllövő képességének gazdagságát. „Amikor a játékos egy ilyen gólt rúg (itt a Logronés elleni különleges találatára utalt), a játékot fel kellene függeszteni, és felajánlani egy-egy pohár pezsgőt mind a 80 000 ember számára, aki a szemtanúja volt ennek.” A páros a Realnál töltött időszakuk vége felé összekülönbözött egymással, mivel a mexikói nem volt hajlandó leülni a kispadra a Torino elleni UEFA-kupa meccsen, de minden idők legjobb mexikói játékosának vad természete is legendájának részét képezi.
West Ham – Real Madrid Castilla: A hírhedt fantommeccs
Egy ideje már vitatkoznak rajta, hogy halva született ötlet-e egy, a Premier League csapatainak akadémiái számára a fejlődést szolgáló bajnokság létrehozása. Szerte az Egyesült Királyságban megtalálható a fiatal angol játékosok krémje, akik heti rendszerességgel tengődnek kortársaik között, de még az U21-es, valamint az U23-as szinten sem igazán lehet más céljuk, mint saját karrierjük előremozdítása.
Egyértelmű, hogy a nagy többség számára ez teljes mértékben kielégítő napról napra. Mivel azonban semmilyen magasztos cél nem lebeg a játékosok előtt, igencsak aláássa többek motivációját, és ez az egyik oka annak, hogy a nagy többség miért veszíti el a hitét ebben a gyönyörű játékban. A labdarúgó akadémiák egyszerűen megfogalmazva szervezett szórakozássá váltak – az elit akadémiák kivételével -, és nem hordoznak magukban annyi értéket, mint a versenysport.
Pep Guardiola találta fején a szöget nemrégiben egy sajtótájékoztatón. Amikor megkérdezték, őszintén elmondta véleményét a tekintetben, hogy egész egyszerűen túl nagy a szakadék Angliában az akadémiai együttesek és az első csapat között.
David Gold, a West Ham ügyvezetője volt az első, aki felvállalta ezt a véleményt, és meg is kapta érte a magáét. Bár az ő részéről ez egy PR kudarc volt, véleménye nem csak nyomokban tartalmazott igazságot. A vélemény olyasvalakitől származott, akinek a klubja büszkén tekint a fiatal játékosaik örökségére, nyilvánvalóan ez magyarázta a szurkolói haragot. A modern futball terméke.
Akik a nehezen megkeresett pénzükből áldoznak csapatukra, természetesen fel vannak jogosítva a véleményformálásra. Miután pedig elértek egy bizonyos kort, előszeretettel hangoztatják, hány saját nevelésű játékos vált sikeressé a klubjukban. Ez mára azonban főszabályból már inkább kivétellé vált.
Spanyolországban nem ritka, hogy a tartalékcsapatok olyan együttesekkel kerülnek szembe, akik a La Ligából estek ki. A Barcelona B, a Sevilla Athletic, a Real Madrid Castilla és más csapatok is biztosak lehetnek abban, hogy játékosaik a lehető legjobb helyen gyűjtenek tapasztalatot az élvonal farkastörvényeinek való későbbi megfelelés érdekében. Az egyetlen tilalom, hogy ezen csapatok nem játszhatnak egy ligában az első csapatukkal, ezért ebből a szempontból a másodosztály a csúcs.
Ha figyelembe vesszük, hogy Angliában mindennek a Championship a megfelelője, értelmet nyer Guardiola nyilatkozata, és ő az elmondottak következtében tudott a Barcelona B csapatából meríteni, amikor 2008-ban átvette az első csapat irányítását. Sergio Busquets volt a legnagyobb név a berobbanó játékosok közül, de ő is – Guardiola mellett – a rendszernek köszönhette a legtöbbet. Mint oly sok aspektusban, Angliának ezen a területen is sok a tanulnivalója.
A Real Madrid Castilla szintén számos saját nevelésű játékost termelt a múltban, és termel manapság is. 1980-ban még a mára megszűnt Kupagyőztesek Európa-kupájába is bejutottak. A hazai Király-kupában egészen a döntőig meneteltek, ott viszont saját felnőtt csapatuk győzte le őket 6-1 arányban. Mivel a Real Madrid abban az évben a bajnokságot is megnyerte, a kupadöntő veszteseként a Castilla is kiléphetett a nemzetközi porondra a surranópályán.
Első feladatként az akkoriban erősnek számító West Ham csapatán kellett túljutniuk, akik eddigi utolsó másodosztályú csapatként tudták megnyerni az FA kupát, az Arsenalt legyőzve – ez egy olyan eredmény, amelyet alacsonyabb osztályú csapat azóta sem tudott megismételni.
1980. szeptember 17-én került sor az odavágóra a Santiago Bernabéu stadionban. Ez kivételes alkalom volt az angolok mellett a Castilla játékosainak számára is, akik kevésbé felemelő környezethez voltak szokva.
A féktelen huliganizmus időszakában, a mérkőzés felvezetése során egyértelművé tették, hogy a West Ham jó hírnevét fenn kell tartani. Elvárták a helyi szurkolótábortól, hogy a legjobb modorukat vegyék elő. Még John Lyall menedzser – egy igazi értelemben vett úriember – is felhívást tett közzé a helyi újságokban. Érvelését arra hegyezte ki, hogy mindenki élvezze ki az utazás minden pillanatát, mert a Kalapácsosok számára ez nem adatik meg túl sűrűn. Sajnos, és ahogy az megjósolható volt, kérése nem kerültek meghallgatásra.
A mérkőzés első órájában a dolgok a pályán és azon kívül sem alakulhattak volna jobban a vendégek számára. A szurkolók jól elvegyültek a spanyolok között a meccs előtti végső felvezetés óráiban, de a folyamatosan legurított sangriáknak és az olcsó külföldi söröknek törvényszerűen meglett a hátulütője.
David „Psycho” Cross, a becenevét a harcosokra emlékeztető csatárjátéka után kapó támadó szerzett vezetést fejjel a 18. percben, Brooking és Devonshire nagyszerű előkészítését követően – minő véletlen, ez a trió, kiegészülve Stuart Pearsonnal, vett részt az FA-kupa döntőjében a győztes gól előtti támadásban is.
Miután az előző hat mérkőzésen még gólt sem kaptak, és már egy óra eltelt a madridi mérkőzésből is, senki sem számított arra, ami később bekövetkezett, a brit sajtó által tévesen a Real fiókcsapatának titulált együttesnek hála. A 64. és a 76. perc között három gólt szerezve – gólszerzők: Paco, Balín, Valentín Cidón – a vendéglátók biztos vezetésre tettek szert, és ezen a ponton kikövezték a továbbjutás felé vezető utat.
Kétségtelenül az összeomlás révén bekövetkező sokk vezetett a történtekhez, amely során széleskörű nézőtéri zavargások kezdődtek a vendégszurkolók szektorából kiindulva. Legalább 50 West Ham szurkolót állítottak elő a meccset követő összecsapások után, egyikőjük életét vesztette, amikor a stadion közvetlen közelében egy busz halálra gázolta. Teljes káosz lett úrrá, és nem lehetett csodálkozni azon, amikor az UEFA súlyos szankciókat helyezett kilátásba.
Egy ideig tényleges realitása volt annak, hogy a West Ham csapatát határozatlan időre kizárják az európai kupaküzdelmekből, de az UEFA érthetetlenül elnézőnek bizonyult. Szeptember 22-én a klubot súlyosnak mondható 7 750 fontra büntették meg, egyidejűleg arra kötelezték az egyesületet, hogy a következő két hazai európai kupamérkőzését az Upton Parktól legalább 187 mérföldre kell lejátszania. A Sunderland már másnap felajánlkozott, hogy a Castilla elleni párharc visszavágójának a Roker Park adjon otthont. A West Ham köszönettel elfogadta az ajánlatot, egyidejűleg pedig fellebbeztek a kiszabott büntetés ellen.
Szeptember 26-án a kérelemnek helyt adtak, a büntetéseket eltörölték, azonban a következő héten esedékes visszavágót zárt kapuk mögött kellett lejátszani. Ez volt a kezdet. Az edzőmeccsektől eltekintve – amelyeken a klubok a próbajátékosok teljesítményére voltak kíváncsiak megfelelő erősségű ellenféllel szemben, saját pályájukon, nézők nélkül – nem volt más, európai élvonalbeli vagy nemzetközi mérkőzés, amely ilyen szigorú büntetés alá esett volna.
Mivel a visszavágó minden bizonnyal teltházas lett volna, a 36 000 fős nézőközönség által produkált bevételtől való elesés több, mint tízszerese volt az eredetileg kiszabott büntetésnek.
Javasolták, hogy a stadion környékén – Plaistow, East Ham, Manor Park területén – a meccset sugározhatnák élőben a helyi mozikban, vagy más helyi pályákon – pl. a Leyton Orient otthonában -, így a lehető legtöbb szurkoló láthatná a mérkőzést.
Az UEFA elutasította a javaslatot arra hivatkozva, hogy a zárt kapus mérkőzés elvét szó szerint kell érteni, és senki sem láthatja azt élőben. Az október 1-jén lejátszott meccs 262 fős nézőszáma így is messze volt a Kalapácsosok valaha volt legalacsonyabb nézőszámától.
Ez a szám magában foglalta a játékosokat, a játékvezetőket, a klub dolgozóit, a labdaszedőket, a fotósokat és a média képviselőit. A mérkőzést ezt követően gyorsan, és joggal kezdték a „fantommeccs” elnevezéssel illetni. A lelátók soha nem tűntek ennyire kísértetiesnek, minden szó visszhangzott az üres stadionban. Hogy jól érzékeltessük a helyzetet, a hazaiak kapusa, Phil Parkes még a mérkőzés közvetítését is hallgatta a második félidőben az egyik, a kapuja mögött lévő labdaszedő rádiójából.
A játékosokat buzdító és az adrenalin szintjét felpumpáló közönség hiányában nem lett volna meglepő, ha a kelet-londoniak békésen beletörődnek az európai kupakaland végébe, mindössze két mérkőzés után. Négy éve jártak utoljára a nemzetközi kupaporondon, és ennek tudatában fogott hozzá minden játékos a Madridban elbaltázott eredmény kijavításához.
Ahogy az odavágón, úgy itt is a kezdő sípszótól a West Hamről szólt a meccs. Pontosan ugyanakkor, mint a madridi meccsen, Geoff Pike megszerezte a vezetést egy 23 méterről elindított lövéssel. A játék mindenfajta gólöröm nélkül azonnal folytatódott, és az első félidő végén Cross megduplázta a hazaiak előnyét a szezonbeli tizedik góljával, miután befejelte Trevor Brooking beadását. Összesítésben egyenlő volt az állás, de idegenben lőtt góllal Lyall csapata állt továbbjutásra, sőt, Paul Goddard okos találata álomvilágba repítette őket még a szünet előtt.
Bernal, a Castilla kapitánya az egész sorozat megkérdőjelezhetetlenül legszebb gólját szerezte a 60. perchez közeledve egy 32 méteres szabadrúgást bebombázva. A spanyolok kerültek fölénybe, pont, mint két héttel korábban. Lyall emiatt talán idegessé válhatott és változtathatott volna, ám elismerésére szóljon, nem tette.
Mivel a rendes játékidőben nem sikerült dönteni, hosszabbítás következett, tovább fokozva az est varázsát és feszültségét. Cross hihetetlen fejese a hosszabbítás félideje előtt lenyugtatta a kedélyeket, utolsó előtti percben szerzett harmadik gólja pedig – amikor a továbbjutást jelentő gólért kitámadó Castilla ellen egy jellegzetes Devonshire-szólót követően talált be – végleg eldöntötte a párharcot. A mai napig ő az egyetlen West Ham játékos, aki mesterhármast ért el az európai színtéren.
A diadalmas teljesítményt követően a kalandjuk azonban gyorsan véget ért. A Politechnica Timisoara csapatát 4-1-es összesítéssel ugyan kiütötték a következő körben, de ezt követően Fortuna nem volt kegyes a sorsolásnál, ugyanis a későbbi győztes Dinamo Tbilisi került az útjukba a negyeddöntőben. Akik ott voltak a stadionban – köztük e sorok írója -, meg tudják erősíteni, hogy a mai napig a legjobb teljesítményt nyújtó vendégcsapatot látták, egészen lenyűgöző játékot nyújtva.
Mégis, az 1980/81-es szezonra visszaemlékezve semmi sem érhet az öt hónappal és két körrel korábbi mérkőzést körüllengő kísérteties misztikum nyomába.
Bale új éve
2016. november 29.: Bokaműtét
Bale műtétjére a londoni VII. Edward Király Kórházban került sor, melynek során a Sporting elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen a jobb bokájában összeszedett szalagsérülést operálták meg. Bár a műtét sikeres volt, fizikai problémái egy teljes éven át fennálltak, rengeteg kihagyásra kényszerítve a labdarúgót.
2016 decembere: Se El Clásico, se klubvilágbajnokság
Bale kihagyni kényszerült mind a nagyon várt, 1-1-es döntetlenre végződő El Clasicót, mind a klubvilágbajnokságot. A Real Madrid begyűjtötte a trófeát, miután az elődöntőben a mexikói Club América, majd a döntőben a japán Kashima Antlers csapatát győzte le.
2017 januárja: Egy újabb hónap kényszerpihenőn
A játékos folytatta a rehabilitációs folyamatot, és apránként visszanyerte erőnlétét. Bár a Real megdöntötte az egymást követően veretlenül lejátszott mérkőzések rekordját, a Celta Vigo együttese búcsúztatta őket a Király-kupából.
2017 februárja: Visszatérés góllal az Espanyol ellen
Február 18-án Bale stílusosan, góllal tért vissza az Espanyol ellen. A támadó a Valencia és Villarreal elleni meccseken is pályára lépett a hónap során.
2017 márciusa: Piros lap és rossz előjelek
Március rosszul kezdődött a walesi számára. Bale a kiállítás sorsára jutott a Las Palmas ellen, amikor erősen meglökte Jonathan Vierát, melynek következtében két mérkőzésre szóló eltiltással sújtották. Ráadásul a csapat teljesítményéhez sem tudott annyit hozzátenni, mint a korábbiakban. A kétmeccses kihagyást követően a szélső ismét pályára lépett, az operáció következtében fellépő erős bokafájdalom ellenére is.
2017 áprilisa: Vissza az orvosi szobába
Egyre több sérülés. A bokájában lévő fájdalom fizikai jeleként új izomproblémák jelentkeztek a játékosnál. Bár hol játszott, hol nem, az április 23-án lejátszott El Clasicón ismét játékra jelentkezett. Ugyan a kezdőcsapatban kapott helyet, de a 39. percben megsérült, és gyorsan le is cserélték.
2017 májusa: Kihagyni kényszerül a bajnokság utolsó meccseit
Bale nem lépett pályára a bajnokság utolsó hat meccsének egyikén sem, csakúgy, mint a Bajnokok Ligájában sem az Atlético Madrid elleni párharc során. Kihagyta a fehérek fellépését az Estadio La Rosaledában is, ahol Zidane csapata öt év után megszerezte a spanyol bajnoki címet.
2017 júniusa: Epizódszerep Cardiffban
A walesi válogatott játékos csak az utolsó pár percben lépett pályára a Bajnokok Ligájának cardiffi döntőjében. Keserédes pillanat. Hogy még rosszabb legyen, a futballista szintén kihagyni kényszerült Wales sorsdöntő mérkőzéseit a 2018-as világbajnoki selejtezősorozatban.
2017 júliusa: Pletykákkal teli előszezon
A híresztelések szerint erősen benne volt a pakliban a 28 éves játékos klubváltása. A spanyol megaklub megkísérelte Kylian Mbappe leigazolását, de a walesi nem volt hajlandó elhagyni Madridot, amely lehetetlenné tette a tranzakciót. A Manchester United edzője, Jose Mourinho érdeklődése ellenére Bale egyértelművé tette, hogy maradni akar. „Madridban akarok sikeres lenni” – nyilatkozta a Marcának.
2017 augusztusa: Két szuperkupa-diadal
Mivel a walesi a szezon kezdetére visszanyerte az erőnlétét, a spanyol szuperkupa mindkét mérkőzésén pályára lépett. Meggyőző teljesítménye lecsendesítette a pletykákat, és miután a párharc eldőlt, a meccs korai szakaszában lecserélték a Barcelona ellen, hogy tudjon pihenni és fel tudjon készülni a Deportivo elleni bajnoki debütálás előtt.
2017 szeptembere: öt meccs, csodagól, kiütés Dortmundban
Bale pályára lépett a hazai bajnokság első öt mérkőzésén, és az első két Bajnokok Ligája-mérkőzésen is. Látszólag maga mögött hagyta sérüléseit, de szeptember 26-án a Borussia Dortmund elleni mérkőzésen ismét a partvonalon túlra kényszerült. Ugyanezen az estén szerzett egy gyönyörű gólt, de nemsokára fájdalomtól gyötörve hagyta el a pályát. „Görcs” – mondta Zidane az újságíróknak a mérkőzés után. A klub később bejelentette, hogy a játékos vádlija sérült meg.
2017 októbere: sérülése következtében Wales lemarad a világbajnokságról
Miután egy újabb sérülés érte utol, Bale kénytelen volt a lelátóról nézni a walesi válogatott világbajnokságra való kijutásáról döntő mérkőzéseit, ugyanis a jobb lábának talpemelő izmával akadtak problémái. Legfőbb fegyvere nélkül Wales nem tudta megváltani a repülőjegyét az oroszországi világbajnokságra. Ráadásul öt év után először nem Bale-t választották az év játékosának szülőhazájában. Nem kapott meghívót a „The Best” elnevezésű gálára, és nem szerepelt a neve az Aranylabda-jelölteket tartalmazó 30 fős listán sem.
2017. november 28.: Visszaesés után felemelkedés?
A hónap elején egyértelmű volt a cél: játszani a madridi derbin november 18-án. Bale ismét együtt edzett a csapattal a hónap kezdetén, de november 10-én izomrostszakadást szenvedett el a combfeszítő izmának középső harmadában. Az első orvosi vizsgálatok szerint a játékos újabb egy hónapra esett ki, de a sérülés végül nem bizonyult annyira súlyosnak, mint azt elsőre gondolták. Ennek következtében, 18 nap elteltével úgy tűnik, hogy végre képes végleg visszatérni.
Vajon Bale új éve még csak most kezdődik?