Minden változik, de a lényeg nem – Zidane és a kezdő dilemmája
Varane-Ramos: 7 év 8 hónap
Kisebb megszakításokkal, de a Real Madrid belsővédő párosa lassan 8 éve állandónak tekinthető. Első alkalommal 2011-ben még José Mourinho egy Dinamo Zagreb elleni Bajnokok Ligája mérkőzés alkalmával szerepeltette egymás mellett a két játékost. Jelenleg az első alternatíva Ramos és Varane helyére Éder Militão, azonban nem valószínű, hogy Zidane megbontja a spanyol-francia védelmi tengelyt.
Casemiro-Modrić-Kroos: 3 év 9 hónap
Zidane amellett, hogy töretlenül hisz Ramosékban, a középpálya összetételét végképp nem igazán szereti megváltoztatni. 2015 októberében szerepelt először ilyen összeállításban a középső harmad még Rafa Benítez regnálása alatt. Egyelőre nem valószínű, hogy Zidane megváltoztatja a középpályás triót, az előző évek tapasztalata legalábbis azt mutatja, hogy lehet bármennyi játékos ezekre a posztokra, a francia mester töretlenül hisz ebben az összeállításban. Ez persze könnyen változhat például Pogba érkezésével, egy ilyen kaliberű játékos már talán fel tudná kavarni az állóvizet.
Karim Benzema, a kirobbanthatatlan: 9 év 11 hónap
Évek óta szolgáltatja a beszédtémát, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy Benzema kikerüljön a kezdőcsapatból. Hosszú időn át rossz formája ellenére is maradt a csatársor élén, a tavalyi évben azonban egyedüli gólfelelőssé lépett elő Ronaldo távozása után. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a portugál játékához elengedhetetlen volt Benzema jelenléte a pályán, a góllövés akkor másodlagos volt a francia csatár számára, ezentúl viszont csakis azzal kell foglalkoznia, ugyanis Luka Jović személyében (egyenrangú?) vetélytársat kapott.
Marcelo: 12 év 7 hónap
A brazil balhátvéd tovább uralja saját posztját több, mint egy évtizeddel azután, hogy Fabio Capello megadta neki az első lehetőséget. A tavalyi évben kicsit megingott a szurkolók bizalma is Marcelóban, hibát hibára halmozott, majd a kezdőből is kiszorította Reguilón. Azóta ő is érzékelte, hogy csupán a múltja nem garancia arra, hogy bérelt helye legyen a kezdőcsapatban, így fizikálisan is formába hozta magát. Posztra érkezett erősítés Ferland Mendy személyében, viszont egyelőre úgy tűnik, hogy továbbra is Marcelo az első választás a védelem bal oldalára.
A galaktikus Gareth Bale: 5 év 11 hónap
A galaktikusként érkezett walesi gyorsvonat madridi kálváriája lassan kezd átmenni tragikomédiába. 2013-ban hatalmas reményekkel érkezett a spanyol fővárosba, az azóta eltelt bő 6 év alatt felemás a megítélése a játékosnak. Kétség sem férhet hozzá, hogy rengeteg boldog pillanatot okozott a Real Madrid szurkolóinak, elég ha csak a Liverpool elleni góljára gondolunk. A másik oldalról viszont olyan produkciókat is láttunk tőle rengeteg alkalommal, amikor a kedvetlen, már-már unott játéka felvetette azokat a kérdéseket, miszerint tovább kéne állnia. Idén nyáron volt erre a legnagyobb esély, végül azonban Bale és Zidane pálfordulásának köszönhetően most már biztosra mondható, hogy Gareth Bale továbbra is a Real Madridot erősíti majd. Az viszont mindenképpen tiszteletreméltó, hogy a Celta ellen olyan akarással vetette magát a meccsbe, mintha semmi nem történt volna a nyáron.
Zidane a csapat élén: 4 év 7 hónap
Kisebb kihagyással, de immáron az 5. évét tapossa a Real Madrid vezetőedzőjeként a francia legenda. Minden bizonnyal nem lesznek drasztikus változások a kezdőcsapatot illetően, de szükség lesz rendszerbeli megújulásra. A keret szinte teljes, egy középpályás érkezését minden bizonnyal Zidane sem vétózná meg, de a megfelelő erősítésekkel sikerült feltölteni a csapatot, innen pedig már a szakmai stáb és Zidane dolga lesz az, hogy visszavezesse a Real Madridot a győzelmek útjára.
Elemzés, avagy a futballvilág uralmától egy új korszak hajnaláig
Majd utána jött az összeomlás. Ronaldo 5 meccsre el lett meszelve a játékvezető meglökéséért, ennek következtében pedig megint tanúi lehettünk annak, hogy a portugál mégis milyen hatékonyságot tud hozzátenni a befejezésekhez.
Rögtön itt van egy ékes bizonyítéka ennek – a bajnokság második meccsén Karim Benzema 2.76 xG-t érő helyzeteket puskázott el:
Majd jött a Levante elleni meccs, ahol xG alapján a Madridnak 3, de legalább 2 gólt szereznie kellett volna még rossz helyzetkihasználással is:
Ezután pedig a Betis elleni lebőgés, aminek az összesített xG mutatói már-már súrolják a képtelenség határát. A Real Madridnak legalább 3 góllal kellett volna elhagyni a pályát egy átlagos helyzetkihasználással, ehelyett nem sikerült bevenni a Betis kapuját:
Két pontot szerezni ezen a három összecsapáson alapvetően megpecsételte a szezon sorsát, a csapat formája viszont Ronaldo visszatérése után sem lett jobb, ugyanis 2017-ben ő is szenvedett a befejezésekkel:
Ebben a kisebb táblázatban az NPG a játékosok góljainak számát jelöli büntetők nélkül. Az NPxG oszlopban azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen egy átlagosabb csatárteljesítménnyel hány gólt kellett volna szereznie Ronaldónak vagy Karim Benzemának. Kettejüknek legalább 8-9 góllal többet kellett volna termelnie, ami bemutatja, hogy miért is szenvedett annyira a gólszerzéssel a Real Madrid ebben az időszakban.
A Real Madrid dinamikus, néhol improvizatív támadójátéka átalakult egy olyan kiszámítható, beadásokra építő struktúrává, aminek hatástalanítása nem volt lehetetlen megoldás az ellenfél csapatoknak.
A 2016-17-es szezonban a játék leginkább arra épült, hogy Carvajal és Marcelo rendszeresen felléptek a középpályások, valamint a támadók mellé minden egyes támadás során, így az építkezésben is kivették a részüket, nem elhanyagolva a tényt, hogy rendszeres létszámfölényt alakítottak ki az ellenfél szélső védőire. A középpályás trió eközben középen szervezte a játékot, osztogatva a labdákat Marcelóéknak, de a csapat igazi ereje a támadó trió kiszámíthatatlansága volt.
A játékterv viszont a 2017-2018-as szezontól már nem volt ennyire hatékony. A csapat túlságosan függött Marcelótól és Iscótól, akiknek az volt a feladatuk, hogy bizonyos kombinációk után a bal oldalról jussanak el beadásokig, amelyekre majd középen érkezik a befejező ember. Így leginkább a madridiak játéka a beadás, beadás, majd még több beadás szentháromságára épült.
Ezeket a problémákat részben a kevésbé előrelátó átigazolási politika is eredményezte. A padról James és Morata is el lett engedve, a fiatal játékosok nem igazán tudtak eredményesen hozzájárulni a játékhoz, így a stílus megteremtése hatványozottan a kezdő mag kezében volt, immáron kevesebb variációs lehetőséggel. Mindezt azonban nem szabad csak a játékosok nyakába varrni, ugyanis Zidane felelőssége itt már elkerülhetetlen. A francia mester túlzottan sok szabadságot adott játékosainak a pályán, valamint nem reagált időben arra a tényre, hogy a csapat kiszámítható játéka ordít a játékrendszer megreformálásáért.
A középpálya problémái egyre inkább kikristályosodtak. Casemiro egyre többet játszott előre, aminek az lett az eredménye, hogy labdavesztések után rengeteg alkalommal nem tudott visszaérni, de Modrić teljesítménye is meredek esésnek indult. A horvát karmesternek egyre több feladat volt védekezésben: a csapat jobb oldalát kellett biztosítani Carvajal és Casemiro távolléte esetén.
Casemiro irányító középpályásként, valamint Luka Modrić már-már jobbhátvédként való szerepeltetése alapvetően lefestette Zidane csapatának alapvető problémáit. A rendszerbeli hiányosságok, valamint a mentális és fizikális problémák egyvelege eredményezte a szörnyű szezonkezdést, valamint Zidane sem tudott hatékonyan változtatni a játékrendszeren.
Persze, mondhatnánk nem volt annyira rossz a helyzet, hiszen sikerült megnyerni megint a Bajnokok Ligáját, immáron zsinórban harmadszor. A szezon első fele után Zidane csakis erre koncentrált, a kulcsjátékosokat folyamatosan pihentette, hogy csúcsformába kerüljenek az összecsapásokra.
A győzelem után következett a világbajnokság a legtöbb játékos számára, de a csapat pihenését később a klubvilágbajnokság is akadályozta. Aztán jött a baj csőstül. Lopetegui változtatásait a Real Madrid teste kilökte magából, hogy aztán érkezzen az utánpótlásból az a Santiago Solari, aki még rosszabb szériát produkált a csapattal. Mindamellett, hogy egyik mester sem tudott érdembeli változtatásokat hozni a játékba – habár voltak bíztató felvillanások -, Cristiano Ronaldo távozása is alapjaiban rengette meg a madridi önérzetet, aminek következtében a remény is távozott a fővárosból. A portugál játszhatott akármilyen rosszul, mindig benne volt a pakliban, hogy végül pár villanással kihúzza a csapatot a bajból. Ronaldo távozása után nem maradt ilyen ember a csapatnál, a játékosoknak időre volt szüksége, a vezetőség húzásai egyre inkább azt mutatták, hogy ide bizony komolyabb változtatásokat kell eszközölni.
Zidane visszatérésével a 2019-2020-as szezontól új korszaknak kell(ene) indulnia Madridban. Korábban Florentino Pérez a Barcelona uralkodó modelljét szerette volna lemásolni, ami alapvetően sikerült, hiszen a 2014-es BL győzelem után a csapat játéka a Modrić-Kroos duó játékára épült, miközben Casemiro segítségével sikerült dominálni a középpályát. A trend viszont alapvetően már másfele tart, elég csak Angliára vetni egy pillantást: a bajnokságban domináló Liverpool és Manchester City már egyértelműen egy fizikálisabb játékot játszik, ahol alapvetően még mindig fontos elem a kombinativitás, a passzjáték, ezek viszont agresszív presszinggel, dinamikusabb támadásépítéssel, valamint elképesztően gyors szélsőjátékkal operálnak.
Zidane-nak egyik fő feladata lesz, hogy a meglévő kerettel egy olyan kezdőt alakítson ki, ami már egy megújult játékrendszert tud meghonosítani. A francia mesternek rögtön az összeállítás legelején fejtörést okozhat a kapusposzt kérdése. Beszéljünk akár Navasról, akár Courtois-ról, mindkét hálóőr képes világklasszis teljesítményre, a probléma csupán az állandóság hiányában rejlik. Navas legutóbb a 2015-16-os szezonban nyújtott szinte állandóan világklasszis teljesítményt, azóta vannak megingásai a costa rica-i portásnak. A kapusok hatékonyságát könnyen megvizsgálhatjuk úgy, hogy ezúttal a csapat ellen kialakított xG mutatókból hány gólt kaptak a hálóőrök. Ilyen tekintetben a Barcelona és az Atletico Madrid is sokkal hatékonyabb Oblakkal és Ter Stegennel a fedélzeten.
Bekapott gólok és adott csapat ellen kialakított helyzetek xG értéke a 2017-2018-as szezonban.
Bekapott gólok és adott csapat ellen kialakított helyzetek xG értéke a 2018-2019-as szezonban.
Bekapott gólok az adott csapat ellen kialakított xG mutatóhoz viszonyítva. Tisztán látszik, hogy ha például a 2018-19-es szezont vesszük figyelembe, akkor a Barcelona egy átlagos kapusteljesítménnyel közel 45 gólt kellett volna kapjon (ehelyett 36 alkalommal rezdült a katalánok hálója), míg a legkiemelkedőbb ilyen tekintetben Oblak mutatója: 41 gól helyett csupán 29-szer kapitulált, míg a Real Madrid 49 gól helyett 46-ot kapott.
Ezután viszont rögtön felmerül a védelmek szerepe is. Alapvetően a Real Madrid rendelkezik a világ egyik legjobb belső védőivel (Ramos, Varane, Militão), akik nem csak védekezésben, de labdakihozatalban is képesek kiemelkedőt nyújtani, Ramos játékszervező képessége pedig több középpályást is meghazudtol. A védelem egyértelmű hibái azonban amellett, hogy néhány alkalommal valóban egyéni hibákból születtek, a rendszer hiányosságai is generálták ezeket a megingásokat. Zidane csapatának egyik legnagyobb erőssége egyben gyenge pont is lett: a felfutó, támadásokat hatékonyan segítő szélső védők a labdavesztések után nem tudtak időben visszazárni, valamint Casemiro feljebb játszatása ugyancsak ütemvesztéssel járt a visszarendeződések terén. Ennek következtében kellett Modrić-nak és Kroosnak is több alkalommal mélyen visszalépnie a pálya két szélére, de a középhátvédek is sokkal könnyebben ki lettek mozdítva helyükről, megbontva ezzel a teljes védelmet.
Ezeket a problémákat kell orvosolnia Zidane-nak, ehhez pedig meg is van a megfelelő mélységű keret. Éder Militãót hosszú évek óta a legjobb középhátvédnek tartják Portugáliában, míg a széleken is fel lett töltve a keret. Ferland Mendy Marcelo komoly vetélytársának bizonyulhat, míg Carvajal mellett továbbra is Odriozola kaphat majd lehetőséget. A fiatal baszk jobbhátvédnek még egyértelműen fejlődnie kell technikailag, sebessége viszont meg van ahhoz, hogy pluszt tegyen hozzá a madridi támadójátékhoz.
Ami pedig a támadójátékot illeti, a belga Éden Hazard leigazolása tovább emelheti a kreativitást a támadóharmadban. Ronaldo játékstílusának átalakulása óta nem igazán volt ilyen játékos a csapatban, aki képes lehet teljesen egyedül megbontani az ellenfél védelmi vonalát. Ugyanezt a játékstílust képviseli Vinícius is, akinek nagyon fontos idénye következik. A fiatal brazilnak egyértelműen javítania kell a befejezéseken, de a passzjátékán is van még mit csiszolni. Ami pedig Vinícius vagy Hazard szerepeltetését illeti, a két játékos jelenlétével megnyílhat az út a csapatba Ferland Mendy előtt. Mint azt tavaly is tapasztalhattuk, Marcelo védekezésbeli hiányosságai a nagyobb meccseken nagy hátulütő lehet, ezért kaphat lehetőséget egy defenzívebb, gyorsabb játékos. Tavaly Sergio Reguilón volt az, akinek sikerült kiszorítania a hosszú évek óta alapember Marcelót, a csapat viszont kölcsönadta a Sevillának a lehető legtöbb játéklehetőség és fejlődés reményében. A fiatal spanyol be is kezdett Andalúziában, egy góllal és gólpasszal járult hozzá a Sevilla sikeréhez. Ne legyen kétségünk, látni fogjuk még a srácot a Real Madridban játszani. A balhátvéd poszttal kapcsolatban fontos még megjegyezni, hogy amíg Ronaldo is inkább szélsőt játszott (és nem centert), addig Fabio Coentrao is sokkal több játékpercet kapott Marcelo helyén.
A hosszú évek óta állandó beszédtémát adó csatárposzt megerősítésére érkezett Luka Jović, akinek feladata kiszorítani a csapatból Karim Benzemát. Alapvetően a két játékos két különböző stílust képvisel, Benzema képes kis területeken nagyon gyors kombinációk után gólhelyzetbe hozni magát vagy akár a társakat is, ez a játékszervező képessége pedig egyértelműen hozzájárult a Real Madrid dominanciájának kialakításához. Ezt a szerepet részben átveheti ezúttal Hazard, ez pedig Jović-nak mutathat utat a kezdőcsapatba is akár. A szerb támadó igazi befejezőcsatár, akinek annyi a feladata, hogy kíméletlenül kihasználja a gólszerzési lehetőségeket. Ezzel Benzemának azért akadtak problémái az utóbbi években.
A csapat jobb oldalán fiatal játékosoknak szavazhat bizalmat Zidane. Vinícius és Rodrygo dinamikát vihet a játékba, de Gareth Bale is szerepet kaphat még.
Középpályás megújulás
Az leginkább problémás csapatrész. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a középső harmad ordít a változtatásokért, a kérdés csak az, hogy kikkel és hogyan szeretné megoldani ezt Zidane. Toni Kroos egyelőre érinthetetlennek tűnik, kitűnően képes diktálni a tempót és lassítani a játékot, amikor az éppen szükséges. Mellé azonban mindenképpen kell egy védekező középpályás, ugyanis a német nem tud időben visszazárni védekezésnél. Marcos Llorente eladásával Federico Valverde lehet még az, aki több lehetőséget kaphat idén. Védekezésben jobb, mint Kovačić, hatékonyabban cselez, mint Llorente, valamint labdabiztosabb Casemirónál. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a brazil helyén fog játszani, azonban érdemes lehet meggondolni ezt az opciót is. Casemiro gyenge pontjai az évek során egyértelműen kirajzolódtak, labdával nem elég gyors és nagyon sokszor rossz döntéseket hoz. Valverde játékperceit tovább növelheti Ceballos kölcsönadása is, a spanyol középpályásban hatalmas potenciál rejlik, az Arsenalban pedig minden bizonnyal több tapasztalatot gyűjthet, hogy aztán 1-2 éven belül Kroos helyére visszatérjen a spanyol fővárosba.
A középpályán további kérdéseket vet fel Modrić látványos formahanyatlása is, ráadásul egyértelmű, hogy több gól szükségeltetik majd a középső harmadtól is. Egyelőre Isco és James Rodríguez azok, akik alkalmasak lehetnek erre a feladatra, de Eriksen vagy Pogba neve is a kalapban van még, miután Donny van de Beek kikerült onnan.
Alapvetően Paul Pogba lenne a legideálisabb a csapat, valamint Zidane számára is. A francia képes a kapu elé érni, hatékonyan cselezni, valamint távoli lövésekkel operálni, ha esetleg arra lenne szükség. Három középpályás esetén védekezésben hatékonyabb megoldás is lenne, mint Isco vagy James. A legnagyobb probléma csak az, hogy Pogba, vagy akár Eriksen leigazolásához is irreálisan magas pénzösszegeket kellene megmozgatni, Florentino Pérez pedig már így is nagy költekezést tartott idén nyáron. Amennyiben nem érkezik további erősítés a középpályára, úgy akár James Rodríguezhez is bátran nyúlhat Zidane. A kolumbiai nem feltétlen cselez olyan jól, mint Hazard vagy Isco, de a kiszolgálás terén elsőosztályú játékra képes. Nem valószínű, hogy hosszabb távon számol vele a klub, azonban jó alternatívát jelenthet Zidane-nak nehezebb időkben.
Zidane tehát megkapta az újabb feladatot. Nagy kérdés, hogyan fog kialakítani egy új játékrendszert, egyáltalán mennyire képes egy átigazolási szezon után megújulni a Real Madrid. Az új igazolások, valamint a fiatalok beépítése létfontosságú pont lesz az idei évben, de több olyan játékos sorsa is kérdéses, akik korábban szinte kirobbanthatatlanok voltak a kezdőcsapatból. A francia mesternek minden bizonnyal több nehéz döntést kell meghozni majd az idény során, mindenesetre minden adott ahhoz, hogy egy új csapatot lássunk ezentúl a Santiago Bernabéu gyepén.
Összefoglaló: Bayern München – Real Madrid (3-1)
A mérkőzés elején Zidane egy 4-2-3-1-es felállást rajzolt fel a pályára, ahol Kroos és Modrić irányított a középpályán, míg a támadósor élén Karim Benzema rohamozott. A francia mögött a Hazard-Asensio-Isco trió kapott lehetőséget, ennek megfelelően rég nem látott kreativitást láthattunk a csapattól. Asensio kicsit mélyebben játszott, hogy segítsen a Kroos-Modrić duónak a támadásépítésben és a labdakihozatalban, míg Isco kicsivel feljebb kapott szerepet. Hazard nehezen lendült játékba, azonban utána láthattunk szép megoldásokat a belgától, de láthatóan jól érzi Marcelóval és Benzemával is a közös játékot. A francia csatár előtt többször adódott gólszerzési lehetőség, ám egyikkel sem tudott élni.
A második játékrészben jöttek a friss fiatal igazolások, így szerepet kapott Takefusa Kubo, Luka Jović, Rodrygo Goes, valamint mellettük pályára lépett Vinícius Junior is. Rajtuk kívül Marcelo helyét Ferland Mendy vette át, de Lucas Vázquez lehetőséget kapott Zidane-tól. A mérkőzés ezen szakaszát már kisebb káosz jellemezte, legalábbis ami a csapat játékát illeti, ez viszont egyáltalán nem csoda, főleg annak fényében, hogy valószínűleg soha többet nem látjuk egyben ezt az összeállítást. Jovic teljes mértékben izolálva volt, legalábbis mögötte nem voltak olyan játékosok, akik valóban szervezni tudták volna a játékot, az ő játékáról leginkább akkor érdemes beszélni, amikor megkapja a kellő támogatást a középpályáról. Kubo teljesítményéről viszont érdemes pár szót ejteni, a japán csodagyerek ugyanis igen impresszív játékot rakott le az asztalra. Nagyon jól játszott együtt Mendyvel, próbálta szervezni a játékot azzal, hogy folyamatosan visszalépett a labdákért, valamint nagyon jól kezeli a labdát szűk területeken is. A fiatalok közül még Rodrygo tűnt ki hatalmas bombájával, amivel kicsit kozmetikázta a végeredményt is.
Alapvetően ezen a meccsen Zidane szándéka annyi volt, hogy minél több játékos lehetőséget kapjon, mindamellett láthattunk egy olyan felállást az első félidőben, ami könnyen a játékrendszer alapja lehet majd a későbbiekben. Az új játékosok beépítése folyamatban van, könnyen elképzelhető, hogy a középpályára még lesz új érkező, mindenesetre biztosan kell még jópár mérkőzés, hogy tiszta képet kapjunk a jövő évi csapatról.
Paul Pogba 180 millió euróért vagy Neymar 220-ért?
Nyílt titokként kezelendő, hogy Zidane szándéka szerint már idén nyáron leigazolná Paul Pogbát, hogy ezzel dinamikát vigyen a madridi középpályába, és a francia mester nem is akar más nevekről hallani ezentúl. A kalapban azonban még mindig ott van Neymar, aki egyre inkább úgy tűnik, távozóban van Párizsból, így az ő esetleges érkezését is figyelembe kell venni.
Ami megnehezíti a dolgot, hogy a Manchester United egyelőre nem adta jelét annak, hogy elengedné a játékost annak ellenére, hogy Pogba már többször kinyilvánította távozási szándékát az angol csapattól.
Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy Pogba 180 millió euró környékén lenne mozdítható Manchesterből, ami ahhoz képest csillagászati összeg, hogy nem éppen a kiegyensúlyozottságáról híres a francia középpályás. Pogba egy nagyon jó játékos – főleg, ha jól van használva -, de aligha éri meg ezt az összeget.
Ami itt a kérdés, hogy megéri-e a 180 millió eurót Paul Pogba, vagy inkább kicsit növelve az összeget Neymar leigazolását kellene tető alá hozni potom 220 millió euróért? Aligha könnyű kérdés, ugyanis Neymar egyértelműen egy olyan játékos, aki bármikor képes különbséget teremteni a pályán, meccseket dönthet el, Pogba viszont nem igazán ez a kategória.
Más kérdés, hogy a brazil játékos igen durva viselkedési problémákkal küzd, ami könnyen rossz hatással lehet a madridi öltözőre is, míg Pogbát valószínűleg Zidane jobban kézben tudná tartani. Ennek ellenére Neymar valószínűleg jobb választás lenne, főleg akkor, ha már ekkora összeg elköltésére bólint rá Florentino Pérez.
Leonardo: Nem tudom megígérni, hogy Mbappé hosszabbítani fog Párizsban
"Nem kérdés, hogy Mbappé szerződés hosszabbítása az elsődleges prioritás a klubnál."
"Jelenleg nálunk van, egyértelműen nagyon fontos a klubnak és itt szeretnénk tartani. Elképesztően motiváltan tért vissza az edzésekre, mosollyal az arcán. Nagyon karizmatikus játékos, az emberek kedvelik, nagyon fontos, hogy a csapatban tudjuk a jövőben is."
Mbappének még három év van hátra párizsi szerződéséből, azonban könnyen lehet, hogy megpróbál hamarabb kiutat keresni, hogy utána aláírhasson a Real Madridhoz.
"Nem fogok ígérgetni." – mondta Leonardo, miután Mbappé hosszabbításáról kérdezték az újságírók. "Egyrészt, nem képviselek mindenkit a klubtól ilyen tekintetben, másodszor pedig nem szeretek olyan ígéreteket tenni, amiket nem biztos, hogy be is tudok tartani."
Az egyik ok, amiért Mbappé még inkább sürgetné a távozását a francia fővárosból az az, hogy középcsatárként szeretne játszani. Jelenleg Edinson Cavani szerepel ezen a poszton a PSG-nél, Thomas Tuchel Mbappét leginkább a pálya szélén használja.
"Nagyon sok nagyszerű játékos van, akik karrierjük során több pozícióban is megfordultak. A Real Madridnál például Zidane különböző helyeken játszatta Cristiano Ronaldót, mindkét szélen, valamint csatár pozícióban is, de Ronaldinho is megállta a helyét számos helyzetben a pályán."– mondta Leonardo.
"Az olyan játékosok, mint Mbappé, képesek bármilyen pozícióban klasszis teljesítményt nyújtani. Rengeteg erénnyel rendelkezik, elképesztően agilis, gyors és technikailag rendkívül képzett. Kíméletlen gólszerző, de mellé nagyon intelligens is. Egyszerűen minden meg van benne."
Rendszerváltás Zidane módra
A Real Madrid kerete jelenleg elég komoly változásokon megy át, legalábbis az utóbbi években tapasztaltakhoz képest szemmel láthatóan is új arca lehet majd a csapat játékának. Zidane kijelentette már korábban, hogy visszatérése után szeretne olyan játékrendszert kialakítani, ami jobban tud alkalmazkodni a különböző játékszituációkhoz és könnyebben tud váltani különböző szisztémák között. Mendy és Jović dinamizmusa, Hazard sokoldalúsága egyértelműen felkavarhatja az állóvizet, de a középpálya játékosállománya is valószínűleg változik még.
Zidane regnálása alatt két rendszert alkalmazott: a BBC tündöklése idején a 4-3-3-as felállás volt a sztenderd, ahol Ronaldo és Bale a két szélről bontotta meg a védelmeket, miközben Carvajal és Marcelo is állandó résztvevője volt a támadásoknak. Egy időben a 4-3-1-2 is dívott Madridban, ilyenkor egy rombusz középpálya volt a felállás lényege, ahol Isco volt az irányító Ronaldo és Benzema mögött, viszont ennek a rendszernek (is) alapvető problémája volt a szélek lefedettségének a hiánya, a felfutó szélső védők rendszerint nem tudtak visszaérni a labdavesztések után, de a Real Madrid állandó betegsége volt a visszarendeződés utáni kontrák lereagálása.
A csapatban mostanra csak a középpálya összetétele maradt még a kérdés. Zidane szándéka, hogy Pogba érkezésével egy energikusabb középső csapatrészt küldjön majd pályára, a francia érkezése viszont egyben Casemiro helyét is veszélyeztetheti. A cél nyilván az, hogy a középpályások is hathatósabban közreműködjenek a gólszerzésben, Pogba és Fabián erre tökéletes megoldás lehet – míg ők ketten 23 gólt szereztek a tavalyi szezonban, addig Modrić és Kroos mindössze ötöt hozott össze. A gólszerzést persze Jović és Benzema együttes szerepeltetésével is meg lehetne oldani, így Zidane-nak ezt az alternatívát is figyelembe kell vennie a játékrendszer kialakításakor.
A dinamizmus hiánya egyértelműen a Real Madrid vesztét okozta a tavalyi szezonban. A bajnokságban nagyon sok olyan mérkőzés volt, amikor nem volt elég kreativitás és sebesség a csapatban, hogy feltörje a felhúzott védelmi vonalakat, a Bajnokok Ligája kiesés alkalmával az Ajax pedig egyenesen szétfutotta a csapatot a Bernabéuban. Modrić egyértelműen gyenge szezont produkált, a világbajnokság után nem tudott kellően formába lendülni a horvát, nélküle pedig egyszerűen nem volt kellően hatékony a középpálya, amin Isco és Asensio sem tudott segíteni. A két spanyol helye ugyancsak erősen megkérdőjelezhető a jövő évi csapatban, mindenesetre nem valószínű, hogy a kezdőben fognak szerepelni huzamosabb ideig.
Zidane feladata egyértelmű: olyan rendszert kell kialakítania Madridban, amivel a csapatot vissza tudja terelni a győztes útra. Ehhez persze türelemre lesz szükség, mindenesetre az alapanyag adott a sikerhez.
Florentino Pérez minden évben egy új galaktikust hozna Madridba
Eddig öt játékos érkezett 298 millió euró értékben, ami már most a klub történetének legnagyobb költekezése. A támadósor megerősítésére Eden Hazard (100 millió euró), Luka Jović (60 millió euró) és Rodrygo (40 millió euró), míg a védelembe Éder Militão (50 millió euró) és Ferland Mendy (48 millió euró) érkezett.
Eddig a legnagyobb név Eden Hazard, aki a klub történetének legdrágább játékosa lehet, ha a különböző záradékok teljesülnek a szerződésében. Gareth Bale 2013-as érkezése óta ő az első igazi galaktikus, valamint ő lehet a kezdete egy új érának is a klub történelmében, emellett pedig Florentino új stratégiájának első eleme is a belga.
A Real Madrid következő nagy dobása továbbra is Kylian Mbappé lehet. Florentino Pérez mindig tud meglepetést okozni, első regnálása alatt először érkezett Figo (60 millió euró), egy évvel később Zidane (72 millió euró), majd Ronaldo (45 millió euró), de a Bernabéuban kötött ki David Beckham is 25 millió euróért. Mbappé továbbra is prioritás, de a klub nem szeretné elkapkodni az üzletet. A fiatal francia csillag egyelőre érinthetetlen Párizsban, Florentino Pérez viszont készenlétben lesz, várva arra a pillanatra, amikor Mbappét már el tudja csábítani a francia fővárosból.
A PSG Casemirót akarja bevonni a Neymar-üzletbe
Ennek az egyik kulcsa Casemiro lehet, akit már régóta figyelemmel kísér a párizsi csapat, főleg annak fényében, hogy Thiago Motta helyettesét nem igazán sikerült megtalálni, így Casemiro elmozdítása prioritássá vált Párizsban.
Ezeket a híreket hallva egyértelmű lehet a Real Madrid válasza, miszerint Casemiro semmilyen áron nem eladó. A helyzet azonban árnyaltabb, mint az utóbbi években bármikor: az átalakuló csapatban a középpálya az egyik legnagyobb kérdőjel még mindig, ugyanis Zidane egyre inkább azon van, hogy Paul Pogbát Madridba csábítsa Manchesterből, így viszont máris kérdésessé válhat, hogy Kroos és Luka Modrić mellett Casemiro helye hol lehet a csapatban, de alapvetően az is bizonytalan, hogy egy új rendszerben mennyire tudja/akarja Zidane beépíteni a brazilt.
Mindezek ellenére egyértelmű, hogy Casemiro az utóbbi évek egyik legfontosabb fogaskereke volt a gépezetnek. Minden kétséget kizáróan egy nagyon hasznos játékos, a világ egyik legjobbja saját posztján, így kérdéses, hogy megéri-e egyáltalán beáldozni őt egy olyan transzfer kapcsán, ami még több bizonytalanságot szülhet a csapaton belül.
Luka Jović, a hiányzó láncszem
A szerb érkezésével egy olyan játékos került a csapathoz, aki elképesztő hatékonysággal játszik az ellenfél kapuja előtt, egy kíméletlen befejező csatár, aki minden adandó alkalmat kihasznál a gólszerzésre. Játékstílusa alapján képes váratlan megoldásokat is előhúzni, de a Benzemával való együttműködés is hatékony lehet a pályán. Egyértelmű erősítést jelent a jelenlegi keretre nézve, ahol Benzemán kívül nem igazán találni vérbeli gólvágót, ráadásul Jović szerződtetése kitűnően illeszkedik Florentino Pérez új átigazolási politikájába, miszerint a világ legtehetségesebb fiatal játékosait igazolja le a klub, még mielőtt világsztárokká válnának, ezzel pedig stabil alapra kívánja helyezni a csapat jövőjét is.
Az előző szezonban szinte mindig ugyanaz volt a problémája a Real Madridnak: egy megbízható, konstans jó teljesítményre képes gólvágó hiánya. Ronaldo távozásával eltűnt a szezononkénti 40-50 gól is, amit nem pótolt akkor a vezetőség. Nyilván ezen felül azért voltak bőven más bajok is a csapat játékával: a támadásépítési sémák teljes hiánya, a középpályás védekezés szétesése, a labdavesztés utáni katasztrofális visszarendeződés, vagy a szélső hátvédek impotens támadó tevékenysége. Pozitívumként, valamint egyfajta ellenérvként meg lehet említeni Benzema játékát is, aki egyik legjobb szezonját produkálta a Real Madridban. Statisztikailag, persze, azonban a nagyobb meccseken szinte kivétel nélkül eltűnt és nem tudott döntő faktor lenni. A francia is csak a kirakós egyik darabja, nem feltétlen vezéregyéniség és egyedüli gólfelelős.
Az előző idényben több olyan meccs is volt, ahol a Real támadásban egész egyszerűen nem tudott mit kezdeni az ellenfél által felhúzott védelmi vonalakkal. A Rayo elleni vereség alkalmával 0,46 xG-t hozott össze a csapat, de említhetnénk az Alaves vagy a Huesca elleni a meccseket, ahol ugyanezek a mutatók 0,46 és 0,49 voltak. Ezeken a meccseken Jovic sem fog tudni helyzetbe kerülni, ezeknek a kialakítása lesz inkább majd Hazard feladata, mindenesetre a szerb csatár érkezése egyértelműen a Madrid malmára hajthatja a vizet még az ilyen összecsapásokon is.
Jelenleg tehát Jovic a lehető legjobb megoldás a madridi csatárproblémákra, ráadásul Benzemánál is el fog jönni az idő, amikor már nem tudja szállítani a gólokat. Jovic 10 évvel fiatalabb a franciánál, ráadásul már most komplett játékos benyomását kelti. Ezt a Barcelona is észrevette és március tájékán meg is környékezte a szerb csatárt, ám a játékos édesapja (és egyben ügynöke) lenyilatkozta, hogy fiát nem érdekli a katalánok ajánlata, valamint nem akar Suárez mögött csak kiegészítő ember lenni. Biztosak lehetünk benne, hogy Madridba sem Benzema helyettesének érkezett.
A tavalyi szezonban Benzemán kívül az egyetlen támadó, akinél a gólok száma magasabb volt, mint az xG érték, az Mariano volt. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a játékos kisebb gólszerzési eséllyel kecsegtető szituációkban is hatékony tud lenni, gólt tud szerezni. Ezen felül vizsgálhatjuk még a lövések számát is. A Real előző bajnoki szezonjában a top 3 így nézett ki a házi góllövőlistán: Karim Benzema (21 gól, 3.14 lövés/meccs, 18.67 xG), Gareth Bale (8 gól, 3.83 lövés/meccs, 9.42 xG), Sergio Ramos (6 gól, 1.13 lövés/meccs, 7.08 xG). Mindezek a számok annak tekintetében is érdekesek lehetnek, ha megvizsgáljuk a támadószekció két új tagjának, Hazard-nak (16 gól, 2.85 lövés/meccs, 12.30 xG) és Jovićnak (17 gól, 3.83 lövés/meccs, 16.37 xG) a mutatóit is.
A lövések száma persze nem feltétlen mutatja meg azt is, hogy egy játékos mennyire hatékony. Tökéletes példa erre Cristiano Ronaldo, aki rengeteg lövéssel próbálkozik meccsenként, viszont szállítja a gólokat folyamatosan, de rá lehet nézni Bale mutatóira is, aki közel 4 lövést ereszt meg mérkőzésenként, egész szezonban pedig 8 gólig jut. Több összetevős az egyenlet, főleg akkor, ha csupán a számokra hagyatkozunk.
Luka Jović a Bundesligában ötödik volt az egy meccsen való átlagos kapura lövési mutatóit tekintve, ezekből pedig 17 gólt ért el. Az mindenképpen fontos, hogy egy csatár megteremtse magának saját lehetőségeit és megfelelő hatékonysággal tüzeljen, ebben Jović is jeleskedett a tavalyi szezonban. Játékstílusát tekintve Ronaldo után az első olyan játékos a csapatban, aki elképesztően érzi a labda nélküli mozgásokat, megtalálja azokat a területeket, ahova bemozogva labdát kaphat, majd onnan kapura törhet. Ezen kívül nagyon jól támadja a labdát beadásoknál, testfelépítését tekintve tökéletesen illeszkedhet a beadásokra építő játékszituációkhoz. A Real Madrid szempontjából ez rendkívül fontos, hiszen két olyan szélsővédő van a csapatban (Marcelo, Carvajal), akik rendkívül jól érzik ezeket a beadásokat, bár ezt különösképpen Ronaldo idején művelte igen magas szinten a csapat. Valószínűleg ezeket Zidane megint előtérbe akarja majd helyezni, főleg úgy, hogy ilyen fegyver van immáron a kezében, mint Luka Jović. Fő erősségei közé tartozik még agilitása és erőszakossága – persze jó értelemben. Támadások során egyből az üres területeket keresi, ahol labdákat kaphat, kontrák során rendkívül jól ismeri fel a szituációkat, a kombinatív játékban is fontos szerepet tölthet be. Védekezés esetén is rendkívül hasznos, a letámadások során kellően agresszív tud lenni.
A szerb csatár legnagyobb erősségeit kihasználva őt leginkább a kapu előtt kell használnia a francia mesternek. Ezzel alapjaiban megteremtheti Benzema szerepét is az új játékrendszerben, hiszen a francia ennél mélyebben szeret játszani, rendszeresen visszamozogva a középső harmadba labdákért, vagy akár az egyik szélre kilépve, onnan irányítani a támadásokat. A Frankfurtban Haller ugyanilyen szerepet töltött be Jović mellett, szabadabb teret kapott a mozgásra, míg csapattársa a kapu előterében várta a kínálkozó alkalmakat a gólszerzésre. Ezzel szemben Madridban már Eden Hazard, Benzema vagy Vinícius mellett kell majd játszania, miközben Kroos vagy akár Luka Modrić varázsolja a fejére a labdát.
Jović esetén kritikákat is fogalmazott meg a média, mondván, ez volt az első szezonja, amikor 20 gól felett termelt. Egy 21 éves csatár esetén ez nyilván nem nagy meglepetés, előtte a Benficában 9 gólig jutott mindösszesen. Minden igazolás, főleg ilyen fiatal játékos esetén kockázatos, nem tudni mennyire tudja majd átmenteni formáját az új csapatába, beváltja-e a hozzáfűzött reményeket. Ami viszont ennél kockázatosabb lépés lett volna a madridi vezetés részéről, az az, hogy végül nem hoz senkit a csatárprobléma orvoslására. Jović egy olyan megoldás, ami bőven megéri a kockázatot, ugyanis személyében egy olyan csatár érkezett a Real Madridba, ami eddig hiánycikk volt a csapatban.
Zidane tehát kapott még egy olyan játékost, akivel sikerülhet megújítani a csapatot. Az érkező játékosokkal viszont újabb kérdések is felmerülnek a formálódó rendszerrel kapcsolatban is. Benzema és Jović együtt játszatása abszolút képlékeny, Vinícius szerepe ugyancsak kérdéses Hazard érkezésével, Gareth Bale ügye pedig még jobban bonyolítja a támadószekció körüli kérdéseket, és akkor még nem szóltunk Lucas Vázquezről, Marianóról vagy éppen Asensióról, Iscóról. A középpályára ugyancsak nem lehet tudni, hogy lesz-e érkező, vagy ezzel a játékosállománnyal próbál kezdeni valamit Zidane, csak esetleg más formában. Amit viszont tudomásul kell venni, az az, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz, ugyanis ezt a csapatot alapjaitól kell újra szervezni, stílust kell adni a játéknak, sémát a támadásoknak, de a védekezést is rendbe kell tenni nagyon gyorsan. Nehéz szezon lesz, de türelemmel kell szemlélni majd a újra formálódó csapatot.
Gareth Bale maradna Madridban
A játékos először az ügynökén keresztül juttatta el az üzeneteket a madridi vezetőségnek, majd személyesen is találkozót kért a vezérkartól, még mielőtt csatlakozott volna a walesi nemzeti csapathoz. Mindez leginkább azért érdekes, mert teljesen nyilvánvaló, hogy Zinédine Zidane nem tervez a szélsővel és egyáltalán nincs garantálva a helye a 2019/2020-as szezon kezdőcsapatában.
Bale kijelentése teljesen meglepte a csapatot, ugyanis az előző szezon során folyamatosan témát szolgáltatott a sajtónak a helyzete Madridban, valamint igen sűrűn kaptak szárnyra az elégedetlenségéről szóló hírek is. Ha Bale mégis marad a csapatnál, akkor viszont teljesen egyértelmű, hogy Zidane maximum csak kiegészítő emberként számol vele. Ezzel nyilván ő is tisztában van, hiszen az előző szezon végén sem igazán kapott már szerepet, ráadásul a sorban még jó páran elékerültek, hiszen több támadó is csatlakozik a csapathoz idén nyáron (Rodrygo, Hazard, Jović). A támadószekció így is telített, Brahim minden bizonnyal kölcsönbe kerül majd, Lucas Vázquez, Borja Mayoral és Raúl de Tomás sorsa pedig egyelőre bizonytalan.
A hírek szerint Bale ennek ellenére teljesen meg van győződve arról, hogy a spanyol fővárosban maradás a lehető legjobb döntés számára jelen pillanatban, valamint tudatta a vezetőkkel, hogy egy csapat ajánlata sem érdekli őt. A döntés leginkább személyes indíttatású, ugyanis Bale indoklása szerint a családja rendkívül jól érzi magát Madridban és nem szeretné kitenni őket egy hirtelen váltásnak.
Jelenleg azonban nem csak Bale szándékai ütköznek a klub érdekeivel, de valószínűleg nem is kapna olyan ajánlatot érte a Real, amire Florentino Pérez rábólintana. A Transfermarkt jelenleg 70 millió euróra taksálja a walesi játékos piaci értékét, a madridi vezetőség viszont nem valószínű, hogy 100 millió alatt elengedné Bale-t. A problémát tovább tetézi, hogy játéklehetőség nélkül a játékos piaci ára legjobb esetben is stagnál, így nem valószínű, hogy mindkét fél számára jó megoldás születhet. Ezen felül érdekes pont még Bale fizetése is. Jelenlegi szerződése 2022-ig szól évenkénti 17 millió eurós fizetéssel, amit valószínűleg egyik kérőnél sem tudna kialkudni. Ez tovább tetézi a gondokat a jelenlegi helyzet körül.