Gy. András

„21 évesen? Teljesen egyértelmű, hogy azt gondoltam, fogok még Aranylabdát nyerni. Akkor még nem tudtam, hogy a sérüléseim milyen mértékben hátráltatnak majd. De ha visszagondolok, már akkor is rettegtem attól, hogy csúcssebességgel fussak.”

„Úgy gondolom, hogy 10-től 17 éves koromig nem volt nálam jobb a világon. 18 évesen már gólokat lőttem a világbajnokságon. 21 éves koromra aranylabdás lettem. De hogy őszinte legyek, 19 évesen jobb voltam. Aztán jött a bénító sérülés. Minden erre vezethető vissza.”

„Azt kívánom, bárcsak eltört volna a lábam. Számomra a legrosszabb sérülés volt a combizomszakadás, mivel akkoriban nem operálták még az ilyen típusú sérüléseket, egyszerűen hagyták, hogy magától összeforrjon. A pályafutásom hátralévő részében a jobb lábamban kettő, a bal lábamban pedig három combhajlítóval játszottam. Ez gyenge pont volt.”

„Gyakran elgondolkozom azon, hogy ez vajon csak egy véletlen sérülés volt-e. Azt megelőzően olyan voltam mint egy szikla, egyetlen meccset sem hagytam ki. Sir Alex Ferguson mindig azt mondja, hogy ha aláírtam volna a Unitedhez, ez nem történt volna meg, ő megvédett volna. De senki nem sérül meg a gyaloglástól, én pedig olyan gyorsan mentem, hogy talán mindenképp bekövetkezett volna. Katasztrófa volt.”

„A Stadio Olimpico öltözőjében voltam, a Roma ellen készültünk pályára lépni, amikor Phil Thompson odajött hozzám és kihívott. Gerard Houllier épp beteg volt, de telefonon bejelentkezett. Azt mondta, hogy van egy szigorúan titkos információja, amivel adni akar nekem egy lökést. Azt mondta, hogy megnyertem az Aranylabdát.”

„Izgatott voltam, de hogy őszinte legyek, nem nagyon tudtam, hogy mi is ez. Angliában nem volt nagy jelentősége. Még akkor is, amikor bemutattam a trófeát az Anfielden, szóltam, hogy most már vigyék le a pályáról, mert kezdődik a meccs.”

„Akkor viszont, amikor a Real Madridhoz igazoltam, minden azzal volt tele, hogy aranylabdás játékost igazoltak. Akkor azt mondtam magamnak, hogy otthon nem is érdekel ez senkit. Most már hatalmas büszkeséggel tekintek rá.”

„Ami nagyon idegesít, az a véleménykülönbség a következő témában. Édesapám mindig azt mondja: „Folyamatosan arról beszélsz, hogy 28 évesen milyen rossz voltál. De az, hogy még mindig a legmagasabb szinten játszottál olyan sok sérüléssel a hátad mögött… Miért vagy ilyen kemény magaddal?” De az a baj, hogy tudom, hogy milyen jó lehettem volna még.”

Kattints ide és nézd meg a kínálatot!

„Nagyon bántja a büszkeségemet, amikor arra gondolok, hogy az emberek a 20-as éveim közepéről vagy a későbbi időszakomról emlékeznek rám. A hátamon ugyan ott volt, hogy Owen, de nem voltam már Michael Owen. Megvolt bennem a világ egyik legjobbjának mentalitása, de a testem cserben hagyott. Igazi kínzás volt.”

„Ha maradtam volna a Liverpoolban 24 évesen, és nem igazoltam volna a Real Madridba, talán 27 évesen dobnak ki. Fernando Torres jobb volt nálam akkorra. A Liverpool legalább a legjobbamat látta, nem pedig kifütyültek és elküldtek máshova. Az szomorú lett volna.”

„A Unitednél tisztelnek. Győztes derbi, BL-mesterhármas, gól egy kupadöntőben. Nem mondom, hogy egy vagyok közülük, hiszen ezt tudjuk, de megvan a kölcsönös tisztelet a szurkolókkal és a szép emlékek.”

„Amikor azonban a Liverpool ajtaján lépek be, az a szívemben van. Játékosként utáltam oda visszatérni más csapat színeiben. Olyan volt, mintha a saját testvéremet verném meg. Attól, hogy kifütyültek, szörnyen éreztem magam. A szüleimet szétszedték.”

„Ritkán fordul elő manapság, hogy rám kiabálják, hogy ’You Manc’, de el tudom ezt engedni. Nem tántorít el attól, hogy eszembe jusson, milyen jó lenne Carra vagy Stevie örökségét magaménak tudni. Ők megnyerték a BL-t abban az idényben, amikor távoztam. Egyértelmű, hogy azt akartam, hogy a barátaim megnyerjék, de egy részemet teljesen letaglózta. ’Istenem, az én is lehettem volna’. Ezt el kell fogadnom. Az én döntésem volt a távozás.”

„Soha nem ijedtem meg attól, hogy olyanokkal játszom, mint Zidane. De azon a bizonyos meccsen beütött a dolog. A családommal voltam a játékosok pihenőjében és megjelentek a gólszerzők nevei a kijelzőn: Eto’o, Ronaldinho, Zidane, Ronaldo, Raúl, Owen. Édesapámmal csak néztünk és azt mondtuk: ’Azt a k*rva’. Abban a pillanatban úgy tűnt, minden a helyén van.”

„Én is angol szurkoló vagyok, azt akartam, hogy nyerjük meg az Eb-t a nyáron. Persze. De az mindig más, ha korábban te is játszottál. Nem irigység, hiszen büszke vagyok a csapatra. Úgy tűnik, hogy a srácok nagyon szeretik egymást. De ha nyertek volna, biztosan megfordult volna a fejemben, hogy közülük valószínűleg senki nem került volna be a mi csapatunkba.”

„Harry Kane jobb mint Rooney? Nem mondanám. Ashley Cole volt a világ legjobb balhátvédje, a középpályásaink elképesztőek voltak, a mostaniak sehol nincsenek Gerrardhoz, Lampardhoz és Scholes-hoz képest. Szóval igen, egy kicsit frusztrált volna, hogy mi hogyan nem tudtunk megnyerni semmit, ha ők igen.”