Gyászhír: Aurelio Campa
A Real Madrid C.F., a klub elnöke és a vezetőség mély megrendüléssel értesült Aurelio Campa haláláról, aki az 1953-1954-es és az 1954-1955-ös idényben volt a klub játékosa.
A Real Madrid C.F. szeretne ezúton is részvétet nyilvánítani, és szeretné együttérzéséről és támogatásáról biztosítani az elhunyt családját és szeretteit, az egész madridizmus nevében.
A Real Madridnál töltött ideje alatt Aurelio Campa két bajnoki címet és egy Latin-kupát nyert.
Redondo: Hihetetlen, hogy 20 éve volt a sarkazásom az Old Traffordon (VIDEÓVAL)
Hogyan éled meg a koronavírus járvánnyal kapcsolatos történéseket?
Fájdalmas és bonyolult ez az egész. Bizonytalanságot látok, de felelősségteljesen cselekszem, és remélem, hogy együtt túlleszünk ezen.
Argentínából milyennek látszik a spanyol, olasz és a világ többi táján kialakult helyzet?
Igazából mindenhol egyforma, a statisztikákon túl mind ugyanúgy próbáljuk átvészelni.
A vírus többek között Lorenzo Sanz életétét is elvette. Milyen emlékeid vannak a hetedik és a nyolcadik BL-győzelem megszerzéséről?
Nagyon szomorú voltam. Nagyszerű emlékeim vannak róla, az emberi nagyságáról, a közvetlenségéről, a különleges, közös pillanatainkról. Ilyen például az a két BL-cím is. Különösen a hetedik, ami hihetetlenül különleges volt számunkra. A Madrid 32 évvel azt megelőzően nyert utoljára. Édesapámtól tudom, aki ott volt a tárgyalásokon, hogy mennyire szerette volna, hogy a Real Madrid játékosa legyek. Mindig hálás leszek neki. Nagyon sajnálom a családját, különösen a fiát, Fernandót, akivel nagyon jó barátságban vagyok. Remélem, hogy eljön a pillanat, amikor együtt búcsút vehetünk tőle.
A te idődben a Madrid három év alatt két BL-t nyert, most négyet nyertek 5 év alatt. Ez a klub DNS-ébe van kódolva,
Kétség kívül. A Madrid DNS-e ott van a klub történetében. Ez az egyik tulajdonság, ami megkülönbözteti a klubot a többitől.
Most vasárnap, április 19-én lesz húsz éve, hogy megeresztetted azt a legendás sarkazást az Old Traffordon. Milyen emlékeid vannak róla?
Hihetetlen, hogy 20 éve volt. Ez az egyik legszebb emlékem. Lehet, hogy azért, mert abban az idényben megnyertük a BL-t. Jól emlékszem az akcióra. A térfelünkön kezdődött. Nyomás alá helyezett minket a United, én megkaptam a labdát Roberto Carlostól, Saviónak passzoltam, ő pedig Gary Neville feje fölött visszaadta nekem. Ezután a bal szélen előre futottam. Ez egy olyan pillanat volt, amikor adta magát az egy az egy elleni játék, egy technikás mozdulat. Korábban sosem csináltam meg profi szinten, bár alacsonyabb osztályokban, az Argentino Juniors-ban már igen. Számomra nagyon fontos volt, hogy egy pillanatra felemeljem a fejem és meglássam Raúlt érkezni a hosszú oldalon. Nagyszerű meccs volt mind a hazai, mind az idegenbeli. A United remek volt abban az évben, ők voltak a bajnoki címvédők, nem veszítettek meccset abban az évben hazai pályán. Az Old Trafford fantasztikus pálya. Tökéletesen emlékszem, hogy amikor elhagytuk a pályát a meccs végén, és az öltöző felé tartottunk, minden szurkoló tapsolt nekünk, pedig a csapatuk kiesett. Nagyon tetszett, hogy ennyire megértik a játékot.
A sarkazás után Ferguson azt mondta, hogy mágnes van a cipődben, Collina pedig elmondta, hogy soha nem fogja elfelejteni a mozdulatot, ami szerinte az egyik legszebb volt, amit a pályán látott. Az ellenfél edzője és a bíró…
Két olyan részlet, ami szintén ennek a csodás emléknek a része.
Milyen a kapcsolatod a klubbal?
Ez a kapcsolat örökre szól. Nem játszottam a veteránokkal a térdem miatt, de kapcsolatban vagyunk. Amikor a Bernabéuban vagy Valdebebas-ban járok, mindig otthon érzem magam.
THAT Fernando Redondo assist #OTD in 2000…#UCL | @realmadriden pic.twitter.com/fO2VNHLH6b
— UEFA Champions League (@ChampionsLeague) April 19, 2020
A szünet előtt arról írtak a lapok, hogy Zidane távozhat, ha cím nélkül marad a csapat. Mit gondolsz erről?
Bárki, aki a Madridnál dolgozott, aki viselte a mezt, tudja, hogy milyen kritikákra és elvárásokra számíthat. Észrevehető, hogy Zidane a visszatérése óta mennyit fejlődött edzőként.
Casemiro nagyon fontos része a középpályának. Gondolod, hogy szükséges megtalálni a helyettesét, hogy ne terheljék túl?
Én annak idején minél többet játszottam, annál jobban éreztem magam. Fiatal és fizikálisan erős. Ezt az edző dolga eldönteni, figyelembe véve a naptár alakulását, a versenysorozatok beosztását, és a játékos állapotát.
Mit gondolsz Fede Valverde berobbanásáról?
Nagyon fontos eleme a csapatnak. Rendkívül fiatal, dinamikus és rövid idő alatt is komoly karakterről tett tanúbizonyságot.
Gondolod, hogy Sergio Ramos a Real Madridból vonul majd vissza?
Sergio előtt még sok futball áll. Fizikálisan kiváló adottságokkal rendelkezik, emellett pedig igazi profi. Ő fog dönteni arról, hogy mikor fejezze be a karrierjét. Logikusan Madridban kell maradnia, és a klubhoz kell kötődnie mindazért, amit megtestesít.
Vinícius, Rodrygo, Ødegaard, Valverde, Jović, Kubo… Mit gondolsz a Madrid átigazolási politikájáról, melynek részeként fiatal tehetségekbe fektetnek?
Nagyon helyes. A Madrid mindig fejlesztette és támogatta az akadémiáját. Nem csak igazolásokkal. Igazából számtalan olyan eset van, amikor egy fiatal játékos egy másik csapatban jut a legmagasabb szintre, és visszatér, hiszen idő kell ahhoz, hogy a fiatalok fejlődjenek.
Szeretnél edzőként dolgozni?
Tavaly volt néhány ajánlatom, de nem az volt a megfelelő pillanat. Az edzői képesítés megszerzése után beszéltünk arról, hogy mennyire fontos felépíteni a saját munkamódszeredet. Én Spanyolországba, Olaszországba és Angliába is elutazom, hogy módszertanokról tanuljak. Nyilvánvaló, hogy most meg kell várnom, amíg vége lesz ennek a helyzetnek, de az, hogy edző akarok lenni, teljesen egyértelmű.
VIDEÓ – Cristiano Ronaldo mesterhármasa a Bayern München ellen (és az öltözői gratulációk)
Cristiano góljai:
@Cristiano Ronaldo torna-se no primeiro jogador a marcar golos na #UCL fazer Real Madrid Bayern pic.twitter.com/31fDTLRhNf
— UEFA.com em português (@UEFAcom_pt) April 18, 2020
Az öltözői gratulációk:
Benzema: Van még dolgom Madridban
Visszatérés a Lyonba? „Gyakran megkérdezik ezt tőlem. Az emberek tudják, hogy mennyire kötődök az OL-hez. Ennek a klubnak is köszönhető az, hogy ma itt tartok. Hogy azonnal visszatérnék-e? Nem, mivel a véleményem szerint a világ legjobb klubjában vagyok, és még sok dolgom van itt. Ezután nem tudom. A Lyonnál befejezni a karrieremet azután, hogy Madridban megvalósítottam, amit akarok? Miért ne? Nem zárom be ezt az ajtót. Egy 32 éves játékos esetében már azt szokták mondani, hogy ez a karrierje vége. Az elmúlt két évben remek formában voltam, mind fizikailag, mind mentálisan. Nem sérültem meg, tudom folytatni. Nem a karrierem elején vagyok már, de még vannak előttem jó évek.”
Lyon városa: „Amikor visszajövök, mindig meglátogatom édesanyámat, és van is egy lakásom Lyonban. Szeretek hazatérni édesanyámhoz. Meg szoktam látogatni a családomat. Aztán a barátaimhoz is el szoktam menni, sétálok egyet. Legutóbb a stadionba is elmentem. Nyugodtabban végig tudok sétálni az utcán Lyonban, mint Madridban. A környékünkön szoktam maradni. Az emberek csendesek. Madriban nem igazán tudok sétálgatni. Keveset járok ki.”
Aki a legtöbbet jelentette számára a Lyonban: „Sokan vannak. Gyakran beszélek Armand Garridóról, aki bevezetett a profik világába. Nélküle lehet, hogy magas szinten lennék, de semmiképp sem a legmagasabb szinten. Kemény volt velem, de a jó értelemben. Megadta azt a motivációt, amire szükségem volt. Aztán ott van még Bernard Lacombe, aki állandóan meglátogatott. Paul Le Guen is megadta nekem az esélyt. A Lyon olyan, mint egy család.”
A futball napjainkban: „Minden megváltozott. Minden sokkal gyorsabb. Nincs már meg az a tisztelet, mint régen. De megértem, már más korszakban élünk. Ha ma azt mondod egy fiatalnak, hogy szedje a labdákat, megsértődik. Amikor 16 éves voltam, és valaki azt mondta, hogy egy órán át szedjem a labdát, szó nélkül megtettem. Egyszer a profikkal kellett edzenem, 30 percig álltam az öltöző előtt. Nem mertem bemenni.”
Roberto Carlos: Egy jó élet
Van a házamban egy kép egy különleges, felejthetetlen napról.
1996 nyarán készült, amikor a Real Madrid leigazolt engem az Inter Milantól. Azt megelőzően soha nem voltam Madridban. 23 éves voltam. Amikor leszállt a gépem a repülőtéren, nem azt mentem megnézni, hogy hol fogok lakni. De nem is a Santiago Bernabéut, Európa legfenségesebb stadionját.
Nem. Egy spanyol újság néhány munkatársával mentem ki a Cibeles-re.
Addig csak képen láttam a teret, de tudtam, hogy különleges hely. A közepén van egy szökőkút, egy Kübelé istennőt ábrázoló szoborral. Körülötte olyan óriási épületek vannak, mint a Banco de España és a Palacio de Cibeles. A körútról eljuthatsz a városközpont szívébe, a Retiro parkba, a Prado múzeumhoz, vagy a Paseo de la Castellanáre, ahol megtalálod a Bernabéut. A Madridiak számára a Cibeles a város egyik ikonikus helyszíne.
De a futballszurkolók számára különleges jelentősége van. A Cibeles az a hely, ahol a Real Madrid és a spanyol válogatott megünnepli a trófeáit.
Vagyis az, hogy egyenesen ide mentem a reptérről, kicsit olyan volt, mint amikor először jártam Rio de Janeiróban, és a Megváltó Krisztus szobrához mentem először. Nagyon izgatott voltam. És ekkor készítette rólam ezt a képet az újság fotósa.
Amikor ránézek a fotóra, eszembe jut, hogy micsoda őrült utazás kezdete volt ez a Real Madriddal. Még mindig megvan a kép az otthonomban. És az otthonom még mindig Madridban van, ahol jelenleg a Real Madridnak dolgozok, mint nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgató. Jelenleg azonban, sokakhoz hasonlóan, én sem tudok bemenni dolgozni. Az elmúlt hónapban kétszer hagytam el a házamat, és mindkétszer a boltba mentem. Falra mászom attól, hogy egész nap otthon kell maradnom. De jelenleg ez a helyes magatartás.
A két alkalommal, amikor elhagytam a házat, körülnéztem, és alig ismertem rá a városomra. Egy átlagos napon Madridban azt látod, ahogy az idősebb lakosok sétálnak a napsütésben, gyerekek szaladgálnak, családok, barátok ülnek a bárok és éttermek előtti asztaloknál. Bármit is akarnál az életben, Madridban megtalálod: napsütés, sport, kultúra, éjszakai élet, ételek… Kiváltképp az ételek! Ez egy teljesen más világ. És az emberek errefelé tudják, hogy hogyan élvezzék az életet. Tudják, hogy hogyan kell jó életet élni, értitek?
De ennek most vége. Az utcák teljesen üresek.
Soha nem láttam ilyennek Madridot.
Személy szerint engem nem érintett közvetlenül a vírus. A családom és én egészségesek vagyunk. De nagyon sajnálom azokat a családokat, akik elveszítettek valakit. Ismerek néhány ilyen embert. Ahogy az újságokban is olvashattátok, a vírus elvette Lorenzo Sanz életét, aki korábban a Real Madrid elnöke volt. Ő volt az az ember, aki a Madridhoz hozott engem. 76 évet élt. Amikor hallottam, hogy megfertőzte a kór, imádkoztam a gyógyulásáért. De azt is tudom, hogy egy ideje már beteg volt, és a vírus a sok dolog közül az egyik volt, ami végül elvette őt tőlünk.
Lorenzo Sanz emléke azonban mosolyt csal az arcomra. Amellett, hogy a klub elnöke volt, szurkoló is volt egyben. A Real Madridért élt. Mindig mindenből kivette a részét, szinte állandóan velünk volt az öltözőben. Amikor döntetlent játszottunk vagy kikaptunk, békén hagyott minket. De amikor címet nyertünk, oda jött hozzánk és megölelt minket. Nagyon szerettük azért, amilyen ember volt, az optimizmusáért, és mindenért, amit a madridizmusért tett. Olyan volt nekünk, mintha az apánk lett volna.
Napi szinten tartottuk a kapcsolatot. Mindig ellátott tanácsokkal. Soha nem tudtam őt Lorenzo Sanznak hívni, még ha akartam volna se ment volna. Számomra ő mindig Elnök úr, vagy Presi volt.
Mindig azt mondtam neki, hogy „hey, presi, mi a helyzet?”
Ő pedig mindig rám mosolygott és megölelt.
Lorenzo valamivel több mint fél éve volt elnök, amikor megérkeztem. Miután aláírtam a klubhoz, minden nagyon gyorsan történt, de emlékszem, hogy a debütálásomon gólt lőttem a Deportivo ellen idegenben. Arra is emlékszem, amikor először játszottam a Bernabéuban, 80000 ember előtt.
Azon gondolkodtam, hogy mit is keresek én itt? Mi lesz, ha hibázok?
Ember, félelmetes volt!
De ez volt életem egyik legszebb napja is egyben.
Egy idő után megszoktam a nyomást, ami a Real Madridban való szereplés velejárója. De voltak pillanatok, amelyek során még a legnagyobb profik lába is megremegett. Két évvel az érkezésem után játszottuk a Juventus elleni BL-döntőt. Mind tudjuk, hogy a Real Madridnak volt a legtöbb BL-címe akkor, ahogy most is, de akkor épp egy 32 éves, BL-trófea nélküli időszakot tudhattunk magunk mögött. Abban az idényben szenvedtünk a bajnokságban. A Juve sorozatban harmadszor jutott el a döntőig. Nem mi voltunk az esélyesek.
A döntő előtti éjjelen senki nem tudott aludni. Normális esetben este 10 órakor szoktunk lefeküdni, de aznap éjszaka még hajnali négykor is a hotel lobbyjában ültünk, és történeteket meséltünk egymásnak. Nem féltünk, csak nagyon tiszteltük a Juventust. És alig vártuk a meccset.
Nagyon jól játszottunk a döntőben. A Juventus sok helyzetet dolgozott ki, de mi nyertünk 1-0-ra. Megnyertük a meccset, nem csupán a tudásunk, de a motivációnk miatt is. Jobban akartuk, mint ők.
Ezután a Cibeles-re mentünk. Az utcákon százezres tömeg hömpölygött, habfehérbe öltözve, sálakkal, énekelve, ünnepelve. Soha nem felejtem el azt az éjszakát.
Ha kellene választanom egyetlen kedvenc pillanatot a Real Madridnál töltött karrieremből, akkor az ez a győzelem lenne.
Minél tovább maradsz Madridban, annál jobban megérted, hogy mit jelent ez a klub az emberek számára. De nem csak a városban, hanem Spanyolországban és a világ minden táján. Nem számított, hogy hol léptünk pályára, ott voltak a szurkolóink. Nem számított, hogy El Clásico volt, vagy egy kisebb kupameccs, a Bernabéu megtelt. Az emberek ugyanazért imádták a klubot, amiért én is eldöntöttem, hogy ide jövök: presztízs, szurkolói bázis, dicsőséges BL-sikerek. És az esély, hogy még tovább írhassuk a történelmet.
Nyugodtan mondhatom, hogy a kétezres évek elejének galaktikus korszaka nem csak a szurkolók számára volt emlékezetes. Játékosként is csodálatos volt a részesévé válni. Leültél az öltözőben, körülnéztél, és láttál Aranylabdást, az év spanyol játékosát, a LaLiga gólkirályát, a világ legjobb kapusát… Ebben a környezetben lenni különleges volt. Néha csak ültem ott, és arra gondoltam, hogy honnan jöttem, és hova jutottam. Büszke voltam. Sosem lehet tudni, hogy hova juthatsz el az életben.
Még két alkalommal nyertük meg a Bajnokok Ligáját, 2000-ben és 2002-ben. Mégis nagyon nehéz minden részletre visszaemlékeznem. Amikor egy olyan klubban játszol, mint a Madrid, mindig a jelenre kell koncentrálnod, mivel minden hihetetlenül intenzív. A sprintek, a fejesek, a szerelések, az edzések, az idegenbeli utak, a hotelek. A győzelmek és a vereségek.
Akkor éreztem át igazán, hogy mit is értem el valójában, amikor elmentem a Real Madridból.
Az utolsó meccsemre 2007. június 17-én került sor. A Mallorca volt az ellenfél a Bernabéuban, az idény utolsó meccsén. Pontegyenlőséggel álltunk a tabella élén a Barcelonával, akik a Gimnástic ellen léptek pályára. Tudtuk, hogy ha mindkét csapat nyer, bajnokok vagyunk az egymás elleni eredménynek köszönhetően, hiszen ebben jobbak voltunk a Barcelonánál. Hamar 1-0-s hátrányba kerültünk, de a második félidőben megfordítottuk a meccset, és 3-1-re nyertünk. Csodálatos győzelem volt.
De amire leginkább emlékszem arról a napról, az az, ahogy az emberek bántak velem. Mindenki tudta, hogy ez lesz a búcsúmeccsem. David Beckham is akkor köszönt el. Onnantól kezdve, hogy kiléptünk a hotelből, és elindultunk a stadion felé, az emberek mérhetetlen szeretettel bántak velünk. Olyan érzés volt, mintha születésnapom lett volna, értitek? Mindenki a legjobbakat kívánta nekünk, ölelést és puszit küldött. Olyan dolgokat mondtak, hogy „sok szerencsét”, vagy „szeretünk benneteket”.
„Gyere vissza, amint lehetséges!”
Ekkor jöttem rá, hogy mit is tettem ezért a klubért.
Ekkor jöttem rá, hogy az emberek mennyire szerettek.
Ez volt életem egyik legérzelmesebb napja. Úgy gondolom, hogy arra is jó példa volt, hogy az emberek errefelé mennyire szeretetteljesek és milyen szenvedélyesen élik az életüket.
Ez is az egyik oka annak, hogy ez a jelenlegi helyzet ilyen mélyen elszomorít engem.
Mind Madridban, mind a világon bárhol máshol élő embereket arra szeretném bátorítani, hogy legyenek optimisták. Az én filozófiám mindig az volt, hogy mosolyogva próbáljam megoldani a problémákat. Tehát felemelt fejjel tekintsünk a jövőbe. Higgy magadban. Légy türelmes. Maradj nyugodt. És próbálj meg segíteni másoknak.
Van néhány pozitív dolog is, amit a világjárvány eredményezett. Rájöttünk, hogy mindannyian emberek vagyunk, mindannyian egyformán sebezhetők vagyunk. Rájöttünk, hogy a család nagyon fontos, hogy a barátok nagyon fontosak, hogy szükségünk van egymásra. Rájöttünk, hogy néha néhány kedves szó, vagy egy videohívás milyen sokat jelent valaki számára.
Most együtt kell működnünk. Azzal, hogy otthon maradunk, együtt harcolunk a vírus ellen, így a dolgok a lehető leggyorsabban visszatérhetnek majd a normális kerékvágásba. Ahogy sokan mások, én is nagyon hiányolom a futballt, és alig várom, hogy a Real Madrid visszatérjen a Cibeles-re egy újabb trófeával.
De most csak azt akarom, hogy az emberek visszatérhessenek az utcákra.
Ez az a győzelem, amiért most mindannyian harcolunk.
A Real Madrid jó pozícióban van Håland kapcsán
Ha a 19 esztendős Erling Braut Håland a nyár folyamán eladásra kerül, a Real Madrid lesz a legkedvezőbb helyzetben a kérők közül. Hogy miért?
Először is Martin Ødegaard, aki jelenleg kölcsönben játszik a Real Sociedad együttesében, sokat dicséri a Real Madridot barátjának, válogatott csapattársának. Másodszor a Borussia Dortmund vezetője, Hans-Joachim Watzke Florentino Pérez közeli barátja, és nagy csodálója az elnök munkásságának. Végül pedig Håland ügynöke, Mino Raiola szeretne egy nagy átigazolást véghez vinni a Real Madriddal. A csillagok állása alapján tehát Håland a spanyol főváros felé tart.
A Real Madrid vezetősége mindenesetre óvatosan tervez. Megvan az általános félelem azzal kapcsolatban, hogy az aktuális idény végül nem folytatódhat a koronavírus járvány miatt, a következő idény mérkőzéseit pedig akár zárt kapuk mögött is játszhatják. Ez olyan visszaesést eredményezhet a labdarúgásban, amely arra sarkallhatja a gigászokat, hogy tartózkodjanak a nagyösszegű átigazolásoktól. A Madrid mindenesetre arra az eshetőségre is felkészül, ha a dolgok végül ennél sokkal pozitívabban alakulnának.
Nincs 75 milliós kivásárlási ára
A Dortmund vezetőségéhez közeli források az AS-nak elárulták, hogy a német együttes nem tervez megválni csatárától 2022 előtt. A Bild információival összhangban azt is tagadták, hogy létezne egy 2021-ben életbe lépő, 75 millió eurós kivásárlási záradék a játékos szerződésében. (Erről egyébként épp a Bild írt még januárban.) Mindenesetre ha mégis eladásra kerülne sor, úgy a Madrid lenne a befutó.
Eléggé hasonló volt a helyzet annak idején Pierre-Emerick Aubameyanggal is, akivel kapcsolatban mindenki arra számított, hogy a Madrid játékosa lesz. Watzke a Real Madridot tette a lista elejére, barátja, Florentino miatt, de a blancók végül visszaléptek, így a gaboni játékos az Arsenalban kötött ki.
A Dortmundon belül van egy általános félelem azzal kapcsolatban, hogy Håland esetleg nyomást helyez a klubra egy esetleges madridi klubváltás kapcsán. A németek megpróbálják addig maguknál tartani a játékost, amíg lehetséges, tudva azt, hogy a Madridnak jelenleg megvan az első számú középcsatára, a 2022-ben lejáró szerződéssel rendelkező Karim Benzema személyében.
Achraf Hakimi is az üzlet része lehet
Van egy játékos, akit a felek bevonhatnak az üzletbe, ő pedig nem más, mint Achraf Hakimi. A Real Madrid marokkói játékosa az elmúlt két idényt a Dortmund együttesében töltötte kölcsönben, és remekül teljesített a Signal Iduna Parkban. Az AS korábban már megírta, hogy a Dortmund szívesen megtartaná a játékost, aki így a Madrid számára ütőkártya is lehet a tárgyalások során.
Mindkét klub számára fontos, hogy a jó viszonyt fenntartsák. A Dortmund esetében fontos, hogy megtartsák szövetségesüket az európai csúcsfutball asztalánál, nem beszélve arról, hogy a Madrid több játékost is kölcsönadhat nekik a jövőben. A blancók számára pedig fontos, hogy a jövőben is előkelő helyen legyenek a listán, ha a német együttes egy újabb kiváló játékost szeretne eladni, ahogy tette azt az elmúlt években rendszeresen.
A pályán kívül is összecsap a Real Madrid és a Bayern München?
A Real Madrid és a Bayern München számtalanszor találkozott már izgalmas párharcok alkalmával európai hadszíntéren, azonban most úgy tűnik, hogy a pályán kívül is megmérkőzhetnek. Ahogy a múlt héten már megírtuk, Dayot Upamecano felkeltette Zinédine Zidane érdeklődését, de a német gigász is szeretné megszerezni a védőt.
Jérôme Boateng és David Alaba is a távozás küszöbén áll a bajor együttesnél, így a német gárda már a védelem újjáépítésének részleteit tervezi. A 21 esztendős Upamecano áll a kívánságlistájuk első helyén. Csakúgy, mint Madridban.
„Nagyon erős a versengés Upa kapcsán” – nyilatkozta az AS-nak egy, a játékoshoz közelálló forrás. Tavaly nyáron még úgy tűnt, hogy a Premier League lehet a játékos következő állomása, hiszen az Arsenal komoly érdeklődést mutatott iránta, de a játékos szembetűnő fejlődése megváltoztatta a helyzetet.
Még mindig sok a bizonytalanság a koronavírus kapcsán, azonban a francia fiatal abban már teljesen biztos, hogy új kihívást szeretne, a kérők pedig sorban állnak. Az AS korábbi cikke szerint a játékos a klubjára is nyomást helyez annak érdekében, hogy elengedjék, a 2021-ben lejáró szerződése alapján pedig az aktuális idény végeztével 100 millió eurós kivásárlási ára 60 millió euróra csökken.
A Bild információi szerint a Bayern pontosan ekkora ajánlatot készül tenni a játékosért, és a játékos teljesítményének monitorozása után nagyon szeretnék nyélbe ütni az üzletet. Az ár azonban lejjebb mehet a koronavírus járvány okozta gazdasági következmények miatt, vagy épp akkor, ha Zidane és a Real Madrid kihátrál.
A Leipzig szinte csak külső megfigyelőként követi az eseményeket. Januárban még dörzsölték a tenyerüket a klubvezetők, mivel úgy gondolták, hogy megtarthatják Upamecanót, később pedig nagyobb összeg fejében válhatnak meg tőle. De most, hogy az egyik nagy reménységük áron alul távozhat, minden megváltozott.
Bár a játékos közvetlen környezete szeretné, ha a koronavírus körüli bizonytalanságok után elemezhetnék a helyzetet, a München és a Madrid a mindent bevet annak érdekében, hogy mielőbb lezáruljon az ügy. A Bayern garantálná a játékosnak a kezdőcsapatban való szereplést, tekintettel a védelem megreformálására, ő pedig pontosan ezt akarja. De a blancók rendelkeznek egy ütőkártyával, amely nem más, mint a játékos legendás honfitársa, a csapat edzője, Zinédine Zidane. Ez a tény pedig elegendő lehet a fiatal francia meggyőzésére.
VIDEÓ – Barcelona elleni győzelem a Király-kupa döntőjében, Bale csodagólja
A mérkőzés hosszabb összefoglalója:
(Di María gólja 1:47-től; Bartra gólja 6:30-tól, Bale gólja 8:10-től)
Di María gólja (spanyol kommentárral):
Bale gólja (spanyol kommentárral):
Karius: Sosem használtam kifogásként az agyrázkódást
A döntő utáni reakciók: „Halálos fenyegetéseket kaptam. De nem vettem őket komolyan. Névtelenül jöttek olyanoktól, akik sosem mutatták meg az igazi arcukat a profiljaikon. Amikor az emberek szemtől szemben állnak velem, nem mondanak ilyeneket.”
Rémálmok: „Utólag visszatekintve talán előbb kellett volna elmondanom az embereknek, hogy mi történt. Egy Sergio Ramosszal való ütközés után agyrázkódásom volt, ami hatással volt a látásomra. Ezt későbbi tesztek igazolták. Először megörültem, amikor kiderült, de nem akartam, hogy kikerüljön az információ a nyilvánosság elé. Amikor hivatalosan is megerősítették, nagyon sok támadás ért. Én sosem használtam ezt kifogásként. De amikor az emberek olyasvalakin nevetnek, akinek komoly fejsérülése van, azt nem tudom megérteni.”
Közösségi média: „Ha elolvasod az összes ezzel kapcsolatos posztot, napokig nem tudsz aludni. Őrület, hogy az emberek névtelenül milyen sértéseket, válogatott szitkozódásokat, rasszista megjegyzéseket tesznek. Ha ezek között vannak halálos fenyegetések, személyeskedő fenyegetések, az már átlépi a határt.”
A jövő: „Nem beszélek találgatásokról. 2022-ig szerződésem van a Liverpoollal. Jelenleg az aktuális idényemre koncentrálok a Beşiktaşsal. Túl korai lenne bármit is mondani a nyárról. Különösen úgy, hogy senki nem tudja, mi fog történni a koronavírus kapcsán.”
Kapcsolat a Liverpoollal: „A kapusedzővel heti kapcsolatban vagyok. Ő a fő kontaktom. De néha beszélek Jürgen Kloppal és a többiekkel is.”
Julien Stéphan: Camavinga képes lenne megállni a helyét a Real Madridban
39 éves kora ellenére sok tapasztalatot szerzett már, megnyerte a francia labdarúgókupát.
24 évesen kezdtem, ami azt jelenti, hogy már akkor edzéseket terveztem, beszédeket tartottam, és az elmúlt 15 év a tapasztalatszerzésről szólt. Hosszú ideig dolgoztam olyan játékosokkal, akik az utánpótlást erősítették, majd a Rennes B csapatának edzője lettem. Megpróbálok mindent átadni, amit tanultam.
Édesapja, Guy a francia válogatott jelenlegi edzőjének második embere. Gondolom mindketten tudják, hogy miként kell megállítani Mbappét.
Ez nagyon nehéz. Mbappé minden sorozatot figyelembe véve 30-nál is több gólt rúgott ebben az idényben. Minden megvan benne: sebesség, technikai tudás, elképesztő magabiztosság. Látom, hogy éhes a sikerre. Még csak 21 éves, de egyre jobb lesz az idő előrehaladtával. Minden megvan benne ahhoz, hogy a bolygó legjobb csatárai közé emelkedjen, talán még az Aranylabdát is megnyerheti.
Ha már fiatal sztárok. Hogy fedezte fel Camavingát?
Korábban a Rennes utánpótlás csapataiban játszott. Az U16-osok között kellett volna lennie, de az U17-ben játszotta végig az idényt. Akkoriban sokat figyeltem őt, ott figyeltem fel rá. 2018 decemberében én lettem a vezetőedző, és felhoztam az első csapat edzésére, mivel megláttam benne a lehetőséget. Nem bántam meg.
Nem félt, hogy túl hamar dobja be a mélyvízbe?
Nem igazán látszott rajta, hogy 16 vagy 20 éves. A kor nem számít egy ilyen tehetségnél. Ha valaki készen áll, akkor készen áll. Megpróbáltuk felkészíteni arra, hogy az első csapattal dolgozhasson, és sok minden arra utalt, hogy nem volt korai. Tudtuk, hogy működni fog a dolog, az előző idény végén pedig megadtuk neki a lehetőséget. Élt vele.
Gondolja, hogy megvan benne a tudás, ami a Real Madridban való játékhoz kell?
Egyértelmű. Látom őt, ahogy a közeljövőben a legmagasabb szinten játszik, annak összes kihívása mellett. A fejlődését követve úgy gondolom, hogy megvan benne a potenciál, és rendelkezik azokkal a kvalitásokkal, amelyek ahhoz kellenek, hogy egy napon egy top klub játékosa legyen.