Visszatérés a Lyonba? „Gyakran megkérdezik ezt tőlem. Az emberek tudják, hogy mennyire kötődök az OL-hez. Ennek a klubnak is köszönhető az, hogy ma itt tartok. Hogy azonnal visszatérnék-e? Nem, mivel a véleményem szerint a világ legjobb klubjában vagyok, és még sok dolgom van itt. Ezután nem tudom. A Lyonnál befejezni a karrieremet azután, hogy Madridban megvalósítottam, amit akarok? Miért ne? Nem zárom be ezt az ajtót. Egy 32 éves játékos esetében már azt szokták mondani, hogy ez a karrierje vége. Az elmúlt két évben remek formában voltam, mind fizikailag, mind mentálisan. Nem sérültem meg, tudom folytatni. Nem a karrierem elején vagyok már, de még vannak előttem jó évek.”
Lyon városa: „Amikor visszajövök, mindig meglátogatom édesanyámat, és van is egy lakásom Lyonban. Szeretek hazatérni édesanyámhoz. Meg szoktam látogatni a családomat. Aztán a barátaimhoz is el szoktam menni, sétálok egyet. Legutóbb a stadionba is elmentem. Nyugodtabban végig tudok sétálni az utcán Lyonban, mint Madridban. A környékünkön szoktam maradni. Az emberek csendesek. Madriban nem igazán tudok sétálgatni. Keveset járok ki.”
Aki a legtöbbet jelentette számára a Lyonban: „Sokan vannak. Gyakran beszélek Armand Garridóról, aki bevezetett a profik világába. Nélküle lehet, hogy magas szinten lennék, de semmiképp sem a legmagasabb szinten. Kemény volt velem, de a jó értelemben. Megadta azt a motivációt, amire szükségem volt. Aztán ott van még Bernard Lacombe, aki állandóan meglátogatott. Paul Le Guen is megadta nekem az esélyt. A Lyon olyan, mint egy család.”
A futball napjainkban: „Minden megváltozott. Minden sokkal gyorsabb. Nincs már meg az a tisztelet, mint régen. De megértem, már más korszakban élünk. Ha ma azt mondod egy fiatalnak, hogy szedje a labdákat, megsértődik. Amikor 16 éves voltam, és valaki azt mondta, hogy egy órán át szedjem a labdát, szó nélkül megtettem. Egyszer a profikkal kellett edzenem, 30 percig álltam az öltöző előtt. Nem mertem bemenni.”
