Gy. András

Reálisan nézve mit gondolsz Wales esélyeiről? Túlszárnyaltátok a várakozásaitokat?

Erre nehéz válaszolni, mivel nagyon meg akarjuk nyerni a tornát. Mindig azt mondtuk, hogy megvannak a céljaink: először továbbjutni a csoportból, majd lépésről lépésre haladni. Mindig hittünk benne, hogy végig tudunk menni az úton. Korábban láthattuk már a görök, dán csapatokat, amelyek már megtették ezt, mi pedig hittünk abban, hogy nekünk is sikerülhet, de véghezvinni már más dolog.

Úgy gondolom, hogy a tornán folyamatosan nőtt az önbizalmunk. Az angol meccsen elkövetett hibáinkból, a labdajáratás hiányából sokat tanultunk. A pálya aznap nem volt a legjobb, egyáltalán nem volt vizes. Mindenesetre a tornán egyre jobbá váltunk, amikor csúnya játék kellett a győzelemhez, akkor úgy nyertünk, amikor játszani kellett, akkor játszottunk, a kritikus pillanatokban pedig megtettük, amit kell.

Megváltozott a mentalitásotok most, hogy már kézzel fogható közelségben van a döntő? Befolyással van ez a játékosokra, vagy annyira koncentráltok, hogy ennek semmilyen hatása nem lesz?

Nem gondolom, hogy lenne. A hangulat pontosan ugyanolyan. Még mindig viccelődünk, nevetünk, sokat játszunk. Ma is nyertünk. Hatodszor sorozatban. (nevet) A Bale-csapat szárnyal.

Ebben a játékban portugál játékosokat is fel kell ismernetek elhomályosított képekről?

Nem, csak az angol bajnokságban játszó játékosokat. A hangulat tehát ugyanolyan, nem érezzük a nyomást. Megpróbáljuk élvezni a pillanatot, nincs bennünk félelem, az edző pedig mindent kézben tart. Mi csak élvezzük az utazást. És nagyszerű itt lenni.

Érzitek egyáltalán, hogy az elődöntőben vagytok? Sok szurkoló még most sem hiszi el.

Bizonyos értelemben nem, ami talán jól is jön, mivel nem úgy gondolunk erre a meccsre, mint egy nagy elődöntős összecsapásra, mi a részünkről jól felkészülünk, csináljuk a dolgunkat, ahogy mindig. Ami pedig működik, azon nem változtatunk.

Nemrég láttuk, hogy egyedül melegítettél be. Igaz, hogy itt van veled a Real Madrid egyik fizioterapeutája? Tudnál mondani valamit arról, hogy ez mekkora segítséget jelent?

Az tény, hogy volt néhány sérülésem az idényben, ráadásul most egy nagy tornára jöttem, amit eddig nem tapasztaltam. Vagyis a biztonság kedvéért itt van, hogy ha bármi gond lenne, azonnal közbe tudjon avatkozni. Nagy segítség nekem, ahogy az itteni orvosi stábnak is, mert így több idejük marad a többiekre, vagyis jó döntés volt, jól működik.

Nem kell megosztoznod rajta Cristianóval?

Haha! Nem, ő csak az enyém. (nevet)

Zavar téged, hogy ekkora rivaldafényt kap a kettőtök közötti vetélkedés?

Nem. Hogy őszinte legyek, teljesen hidegen hagy. Mindenki rólam és Ronaldóról beszél, de ez Walesről és Portugáliáról szól. Lehet, hogy egyikünk sem rúg a meccsen egyszer sem labdába, valaki mégis nyerni fog. Ez tényleg nem rólunk szól, hanem a csapatról. Tudom, hogy a sajtó így csinál felhajtást, de teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez a csapatokról szól. Egy egységként dolgozunk együtt. Pontosan így értük el ezeket az eredményeket, ugyanígy folytatjuk tovább.

Beszéltetek Cristianóval a torna előtt arról, hogy mi lesz, ha találkoztok?

Nem. Emlékszem, hogy Toni, Toni Kroos azt mondta, hogy úgyis csak három meccsem lesz. Vagyis jó lesz találkozni vele a döntőben. (nevet) Jót nevettünk, ugrattuk egymást. Az nyilvánvaló, hogy sok ember várakozásait túlteljesítettük, amit teljesen megértünk és élvezzük a helyzetet.

Eddig a Real Madrid öltözőjében az idény végén, miközben többen a válogatott tornákra készültek, te a nyaralásodat tervezgetted. Jó volt, hogy most már te is kivetted a részed ebből az egészből?

Igen, nagyon durván bántak velem az elmúlt években. (nevet) Úgyhogy jó végre itt lenni egy nagy tornán, ahol nagyszerű dolgokat vihetek véghez a válogatottal. Jó a részesévé válni ennek. Minden pillanatát imádtuk, továbbra sem lesz ez másképp.

Miket kellett elviselned az elmúlt években?

Csak olyasmiket, hogy már hozzászoktunk a vereséghez, hogy századikak vagyunk a világranglistán, kilenc hetem van nyaralni kettő helyett. Ilyen alap dolgokat. (nevet)

Szerettelek volna megkérdezni a szabadrúgásokról. Ronaldóéról és a tiédről. Két különböző technikával lövitek meg a labdát. Mit gondolsz erről?

Különbözőek. Először is másik láb. Neki megvan a stílusa, nekem a sajátom. Erről nem is nagyon lehet többet mondani.

Gereth, a torna nagy meglepetése Wales és Izland. Figyelted Izlandot?

Igen, lényegében szinte minden meccset néztünk a TV-szobánkban. Szeretünk összejönni és meccseket nézni, és igen, Izland nagyszerű utat járt be. Még akkor is, ha az utolsó meccs nem olyan eredményt hozott, amilyet vártak. De 4-0-s hátrányban voltak és harcoltak, a szurkolóik csodásak voltak. Jó látni, hogy a kisebb csapatok jól teljesítenek, fejlődnek, és mindent megtesznek a pályán. Biztos vagyok benne, hogy Izland büszke a csapatára, ahogy abban is, hogy ránk is büszkék otthon.

Gondolod, hogy ez már túlmutat a futballon Walesben? Hogy többet tettetek az országért, mint bármilyen marketing kampány? Az emberek először látták a zászlót, először hallották a nyelvet. Ezt érzitek, vagy teljesen egy burokban vagytok?

Hogy őszinte legyek, egy burokban vagyunk. Tudjuk, hogy mi van otthon, a világban már kevésbé, de biztos vagyok benne, hogy a torna után reagálni is fogunk mindenre. De a legfontosabb most az, hogy minden eddiginél jobban koncentráljunk a tornára, minden mást pedig hagyjunk meg későbbre. De persze csodálatos érzés, hogy Walest feltettük a térképre, ahova szerintünk tartozik. Reméljük, hogy ez még jobb lehet.

Kérdezett az edző Cristianóróra vonatkozó tippeket?

Egyáltalán nem.

Tudnál adni?

Ha kellene, tudnék. De biztos vagyok benne, hogy a megfigyelőnk jól elvégezte a házi feladatát, eddig remekül teljesít. Mindenki tudja, hogy milyen Cristiano, milyen Pepe. A világ jól ismeri mindkettőjüket.

Gareth, meghívtak Ledley esküvőjére?

Nem. Egyikünket sem. Nem. Nos, most már amúgy sem megyünk! Haha! Úgyhogy mindegy is.

Amikor a BL-döntő után azt mondtad, hogy meg fogod nyerni az Eb-t Wales válogatottjával, mi járt a fejedben? Csak izgatott voltál? Vagy komolyan gondoltad, hogy meg tudjátok csinálni?

Maximálisan hittem benne, hogy meg tudjuk csinálni. Láthattuk Görögország és Dánia tündérmeséjét, vagyis miért ne sikerülhetne nekünk is? A selejtezőkön úgy éreztem, hogy csapatként óriásit fejlődtünk. Önbizalmat gyűjtöttünk, különösen a belgák elleni meccsen. Úgy éreztük, hogy nagy csapatokat is meg tudunk verni. A tornán, a szlovákok elleni meccs még puhatolózás volt. Jól játszottunk, de nem a képességeinkhez mérten. Az angolok elleni csalódás volt, nem a saját játékunkat játszottuk, túlságosan ránk kényszerítették a sajátjukat, ráadásul a pálya sem segített. De nagyon sokat tanultunk ebből a két meccsből, azóta pedig sokat fejlődtünk, ismét nagy az önbizalmunk, jönnek az eredmények.

Az angolok elleni vereség a legjobb dolog ami történhetett veletek, mivel visszamentetek az edzőhöz, felhangosítottátok a zenét, visszatértetek az „azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat” hozzáálláshoz, azonnal érett csapattá váltatok…

Nem is az eredményt mondanám. Hanem leginkább a teljesítményt. A labdajáratás az elvünk. A selejtezőkben ezt tettük, tudjuk, hogy képesek vagyunk védekezni, de tényleg jól játszunk. Megszerezzük a labdát és megtartjuk azt. Ez volt az, ami miatt mindennél jobban csalódottak voltunk az angolok elleni meccset illetően. Nem tartottuk a labdát. Szerintem a pályát előtte nem locsolták fel, vagyis nagyon nehéz volt passzolni úgy, ahogy szoktuk. Szerintem mindenekelőtt azt tanultuk meg, hogy ha nincs nálunk a labda, az mennyire rossz. Az eredmény is fájdalmas, de erős csapatunk és karakterünk van ahhoz, hogy ezen túl tudjunk lépni. A labdatartás hiányából tanultunk nagyon sokat, az oroszok elleni meccsen pedig látható volt a különbség.

Voltatok valamerre a héten szórakozni?

Nem, szerintem mindenki hihetetlenül fáradt. Leginkább a regenerálódásról szólt a hét, hogy megpróbáljunk a lehető legjobban felkészülni a meccsre. Ahogy mondtam, viccelődünk, játékokat játszunk, meccseket nézünk, sokat nevetünk. Nem érezzük úgy, hogy ki kellene ugranunk egy hambira… (nevet)

Anélkül, hogy tiszteletlenek lennénk a többi játékossal, te vagy az, aki játszott már nagy elődöntőket korábban. Tapasztalatot merítesz ezekből, hogy milyen egy ilyen mérkőzés, hogy közel, s mégis oly távol a siker? Ha nem jutsz be, elfelejtenek, de ha igen, az egy teljesen más történet.

Ha szükség van tanácsra, természetesen adok, de szerintem mindenki tudja, mit kell tennie. Most egy olyan helyzetben vagyunk, ahova magunkat juttattuk, élvezni fogjuk. Nem érzünk nyomást. Úgy érezzük, hogy kimehetünk a pályára és jól érezhetjük magunkat, nem érezzük, hogy tanácsra lenne szükségünk, vagy tapasztalatokra. Egyszerűen meg fogjuk próbálni, élvezni fogjuk, ahogy a többi mérkőzést is.

Amikor ilyen közel a döntő és nézed a többi olyan csapat meccsét, mint Franciaország vagy Németország, gondolkodsz azon, hogy akár ti is ott lehetnétek a Stade de France-ban? Higgadt tudsz maradni?

Természetesen a legfontosabb az, hogy higgadt maradj, hogy tartsd magad a megszokott rutinhoz. Sokkal közelebb vagyunk, mint néhány héttel ezelőtt. Most még fontosabb, hogy erre a meccsre koncentráljunk, ne is gondoljunk a döntőre, mert ha elkalandozunk, akkor az a meccsbe kerülhet. Szóval most minden eddiginél jobban arra koncentrálunk, ami a feladatunk, amit meg kell tennünk. El fogjuk végezni a házi feladatunkat, kidolgozzuk a játéktervünket, tisztában leszünk az erősségeikkel, gyengeségeikkel, ahogy mindig, és persze ragaszkodni fogunk a saját módszerünkhöz.

Eddig ez a walesi válogatott történetének legjobb teljesítménye. Van tovább?

Reméljük. Már vannak elképzeléseink, hogy miben tudnánk javulni. Tudjuk, hogy nagyon jó meccset játszottunk egy csodás csapat, Belgium ellen, de fejlődni akarunk. Ha pedig apránként tudunk javítani a dolgokon, az csak segíti a játékunkat. A futballban mindig javulhatsz, nem számít, hogy milyen szinten játszol. Egyértelmű, hogy ezt kell próbálnunk továbbra is csapatként.