Gy. András

„Balra néztem, Zidane-t láttam. Jobbra néztem, ott volt Roberto Carlos” – mondta Sergio Ramos, amikor a FIFA.com arról kérdezte, hogy milyen volt az első napja a Real Madrid öltözőjében. „Ezt nevezem!”

Tizenegy évvel ezután Ramos áll így az újonnan érkezők mellett, még akkor is, ha erre a kijelentésre félrenéz és elneveti magát. A hosszú hajú 19 éves srác, aki Sevillából vonattal érkezett Madridba, most a csapat kapitánya, amely az AS Roma elleni odavágó mérkőzésre készül a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között. És a játékos, aki akkor Ramos bal oldalán állt, most az edzője, aki debütálni készül az európai hadszíntéren.

„Egy reményekkel teli sevillai srác voltam, aki a csúcsra vágyakozott” – emlékezett vissza a védő. „Eltartott néhány hónapig, amíg leesett, hogy mit is jelent itt lenni. De nagyon szép emlékeim vannak minden csapattársamról; remekül bántak velem, gyorsan beilleszkedtem.”

Kétségtelen, hogy Ramos a csúcsra ért. Játékosként fejlődött, emberként felnőtt, két gyermek édesapja lett, a trófeás szekrénye pedig tele van. Maximálisan kihasználta a klubnál töltött 11 évét, sem a hírnév, sem pedig a sok trófea nem változtatott a személyiségén.

Ramos sosem tagadja meg az aláírásokat a szurkolóktól, mindenkit üdvözöl, aki köszönti őt, válaszol a kérdésekre, nyomástól, eredménytől, időponttól függetlenül. Mindenre, amit a futball adott neki, privilégiumként tekint, örül, hogy visszaadhat valamit, a munkával járó hatalmas elvárások és nyomás ellenére.

„11 évet töltöttem el a világ legjobb klubjában, ahol minden nap egy új teszt” – mondja a sevillai születésű játékos. „Nem könnyű egy olyan klubnál, mint a miénk. Ezért is vagyok büszke, és motivált a további munkát illetően. Itt nem élhetsz a múltban.”

Ramos Iker Casillastól örökölte meg a kapitányi karszalagot a Real Madridban, attól az Iker Casillastól, aki olyan neveket követett, mint Raúl, Pirri vagy Camacho. „És Fernando Hierrót, a példaképemet” – tette hozzá Ramos, aki hamarosan 30 éves lesz. „Nagyon jó kapcsolatom van mindegyikükkel. Remek tanácsokat adnak.”

„A kapitánynak mindenben példát kell mutatnia, minden helyzetben támogatást kell nyújtania, bármilyen problémája legyen is a csapattársnak” – folytatta Ramos, akit hat alkalommal választottak be a FIFPro World XI-be. „Ez azt jelenti, hogy mindig megfelelően kell viselkedni. Meg kell próbálni feddhetetlennek lenni, elsőként fellépni, illetve biztos pontnak lenni a csapattársak számára.”

Ramos a kapitánysággal járó hatalmas felelősséget büszkén és mosolyogva viseli, a válogatottban pedig korábbi csapattársával, Iker Casillasszal veszi a vállára. Együtt mindent megéltek már a vörösökkel: jót, rosszat, harmóniát, káoszt, sikert és bukást.

„Voltam olyan szerencsés, hogy ott lehettem Dél-Afrikában 2010-ben” – mondja a védő. „Nincs semmi ahhoz fogható, hogy megnyered a világbajnokságot. Ez óriási áldozatokat követel, nagyon nehéz. Alázat, kemény munka és szerencse is kell hozzá. De nyilvánvaló, hogy a brazíliai élmény keserédes.”

Spanyolország első lehetősége arra, hogy jóvá tegye a dolgot, néhány hónap múlva elérkezik, hiszen közeleg a franciaországi Európa-bajnokság. „Mi vagyunk a címvédők” – mondja Ramos. „Kétszer is megnyerhettem a tornát, remek lenne harmadszor is. Néhány fontos játékos már visszavonult, mint Xavi vagy Xabi Alonso, a két középső középpályás, akik meghatároztak egy korszakot és egyensúlyt adtak a válogatottnak. De ma veteránok és sikeréhes fiatalok megfelelő elegye áll rendelkezésünkre. Bízhatunk a csapatban, de majd a futball beszél helyettünk.”

„Optimista és ambiciózus ember vagyok, szeretek nyerni” – zárja mondandóját Ramos. „Akármit is nyertem a múltban, az a múltban marad, én pedig szeretnék további trófeákat adni a gyűjteményemhez. A karrierem végén is ráérek kiértékelni azt, hogy mit értem el.”