A hírek szerint Paul…
A hírek szerint Paul Scholes nagy valószínûséggel nem lehet ott a Manchester United – Real Madrid párharc visszavágóján sem térdsérülése miatt.
Wenger: “Amikor Vara…
Wenger: “Amikor Varane a Lens csapatában játszott, le akartuk igazolni. Megmutatta Mourinhónak, hogy számíthat rá. Tetszik, hogy mennyit fejlõdött.”
Antonio Conte: “Híze…
Antonio Conte: “Hízelgõek azok a hírek, amik a Real Madrid és a Chelsea érdeklõdésérõl írnak. A klub és én is élvezzük ezt a megbecsülést. Azt jelenti, hogy jól dolgozunk.”
Egy hét, ami meghatározhatja a Real Madrid egész szezonját
Ez a rendkívül fontos hét február 26-án kezdõdik, a Király-kupa visszavágójával a Barca ellen a Nou Campban. Mourinho fiainak be kell találniuk Barcelonában, ha továbbjutási reményei vannak, hiszen a párharc elsõ összecsapásán a katalánokhoz került az elõny az 1-1-es eredménynek, vagyis az idegenben lõtt gólnak köszönhetõen.
Ezt követi majd egy újabb Clásico március 2-án, ami könnyen eredményezhet hatalmas kudarcot. Egy olyan Real Madriddal, amelyik már nyilvánvalóan kiszállt a bajnoki címért folytatott harcból, és két olyan klubbal, amelyek figyelme teljesen máshol jár majd. Ebbõl a meccsbõl tehát valószínûleg hiányozni fog a szokásos szikra, de egy Clásico az mindig Clásico marad.
Végül pedig március 5-én az Old Trafford fogadja Mourinhóékat. Pont úgy, ahogy a spanyol kupában, 1-1-es hazai mérkõzés után a Real Madridnak gólt kell szereznie. A kupában történtektõl függõen a blancók úgy léphetnek pályára, hogy ez lehet az utolsó esélyük arra, hogy eredményt mutassanak fel a szezonban, és megkoronázhassák azt. Egy ekkora nyomás vagy összeroppantja a csapatot, vagy hatalmas lökést ad nekik. Kiderül. Mindenesetre a Real Madrid számára egy hét alatt minden eldõlhet.
Xavi: Néhányan rosszfiúnak akarják beállítani Messit Madridban
Xavit az interjú során megkérdezték arról, hogy szerinte mi történt Messi, Arbeloa és Karanka között a folyosón és a parkolóban a múlt heti összecsapás után Madridban. „Ez egy nagy kupac szemét, beszéljünk inkább a futballról. Nem beszélhetnénk egyszerûen a futballról? Ez olyasmi, ami már száz éve is megtörtént a futballban, és meg is fog – aki veszít, ideges. Nem tudom, hogy mi zajlott le, még azt sem tudom, hogy amit az emberek állítanak, valójában megtörtént-e.” (Elég, hogy Arbeloa, Karanka, Callejón és Jordi Alba tudják… A szerk.)
“Nem láttam semmit és nem is érdekel, Leót sem kérdeztem meg errõl. Néhányan egyszerûen rossz embernek akarják beállítani Messit. Gazember lenne? Nem. Leo egyszerûen versenyzõ típus, és mindig is az lesz. Mi ezzel a baj?” (Nekünk lenne néhány ötletünk… A szerk.)
“Mit akarnak elérni azzal, hogy ilyen dolgokat mondanak?” (Gyaníthatóan azt, hogy a végre lehulljon a lepel, és a világ számára egyértelmûvé váljon, nem egy szenttel van dolguk. A szerk.) – reagált csapattársa kirohanására Xavi.
A Real Madrid játékosait hiénákként ábrázoló videóval kapcsolatban (amiért egyébként azután, hogy a Real Madrid jogi útra terelte a dolgot, gyorsan bocsánatot kértek a katalánok) a Barca játékosa elmondta: „Ennek semmi köze hozzánk, a játékosokhoz,” de azért hozzátette, hogy a Real Madrid agresszív és kemény stílusban játszik. „Képzelje el, hogy úgy játszik, mintha az élete függne tõle. Mi inkább elkerüljük az ilyen eszméket.”
Xavi végül kitért még arra is, hogy szerinte jobb eredményt is elérhettek volna a Bernabéuban: „Úgy távoztunk a pályáról, hogy túlságosan nyitva hagytuk a párharcot, figyelembe véve a kihagyott helyzeteinket. Ez a Real Madrid, és ha nem döntöd el teljesen a párharcot, talpra állnak. Sokkal kedvezõbb eredményt is elérhettünk volna, de végül nem így lett.” (Lehet, hogy Xavi egy másik meccset nézett? Talán inkább meg kellene köszönnie az égieknek, hogy nem több gólos hátrányból várják a visszavágót… A szerk.)
Mourinho: Képesek vagyunk megnyerni a párharcot
„Megvoltak a lehetõségeink a gólszerzésre, és az egész meccsen kezdeményezõen játszottunk. Egy olyan csapat ellen léptünk pályára, akik letáboroztak a saját térfelükön. Nem akarok kritizálni senkit, mivel a saját játékukat játszották, és végül egy olyan eredményt értek el, amilyet szerettek volna. Mi képesek vagyunk betalálni az Old Traffordon. Sok csapatnak sikerült már ez a szezonban, és egyikük sem képvisel olyan támadó erõt, mint mi.”
„Ha látták a TV-ben a mérkõzést, akkor láthatták, hogy mi történt. Edzünk, rendezzük a sorainkat, minden játékosunk szerepét meghatározzuk, megnézzük a videókat, hogy kielemezzük az ellenfél erõsségeit a rögzített helyzeteknél, de ha elveszíted az egy-egy elleni küzdelmeket, akkor ott már nincs az a szervezés, ami segíthetne. Jól kezdtünk, egy olyan lövés, amit Fabio megeresztett, általában góllal végzõdik. Az elsõ lehetõségükbõl gólt szereztek, és elölrõl kellett kezdenünk mindent.”
„Szeretem otthon játszani az elsõ meccseket, mivel ha idegenben játszol elõször, akkor könnyen lehet, hogy nem leszel elégedett az eredménnyel, de ha a második meccsen játszol idegenben, akkor tudod, hogy mit kell tenned. A számokat tekintve egyenlõ eredménnyel érkezünk az Old Traffordra, de a Manchester Unitednél van az elõny. Be kell találnunk ahhoz, hogy kiegyenlítsük az állást.”
„Nem tudom kritizálni a Manchester taktikáját. Jól végezték a dolgukat, nem hagytak területeket nekünk. Talán nem a gyõzelemre játszottak. De jó támadóik vannak, és képesek a semmibõl gólhelyzeteket kialakítani és betalálni. Lehetett volna 1-2 is, ha nem lett volna Xabi a gólvonalon. Még így játszva is jól végezték a dolgukat és dolgoztak ki helyzeteket. Boldogan mennek haza, de tudják, hogy a Real Madrid ezt is képes átvészelni.”
„Nem érzek nyomást. Keményen dolgozom, és úgy megyek haza, hogy tudom, minden megtettem. Néha nyersz, néha veszítesz. A két legutóbbi eredmény a Bajnokok Ligájában és a kupában is döntetlen volt, így az ellenfélnél van az elõny, de a Real Madrid képes gólokat szerezni és gyõzni idegenben is.”
„Hogy a második meccstõl függ-e a jövõm Spanyolországban? Fogalmam sincs, nem aggódom emiatt.”
„Nincs olyan, hogy igazságosabb eredmény. A futballban csak egy eredmény van, nincs tovább. Lõhettünk volna még gólokat, de õk is megérdemelték volna, ha így tesznek. Annak ellenére, hogy a ma mutatott játékuk nem a megszokott volt, dolgoztak ki helyzeteket és nyerhettek volna. Nagy várakozás és magas fokú izgatottság elõzi meg a visszavágót.”
„Xabi nagyszerû meccset játszott, még úgy is, hogy nehézségei voltak. Nem sokan játszottak volna az õ állapotában. Minden mozdulatát imádtam, a szünetben pedig majdnem lehoztuk, de mindent beleadott és tovább játszott. Most pihennie kell. Nem fog játszani a hétvégén.”
„Fergusonnal az öltözõmben találkoztunk, de nem taktikáról beszélgettünk, csak elvoltunk. Most már meg is tehetjük, hiszen sajtótájékoztatót kell adnunk. Barátok vagyunk, az élet megy tovább, és nemsokára újra találkozunk.”
Essien: Cristiano azt szeretné, ha a meccs most azonnal elkezdõdne
„Nem félünk attól, hogy a szezonunk a Bajnokok Ligájától függ. A holnapi meccs is csak egy a sok közül. Mind nagyon izgatottak vagyunk, tudjuk, hogy nehéz lesz, de már nagyon várjuk.”
„Nagyszerû találkozó lesz. Óriási meccs; már alig várom, hogy kezdõdjön. A szurkolók velünk lesznek, ebben biztos vagyok.”
„Cristiano egy kicsit nyugtalan. Azt szeretné, ha a meccs már most elkezdõdne. Nagyszerû formában van, és a legjobbját fogja nyújtani.”
„Játszottam már néhányszor a Manchester ellen az angol bajnokságban, de a Bajnokok Ligája más. Készen állok, ahogy a csapattársaim is. Nem igazán tudom megmondani, hogy a Manchester United egy támadó szellemû csapat-e vagy nem, de azt tudom, hogy nagyszerû játékosaik vannak.”
„Papa megadta a lehetõséget, hogy ide jöjjek, én pedig minden itt töltött pillanatot élvezek. Nagyon keményen dolgozom, hogy segítsek a csapatnak. Mourinho mindig mosolyog, mindig boldog. Mindig nagyon keményen dolgozik és sokat segít nekünk a tanácsaival. Sosem láttam szomorúnak.”
„Evra egy nagyszerû játékos. Õ az egyik legjobb baloldali védõ a világon, és mindig száz százalékot nyújt. Fantasztikus.”
„Hogy kezdek-e holnap? Nem tudom, kérdezzék meg papát.”
Cristiano: Számomra a tizedik megnyerése lenne a csúcs
Sosem felejted el az elsõ szerelmet – ami a világ legdrágább futballistájának esetében a Manchester United volt. És micsoda szerelem volt. Kilenc trófea, a Spanyolországban eddig megszerzett hárommal szemben. Nem csoda, ha a 80 millió fontos ember elmosolyodik, és azt mondja: „Igen, a manchesteri idõszak remek volt. Mindent megnyertem ott. Az életem fantasztikus szakasza volt az. Talán azt is nyugodtan mondhatom, hogy ott élveztem a legjobban a játékot, mivel annyira fiatal voltam. Az, hogy tizennyolc évesen a világ egyik legnagyobb klubjában, a Manchester Unitedben játszhattam, egy igazi álom volt! És az, hogy olyan játékosok mellett játszhattam, akiket addig csak a televízióban láthattam, talán az egyik fõ oka volt, hogy annyira élveztem a dolgot.”
“Supermán” épp elhagyni készül a stadiont
Ronaldo, aki hat nagyszerû szezont töltött el az Old Traffordon, mielõtt 2009-ben távozott, tisztában van vele, hogy szavait nagyon könnyen félreértik, és a mondatait kiemelik a szövegkörnyezetbõl. Ezért gyorsan folytatja is: „Nem azt mondom, hogy Madridban nem élvezem a játékot. Mert igenis élvezem. De most már idõsebb, érettebb vagyok. Már nem vagyok egy álmodozó fiatal, aki régen voltam. Huszonnyolc éves vagyok, tehát már nem vagyok kezdõ. Középkorú vagyok!”
Itt mindketten elnevettük magunkat… Középkorú! Biztos ez? És a nagy nevetés közepette Ronny hozzátette: „Persze csak a futball szempontjából!” Szegény öreg fiú. Nem csoda, hogy csak 179 gólt szerzett 178 meccsen a spanyol bajnoknál. Igen, egyesnél jobb a gólaránya, amivel még tovább javított a Manchesterben elért 292 meccs – 118 gól mutatóján. Ez nagyjából kétszer olyan jó, de vajon Ronaldo úgy gondolja, hogy kétszer olyan jó játékos lett, mint a Unitedben volt? „Nem, a statisztika azért lett jobb, mert már sokkal érettebb vagyok és rengeteget tanultam azóta.”
„Érettebb fejjel sokkal többet teszel a csapatért, mint magadért. De még mindig megpróbálok annyi gólt szerezni, amennyit csak tudok, amellett, hogy gólpasszokat is próbálok osztani. De azt is be kell látni, hogy megváltozott azóta a futball, más csapatban is vagyok. Sok dolog változott.”
Hihetetlen, de Ronaldo úgy gondolja, még ennél is tud jobb lenni. „Mindig arra törekszem, hogy jobbá váljak, és tudom, hogy ezt csak kemény munkával érhetem el, és azzal, ha még többet adok bele. Én készen állok.”
Ez a jövõ zenéje. De a héten a Real a Uniteddel találkozik a Bajnokok Ligája idei kiírásának legjobb tizenhat csapata között, így Ronaldo egy kicsit visszatérhet a múltba. Az emlékeiben kutakodva pedig a United edzõjével találkozhat, Alex Fergusonnal, akit a futballban édesapjának tekint.
„Csak tizennyolc voltam, amikor a Unitedhez kerültem, és õ tanított meg felnõni a futball világában. Ki tudott volna jobban? Rengeteg tapasztalata van – 1000 játékos ment át a kezei alatt. Tudja, és el is fogadja, hogy mire van szükségük a fiatal játékosoknak. Amit nekem megtanított, az a döntés fontossága. Hogy mennyire fontos a jó döntést meghozni a pályán és a pályán kívül is. Ezért is mondom mindig, hogy számomra olyan, mint egy apa. Mindent õ tanított nekem, rengeteget segített, fontos dolgokban adott iránymutatást. Ez igaz a futballra és az életre is, mivel a befolyása és érdeklõdése nem áll meg a partvonalon. Egyénileg törõdik mindenkivel. Nagyon emberséges, és megérti, hogy mire van szükséged, mit akarsz. Emlékszem, hogy az elsõ szezonban, amikor eljött a Karácsony, és persze Angliában ilyenkor sincs szünet, megkérdeztem tõle: ’Edzõ! Tudna adni három-négy szabadnapot, hogy hazamehessek Portugáliába?’ Õ pedig azonnal rávágta, hogy ’persze, nem probléma’. Tudta, hogy nagyon fontos része vagyok a csapatnak, de azzal is tisztában volt, hogy akkoriban nagy szükségem volt a családomra, és ez egy nagyon fontos pillanat volt számomra. Rájöttem, hogy megért és törõdik velem.”
„Néha, amikor kérsz tõle valamit, nem válaszol azonnal, csak annyit mond, hogy ’hadd gondolkozzam’. Majd másnap megadja a választ. Igen, vagy nem. Még ha elutasító választ is adott, annak mindig megvolt az oka és a magyarázata. Tudja, hogy bánjon az emberekkel, hogy tegyen boldoggá, hogy motiváljon. Ez vastagon megvan benne, és azért mûködik ilyen jól, mert igazi – belülrõl fakad. Tehát nagyon sokkal tartozom neki. Ezért is tartom vele a kapcsolatot, és ezért örülök, hogy újra láthatom.”
De ez nem állítja meg Ronaldót abban, hogy kiejtse korábbi edzõjét. Történelmet akar írni a Madriddal, ahogy a Uniteddel is tette, miután tizenegyesekkel legyõzték a Chelseat a 2008-as torna döntõjében Moszkvában. „A Bajnokok Ligája nagyon különleges Madridban, mivel a tízedik címet akarjuk megnyerni. Számomra ez lenne a csúcs. Rengeteg emlékezetes meccs marad meg az emberek és a játékosok fejében, én pedig le akarom tenni a névjegyem.”
A baj már csak az, hogy ehhez a Manchester Unitednek is lesz néhány szava.
Ramos: Örülök, hogy a Manchestert kaptuk
Képzeld el a jelenetet. Csend a stadionban, miközben sétálsz, egyedül. Félúton vagy a tizenegyes ponthoz. A helyszín az Európa-bajnokság elõdöntõje, egy lehetõség arra, hogy elérd, amit más csapat még nem ért el soha, egy olyan országban, ahol ezt nem reményként, hanem elvárásként kezelik. Te végzed el a negyedik büntetõt. Ha kihagyod, kiestek, hatalmas hiba. Tisztában vagy ezzel, hiszen két hónapja már voltál ugyanilyen helyzetben: egy európai versenysorozat elõdöntõjében, a negyedik büntetõvel, ezen a hosszú sétán.
Akkor az égbe küldted a labdát, poénok millióit generálva ezzel. Még a Bayern München kapusa, Manuel Neuer is beszállt ebbe. Kihagytad, a Real Madrid kiesett. A Bajnokok Ligája döntõnek annyi. Tíz év telt el azóta, hogy utoljára ott volt a csapat. Tíz év várakozás a tízedikre. Alig terelted el a gondolataidat, újra itt vagy. Április, Madrid, Bayern – Real, június, Donyeck, Spanyolország – Portugália. A nyomás fullasztó. Nekifutsz, és…
Sergio Ramos mosolya egyre szélesebb, ahogy végre elérünk eddig a pillanatig. És beemeled?! Megcsinálsz egy Panenkát. Ramosnak van egy angol nyelvû tetoválása, egy Nelson Mandela idézet, ami „legyõzhetetlen lélekkel” ruházza fel, és „saját sorsának kovácsává” teszi. Azt mondja, hogy egy tövis is volt rajta, amit eltávolíttatott, miután elegánsan a hálóba helyezte azt a büntetõt.
Most már nevet. „Egy ilyen pillanatot örökre hozzád kötnek, a Bajnokok Ligája élmény után és mindazok után, amiket mondtak. Az ilyen pillanatokban, amikor a nyomás és a felelõsség óriási, mindig fel tudtam állni. Amikor letettem a bal lábamat, a labda megemelkedett, a jobb lábam pedig alá ment. Nem azért volt, mert ideges voltam, vagy megijedtem, ahogy az emberek mondták. Amikor aznap hazaértem, elmondtam édesapámnak és a testvéremnek: a következõ tizenegyes Panenka lesz. Meglátjátok. Utána elhallgatnak.”
Ramos nem tudta, hogy a pillanat ilyen hamar eljön, de sokat gyakorolt a válogatott edzõtáborában. „Nem a tizenegyes ponton gyakoroltam, mivel mindenfelé kamerák voltak, hanem magát a mozdulatot, az érintést, az ejtést. Emlékszem, hogy Vicente azt mondta: ’Nem mernéd.’ Én pedig: ’Majd meglátja.’ Amikor aztán végül megtettem, mindenki azt mondta, hogy ’mekkora hiba’, meg hogy ’megõrültél?’. De ha belegondolunk, teljesen logikus. A kapus nem számít erre azok után, amiken keresztül mentem. Ha keményen meglövöd a labdát, kihagyhatod. Ha lágyan megemeled, nehezebb kihagyni. A kapus persze maradhatott volna a helyén is, de nyolcvanezer emberbõl szinte mindenki azt gondolta, hogy keményen meglövöm majd a labdát.”
„Csak Jesús Navas és Chori [Raúl Albiol] tudták. Amikor vége lett a hosszabbításnak, odajött hozzám, és azt mondta: ’Itt az idõ.’.”
A többi már történelem. Spanyolország lett az elsõ olyan ország, amely három egymást követõ nagy nemzetközi tornát megnyert, és Ramos szekrényébõl, aki Antonio Puerta emlékének adózva viseli a 15-ös mezt, már csak a Bajnokok Ligája serleg hiányzik. Mégis csendesebb, kevésbé robbanásszerû volt az egész Eb. Egyfajta megnyugvás.
„Az elsõ gyõzelmünk után sokkal intenzívebben ünnepeltünk, mivel nagyon régen nyert már Spanyolország, a világbajnokság pedig a csúcs volt.” – mondja Ramos. „Mi tényleg egyesítettünk egy országot, az embereknek pedig a problémáik miatt szükségük volt erre. Ez óriási felelõsséget tesz a válladra – mi pedig tisztában voltunk a szociális befolyásunkkal –, de sok örömmel is jár.”
„Egyre kevésbé hibázhatunk. Az emberek már gyõzelmet várnak tõlünk, és ha nem így teszünk…” – folytatta Ramos egy vágó mozdulattal kísérve. „Ezúttal más volt, sokkal ’megszokottabb’, de nem szabad elfelejteni, hogy milyen nehéz megnyerni valamit. Gyõzelmet várnak tõlünk négy, öt, hat éven keresztül, de ez egyszerûen nem normális.”
A bejárt utat végig kísérte a Madrid és Barcelona játékosok közötti feszültség, egy valós félelem attól, hogy a rivalizálás a válogatottat tönkre teheti. „Voltak kétségek. Vicente jól kezelte a dolgot, és mi is láttuk, hogy meg kell oldani a dolgot. Volt egy megbeszélés. A spanyol csapat szinte a hat-hét Barcelona és az öt-hat Madrid játékosból áll. Nem engedhettük meg magunknak, hogy összeomoljunk.”
„Piquével voltak nézeteltéréseink, de most már jó a kapcsolatunk. Nem feltétlenül beszélek barátságról, és ez nem is lényeges. Ez szakmai elkötelezettség. Nem megyek el vele sörözni ha Madridban jár, vagy én Barcelonában. Madridban ez nehezebb, hiszen ott lényegében együtt élsz a társaiddal. Napi kapcsolatban vagytok, és ilyenkor több az összezördülés, de a közelebbi kapcsolat is. A válogatottal három-négy alkalommal vagyunk együtt egy évben, vagy egy hónapot vagyunk együtt egy tornán. Túl lehet lépni ezeken a dolgokon.”
„Megragadtam Piquét, és beszéltünk: ’Hagyjuk már ezt a gyerekes viselkedést, ne legyünk ennyire buták és amatõrök. Egyikünk se. Nagyszerû játékosok vagyunk, de egyikünk sem tud jól szerepelni a másik segítsége nélkül.’” Végül Puyol nélkül kettejüknek kiváló tornájuk volt. Talán furcsa pár, de tökéletes együttmûködésben.
Ramos számára a bejárt út hosszú volt, de már teljes. Claudio Caniggiát tartja gyerekkori példaképénak – „igen, a hosszú hajú argentin,” mondja nevetve, és említi még Ted McMinnt, a Sevilla skót szélsõjét is. Ramos csatárként kezdte pályafutását, játszott középsõ középpályásként, a világbajnokságot pedig jobb oldali védõként nyerte, ami után bevallotta, hogy hiányzott valami – a gól. A Panenka büntetõ beleillik a képbe: egy csatár lelkû védõ munkája. De most már érettségrõl is tanúbizonyságot tesz. Ramos gyakran beszél vezetõ szereprõl, felelõsségvállalásról.
Dicsérõen beszél Joaquín Caparrósról, aki 17 évesen adta meg neki a lehetõséget a Sevillában, és Luis Aragonésrõl, akinek kezei alatt 18 évesen lett válogatott. Del Bosque esetében sincs ez másképp, azonban erõsen kivehetõ Ramos szavaiból a saját felelõsség terhe is. „Vicente közel áll hozzád, mindig kommunikál, de hagy teret is, nem tart akkora nyomás alatt, mint mondjuk Capello, vagy Mourinho, akik teljesen máshogy dolgoznak ugyanazon cél elérése érdekében. Alapjában véve a saját magaddal szembeni elvárások számítanak. Egy edzõ támogathat téged dicsérettel vagy kritikával, de te vagy az, akinek akarnia kell.”
„Az edzõk egyfajta dzsókerként használtak. Ha csatár kellett, az voltam. Ha középpályás, akkor az. Ha szélsõ, szélsõ hátvéd, középsõ védõ, jobb oldalon, bal oldalon, akkor az. Sosem éreztem rosszul magam sehol. Szívesen játszanék újra a szélen, ha kellene, de most otthonosabban érzem magam középen. Te vagy a védelem közepe, te irányítasz, te vagy a vezetõ, neked van tekintélyed, státuszod, te irányítod a szélsõ védõket. A fejlõdésem egyaránt volt érzelmi és intellektuális. A Madridnál gyorsan tanulsz. Minden itteni lecke máshol három. Most középsõ védõ vagyok.”
A szerda este szempontjából ez annyit jelent, hogy Wayne Rooney és Robin van Persie jön majd szembe. „Van Persie nagyon, nagyon jó formában van,” – mondja Ramos. „Évek óta nem láttuk így. Gyors, jól támadja a labdát, folyamatosan kellemetlenséget okoz.”
„Rooney más. Keményen dolgozik, nehézfiú. Élvezi a fizikai küzdelmet. Hogy õszinte legyek, én ezt preferálom. Az ilyen jellegû védõ-csatár párharcokat szeretem, az ilyen kihívást. De Rooney mozgása nehezen követhetõ: nem mindig tudod, hogy mennyire lépj ki, hogy nyomás alá helyezd. Néha mélyebben játszik, vagy kihúzódik a szélre, és nem tudod eldönteni, hogy kövesd-e. A középpályával való kommunikáció nagyon fontos. Ha visszalép, már van egy pont, ahová nem követheti egy védõ, ilyenkor a középpályásoké a felelõsség. Ha nagyon kihúzódsz, akkor szabad területet hagysz magad mögött.”
„De nem csak õk vannak, az egész csapat. Ott van Chicharito, aki fél órára beáll, és lõ két-három gólt. Ez pedig nem véletlen.”
„Örültem, hogy a Unitedet kaptuk. Õk olyanok a Premier Leagueben, mint a Madrid Spanyolországban: az értékek, a történelem. A filozófia, amit mindig képviseltek, amit közvetítenek, a játékosaikba nevelt eszménykép, nagyon hasonló.”
„Kevés mérkõzésnek van ekkora hatása. Én inkább játszom ellenük, mint egy kisebb csapattal, ami jön és meglep. Emellett pedig szeretem az angol futballt.”
Eléggé ahhoz, hogy oda menjen játszani? „Amikor nehéz idõszakokon mész át a karrieredben, akkor megfordulnak a fejedben lépések, és voltak is ajánlataim Angliából és Olaszországból, de édesapám egyszer azt mondta nekem: ’Ha valaha is távozol, akkor az elsõ ajtón tedd, felemelt fejjel, ne akkor, amikor rosszul mennek a dolgok.’ Az álmom az, hogy itt játsszak tovább, de tény, hogy Anglia vonzó. Az ott játszó barátaim mindig nagyon pozitívan beszélnek róla, és egy új élmény lenne.”
„Édesapám sokszor nézett meccseket, és gyerekként mindig hívott, és mondta, hogy nézzem meg ezt vagy azt a srácot. Nem mondom, hogy kényszerített, de majdnem. Mindig mondta, hogy ma õ vagy õ játszik, és nézzem.” És vajon kinek szurkolt? Ramos mosolyog. „A Manchester Unitednek.” Megosztott hûség? „Haha, nem! Édesapámnak mindig gyengéje volt a Manchester, de a családom Sevilla szurkoló, most pedig a Real Madridért szorítanak.”
A United áll most Ramos útjában, hogy a hiányzó trófeáját begyûjthesse, azt, ami meghatározza a klubját, és ami megmentheti a Madrid szezonját, hiszen nagy hátrányban vannak a bajnokságban a Barcelonával szemben. Nehéz szezon volt ez, tele médiabotrányokkal, titkos listákkal, politikával… Vádak jöttek-mentek, beszéltek konfliktusokról, összecsapásokról, Cristiano Ronaldo boldogtalanságáról, José Mourinho bosszúságáról, ultimátumokról. Ezek mindegyikét óriási figyelem övezte.
Ramos is a célpontban volt. Amikor Özil mezét viselte sajátja alatt, sokan úgy gondolták, hogy edzõje ellen fordult, még ha egy kicsit egyhangúan azt is mondja, „reméljük, marad, de ez az õ döntése. Nag
yszerû edzõ, és szerencsések vagyunk, hogy nálunk van. A döntés az õ kezében van, neki kell döntenie.” Majd hozzáteszi: „Ez a szezon sokkal inkább arról szólt, amit az emberek mondtak, mint a valóságról. Nem engedheted magadhoz ezeket a dolgokat, mivel nem hagynak élni. Nem nézek futballról szóló mûsorokat a tévében, alig hallgatok rádiót, alig olvasok újságot.”
A Bajnokok Ligája a legnagyobb ígéret, remény, összetartó erõ, a cél, amit mindenki akar. Ramos kapitányként kulcsszerepet vállalt abban, hogy továbbra is a történelmi trófeára koncentráljanak, a tízedikre. „Nem mondanám megszállottságnak. Már régen volt az utolsó gyõzelem, és mindenki azt mondja, hogy a tízedik, a tízedik, a tízedik. Természetesen mi is érezzük ezt, de tudjuk, hogy mennyire nehéz megnyerni. Egyetlen hiba, és vége. De ha már itt tartunk, nagyon meg akarjuk nyerni, egy döntõ a Wembleyben pedig a maximum lenne.”
De elõször a United. És ki tudja, talán tizenegyesek. Talán még egy Panenka. Újra megcsinálná? „Persze, természetesen” – mondja. Majd megáll, szünetet tart, és mosolyogva hozzá teszi: „Nos, talán most nem. Most már számítanának rá.”
A Real Madrid játékosait hiénákként ábrázolták az egyik katalán televízióban – a Madrid perel
A Real Madrid jogi lépéseket tesz a katalán TV3 televíziós csatorna ellen, amiért az egy videó-összeállításban hiénákhoz hasonlította a Real Madrid játékosait. A montázsban a hiénák minden Clásico közeledtével vadászni indulnak, és egyetlen célpont lebeg a szemük elõtt: Messi. Az állatok képeit a Real Madrid játékosainak Messi elleni szabálytalanságaival vágták össze a katalán csatorna szerkesztõi. Arbeloa, Xabi Alonso és Pepe volt a szerkesztõk célkeresztjében. Utóbbit egy Hannibal Lecter által viselt maszkban ábrázolták.
Az adás elején egyéb eseményeket is mutattak a Bernabéu múltjából, úgy mint Juanito Matthäus elleni esetét, vagy Pepe durva szabálytalanságát, amelyet a Getafe játékosa, Javier Casquero ellen követett el. A TV3-tól bocsánatkérést várnak, de a madridi klub úgy döntött, hogy nem várja meg ezt, és azonnal cselekszik.
A felháborító, viccesnek legkevésbé sem nevezhetõ videó alább megtekinthetõ: