Aréola a megoldás a PSG és a Real számára is
Alphonse Aréola átmenetileg érkezett a klubhoz Thibaut Courtois mögé. Jelenlegi helyzete azonban rövidesen megváltozhat, hiszen a spanyol klub elégedett a teljesítményével és kész megvásárolni a francia együttestől, miután kölcsönszerződése június 30-án lejár.
Ez a megegyezés a párizsi alakulatnak is megfelelne, hiszen olyan játékost keresnek a piacon, aki kész megküzdeni Keylor Navasszal a kezdőcsapatba kerülésért. A kívánságlista élén az AC Milan fiatal hálóőre, Gianluigi Donnarumma áll.
A Real Madrid már készül a 2020-2021-es idényre, ennek részeként szeretnék magukhoz láncolni Aréolát, akit Courtois helyettesének szánnak, míg a harmadik számú kapus szerepét az ukrán tehetség, Andriy Lunin töltheti be.
Donnarumma bizonytalan jövője
Az AC Milan minden tőle telhetőt megtesz, hogy az olasz válogatott hálóőr új szerződést írjon alá a klubbal, azonban a játékos ügynöke, Mino Raiola megnehezíti a tárgyalásokat. A dörzsölt üzletember célja, hogy ügyfele jelenlegi fizetését (mely évi hatmillió euró) tovább emelje, azonban a milánóiak nem nagyon akarják beadni a derekukat. A PSG nyújthat megoldást Donnarumma (és Raiola) számára, hiszen olyan hálóőrre fáj a foguk, akire hosszútávon is lehet építeni. Annak ellenére, hogy rengeteg játékperccel rendelkezik a topfutballban, Donnarumma még mindig csak 21 esztendős, és ha Párizsba teszi át a székhelyét, akkor biztosítja Aréola helyét a Real Madrid keretében.
Arthur Johnson: Az ír, aki megtanította futballozni a Real Madridot
Számos brit sporttörténész – sokan közülük más országok szurkolóinak frusztráltsága következtében – örömét leli benne és megemlékezik arról, hogy nemzete milyen szerepet játszott a futball szabályainak lefektetésében és azok elterjesztésében szerte Európában. Habár ez a tény nem teljesen helytálló a kontinens egészét tekintve, igaznak tűnik Spanyolországban.
A legkorábbi, nem hivatalos focimeccsek az Ibériai-félszigeten brit számkivetettek és helyiek között zajlottak. Később ezek a korai mérkőzések szolgáltak a legrégibb spanyol klubcsapatok alapjaiként, hiszen mindegyik klub felhasználta az angol befolyást, amely az egyesületek növekedését eredményezte.
A brit befolyás néhány neves példája játékosok és vezetőedzők személyében érkezett, úgymint Fred Pentland, aki olyan klubok korai történelmében játszott masszív szerepet, mint az Athletic Club vagy az Atlético Madrid; Patrick O’Connell, aki a Real Betis élén a klub eddigi első és egyetlen bajnoki címét nyerte és a polgárháború ideje alatt irányadó fényként szolgált a Barcelona számára.
Úgy tűnik, hogy Spanyolországban minden egyesületnek van valamilyen angol kötődése, ráadásul néhányan büszkébben hirdetik brit örökségüket másoknál. Talán a folyamatos sikeresség következményeként a Real Madrid számos meghatározó alakja nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelne. Az egyik, ebbe a kategóriába tartozó személy Arthur Johnson.
Johnson kiemelkedő a klub történetében, ő volt az első gólszerző, aki hivatalos mérkőzésen a hálóba talált, az első menedzser, és egyike az elsőknek, akik meghonosították azt a versenyszellemet, ami a Real játékát a mai napig jellemzi.
Csakúgy, mint O’Connell, Arthur Johnson is Dublinban született, 1879 augusztusában, egy olyan időszakban, amikor Írország még a Brit Birodalom része volt. Politikai hovatartozása ismeretlen, habár madridi barátainak közlése szerint Jonhson magát angol emberként azonosította. Először munkakeresés céljával ment Spanyolországba, ahol egy mérnöki cégnél el is helyezkedett, és részt vett a város első csatornarendszerének kiépítésében.
Mielőtt Madridba költözött, Johnson ígéretes amatőr futballista karrierjét élvezte csatárként, középhátvédként és kapusként. Feltehetően még a híres Corinthian FC-ben is játszott Angliában, noha nem tűnik fel a klub hevenyészett hivatalos statisztikáiban. Ettől eltekintve, amikor Johnson csatlakozott a Madrid FC-hez 1902-ben, hamar a csapat kulcsfigurájává vált.
Joán Palacios, a klub korábbi elnöke és Johnson csatártársa szerint az angol volt „az egyetlen, aki tudta, mit csinál”, míg Johnson egyik spanyol barátja szerint „többet tudott a játékról, mint bárki más”. 24 éves korában Johnson a csapat legöregebbjei közé tartozott – a keret átlagéletkora 19 év volt, a kezdő tizenegyben szerepelt a 16 éves Pedro Parages – és ennélfogva magára vállalta a feladatot, hogy „megtanítsa a játékosoknak a játék alapjait”.
Abban az időben, amikor Johnson Madridba költözött, a futball még gyerekcipőben járt az országban. Palacios bepillantást engedett egy átlagos, korabeli meccsbe: „Néha volt játékvezető is, de csak néhányuk alkalmazta ugyanazokat a szabályokat. Mindegyiküknek megvolt a maga verziója a játékra nézve, és őszintén szólva könnyebb volt játszani nélkülük. Sok időt fecséreltünk el cigarettázással és alkohollal. Volt egy kapus, aki egy széken ült a gólvonal előtt, miközben limonádét ivott és relaxált. Amikor támadtunk, a vonal mögé dobta a széket és nagyon komoly arckifejezést vett fel.”
Annak érdekében, hogy javítsa csapata magatartását és általánosan a játékot, Johnson négy elvet írt elő a játék számára spanyolul. Ezeket az elveket később a Heraldo del Sport című, korabeli sportújságban publikálták. A cikk címe „Előírások a futball pozitív irányú fejlődése érdekében” volt. Ebben a rövid írásban Johnson azt javasolta, hogy egy mérkőzés nem kezdődhet addig, amíg mindkét csapat ki nem választ egy megfelelő vezetőt, akik irányíthatnak és elhelyezhetik a játékosokat a pályán, Johnson reménye szerint ez „megelőzheti a túlzott beszédet és megbeszéléseket, amelyek jelenleg megvannak”.
Második elve szerint a játékosoknak meg kell tartaniuk a pozíciójukat és nem cserélgetni állandóan a csapattársaikkal. Johnson szerint így megelőzhető a kavarodás és a játékosok megjegyezhetik társaik pozícióját és segítséget nyújthatnak, ha bajba kerülnek. Az angol állítása alapján a játékosok állandó helycseréje nem foci, amit egy későbbi holland középpályás és vezetőedző alighanem vitatna.
Johnson harmadik és negyedik pontja sokkal nyíltabb, mondván a játékosoknak gyorsabban kellene játékba hozniuk a labdát, és amikor lehet, passzolniuk kell.
Johnson rövidesen csapatkapitány lett, és továbbra is mély benyomást tett a fiatal madridi csapatra. Ő volt az első, aki azt javasolta, hogy a Madrid teljesen fehér szerelésben lépjen pályára, és 1902 májusában ő vezette a gyepre a csapatot az első hivatalos, Barcelona elleni mérkőzésre. A Madrid a Koronázási Kupában – a mai Király-kupa – játszott négy másik csapat mellett: a New Foot-Ball Club, a Vizcaya (ma Athletic Club), a Barcelona és az Español (ma Espanyol) mellett.
A Barcelona pár évvel korábban jött létre, mint a Madrid, és a tapasztalatuk meg is mutatkozott, hiszen hamar 2-0-s vezetést szereztek. A második gólt követően Johnson kapott egy passzt a madridi hátvédtől, Giralt-tól és a Barcelona kapujának rövid oldalába bombázta a labdát. Ez volt a Madrid FC történelmének első, hivatalos eseményen szerzett gólja, habár ez is csak szépségtapasznak volt elegendő, mivel a Barcelona 3-1-es győzelmének köszönhetően a döntőbe jutott.
A Barcelona elleni vereséget követően Johnson rengeteg mérkőzést zárt góllal. Ugyanazon év decemberében kezdte, a New Foot-Ball Club 9-2 arányú legyőzése során. 1903 áprilisában a Madrid FC első Koronázási Kupa-döntőjét játszotta a címvédő Vizcaya ellen. Johnson ismét góllal nyitott és az állás a félidőben remekül mutatott, mivel csapata 2-0-ra vezetett.
Ugyanakkor a második játékrész katasztrofálisan alakult madridi szempontból, a csapat feladta előnyét, és 3-2-es vereséget szenvedett. Johnson legalább egy gólért volt felelős, elveszítve a labdát, ahogy a döntő híres fotója ábrázolja. A kép a labdának háttal álló Johnsonról hamarosan egy helyi magazin címlapjára került, noha a fénykép inkább azt sugallja, hogy tudta, mit csinál ahelyett, hogy hibát követett volna el, ami kétségkívül megkönnyebbülést jelentett volna az angol csapatkapitány számára.
Johnson eltűnt a klub statisztikáiból 1905 és 1910 között, amikor a Madrid négy Koronázási Kupát nyert zsinórban. Feltehetőleg visszatért az Egyesült Királyságba dolgozni, ami nem volt egyedülálló azokban az amatőr időkben, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Johnson 1902 áprilisában megházasodott. 1910-ben aztán visszatért Spanyolországba, habár rövidesen szögre akasztotta futballcipőjét és a Madrid első vezetőedzőjévé vált.
A fiatal Santiago Bernabéu
Sajnálatos módon Johnson ideje a Madrid alkalmazásában nem volt mentes a szervezeti krízisektől. 1904-ben a klub összeolvadásra kényszerült egy másik madridi csapattal, a Modernóval, miután a klub számos kulcsembere az Español Madrid kötelékéhez csatlakozott, és ez a trend jellemezte Johnson idejét is menedzserként.
A Madrid instabilitása a pályán is meglátszott, hiszen az ősi ellenfél, a Vizcaya rendkívüli mértékben fejlődött a kupadöntőkben elszenvedett, sorozatos vereségek után, és a Barcelona is visszatért a sorozatba 1902 óta először. Ennek eredményeként Johnson évtizedes regnálása alatt a klub többnyire csak másodhegedűs volt a baszk és katalán ellenfelek mögött, ez pedig kétségkívül frusztrálttá tette a mestert és a kis létszámú szurkolói bázist is, amely a klubot támogatta.
Mindazonáltal pozitív dolgok is történtek, míg Johnson a klub alkalmazásában állt. A Madrid továbbra is domináns volt regionális viszonylatban, és öt címet is nyert, habár nyilvánvalóan nehézséget okozott a forma megőrzése, amikor valóban szükséges volt. 1912-ben a Madrid új székhelyre költözött, az O’Donnell Stadionba, így adva meg azt az ír „ízt” a klubnak, ami ebben az időben jellemezte. Johnson továbbá számos új kulcsember első csapat keretébe történő beépülését felügyelte, köztük a későbbi elnökét, Santiago Bernabéuét.
1916-ban a blancók végre eljutottak a Koronázási Kupa döntőjébe, az elsőbe 1908 óta, az elődöntőben a Barcelonát vitatott körülmények között legyőzve. Nagy volt az izgalom egy régi hagyományra, a kupameccsek játékvezetőinek kiválasztására vonatkozóan. A jóhiszeműség és a kölcsönös bizalom jegyében ilyenkor hagyományosan egy helyi sípmester szokta elvállalni a mérkőzést – ez a személy azonban ebben az eseten a korábbi Madrid-játékos, Berraondo volt.
Az elődöntő negyedik mérkőzésén, három döntetlen után a Barcelona 2-1 arányban vezetett egy, a Madrid által meglehetősen vitatott gól által. A második félidőben aztán a Barcelona szétesett, Johnson csapata négy gólt rámolt be, és egy büntetőt is kihagyott. A katalán csapat frusztrálttá vált, és durván kezdtek játszani, majd a végső sípszó után a játékvezetőt vádolták részrehajlással. Végül ez a győzelem igazán keveset jelentett a Madrid számára, mivel a Barcelonában rendezett döntőben lemosta őket a pályáról az újonnan elnevezett Athletic Club de Bilbao.
A Madrid rendíthetetlen volt, a következő évben is eljutottak a döntőig, ismét vitatott körülmények között. Ez alkalommal a Barcelona városi riválisával, az Españollal játszott harmadik mérkőzésen történt, hogy a szurkolók a meccs végeztével elözönlötték a pályát, és leütötték a baszk játékvezetőt egy fa székkel. Johnson együttese képes volt megbirkózni a feladattal a döntőben, 2-1 arányban felülmúlva a baszk Arenas de Getxo csapatát. Ez volt a klub utolsó nagy trófeája egészen 1932-ig, és a csapat alkalmanként jutott a döntőig ebben az időszakban.
Johnson kihagyta a Madrid királyi csapattá avatását 1920-ban, mivel a munka ismét külföldre szólította. Először a 11 km-re lévő Camino de Valverdébe költözött, és egy liverpooli székhelyű, vegyszerekkel foglalkozó gyárban dolgozott. A munka végül elválasztotta Spanyolországtól, és a az évtized végén a Mersey partjára költözött. Tüdőgyulladásban hunyt el 1929-ben, mindössze 56 éves korában.
A mai napig egyedül Miguel Muñoz irányította több mérkőzésen a Madridot, mint Arthur Johnson, és bár előbbi trófeái önmagukért beszélnek, kevés ember mondhatja el magáról, hogy olyan befolyást gyakorolt a klubra, mint Johnson. A dublini mutatta meg, hogyan is kell játszani ezt a játékot, és ő volt az egyik első igazi vezére a klubnak. Pontosan ezért érdemel sokkal több figyelmet, mint amit jelenleg kap.
A Zidane 2.0 első éve
Mielőtt 2018-ban lemondott vezetőedzői pozíciójáról, a klublegenda 3 Bajnokok Ligája-trófeát, 1 spanyol bajnoki címet, két UEFA-szuperkupát, két klubvilágbajnoki címet és egy Spanyol Szuperkupa elsőséget ünnepelhetett játékosaival. Kettő és fél év alatt a klub második legsikeresebb trénerévé vált Miguel Muñoz mögött.
Tavaly március óta azonban mindössze egy Spanyol Szuperkupa került a vitrinbe, a csapat teljesítménye pedig minden, csak nem meggyőző.
A krízis februárban jelentkezett, amikor a gárda a Real Sociedaddal szemben elvérzett a Király-kupában, a tetőpont pedig a Real Betis elleni 2-1-s vereség volt. A Barcelona visszaköltözött a tabella első helyére, a habfehér együttes pedig a BL-ben is szenved, hiszen a Manchester City elleni párharc első meccsét 2-1 arányban elveszítette.
Második időszakában a francia tréner 50 mérkőzésen ült le a kispadra, mérlege 28 győzelem, 12 döntetlen és 16 vereség. Első kinevezése után a csapat 149 mérkőzésen 105 győzelmet aratott 28 döntetlen és 16 vereség mellett, a játékosok pedig 398 alkalommal zörgették meg az ellenfelek hálóját.
Cristiano Ronaldo távozása egy olyan probléma, amit a klub nem tudott megfelelően kezelni, így Zidane feladata, hogy megtalálja a sikerhez vezető utat, és újra trófeákat tegyen a Santiago Bernabéu Stadion vitrinjébe.
11 mérkőzés maradt a bajnokságban és 90 perc a Manchester City ellen, a francia edző célja tehát egyértelmű: megelőzni a Barcelonát és ledolgozni a hátrányt az Etihadben, így növelve legendás státuszát a blancók körében. Már ha lesz erre lehetősége a kialakult helyzet után.
Benzema elszigeteltnek érzi magát
A francia támadó a vasárnapi, Real Betis elleni vereség alkalmával talált be tizenegyesből, utolérve ezzel Samuel Eto’o-t a LaLiga örökös góllövőlistájának ötödik helyén. A veterán játékos azelőtt az Atlético Madrid ellen szerzett gólt február 1-jén.
A most futó szezonban 19 bajnoki gól áll a neve mellett, így egyedül Lionel Messi előzi meg a góllövőlistán. Mindenképp megemlítendő, hogy a Real csatárának a fentebb említett két gól volt az utolsó az elmúlt negyven napban, ez pedig nem lehet véletlen.
Az első és legfőbb oka az, hogy Karim kevesebb labdát kap a társaktól a támadóharmadban, így mélyebben vissza kell lépnie, ha játékba szeretne avatkozni. Ennek következményeként Benzema messzebb kerül a kaputól, és kevesebb esélye nyílik a gólszerzésre.
Az elmúlt néhány mérkőzésen a támadó hőtérképe is változást mutatott. Megfigyelhető, hogy sokkal többször lép ki a tizenhatoson kívülre. A Betis ellen például több alkalommal is egészen a felezővonalon túlra jöt vissza labdáért.
Megemlítendő, hogy a Levante és a Celta Vigo ellen inkább a bal oldalra húzódott ki, míg a Barcelona ellen ugyan középen játszott, de visszavontan. Benzema azért lép ezekbe a területekbe, mert úgy érzi, nem szolgálják ki úgy, ahogy kellene.
Legközelebbi társai eddig Luka Modrić és Toni Kroos voltak. Érdekesség, hogy Lukita az előző idényben a bajnokságban 152-szer továbbította a játékszert Benzemának, míg az aktuális kiírásban mindössze 63-szor. Kroos esetében ezek a számok 131 és 70. Ez azért is lehetséges, mert Zinédine Zidane általában beáldozza az egyik középpályást.
Egy másik faktor Marcelo, aki 131 alkalommal passzolt Karimnak a 2018-2019-es bajnoki idényben, most pedig már 12 meccsen nem szerepelhetett sérülés miatt.
Azt is érdemes kiemelni, hogy a franciával együtt szereplő támadók milyen kevés alkalommal keresik a középcsatárt. Gareth Bale a 13. azon a listán, amely a Karimhoz intézett passzokat összesíti, míg Vinícius Júnior a 10., Lucas Vázquez pedig a 14. helyen áll ebben az összevetésben.
Talán Marco Asensio és Eden Hazard jelenthetnék a megoldást Karim Benzema problémájára, azonban az idény jelentős részét mindketten a partvonalon túl töltötték sérülés miatt.
Hogyan kommunikálta a klub a karanténról szóló döntést a játékosoknak?
A blancók döntését az indokolta, hogy a kosárcsapat játékosánál, Trey Thompkins-nál is diagnosztizálták a betegséget, így a játékosokat hazaküldték az edzőközpontból.
A csapat tagjai az Eibar elleni, péntek esti összecsapásra készültek volna, ám amikor megérkeztek, már arról tájékoztatták őket, hogy ne öltözzenek át, mert az edzés elmarad.
Az előzetesen kiírt időpontban az első csapat minden tagja, játékosoktól az edzői stábig összegyűlt, hogy meghallgassák az orvosi stáb vezetőjét, Niko Mihic-et.
Mihic arról tájékoztatta az összegyűlteket, hogy a kosárlabda szakosztályban ütötte fel a fejét a vírus, és figyelembe véve, hogy a kosarasok és a labdarúgók közös helyiségeken is osztoznak a valdebebasi edzőközpontban, megvan az esélye a fertőzés terjedésének.
Ezen okból kifolyólag a játékosoknak azt tanácsolták, hogy menjenek haza és ne hagyják el otthonukat legalább 15 napig, így figyelve az esetleges tünetekre. Amennyiben valaki észleli magán a fertőzés jeleit, a hivatalos koronavírus-teszten kell átesnie.
Mihic után Zinédine Zidane ragadta magához a szót, elmondva azt, amit a játékosok már addig is sejthettek: az edzéseket további utasításig felfüggesztik, a játékosok számára pedig személyre szabott edzésterveket készítenek, amiket otthon kell végrehajtaniuk.
Az eset pontosan azelőtt történt, hogy a LaLiga hivatalosan is bejelentette, hogy a bajnokságot legalább a következő két forduló idejére felfüggesztik.
Súrlódások az edző és a klub között
Marcelo és Mendy
A klub nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy végbemenjen a vérfrissítés a nyáron, ennek szellemében került a csapathoz Ferland Mendy is. Annak ellenére, hogy a francia nem nagy névként vagy világsztárként érkezett, hamar beilleszkedett, és amint megtalálta a stabilitást, fontos láncszemmé vált.
Az elmúlt hetekben azonban Zidane inkább arra összpontosított, hogy Marcelo visszanyerje régi formáját, viszont a brazil védő kezdőbe kerülésével az eredmények sem jöttek.
Jović és Mariano
Újabb súrlódási pont. A Real Madrid a nyár folyamán Luka Jovićot is szerződtette, de Zidane-nak nem sikerült kihoznia belőle a maximumot és néhány alkalommal még a meccsnapi keretbe sem válogatta be.
A francia tréner még Mariano Díazt is elővette az utóbbi időben, aki amúgy az egész szezont a kispadon vagy a lelátón töltötte, és a bajnokságban idén először azon a bizonyos Clásicón lépett pályára.
Rodrygo és Bale
Úgy tűnik, hogy Zidane a walesi jövőjéről már a sokadik alkalommal hozott döntést. A szélső az ifjú Rodrygóval egyetemben játszott kulcsszerepet is, de az utóbbi időben egyikük sem szerepelt edzőjük terveiben.
A fiatal brazilt már másfél hónapja nem láthattuk az első csapatban játszani, ráadásul még az eredmények is rosszabbak, ha nem szerepel. Gareth Bale mellőzését sosem értették felsőbb körökben, de Rodrygo nyilvánvaló kihagyása is kérdéseket vet fel.
Valverde és Militão
Fede Valverde egyike Zidane felfedezettjeinek, és ő volt a kulcsa annak, hogy a csapat jól szerepelt az idény korai szakaszában. Most, hogy a játékos beverekedte magát a kezdőbe, mestere alkalmanként – feje tetejére állítva a dolgokat – kihagyja őt a csapatból még úgy is, hogy mindenki tudja, mekkora érvágás az ő hiánya.
A klub mindemellett Éder Militão helyzetével sem elégedett. Annak ellenére sem, hogy a játékos szerepelt a Real Betis ellen, és nem teljesített jól.
Elfogyott Zidane szerencséje
Gyakran előfordul, hogy egy második regnálás nem jól sül el – ahogy ezt most a francia edző is megtapasztalhatja. Azért tért vissza tavaly márciusban a spanyol fővárosba, hogy szeretett csapata megmentője legyen. Történt mindez akkor, amikor már három trófea is elúszott, hiszen a királyi gárda kiesett a BL-ből és a kupából is, a bajnokságban pedig már nem volt esélye diadalmaskodni.
A most futó idényben a legrosszabb forgatókönyv kétségkívül az lenne, ha a blancók kiszállnának a bajnoki címért folyó küzdelemből, hiszen a listavezető Barcelona mindössze 58 pontot gyűjtött 27 forduló után, kettővel többet, mint a fővárosi együttes. A bajnokság első helyén álló csapat legutóbb a 2006-2007-es kiírásban teljesített ilyen gyengén: akkor a gránátvörös-kékek 53 egységgel vezették a pontvadászatot (az lényegtelen, hogy végül a Real húzta be akkor a bajnoki címet).
Azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül egy zavaró tényt. Solari azután került lapátra, hogy a Barca kiejtette a Madridot a kupából, az Ajax a BL-ből, a bajnokságban pedig a megszerezhető pontok 73%-át gyűjtötte be a királyi gárda (12 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség). Mindeközben Zidane együttese a kiesés szélén áll a Bajnokok Ligájában, a statisztikák szerint 7% esélyük van továbbjutni a Manchester City ellenében, a Király-kupának már búcsút intett a fővárosi alakulat, a bajnokságban pedig a begyűjthető pontok 69%-a került a Real neve mellé.
Zidane második eljövetele
A francia edző szerencséje elfogyott. A rotáció és a nevezetes „B csapat”, amely segítségével duplázni tudott a 2016-2017-es kiírásban (bajnokság és BL), idén nem működik.
Zidane második regnálása alatt a Real 50 lejátszott mérkőzésből 10 alkalommal hagyta el vesztesen a pályát. MisterChip adatai szerint amikor a madridi legenda először vette kezébe az irányítást, 105 találkozóra volt szükség a 10. vereség megszerzéséhez. A blancók legutóbbi hét meccsükből négyet veszítettek el, ami éles kontrasztban áll az azelőtti 32 összecsapással, amiből mindössze kettő alkalommal győzedelmeskedett az ellenfél (20 diadal és 10 döntetlen mellett).
A Betis elleni idegenbeli fiaskó semmissé tette a Clásicón végzett kemény munkát és lehetőséget biztosított az ősi riválisnak arra, hogy megtartsa vezető pozícióját a tabellán. Minden úgy van, ahogy a Barca elleni győzelem előtt volt, csak már kettővel kevesebb mérkőzés van a végéig, és a Real ismét két pontos hátrányban van. Legalább jobb gólkülönbséggel, mint azelőtt.
Zidane munkájának megvannak a pozitív és negatív oldalai ebben a szezonban, azonban a jónak bizonyuló döntések sokszor teljesen érthetetlen dolgokkal párosulnak. Nézzünk ezek közül néhányat.
A rendszer
Az állandóan változó játékrendszer leginkább egy kaméleonhoz hasonlít, ami természetesen lehet erény is. Zidane már alkalmazta a 4-3-3-as, a 4-4-2-s és a 4-1-4-1-es hadrendet. Legnagyobb húzása az öt középpályás alkalmazása volt, a Real ekkor játszotta a legjobb meccsét a szezonban.
A mérleg azonban kétoldalú. Az állandó változások miatt a csapatnak nincs lehetősége a dinamikus fejlődésre. Vasárnap például elfelejtkezett a három védős rendszerről, amit az előszezonban a Roma és a Salzburg ellen is kipróbált. Ezzel megakadályozhatta volna Militão gyenge szereplését a Villamarínban.
Gareth Bale
Legkevésbé szólva is furcsa, ahogy Zidane a walesi gyorsvonat helyzetét kezeli. Nyáron még a távozását sürgette. Hogy is felejthetnénk el a híres „Ha holnap távozik, remek” megszólalását a Bayern elleni felkészülési meccs után?
Bale Kínába igazolása nem valósult meg, és az idő előrehaladtával Zidane lehetőséget adott neki néhány nagyobb rangadón (PSG, Atlético, Sevilla és az első Clásico), míg másokon a padon hagyta (a második Clásico és Manchester City). A mester fejében meg sem fordult, hogy játékosát szerepeltesse a Betis ellen annak ellenére, hogy valószínűleg jó döntést hozott volna.
Mariano és Jović
A kilences pozíciójának esetében Zidane álláspontja igazán szélsőséges. A kezdőcsapatot tekintve a szezon egyetlen percében sem szavazott bizalmat Luka Jovićnak. A szerb támadó nyolc meccsen szerepelt a kezdőben, két gólt szerzett, mindkettőt a hosszabbításban.
Marianót eközben teljesen mellőzte a francia tréner. Aztán, amikor már egyáltalán nem jöttek a gólok, előhúzta a kalapjából a fiatal támadót. Újabb érdekes döntés.
Rodrygo
Még egy misztikus eset. Kezdő volt a Galatasaray ellen Isztambulban, ami a második legfontosabb BL-meccs volt a City után. Ezt követően a brazil tehetség nyomtalanul eltűnt, az új év kezdete óta öt alkalommal a keretbe sem került be, még a Manchester City ellen sem.
A fiatal játékos frusztráltsága odáig vezetetett, hogy néhány hete egy Castillás meccsen elveszítette a fejét, és idő előtt mehetett zuhanyozni, miután fogadókészséget mutatott a San Sebastián de los Reyes kapusának provokációjára, és gólja után a gólörömével lényegében kiállíttatta magát. Zidane a padra ültette a Villamarínban, de nem küldte be egy percre sem.
Önkritika
A Betis elleni vasárnapi vereség arra késztette Zidane-t, hogy vállalja a felelősséget és ezért mindenképp dicséretet érdemel. „Ez egy rossz nap volt, ami bárkivel megeshet. Én vagyok a felelős ezért… Nincs más magyarázat… Nem hibáztatom őket… Engem lehet okolni ezért” – nyilatkozta a francia tréner a lefújást követően. „Még 11 mérkőzés áll előttünk és küzdeni fogunk a bajnoki címért. Ez a vereség nem jelenti a bajnokság elvesztését.”
Zidane helyzete azért különbözik Solariétól, mert a francia edző személye lényegében garancia arra, hogy a csapat végsőkig küzdeni fog a bajnoki trófeáért.
Beszámoló: Real Betis – Real Madrid (2-1): Viszlát, vezető hely!
A Real Madrid vereséget szenvedett a Benito Villamarín Stadionban. A meccs korai szakaszában egyik csapat sem ragadta magához a kezdeményezést, de a vendégek apránként egyre több helyzetet alakítottak ki. A nyolcadik minutumban Casemiro jobb oldali beadásáról Karim Benzema maradt le, két perccel később pedig Marcelo kapáslövése kerülte el a kaput. Az első negyedóra végén Vinícius tört be a tizenhatoson belülre, de a rövid sarok felé tartó labdája végül a kapufa mellett hagyta el a játékteret.
A Betis nem maradt adós a válasszal: Bartra fejese még elkerülte a vendégek kapuját, Fekir lövésénél azonban már Courtois-nak is akadt dolga, a belga bravúrral védett. A 40. percben Sidnei szerezte meg a vezetést a zöld-fehéreknek, a felső sarokba bombázva a labdát. A blancók igyekeztek a félidő előtt kiegyenlíteni, és sikerrel is jártak: a Marcelo buktatásáért megítélt büntetőt Benzema értékesítette.
A szünet után a Betis fokozta a nyomást, ennek eredményeképpen Joaquín előtt adódott hatalmas lehetőség. Már Courtois is vert helyzetben volt, azonban a hazaiak játékosa nem tudta befejezni az akciót, középre küldött labdáját Luka Modrić vágta ki. Zidane egy óra elteltével pályára küldte Mendyt. Ezt követően egy Benzema és Casemiro közötti összjáték után Lucas Vázquez beadása kecsegtetett a gólszerzés lehetőségével, de a labdát senki sem érte el.
Mendy veszélyeztet
A 68. percben Mariano állt csatasorba, és a habfehér gárda előtt két nagy lehetőség is adódott. Modrić kemény lövését Joel ki tudta ütni, a labda Mendyhez pattant, aki nem tétovázott, csavarása azonban a kapufán csattant. A hajrában aztán mindkét csapat egyre veszélyesebb volt. Guardado lövése centikkel tévesztette el a felső sarkot, majd a másik oldalon Vinícius került gólhelyzetbe, de nem sikerült betalálnia vagy jól beadnia. A szerencse végül a hazaiak mellé szegődött, a 83. percben Benzema Ramosnak passzolt volna, azonban a Betis letámadása eredményes volt, így Tello egy az egyben vezethette Courtois-ra a labdát, és nem is hibázott, beállítva a 2-1-es végeredményt. A blancók 0 ponttal távoztak Sevillából.
James Rodríguez legnehezebb hete
A Real Madrid középpályásának nagymamája az utóbbi hónapokban egészségügyi gondokkal küzdött, így James úgy tervezi, hogy hazautazik meglátogatni őt.
Hovatovább, a múlt héten megjelenő sajtóinformációk szerint a kolumbiai válogatott szövetségi kapitánya, Carlos Queiroz arról tájékoztatta egy madridi találkozó alkalmával Jamest, hogy nem garantálhatja helyét a nemzeti csapat kezdőjében, hiszen klubjában is alig kap szerepet.
A kiszivárogtatott információk szerint a játékos erre azt válaszolta, hogy ha nem lehet kezdő a világbajnoki selejtezősorozat és a Copa América mérkőzésein, akkor inkább ne is kerüljön be a kolumbiai válogatott keretébe. Ez az állítólagos válasz feszültséget generált. Az igazság azonban az, hogy James elfogadta a szövetségi kapitány döntését, és dühös azokra, akik a pletykákat gondolkodás nélkül elhitték.
Habár az utóbbi három hónap nem alakult túl fényesen számára, a szezon kezdetén azért ígéretesen teljesített a kolumbiai középpályás. A müncheni kitérő után visszatérhetett ahhoz a csapathoz, amellyel mindig is a csúcsra akart jutni.
James nem szerepelt Zidane elsődleges tervei között az idény kezdetén, de fokozatosan szerepet kapott egészen a Mallorca elleni, idegenben elszenvedett vereségig. Ez jelentette a fordulópontot a játékos számára, ezt követően megsérült a válogatott szünet alatt és innentől kezdve kikerült a francia mester látószögéből.
Ezután azonban Zidane lehetőséget adott neki arra, hogy visszanyerje formáját. Erre a Király-kupa adott alkalmat, a dél-amerikai szerepelt az UD Salamanca és a Real Zaragoza elleni mérkőzéseken is.
A Real Madrid azonban kiesett a sorozatból a Real Sociedad ellenében, így kérdésessé vált, hogy James képes lesz-e újra beverekedni magát a kezdőcsapatba a szezon végéig.
Karim Benzema nem találja góllövő cipőjét
Miután a bajnokságban a Levante oda-vissza diadalmaskodott a blancók felett, a BL-ben pedig a Manchester City győzte le a királyi gárdát, a vasárnapi győztes El Clásico feldobta a hangulatot a Bernabéuban és a valdebebasi edzőközpontban, köszönhetően Viníciusnak és Marianónak. A szurkolók már pozitívabban látják a City elleni visszavágót, és a csapat a spanyol bajnokság fő esélyesévé lépett elő. 12 mérkőzés van még hátra, és Zidane csapata (papíron) könnyebb sorsolása révén jobb helyzetben van.
Benzema, a félénk
Amennyiben a Real valóban bővíteni szeretné amúgy is hatalmas trófeagyűjteményét, szüksége lesz Karim Benzemára és arra, hogy a francia megtalálja góllövő cipőjét, hiszen az utóbbi időszakban gyengén teljesít a veterán támadó. Karim legutóbbi tíz bajnoki mérkőzésén mindössze egyetlen találatot jegyez, az Atlético Madrid kapuját vette be az 1-0-s siker alkalmával.
Nagy kontraszt fedezhető fel a mostani és az idény eleji Benzema között, aki az első 16 bajnokiján 12 gólt rámolt az ellenfelek kapujába. Négy Bajnokok Ligájában szerzett találata (kettő a Galatasaray és kettő a PSG ellen) arra utalt, hogy a Real Madrid támadószekciójában jelentkező problémákat elfelejthetjük. 2020-ban azonban a francia támadó formája hanyatlásnak indult, és csak két gólt szerzett eddig (egyet az Atlético ellen a bajnokságban, egyet pedig a Zaragoza ellen a Király-kupában), ami csalódást keltő mutató, tekintve, hogy milyen kaliberű játékosról beszélünk.
Zidane csak remélheti, hogy Benzema eltünteti végre ezt a „gól-félénkséget”, hiszen a csapat vasárnap este a Betis otthonában lép pályára. A múltbéli összecsapások bizonyították, hogy Karim szeret a zöld-fehérek ellen játszani, 13 meccsen 7 alkalommal szomorította a Betis szurkolóit.