Miért vagyok madridista?
Ez itt, alább nem minden, csak egy a sok meghatározó körülmény közül. Mégis, talán az egyik legfontosabb.
Harminckét év. Ennyi idő telt el úgy, hogy a Real Madrid nem nyert BEK-et. Harminckét év hosszú idő: elég egy katedrális felépítéséhez, vagy ahhoz, hogy átrágd magad Nádas Péter Párhuzamos történetek c. regényén.
Nem tudom, hogy a mai madridista fel van-e készülve ilyen eshetőségre: harminckét év egyetlen BL-trófea nélkül. Amit a közösségi médiában látok, az alapján aligha. Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, a XXI. századi madridistából hiányzik az a tartás, amely egy ilyen időszak átvészeléséhez szükséges: hozzászokott a folyamatos sikerhez, talán nem is tudja, milyen bolyongani a sivatagban víz után sóvárogva, feltört, hólyagos lábakkal menetelni egy oázis felé, amely harminckét alkalommal bizonyul délibábnak.
Sartre nem szerette a puha, kényelmes fotelokat, mert azokat a szabadságról való lemondásként értelmezte. Attól tartok, bennem – és sok madridistában – ma már ott van annak fenyegető veszélye, hogy a ‘győzelmi vánkosok’ kényelméhez szoktunk. Olyan komfortos pozíció ez, amely után nehéz elviselni egy harmadosztályú vagon kemény, műanyag ülését, főleg, ha az a vagon egy bizonytalan állomás felé tart. Nem vagyok biztos benne, hogy ez esetben nem szállnék le már az első adandó alkalommal.
Könnyű a győzelem idején szurkolónak lenni, és rendkívül nehéz a vereségben kitartani. Ilyenkor kell feltennem magamnak a kérdést: miért vagyok madridista? A válasz azért fontos, mert ez ad erőt ahhoz, hogy kitartsak, amíg visszatérnek a bőség esztendei: túlcsordult öröm, nyakunkban BL-trófeák. (Ez is milyen mulatságos, mármint a T/1).
Jómagam 1998-ban lettem madridista, amikor először láttam Roberto Carlost a Real Madrid mezében, és azt a fizikát meghazudtoló bal lábat, amely képes volt átírni a fizika törvényeit. Néha megkísért a gondolat, hogy ha Roberto Carlos a Barcelonában játszott volna, ma talán culé lennék. De aztán rájövök: ez teljes képtelenség. Először is, az a Roberto Carlos, akit megismertem, aligha kötött volna ki Negreira kliensklubjánál. Másrészt szinte biztos vagyok benne, hogy vele vagy nélküle, végül az eszem, a szívem így is a madridizmushoz vezetett volna. Nyomban kifejtem, miért.
A kérdés: azért vagyok madridista, mert mindig nyerünk? Nem. Azért vagyok madridista, mert mindig hiszem, hogy nyerni fogunk. Ez a hit tesz mindannyiunkat, madridistákat, egyedivé. A vereségek nem fájnak, leginkább meglepnek.
A Nyesztor-krónikák szerint a X. század végén Kijev fejedelme, Vlagyimir úgy döntött, elhagyja a pogányságot és felvesz egy monoteista vallást, hogy a világ birodalmai komolyabban vegyék. Mivel nem tudta, melyik vallást válassza – katolicizmus, ortodox kereszténység vagy iszlám –, meglehetősen kézenfekvő módszerhez folyamodott: kérdéseket küldött Róma pápájának, Konstantinápoly pátriárkájának és Bagdad kalifájának, hogy azok válaszai alapján döntsön.
Akár én is követhettem volna az ő módszerét, amikor csapatot választottam, és bizonyos vagyok abban, hogy így is madridista lettem volna. A Barcelonát valószínűleg kizártam volna, mivel nem különösebben vonz egy olyan alternatíva, amelyben a sportklub inkább egy kartellhez hasonlít. Kevés örömöt látok abban, ha úgy ünneplem a győzelmeket, hogy közben tudom: játékvezetőket fizettek az eredményességért.
Az Atlético Madrid sem lett volna vonzó választás. Abból a szurkolói kultúrából hiányzik a valódi tét: senki nem törekszik igazi nagyságra. A vezetőség elsősorban a gazdasági növekedésre koncentrál, míg a szurkoló megelégszik az identitástudattal. Nem elítélendő, de nem is az én világom. Az Atlético-szurkoló ritkán hiszi el, hogy a csapata nagy dolgokra hivatott. Legalábbis, mintha elfogadta volna, hogy mindez nem számít, jelentéktelen. Ezt a mentalitást nem tudnám magaménak vallani. No, de vissza a példához.
Vlagyimir végül elvetette az iszlámot, amikor megtudta, hogy a Korán tiltja az alkoholt. Oroszország Vodka nélkül? A válasz egyértelmű. Maradt tehát a katolicizmus és az ortodoxia (igazhitűség). A döntést megkönnyítette, hogy a pápa végül nem válaszolt, a Konstantinápolyba küldött követek azonban a Hagia Sophia pompájától lenyűgözve tértek vissza. Az a ragyogás, az a nagyszerűség – az kellett legyen az igaz hit. Egy diadalmas, aranyfényű, grandiózus világ, amely méltó azokhoz, akik érzik, ebben az életben meg lehet érinteni a nagyságot.
A Real Madrid számomra olyan, mint egy mise a Hagia Sophiában. Amikor „jelen vagyok” – akár a stadionban, de leginkább a képernyő előtt –, biztos vagyok benne, hogy létezik valami több, valami magasztosabb, még akkor is, ha az felfoghatatlan.
Miért vagyok madridista? Nem azért, mert mindig nyerünk. Ha így lenne, a hitem gyenge, kikezdhető és hamis lenne. Mert a Madrid nem nyer mindig – sőt, néha hosszú ideig nem nyer.
Azért vagyok madridista, mert mindig hiszem, hogy nyerni fogunk.
Nem számít, hány gólt kapunk, nem számít, milyen rosszul játszunk – mindig hiszem, hogy a következő meccsen győzni fogunk. A győzelembe vetett hitem túlmutat a racionalitáson.
Minden mérkőzést azzal a meggyőződéssel várok, hogy nem fogunk kikapni. Akkor is így van ez, ha minden ellenünk szól. Éppen ez az, ami időről időre valósággá válik.
Nem az önmagunkkal szembeni elvárás alapállapota tesz madridistává, hanem a hit.
Amikor ezt elveszítem, átlényegülök. Talán olyan szurkolóvá, aki nem hisz igazán. Talán olyanná, aki a szóbeszédben, az útszéli pletykákban hisz inkább, mint abban, amit a pályán lát. Pedig egy dolgot biztosan tudok: láttam már a Real Madridot véghezvinni a lehetetlent.
Lehet, hogy nehéz időszakok jönnek, de könnyebb lesz elviselni őket, ha nem felejtem el ezt az egyszerű igazságot: azért vagyok madridista, mert tudom, hogy a következő mérkőzés lehet életem legemlékezetesebbje.
Kompany: A párharc állása nem tükrözi a Real Madrid valódi minőségét
Vincent Kompany, a Bayern München vezetőedzője a Real Madrid elleni visszavágó előtti sajtótájékoztatón értékelte csapata helyzetét
Az edzésről
“Szükségünk van egy kis káoszra, intenzitásra… Az első rész inkább egyfajta aktiváció, fizikailag és mentálisan is.”
A mérkőzésről és a részletekről
“Nehéz lesz, sok apró részlet lehet döntő. A csapat, az elkötelezettség, a szenvedés képessége… Néha még a játékvezető is közbeszólhat, bár ezt nem várom. Az érzésem az, hogy készen állunk. Jól edzettünk, és megvan bennünk a lelkesedés.”
Az eltiltásveszélyről
“Nincs szó veszélyeztetettségről. Nehéz idáig eljutni úgy, hogy nincs megállás. Három sárga lap után ki kell hagyni egy meccset. A negyeddöntőben ez már egy-két eset miatt is megtörténhet. Előfordulhatnak igazságtalan döntések, de ez különösen a védők számára nehéz helyzet.”
Gnabry helyzete
“Igen, bevethető. Játszhat, a St. Pauli ellen pihent. Nehéz döntés lesz, de rendelkezésre áll. Megvannak a saját folyamataink, nyerni akarunk, és meg akarjuk mutatni a szurkolóinknak, mire vagyunk képesek – természetesen az ellenfél iránti tisztelet mellett.”
Az első mérkőzés elemzéséről
“Az első meccsen több gólt is szerezhettünk volna. A második félidőben a Real jobb volt, javultak, ebből önbizalmat meríthetnek. Mi is jó érzésekkel jöttünk el, de még tudunk fejlődni. Lehet önbizalmunk, de ezt meg is kell mutatni. A Real minősége miatt mindig veszélyes. Magunkra kell koncentrálnunk, és meg kell találnunk a megoldásokat.”
Musiala állapotáról
“Elég optimisták vagyunk. Holnapról (ma estéről – a szerk.) nem mondok semmit (nevet). Jó irányba halad. Türelmesnek kell lennünk és nyugodtnak maradni. A jövőben majd meglátjuk, hogyan bírja a háromnapos terhelést. Nagyon fontos játékos, és mentálisan is sokat fejlődött.”
Olise teljesítményéről
“Mindenki látja, mit nyújt. A legmagasabb szinten játszik, és jól teljesít. Egy nap a legjobbak között lesz. Jó úton halad. Tudom, mi történik, ha azt mondom, már most ő a legjobb. Inkább a teljesítményéről beszéljünk – ha ezt fenntartja az elkövetkező években, az meg fog látszani.”
Marie-Louise Eta kinevezéséről
“Nagyon örülök neki. Fontos lépés, több lehetőséget nyit meg más nők számára is. Ez egy jelentős fordulat, minden jót kívánok neki. Türelemre van szükség vele kapcsolatban, mert nincs könnyű helyzetben.”
A Real Madrid aurájáról és a fordításokról
“Nagy tisztelettel vagyunk irántuk. Játszottunk a Bernabéuban, és felkészültünk a Real legjobb verziójára. A jelenlegi állás nem tükrözi a valódi minőségüket. A világ egyik legjobb csapata. Ha megnézzük a történelmüket ebben a sorozatban, sok hasonló történetet találunk – Liverpool, Barcelona, Arsenal…”
Az első mérkőzés utáni érzésekről
“Nem, nem. Erről ne beszéljünk (nevet).”
A Real visszatéréseinek elemzéséről
“Ahogy mondtam, úgy fekszem le, hogy azon gondolkodom, mit kell jobban csinálnunk a következő meccsen. És közben tudom, hogy a másik edző is ugyanezt teszi. Nem akarok csak a saját hibáinkra koncentrálni… de természetesen az ellenfelet sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ez a munka része. Meg kell találni a megoldásokat. Mi lesz azokkal a helyzetekkel, amiket az első meccsen kihagytunk? Egyensúlyt kell találni az elemzésben. Ez a mentalitásunk.”
Neuer: Egygólos az előnyünk, de a Real Madrid ellen ez semmit sem jelent
Manuel Neuer a Real Madrid elleni mérkőzés előtti sajtótájékoztatón állt a média rendelkezésére. A német kapus beszélt csapata aktuális helyzetéről és a madridiak elleni párharcról.
A mérkőzésről
“Az előnyünk annyi, hogy megnyertük az első mérkőzést. Ez azonban csak egygólos különbség. Nagyon nehéz feladat vár ránk. Hazai pályán játszunk, ezért bízunk magunkban, a szurkolóinkban és a felkészülésünkben. Óvatosnak kell lennünk, mert a múltban már láttuk, hogyan küzd a Real Madrid.”
Vinícius és Mbappé
“Nem a nevek számítanak. Ez egy Bajnokok Ligája-mérkőzés, egy csapat ellen játszunk, nem egyének ellen. Ismerjük őket, elemeztük a játékukat, és igyekszünk csapatként elvégezni a feladatunkat. Ha csapatként működünk, az pozitív lesz számunkra.”
Büntetők
“Nem sok minden változott. Elemezzük az ellenfél játékosait, megnézzük, hogyan rúgták korábban a tizenegyeseket, de a pillanat is számít, az, hogy az adott játékos hogyan reagál. 2012-ben működött, de ez nem jelenti azt, hogy mindig működni fog.”
A védéseiről és a felkészülésről
“Számomra mindez természetes, ez a munkám. Ezen túl alaposan felkészültünk. Mi kapusok egymással is beszéltünk, megnéztük az első mérkőzés jeleneteit, egyéb videókat… Így készülök én.”
A BL-győzelem esélyéről
“2012-ben veszítettünk, de a legfontosabb, hogy csapatként játsszunk. Úgy gondoljuk, jól működünk együtt. Nagyon szép lenne megnyerni. Ez egy hosszú folyamat, láttuk ezt a klubvilágbajnokságon is. Most már jobban értjük Kompanyt, érezzük a motivációt, és úgy gondolom, eljött a mi időnk.”
A Real Madridról
“Ismerjük a Real történelmét, és látjuk a jelenlegi formájukat is. Korábban már megmutatták a minőségüket. Ha jó napot fognak ki, bárkit képesek legyőzni. A Bernabéuban jó eredményt értünk el.”
A valaha volt legjobb kapus
“Nehéz megmondani. Nagyon sok kiváló kapus volt. Az utóbbi években már nem elég kettőt vagy hármat említeni, inkább nyolc-tízet kellene. Jelenleg a Real számára Courtois nélkül nehéz a helyzet. Ha visszatekintünk, ott van Kahn, Casillas, Buffon, Courtois, Schmeichel… Nem lehet egyetlen legjobbat kijelölni, ez korszakfüggő.”
A Joselu-féle fordítás emlékéről
“Immáron már nem arról a mérkőzésről van szó, mert ez egy másik csapat. Most hazai pályán játszunk, és ismerjük az első meccs eredményét. Nehéz lesz, ezt nem kell külön hangsúlyozni. De nagy potenciál van bennünk.”
A Real veszélyessége
“Ismerjük ezt a helyzetet. Egy olyan klub számára, mint a Real Madrid, ez nehéz. Ilyenkor veszélyesek lehetnek, de én nem az ő szerepükkel akarok foglalkozni. A saját formánkra koncentrálok.”
Santamaría: Így éltem meg a Harmadikat
A beszámoló a La Galerna hasábjain jelent meg 2020. május 28-án.
A harmadik BEK-döntőt 1958. május 28-án rendezték a brüsszeli Heysel Stadionban, és ez volt az első, amit már a pályán nyertem meg. A második finálé idején – amelyet a Bernabéuban játszottak – már a Real Madrid játékosa voltam, mivel azonban a nevezésem nem érkezett meg időben, a lelátóról kellett végignéznem a mérkőzést.
Remek csapatunk volt, amely az egész szezon során jól futballozott. Nekem ez volt az első évem, gyorsan beilleszkedtem a társak közé. Bíztunk magunkban.
Van egy anekdota, amelyre mindig emlékezni fogok. A Milanban játszott egy uruguayi játékos, Schiaffino, egy rendkívül technikás középpályás, aki egyébként az ő vezető góljukat is szerezte. Korábban a Peñarol játékosa volt – az én uruguayi riválisom –, hiszen jómagam természetesen a Nacional de Montevideo színeiben futballoztam. A mérkőzés végén, a győzelmünk után meg akartam keresni, hogy üdvözöljem, ahogy a többieket is. Hiszen bár Uruguayban ellenfelek voltunk, a válogatottban csapattársak is. De nem találtam sehol. Már elhagyta a pályát. A vereség annyira megviselte, hogy képtelen volt ott maradni, hogy gratuláljon. Így aztán duplán élveztem a győzelmet: egyrészt a siker miatt, másrészt mert ez az apró történet is bizonyítékául szolgált annak, hogy a klubok közötti különbség – ezúttal Európában – ismét egyértelművé vált.
A mérkőzés látványos és kiegyenlített volt, sok fordulattal az eredmény alakulásában. Végül a hosszabbításban kerekedtünk felül, ahogyan az gyakran történt a Real Madridra jellemző, győzelembe vetett rendíthetetlen hitnek köszönhetően.
A rendes játékidő hajrájában gyors egymásutánban estek a gólok: a Milan megszerezte a vezetést, Di Stéfano egyenlített, majd ismét az ellenfél került előnybe, végül Rial egalizált. Rial kivételes játékos volt, és kiváló ember is. Passzai zseniálisak voltak. Ő tudta a legjobban kihasználni Gento sebességét, amely a játékunk egyik kulcseleme volt. A hosszabbításban végül maga Gento szerezte a győztes gólt.
Rial korábban a Nacionalnál is a csapattársam volt. Kolumbiában is játszott, ahol rendkívüli technikai képzettségre tett szert. Mindig felemelt fejjel futballozott.
Paco Gento pedig fantasztikus pályafutást futott be a Real Madridnál. Csendes, visszafogott ember volt, de kivételes képességekkel. Futásai rendre szétzilálták az ellenfél védelmét.
A brüsszeli döntőben a játékrendszer diadalmaskodott: egy világos, jól meghatározott elképzelés. Arra törekedtünk, hogy az ellenfél minél kevesebbszer jusson lövéshez, miközben Gento sebességére, Di Stéfano munkájára és Rial passzaira építve halálos kontrákat vezettünk. A gyorsaság mindig kulcsszerepet játszott a játékunkban. Egyszerűen kifárasztottuk az ellenfelet.
Emellett kiváló közösséget alkottunk. Az öltözői légkör rendkívül fontos. Ha volt is kritika egymás között, az mindig építő jellegű volt. Egy egységet alkottunk. Folyamatosan biztattuk egymást, segítettük a másikat, hogy mindenki elvégezhesse a feladatát, és így valami nagyot alkothassunk a klubért. Így is történt.
Én hátulról sokat beszéltem a társakhoz. Irányítottam, segítettem őket. A középpályán előbb Muñoz, majd Santisteban játszott, különböző stílusban. Elöl Gentóhoz, Di Stéfanóhoz és Rialhoz csatlakozott Kopa és Mateos – utóbbi a klub utánpótlásából érkezett, madridi kötődésű játékos volt, kiváló helyzetkihasználással. Ma talán meglepőnek tűnhet, hogy öt csatárral játszottunk, de fontos kiemelni: mindenki védekezett is, kezdve Di Stéfanóval. Senki sem állt meg egy pillanatra sem, folyamatos mozgásban voltunk, és mindig segítettük egymást.
A harmadik BEK-győzelem ünneplése felejthetetlen volt. Az ünneplésről jut eszembe: az ötödik siker után szerettünk volna kimenni Glasgow-ban ünnepelni, de Bernabéu ezt nem engedte, mert másnap kifogástalan állapotban kellett megjelennünk Madridban, hogy a hagyományos felvonuláson bemutassuk a trófeát a szurkolóknak. Így a szállodában maradtunk – ahogy Canário is elmesélte korábban. És mit tettünk? Két biztonsági őrt kértünk meg, hogy hozzanak valamit. Narancslevet és María-kekszet kaptunk.
Fantasztikus évek voltak. Azok a BEK-győzelmek nemcsak a Real Madrid dicsőségét szolgálták, hanem Spanyolországét is.
Gyászhír: José Emilio Santamaría
A Real Madrid C. F., elnöke és igazgatótanácsa mély megrendüléssel tudatja José Emilio Santamaría, klubunk és a világ labdarúgásának egyik legnagyobb legendája halálát.
A Real Madrid szeretné kifejezni őszinte részvétét és együttérzését felesége, Nora, gyermekei – Nelson, Nora, Beatriz, José, Silvia és Javier –, unokái, dédunokái, valamint minden családtagja, barátja és ismerőse felé.
José Emilio Santamaría 1957-ben érkezett a Real Madridhoz az uruguayi Club Nacional de Footballtól, és kilenc idényen át, 1966-ig viselte klubunk mezét.
A Real Madriddal 337 mérkőzésen lépett pályára, és ez idő alatt 4 BEK-győzelmet, 1 Interkontinentális Kupát, 6 bajnoki címet és 1 Spanyol Kupát nyert. Tagja volt annak a legendás csapatnak, amely sorozatban hódította el a történelem első BEK-trófeáit, és amely megalapozta a Real Madrid egyetemes legendáját.
Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke így emlékezett rá:
„Santamaría örökre klubunk egyik legnagyobb szimbóluma marad. Egy olyan csapat tagja volt, amely minden madridista és minden futballszurkoló emlékezetében megmarad világszerte. Di Stéfano, Puskás, Gento vagy Kopa mellett ez a csapat kezdte el felépíteni a Real Madrid mítoszát. Santamaría példamutató módon képviselte klubunk értékeit, és élete utolsó pillanatáig a Real Madrid jelentette számára a legnagyobb szenvedélyt.”
A Club Nacional de Football játékosaként négyszer nyerte meg az uruguayi bajnokságot. A válogatottban 25 alkalommal szerepelt Uruguay, 16 alkalommal pedig Spanyolország színeiben. Részt vett az 1954-es svájci világbajnokságon az uruguayi válogatottal, valamint az 1962-es chilei világbajnokságon a spanyol válogatottal.
Edzői pályafutását visszavonulását követően, a Real Madrid utánpótlásában kezdte. Irányította a spanyol olimpiai válogatottat az 1968-as mexikói és az 1980-as moszkvai olimpián, majd 1982-ben a spanyol válogatott szövetségi kapitánya volt a hazai rendezésű világbajnokságon.
1971-től hét idényen keresztül vezette az R. C. D. Espanyolt, összesen 252 mérkőzésen, amivel a klub történetének legtöbb hivatalos mérkőzésén irányító edzője lett.
José Emilio Santamaría 96 éves korában hunyt el. A Real Madrid részvétét fejezi ki az egész madridista közösségnek.
Nyugodjon békében.
Arbeloa: Meg tudjuk csinálni, meg vagyunk róla győződve
Álvaro Arbeloa az Allianz Aréna sajtótermében nyilatkozott a Bayern München elleni mérkőzés előestéjén
A visszavágóról
“Nagy várakozással tekintünk a meccs elé. Ugyanazzal az elszántsággal, mint ahogy a teljes madridizmus. Meg vagyunk győződve róla, hogy képesek vagyunk rá, tudjuk, mit képviselünk, és mit viszünk magunkkal. Készen állunk egy nagy mérkőzésre.”
“Mi vagyunk a Real Madrid. Ha van csapat, amely úgy lép pályára ebben a stadionban, hogy képes nyerni és fordítani, akkor az mi vagyunk. Olyan csapat vagyunk, amely soha nem adja fel – a 15 BEK/BL-győzelem csapata. Kiváló játékosaink vannak, köztük olyanok is, akik az első mérkőzésen nem voltak százszázalékos állapotban, holnap viszont azok lesznek. Senki sem tudja 24 órával előre, mi lesz az eredmény. De egy dolgot biztosan állíthatok: mi vagyunk a Real Madrid, ehhez méltó módon térünk vissza.”
Tchouaméni helyetteséről
“Sok lehetőségünk van, több játékos is képes betölteni Tchouaméni szerepét. Nem csak egy: Camavinga, Thiago, Ceballos, Valverde… számos opció áll rendelkezésünkre. Nyugodt vagyok. Tudom, milyen kezdőt küldök pályára holnap, és ez nagy önbizalmat ad. Azok is fontosak lesznek, akik a padról érkeznek. Biztos vagyok benne, hogy szükség lesz rájuk a második félidőben, mert hosszú, nagy intenzitású mérkőzés vár ránk. Az a tizenegy, amely kezd, nem feltétlenül az lesz, amely be is fejezi a meccset. Kiváltságos helyzetben vagyok ezzel a kerettel.”
Mi kell a győzelemhez?
“Ez egy olyan mérkőzés, ahol érzelmileg, mentálisan, taktikailag, technikailag és fizikailag is a legmagasabb szinten kell lennünk. Ha ezek közül bármelyikben hibázunk, nehéz lesz. Egyénileg és csapatként is kiemelkedő teljesítményre van szükség. Nem elég a 99 százalék, a maximumot kell nyújtanunk. Nagy csapat vagyunk, kiváló játékosokkal, erős személyiséggel. Ezt kell megmutatnunk: karaktert, bátorságot, hogy úgy játsszunk, ahogy kell egy ilyen stadionban, egy ilyen ellenféllel szemben. A múlt héten legyőztek minket, most hazai pályán, a saját közönségük előtt játszanak, és hisznek benne, hogy újra sikerül. Nekünk pedig meg kell mutatnunk, kik vagyunk.”
„Csoda” szükséges?
“Nem gondolom, hogy csodára lenne szükség. Ha a múltkor nyertünk volna, az sem lett volna meglepő. Az ő kapusuk lett a meccs embere, és ez jól mutatja, milyen lehetőségeink voltak. Biztos, hogy minden téren kiváló teljesítmény kell, de képesek vagyunk rá. Aki ismeri a Real Madridot, az nem gondolja, hogy Németországban nyerni csoda lenne.”
A Real Madrid „félelemfaktora”
“Ők is kiváló csapat. Azok közé tartoznak, akik történelmük, mentalitásuk és karakterük alapján egyenrangú félként nézhetnek szembe velünk. Nem tudom, nevezhetjük-e előrehozott döntőnek, de egy biztos: hatalmas mérkőzés lesz két nagy múltú klub között, amelyek tisztelik egymást, és tele vannak klasszis játékosokkal. Nekünk azonban magunkra kell koncentrálnunk – ez a legfontosabb, és ez az, amit irányítani tudunk.”
Idegenbeli fordítás nehézsége
“Nem beszéltünk kifejezetten erről, de ez is egy újabb kihívás. A Real Madrid története olyan kihívások leküzdésére épült, amelyek nem is feltétlenül lehetetlenek, de mindenképpen rendkívül nehezek. Készen állunk harcolni azért, hogy tovább írjuk ennek a klubnak a történelmét, és idegenben is fordítsunk.”
Min kell javítani?
“Sok mindenen. Fontos, hogy kihasználjuk a helyzeteinket – valószínűleg nem lesz annyi lehetőségünk, mint az első mérkőzésen. Ezeken a meccseken, ha gólt szerzel, az önbizalmat ad. Ha nyerni és továbbjutni akarunk, gólt kell szereznünk. Holnap nagyon jól kell játszanunk.”
Tudatában vannak a játékosok a nehézségeknek?
“Sokszor játszottunk már itt. Én is, és sok játékos az elmúlt években szintén. Tudjuk, milyen a hangulat, és fel vagyunk rá készülve. Az ilyen környezetekben a Real Madrid játékosai jól érzik magukat. Élvezni is kell, hogy egy ilyen stadionban, ilyen hangulatban játszhatunk. Ezek azok a pillanatok, amelyekért a játékosok élnek, és ahol a legjobbat akarják nyújtani. Holnap biztosan így lesz.”
Motiváció
“Nem tudom, hány csapat mondhatja el magáról, hogy 15-ször nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Mi hisszük, hogy képesek vagyunk rá. Hisz benne az edző, hisznek a játékosok, hisz a klub. Az elmúlt egy hétben rengeteg madridistával találkoztam, és egyetlenegy sem mondta, hogy ne tudnánk fordítani. Mindenki hisz. Tudjuk, mennyire nehéz lesz, és ismétlem: senki nem tudja biztosan, mi fog történni. De egy dolgot garantálhatok: a Real Madrid ott lesz a pályán, és mindent bele fog adni. És hisszük, hogy ez elég lesz a győzelemhez.”
Bellingham: Ez egy döntő, és mindent meg fogunk tenni a győzelemért
Jude Bellingham a Bayern elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágója előtt állt a sajtó rendelkezésére.
A mérkőzésről
“Azt gondolom, nehéz mérkőzés lesz, és a mi hibánk, hogy hátrányban vagyunk. Hosszú párharc lesz, erősen kell kezdenünk. Minden vereség katasztrófa, és abban a helyzetben, ahol most vagyunk, ez egy döntőnek számít. Nagyon sok forog kockán, jól kell játszanunk. Ez mindent vagy semmit jelent, ennek szellemében lépünk pályára, nem fogunk hátrálni. Hinnünk kell, mert nincs több lehetőségünk. Ez egy olyan meccs, amit uralnunk kell, és amit meg kell nyernünk.”
“Nagyon fontos mérkőzés ez, figyelembe véve a helyzetünket a bajnokságban, és azt is, hogy már a kupában sem vagyunk versenyben. Olyan, mint egy döntő. Versenyezni akarunk, és meg akarjuk nyerni a Bajnokok Ligáját. Nem azért akarunk pályára lépni, hogy csak végignézzük a meccseket, hanem hogy trófeáért harcoljunk. Ez egy rendkívül fontos mérkőzés, és mindent meg fogunk tenni a győzelemért.”
Egy esetleges tizenegyespárbajról
“Senki sem akar tizenegyeseket. Ha 90 perc alatt meg lehet nyerni a meccset, az mindig jobb. De minden eshetőségre fel kell készülnünk. Idegenben játszunk, mégis felül kell múlnunk az első mérkőzés eredményét, és jobban kell teljesítenünk. Ha tizenegyesekre kerül sor, készen kell állnunk, de természetesen jobb lenne már a rendes játékidőben továbbjutni.”
Fizikai állapotáról
“Jól érzem magam. Sérültnek lenni frusztráló. A szezon elejét kihagytam a vállam miatt, az elmúlt két hónap pedig szintén nehéz volt. A legnehezebb mindig a visszatérés és a mentális felkészülés. Túl kell lépni a sérülésen. Minél több percet játszol, annál jobb. Játszottam a Mallorca ellen, az Atlético ellen és az első mérkőzésen is. Ez növeli az önbizalmat, és segít, hogy fokozatosan fejlődjek.”
A szerepének változásáról
“Az első szezonomban előrébb játszottam, a rombusz csúcsán, szélsőkkel körülvéve, de a pozícióm változott. A második évben inkább bal oldalon, Arbeloával pedig mélyebben. Több poszton is tudok jól játszani, ami egyszerre előny és hátrány, mert nincs egyetlen fix helyem. Alkalmazkodnom kell. Ha gólt szerzek, többet akarok, de meg kell találni az egyensúlyt, mert védekeznem is kell. Azt kell tennem, amit az edző kér.”
Az együttműködésről Mbappéval és Viníciusszal
“Nehéz erre válaszolni, mert sok olyan mérkőzés volt, amikor mindannyian nagyon jól játszottunk. Mindketten inkább a bal oldalról szeretnek indulni, ezért figyelni kell egymás mozgását. Meg tudjuk találni az egyensúlyt. Megvan a szabadságunk, folyamatosan, gördülékenyen játszunk, bár ez néha vissza is üthet. Mindketten rendkívül tehetségesek, és hinnünk kell bennük. Sokan a poharat félig üresnek látják, de én nem aggódom. Ha minden működni fog – és remélem, ezt már holnap látjuk –, sikeresek leszünk. Azt szeretném, hogy holnap mindenki a legjobbját nyújtsa.”
A korábbi gólörömével kapcsolatos gesztusról
“Erről már beszéltem. Nem szabad összekeverni a magánéletet a pályán nyújtott teljesítménnyel. Olyan dolgok terjedtek el rólam, amik nem voltak igazak, például hogy túl sokat iszom vagy sokat járok el. Egyik sem igaz. Minden nap profi módon edzek. A gólöröm csak egy vicc volt, semmi több.”
A Real Madrid szezonjáról
“Ez nem a megfelelő hely és idő erről beszélni. A bajnokságban túl sok pontot veszítettünk hazai pályán, és így nem lehet bajnokságot nyerni a Barcelona ellen – például a Celta, a Getafe ellen vagy a legutóbbi mérkőzésen. Idegenben sem engedhetünk meg ennyi pontvesztést. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy a bajnoki harc lezárult volna. Hátrányban vagyunk, de most a holnapi meccsre kell koncentrálnunk. Ha életben maradunk a BL-ben, egy esetleges elődöntővel együtt a bajnokságban is jobban teljesíthetünk. Holnap lesz a nagy nap, egy rendkívül fontos nap.”
Harry Kane Aranylabda-esélyeiről
“Ez nagyban függ a csapata eredményeitől és attól, mit ér el az angol válogatottal. Fantasztikus játékos. Meg fogják nyerni a Bundesligát, ami fáj, mert a testvérem a Dortmundban játszik. Büszkeség vele egy válogatottban szerepelni, és az elmúlt két-három évben megmutatta, milyen kiváló. Fejlődött, ragyogó támadó, öröm nézni a játékát. Reméljük, ezt a formát a világbajnokságon is hozza – holnap viszont inkább ne legyen ott, vagy tudjuk őt megállítani.”
A Bayernről és Musiala visszatéréséről
“Mindig a legmagasabb szinten versenyeznek. A Dortmunddal is játszottam itt, és tudom, milyen erősek: nagy intenzitás, nagy minőség. Sok mérkőzésen képesek fenntartani ezt a tempót, és ez az egyik oka annak, hogy ilyen jól teljesítenek. Musiala visszatért a sérülése után – fájdalmas volt úgy látni, ahogy megsérült, de örülök, hogy újra a pályán van.”
Arjen Robben: Úgy gondolom, a Bayern a jobb csapat
Arjen Robben kevesekhez hasonlóan jól ismeri ezeket a nagy, európai estéket. Vakító reflektorok, telt ház, minden a tét. Nyomás, izgalom, feszültség – és gyakran egyetlen pillanat dönt. A Bayern legendája és a Real Madrid egykori labdarúgója az fcbayern.com-nak adott interjúban beszélt a spanyolok elleni, szerdai Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágóról. A 42 éves holland a dominanciáról és a részletek fontosságáról, a „királyiak” különleges aurájáról, valamint a Vincent Kompany irányítása alatt álló Bayern erejéről is szót ejtett.
Mit gondoltál az első mérkőzésről?
“Úgy éreztem, a Bayern volt a jobb csapat. Azt gondolom, az eredmény nem teljesen ezt tükrözte. A Real Madrid azonban még mindig versenyben van – ezt az edző is kiemelte. Ellenük 90-95 percen keresztül kell ébernek és koncentráltnak maradni. Még ha azt érzed is, hogy ‘2–0-ra vezetünk, minden a mi kezünkben van’, képesek a semmiből gólt szerezni. A futballban egy meccs soha nincs lefutva. A Madrid erre a legjobb példa.”
Volt olyan Bayern-játékos, aki különösen tetszett?
“Nyilván mindenki Manuról [Neuer] beszélt. Nagyon örültem neki, mert hosszú ideig játszottam vele együtt. Számomra ő mindig is a világ legjobb kapusa volt. Az, hogy ebben a korban – minden tisztelettel, hiszen már 40 éves – ilyen teljesítményt nyújt egy BL-negyeddöntőben, ismét bizonyítja a klasszisát. Egyáltalán nem lepett meg, egyszerűen csak örültem neki.”
Michael Olise is remekül játszott. Mit gondolsz róla?
“Nagyon jó volt. Ez az én posztom is, így külön figyeltem rá. Energikusan, kreatívan futballozott, és technikailag is kiváló megoldásokat mutatott.”
Gyakran alkalmazza azt a jellegzetes mozdulatot – amikor jobbról befelé húz -, amit sokan hozzád kötnek. Látsz párhuzamot?
“Bizonyos hasonlóságok vannak, de óvatosnak kell lenni az összehasonlításokkal. Nem igazán szeretem őket, mert minden játékosnak megvan a saját stílusa. Vannak közös elemek, de ő egy más típusú játékos. Egyszerűen kiválóan végzi a dolgát, és ezt öröm nézni.”
Hogyan látod a Bayern fejlődését Vincent Kompany alatt?
“Látszik, hogy ez egy csapat. Kompany nagyon jó munkát végez. Folyamatosan együtt mozognak előre és hátra, ez különbözteti meg az igazán nagy csapatokat – az, ahogyan visszazárnak és egységben védekeznek. Jelenleg minden működik, mindenki tisztában van a szerepével. Van egy világos tervük, és gyakorlatilag minden meccsen ők a jobbak.”
Milyen párhuzamokat látsz a 2013-as, triplázó csapattal?
“Nehéz összehasonlítani. Tizenhárom év telt el, a futball sokat változott, főleg fizikálisan. Akkor több éven keresztül domináltunk, több BL-döntőt és elődöntőt játszottunk, és egyszer meg is nyertük. Szerintem akár többször is megnyerhettük volna. Nagyon erős keretünk volt, amely hosszú ideig együtt maradt. Mindig volt egy mag, amely tökéletesen ismerte a klubot – ez a ‘Mia san mia’ érzés, a Bayernhez tartozás tudata. Ez olyan, mint egy család. Szerintem ez a legfontosabb egy klubépítés során. A mostani csapatnál is látom ezt. Még nem beszélhetünk többéves dominanciáról, de ebben a szezonban nagyon erősek. Már hónapokkal ezelőtt is mondtam: számomra a Bayern az egyik favorit a BL-ben. Már a Brugge elleni meccsen látszott, hogy minden a helyén van.”
Mit vársz a visszavágótól?
“A Bayern a saját játékát fogja játszani. Nem kell változtatniuk, mert ez a játék egész szezonban működött. A védelemnek stabilnak kell lennie, és csapatként kell támadni. Teljes szenvedéllyel és meggyőződéssel kell pályára lépni. Önbizalom kell, félelem nélkül.”
Két évet játszottál a Real Madridnál. Mi teszi különlegessé ezt a klubot?
“A Realról mindig beszélnek. Globális szinten hatalmas klub. Ők nyerték a legtöbb BL-t – ez mindent elmond. Mindig a legjobb csapatot akarják felépíteni, a legjobb játékosokat szerződtetik. Ott voltak a Galaktikusok, később Cristiano Ronaldo, Kaká vagy Xabi Alonso – mindig topjátékosokkal.”
Mit gondolsz a jelenlegi Real Madridról?
“A Realt soha nem lehet leírni. Az lenyűgöző bennük, hogy mindig nyugodtak maradnak. Visszahúzódnak, majd hirtelen támadnak. Néha egy-két pillanat is elég nekik. Erre nagyon kell figyelni. Óriási egyéni minőségük van. De úgy gondolom, a Bayern a jobb csapat.”
Mit jelent számodra visszagondolni az Allianz Arénában játszott nagy meccsekre?
“Imádtam azokat a mérkőzéseket. Minél nagyobb volt a tét, annál jobban élveztem. Ez az érzés még most is bennem van. Amikor ilyen meccset nézek, fejben visszatérek a pályára.”
Hogyan nézed ezeket a meccseket?
“Szurkolóként. Ahogy telik az idő, egyre kevesebb olyan játékos van, akivel együtt játszottam, de még vannak. Ezért nagyon beleélem magam. Őszintén örülök nekik. Ha valakit ki kellene emelnem, az Manu lenne. Remélem, idén is nyer még egy trófeát.”
Mennyire számítanak a szurkolók?
“Óriási előny, hogy hazai pályán játszanak, a saját közönségük előtt. A stadion biztosan mögöttük lesz.”
Ki nyeri a párharcot?
“A Bayern! Mert stabilak, és most minden tökéletesen működik. Olyanok, mint egy jól olajozott gépezet. De ez még mindig futball – egy kiállítás mindent megváltoztathat. Végig koncentrálni kell, 95 percen át. Ha ez sikerül, akkor számomra csak egy csapat nyerhet.”
A Bayern München elleni keret
Álvaro Arbeloa az alábbi játékosokat nevezte a Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágójára.
A keret
Kapusok: Lunin, Fran González és Javi Navarro.
Védők: Carvajal, Militão, Alaba, Trent, Á. Carreras, Fran García, Rüdiger, Mendy és Huijsen.
Középpályások: Bellingham, Camavinga, Valverde, Arda Güler, D. Ceballos és Thiago.
Támadók: Vini Jr., Mbappé, Gonzalo, Brahim és Mastantuono.
Kimaradt: Thibaut Courtois és Rodrygo sérülés, Raúl Asencio rosszullét, míg Tchouaméni eltiltás miatt.
FC Bayern München – Real Madrid CF
Helyszín: München (Allianz Aréna)
Bajnokok Ligája-negyeddöntő, visszavágó
Időpont: 2026. 04. 15. (szerda), 21:00
TV: RTL+
A Girona elleni kezdőcsapat
Álvaro Arbeloa az alábbi játékosokat küldi pályára a Girona elleni bajnokin.
Kezdőcsapat
13. Lunin
2. Carvajal
3. Militão
17. Asencio
20. Fran García
8. Valverde
5. Bellingham
6. Camavinga
21. Brahim
7. Vini Jr.
10. Mbappé.
Cserejátékosok
26. Fran González
4. Alaba
14. Tchouameni
15. Arda Güler
16. Gonzalo
19. D. Ceballos
23. F. Mendy
24. Huijsen
32. Fortea
37. Manuel Ángel
42. Yáñez
45. Thiago.