M. László (mrazo)

Real Madrid (OP: 8)

Az első félidő jól indult, a németek fenyegetve érezhették magukat, a csapat a kívánt, elvárt erőfeszítéseket megtette annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon az ellenre. A Madrid agresszív volt, ambíciózus, próbálkozott szögletből és a szélről érkező beívelésekkel, mindhiába. Tizenöt perc elteltével jött a fordulat, a jól ismert magas presszing ismét csődöt mondott. Ezek a korai letámadások inkább tűntek fejetlen kirohanásoknak, mintsem átgondolt, szervezett módszernek, taktikai elemnek. Az embernek az az érzése támadhatott, hogy a csapat fizikálisan nincs felkészítve arra, hogy folyamatosan fenntartsa ezt a mértékű nyomásgyakorlást. Az ígéretes kezdet hamar átcsapott egyfajta esztelen futkározásba, egy darabig ehhez a Borussia is asszisztált. Nem volt benne a meccsben, de a védelem passzivitása négy perc leforgása alatt kétgólos dortmundi előnyt eredményezett. A csapat ugyan gyorsan reagált a bekapott gólokra, azonban Fortuna ma nem ért rá azzal foglalkozni, hogy Rodrygo vagy épp Bellingham buksiját polírozza, így az egyenlítés elmaradt. A második játékrészre kiérkező játékosok arca semmi okot nem adott az optimizmusra, a született madridista egy dolgoban reménykedhetett, abban a bizonyos feltámadásban, a tragédiába oltott csodában. Megtörtént, immár sokadjára. Isten tervez, ember végez. További részletekkel az egyes játékosok neve alatt érkezem.

Nem csinálok belőle titkot: a kedvenc német csapatom és a legkedvesebb BL-párosításom volt fókuszban tegnap este. A Dortmund egyike az oly kevés önazonos csapatnak, amellyel úgy általában találkozhat az ember. Nyílt, őszinte, látványos futballt játszanak. De nem most. Az első félidőt gyengén, álmosan kezdték, remek partnernek bizonyultak a kilátástalan tilitolihoz ellenére annak, hogy a fővárosiak gyengeségeit ügyesen használták ki, gyors passzokkal pillanatok alatt átjátszották a középpályát. A harmincadik perc után jött a feketeleves: a Real Madrid két védelmi megingásának köszönhetően elsőként Malen, majd Gittens talált a madridi hálóba. A második félidőben azonban érkezett a nem várt fordulat, talán a biztos győzelem tudatában, vagy az eredmény megőrzése szándékával, de Nuri Sahin érthetetlen cseréket hajtott végre. A három belső védő öngyilkos taktikának bizonyult, Emre Cant ráállítani Viníciusra pedig egyenesen kriminális döntés. Az ifjú menedzser ilyettén beavatkozása megbosszulta önmagát.

MECCSEMBERE – Vinícius Jr. (OP: 9,6)

Persze-persze, az első félidőre nincs mentség, de az Aranylabda árnyékában és a második félidő után mit is mondhatnék. Bizton merem állítani, hogy a brazil tegnapi teljesítménye a sorozatot tekintve történelmi volt. Vinícius atipikus, transzcendens, szakrális, természetfeletti, a Mindenható kedvence. Emilio Butragueño, a Real Madrid intézményi kacsolatokért felelős igazgatója a mérkőzést követően odáig ment, hogy Vinít – utolsó megmozdulására utalva – Peléhez hasonlította. A brazil szélső merész, fesztelen, sugárzik, ha nála a labda, jelenleg a legdestabilizálóbb labdarúgó. Ismét fenomenális volt.

Thibaut Courtois (OP: 8,3)

Tegnap este ugyan két ízben megzörgették a hálóját, azonban a még életében történő szentté avatása nem várathat tovább magára. Eljött a posztulátor vizsgálatának ideje, nem győzzük feljegyezni a tanúvallomásokat, gyűjteni a bizonyítékokat a személyét övező csodák tekintetében. Számtalan fontos védést mutatott be, magabiztossága kikezdhetetlen, állta a sarat mindaddig, míg a csapat megfordította a mérkőzés állását. Sérülése sajnálatos, nem biztos, hogy a legjobb pillanatban jött, de Luninban sincs okunk kételkedni.

Lucas Vázquez (OP: 6,8)

Nem először bizonyítja, hogy igenis helye van ebben a csapatban. Számomra érthetetlen, hogy bárki is megkérdőjelezi a jelenlétét, azok után főleg, hogy mi mindent tesz és tett a csapatért és annak sikereiért. Nem a mostani az első eset, hogy rosszul méri fel a körülményeket, hanyagságának vagy hibájának súlyos következménye lesz, de mindig kellő érettséggel, profizmussal reagál. Így történt a minap is. Kijött a második félidőre és helyre tette a dolgokat, kitartó és eltökélt volt, végül ellentmondást nem tűrő módon varrta a léc alá a labdát, ezzel pedig megfordította a mérkőzés állását. Szerencséje volt, amolyan Lucasos gólt szerzett. Véleményem szerint a világ legjobb klubjában nemcsak a világ legjobbjainak van helye, hanem azoknak is, akik bár a képességeik lehet nem ütik meg a szintet, de a mentalitásuk kikezdhetetlen. Szerintem pont a Lucas Vázquez-féléktől lesz életszagúbb a Real Madrid is. Lucas Vázquez maga a címer a mez elején.

Éder Militão (OP: 6,5)

A Vinícius-t, Mbappét kereső hosszú labdái pazarra sikeredtek, de nem tűnt olyan meggyőzőnek, mint az elmúlt mérkőzéseken. A második félidőre ő is összekapta magát, emlékezeteset azonban nem nyújtott.

Antonio Rüdiger (OP: 7,7)

Egy őrült este egyik főszereplője legyen őrült. A német belső védő az első félidőben pontatlanul és határozatlanul játszott, párharcait rendre elveszítette, ám a félidei vudu szertartásnak hála eszméletre ébredt, Mbappé labdáját a kapuba bólintotta, ezzel a tettével pedig átszakította a gátat. Védekező munkája feljavult, fegyelmezettebb lett és a komoly veszélyt jelentő Guirassy-t is sikerrel semlegesítette.

Ferland Mendy (OP: 5,4)

A már említett Guirassy-t kellett volna hatástalanítania, s bár az első negyed órában még eredményesen akadályozta meg a Dortmund kontráit, a bekapott két gólban vastagon benne volt. Az idő múlásával valamit javult a teljesítménye, de összességében sem a védelemben, sem a támadásokban nem alkotott maradandót.

Luka Modrić (OP: 7,4)

Körülötte rend és higgadtság. Kora ellenére meghatározó alakja a Real Madrid középpályájának, egyelőre nélkülözhetetlen alkotóeleme ennek a csapatnak, amely tény ugyanakkor kezd aggasztóvá válni. A mérkőzés első félidei lassabb tempója kedvezett a játékának, a második félidőben hatékonyan segítette a labda gyors, progresszív járatását.

Fede Valverde (OP: 7,3)

Voltak távoli próbálkozásai, ezek azonban nem teremtek babérokat. Elsősorban megint a fáradhatatlansága az, amit ki lehet emelni vele kapcsolatban. Az első félidőben gyakorlatilag a védekezés volt a fő feladata, sajnos egyedüliként, hatalmas területeket kell egyedül lefednie. Jatéka a többiek játékával együtt javult.

Jude Bellingham (OP: 7,6)

Az első félidőben szorgalmasan védekezett, olykor esztelenül is letámadta az ellenfél játékosait, miközben társai tartották a pozíciójukat, nem mozogtak vele együtt, így pedig hatalmas szakadékok alalkultak ki a sorok és játékosok között. A két bekapott gól után voltak lehetőségei, de a fejese erőtlennek és pontatlannak bizonyult, a kapuralövése pedig lécet talált. A második játékrészben még több munkát fektetett a védekezésbe, hogy ezzel is tehermentesítse Vinít és Mbappét. Volt egy gólpassza, két kulcspassza és 95,2% pontossággal továbbította a labdát. A jelenléte és az erőfeszítései alapvetően ahhoz, hogy a csapat működjön, az eredmények jöjjenek.

Rodrygo (OP: 7,1)

Mindvégig robotolt, hatalmas területet fedett le, bőven kivette a részét a védekezésből. Az első félidőben halvány volt a támadások tekintetében, mégis felírhattunk a neve mellé egy kapufát, majd a második játékrészben többek között az ő állhatatosságának köszönhetően vette át a vezetést a madridi gárda. Épp a harmadik gólt megelőző mozdulatsor közben sérült meg, cseréje szükségessé vált.

Kylian Mbappé (OP: 7,5)

Mindvégig agilis volt, hirtelen irányváltásokkal, testcselekkel igyekezett kibillenteni a védőit, illetve helyet csinálni a társaknak. Egy ilyen álló helyzetből hirtelen indulása tette lehetővé, hogy leváljon a védőjéről és a labdát Rüdiger fejére tekerje. Asszisztja mellett mindvégig csapatemberként, alázattal dologozott, voltak próbálkozásai, de a showt – ismét – brazil partnere vitte el.

Edurado Camavinga (OP: 7,3)

A horvát mágust váltotta a 71. percben, egyértelműen frissességet és dinamizmust hozott a pályára.

Aurélien Tchouaméni (OP: 6,7)

Rodrygo sérülését és a vezetés megszerzését követően, a 85. percben lépett pályára, érdemben nem tett hozzá a végeredményhez.

Dani Ceballos (OP: 6,6)

A kilencvenedik percben, inkább időhúzó csereként érkezett.

Arda Güler (OP: 6,8)

A kilencvenedik percben, inkább időhúzó csereként érkezett, azonban neki ennyi is elég volt ahhoz, hogy előkészítse az ötödik, egyben utolsó gólt.

Carlo Ancelotti (OP: 7,8)

Az teljesen egyértelmű, szinte süt minden gólörömről, hogy a játékosok imádják az olasz szakvezetőt. Az is nyilvánvalónak látszik, hogy hallgatnak rá. A jelenléte, a személyisége nyugalmat sugároz, innen eredeztethető ez a “soha ne mondd, hogy soha” hozzáállás, ami ennek a csapatnak a lényegét adja. A mérkőzések narratívája mégis jellemzően ellentmondásos, nyerünk, de minősíthetetlen játékkal. Jönnek az eredmények, de a legritkább esetben köszönhető ez a tartós dominanciának. Győzelmek begyűjtve, de mindig hiányérzettel. A csapat tehetséges, bőven van benne potenciál, többet érdemelne. Kérdés, hogy az eredmények még mennyi ideig táplálják az egyszerű ember rajongását.