Bár a Spanyolországot sújtó ítéletidő, a tragikus emberi sorsok kétségtelenül befészkelték magukat a játékosok fejébe, ugyanakkor a BEK/BL-sorozat egyik legpatinásabb párosítása mégis annak ígéretével kecsegtetett, hogy egy pillanatra mindenki megfeledkezhet majd e szörnyűségekről. Hát nem így lett. Isten látja lelkem, nem kívánok ízléstelen párhuzammal élni, de a Real Madridnak sikerült fokoznia a borzalmakat. Jöjjön a tegnap esti mérkőzés, a játékosok teljesítményének szubjektív értékelése.
Real Madrid (OP: 2,6)
Mind fejetlen csirkék. Az alapvető motorikus funkciókat nem, vagy nem csak az agy irányította. A részben sértetlen agytörzs, az idegrendszerbe bedrótozott automatizmusok működtették ugyan a csapatot, de a végkimenetel katasztrofálisra sikeredett. Ideje megkongatni a vészharangokat, ideje belátni, hogy bőven túl vagyunk a “freak show” típusú vándorcirkuszok aranykorán. Ígéretes első tíz perc után vállalhatatlan produktum. Védvonal és középpály között tátongó űr. Egyensúlyhiány. Kaotikus védekezés, a nagyobb arányú vereség elkerülése csupán annak volt köszönhető, hogy az AC Milan a befejezések tekintetében kevésbé bizonyult hidegvérűnek, mint a Barcelona. Felejtésre ítélt estén, illetve tizenegy napon vagyunk túl.
AC Milan (OP: 7,2)
Az idei szezonban idegenben mindösszesen egyetlen alkalommal diadalmaskodó Milan saját pályáján verte meg a Real Madridot. Mindezt tette Gyalogkakukkal és Speedy Gonzalesszel a bal szélen szegény Lucas “Vili, a prérifarkas” Vázquez kárára. A tálcán kínált helyzeteket kihasználták, az 1-3-as végeredmény ránk nézve hízelgő. A bosszantó pedig az, hogy az olaszoknak különösebben megszakadniuk sem kellett.
MECCSEMBERE – Lunin (OP: 6)
Az ukrán hálóőr nincs könnyű helyzetben. Tegnap este ismét kollégáinak kiszolgáltatva kellett helyt állnia, a Milan nagyobb arányú győzelme megakadályozásának egyértelmű felelőse Lunin volt. Nyolc védést mutatott be, ebből négyet a tizenhatoson belülről érkező labdával szemben. Elképesztő bravúrokat hajtott végre. Nem nehéz belátni, hogy a látottak alapján abszolút kiérdemelte a meccsembere címet.
Lucas Vázquez (OP: 2,3)
Ami biztos, hogy nem volt irigylésre méltó helyzetben. Egyedüliként állni a sarat Rafael Leãóval és Theo Hernándezzel szemben… Képtelenség, Ancelotti oroszlánok elé vetette prófétáját. A kezdő sípszó után nem sokkal Mbappét találta meg egy labdával, veszélyes helyzetet teremtve ezzel, de a maradvány időben – minden igyekezete ellenére – leginkább rossz helyezkedésével és egyértelmű tempóhátrányával vétette észre magát. Kisfiú volt a férfiak között.
Éder Militão (OP: 2,7)
Egy elveszített fejpárbaj az első bekapott gólnál, majd egy meggondolatlan, feleslegesen erőszakos mozdulat a harmadik gól előtt. A 43. percben pazar labdával találta meg Mbappét, de az ígéretes helyzetből végül nem született gól. A második félidőre dühe nőttön-nőtt, többször pörölt a társaival, illetőleg a játékvezető a labdán levezetett frusztrációját sárga lappal büntette.
Toni Rüdiger (OP: 4,1)
A védelem jobbik alakja, de nem élete meccse. Feszes, több ízben indokolatlanul kemény, ennek ellenére becsülettel tette a dolgát. Több blokkja és egy kiváló, ám a VAR beavatkozása után, les miatt érvénytelenített találata volt.
Ferland Mendy (OP: 2,5)
Pulisic hatástalanítása lett volna a legfőbb feladata, ezzel szemben cseréjéig nem bizonyult tényezőnek. Nulla blokk, nulla labdaszerzés, nulla szerelés. Igaz, sok dolga amúgy sem akadt, hiszen a Milan elsősorban a másik oldalon próbálkozott.
Aurélien Tchouaméni (OP: 2,6)
Láttam már rosszul teljesíteni, de talán ennyire kritikán aluli játékot ezt megelőzően nem produkált. Az első két gólban vastagon benne volt, céltalanul lődörgött, 45 percig próbálta beazonosítani a rendezvényt, mindhiába. Nem szolgált rá Carlo Ancelotti bizalmára, ezt a publikum jól hallhatóan jelezte is felé.
Luka Modrić (OP: 3,7)
A problémát nem ő jelentette, ahogy – lassan negyven esztendősen – a megoldást a problémára sem ő kell jelentse. Hatvankét percet töltött a pályán.
Fede Valverde (OP: 3,2)
Ez most nagyon nem. Mina Bonino, Fede felesége, gyorsan ura védelmére kelt, jelezte, hogy férje posztja nem a jobb szélen van. Egyet kell értsek vele. Igyekezett Lucas segítségére lenni, inkább kevesebb sikerrel, ráadásul Morata lesipuskás találatát is csak szemmel követte. Mindösszesen negyvenöt perc jutott neki.
Jude Bellingham (OP: 3,6)
A mérkőzés első haminc percében nagyon aktív volt, fáradhatatlanul robotolt, mind a támadásépítésből, mind a védekezésből keményen kivette a részét. Többször került a Milan védelme mögé, ahol Mbappénak kellett volna tüsténkednie, voltak kísérletei is, de gólt egyik sem eredményezett. Lecserélése láthatóan dühítette.
Vinícius Jr. (OP: 4,1)
Az első félidőben több ígéretes helyzete volt: Mbappé passzáról épphogy lemaradt, későbbi próbálkozása Maignan kezében kötött ki. A bekapott gól után kiharcolt egy tizenegyest, majd azt higgadtan értékesítette. Az idő múlásával azonban teljesítménye hanyatlott, önuralma elpárolgott, őrültnek nevezte a játékvezetőt, aki ezért sárga lappal jutalmazta, egyértelműen passzívvá vált, a védekezésből alig vette ki a részét. Hiába az öt kulcspassz, a nevéhez fűződő egyetlen madridi találat, ez nem volt az igazi.
Kylian Mbappé (OP: 3,1)
Támadásban aktív, védekezésben szinte nulla. Ahogy korábban már bátorkodtam élni a hasonlattal, úgy most is: nedves puskapor. Sok hűhó semmiért. Nem kilences, akkor sem, ha Viní kirobbanthatatlan a bal szélről. Statisztikailag rendre rendben van, szemre viszont félszeg, bizonytalan. Érkezésével felborult az amúgy is érzékeny ökoszisztéma, és ez nem a korai jóslatokban megfogalmazott allűrjeinek, mindinkább az őt is érintő taktikai tanácstalanságnak köszönhető. Elodázható a döntés, de eljön a nap, amikor a franciát vissza kell helyezni eredeti pozíciójába.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 4,4)
Nehéz épkézláb magyarázatot találni Carlo Ancelotti azon húzására, hogy a Barcelona ellen legjobbnak bizonyuló Camavinga helyett a hátfájdalmaktól szenvedő Valverdét nevezte a kezdőbe. A francia középpályás frissességet hozott ugyan, de változást nem.
Brahim Díaz (OP: 3,9)
Valverde helyére érkezett a második félidőre, játékán érezhető volt, hogy frissen tért vissza sérüléséből. A mérkőzés képére, végkimenetelére nem volt hatással.
Dani Ceballos (OP: 3,4)
A horvát középpályást váltotta a 62. percben, egy emlékezetes tekerésén túl egyebet nem jegyezhettünk fel a neve mellé.
Rodrygo (OP: 4)
A jegyzőkönyvbe bekerült.
Fran García (OP: 3,8)
A jegyzőkönyvbe bekerült.
Carlo Ancelotti (OP: 2,2)
A nap végén az edzőé a felelősség. Ezt kár is vitatni. A Lille ellen már hallottuk, de tapasztaltuk is, hogy a védekezéssel problémák vannak, hiányzik az egyensúly. Carlo tudja, mivel van dolga, mégis olyan, mint egy tanácstalan diagnoszta, aki csak a fejét vakargatja a hasmenéstől és székrekedéstől egyidőben szenvedő betege fölött állva. Ha nincs helyes diagnózis, honnan lesz gyógymód? Míg ezen elmélkedünk, leesik a tantusz: Arda Güler és Endrick mindössze tizenhárom percet kaptak az utóbbi öt meccsen. Az a tizenhárom is mind a töröké. Döbbenetes, hogy egy energiára, rettenthetetlenségre, kreativitásra vágyó csapatba, úgy, hogy minden elképzelés csődöt mond, nem fér be a két fiatal. Hallani már a vészmadarak kuvikolását. A jó öreg Pedrerol megmondta (többször is): “Tik-tak, tik-tak…”
