M. László (mrazo)

Csapatok

PSG – 7,4 (szerkesztői pontszám: 8)
Úgy írnék valami negatívat, valamit, amitől jobban érezhetem magam, de a PSG játékosairól egy percig nem sütött az az arrogancia, ami például mindenki kedvenc olajmágnásáról. Ez a csapat tegnap este azt a benyomást keltette, hogy hosszú idő után felnőtt a Bajnokok Ligájához, ez pedig a teljesítményükben, a kíméletlenségükben manifesztálódott. Sem teret, sem lélegzetvételt nem engedtek. Marco Verratti, mint egy idegesítő vérszopó tapadt, mint egy irritáló senkiházi fetrengett, gyalult, protestált egész meccsen, de ha mindezt az őszinteség, objektivitás jegyében lehámozom, nem marad más csak 123 labdaérintés, 92 százalékos passzpontosság, három sikeres csel, négy labdaszerzés és kilométerek, kilométerek. Aztán ott van a 19 esztendős Nuno Mendes, aki korát meghazudtoló magabiztossággal tette a dolgát, Achraf Hakimi, aki nem okozott csalódást, hisz mind tudjuk mire képes, vagy épp Kylian Mbappé, egy méltatlanul hátra sorolt klasszis, egy végtelenül tehetséges, elszánt és nem utolsó sorban profi labdarúgó, akinek volt pofája bevinni a kegyelemdöfést a 94. percben. Pochettino remekül megszervezte a franciák játékát, kiválóan vegyítette a fiatal és tapasztalt játékosokat. Ha mégis megengedtetne nekem, hogy kicsit odaszúrjak, azt kérdezném: csak ennyire tellett?

Real Madrid – 3,6 (szerkesztői pontszám: 4)
A mérkőzést követően azon töprengtem, hogy olykor jobb lenne egy Bajnokok Ligája-trófeáktól kevésbé terhelt Real Madridért szorítani. Súlyos, mázsás az a vitrin, és mindez a szurkolói elvárásokkal tetézve végzetes, illetőleg végletes is. Nehezen tudom hova tenni a látottakat. Számomra – még a dicsőséges időszakban sem – volt egyértelmű, hogy Európa legrangosabb sorozatában az, ami a pályán zajlik, egy jól átgondolt terv része, a tapasztalat, a rutin, a hit és a történelmi múlt sikerkovács egyvelege, vagy önteltség, kivagyiság, félreértelmezett szituációk, esetleg valós, elleplezhetetlen minőségbeli különbségek eredménye. Gyanítom, egy ideje ez utóbbi realitását éljük, és ez kiábrándító. Messze nincs vége a korszakváltásnak. Talán majd nyáron. Na, de elhatároztam, hogy igyekszem optimistán, pozitívan zárni a gondolatmenetet: „Kilencven perc a Bernabéuban nagyon hosszú idő!” Bocs, ennyire mégsem vagyok derűlátó, de van remény, az biztos!

Játékosok

Courtois – 9,1 (szerkesztői pontszám: 9)
Sorolom: konzisztens, konstans, magabiztos, rendíthetetlen, stabil, változatlan, állandó, szilárd, megingathatatlan. A felsorolás indokolatlanul tűnhet lezártnak, és ez nem véletlen, ugyanis a jól ismert fordulat szerint elfogytak a jelzők a belga hálóőr teljesítményével összefüggésben. Nyolc védés a mérkőzésen, ebből egy alkalommal Messi tizenegyesét sikerült hárítania. Egy gyenge pontja van, a lába köze, de ezzel melyik férfitársunk ne lenne így. Még egy: hogy lehetséges, hogy az Aranylabda-szavazás eredményeképpen csupán a nyolcadik helyre rangsorolták?

Dani Carvajal – 4,2 (szerkesztői pontszám: 3)
Tegnap este övé volt a legkellemetlenebb pozíció, egy senki által sem vágyott szerepkör. Gyakorlatilag eszköztelennek bizonyult a villámléptű Mbappéval szemben, aki rendre elnyomta, fizikálisan abszolút felülkerekedett rajta, ráadásul egy tizenegyest is sikerült kiharcolnia a sajátnevelésű játékos meggondolatlan belépőjét követően. Bár Carvajalt a szíve vitte előre, védekezésben és támadásban egyaránt mérföldekre volt régi önmagától. Egyszemélyben testesítette meg a Real Madrid tegnap esti szenvedését.

Éder Militão – 6,3 (szerkesztői pontszám: 8)
Szia, Pepe, te vagy az? Courtois után a másik olyan játékos, akinek egy percig sem kell szégyenkeznie a tegnap esti teljesítménye miatt. Rendre kisegítette Carvajalt, majd Lucas Vázquezt, kemény és határozott volt, előlépett a sötétből, mikor a társai csak vakon tapogatóztak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az első, valamire való megindulás a 33. percben: gyakorlatilag végig szlalomozott a pályán. A Real Madrid egyetlen értékelhető fegyvere volt Mbappéval szemben, több ízben sikeresen állította meg a franciát. A brazil titán a mérkőzés végét jelentő sípszó után emelt fővel hagyhatta el a pályát.

David Alaba – 6,5 (szerkesztői pontszám: 7)
Szolid, professzionális teljesítmény az osztrák védőtől. Több alkalommal akasztotta meg sikerrel a PSG támadásait, illetve volt jókor jó helyen. A vele kapcsolatos hiányérzetem csupán annyi, hogy nem volt kellőképp progresszív, alig játszotta előre a labdát, jellemzően biztonsági megoldásai voltak, Courtois-t választotta játszótársul.

Mendy – 4,9 (szerkesztői pontszám: 3)
Sérülésből tért vissza, borzasztóan haloványnak bizonyult. Sem magabiztosság, sem sebesség nem jellemezte, hosszasan dédelgette a labdát, mint aki azt sem tudja, mire való. Jó megoldására annak ellenére nem emlékszem, hogy nem volt könnyű helyzetben: őt Di María és Hakimi forgatta, kergette őrületbe. Erősen kérdőjeles sárgalapjának köszönhetően kihagyja a visszavágót. Talán nem is baj, a kérdés inkább, hogy ki fogja helyettesíteni.

Modrić – 5,5 (szerkesztői pontszám: 4)
Lehet, hogy szeretne negyven éves koráig játszani, csak azt ne így tegye. Akarat, tartás volt benne, de a testén eluralkodó fáradtság szembetűnő volt. Mint a hétköznapi grunder focista – akár te vagy én –, akit a meccs utolsó perceiben a szíve még hajt, de a lába már nem bírja és meglepetten fúródik fejjel a műfűbe. A mérkőzés egyik legjobb, legállhatatosabb játékosával kellett volna felvennie a versenyt, de Verratti egy cseppet sem szeppent meg a horvát jelenlététől. Az olasz középpályás sikerrel akadályozta meg minden próbálkozását.

Kroos – 5,3 (szerkesztői pontszám: 4)
Erősen értékelhetetlen teljesítmény, de még így is volt nála rosszabb. Nyoma nem volt a pontosságnak, precizitásnak, rengeteg labdát szórt el. Ötlettelen passzolgatás és céltalan hosszú labdák, leszámítva egyetlen, árva távoli próbálkozását, amely centikkel a léc fölött hagyta el a pályát. Modrićcsal szinte szimbiózisban élnek, így érthető, hogy a tegnapi nem élete meccse volt.

Casemiro – 5,1 (szerkesztői pontszám: – 6)
Haloványan kezdett, majd fokozatosan javult a teljesítménye. A negyedik és egyben utolsó személy, akinek kiemelhető, illetőleg értékelhető volt a játéka. Több ízben szerelte ellentmondást nem tűrően, de szabályosan Messit, vagy épp Hakimit. Bekapott sárgája miatt ő sem léphet pályára a párharc második mérkőzésén. Talán ő lesz a legfájóbb hiányzó.

Asensio – 3,1 (szerkesztői pontszám: 1)
Kíméletlen leszek. Egyre gyanúsabb a bab is hús esete. Asensio nem tud többet, mint alkalomadtán pazar gólokkal kábítani a lelkes madridistákat. Ő egy kínai Rodolfo, egy gátlástalan szemfényvesztő, az évszázad átverése, egy újabb örök ígéret, egy aranyozott Football Heroes-figura. Parádés gólok, döntő és káprázatos találatok, de ezek mellé nem társul sem mentalitás, sem fizikum, sem szív. A labdát kizárólag oldalirányban járatta, egy hosszú passza pontatlannak bizonyult, minden párharcát elveszítette, nem volt próbálkozása, kulcspassza, sikeres csele. Tegnap este konkrétan nulla volt, a teljesítménye megbocsáthatatlan és csak azért kapja az egy pontot, mert pályára lépett.

Benzema – 4,0 (szerkesztői pontszám: 4)
Bár értetlenül álltam a pályára küldése előtt, némi önerőszak után halványan sejteni véltem, hogy mi indokolhatta a kezdőbe kerülését. Kizárólag a lélektan, más elfogadható magyarázatot nem tudok. Namármost, amikor a lélektan teóriája az első perctől halálra van ítélve, látod, hiszen Benzema nyolcvanhét percig labdát alig kapott, akkor miért kell tovább kínozni a talán nem is száz százalékos franciát. Várj csak! Nem, nem tudom. És ez nem az ő hibája, természetesen, de a hozzáadott értékén ez mit sem változtat.

Vinícius Jr. – 3,4 (szerkesztői pontszám: 3)
Energiáinak nagy részét felemésztette a védekezés terhe, ráadásul tette ezt Di Maríával és Hakimivel szemben. A belépőit hiába időzítette jól, az ellenfél térfelén cselei nem jöttek be, Mendyvel nem értették egymást, sebességüket képtelenek voltak kiaknázni. Danilo nem engedte levegőhöz jutni, kétségbeesett kontaktkeresései érdemben nem voltak hatással a mérkőzésre. Az utóbbi időben azt a Viníciust idézi, akit már temetni szerettünk volna. Reméljük, a visszavágóra tartogat némi meglepetést.

Cserejátékosok

Lucas Vázquez – 3,3 (szerkesztői pontszám: 3)
A 72. percben váltotta szegény Carvajalt. Hibája több is akadt: rengeteg teret engedett Mbappénak, rosszul helyezkedett a gólpasszt megelőzően, továbbá az ötös vonalában, egyszerű helyzetben elmulasztott jobb lábra védekezni. Ebből lett a gól. Harsogjuk együtt: időszerű lenne feltérképezni a piacot egy jobbszélső után kutatva! Csak viccelek, szeretlek, Lucas! (de tényleg – a szerk.)

Rodrygo – 3,8 (szerkesztői pontszám: 4)
22 percig csodálhattuk a játékát. Elvitathatatlan érdeme, hogy beállását követően aktívabb lett a jobboldal, de Nuno Mendessel nem tudta felvenni a küzdelmet. Párharcukról Dargay Attila Az erdő kapitánya c. rajzfilmjének az a jelenete jutott eszembe, melyben Zéro, a főgonosz bélyeg gyanánt rányomja a borítékra Góliátot, a Kapitány beépített bolha ügynökét.

Fede Valverde – 4,8 (szerkesztői pontszám: 6)
Elhittem, hogy a beállásával meglesz a hiányzó energia, fürgeség, egy leheletnyi levegő, de túl későn érkezett.

Hazard – 4,0 (szerkesztői pontszám: 5)
Ugyanaz igaz rá, mint uruguayi partnerére. Volt néhány jó labdaérintése, de érdemi megmozdulása nem.

Kattints ide és nézd meg a kínálatot!

Gareth Bale – 3,8 (szerkesztői pontszám: -)
Állítólag szeretne szépen, tisztességgel búcsúzni, azonban ehhez kellene a játékidő is.

Edzői teljesítmény

Ancelotti – 3,1 (szerkesztői pontszám: 2)
Idézem a mérkőzés előtti nyilatkozatát: „Nem hiszem, hogy bármi különlegeset láthatunk majd.” Egyrészről igazat mondott, hiszen újfent a szimpátia alapú, elköteleződésen nyugvó csapatösszeállítással rukkolt elő, ezzel persze sokat kockáztatott, továbbá az ellenfél teljesítményétől függetlenül sem volt hajlandó változtatni a tőle jól megszokott kései cseréken sem. Másrészről egy tizenháromszoros kupagyőztes, kilencven percen át tizenhatosához szegezett Real Madrid azért mégis különleges, végsősoron pedig elkeserítő látványt nyújt, nemdebár? Sérülésükből visszatérő játékosok a kezdőben, végletekig kimerült középpályások… A tegnap este látott produktum nyilván nem az egyszeri tévedés következménye, hanem egy ismétlődő, konzekvens és az olasz mester első etapjára is jellemző baklövéssorozat végeredménye: végletes ragaszkodás a „nagy öregekhez”, a fiatalok megindokolhatatlan mellőzése, utolsó pillanatos cserék. Bár kiemelkedő teljesítményt a fent kiemelt játékosok közül más nem nyújtott, azért jómagam a nyolcaddöntő első mérkőzéséért egyértelműen Ancelottit teszem felelőssé.