A hajrában a 9 évvel ezelőtti Karimra lesz szükség
Amióta Gareth Bale lényegében kiszállt a buliból, Karim Benzema lett a Zidane-csapat gólfelelőse a Cristiano utáni korszakban. A walesi mindösszesen 10 alkalommal tudott betalálni a bajnokságban azóta, hogy Cristiano Ronaldo végleg búcsút intett a Santiago Bernabéu Stadionnak, ráadásul ezek közül csupán két találat született az aktuális idényben.
Cristiano Ronaldo távozása óta a Real Madrid 109 bajnoki találatot szerzett. Benzema ez idő alatt 35-ször zörgette meg az ellenfelek hálóját, ami azt jelenti, hogy a gólok 32.11 százaléka az ő nevéhez fűződik. Ez több mint háromszorosa a Sergio Ramos által szerzett 11 találatnak.
A francia csatártól való függőség az idény hajrájában még inkább fontossá válik, ugyanis pár hét leforgása alatt már ki is derül, hogy ki is lesz az idei bajnokság győztese. A királyi gárdának szüksége van egy bombaformában futballozó Benzemára. Egy olyan támadóra, aki olyan számokat tud hozni, mint a 2011/2012-es szezonban tette azt.
Akkor még Mourinho volt az edző, a francia támadó pedig kulcsszerepet töltött be a bajnoki menetelésben. Az utolsó 11 találkozóján ugyanis 8 gólt szerzett. Az akkori idény hajrája volt számára a legtermékenyebb a találatok tekintetében, kivéve a tavalyi szezont. Akkor ugyan eredményesebb volt valamivel, de a blancók tulajdonképpen már csak barátságos mérkőzéseket játszottak annak következtében, hogy márciusban kiszálltak a La Liga-elsőségért folyó versenyből.
Hogyan kezd majd Karim?
A spanyol bajnokság három hónapos kihagyás után folytatódik, ami tulajdonképpen egy új idénykezdetnek is felfogható. Megvizsgálva azt, hogy 2009 óta Karim Benzema milyen formában kezdi meg a szezonokat, rendkívül érdekes statisztikákat találunk.
Az első 11 összecsapáson három alkalommal is sikerült már 7 találatot szereznie, ami eddig az általa elért legjobb mutató. Két alkalommal mindezt a legeredményesebb idényében produkálta, egyszer pedig a 2014/2015-ös La Liga-kiírásban. Akkor nem is volt esélye ugyanannyiszor túljárni az ellenfél hálóőreinek eszén, ugyanis az utolsó 11 találkozón csak négyszer léphetett pályára. Az összecsapások során három gólt jegyezhettek fel a neve mellé.
A francia támadó bajnoki találatainak a negyedét az egyes kiírások hajrájában szerezte, szám szerint 42-t a 162-ből. Ebben hasonlít Cristiano Ronaldóhoz, aki az utolsó 9 madridi idényének utolsó 11 találkozóján 99-szer köszönt be. A megfékezhetetlen portugál klasszisnak a 2014/2015-ös szezon sikerült kirobbanóan, amikor is 18 gólt szerzett a kiírás hajrájában. Háromszor mesterhármast, illetve egy összecsapáson öt alkalommal is meg tudta zörgetni az ellenfél hálóját.
Rubén de la Red: A Di Stéfano Stadion tökéletes a folytatáshoz
„Sokszor van úgy, amikor pályára lépsz, hogy annyira koncentrálsz, hogy nem is tudod pontosan mit énekelnek körülötted az emberek. A Bernabéu és a Valdebebas közötti különbséget azonban egészen biztosan észre fogják venni" – kezdte mondandóját a spanyol.
"Úgy gondolom, hogy jól döntött a Real Madrid a váltással, hiszen az Alfredo Di Stéfano Stadion egy sokkal nyugodtabb környezet. Mindenkinek furcsa lesz szurkolók nélkül futballozni, de hozzá kell ehhez szokniuk. Olyan lesz, mint egy edzés, csak jelen esetben különösen fontos a koncentráció” – nyilatkozta Rubén de la Red.
A spanyol középpályás a 2007/2008-as idényben megfordult a Getafe együttesénél, így pár szó erejéig Ángel Torres nemes gesztusát is méltatta, aki a következő idényre ingyen jegyeket biztosított a jelenlegi jegytulajdonosoknak.
„Ángel Torres egy nagyon intelligens elnök. Mindig nagy figyelmet fordít a körülötte lévő emberekre. Ő a labdarúgókért, a dolgozókért és a szurkolókért tevékenykedik.” – zárta gondolatait.
Ødegaard: A célunk a Bajnokok Ligája
Habár a tabella jelenlegi állása szerint a Real Sociedad komoly versenyben áll a jövőre Bajnokok Ligája-indulást érő helyezésekért, Ødegaard egyelőre egyáltalán nem foglalkozik az egyesülete előtt tartózkodó Barcelonával és Real Madriddal.
„Ott vagyunk, ahol lenni szeretnénk. Továbbra is harcolni fogunk azért, hogy jövőre indulhassunk a Bajnokok Ligájában. Nehéz lenne felvenni a versenyt a katalánokkal és a blancókkal, de úgy gondolom, hogy a többi gárdával szemben felülkerekedhetünk. Minden labdarúgónak az az álma, hogy pályára léphessen a Bajnokok Ligájában. Mi is ezt szeretnénk elérni a következő idényben.” – nyilatkozta a norvég középpályás a MARCA-nak.
Ødegaard most már újra edzésbe állhatott együttesével, azonban elismerte, hogy a karantén időszaka nagyon nehéz volt.
„Nagyon hosszú időszak volt, ami megviselt, hiszen a családom Norvégiában tartózkodott, nekem pedig Spanyolországban kellett maradnom. Ennek ellenére másoknak sokkal nehezebb volt mindez, a lényeg, hogy a családom és én is egészséges vagyok. Nagyon jól érzem magam, bár eleinte kicsit furcsa volt, hogy csak ilyen kis csoportokban edzhetünk.”
A 2019/2020-as idény mérkőzéseit a Real Sociedad is szurkolók nélkül fogja lejátszani, a norvég labdarúgó szerint ez egészen biztosan komoly hiányérzetet okoz majd a csapatnak.
„Rendkívül szokatlan lesz üres stadionban futballozni. Nagyon fontosak számunkra a drukkerek, hiszen a szurkolásukkal különlegessé varázsolják a hazai találkozókat. Sajnos azonban nem tehetünk ez ellen semmit, ezért mindent meg kell tennünk azért, hogy megnyerjük a még ránk váró összecsapásokat. Tartozunk ezzel nekik még akkor is, ha csak otthonról követhetnek minket” – zárta gondolatait Ødegaard.
Monarchisták a királyi gárdában
Fontos megjegyezni, hogy az alábbi listán természetesen Puskás Ferencnek, Luka Modrić-nak, illetve Mateo Kovačić-nak is bérelt helye van, azonban az említett három labdarúgóról rengeteg könyv és cikk jelent már meg, így a jelenlegi írás terjedelmi korlátai miatt a kevésbé ismert futballistákra koncentrál.
Hertzka Lipót (1930-1932)
Az egyetlen a listán, akinek a neve nem játékoskarrierjének, hanem edzői tevékenységének köszönhetően került fel. A szakember 1893. december 27-én látta meg a napvilágot Bécsben, a spanyol labdarúgással pedig 1923-ban ismerkedett meg először szorosabban. Nem mellesleg ő lett az első magyar edző, aki egy hispániai együttes kispadjára ülhetett le. A két legnagobb baszk egyesület után a Sevilla csapatának irányítását vette át, akikkel rögtön fel is jutott az első osztályba. Eredményes edzői tevékenységének hála 1930-ban egyenesen Santiago Bernabéu kereste meg a szakembert, és kérte fel a királyi gárda irányítására. A családi-baráto kör által csak „Lükének” becézett tréner két idényen keresztül volt a blancók menedzsere. Ugyan első évében a klub csupán a hatodik helyen végzett a tabellán, a második szezonban már a bajnoki cím sem maradhatott el. A magyar szakember történelmi sikert ért el, hiszen regnálása alatt kerülhetett be az első bajnoki trófea a Real Madrid vitrinjébe. Később a játékosok ellenséges viselkedése miatt távozni kényszerült a spanyol fővárosból, azonban nem túl messze, Portugáliában újabb bajnoki elsőségeket ünnepelhetett a Benfica élén. Hertzka Lipót 1951. március 14-én hunyt el Montemor-o-Novo városában.
Alberty Kiszely Gyula (1934-1936)
A magyar hálóőr 1911. június 4-én született Debrecenben. Ekkor még nem is sejtette, hogy ezt a napot 9 évvel később népének legnagyobb nemzeti tragédiája fogja beárnyékolni. Megbízható és kiegyensúlyozott teljesítményével mind a hazai élcsapatok, mind az európai együttesek figyelmét sikerült felkeltenie. Történt ugyanis, hogy a Real Madrid európai túrára indult, amely során többek között hálóőrt is kerestek az egyesületbe. Alberty szó szerint Fortunának köszönheti azt, hogy végül aláírhatott a királyi gárdához, ugyanis a Fortuna Düsseldorf vezetősége nem volt hajlandó elengedni Jakob Bendert a blancókhoz. A debreceni származású kapus méltó volt a magyar hálóőrök akkori hírnevéhez. Számos alkalommal esélyt sem adott az ellenfelek támadóinak a gólszerzésre, többek között így történt ez két El Clásicón is. Nem mellesleg ő lett a Real Madrid történelmének első európai idegenlégiósa. Átigazolásával – ha jelképesen is csupán – de olyan későbbi világsztárok előtt nyitotta meg ezzel a kaput, mint Puskás Ferenc, Zinédine Zidane, vagy éppen Cristiano Ronaldo. Később Ricardo Zamora érkezésével már csak kiegészítő szerep hárult rá Madridban, továbbá a spanyol polgárháború is szerepet játszott abban, hogy végül külföldre igazolt. Pályafutásának utolsó állomását a Granada gárdája jelentette, ugyanis 31 esztendősen hastífuszban életét vesztette.
Kelemen György (1935-1936)
Sajnálatos módon Guillermo Kelemenről – másnéven Kelemen Györgyről meglehetősen kevés információ és emlék maradt fent a Real Madrid dúsgazdag történelmében. A rendelkezésre álló adatok szerint a magyar származású támadó 12 alkalommal léphetett pályára a királyi gárdában, amely során 10 találatot szerzett. Nem mellesleg pedig egy bizonyos Alberty Kiszely Gyulának is csapattársa volt Madridban.
Nemes György (1950-1951)
A támadó 1920-ban látta meg a napvilágot Budapesten. A Hungária FC-ből az MTK-hoz igazolt, majd több francia egyesületnél is megfordult. Igaz budapesti labdarúgó karrierjét sok esetben nem várt nehézségek szakították félbe, többek között a korai beszámolók szerint 1941 és 1945 között munkaszolgálatra hívták be, később pedig hadifogollyá vált. 1950-ben igazolta le őt a Real Madrid, ahol a 7-es számú mez büszke tulajdonosává vált. Sajnos a feladathoz azonban nem sikerült felnőnie, ugyanis az ott töltött egy esztendő alatt mindösszesen egyszer léphetett pályára habfehér szerelésben. Ezután még egy idényt húzott le a Hércules CF gárdájában, ami pályafutásának utolsó évét jelentette. 1988-ban, 68 esztendősen halt meg.
Elvir Baljić (1999-2002)
A jugoszláv labdarúgó Szarajevóban látta meg a napvilágot, később a helyi egyesületben indult el a profi labdarúgó karrierje is. Hazája bajnokságát kinőve a török elsőosztályba szerződött, ahol leginkább a Fenerbahçe csapatában nyújtott teljesítményével hívta fel magára az európai topklubok figyelmét. A „balkán Rivaldónak” is becézett futballista kegyeiért vívott harcot végül is a királyi gárda nyerte, akik nem kevesebb, mint 3500 millió pesetát sem sajnáltak érte kifizetni. Manapság ez hozzávetőlegesen 20 millió eurónak felelne meg, amivel a klub történelmének valaha volt legdrágább átigazolásának számított 1999-ben. Az akkori vezetőedző, John Toschack jól ismerte őt Törökországból, azonban hamar rá kellett jönnie arra, hogy a játékos nem képes megugrani a két liga közötti szintkülönbséget. Mindemellett Baljić-nak a sérülésekkel sem volt szerencséje, így mindösszesen 11 alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést. A Real Madrid rekordigazolása egy-egy évet töltött kölcsönben a Fenerbahçe és a Rayo Vallecano gárdájánál. Pechére a kisebb madridi együttesben sem tudott maradandót alkotni. A 2001/2002-es idényben együtt futballozhatott Elvir Bolićcsal – akivel egyébként a válogatottban is csapattársak voltak akkoriban – ám a két támadójátékos közötti hasonlóságot sokkal inkább a nevükben, mintsem a teljesítményükben kellett keresni. A bizonyítási kényszer és a vele szembeni elvárások súlyától megtört Baljić visszatért Törökországba, ahol 2008-ban akasztotta szögre stoplisát. A bosnyák labdarúgó spanyolországi vesszőfutásának ellenére is kétszeres Bajnokok Ligája-győztesnek vallhatja magát, sőt 2005-ben beindította zenei pályafutását is, miután egy lemezzel lepte meg rajongóit.
Yanko Daučík (1962-64)
A csehszlovák futballista Prágában született, 17 esztendősen pedig már Spanyolországban rúgta a bőrt. A támadó 1960-ban Sevillába tette át a székhelyét, ahol nagyszerűen be tudott illeszkedni a Betis együttesébe. 38 találkozón 14 találatot szerzett, aminek következtében leigazolta őt a Real Madrid. A blancók azonban már akkoriban sem álltak rosszul világsztárok terén. A gárda egyáltalán nem maradt adós a gólokkal Alfredo Di Stéfanóval, Puskás Ferenccel, Gentóval, illetve Amancióval a soraiban. Nem meglepő módon Yanko így csak 10 alkalommal léphetett pályára a bajnokságban, ezek során pedig háromszor tudta megzörgetni az ellenfelek hálóját. Később megfordult a Toronto Falcons egyesületében is, ahol éppen édesapja, Ferdinand Daučík volt a gárda menedzsere. Nem mellesleg ezidőtájt egy bizonyos Kubala Lászlóval és Branko Kubalával osztotta meg a kanadai labdarúgóklub öltözőjét. A családi idill nem is lehetett volna teljesebb, ugyanis László a csehszlovák támadó sógora volt, míg Branko az unokatestvére. Yanko Daučík 2017. május 13-án vesztette életét Madridban.
Peter Dubovský (1993-95)
A csehszlovák játékost kora egyik legtehetségesebb labdarúgójának tartották hazájában. A Slovan Bratislava gárdájában hamar meghatározó tagjává vált a kezdőcsapatnak, számos fontos találattal segítette hozzá klubját a bajnoki címhez. Az 1992/1993-as idényben az UEFA-kupában vitézkedett a Bratislava, ahol a Real Madrid jelentette számukra a végső állomást. A visszavágós párharc során Dubovský is eredményes tudott lenni, teljesítménye pedig a királyi gárda vezetőségének a figyelmét is felkeltette. 1993 és 1995 között erősítette a blancókat, akikkel többek között bajnoki címet is tudott nyerni. Később a Real Oviedo gárdájának vált az egyik közönségkedvencévé és emblematikus figurájává. Már több mint 100 alkalommal léphetett pályára az együttesben, amikor egy thaiföldi nyaralása során tragikus körülmények között életét vesztette. A 28 esztendősen elhunyt futballista neve azonban a Szlovák labdarúgó-szövetségnek hála sosem fog feledésbe merülni, ugyanis minden évben a róla elnevezett díjjal jutalmazzák meg a legtehetségesebb 21 éven aluli szlovák labdarúgót.
Robert Prosinečki (1991-1994)
A jugoszláv és a horvát nemzeti csapatot egyaránt képviselő középpályás Nyugat-Németország egy kicsiny falujában cseperedett fel, mindössze 10 éves volt, amikor Jugoszláviába költözött családjával. Tehetsége hamar a felszínre tört, pályafutása elején pedig a sikerek sem kerülték el, így az 1990-es évek elején kora egyik legnagyobb ígéretének tartották. Az 1990/1991-es idényben 29 összecsapáson 12 találatot tudott szerezni a Red Star Belgrade (mai nevén FK Crvena zvezda) gárdájában, mindemellett pedig a bajnokságot és a BEK-et is meg tudta nyerni egyesületével. Ezt a teljesítményt látva több sem kellett a Real Madrid vezetőségének, akik végül is körülbelül 8 millió eurónak megfelelő összegért vásároltak meg a klasszist. Sajnos a sors nem volt kegyes hozzá, hiszen rengeteg sérülés hátráltatta madridi pályafutását, ami a pályán mutatott játékán is éreztette hatását. Ennek ellenére is több mint 70 alkalommal ölthette magára a királyi gárda szerelését, amely során 12-szer tudott túljárni az ellenfelek kapusainak eszén. Kitűnő jobb lábbal volt megáldva, rúgótechnikáját pedig minden kétséget kizáróan nevezhették egyedülállónak. Találatainak nagy részét szabadrúgásból szerezte, mind közül egyértelműen az 1991-es El Clásicón lőtt bombagólja a legemlékezetesebb. A sors pikantériája, hogy később megfordult a Johan Cruijff által vezényelt katalán együttesben is, azonban a sérülések itt sem kerülték el. 1998-ban még ott volt a franciaországi világbajnokságon, majd 2004-ben vonult végleg vissza a labdarúgástól.
Davor Šuker (1996-1999)
A FIFA 100 listáján is szereplő legendás csatár Eszéken kezdett el megismerkedni a labdarúgással, mielőtt a Dinamo Zagreb leigazolta volna őt, mint az egyik legnagyobb jugoszláviai tehetséget. Két év is elég volt neki ahhoz, hogy más európai klubok figyelmét is kivívja, aminek következtében 1991 nyarán a Sevillába igazolt. Itt került igazán először a reflektorfénybe, ám a ránehezedő nyomás egyáltalán nem viselte meg. Tökéletesen beilleszkedett a spanyol gárdába, ahol egyébként ekkortájt egy bizonyos Diego Maradona, illetve Diego Simeone is futballozott. „Az isteni Diego” távozása után egyértelműen elsőszámú gólfelelőssé lépett elő, feladatát pedig egyszerre könyörtelenül és művészien végre is hajtotta. 162 találkozón 81 alkalommal vette be az ellenfelek hálóját. A Real Madrid vezetősége 1996-ban nem kevesebb, mint 11 millió euróért igazolta le. A blancóknál töltött három idénye alatt sikerült elhódítania mind a bajnoki serleget, mind pedig a Bajnokok Ligája trófeát is. Ugyan Mijatović és a fiatal Raúl mellett nem mindig számított egyértelmű kezdőnek, így is kétségkívül megkérdőjelezhetetlen szerepe volt mindkét diadalban. Az 1997/1998-as idény nagyszerűen sikerült a számára, hiszen a „Hetedik” bezsebelése mellett a horvát válogatottal is sikerült begyűjtenie egy világbajnoki bronzérmet. Szerepének fontosságát mi sem tükrözi jobban, minthogy az 1998-as Aranylabda szavazáson csupán egy Zinédine Zidane névre hallgató francia középpályás előzte meg őt. 1999-ben Angliába távozott, majd 2003-ban Münchenben fejezte be a pályafutását. A horvát nemzeti csapat történelmének legtöbb gólt szerző játékosának vallhatja magát, jelenleg pedig a Horvát labdarúgó-szövetség elnöki tisztségét tölti be.
Robert Jarni (1998-1999)
A csáktornyai labdarúgó posztját tekintve egyaránt képes volt a védelem baloldalán, illetve a középpályán is futballozni. Ezt a sokszínűségét leginkább annak köszönhette, hogy rendkívül precízen passzolt, valamint rengeteget futott a pályán. Profi pályafutását a Hajduk Split együttesénél kezdte, majd ezután Olaszországba költözött. Itt többek között megfordult a Juventus gárdájánál is, mielőtt a Betis leigazolta volna őt. Sevillában kirobbanthatatlan kezdőnek számított, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti csapatban is vezéregyéniséggé tudott válni. Egyaránt pályára lépett jugoszláv és horvát színekben is. Az 1998-as világbajnokságon tagja volt annak a horvát válogatottnak, amely végül a bronzérmet is meg tudta szerezni. A Németország elleni negyeddöntőben pedig egy meglehetősen emlékezetes góllal járult hozzá együttese sikeréhez. A franciaországi világbajnokság egyik legnagyobb felfedezettjének számított, több nevesebb európai topklub állt sorba kegyeiért. Sokkolta a futballvilágot az a hír, amely szerint a 29 éves horvát labdarúgó 2.6 millió euróért cserébe a Coventry Cityhez szerződik. Nem sokkal kevésbé volt megdöbbentő az sem, hogy két héttel később az angol gárda 3.6 millió euróért cserébe már el is engedte őt a Real Madridhoz. Jarni bevallása szerint ennek a zavaros ügyletnek csupán magánéleti okai voltak, sokan azonban mást sejtettek a dolog mögött. Számos pletyka reppent fel az átigazolással kapcsolatban, a legvalószínűbb az, hogy a sevillai egyesület nem akarta közvetlenül spanyol riválisának eladni a futballistát. Robert Jarni 36 találkozón szerepelhetett a blancóknál, ahol sokkal inkább kiegészítő embernek számított, mintsem kezdőnek. Vetélytársa az a Roberto Carlos volt a balszélen, aki akkor már letudta a „szárnybontogatás fázisát”, és belefogott a „repülésbe”. A következő idényt már a Las Palmas gárdájában kezdte meg, majd Görögországban akasztotta szögre a cipőjét. Balszerencséjére pont a „Hetedik” és a „Nyolcadik” elhódítása közötti átmeneti évben érkezett, így egyszer sem sikerült magasba emelnie a Bajnokok Ligája trófeáját. Későbbi edzői tevékenysége a magyar szurkolók számára sem lehet ismeretlen, ugyanis a 2015/2016-os idényben a Puskás Akadémiát irányította.
Philipp Lienhart (2015-2016)
A fiatal osztrák védő most július 11-én fogja még csak betölteni a 24. életévét, jelenleg pedig a Freiburg együttesében futballozik. A Rapid Wientől került a Real Madrid C-hez, majd nem sokkal később a Zidane által vezényelt Real Madrid Castillának vált az oszlopos tagjává. Nagyszerű képességeinek köszönhetően 12 perc erejéig a 2015/2016-os idényben James Rodríguez cseréjeként még a Király Kupa küzdelmeiben is bemutatkozhatott. A Cádiz elleni összecsapás azonban nemcsak számára, hanem az egész Real Madrid számára emlékezetessé vált, ugyanis Cheryshev szabálytalan szerepeltetése miatt a királyi klubot később kizárták a sorozat küzdelmeiből. Lienhart az idény hátralévő részében az egészen a végső győzelemig menetelő Bajnokok Ligája keretnek is a tagja volt, ám többször már nem lépett pályára az első csapatban. Egy év kölcsönszerződés után 2018-ban vásárolta meg végleg őt a Freiburg annak érdekében, hogy pótolni tudja azt az űrt, amit a Leicester City gárdájához távozó Çağlar Söyüncü hagyott a védelem tengelyében.
Toni Kroos: A Real Madrid történelmének egyik legjobb üzlete
A Real Madrid és a Bayern München 25 millió euróban állapodott meg Kroos átigazolási díjával kapcsolatban. A történelem azt sejtette volna, hogy a blancók csak nagy nehézségek árán fognak tudni bárkit is leigazolni a bajor együttestől, ám a német középpályás meglehetősen gyorsan, minden probléma nélkül tette át a székhelyét Madridba. Az átigazolást követő egy-két évben hamar kiderült, hogy a Bayern hibát követett el, a vezetőség pedig sajnálatát fejezte ki a 24 éves klasszis eladásával kapcsolatban. „Balgaság volt hagyni, hogy Kroost Madridba igazoljon.” – nyilatkozta akkoriban a Bayern München sportigazgatója, Matthias Sammer.
Merész gazdasági húzás
Manapság már elképesztően ritka, hogy egy Krooshoz hasonló kvalitásokkal rendelkező futballistát mindösszesen 25 millió euróért tudjon leigazolni egy egyesület. Példának okáért James Rodríguez 70 millió eurójába került a királyi gárdának, miután megszerezték őt a Monaco gárdájától. A német középpályáshoz hasonlóan a kolumbiai válogatott vezére is nagyszerű teljesítményt nyújtott a világbajnokságon. A Transfermarkt 48 millió euróra becsüli Kroos piaci értékét, ami azt jelenti, hogy hat év elteltével a Real Madrid a játékos átigazolási összegének csaknem a dupláját kérhetné el az érdeklődőktől. [Személyes véleményem, hogy ennél jóval többet is… – A szerz. kieg.]
Klasszis teljesítmény
Kroos nagyszerű sikereket ért már el eddig is Spanyolországban, várhatóan ez a jövőben is folytatódni fog. Egy hónappal azután, hogy Brazíliában magasba emelhette a világbajnoki trófeát, sikerült megnyernie az UEFA-szuperkupát is a Sevilla ellenében. Figyelembe véve az eddigi hat madridi idényét, a német középpályás szezononként átlagosan 44-szer jut szerephez klubjában, hozzávetőlegesen pedig 3702 percet tölt a pályán.
Mutatós trófeagyűjtemény
Toni Kroos már 13 trófeát nyert, amióta először magára öltötte a habfehér szerelést. Kettőt Carlo Ancelotti regnálása alatt, egyet Santiago Solari edzősködése idején, tíz serleget pedig Zinédine Zidane-nal. Még nem volt olyan idény, amelynek a végén ne tett volna hozzá legalább még egy aranyérmet az addigi gyűjteményéhez. Minden kétségét kizáróan most is sikeréhesen fog majd visszatérni.
Iturralde: Mondtam Mourinhónak, hogy a pályán én vagyok a főnök
A kettejük közötti párbeszéd a Camp Nouban zajlott le, azon az estén, amikor a Barcelona 5-0-ra verte meg az ősi riválisát.
„Természetesen Mourinho irányítani akart engem. Egy provokátor minden esetben provokátor marad. Ha ilyen típus vagy, akkor nem történhet meg, hogy 90 percig csak csendben ülsz a padon. Ha a lételemed a hepciáskodás, akkor mindig keresni fogod rá a lehetőséget" – nyilatkozta Iturralde a Carrusel Deportivo munkatársainak.
„Az összecsapás végén Mourinho odajött hozzám és gratulált. Megragadtam őt a karjánál és azt mondtam neki, hogy itt csak egy főnök lehet, aki nem ő, hanem én. Nagyon jó kapcsolatot ápoltam a portugál trénerrel. Külön kellett választani a valódi énjét és azt a Mourinhót, aki cirkuszolt és színházi előadást varázsolt a mérkőzések közepette.”
„Amikor Guardiola állt az oldalvonal mellett, akkor sokkal nehezebb volt a bíráskodás. Ugyanakkor könnyebb volt őt lehiggasztani olyankor, amikor egy általam hozott döntést kezdett el kritizálni. Érezhetően kettejük edzősége alatt volt a legnagyobb feszültség a labdarúgók között.”
Sokat elmond a két klub közötti ellenségeskedés mértékéről az is, hogy még a bíróknak is feltűnt, hogy milyen feszült, puskaporos levegő töltötte meg a játékoskifutót az El Clásicók előtt.
„Nem mondanám azt, hogy negatív érzések lettek volna bennem, egyszerűen csak tapintható volt a feszültség. Számtalan összecsapás előtt a futballisták ölelésekkel köszöntik egymást. Mourinho regnálása alatt még csak egymásra sem néztek.”
Motor nélkül a Bentley sem hasít
Fernando Redondo (1998 – Amszterdam, 2000 – Párizs)
Fernando Redondo csapatban betöltött szerepkörét, pályán nyújtott teljesítményét és karizmáját meglehetősen nehéz szavakba önteni. Az argentin középpályás – sokak által csak „Madrid hercegének” becézett futballista – olyan magától értetődő természeteséggel, hanyag eleganciával olvasta a labdarúgást, ahogyan azt egy iskolás teszi a tanórák közötti szünetekben kedvenc képregényének soraival. Született tehetség volt, így nem csak a támadások segítésében, hanem a védekezésben is a középpálya urává tudott válni.
Szülőföldjén kezdte meg pályafutását, majd még tinédzserként Spanyolországba szerződött. A Tenerifénél a gárda képeségeihez viszonyítva parádés eredményeket ért el egy bizonyos Jorge Valdano keze alatt. A jelenleg a spanyol másodosztályban szereplő együttesnek hála a királyi gárda egymást követő két idényben is az utolsó fordulóban vesztette el a spanyol bajnokságot, így a klub vezetősége az argentin páros Madridba szerződtetése mellett döntött.
A Real Madridnál hat évet töltött el, mely idő alatt 228 alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést. Két bajnoki trófea mellett kétszer emelhette magasba a legjobb európai klubcsapatnak járó serleget is, mindegyik diadalmenetel során kulcsszerepet töltött be a madridi gárda középpályáján. Az 1997/98-as Bajnokok Ligája-kiírás során 11, az 1999/2000-es idény során pedig 15 összecsapáson szerepelt a legrangosabb európai kupasorozatban. Mind a 4-3-1-2-es, mind az 5-3-2-es hadrendben felálló – a döntőben pedig diadalmaskodó – blancók kezdőtizenegyének tagjaként elévülhetetlen szerepe volt a végső győzelem kiharcolásában. A szürke eminenciások szerepkörében vált a „habfehér herceggé”, aki a reflektorfénytől távol forradalmasította a védekező középpályás szerepkörét. Csaknem egyedül sikerült legendás triókat semlegesítenie utánozhatatlan játékintelligenciájának, illetve elvesztett labdát nem ismerő elhivatottságnak köszönhetően. Ez történt többek között az Old Traffordon Roy Keane-nel, Paul Scholesszal és David Beckhammel, valamint az 1998-as Bajnokok Ligája fináléjában a Zidane, Davids, Deschamps által fémjelzett Juventus középpályájával is.
Claude Makélélé (2002 – Glasgow)
A 2000-es esztendőben Lorenzo Sanz helyét Florentino Pérez vette át a Real Madrid élén, aki aztán egészen 2006-ig töltötte be az elnöki tisztséget. Regnálása alatt a klubnak többek között kétszer sikerült elhódítania a bajnoki címet, illetve egyszer a Bajnokok Ligája-trófeát is a magasba emelhették. a blancók A galaktikusok és a spanyol keménymag mellett a középpálya közepén egy bizonyos Claude Makélélé serénykedett minden mérkőzésen azért, hogy a Real Madrid a 2000-es évek elején címek sokaságát halmozhassa fel.
A francia védekező középpályás három idényt töltött a blancóknál, amely során kétszer lett spanyol bajnok, egyszer pedig az európai klubfutball trónjára is felülhetett szeretett egyesületével. Jól látható tehát, hogy a Real Madrid sikerei teljesen egybevágnak Makélélé Madridban töltött időszakával. Amint ez távozása után egyértelművé is vált, egyáltalán nem csak véletlen egybeesésről volt szó.
Meghatározó kezdőjátékos volt mindkét bajnoki menetelés során, 33-szor és 29-szer lépett pályára a két idényben. A 2001/2002-es Bajnokok Ligája kiírásban pedig 13-szor ölthette magára a habfehér szerelést, a fináléban kezdőként 73 percet tartózkodott a Hampden Park gyepén. A Vicente Del Bosque által vezényelt blancók 4-4-2-es hadrendben álltak fel a Bayer Leverkusennel szemben. Öröm volt nézni a Roberto Carlosszal, Zidane-nal, Figóval, Solarival és Raúllal felálló Real Madrid támadójátékát, akik játszi könnyedséggel alakították ki a lehetőségeket a német gárda ellen. Az ellentámadások során Makélélé vállalta magára a védekezés oroszlánrészét – és ahogy már oly sokszor máskor – a döntőben is tökéletesen végezte el a piszkos munkát az előtte játszó világsztárok mögött.
Sajnálatos módon pont Florentino Pérez nem értette meg Makélélé zsenialitását, így a játékos 2003-ban a Chelsea egyesületéhez igazolt. Távozása után a Real Madrid eredményessége az újabb galaktikusok érkezése ellenére is folyamatosan romlani kezdett, míg a francia középpályás az angol gárda húzóemberévé vált. Két dolog tökéletesen illusztrálja Makélélé pótolhatatlanságát, illetve Florentino Pérez tévedésének súlyosságát: a Makalélé-poszt létrejötte, és Zidane nyilatkozata. Miután a José Mourinho által vezérelt Chelsea briliáns teljesítménnyel megnyerte a Premier League-et, a francia futballistáról egy komplett posztot neveztek el a labdarúgásban. Zinédine Zidane pedig így vélekedett a védekező középpályás távozásáról, valamint David Beckham érkezéséről: „Minek még egy aranyréteg a Bentley-re, ha hiányzik a motor?”
Xabi Alonso és Sami Khedira (2014 – Lisszabon)
Xabi Alonso 2009-ben tette át székhelyét Liverpoolból Madridba. A spanyol fővárosba érkezésekor már egy sokat látott, Bajnokok Ligája-győztes klasszisnak vallhatta magát. A Real Madrid elnöki székében ezúttal ismét Florentino Pérez ült, akinek nem titkolt szándéka volt a támadóharmadban egy újabb galaktikus együttes kiépítése. E terv támogatására tökéletes megoldást jelentett a technikás és elegáns játékáról elhíresült baszk futballista, aki a középpálya mélyéről indulva határozta meg a blancók játékának stílusát. Nem számított kifejezetten gyors labdarúgónak, sikeres passzainak számával sem mindig emelkedett ki a Bajnokok Ligája mezőnyéből, de tökéletesen olvasta a játékot, aminek köszönhetően mindig a megfelelő helyen tartózkodott a pályán. Továbbá hosszú keresztlabdáival egy szempillantás alatt gólhelyzetbe tudta hozni társait.
Madridi pályafutására a 2013/14-es szezon tette fel a koronát, ugyanis az idény végén a Real Madrid győzedelmeskedni tudott a Bajnokok Ligája lisszaboni fináléjában. Ugyan eltiltás miatt nem léphetett pályára a döntőben, mégis együttesének egyértelmű kulcsfigurája volt a szezon során. (Pontosabban pályára lépett, csak szabálytalanul tette mindezt, amikor a Bale vezető találatát követő eksztázis során egy olyan sprintet vágott le az oldalvonal mellett, ami még Usain Boltnak is a becsületére vált volna.) Az akkori kiírásban 9 alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést, az idény végén pedig új kalandok után epekedve helyet cserélt Toni Kroosszal, és Münchenbe szerződött.
Ugyan Sami Khedira egyértelműen másodhegedűsnek számított csak posztján baszk vetélytársa mellett, mégis fontos szerepet töltött be a Real Madridnál töltött öt éve alatt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy viszonylag stabil, kiegyensúlyozott játékának köszönhetően mindig számíthattak rá a vezetőedzői. Ezt jól bizonyítja az is, hogy utolsó két idényétől eltekintve minden madridi szezonjában több mint 40 alkalommal léphetett pályára minden sorozatot figyelembe véve. A középpálya tengelyében nem egyszer alkotott tökéletes párost Xabi Alonsóval a 4-2-3-1-es felállásban. Ilyenkor kitűnő védekező képességei mellett számtalan alkalommal sikerült megcsillogtatnia tehetségét a támadójáték területén is. (Mind a 2011/12-es, mind a 2012/13-as idényt három találattal zárta, góljai mellett pedig kettő, illetve négy gólpasszt is kiosztott.) A 2013/14-es Bajnokok Ligája kiírásban a végső győzelmet is meg tudta szerezni a klubjával. A kiírásban öt alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést, többek között kezdőként lépett pályára a lisszaboni döntőben is. A fináléban nem játszott igazán jól, és 59 perc elteltével le is cserélték. Ugyan helyét a csapatban sokszor megkérdőjelezték mind a külső szemlélők, mind a királyi gárda szurkolói, azt senki sem vitathatja, hogy pár éven keresztül a blancók gépezetének egyik nagyon fontos láncszeme volt. Sok esetben az említett kritikák alapja csupán Khedira posztjának látványos elemek nélküli mivolta, valamint a német középpályás sztárallűröktől mentes személyisége volt.
Casemiro (2016 – Milánó, 2017 – Cardiff, 2018 – Kijev)
„Casemiro megváltoztatta azt az általános véleményt, miszerint a brazil játékosok lusták” – nyilatkozta róla egyszer brazil csapattársa, Rodrygo. Casemiro a São Paulo együttesétől került kölcsönbe a Real Madrid Castillához, majd meggyőző teljesítményének köszönhetően a 2013/14-es idényben hat millió euróért cserébe le is igazolta őt a királyi gárda. Egyértelműen a következő szezon jelentette számára a kiugrást, miután a Portóban olyan professzionális játékot tett le az asztalra, amelynek következtében a Real Madrid vezetősége egy percig sem gondolkodott azon, hogy visszahozzák őt az első csapathoz a portugáliai kölcsönszerződésből. Ekkor már Florentinó Pérez is kénytelen volt megbékélni azzal a gondolattal, hogy még a blancók sem képesek címeket nyerni egy félelmet nem ismerő védekező középpályás nélkül. Könnyen lehet, hogy a felismerés eljövetelében hatalmas szerepet játszott az a Zinédine Zidane is, akinek már az első perctől fogva komoly terve voltak a brazil labdarúgóval. A francia tréner a klub futballistájaként az egyik leghangosabb ellenzője volt Makélélé eladásának, így sokan úgy gondolták, hogy a fiatal vezetőedző a 2010-es évek Claude Makéléléjét vélte felfedezni Casemiróban.
Mára már kiderült, hogy ebben tökéletesen igaza volt, hiszen a brazil középpályás meghozta a várt stabilitást a királyi gárda játékába. A Casemiro – Kroos – Modric fémjelezte trió pedig nem csak megközelítette a galaktikusok által alkotott középpályát, de eredményességben magasan felül is múlta azt. A Real Madrid egymást követő három kiírásban is fel tudott ülni Európa trónjára, a történelmi sikerszéria során pedig minden kétséget kizáróan Casemiro a blancók egyik legfontosabb labdarúgójává vált. A három döntő során mind a 4-3-3-as, mind a 4-3-1-2-es felállásban kihagyhatatlannak számított a középpálya tengelyében. Mindamellett, hogy a rá háruló védekezési feladatokat szinte hiba nélkül, kiegyensúlyozottan és határozottan oldotta meg, nem egyszer a támadószekcióban is kulcsfigurává tudott válni. A rögzített játékszituációk során kifejezetten erős a fejjátéka, bivalyerős átlövései mellett pedig csapattársait is előszeretettel szolgálja ki hosszú labdákkal.
A Bajnokok Ligája 2016/17-es kiírása pályafutásának egyik legemlékezetesebb időszakát jelentette. Két találatot, illetve két gólpasszt is elkönyvelhettek a neve mellett, ráadásul az egyik gólt a fináléban szerezte 1-1-es állásnál. Továbbá azzal, hogy mérkőzésenként átlagosan 5.2 szerelést tudott bemutatni, a kupasorozat második legeredményesebb futballistájának vallhatta magát. Gólérzékenységének és technikai adottságainak köszönhetően Casemiro nem csak továbbvitte, hanem tovább is fejlesztette a Makélélé-poszt tradícióját. Ugyan a brazil középpályás még mindig csak 28 esztendős, de azáltal, hogy szinte minden összecsapáson pályára lép, meglehetősen nagy fizikai terhelésnek van kitéve. A legfrissebb pletykák szerint pedig Camavinga már készen áll arra, hogy eltanulja tőle ennek a hatalmas felelősséggel járó posztnak minden csínját-bínját.
A Real Madid 20 millió euróért cserébe megszerezhette volna Lewandowskit
A 2012/13-as Bajnokok Ligája kiírásban a Dortmund mezét viselve Lewandowski négy gólt is szerzett a Real Madrid ellen. Florentino Pérez a teljesítményét látva rögtön elkezdett dolgozni a támadó leigazolásán. Többek között a lengyel gólvágó is elismerte a Bild munkatársainak azt, hogy a blancók érdeklődtek iránta. „Igen, folytak tárgyalások közöttünk.” – mondta el az újságíróknak.
2014 nyarán a királyi gárda készen állt az átigazolás lebonyolítására. A labdarúgó ügynöke, Cezary Kucharski meglebegtette annak a lehetőségét, hogy a spanyol klub kifizeti a játékos kivásárlási záradékában szereplő 20 millió eurót. Mindez annak a Bayer Münchennel kötött előzetes megállapodásnak a megszegését jelentette volna, amnek értelmében Lewandowski ingyen csatlakozhatott volna a bajorokhoz.
A Madrid nem akart viszályt a Bayer Münchennel
Florentino Pérez végül kihátrált az üzletből, ugyanis nem akart felesleges viszályt szítani a két sztáregyüttes között. Mindemellett az a Karim Benzema is kiválóan teljesített a gárdában, aki 2009-ben tette át a székhelyét Lyonból Madridba, Lewandowski leigazolásával pedig a francia támadónak is új együttest kellett volna keresni.
A lengyel gólvágó nem várt sikert aratott Münchenben, hiszen az első idényétől eltekintve – amikor 25 találatot szerzett – minden évében elérte a 40 gólos határt. Ezidáig 277 mérkőzésen 232-szer sikerült bevennie az ellenfelek kapuját. Ugyanennyi idő alatt Cristiano Ronaldo 267 összecsapáson 251 gólig, Lionel Messi pedig 203 találkozón 273 találatig jutott. Lewandowski több mint 100 góllal előzi meg Benzemát, aki 2014 nyara óta 130 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját.
Akárcsak Cristiano Ronaldo, a lengyel támadó is a munka megszállottja. Gyerekként napi 6 órát szentelt annak, hogy az edzőtermben fejleszthesse izomzatát. „A lábai pálcikavékonyak voltak, testalkata pedig nagyon törékenyek tűnt” – nyilatkozta egyszer Sikorski, Lewandowski volt menedzsere.
Már fiatalon rengeteg felelősséget kellett vállalnia, hiszen 15 éves korában elvesztette édesapját, aki szívinfarktusban hunyt el. A terv az volt, hogy abbahagyja a labdarúgást és segít családjának a mindennapokban, Végül azonban világraszóló sikereket ért el a futballban. Felesége olimpiai érmes sportoló, így egyáltalán nem meglepő, hogy Lewandowski is az egészséges táplálkozás, illetve a kemény munka megszállottja. Kitűnő sportember, aki nem ismer kegyelmet, ha a gólszerzésről van szó.
Lunin: Minden nap gondolok a Real Madridra
„Minden nap azért dolgozok, hogy egyszer majd a Real Madridban futbalozhassak. A jövőm a klubtól függ, meglátjuk, hogy hogyan alakul az idény, és sikerül-e elkerülnünk a kiesést. Az idény végén majd beszélünk arról, hogy mi fog történni velem. Én mindenesetre minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, a többit pedig majd meglátjuk.” – nyilatkozta Lunin.
A fiatal hálóőr még télen került a Real Oviedo együtteséhez. Elmondta, hogy készen áll a június 12-i visszatérésre, ugyanis a bezártságot nehezen viselte.
„Minden labdarúgó számára egy kínzással ér fel a karantén, hiszen éppen a játékkal járó érzés veszik el. A mezőnyjátékosok ugyan képesek a fizikai erősítésre otthon is, de a kapusoknak nagyon nehéz a vetődéseket gyakorolniuk a földön. Számunkra a jó reakcióidő és a fürgeség a legfontosabb.”
Lunin mindezt észben tartotta, és elárulta, hogy kifejezetten keményen dolgozott a bezártság időszaka alatt.
„Játék nélkül a két hónap nagyon sok idő, de jól érzem magam. Sokat edzettem otthon, ez az intenzív két hét pedig segített abban, hogy jó formában térhessek vissza. Minden tőlünk függ, és ha megfelelően élünk ezzel a lehetőséggel, akkor minden rendben lesz” – zárta gondolatait az ukrán futballista.
Hugo Sánchez: 38 érintés, 38 gól
Az 1988/89-es idényben az Atlético Madridban futballozó Baltazárnak sikerült megelőznie Hugo Sánchezt a góllövőlistán, ami természetesen nem érintette jól a mexikói támadót.
„Hugo Sánchez megkísérli Zarra rekordjának megdöntését.” – volt olvasható számos sajtóorgánum címlapján, amelyek feltételezték, hogy a mexikói csatárnak egyértelműen az a célja a következő szezonban, hogy elérje, sőt meghaladja Telmo Zarra 38 gólos idényét.
A spanyol gólvágó rekordja továbbra is életben maradt, ám azon innentől kezdve már közösen osztoztak Hugo Sánchezzel, akinek szintén sikerült 38 találatot szereznie az 1989/90-es kiírásban. Ami még inkább emlékezetessé teszi ezeket a gólokat, az az, hogy mindegyik afféle egyérintős találatként vonult be a krónikákba. Sánchez befejezései elképesztően széles skálán mozogtak: ollózásból, fejelésből egyaránt sikerült bevennie az ellenfelek hálóját. Sőt, még a melléről is pattant be labda a kapuba.
Ezt a rekordot úgy sikerült elérnie, hogy az utolsó fordulóban egy mesterhármast szerzett a Real Oviedo gárdája ellen. „Hugo legendává vált” – állt 1990. május 6-án a MARCA címlapján.
Jelenleg egyébként Cristiano Ronaldo az abszolút csúcstartó a spanyol bajnokságban, akinek a neve mellett a 2014/15-ös idényben 48 élvonalbeli találatot könyvelhettünk el.