Egytől egyig: Barcelona – Real Madrid (2-3)
Real Madrid – 7,4 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Nem játszott kifejezetten jól, se rosszul a csapat tegnap este, a jelző amit használnék az a bosszantó volt. Látszott az egész meccs során, hogy amikor odateszi magát a csapat, akkor köze nincs a meccshez a Barcának, és lényegében akkor rúgtak gólt a fiúk, amikor akartak. Viszont ez az akarás csak a meccs elenyésző részében volt jelen, leginkább visszaállt teljesen a csapat, és kihagyta a támadásépítésből – az amúgy fantasztikusan teljesítő – CKM triót. Amikor nem csak az volt a terv, hogy Vininek, vagy Benzemának felpasszoljuk gyorsan, ők meg majd valahogy megoldják, hanem bevonták a középpályát is az akcióba, rendre ziccerbe tudtak kerülni. Baromira bosszantó volt számomra a meccs, mert könnyen meg lehetett volna szórni ezt a Barcát, amire én személy szerint a 2-6 óta várok. Mindezek ellenére sikeresen vette az akadályt a csapat, és zsinórban már az ötödik Clásicójukat nyerték meg a srácok, így túl sok rossz szó nem érheti a ház elejét.
Barcelona – 6,5 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Nem játszott jól a Barcelona, inkább csak lelkesen, és agresszívan. Habár a tabella alapján jelenleg egy erősebb középcsapatról van szó, azért egy El Clásico mindig más kávéház, legyen bármilyen formában bármelyik csapat, bárki nyerhet egy ilyen találkozón. Viszont a Barca nem csak a betöltött pozíció alapján vált egy középcsapattá, hanem a mutatott játék miatt is. Semennyire nem jellemzi őket a tőlük elvárható szép, kombinatív játék, cserébe viszont a játékosaik feleslegesen agresszívak, brusztolnak, és erőből próbálnak gólokat szerezni. Xavi focija ezzel a Cruyff-féle iskola helyett inkább hasonlít egy jó, iparos, Cholo-féle csapatra. Ha tegnap a bíró csak egy picit komolyabban veszi a feladatát, akkor nem nagyon lett volna olyan játékosuk, aki ne sárgult volna be. Gavi, Busquets, Alves és Araújo esetében mind-mind voltak olyan szituációk, amikor talán pirosat is érdemeltek volna, de nemhogy a lap maradt el, sokszor még a szabadrúgás is. Az mindenesetre biztató, hogy a folyamatosan nyomó, magából mindent kiadó Barca ennyire tudja megszorongatni a félgőzzel játszó Realt.
A torna vesztese: Rubiales (szerkesztői pontszám: 0)
Kiosztottam az első nullámat én is, szerencsére ezt nem a csapatunk egyik játékosa kapta, hanem Luis Rubiales. Aki nem ismerné, ő a spanyol szövetség elnöke, neki köszönhető, hogy Szaúd-Arábiában, a szezon közepén van a torna, illetve neki köszönheti a spanyol válogatott, hogy esélye sem volt a csapatnak a 2018-as világbajnokságon, ugyanis menesztette az addig veretlen Lopeteguit közvetlenül a torna előtt, mert volt mersze a Real Madridhoz szerződni. Ezek után a felelősséget igazi úriember módjára rákente a csapatra és Pérezre, aki mindig az első számú választás, ha kell a publikumnak egy ellenségkép.
Sokatmondó képek voltak, ahogy terpeszkedik az arab sejkekkel az aranyozott trónján, és néz le a félig üresen kongó stadionban a meccsre, egy országban, ahol az alapvető emberi jogokat csak ajánlásnak veszik, de legalább közben szerzett egy kis zsebpénzt. Fantasztikus irányba halad a futball, szükségünk van még sok-sok olyan csapatra, mint a Newcastle, PSG vagy City, ahonnan lehetetlen igazolni, szükségünk van a téli VB-re egy olyan országban, ahol több százan halnak meg a stadionok építése során, szükségünk van kétévente megrendezésre kerülő nemzetközi tornákra, ezek között meg még három Nemzetek Ligájára, szükségünk van arab országokba kiszervezett tornákra, szükségünk van 48 csapatos Bajnokok Ligájára, mert ezeket mind értünk, szurkolókért teszik, éppen megmentik a futballt az olyan veszélyes alakoktól, mint Pérez, aki Szuperligát akar. Az az igazán rossz.
— MINION-CHE (@aldidac73) January 12, 2022
A mérkőzés legjobbja: Mendy – 7,2 (szerkesztői pontszám: 9)
Az egyik legjobb meccse volt a franciának a csapat színeiben. Egyszerűen átjászhatatlan volt, Ferránt is és Abdét is zsebre vágta, egyszer nem tudtak elmenni mellette, emellett a támadásokba is jobban kapcsolódott be, a második gól előtt fantasztikusan verte meg Dani Alvest. Emlékezetes jelenetsor volt, amikor egy Barca helyzet után a saját tizenhatosnál kezdett egy cselsorozatba, megidézve a benne lakozó Ronaldinhót.
Thibaut Courtois – 8 (szerkesztői pontszám: 7)
Kétszer nem tudott hárítani a belga óriás, de ebből talán csak a másodikat lehetett volna megfogni, valami irgalmatlan nagy, földöntúli bravúrral. Ez nem sikerült, de ezt nem fogja senki felróni neki. Ezen kívül abban a kevés esetben, amikor kaput talált a Barca, résen volt, de az éppen mellészáló lövéseken is mind-mind látszott, hogy simán odaért volna. Nagyon tetszik, hogy együtt él mindig a játékkal, tegnap is volt egy alkalom, amikor egy védés után gyorsan indította egy kidobással a támadást, amiből újabb ziccert alakított ki a csapat. A hosszú labdái még mindig pontatlanok, rengeteg katalán támadás indult az eladott kirúgásaiból.
Carvajal – 6,8 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Sokak szerint gyengén teljesített tegnap Dani, de én nem így láttam. Többször sikeresen védekezett Dembelével szemben, a támadásokhoz is fantasztikusan csatlakozott, a második gólnál pedig ő adta a gólpasszt. Amikor a teljesítményét értékeljük, akkor érdemes figyelembe venni, hogy a meccs nagyobb részében Asensio semmilyen segítséget nem nyújtott neki.
Militão – 6,1 (szerkesztői pontszám: 4)
Nem a tegnapi volt a legjobb teljesítménye a brazil középhátvédnak, mindkét bekapott gólban benne volt, és többször tudott mellette Luuk De Jong fejelni – ami az egyetlen veszélyt jelentette a Barca játékában. Kár, mert a mezőnybeli védekezése megint jó volt, de ezen a szinten nem lehet ilyen hibákat véteni.
Nacho – 6,7 (szerkesztői pontszám: 7)
Jól helyettesítette a hiányzó Alabát, csendben tette a dolgát. Nem hibázott bele egyszer sem a védekezésbe.
Casemiro – 7,3 (szerkesztői pontszám: 8)
Jól játszott tegnap a brazil tank, védekezésben többször is gyönyörűen állította meg a katalán támadásokat, támadásban pedig meglepően labdabiztos volt. Volt egy szép fejese, illetve a harmadik gólnál egy csodálatos előretörése, amelyből megszületett a győztes találat. Csak így tovább!
Modrić – 7,9 (szerkesztői pontszám: 8)
Újfent kihozta a varázspálcát a pályára a horvát mágus, szinte minden veszélyes támadásban aktív szerepet vállalt, amíg a pályán tartózkodott, nagyban az ő érdeme, hogy az első fél órában ennyire dominálni tudott a csapat. Volt több zseniális indítása, és alapvetően jellemző volt a játékára, hogy hosszú labdákkal próbálta keresni Vinit. Amikor fellépett a támadásokhoz, akkor a katalánok csak nézni tudták, hogy mit csinál a labdával.
Toni Kroos – 7,4 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Halványabb meccse volt a németnek, köszönhetően annak, hogy Gavi minden mozdulatát leste. Voltak olyan hangok a realitástól jobban elszakadt Barca drukkerek körében, akik azt remélték, hogy Gavi majd zsebre rakja az egész madridi középpályát. Aki látta a meccset, tudja, hogy ez nem következett be, az egyetlen amit zsebre kellett volna tegyen a tinédzser, az egy piros lap, meg talán pár jegyzet, hogy hogyan is érdemes középpályásként focizni, hamár ilyen közelről láthatta a CKM-et.
Vini Jr. – 8,4 (szerkesztői pontszám: 9)
Elfogynak a jelzők a brazillal kapcsolatban. Az egy dolog, hogy szintet lépett, és az egyik húzó emberré nőtte ki magát a semmiből, de az, hogy már a rangadókon ilyen higgadtsággal játszon ilyen magas szinten, az nevetséges. Nem hittem volna, hogy ilyet leírok egy éve, de a világ összes pénzéért se adnám el, igazi kincs. Tegnap is azt csinált Alvessel amit akart, Araújóval már inkább meggyűlt a baja, de így is sikerült szereznie egy gólt mellőle.
Benzema – 7,8 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Zseniális meccsen van túl a francia, gólig és kapufáig is eljutott, a mezőnyben újra óriási melót rakott le, Vinivel telepatikus képességeket fejlesztettek ki. A hosszabbításban szemmel láthatóan elfáradt, talán le lehetett volna cserélni.
Asensio – 6,5 (szerkesztői pontszám: 3,5)
Lövöldözött húsz percet, majd sétált ötvenet. Úgy látszik minden második meccsén képes csak jó teljesítményt nyújtani, szóval a döntőn mesterhármast várok tőle.
Cserejátékosok:
Rodrygo – 7 (szerkesztői pontszám: 8)
Ahj, fiam, hát mit hagytál ki az utolsó percben? De igazságtalan lenne erre kihegyezni az értékelését, mert az addig haldokló jobboldalt élettel töltötte meg, egyből változott a játék képe a beállása után, először kapufához segítette Karimot, majd a harmadik gólnál ő adta a gólpasszt Fedének.
Fede – 8 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Mr. Szuperkupa. Nagyon éli ezt a sorozatot, remekül szállt be, volt több jó szerelése, és lendületet vitt a középpályára. Jól dolgozott össze Rodrygóval, a harmadik gól is ezt mutatja.
Lucas Vázquez – 7,3 (szerkesztői pontszám: 7)
Picit aggódtam, hogy Dembelé majd a bolondját járatja a saját neveléssel, de remekül állta a sarat Lucas. Támadásban nem sokat tett hozzá, de legfontosabb feladatát hiba nélkül hozta le.
Kattints ide és nézd meg a kínálatot!
Camavinga – 6,3 (szerkesztői pontszám: -)
Pályára lépett, voltak jó futásai, de sokat nem osztott-szorzott a jelenléte.
Carlo Ancelotti – 7,3 (szerkesztői pontszám: 7)
Azt hiszem talán a kelleténél jobban tiszteli a Barcát a mester, és emiatt egy olyan taktikát választott, amit lehet nem tesz meg egy hasonló kaliberű csapat – például Rayo, vagy Betis – ellen alapból. Ahogy már írtam látszott, hogy amikor játszik a csapat, akkor szintbeli különbségek vannak a két gárda között, de sokkal hamarabb is le lehetett volna rendezni ezt a meccset. Picit olyan érzésem van, mintha Carlo azt kérte volna a játékosoktól, hogy lőjetek eggyel többet, mint a Barca, de semmiképp se többel. A játékosok ezt teljesítették, ezáltal a döntőbe jutott a csapat, és megnyerheti a második Ancelotti-éra első kupáját.
VIDEO – Marcelo 15 éve mutatkozott be a Real Madridban
A mai nap a 15. évfordulója annak, hogy Marcelo debütált a Real Madrid csapatában. A brazil a Deportivo ellen játszotta az első meccsét 2007. január 7-én, azóta pedig a klub korszakos legendájáva nőtte ki magát, 22 trófát nyerve: 4 Bajnokok Ligáját, 4 FIFA-klubvilágbajnokságot, 3 UEFA-szuperkupát, 5 bajnoki címet, 2 Király-kupát és 4 Spanyol Szuperkupát.
A kapitány már meghaladta az 500 pályáralépést is madridistaként, ezt csak 13 másik játékos mondhatja el magáról a klub történelmében. Marcelo 535-ször húzta magára a habfehér mezt, a jelenlegi a tizenhatodik szezonja a csapattal, ezzel ő a leghosszabb ideig fogalkoztatott külföldi játékos a Real Madrid történetében.
Gólok
Marcelo mindig is zseniális technikával rendelkezett, rengeteg gólt készített elő a csapattársainak. A támadó kvalitásai miatt is kulcsszereplő volt a csapat sikereiben, 38 gólt szerezve. A legemlékezetesebb góljai közt ott van a La Décima megnyeresékor az Atlético ellen szerzett találata.
Bale visszavonulhat a szezon végén
David Ornstein, a The Athletic újságírója szerint Gareth Bale visszavonulhat a nyáron, amennyiben Wales nem kvalifikál a 2022-es világbajnokságra.
A 32 éves támadó mindösszesen csak három alkalommal kapott lehetőséget ebben a szezonban, ám hozzátartozik az igazsághoz, hogy az esetek nagy részében nem volt bevethető állapotban a szélső. Bale szerződése a nyáron lejár, és sem a csapat, sem a játékos nem kívánja meghosszabbítani azt, így a walesi júniustól szabadon igazolhatóvá válik.
Gareth Bale will consider retiring if Wales fail to qualify for the 2022 World Cup, per @David_Ornstein. pic.twitter.com/gtKouZohSE
— B/R Football (@brfootball) January 7, 2022
Wales egy egymeccses elődöntőn találkozik Ausztria válogatottjával, a nyertesnek a Skócia – Ukrajna párharc győztesével kell megharcolnia a kijutást érő helyért. Amennyiben Wales bármelyik két meccsen elbukik, Bale komolyan el fog gondolkozni azon, hogy végleg szögre akassa a stoplit. Amennyiben viszont kijutnak a tornára, akkor a szélső új csapat után fog nézni, azzal a céllal, hogy minél többet lépjen pályára a szezon során. Ez esetben a csatár akár a fizetése egy részéről is lemondana, hiszen úgy van vele, hogy eddigi karrierje során már elegendő pénzt keresett.
A La Gazetta dello S…
A La Gazetta dello Sport információi szerint a Fiorentina együttese még januárban szeretné megszerezni Isco játékjogát. A spanyol középpályás ebben a szezonban mindösszesen csak 195 percet kapott, és a hírek szerint nem felhőtlen a kapcsolata Carlo Ancelottival. A transzfer létrejöttében Isco magas fizetési igénye akadályt jelenthet.
Egytől egyig: Getafe – Real Madrid (1-0)
Real Madrid – 3,46 (szerkesztői pontszám: 5)
Az újév első meccse bőven hagyott kívánnivalót maga után. Nem sikerült gólt szerezni, ám a Getafe sikeresen gólra tudott váltani egy védelmi hibát a sok közül. Betömörülő csapatok ellen még mindig nehezen megy, érdekes adat, hogy azon a négy meccs egyikén sem tudott nyerni a csapat, ahol a legtöbbet volt százalék arányosan a fővárosiaknál a labda. Volt pár helyzet a meccsen, amelyek akár be is mehettek volna, illetve pár jobb egyéni teljesítménnyel és döntéssel az utolsó szektorban szerencsésebben alakulhatott volna a találkozó, de az ilyen meccsek is benne vannak bőven a pakliban egy szezon során.
Getafe – 6,05 (szerkesztői pontszám: 6)
Nem játszott túl jól a Getafe, de mégis nyerni tudtak, ami inkább a fehérek szegénységi bizonyítványa. A kisebbik madridi alakulat kifejezetten jól sem védekezett, amiben átlagon felüliek voltak, az a kapusteljesítmény, a hibák gólra váltása, és a hirtelen, tíz másodperces gyógyulások a pályán.
A csapat legjobbja: Modric – 6,82 (szerkesztői pontszám: 7)
Rajta megint nem múlt semmi, az első félidőben csak az ő játékát lehet kiemelni, veszélyes lövését ujjheggyel tudta csak hárítani az ellenfél kapusa. A második játékrészben már volt pár játszótársa, de sajnos nekik sem sikerült pontot menekíteni.
Thibaut Courtois – 5,95 (szerkesztői pontszám: 7)
A gólnál kiszolgáltatott helyzetben találta magát a belga óriás, azt leszámítva pedig jóformán semmi dolga nem akadt egy lövést leszámítva. Végig éber maradt, hiszen volt pár rövidre sikerült hazaadás, ahol jó ütembe hagyta el kapuját, és előzte meg a nagyobb veszély kialakulását.
Lucas Vázquez – 4,05 (szerkesztői pontszám: 4)
Elég gyenge teljesítmény a saját neveléstől, pontos beadása most sem volt nagyon, veszélyes biztos nem. Védekezésben egyáltalán nem tesztelték képességeit, de egyszer még így is csúnyán lemaradt a párjáról. Tavaly ennél sokkal jobb formában futballozott, idei szezonban még picit rozsdás a gépezet.
Militão – 3,36 (szerkesztői pontszám: 4)
A sok hibátlan teljesítmény után várható volt, hogy valamikor bele fog hibázni a brazil középhátvéd egy meccsbe. Szerencse, hogy csak a Getafe ellen történt ez meg, nem pedig mondjuk a PSG elleni visszavágón. Mindenesetre ha a legnagyobbak között akar lenni, akkor az ilyen hibák számát minimalizálni kell.
David Alaba – 4,62 (szerkesztői pontszám: 5)
Most az osztrák volt a jobb középhátvéd, de nála is előfordult pár bizonytalanság. Az viszont tetszik, hogy bátran lép fel a támadásokkal, az első félidőben többször tűnt fel Mendy helyén a támadásokban, hiszen az sokkal inkább fekszik neki, mintsem a franciának.
Ferland Mendy – 3,78 (szerkesztői pontszám: 4,5)
Védekezésben még mindig a legjobb opció a francia, de támadni borzasztóan tud, és semmi kapcsolat nincs közte, és a balszélsők között. Ancelotti jól látta, hogy felesleges a játéka, mert a Getafe semmilyen veszélyt nem jelent önmagában, így elbírta a csapat Marcelo lassabb, és védekezésben instabilabb játékát.
Casemiro – 4,99 (szerkesztői pontszám: 6)
Azt a pár támadást, amit vezetett volna a Getafe remekül megszűrte, illetve volt a meccs vége felé egy gyönyörűen kivitelezett dropból eleresztett kapáslövése, amelyet véleményem szerint nagy bravúrral védett a kapus.
Toni Kroos – 4,95 (szerkesztői pontszám: 6)
Volt három lövése, két kulcspassza, és 96% passzpontossága, szóval hozta a szokásos Toni számokat. Nem vele volt a gond, hanem inkább az emberekkel, akiknek passzolt kulcshelyzetben.
Asensio – 3,26 (szerkesztői pontszám: 3)
Azért nem kevesebb, mert volt egy szép megindulása, de azon kívül semmit nem tudott hozzátenni a csapathoz, kezdő jobbszélsőként. Úgy látszik, hogy csereként többet tud segíteni a csapaton.
Benzema – 3,52 (szerkesztői pontszám: 4)
Az egyik legrosszabb meccse volt a franciának ez habfehér mezben a 2017/18-as szezon óta. Rossz döntéseket hozott, lövései nem találtak kaput, pontatlanul passzolt a mezőnyben. Azért így is részese volt a legígéretesebb támadásoknak, főleg Hazard beállása után, de többre van szükség tőle. Második félidei helyzeténél talán érdemesebb lett volna Lucasnak passzolnia, aki előtt hatalmas üres tér tátongott.
Rodrygo – 3,73 (szerkesztői pontszám: 3,5)
Olyan érzésem volt, mintha Asensiót látnám, csak brazilban. Kevés kockázatvállalás, pontatlan játék, és szinte semmi veszély. Cseréje jogos volt, bár én személy szerint nem Marianót hoztam volna a helyére, hanem Petert.
Cserejátékosok:
Hazard – 4,62 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Tetszett a belga játéka, lendületet vitt a csapatba, szinte minden veszélyes helyzetben tettestárs volt, viszont a meccs utolsó percében háromszor is megkapta a labdát, és mindháromszor borzalmas megoldást választott. Fura lenne, ha ennyi idő alatt elfáradt volna.
Marcelo – 4,47 (szerkesztői pontszám: 7)
A brazil mókamester még mindig a csapat egyik legtechnikásabb játékosa, volt pár labdajáratás, ahol Karimmal és Hazarddal megmutatták, hogy miért is érdemes nézni ezt a játékot. Véleményem szerint egy tizenegyest is sikerült kiharcolnia, ám a bíró szerint a mezhúzás csak a tizenhatoson kívül büntetendő tevékenység.
Mariano – 3,19 (szerkesztői pontszám: 3)
Volt egy fejese, ami felé szállt. ezen kívül kétszer lesen találta magát, illetve egyszer sikerült megtartania egy labdát. Mondanám, hogy a beállása semmilyen hatással nem volt a csapat játékára, de hazudnék: Benzema miatta húzódott visszább, feladva az addigi limitált veszélyforrást is.
Kattints ide és nézd meg a kínálatot!
Isco – 3,91 (szerkesztői pontszám: 4)
Pontatlan passzok, de legalább próbálkozott. Sokat nem lehet várni tőle, ha szökőévente egyszer jut lehetőséghez.
Peter – 4,75 (szerkesztői pontszám: 6)
A beadásai ugyanolyan hasznosak voltak, mint Lucasnak, de ő azért sokkal jobban oldja meg az egy az egy elleni szituációkat, ezt is láthattuk tőle. Ahogy írtam, én őt hoztam volna Rodrygo helyére, lendülete, és a merészsége lehet hogy egy gólban manifesztálódott volna.
Carlo Ancelotti – 4 (szerkesztői pontszám: 5)
Talán a legerősebb kezdőt küldte fel az olasz mester a rendelkezésre álló játékosokból, és az egyéni hibákról sem ő tehet. Jól nyúlt bele a meccsbe a félidőben, Hazard és Marcelo is többet tett hozzá a támadásokhoz, mint Asensio és Mendy. A fő probléma szerintem a következő csere volt, Mariano behozatala Rodrygo helyére, amivel Benzema kiszorult a jobboldalra, ezzel megbontva az addig jól működő Benzema-Hazard-Marcelo triót. Az olasz vére is kijött egy szituációban, ahol szövegelés miatt sárgát kapott a bírótól.
Egytől egyig: Real Madrid – Inter Milan (2-0)
Real Madrid – 8,3 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Mesteri játékot láthattunk a csapattól, végig kontroll alatt tartva a meccset, pont annyit kiadva magunkból, ami kellett, helyenként okosan átadni a kezdeményezést az olaszoknak, majd szépen lassan átvenni az irányítást a pályán is. Remekül vizsgázott a csapat, nem tudok semmi negatívat felhozni, idén szerencsére a rangadókon is érett, és domináns játékkal tudunk jelentkezni, reméljük a hétvégén, a kisebbik madridi csapat ellen is sikerül átmenteni a remek formát.
Inter Milan 6,5 – (szerkesztői pontszám: 6)
Az első játékrészben az Inter birtokolta többet a labdát, ám ezt a fölényt nem tudták igazán kihasználni, köszönhetően a Madrid kiváló védekezésének. Az olasz csapat is remek formában érkezett a találkozóra, és nem is játszottak rosszul, szimplán csak annyi történt, hogy egy minden tekintetben jobb csapattal találták szembe magukat. Fantasztikusan presszingeltek a meccs első felében, ám pechükre az ellenfélnél három olyan középpályás játszott, akik az ilyen szituációkat játszi könnyedséggel oldják meg. Egy szerencsésebb sorsolással akár messze is juthatnak az olaszok.
A mérkőzés legjobbja: Militão – 9,2 (szerkesztői pontszám: 9)
Zsinórban másodjára nyeri el tőlünk a meccs legjobbja címet, nem alaptalanul. Eddigi játékát a hektikusság jellemezte, egy meccsen belül képes volt óriási bravúrokra és bakikra is. Az elmúlt két meccsen utóbbit elhagyta, és parádés játékot produkál. Verhetetlen volt földön és levegőben egyaránt, többet repült a levegőben, mint a WizzAir az elmúlt évben, több rendkívül jó ütemben kivitelezett megelőző szereléséből is tudott ígéretes támadásokat indítani a csapat, nem mellesleg még egy piros lapot is kiharcolt, bár az inkább volt köszönhető Barella butaságának, és olasz vérének. Csak így tovább!
Thibaut Courtois – 8,3 (szerkesztői pontszám: 8)
Lassan nem kell ide írni semmit, csak bemásolni az előző meccsről írt értékelést, mert mindegyik egy kaptafára megy: sok dolga nem volt, ami akadt azt hibátlanul oldotta meg. A Granada elleni meccs után írtam azt, hogy valamit fel kell áldoznia ahhoz, hogy legyen egy clean sheetje, nos azóta öt meccsen négyszer is összejött neki.
Dani Carvajal – 7,7 (szerkesztői pontszám: 8)
A csapat szemmel láthatóan rengeteget javult védekezésben a szezon elejéhez képest, és ennek egyik része Dani egyre jobb játéka. Hátul feddhetetlen volt, elöl pedig sokszor fals kilencesként tetszelgett, egyik ilyen alkalommal majdnem gólpasszt is adott Marianónak, aki valamilyen Tai chi mozdulatot mutatott be inkább focizás helyett, így végül assziszt nélkül zárta a meccset a spanyol jobbhátvéd.
David Alaba – 8,1 (szerkesztői pontszám: 7)
Rendre halványabb teljesítményt nyújt társánál, de ez nem azt jelenti, hogy rosszul játszana, hanem csupán csak azt, hogy rá nem nehezedik mostanában akkora nyomás. Kezdenek összeszokni Militãóval, ami szintén hatalmas szerepet játszik a csapat feljavult védekezésében.
Ferland Mendy – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7)
Volt pár rosszabb meccse Ferlandnak, lehet, hogy a magánéleti problémái miatt, de úgy látszik, hogy most kezdi újra összeszedni magát a pályán. Dumfriesnak igencsak megnehezítette az életét, nem is tudott a holland semmi érdemlegeset hozzátenni a játékhoz a csapatuk jobb oldalán. Támadásban valószínűleg sosem lesz annyira penge a francia, mint amennyire szeretnénk, de az ilyen meccseken sokkal fontosabb a stabil védekezés.
Casemiro – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Hasonlókat lehet mondani róla, mint Mendyről: több rosszabb performanszot követően kezd magára találni kedvenc tankunk. Nagyobb szerep is hárult ma rá, és jobb támogatást is kapott a társaktól. Múltkor azt írtam, hogy Xabi Alonsós videókat nézegethetett, mert olyan tértölelő indításai voltak, most Rivaldót és Gutit írta be a Youtube keresőjébe, hiszen az első gólt megelőzően úgy lépte át a labdát, mint honfitársa a 2002-es vb-n, az első félidő végén pedig a spanyol mágust idéző passzal szolgálta ki Rodrygót, ám sajnos nem lett gól a támadásból.
Toni Kroos – 9 (szerkesztői pontszám: 8)
Ez egy fura egytől-egyig, mert folyton csak ismétlem magam, és most is kénytelen vagyok: Kroosnál a mesterlövész már hozzájár a nevéhez, mint a doktori cím az orvosoknál. A fantasztikus gólján kívül hozta a tőle elvárt szerepet, ami a csapat karmesterét jelenti.
Luka Modrić – 8,4 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Nála is mindig ellőjük a kötelező lózungokat: úgy öregszik, mint a jó bor; 36 éves kora ellenére oktatja a játékot; a fáradás pillanatnyi jele nem látszik rajta; szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk játszani. Szinte minden meccsére igazak ezek a mondatok, nehéz bármi pluszt is írni. Hihetetlen játékos.
Vini Jr. – 7,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Ugyan most nem járult hozzá sem góllal, sem assziszttal a csapat játékához, de folyamatos veszélyt jelentett a játéka, egy tizenegyest is kiharcolt, amit jogtalanul nem adtak meg. Szinte folyamatosan hárman biztosították, de még így is képes volt veszélyt teremteni. Nem szabad elmenni amellett, hogy védekezésben is kiveszi a részét, ebben az aspektusban is sokat javult. Az egyetlen negatívum, amit fel lehet hozni, hogy az első félidőben több ígéretes kontratámadás halt el azzal, hogy rossz döntést hozott. Lehet, hogy ez már a fáradtság jele.
Jović – 7,4 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Benzema sérülésével a kezdőben találta magát a szerb csatár, a szezon során először, és ezt remek játékkal hálálta meg. Magabiztosan tartotta meg a labdákat – pedig az Inter középhátvédei sem éppen vékony legények – majd jól is játszotta meg, sok támadás indult így, például az első gól is. Tetszett, hogy Ancelotti kihasználta az erősségeit, és így meg tudta mutatni azt, hogy mit is tud hozzátenni a csapat játékához. Kis szerencsével gólt is lőhetett volna, de pöccintése pár centivel kaput tévesztett. Remélem, hogy Benzema visszatérésével nem lesz újra jegelve, mert sokkal több van benne, mint amit ebben a három szezonban kaptunk tőle.
Rodrygo – 7,5 (szerkesztői pontszám: 7)
Nem nyújtott rossz teljesítményt Rodrygo, ám kifejezetten jónak sem mondanám, inkább megbízhatóként jellemezném. Volt pár helyzet, amikor lövést választott, holott a labda középre játszása jobb döntés lett volna, ám a döntéshozatal csakis rutinnal tud javulni. Kisebb szerencsével gólt szerezhetett volna, lövése a kapufáról kifele pattant.
Cserejátékosok:
Camavinga – 7,3 (szerkesztői pontszám: -)
Akkor állt be a csapatba, amikor már a kocsi automata vezérléssel közlekedett, ezért nem is pontoznám.
Asensio – 8,5 (szerkesztői pontszám: 8)
Így kell beszállni. Fantasztikus gólt szerzett, amolyan igazi Asensiósat, amivel bebiztosította a csapat első helyét a csoportban. Idén rendre jó teljesítményt nyújt a neki szánt időben, és szerencsére Ancelotti sem játszatja túl, hogy előjöjjön az alibi éne.
Mariano – 5,7 (szerkesztői pontszám: -)
Inkább nem pontozom, mert abban nem lenne köszönet. Sokan értékelik a buzgóságát, én is így tennék, ha ez nem párosulna borzalmas döntéshozatallal, illetve rég nem látott sutasággal. Röpke tíz perc alatt kihagyott egy óriási ziccert, mert elesett a saját lábában, illetve nem tudott egy egyszerű passzt adni Valverdének ziccerben, mert elesett a saját lábában.
Kattints ide és nézd meg a kínálatot!
Valverde – 7,2 (szerkesztői pontszám: -)
Lásd Camavinga.
Hazard – 5,5 (szerkesztői pontszám: -)
Három év után végre sikerült megtalálni a leghasznosabb szerepkörét: tehermentesítő csere Vininek.
Carlo Ancelotti – 8,4 (szerkesztői pontszám: 10)
Nem gyakran osztogatunk tízes pontszámot az edzői értékelésnél, maximum csak nagy rangadók esetén, de ez most tökéletes meccs volt Carlótól, és a pontszám nem csak ennek a meccsnek szól, hanem a BL-csoportkörben nyújtott teljesítménynek, a kilenc meccs óta tartó győzelmi, és a tizenkét meccs óta tartó veretlenségi szériának. A legjobb kezdőt küldte fel az olasz, fantasztikusan igazította a taktikát a csapathoz, és az ellenfélhez, az első félidőben tudatosan átadtuk a kezdeményezést az Internek, de a remek védekezésnek köszönhetően semmi veszélyt nem jelentett az olasz gárda. A védekezésből gyorsan tudott a csapat támadásba átváltani, egyből ment a felpassz Jović felé, aki remekül megtartotta a labdát, majd indította valamelyik villámléptű szélsőt, és már fel is értünk az ellenfél kapujához. Hátul kíméletlen és sallangmentes, elöl pedig letális volt a csapat. Az első Ancelotti-érában rendre szenvedett a csapat a rangadókon, eddig a Zidane-féle csapat által látott magabiztossággal vesszük az ilyen akadályokat is.
Egytől egyig: Sheriff Tiraspol – Real Madrid (0-3)
Real Madrid – 7,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Végig kontrollálta tudni a meccset a habfehér gárda, egy percig sem volt kétséges a három pont sorsa. A mérkőzés első 60 percében szép, gyors támadások és fegyelmezett védekezés jellemezte a játékot, majd az utolsó fél órában inkább hasonlított a találkozó egy vasárnap ebéd utáni lötyögésre a gangon a haverokkal. Ezzel nincs is gond, hiszen felesleges lett volna idegenben 0-3-as állásnál a kelleténél többet kiadni magunkból, de nézni a csapatot ezekben a percekben nem volt túl nagy élmény. A lényeg, hogy a továbbjutás megvan, remélhetőleg az Inter ellenében tényleg sikerül ennek fényében pihentetni a kulcsjátékosokat.
Sheriff Tiraspol – 5,3 (szerkesztői pontszám: 5)
Nem játszott rosszul a moldáv csapat, de ezen a meccsen kijött a különbség a két gárda között. Jól védekeztek, fantasztikus kapus teljesítményt láthattunk, és néha szép támadásokat is tudtak vezetni, igaz, hogy ezeknek a java már 0-3-as állásnál jöttek, de ez nem von le a Sheriff érdemeiből. Tavasszal az Európa Ligában folytathatják, ami szerintem mindenki számára meglepetés.
A mérkőzés legjobbja: Toni Kroos – 9,0 (szerkesztői pontszám: 9)
A hétvége után nálam újra a német mester a meccs legjobbja, habár szoros versenyt vívtak örök társával, Modriccsal. Világklasszis formában van Tonink, lehet, hogy annak is köszönhető, hogy lemondta a válogatottságot, és ezért jobban rá tudott készülni erre az időszakra. Tegnap 117!! passza volt (összehasonlitásképp: Gavinak és De Jongnak összesen 106 volt a Benfica ellen), mindezek az átadások 95%-ban találtak emberhez. Egy igazi gép, amit a gólja jelképez legjobban: pontosan annyival haladta át a labda a gólvonalt, amennyire szükség volt, egy mm-el sem több, sem kevesebb. Hihetetlen játékos, megköszönhetjük a Bayernnek, hogy 25 millió euróért odaadták nekünk.
Thibaut Courtois – 8,3 (szerkesztői pontszám: 8)
A hétvégén arról írtam, hogy valamit fel kell áldoznia ahhoz, hogy összejöjjön a clean sheet, hát úgy tűnik megtette ezt a belga, hiszen végre tisztán tudta tartani kapuját. A meccs első órájában túl sok dolga nem volt pár kirúgáson kívül, de az utolsó fél órában többször kellett nyújtózkodnia. Klasszisát mutatja, hogy nem alszik bele egy meccsbe sem, amióta átkapcsolt God-modeba azóta nem emlékszem tőle bakira, vagy rossz meccsre. Jelenleg ott van a legjobb három kapus között, és az biztos, hogy nem második, vagy harmadik. Sajnos a Fifánál ezt nem látják, bár lehet, hogy ők a nyilatkozat óta nem is néznek Courtois irányába.
Dani Carvajal – 7,2 (szerkesztői pontszám: 7)
Végig aktívan segítette a csapat támadásait, jó párost alkottak Rodrygóval, hosszú idő után először a jobb szél volt veszélyesebb, mint a bal. Védekezésben tette a dolgát Dani, támadásban párszor pontatlan volt, de ez az egész csapatra jellemző volt.
Militão – 7,5 (szerkesztői pontszám: 8,5)
A hétvégén pihent a brazil hátvéd, tegnap pedig jól is játszott, ő volt a védelem legstabilabb tagja. Összesen egy párbajt vesztett a meccs során, végig magabiztos tudott lenni.
David Alaba – 8,3 (szerkesztői pontszám: 8)
Volt tegnap két olyan szituáció is, ahol az ellenfél támadója áthámozta magát Alabán, aki erre egy apró faultot követett el. Úgy van vele az osztrák, hogy vagy leszereli az ellenfelet, vagy felrúgja, de mindenképp megakadályozza a támadást, és ez az a felfogás, amire szükség van egy középhátvédnél. Tegnap végre megítéltek egy szabadrúgást jó szögből a bal oldalról a csapatnak, Alaba – igaz egy kis szerencsével – értékesítette is azt. Reméljük hamarosan bevethető lesz, és nem komoly a sérülése.
Ferland Mendy – 7,0 (szerkesztői pontszám: 5)
A csapat legrosszabb játékosa volt tegnap, védekezésben és támadásban is gyenge volt. Egy gólpasszt tudott így is adni, de az inkább volt Benzema érdeme, mint az övé. Ennél többre van tőle szükség.
Casemiro – 7,2 (szerkesztői pontszám: 8)
Végre egy jó meccs a tanktól. Hat szerelése, és öt tisztázása volt, mindkettő a legmagasabb ilyen mutató volt a csapatban, ez is jól mutatja, hogy mennyit hozzátett ahhoz, hogy a Sheriff kontrái elhaljanak, mielőtt igazán veszélyesek tudnának lenni. Pár perc pihenőt kapott a meccs végén, én már hamarabb lecseréltem volna őt.
Luka Modrić – 8,2 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Mindenhol ott volt a horvát tegnap, hatalmas munkát rakott le az asztalra, folyton megjátszható volt. Nem mutatja az öregedés leghalványabb jelét sem, de a mutatott forma ellenére nem kéne biztosra venni, hogy a teste is hasonlóan bravúros teljesítményre képes ekkora terhelés mellett, mint a horvát a pályán.
Vini Jr. – 6,4 (szerkesztői pontszám: 7)
Tegnap nem róla szólt a meccs, alig vezetett a csapat a baloldalon támadást, amikor meg igen, akkor nem próbálkozott meg Vini pár csellel a védelem mögé kerülni, inkább választotta mindig a biztos megoldást. Nem tudom, hogy ez taktikai utasítás volt, vagy a brazilnak nem volt kedve, vagy inkább ereje belemenni a párharcokba, de az biztos, hogy látványos volt, hogy mennyire csöndes volt. Védekezésben fegyelmezett volt, több labdát is tudott szerezni.
Benzema – 7,4 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Amíg játszott a csapat, addig nagyon élénk volt, 82-szer ért labdába, ami egy középpályástól is jó teljesítmény lenne, nemhogy egy csatártól. Végig megjátszható volt, jól játszott össze a két brazil tinivel, remekül gyorsította a játékot az egypasszos kényszerítőkkel, és még egy csodás gólt is szerzett. Hihetetlenül fontos szerepet játszik a csapat életében, éppen ezért jó lenne látni, ha egy már megnyert meccsen kapna pihenőt.
Rodrygo – 7,4 (szerkesztői pontszám: 8,5)
Meghálálta a bizalmat a brazil, a csapat egyik legjobb játékosa volt, folyamatos veszélyt jelentett a játéka, több lövése is volt, sok párharcot vállalt, és ezeket nagy átlagban meg is nyerte. Gólt érdemelt volna a játéka, de ez most elmaradt, de Kroosnak ő adta a passz, amiből végül a német eredményes tudott lenni.
Cserejátékosok:
Nacho – 6,8 (szerkesztői pontszám: 7)
Kényszerű csere volt a spanyol, de remekül szállt be, több esetben is sikerrel állította meg a Sheriff támadásait.
Marcelo – 6,6 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Mendyt váltotta a kapitány, aki kis szerencsével gólpasszt adhatott volna Asensiónak, ám a Sheriff kapusa óriási bravúrral hárítani tudott.
Lucas Vázquez – 6,1 (szerkesztői pontszám: 6)
Halványabb volt, mint Carvajal, kevésbé tűnt fel a támadásokkal.
Asensio – 6,9 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Erős tíz perce volt a spanyolnak, aki picit felkavarta az állóvizet. Kis híján kétszer is betalált, első helyzetét talán helyezhette volna jobban is, bár kapásból nagyon nehéz feladat pontosan irányítani a labdát.
Blanco – 6,5 (szerkesztői pontszám: -)
Asensióval együtt érkezett, 10 perc alatt meglepően sok, 16 labdaérintése volt, és minden labdája társat talált. Több lehetőséget érdemelne.
Carlo Ancelotti – 7,9 (szerkesztői pontszám: 8)
Alapvetően jó volt a csapat játéka, és a mester munkája, de nem lehet elmenni amellett, hogy szerintem rosszul menedzseli a keretet, és a rendelkezésre álló játékosokat a mester, mind pszichológiai, mind sportszakmai szempontból. Nincs indoka annak, hogy a Sheriff ellen, 0-3-as állásnál miért ne cseréljük le azonnal az idősebb kulcsjátékoskat. Nem értem, hogy miért a védelembe cserélt a mester, amikor Benzema, Modrić, Casemiro, és Vini is lassan csapágyasra vannak már járatva, és fontos meccsek következnek a szezonban. Azt már meg sem említem, hogy Camavinga, Blanco, Jović és Isco elvétve kapnak bizonyítási lehetőséget, de ha ég a ház, akkor ők vannak behozva tűzoltónak, majd csodálkozik mindenki, hogy nem tudtak sokat hozzátenni a játék képéhez. Ezzel ellentétben ott van Asensio, aki megkapta a lehetőséget, élt is vele, és jól is tudott beszállni a csapatba.
Egytől egyig: Granada – Real Madrid (1-4)
Granada – 4,6 (szerkesztői pontszám: 3)
A Granada a kiesés elől menekül, ezt a meccset látva meg is értem, hogy miért. Támadásban Suárezt leszámítva teljesen erőtlenek voltak, védekezésben pedig nem igazán tudták megakadályozni a fővárosi alakulat előretöréseit, és a kapusteljesítmény sem volt kimagasló. Ezek a pontok már önmagukban elég rossz képet festenek az andalúz csapatról, és ha még hozzávesszük, hogy két piros lapot is begyűjtottek a meccs alatt, akkor mindenki elfogadhatja a kevés pontot amit adtam nekik.
Real Madrid – 8,2 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Összességében egy jó meccsen van túl szeretett csapatunk, ám pár porszem így is beakadt a gépezetbe, főként az első játékrészben. Idejét nem tudom, hogy mikor tudott a csapat lehozni kapott gól nélkül egy mérkőzést, ez most sem sikerült egy figyelmetlenségnek és egy szerencsétlenül megpattanó lövésnek köszönhetöen, emiatt volt a meccsen egy olyan szakasz, amikor feleslegesen, de lőtávon belülre került a Granada. Sok pontatlanság akadt a helyzetek gólra váltásában is, szerencsére ez most nem bosszulta meg önmagát. Az elmúlt években mindig nehézkes volt a csapat játéka egy nemzetközi szünet után, ezen a meccsen is meg lehetett figyelni, hogy akik pihentebbek voltak, sokkal pontosabban, jobban teljesítettek a terhelt társaiknál. Tekintve azt, hogy milyen fontos meccsek jönnek ebben a hónapban, Carlónak jobban ki kell használnia a keret adta lehetőséget.
A mérkőzés legjobbja: Toni Kroos – 8,8 (szerkesztői pontszám: 10)
Lelki szemeim előtt látom a szemrehányó kommenteket, amit kapni fogok: “Hogy lehet tízest adni egy Granada elleni meccsen?”, vagy “Na, a hobbiböfögők egy Granada ellen tízest adnak, akkor egy ugyanilyen teljesítményre a BL-döntőn mit fogtok adni?”, ezekre a kérdésekre roppant egyszerű a válasz: azért, mert szerintem tökéletes meccset játszott a német, és teljesen mindegy, hogy ki ellen teszi ezt, ilyenkor csakis a maximális pontszámot érdemli. Toni az egész meccsen egy radarként funkcionált, mindig tudta, hogy mi, hol történik a pályán, emiatt egyből a jó megoldásokat tudta választani. Két gólpassz is fűződik a nevéhez, kis híján gólt is szerzett. Hihetetlen szerencsések vagyunk, hogy nálunk focizik, a világ egyik legjobb középpályása, remélem még sokáig bírja ezen a színvonalon.
Thibaut Courtois – 8,1 (szerkesztői pontszám: 7)
Túl sokat nem lehet írni a teljesítményéről, az első játékrészben a legnagyobb veszélyt saját csapattársai jelentették a kapujára. Nacho szerencsétlenül megpattanó labdájánál esélye sem volt hárítani, talán ez az egyetlen módja annak, hogy a tizenhatoson kívülről bevegyék a hálóját, Casemiro fejesét pedig viszonylagos egyszeruseggel tudta hatástalanítani. A meccs végén többször is tesztelték, Molina középre tartó fejesét szép reflexmozdulattal védte. Ezen a ponton meg vagyok róla győződve, hogy valamilyen állatot fel kell áldoznia ahhoz, hogy legyen egy clean sheetje.
Dani Carvajal – 7,3 (szerkesztői pontszám: 8)
A jobbak között volt ma a spanyol jobbhátvéd, aki meglepő módon szerepelt a spanyol válogatottban, noha csak egy meccsen, ennyi idő kellett Luis Enriquének ahhoz, hogy rájöjjön: Dani a Real Madrid játékosa. Lehet, hogy ennek az extra pihenonek volt köszönhető ez a teljesítmény, végig megbízható volt a spanyol, mind védekezésben, mind támadásban. Kisebb szerencsével fel is iratkozhatott volna a gólszerzők listájára, de lövése pár centivel elhúzott a kapufa mellett.
Nacho – 7,8 (szerkesztői pontszám: 8)
A kezdőben találta magát a csapat svájci bicskája, és ezt jó teljesítménnyel hálálta meg. Védekezésben sok dolga nem volt, de stabilan hozda a feladatát, támadásban pedig szerzett egy igazi lesipuskás, középcsatárokat megszégyenítő gólt. Egy jó Nacho kritikus fontosságú lesz ebben a hónapban, a rotációs rendszerben.
David Alaba – 8 (szerkesztői pontszám: 7)
Védekezésben hasonlókat lehet mondani róla, mint Nachóról, végig stabil volt, talán egy olyan helyzet jut eszembe, ahol lemaradt a csatárról, de emiatt nem érdemes pálcát törni a feje fölött. Határozott volt, igazi vezér alkat.
Ferland Mendy – 8,1 (szerkesztői pontszám: 7)
Jól védekezett a francia, bár sokat neki sem kellett. Támadásban rendkívül pontatlan volt, többször adta el a labdát az utolsó harmadban, ezáltal igazán ígéretes lehetöségek mentek kárba. A góljánál szépen futott be a piros lap miatt jelentkező üres területre, és higgadt megoldást választott, emiatt jár az elismerés neki.
Casemiro – 7 (szerkesztői pontszám: 6)
Egy kifejezetten gyenge első félidőt követően rendbe szedte magát, és a második játékrészben már jó teljesítményt nyújtott a brazil. Egy alkalommal Xabi Alonsónak gondolta magát, és megpróbált a félpályáról gólt szerezni, a társak láthatóan nem értékelték ezt annyira. A félidőben az öltözőben valami történhetett vele, hiszen utána több olyan labdája volt, ami ténylegesen a baszk középpályástól volt megszokott annak idején, az egyik ilyenből aztán gól is lett. Egy szó, mint száz: idén nem az igazi a brazil, jobban feküdt neki a Zidane-féle fegyelmezettebb, csapatszintű védekezés.
Luka Modrić – 8,7 (szerkesztői pontszám: 8,5)
A horvát zseni nevéhez ugyan csak egy gólpassz fűződik, de aktívan részt vett ezen kívül két másik gólban is. Hihetetlen mennyit futott 36 évesen, igazi box-to-box szerepkörben tetszelgett, folyamatosan megjátszható volt, a támadásokba rendkívül jól lépett be. Asensio góljánál az ő megindulása miatt volt terület a spanyol előtt, a második gólnál ő játszott össze Tonival, a harmadik gólnál pedig a saját félpályájának feléről indulva ért oda az ellenfél kapujához, hogy egy rendkívül önzetlen, és okos gólpasszt adjon Vininek.
Vini Jr. – 8,7 (szerkesztői pontszám: 7,5)
Brazil honfitársához, Casemiróhoz hasonlóan neki is egy rossz első félidőt követett egy jó második. A bekapott gólnál őt szerelték könnyedén, egy igazán rossz helyen, és többször volt pontatlan támadásban, több helyzetet is elszórakozott. A második játékrészben feljavult a játéka, végig veszélyes volt, és hasznosan játszott, gólt is tudott szerezni, bár az inkább volt Benzema és Modrić érdeme. Többször is bolondot csinált a Granada védőiből, akik meg is elégelték ezt, Monchu egy határozott mozdulattal próbálta legyilkolni a brazilt, majd teljesen jogosan kapott piros lapot a mozdulatáért. Talán egy picivel hamarabb is le lehetett volna cserélni Vinit, egy esetleges sérülés nem hiányozna a csapatnak.
Benzema – 6,9 (szerkesztői pontszám: 6)
Nem volt rossz meccse a franciának, de jó sem, talán rajta látszott leginkább a nemzetközi szünet okozta fáradtság. Többször választott rossz megoldást támadásban, mely könnyen megbosszulhatta volna magát, azonban sikeresen kárpótolt mindenkit gyönyörű kulcspasszával. Nem bánnám, ha a Sheriff ellen kimenőt kapna.
Marco Asensio – 8,2 (szerkesztői pontszám: 9)
A támadó trió legjobb tagja volt ma, amire akkor sem fogadtam volna, ha annyi pénzem lenne, mint Jeff Bezosnak. Végig megjátszható volt, rendre jó megoldásokat választott, beindulásai veszélyesek voltak, szerzett egy gólt, egy másik esetben pedig csak a gólvonalról tudták tisztáztni a lövését. Nagy segítség lenne, ha tudná állandósítani ezt a formáját, és ha nem csak kisebb csapatok ellen játszana ilyen jól.
Cserejátékosok:
Rodrygo – 7,3 (szerkesztői pontszám: 7)
Vinit váltotta Rodrygo, és jól tudott beszállni a meccsbe, volt több veszélyes helyzete, amelyekből gólt tudott volna szerezni. Én kezdőként számolnék vele a Sheriff ellen.
A végén beálló cseréknek (Jović, Camavinga, Isco, Vallejo) kevés idejük volt ahhoz, hogy értékelni lehessen őket.
Edzői teljesítmény:
Carlo Ancelotti – 8,3 (szerkesztői pontszám: 8)
Jól rakta össze a kezdőt Carlo, örültem, hogy Militão pihenni tudott, kemény december elé néz a csapat, szükség lesz a kulcsjátékosok rotálására. A csapat jól játszott, sokat támadott, gyorsan váltott át védekezésből támadásba, mindenki jól végrehajtotta az utasításokat. Az egyetlen, amit fel tudok róni az olasznak, azok a késői cserék: tíz perc játékkal sosem fognak a cserejátékosok olyan szinte jutni, hogy segíteni tudjanak akkor is a csapaton, amikor tüzet oltani állítja be őket a mester. Remélhetőleg a hétközi, Sheriff elleni meccsen több, eddig kevesebbet látott ember is kezdhet majd.
Mesterhármas: Mallorca
1. Revans:
A 2002/03-as szezonban a két csapatnak igen érdekesen alakult mindkét bajnoki találkozója. Először a 13. fordulóban feszültek egymásnak a felek, Mallorcába utazott a madridi gárda, ahol egy 5-1-es győzelemmel tiporták földbe a vendéglátókat. Ez biztos nagy nyomot hagyhatott a szigetlakók csapatában, ugyanis a 32. fordulóbeli “visszavágón” az akkor első helyen tanyázó királyi gárdát ugyanilyen, 5-1-es arányban győzték le Madridban.
2. Kivirágzás:
A Real Madrid 1996-ban leigazolt egy afrikai 15 éves, roppant tehetséges csatárt Kamerunból, természetesen Eto'o az említett személy. A kezdeti években sokszor került kölcsönbe, de amikor a csapatnál volt, akkor nem érezte magát megbecsülve, úgy érezte, hogy az ifis társai nem tisztelik, és emiatt habár szívesen maradt volna a Real Madrid kötelékében, úgy érezte, hogy mennie kell a környezet miatt. Végül Mallorcába kötött ki, ahol 2000 és 2004 között játszott, és többször is sikeresen borsot tört a Madrid orra alá. A fentebb említett meccseken is betalált, de talán a legemlékezetesebb performansza a Mallorca játékosaként az volt, amikor többek között az ő duplájával tudtak nyerni a 2003/04-es szezon 36. fordulójában, amellyel biztossá vált, hogy a Madrid nem fogja megnyerni a bajnokságot.
Scoring once against Real Madrid at the Bernabeu is difficult, but Samuel Eto'o did it twice #OnThisDay in 2004pic.twitter.com/y71OLE0i0y
— Goal (@goal) May 8, 2020
3. Extázis:
A Valencia elleni mesterhármasban Umek már megemlékezett a hihetetlen 2006/07-es szezonról, amit ha egy sorozatként képzelünk el, akkor a Mallorca elleni meccs volt az évadzárója. De még milyen volt! Azt hiszem, aki látta a meccset, az sosem felejti el. Ez volt az az év, amikor a szezon végén fej-fej mellett haladt a Barcelona, Sevilla, és a Real Madrid. Az utolsó fordulóra már annyira leegyszerűsödött a képlet, hogy ha nyer a Madrid, akkor bajnok, ha bármi más eredmény születik, akkor a katalánokhoz kerül a cím. Ilyen tétek mellett rendezték meg Madridban a találkozót, ahol a nézők között ott volt többek között Tom Cruise és Rafa Nadal is. A meccs madridi szempontból nem is alakulhatott volna rosszabbul, a Mallorca már a 17. percben vezetést szerzett, majd a 33. percben le kellett hozni a holland gólvágót, Van Nistelrooyt. Eltelt már a meccs háromnegyede, és még mindig vezetett a Mallorca, a királyi gárda egy kapufáig jutott Beckham révén, aki az utolsó meccsét játszotta habfehér színekben, hiszen a szezon végeztével Amerikába igazolt, ami ekkor már köztudott volt. Az angol legenda semmit komoly kupát nem nyert a csapattal, így extrán motivált volt, ám a nagy igyekezetben megsérült, és a 67. percben le kellett cserélni. Capello Reyest küldte be a helyére, akinek nem kellett sok, a 68. percben már ki is egyenlítette a meccset, a Van Nistelrooy helyére beküldött Higuain passzát sikerült gólra váltania. Ekkor már mindenki reménykedett abban, hogy sikerül még egy gólt szerezni, és ezáltal véget vetni a négy éven át tartó kupamentes időszaknak, ám nem akart egyhamar megszületni a győztes gól. A nyolcvanadik percben végül megtört a gát, Diarra fejelt be egy szögletet, majd három perccel rá Reyes egy óriási góllal biztosította be a bajnoki cím sorsát. Felejthetetlen emlék, szerencsésnek mondhatom magam, hogy az volt az első szezon, amit átéltem a csapattal. Akinek van szabad kilenc perce, az mindenképp nézze meg az alábbi videót!
Mesterhármas: Inter Milan
1. Osztozkodás:
A Real Madrid és az Inter Milan közelmúltjában rendkívül sok közös személy fordult meg, gyakran ezek közvetlenül, más csapat érintése nélkül történtek. Az első ilyen személy, akiről nekem tudomásom van, az Roberto Carlos, aki 1996-ban érkezett az olaszok divat fővárosából Madridba. A sorban Ronaldo következik, akit 2002-ben igazolt le a csapat, majd 2004-ben Cambiasso, 2005-ben pedig Figo a másik irányba távozott. 2009-ben Sneijdert adta a csapat az olaszoknak, akivel abban az évben BL-t is nyertek, éppen a Santiago Bernabéuban, Mourinho irányításával. Pérez biztosan úgy volt vele, hogy ha már ő segített az olaszoknak BL-t nyerni, akkor nem baj, ha elhozza az edzőjüket, a portugál mester 2010-ben csatlakozott a királyi gárdához. Ha emlékeim nem csalnak, akkor az utolsó közvetlen mozgás Hakimi volt, aki sok magyar madridista bánatára került a milánói csapathoz még 2020 nyarán. A teljesség igénye nélkül a következő játékosok azok, akik még más csapatok érintésével, de megfordultak mindkét csapatban: Cannavaro, Seedorf és Eto’o.
2. Osztozkodás:
Gyakran fordul elő a futball világában, hogy egy adott városnak több híres csapata is van. Ezek a városi rivalizálások sok esetben hordoznak magukkal parázs hangulatot, elég csak egy Liverpool-Everton, vagy hazai példaként egy FTC-Újpestet megnézni. Milánónak is két híres csapata van, az AC Milan, és az Inter Milan, de ami az ő kapcsolatukban különösnek mondható, az az, hogy egy stadionon osztoznak. A San Siro 1947 óta nyújt otthont mindkét milánói csapat számára. A stadion 1926-ban nyitotta meg kapuját, és eleinte csak az AC Milan használatában állt, az Inter az Arena Civica nevezetű stadionban játszotta a meccseit, majd 1947-ben ők is hivatalos bérlők lettek, és azóta osztozkodik a két csapat a stadionon. A bérlést jól olvastátok, ugyanis a stadion a város tulajdona, aki kiadja ezt a két csapatnak, bérleti szerződés ellenében. Különösen érdekes ez a történet, hiszen a fociban sokáig érvényben volt az idegenben szerzett gól szabálya, és a 2002/03-as BL szezonban épp ez döntött a két csapat között. Az elődöntőben találkoztak, az első meccsen, a Milan-Interen 0-0-s eredmény született, míg a visszavágó 1-1-el zárult, így az Ancelotti vezette Milan “idegenben szerzett” góllal jutott a döntőbe, ahol a Real Madridot kiejtő Juventusszal találkoztak.
3. Nyers:
Nekem is csalódás, hogy nem sikerült egy harmadik osztozkodó pontot találnom, de talán nem is baj, kell néha a meglepetés. Az Inter legeredményesebb játékosai a történelemben olaszok voltak, az első hat helyen itáliai áll, azonban a hetedik helyet egy bizonyos Nyers István foglalja el, aki 133 találatot szerzett az Inter színeiben, és ezáltal mind a mai napig a legeredményesebb külhoni játékos a csapat életében. Nyers 1948 és 1954 között játszott az olasz csapatban, rögtön első szezonjában gólkirály lett. A remek statisztikák ellenére mindössze csak kétszer volt magyar válogatott, köszönhetően annak, hogy 1946-ban átszökött a határon, a szovjet határőrt egy igazi nercbundával bundázta meg, hogy szemet hunyjon az átlépés felett. Az Inter két kiló aranyat adott aláírási bónuszként Nyersnek, aki ezt végül a pályán mutatott játékával többszörösen visszaszolgáltatta. Nyers István 2005 márciusában, 80 évesen hunyt el.
| In the game of football, class becomes a special form of passport while goals are a universal language that break down walls and cross borders.
The story of István Nyers taught this https://t.co/OPDBbyBwUb#Inter110pic.twitter.com/1s1D8wTCN4
— Inter(@Inter_en) January 11, 2018