Cristiano az érkezõk…
Cristiano az érkezõkrõl: “Az új játékosokkal változni fog a stílusunk, jó vagy rossz irányba. Di María és Xabi nagyon fontosak voltak nekünk, de elmentek, és örülnünk kell az új társainknak. Biztos vagyok abban, hogy rendben lesznek.”
Cristiano a vezetõsé…
Cristiano a vezetõség döntéseirõl: “Megvan a véleményem, de nem mindig mondhatom azt, amit gondolok. Máskülönben rögtön a címlapokra kerülne, ezt pedig nem akarom. Ha az elnök úgy gondolja, hogy az érkezõ játékosokat le kellett igazolni, a távozóknak pedig menniük kellett, azt nekünk tiszteletben kell tartanunk, támogatnunk kell a döntéseit.”
Chicharito elsõ sajtótájékoztatója a Real Madridban
A lehetõség: „Mindenekelõtt szeretném elmondani, hogy nagyon örülök és hálás vagyok a Madridnak, amiért erõfeszítéseket tettek értem. Ezzel kapcsolatban még el szeretném mondani azt is, hogy nincs olyan játékos a világon, aki azt mondhatná, nem ez az álma. Az hazugság lenne. Bárcsak jól mennének a dolgaim.”
Erõfeszítések: „Azért jöttem, hogy a Real Madridhoz tartozzam, szükségük volt a szolgálataimra és én boldog vagyok. Sok célom van az életben, sok mindent szeretnék elérni, de igyekszem egyszerûen kezelni ezt. Azért jöttem, hogy mindent megtegyek a klub még sikeresebbé tételéért. Mindent elkövetek majd. Remélem, hozzájárulhatok majd ahhoz, hogy ebbe az arénába továbbra is sok trófea érkezzen.”
Egy álom: „Ez egy valóra vált álom. Egy játékos se mondhatná, hogy nem az, és bárkit megkérdezhetsz, én bizony azt mondom, ez egy valósággá lett álom. Ahogyan Mexikóban és a Unitedban is, úgy itt is minden lehetséges dolgot megteszek azért, hogy kiélvezzem.”
A latin-amerikaiak sikerkorszaka – mitõl különlegesek: „Két szemünk és két lábunk van, mint mindenkinek. Olyan emberek vagyunk, akik álmodozóak, akik el akarják érni azt, amiért fûti õket a szenvedély. Ez már túlmutat azon, ami a futballban történik. A legjobbat akarjuk, és álmodni szeretnénk. Tudjuk, hogy nincsenek határok. Az, hogy képviselhetem ezt az intézményt, megtiszteltetés.
Üzenet a mexikói szurkolóknak: „Hálával tartozom nekik a támogatásért. Azért jöttem ide, hogy megvalósítsam önmagam, hogy mindent megtegyek ezért a klubért. Egy olyan Chicharitót fognak látni, aki a végsõkig ki fogja használni az erejét. Azt akarom, hogy ez a csapat még nagyobb legyen.”
Lehetséges debütálás az Atlético ellen: „Bizonyos dolgok néha egybeeshetnek. Vannak céljaim, álmaim rövid és középtávon is, a legjobb az, ha egyszerûen tekintek a dolgokra. Egy nagy lehetõségként tekintek erre, a legjobban futballozni szeretek. Egy dolog van a szívemben, a hála, amiért kaptam lehetõséget, a világ legjobbjaival lehetek és fejlõdhetek, mindent megtehetek ezért a helyért. Tudom, hogy itt száz százalékot követelnek.”
Beszélgetés Ancelottival: „Hamar lehetõségem nyílt rá. Lezajlottak az orvosi vizsgálatok, és egy pár szót válthattunk gyorsan. Megkérdezte, hogy érzem magam, és mondtam neki, hogy boldog vagyok. Csak üdvözöltük egymást. Köszönetet mondtam neki.”
Kétségek merültek fel, hogy alkalmas-e: „Az elõzõ szezon mindenkinek rosszul sikerült, nem csak nekem. Egy meghatározó játékost fognak látni, aki profiként viselkedik majd a pályán és azon kívül is. Azért jöttem, hogy csapatban dolgozzam. Minden játékos a maximumot fogja kihozni magából annak érdekében, hogy címeket nyerjünk.”
A negyedik mexikói a Madridban – Hugóval beszélt? „Sajnos a mi útjaink nem keresztezték egymást. Nem volt alkalmunk összefutni. Tudnék mirõl beszélgetni vele, arról, amit alkotott ennél a csapatnál, de eddig még nem volt alkalmunk szót váltani.”
Arról, hány gólt tûzött ki maga elé: „Sosem szoktam tervezni. A gól mindenki munkájának a következménye. A csatárokkal azonosítják, de csapatmunkáról van szó. Amire én hatással vagyok, az a saját viselkedésem. Azon vagyok, hogy a lehetõ legkisebb teherként és felelõsségként tekintsek rá. Tudom, mivel jár, ha valaki ezen a poszton játszik. Szeretnék örömet lelni benne és motivációt. Száz százalékot nyújtva.”
„Luxuscsere” – elfogadná ezt a helyzetet? „Elfogadtam, mikor megtudtam, hogy érdeklõdik a Madrid. Azért jöttem, hogy a kerethez tartozzam. Szerencsés vagyok, s bármennyi lehetõséget kapok is, ki fogom használni.”
Milyen Chicharitót láthatunk majd? „Nem vagyok konformista. Nem létezik tökéletes, de törekedni kell rá. Minél kevesebb hibát kell elkövetni és minél több mindent kell megtenni. Hiányzott már az öröm, amit ez a játék adhat. Egy odaadó Javiert fognak látni.”
Meglepte a Sociedad elleni vereség? „Egy csapat sem szeret veszíteni, de én egy játékos vagyok és segíteni jöttem. Mikor egy ilyen nagyságrendû klub ilyen sok sorozatban száll versenybe, az egy folyamat. A hazámban rövid tornák vannak, ahhoz képest ezek maratoniak. Hosszú még az út.”
A Premierbõl a Ligába – jobban tud ehhez alkalmazkodni? „Mikor megérkeztem Angliába, mindenki csodálkozott, hiszen nem én voltam a legmagasabb vagy a legerõsebb. Itt mindegy. Ha száz százalékot nyújtasz, és a világ legjobbjai támogatnak, a kis ember megnõhet.”
Régi álmok: „Már beszéltem róluk. Mikor megvett a Manchester, már megvoltak a céljaim, de most a jelen számít és az Atléticóval kell kezdeni. Hosszú kispadra van szükség. Egy homokszem vagyok, ami segíthet, hogy minden sikerüljön.”
A nyolcadik mexikói a spanyol bajnokságban: „Istennek hála lehetõségünk volt Európába jönni. Itt minõségi játékosok vannak. Ez nagyon motiváló.”
Hogyan segítheti a klubot azok után, amit tegnap láthattunk? „Nem tudok semmi különöset mondani, azt fogom tenni, amit tudok, a lehetõ legjobb formámmal akarok segíteni és hozzájárulni a munkához.”
Kinek szurkol Spanyolországban? „A Real Madridnak. Ezt már Angliában is kérdezték tõlem. Mexikóban, mivel nem a miénk a világ legjobb bajnoksága, az embert könnyen magával ragadja és kevesen vannak, akik ne ismernék a Real Madrid történelmét. Minden tõlem telhetõt meg fogok tenni.”
Xabi Alonso: Nincs szó haragról, amiért Kroos idejött; újabb motivációkat keresek
A 14-es azt nyilatkozta a sajtó képviselõinek: „Sok embernek tartozom hálával, akik itt a segítségemre voltak. A bánásmód kifogástalan volt. Mindhárom edzõnek köszönetet szeretnék mondani, akikkel együtt dolgoztam itt, hiszen sok mindent tanítottak nekem és komoly szerepet kaptam a világ legnagyobb klubjánál. Futballistaként kiteljesedhettem. A társaimnak is hálás vagyok, hiszen együtt szenvedtünk, nevettünk, sírtunk, de sok mindent nyertünk, köztük álmaink trófeáját, a Tizediket. Köszönöm a klub munkatársainak, hogy segítették a családomat, és otthon érezhettük magunkat. És természetesen a szurkolóknak is köszönet jár azért, mert tiszteltek és megadták nekem azt a szeretetet, amire minden játékosnak szüksége van. Mindig is a madridisták családjába fogok tartozni.”
A középpályás búcsúján ott volt Emilio Butragueño is: „Xabi a klub történelmének része. Öt profi szinten teljesített évrõl beszélünk, amikor a pályán és azon kívül is példaképnek számított. Az elsõ naptól kezdve képviselni tudta a Madrid értékeit. Úgy döntött, új fejezetet nyit az életében. Megtiszteltetés és kiváltság volt, hogy velünk tartottál eddig. Tiszteletben tartjuk a döntésedet. Sosem felejtjük el, amit tettél, és ez a hely mindig is az otthonod lesz.”
Xabi Alonso ezt követõen válaszolt néhány újságírói kérdésre is.
A Bayern érdeklõdése: „Elég friss történet. Az elmúlt két hétben merült fel. A Décima megnyerése után úgy éreztem, új ciklus kezdõdik. Õszinte akartam lenni, s tudni, mikor kell távozni. A klub nem akarta, hogy menjek, az én kérésem volt, s szerettem volna, ha tudomásul veszik. Nem értettek vele egyet, de megértették.”
A kritikák hatása: „Azokhoz semmi köze. Mindig is volt önbizalmam. Az elsõ bajnokságbeli meccsen kezdõdött. Rájöttem, hogy itt a pillanat.”
Egy közvetlen rivális: „Új motivációkra van szükségem. Ráadásul így a Tizedikkel fejeztem be itt. Ahhoz, hogy maximális szinten tudjak teljesíteni, szükségem van erre a váltásra. Arra van szükségem, hogy igazi mozgatórugóim legyenek.”
Emlékek: „Kívülrõl ez egész más, belülrõl az marad meg benned, milyen nagy is a Madrid. Ha itt lehetsz, annak oka van. Büszkeség, hogy ennek a klubnak a része lehettem. Ez egy különleges hely, örökké emlékezni fogok rá. Továbbra is szurkoló maradok.”
Guardiola: „Igen, beszélgettem vele. Mostantól még többet fogunk, hogy kiderüljön, mik az elvárásai.”
Edzõként a jövõben: „Ebben az idõszakban még többet fogok tanulni. Nagy edzõim voltak, az apám is az volt és az én posztom is megköveteli a tanulást. Most ezt akarom folytatni. Mindenbõl le lehet szûrni valamit.”
Kroos: „Nem azért történt mindez, mert õ megérkezett. A Madrid remek igazolást bonyolított. Mindketten sokat játszhattunk volna. Nincs szó haragról. Nagyon átgondoltam ezt az egészet, értékeltem a helyzetet. Most jobb a keret, egy igazán ütõs csapat, és mindenhol esélyesek.”
Üzenet a szurkolóknak: „Köszönöm nekik az irányomba mutatott tiszteletet és szeretetet. A Madrid egy olyan klub, mely elõre tervez, és a középpálya nagyon jól le van fedve. Egyensúly van, és nem hinném, hogy annyira számítani fog a távozásom.”
Bundesliga: „A Décimával nagy súly került le a vállunkról, és egy ilyen hatalmas siker után új célok után kell néznem. A Bayernrõl csak jót tudok mondani, Angliában már van tapasztalatom a Liverpoolnál. A Bayern volt a legjobb lehetõség. Minden címért versenyben vannak. Nagyon várom már a kezdést. A Madrid magasságában vannak.”
Guardiola és a múlt: „Ami a pályán történik, az ott is marad. Ez most egy új lépés, és egyébként sem volt soha problémám vele.”
A szerzõdése korábbi megújítása: „Azért tettem, mert képesnek éreztem magam a folytatásra. Egy sérülésbõl jöttem, de jól alakult minden. A távozásom okai abban keresendõk, amirõl már korábban beszéltem.”
Válogatott: „Jól átgondoltam a búcsút. Ilyen fantasztikus évek után itt volt az ideje a távozásomnak. Nagyon élveztem. Kevesen mondhatják el magukról, hogy két Európa-bajnokságot és világbajnokságot is nyertek.
Illarramendi jövõje: „Idõre van szüksége. Az elmúlt év nagyon fontos volt neki. Folyamatosan válik egyre érettebbé, és el fog jutni arra a szintre, amit a Madrid megkövetel. Nagy játékos. Teljesen megbízom benne.”
Cristiano Ronaldo: Néhány év múlva talán együtt nevetünk Messivel a rivalizálásunkon
Az elõzõ szezonban 32 gólt szereztél a bajnokságban, megnyerted az Aranycipõt, és 17 gólig jutottál a Bajnokok Ligájában, ami korábban senkinek sem sikerült. Van, aki jobban megérdemelné ezt a díjat?
Az egyéni díjak azt mutatják, hogy elõtte sikerült közösen elérni valami fontosat. Szerencsére fantasztikus évet zártam a csapattal. Megnyertük a Bajnokok Ligáját, a Király-kupát és az Európai Szuperkupát. Aztán ott vannak még az egyéni díjak. Ez nagyon fontos, mert az egyéni trófeával azt jutalmazzák, aki a szezonban a csapatával együtt ért el sikereket, és természetesen nem fogok hazudni, szeretném megnyerni ezt a díjat. De úgy gondolom, mindhárman megnyerhetjük, hiszen mindannyiunkat alkalmasnak találták rá. Nyilvánvaló, hogy nyerni szeretnék.
Normális lenne, ha egy olyan csapat játékosa kapná meg a díjat, akit a Madriddal legyõztetek a Bajnokok Ligájában?
Számomra a futballban semmi sem meglepõ. Sok dolgot láttam már, ezért nem lepne meg. De nyilvánvalóan optimista vagyok, mert tudom, csapat- és egyéni szinten is jól teljesítettem, és ez önbizalommal tölt el. De nem az én tisztem, hogy errõl beszéljek, az újságírók szavaznak. Bízom benne, hogy nyerek.
2006-ban, nyolc évvel ezelõtt azt mondtad, azért dolgozol minden nap, hogy a világ legjobbja lehess. Azóta kétszer választottak meg a világ legjobb játékosának, és két Aranylabdát is nyertél. Most épp mit szeretnél elérni?
A legjobb akarok lenni továbbra is. Ez nem változott az azóta eltelt évek alatt. Ma is ugyanúgy gondolkodom, a legjobb akarok lenni minden megmérettetésben. A munkámban mindig a legjobbamat próbálom nyújtani.
Ránézek az arcodra, és azt látom, hogy egy boldog ember vagy, ez süt rólad. Van bármilyen hiányérzeted?
Nem, semmilyen. Egy olyan ember vagyok, akinek – hál’ Istennek – jól mennek a dolgai. Nem hiányolok semmit. Jó az egészségem, a családom szintén jól van, ahogy a barátaim is. Nem lenne tisztességes azt mondanom, hogy bármi miatt is szomorú vagyok. A futballista karrierem javában zajlik, jól érzem magam, ezért olyan ember vagyok, akinek sikerült megvalósítania önmagát.
Egy hihetetlen teljesítmény után, a tavalyi szezon végén számos fizikai problémád volt, illetve jött egy térdsérülés is. Túlságosan megerõltetted magad, hogy játszhass a BL-döntõben és a világbajnokságon?
Nyilvánvalóan, igen. Talán ha pihentem volna, jobban lennék. Nem volt könnyû egy ilyen szezon után, ahol számomra is nagyon-nagyon jól mentek a dolgok. Természetesen nem akartam kihagyni a Bajnokok Ligája döntõjét, ahogy a világbajnokságot sem. Nem voltam tökéletes állapotban, de muszáj volt. Kényszerítettem magamat és klubszinten minden nagyszerûen ment: megnyertük a döntõt, és gólt is szereztem, a csapat gyõzött. Ez volt a Tizedik, a trófea, amit mindenki akart itt, Madridban. A válogatottal kicsit komplikáltabb volt a helyzet, hiszen nem jutottunk ki automatikusan a világbajnokságra és a dolgok nem mentek túl jól. De nem is mehet mindig minden jól, és nem lehetsz mindig a toppon. A sérülésem megtanított sok mindenre, de nem bántam meg a döntésemet, mert mindent azért tettem, hogy megvédjem a Madrid mezét, hiszen ettõl a klubtól kapom a fizetésemet és mindent megadnak nekem, és hogy megvédjem Portugália színeit, hiszen az a hazám.
A világbajnokság utáni idõszakban a térded fájt jobban, vagy a fejed azoktól a dolgoktól, amiket a térdedrõl mondtak?
A fejem mindig sokkal jobban fáj.
Tavaly volt egy pillanat, amikor az orvosok azt javasolták, pihentesd a térded. Érezted valamikor úgy, hogy a kelleténél többet kockáztattál, esetleg veszélyeztetted a karriered?
Igen. Az életben áldozatok nélkül nem nyerhetsz, néha kockáztatnunk kell. Talán, ha a dolgok másképp alakulnak, én is máshogyan döntök, de itt olyan fontos sorozatokról volt szó, mint a Bajnokok Ligája és a világbajnokság. A dolgok jól mentek: megdöntöttem a BL gólrekordját. Nyáron pihentem egy hónapot, és nem csináltam semmit azon kívül, hogy odafigyeltem és vigyáztam a testemre. Néha a határaimat feszegetem, de a profi atléták is ugyanezt csinálják. Jobban érzem magam, úgy érzem, jól mentek a dolgok. Az elõszezonban voltak jobb és rosszabb napjaim, de ez természetes, hiszen sokat utaztunk, repültünk, elfáradtunk, ami meggátolt a jó munkában. A múlt héten minden rendben volt, de kell még egy kis idõ, hogy újra a legjobbamat nyújthassam. Hamarosan megint 100%-os leszek.
Madridban mindenki azt mondja, hogy a Tizedik miatti nyomás eltûnt, de tudják, most itt az újabb elvárás a Tizenegyedik felé.
Mindannyian tudjuk, milyen nyomás van a Real Madridnál. Minden játékos érzi ezt a nyomást, nem csak a klub részérõl, hanem a szurkolók, a média felõl is. És ez természetes, hiszen a világ legnagyobb klubjáról beszélünk, ahol az ilyesmi normális. Igen, úgy gondolom, a Tizedik okozta nyomás nagyobb volt, mint a mostani. Természetesen meg akarjuk nyerni a Tizenegyediket is. Egy ilyen nagy klubról azt gondolhatják, hogy minden évben nyerhet, de szerintem ez az év nyugodtabb lesz, mert a nyomás az elmúlt években rendkívüli volt. Nem hiszem, hogy még egyszer olyan lesz.
2014 a te szemszögödbõl: megnyerted a Király-kupát, a Bajnokok Ligáját, az Európai Szuperkupát, az Aranycipõt és kijuttattad Portugáliát a világbajnokságra. Ez volt az eddig legjobb éved a karriered során?
Talán igen. Csapat szinten és egyénileg is sikeres év volt, de ha megnézzük az elmúlt 6-7 évet, mindig hasonló szinten teljesítettem. Nem vagyok meglepve, mert az én munkám szinte mindig azonos a korábbi évekkel, de talán az a különbség, hogy most nyertünk címeket, BL-t, Király-kupát, Európai Szuperkupát. Egyéni szinten nem sok minden változott, mert úgy látom, többé-kevésbé mindig is magas szinten és kiegyensúlyozottan teljesítettem. Nyilvánvalóan nagyon boldog vagyok, mert ebben az évben csapatban és egyénileg is nagy sikereket értem el. Egy álomszerû év volt.
Ancelotti szerint jobb a csapat, mint a tavalyi szezonban. A játékosokkal akik érkeztek (Kroos, James, Keylor), és úgy, hogy elment Diego López, Morata vagy Di María, a Madrid rosszabb vagy jobb csapat lett?
A kérdésre a választ majd a szezon végén tudom megmondani. Megveheted a 40 legjobb játékost is, még akkor sem biztos a siker. Nem úgy értem, hogy a klub nem igazolt top játékosokat a nyáron. Nagyon jó játékosok, akik segíteni szeretnék a Real Madridot. De a számvetést a szezon végén készítjük. Meglátjuk, képesek leszünk-e legalább annyi vagy még több trófeát begyûjteni, mint tavaly, de biztos vagyok benne, az új játékosok számára minden jól megy majd egyéni szinten, és számunkra is nagy segítséget jelentenek majd.
A kapcsolat a játékosok, illetve a játékosok és Ancelotti között olyan idillikus, amilyennek kívülrõl látszik?
Tökéletes. Az edzõ fantasztikus munkát végez, nagyszerû ember, nagyszerû edzõ és ezért jól kijövünk vele. Nagyon boldog vagyok, és az igazság az, hogy egy hihetetlen személyiség.
Öt éve vagy Madridban. Eleged van már a Messivel való folyamatos összehasonlítgatásból, vagy már hozzászoktál?
Az életem része. Teljesen normális, hogy az emberek összehasonlítanak minket, mint a Forma-1-ben a Ferrarit és a Mercedest. Ez hozzátartozik ehhez az egészhez és már hozzászoktam, és nem csak Madridban, hiszen a manchesteri évek alatt is találkoztam hasonlóval.
Sokan azt mondják, rossz a viszonyotok.
Ezt nem mondanám. Kollégák vagyunk, szakmai kapcsolatunk van. Természetesen a futball világán kívül nem állunk kapcsolatban, de ez más játékosoknál is így van. Õ is és én is a legjobbat akarjuk a klubunknak és a hazánknak, és létezik rivalizálás, amiben mindketten azon vagyunk, hogy a legjobbat tegyük azokért a színekért, melyeket védelmezünk.
Néhány év múlva talán együtt nevettek ezen Messivel.
Remélem, így lesz. A futball egy játék, szórakozás és valami, amit imádunk csinálni. A futball gyönyörû, amit mindenki szeret nézni. Pozitívan kell felfogni ezt a versengést, hiszen ez jó dolog.
A válogatottban Postiga és Hugo Almeida sem játszik. Te lennél középcsatár?
Ha az edzõ ott akar játszatni, nem fogok nemet mondani. Nem ez a pozíció az, amit a legjobban szeretek, de mindenféle probléma nélkül játszom ott is, ha kell. Sok éve játszom ugyanazon a poszton, miért is kellene váltanom? Ha ott kell játszanom, ott fogok, de nem az a legjobb számomra.
Mit gondolsz a válogatott orvosi személyzetében történt változtatásokról?
Mindannyian részesei voltunk. Minden játékos, edzõ és orvos hibás. Nem hiszem, hogy az orvosok felelõssége lenne a rossz világbajnoki szereplés. Dr. Noronha nagyon jó szakember és jó barát, ahogyan Henrique Jones doktor is nagyszerû munkát végzett éveken át. Mindig szükség van a változásra: a játékosoknál, az edzõknél és így tovább.
Mikor a dolgok rosszul mennek, felmerülhetnek olyan gondolatok, hogy talán ideje abbahagyni. Te gondoltál már rá, hogy visszavonulsz a válogatottól?
Nem, ennek még nem jött el az ideje. Mindig hangoztatom, hogy semmi sem tart örökké. Egy nap befejezem a válogatottnál és remélem, hogy boldogan távozom majd a bejárati ajtón. Bárhogy lesz is, mindig lesznek igazságtalan dolgok, s úgy tûnik, még bizonyítanunk kell, hogy jobbak vagyunk a többieknél, mind válogatott, mind klubszinten. Meg kell tudni birkózni a feladattal.
Adiós, Ángel!
P. Diána
Az utolsó emlékezetes meccseid mindent elmondanak rólad, Fideo. A Király-kupa döntõje után mindenki a szélsebes Bale-t éltette, s keveseknek jutott eszébe, hogy csak azért lehetett gyõztes találat a walesié, mert te már egyszer bevetted a katalánok kapuját. Lisszabonban felfûzted a fél Atlético-védelmet, de végül mégis Gareth nevét jegyezték fel a gól mellé. Mindig ott voltál, mindig megteremtetted a különbséget, de valahogy sosem tudtál egyedül a csúcsra kerülni. Mert te nem ilyen vagy. Te egy csapatjátékos vagy, a legnagyszerûbb talán. Való igaz, hogy sokszor nem a legokosabban döntesz, de te magad is bevallottad már: sosem az eszeddel tûntél ki, ha nem válsz focistává, talán szénnel kereskedsz, mint az apád. De ilyen lelke aligha van bárkinek. A gólörömöd is szimbolizálta: te szívvel játszottál. Nem volt olyan vert helyzet, ahol ne nyargaltál volna fel-le, a meccs végét jelzõ sípszóig. Nem tudom, miért akartál menni, akartál-e egyáltalán. Nem tudom, más miért akart megválni tõled. Szomorú napok ezek minden madridistának. Megnyertük a Tizediket, de elvesztettük a legjobb 22-est. Késõn kapcsoltunk mindannyian, sokszor szidtunk, gyakran bíráltunk, számos alkalommal igazságtalanul. A legnagyobb közhely, hogy akkor döbbenünk rá valaminek az értékére, amikor már nem a miénk, de mást vagy jobbat nem tudok mondani. Hiányozni fogsz. Ha te ott voltál, a reményem se lankadt, mert tudtam, te SOSEM adod föl.
Sok sikert neked az új csapatodnál. Biztos vagyok benne, hogy imádni fognak a szurkolóik. Õk már tanulhatnak más hibájából, nekünk a saját kárunkon kellett. ¡Gracias por todo, Ángel! Remélem, lesz még egy ilyen õrangyalunk.
Zs. Csaba
Megmondom õszintén, hogy Fideo távozása az egyik legfájóbb búcsú a számomra. Sosem felejtem el, hogy amikor megérkezett hozzánk, így nyilatkozott: “A játékstílusom hasonlít Cristiano Ronaldóéhoz.” Én csak azt kérdeztem magamtól, hogy “ki ez a nagyképû játékos?” Nem igazán ismertem a Benficás éveibõl, így megnéztem pár videót róla, és láttam, hogy valóban rendkívül tehetséges játékos, de azért messze áll õ Ronitól. Ettõl függetlenül kíváncsian vártam a bemutatkozását, hiszen mégiscsak a nagy José hozta ide. Az elsõ évei felemásra sikeredtek, voltak nagyon szép megmozdulásai, de nagyon agyatlanok is. Aztán egy Sevilla elleni mérkõzésen Mourinho kényszerbõl támadó középpályásként játszatta az argentin szélsõt, és látszott, nagyon jól érzi magát a pálya közepén, rendkívül hasznosan futballozott. Talán innen jött Ancelotti azon ötlete is, hogy Alonsóék elõtt számít a “rabonamesterre”. Mint tudjuk, tavaly nyáron Carlo õt választotta Özillel szemben, Di María pedig köszönte szépen, és élt a bizalommal. Óriási szezont produkált. Szépen lassan megnyerte magának a Bernabéut, valamint a mi szívünket is. Õ adta meg azt a pluszt a középpályánkon, ami hozzásegítette a csapatot a Tizedik elhódításához. Biztosan ki merem jelenteni, hogy nélküle nem sikerült volna. Amikor nem volt a pályán, a középpályánkról hiányzott a kreativitás, a váratlan. Mindemellett Fidelito gyakran annyit melózott, amennyit két játékos összesen. Hajtás, küzdelem, akarat, váratlan. Talán ezek jellemezték õt leginkább. Számomra õ mindig az a játékos volt, akin látszott, hogy kész meghalni a címeres mezünkért. Innentõl kezdve nálam õ a mérce. Jöhet bárki, úgy kell majd küzdenie a habfehér mezért, ahogy Fideo tette. Óriási profizmusáról tett tanúbizonyságot az elmúlt hetekben is, hiszen tudta, hogy távozni fog, de amikor pályára lépett, akkor ugyanúgy küzdött, mintha semmi sem történt volna. Büszke vagyok arra, hogy láthattam õt a Real Madridban, és sikereket, elismerést kívánok neki új klubjában (azért a BL-t ne nyerje meg a következõ években, ha lehet, hagyja meg nekünk…). Isten veled, Fidelito!
I. Kati
Szégyen, nem szégyen, de bevallom, én is azok közé tartoztam, akik sokszor kritizálták õt és sosem becsültem meg igazán, hogy hozzánk tartozik. Egészen az elmúlt szezonig, hisz akkor olyan elképesztõen jól játszott, hogy azt lehetetlen lett volna nem észrevenni. Már akkor szántam-bántam, hogy addig nem tartozott a kedvenceim közé, hiszen sokszor õ volt a meccs embere, õ volt az, aki megteremtette a helyzeteket, fellendítette a csapatot és kulcsfontosságú szerepet vállalt a gólok bezsebelésében. Ma már nem csak szánom-bánom, hogy elvesztettük, hanem egyfajta kétségbeesés kerít hatalmába, ha erre gondolok. Felidézem a mostani friss emlékeket a Spanyol Szuperkupáról, és csak arra tudok gondolni, hogy az is másként alakult volna, ha a mi védõangyalunk játéklehetõséget kap (persze tudom, hogy volt még más baki is szép számmal azon a visszavágón). De az elsõ meccsen, mikor a 78. percben pályára lépett csereként, megváltozott az egész csapat, mintha felrázta volna õket azt mondván, hogy: “Hé, fiúk, nyerni jöttünk, nem? Akkor hajrá!”
Hiányozni fog. Hiszek benne, hogy tudjuk pótolni és ezen a hibán nem fog elcsúszni ez a szezon, de hiányozni fog. Persze kívánok neki sok sikert az új csapatánál, és szívbõl remélem, hogy megtalálja azt, amit itt nem talált. Megérdemli, hogy megbecsüljék és szeressék, hisz egy nagyszerû játékos. Adios, Ángel!
Íme egy videó a legszebb (és leghasznosabb) momentumairól a habfehér mezben:
Isten veled, Fideo!
Keylor: Nincs okom arra, hogy bárkivel is rosszban legyek
Keylor:
„Most a következõ mérkõzésre kell gondolnunk, az egy fontos cím lesz, mindannyian harcolni fogunk érte.” – mondta, utalva a közelgõ Szuperkupa-összecsapásokra.
„Sajnos nem tudtunk nyerni, de én jól éreztem magam, jó érzések töltöttek el. Az elsõ találkozás a társakkal a játéktéren nagyon fontos. Folytatnom kell a munkát és szükséges napról napra javulnom.”
Az öltözõi hangulatról is szólt pár szót: „Nyugodt vagyok, nincs okom arra, hogy bárkivel is rosszban legyek. Azért jöttem, hogy alázattal végezzem a munkámat, hogy egyre erõsödjek, egész életemben ezt csináltam. A technikai stáb rendelkezésére állok, sosem fogok karba tett kézzel ülni, minden napot munkával töltök.”
Végül kitért a keddi Szuperkupára is: „Most a következõ meccsre gondolnunk. Nyerni akarunk, gyõztes mentalitással lépünk pályára. A csapat nagyon motivált, tudjuk, hogy ez egy fontos cím, mindannyian azért harcolunk majd, hogy megnyerjük.”
Borja Valero:
A Real Madridról elismerõen szólt Valero: „Jók voltak, egy kiváló csapat, de nem akarták túlhajtani magukat, hiszen néhány napon belül itt a Szuperkupa az Atlético ellen. De jól ment nekünk, szép eredmény, hogy legyõztük õket.”
Arról is kérdezték, hogy a pályán milyennek látta a blancókat: „Nagyon jók, mikor megindulnak, nehéz megfékezni õket. A középpályától fölfelé hihetetlenül erõs csapatuk van, érezni, mikor ritmust váltanak. Voltak problémáink ezzel. Igazából több lehetõségük volt a gólra.”
Arról is lehetett hallani, hogy Khedira esetleg a Fiorentinához igazol, errõl túl sokat nem árult el Valero: „Bárki a Madridból óriási igazolás lenne, komoly erõsítést jelentene számunkra.”
A Szuperkupa kapcsán egy kis esélylatolgatásra kérték a játékost: „Ami biztos, hogy nem fogom kihagyni, nagyon érdekes találkozó lesz. Ahogyan az Atlético bánik ezzel a nyomással és intenzitással, és az a remek csapat, amivel a Madrid rendelkezik – mindenképp érdemes lesz nézni ezt a meccset.”
Az utánpótlás, mely hõssé tette (James Rodríguez élete, befejezõ rész)
Nem az Envigado volt az elsõ csapat, mely érdeklõdött James után, hanem a Deportivo Independente Medellín. A PonyFútbol 2004 tornán sok gyakorlott játékosmegfigyelõ vizslatta a jövõ reménységeit, akik elõkészítették az ajánlatot a nagy felfedezettnek, a 10-esnek. Fernando Jiménez, a DIM embere volt a leggyorsabb. Megszerezte a játékjoga 35%-át, de 2005-ben lebeszélte errõl egy részvényes, mondván, hogy nem világos, miként hozhatna pénzt egy ilyen fiatal játékos. Nem láttak fantáziát abban az emberben, aki most a Real Madrid szélsõje.
2004 januárjában Fernando Jiménez elrendezte, hogy találkozhasson Jamesszel, Pilarral, az anyjával és Juan Carlosszal, a nevelõapjával, hogy meggyõzze õket a fiú klubhoz való csatlakozásáról. Belementek. De másnap Gustavo Upegui, az Envigado FC ügynöke felhívta, hogy be akar szállni az üzletbe: „Megosztoztunk. De én akartam magamnál tartani a döntések jogát.” – emlékszik vissza Jiménez. Upegui már eltávozott az élõk sorából.
A szülõk kérése az volt, hogy segítsenek nekik a költözésben és szerezzenek munkát a családnak. Hasonló óhaj volt ez, mint Jorge Messié a Barcelona felé, mikor Lionel még alsóbb osztályokban játszott. „Még soha nem jártunk el hasonlóan. Leigazolni egy egész családot? Fura volt, de apám elfogadta.” – meséli Juan Pablo Upegui, Gustavo fia. „Az igazság az, hogy beleszeretett a srácba, ahogy meglátta az elsõ labdaérintését. A Pony alatt egyszer korán felkeltett minket, és azt mondta: hamar oda kell érnünk, hogy lássuk ezt a fiút!”
A PonyFútbol és a három megnyert trófea után James összeült Upeguivel annak házában, Envigadóban, hogy megegyezzenek. A rövid tárgyaláshoz csatlakozott James nevelõapja, Juan Carlos; Fernando Jiménez, a DIM sportigazgatója, Juan Pablo Upegui és James anyukája. Megbíztak egymásban, jobban, mint a szerzõdés szövegében; Juan Carlost otthon hívták fel – hamarosan el is hagyták a várost.
Költözködés
A Trasteos Rojast kérték fel, hogy elszállítsák az ingóságaikat, és váltottak négy repjegyet: hármat Ibagué-Medellín viszonylatban Jamesnek, Pilarnak és Valentinának, egyet pedig Juan Carlosnak, Bogotá-Medellín irányban, hiszen elõször a fõvárosba kellett mennie, hogy felmondjon. Envigadóban egy ikerlakás egyik felébe költöztek, hat utcányira az El Dorado pályától, ahol Jamesnek többnyire edzenie kellett. A fiú a Liceo Francisco Restrepo Molinában tanult, Juan Carlos pedig az envigadói egyetemen kapott munkát. Mindezt Gustavo Upegui intézte el, s mindent megoldott az õ klubja és a Medellín között. De csupán 2005-ig tartott ez a társulás.
Hihetetlennek tûnik, de a következõ mégis megtörtént az Independente Medellín egyik irodájában. Egy igazgatósági ülésen a fõrészvényes szót kért. Azt mondta, az unokahúga szerint nem szabadna ennyi pénzt fektetni egy olyan fiatalba, aki még nem hoz semmilyen bevételt. Úgy döntött, a rokonára fog hallgatni. Itt véget ért a történet. „Nagyon fájt ez nekem. Már nem vagyok a Medellínnél, de nagy hiba volt hagyni, hogy egy ilyen játékos elmenjen.” – vallja be Fernando Jiménez.
Pilar kapta a telefont a csapat egyik igazgatósági tagjától: „Kiszállunk az üzletbõl.” Õ aggódva szólt Gustavo Upeguinek: „Mindent hátrahagytunk, hogy itt lehessünk, és nézze…” Õ kiállt mellette: „Biztos vagyok a dolgomban. Átvállalom a részüket.” A család tehát maradt, s a fiú növelte az erõnléti edzések számát, hiszen nem sokkal azután, hogy a Medellín elköszönt tõle, bemutatkozott a profik között. 2006. január 21-én, 14 évesen, 10 hónaposan és 9 naposan, egy Cúcuta elleni meccsen, a Polideportivo Sur de Envigado stadionban.
Gustavo Upegui ezt megelõzõen négy hónappal utasította az edzõt, hogy vegye fel az elsõ csapatba. A tréner kifejezésre juttatta kétségeit: „Még nagyon gyerek. Megsérülhet.” – de nem nagyon volt lehetõsége ellenállni. „Az elsõ keretben a helye, pont. Nagyon karakán. Meglátjuk.” – zárta le a témát Upegui. A debütálás pedig õt igazolta: az 55. percben érkezett Cristian González helyett, egy ellenfél játékost simán kicselezett és majdnem gólt lõtt szabadrúgásból.
Az egész család tudatosította benne, hogy az ilyen fiatalon történõ bemutatkozással járó felelõsség komoly áldozatokat követel. Még többet! Mindannyiuk élete a labda körül forgott, de még nem fogták fel mindazt, amit James már elért. Fokozta az erõnléti edzések intenzitását, miközben az Envigado lecsúszott a másodosztályba. 8 és 10 között a stadionban volt az elsõ csapattal. 11 és 12.30 között az El Doradóban a személyi edzõjével, Omar Suárezzel.
A két hely közt gyalog járt: öt lámpán haladt át, az El Poblado sugárúton, majd két helyen kellett elfordulni, hogy végül 20 perc után elérje az új osztályát. „Én nádpálcával tanítok. Ballábas volt, az Envigadónál már megvolt az elsõ edzõje. A szülei megkértek, hogy két fontos dologban fejlesszem õt: a fejelésben és a jobb láb használatában.” – eleveníti fel az akkori történéseket Omar Suárez. A pszichológiai szempont is lényeges volt: nem szabad összeakaszkodni az ellenfelekkel, vagy megbotránkozni a rossz bírói döntéseken. Mikor egyszer egy ifjúsági tornán kiállították Jamest, mindenkit eltolt magától, aki odasietett hozzá, és mikor a kishúga is elé állt, aki akkor öt éves volt, egy pocsolyába lökte.
A pszichológiai felkészülés
„Azt ismételgettem neki, hogy meg kell nyugodnia. Mondtam, hogy ekkora tehetséggel nem szabad hagyni, hogy elboruljon.” – meséli Omar. Emellett órákig gyakorolták a szabadrúgásokat. Fogtak 30 labdát, ezeket mindenfelé elhelyezték, és Pilar, valamint Juan Carlos voltak a sorfal – õk mindig ott voltak a lelátón, mikor folyt az edzés. „Megvolt benne a képesség, de adtam neki tanácsokat. A 30-ból legalább 15 bement.” – teszi hozzá. Százezer pesót kapott havonta a munkájáért. De Jamesnek ez a külön munka sem volt elég, Héctor Chicával külön dolgozott a tornateremben.
2007-ben sem õ, sem a családja nem volt elégedett. „Az edzõk azt mondták, túl fiatal, ezért nem játszhat 90 percet.” – mondta Juan Pablo Upegui. Ezért hát a ballábasnak, aki a 19-es számot hordta Jesús „El Kiko” Barrios csapatában, mennie kellett. A nevelõapja próbált megoldást találni a kialakult helyzetre: egy újságíró barátját, Andrés Esteban Marínt kérte meg, hogy készítsenek egy videót, mely bemutatja nevelt fia sportpályafutását a lehetséges érdeklõdõknek.
„Még mindig otthon õrzöm: 10 perces volt és James legjobb pillanatai voltak rajta öttõl tizenöt éves koráig. Ezután feltettem a FIFA oldalára, kerestem a kapcsolatot az ügynökökkel, elküldtem Németországba, Franciaországba, Spanyolországba, Brazíliába, Argentínába is, többek közt.” – mondja Juan Carlos. Ekkor megjelent Silvio Sandri egy kölcsönvételi ajánlattal, 400 000 dolláros vásárlási opcióval. Elfogadta a család és Juan Pablo Upegui is, mindenben megegyeztek: James 2008 januárjában már Buenos Airesben volt.
A búcsú könnyes volt, hiszen Pilartól és Valentinától hosszabb idõre el kellett válnia. Juan Carlost is lesújtotta a dolog, de nem annyira, mint a többieket. Megígérte, hogy másfél hónap múlva követni fogja. Alighogy megérkezett Buenos Airesbe, James hazatelefonált. Argentínában 11 óra volt, Juan Carlos épp dolgozott. „Minden remek, anya. Õ mikor jön haza? Mondd meg neki, hogy várom.” Miután letette, elkezdõdött elsõ kalandja, ahová a családja nem kísérte el. Így ez is volt számára az eddigi legnehezebb.
A ballábas az iskolában (James Rodríguez élete, 4. rész)
Egy faliújságot látni, tele fotókkal. Mindegyiken gyerekek, akik sárga-kék mezekben állnak ott, az akadémia hagyományos színeiben. Vagy csak egyszínû vörösben, uniformisban. Számos felvételen ugyanannak az embernek az arca tûnik fel, a legnagyobb tehetségé, mely az 1995-ben alapított iskolából kikerült. Itt kincsként õrzik James elsõ igazolványait és érmeit.
Egyre több tanuló
Ezek az emlékek, melyek bizonyítják, hogy innen indult a karrierje, most a legjobb reklámot jelentik az iskolának. Mielõtt leigazolta a Real Madrid, 180 tanulójuk volt. Most több, mint 430. „Mikor jön erre James, hogy megölelhessük?” – kérdezgetik az oktatókat. A jövõbeli tanulók, akik belépnek az adminisztrációs központba, akik készek beiratkozni, hogy követhessék a példaképüket, elámulhatnak a 84 trófeától, melyet az elõdök szereztek.
Különösen egyet csodálhatnak meg, melyen még mindig feketéllenek a betûk, nem fogott rajta az idõ: „10. PonyFutbol Torna, Los Paisitas Sport Testület. Nemzeti bajnok 2003-2004” Ez volt a legjelentõsebb kupa, amit James magasba emelhetett abban a hat évben, míg ennek a szerény csapatnak a színeit viselte.
Az edzõ
A trófeák után egy rendezetlenebb szobát találunk: ágy, televízió, baseball sapka, s egy labdát ábrázoló festmény. Itt alszik Yul Armando Calderón, James egykori edzõje. Elõször hatéves korában látta, mikor nevelõapja, Juan Carlos elhozta ide, hogy beiratkozzon, és kifizette a 10 000 pesót, ami a havidíj volt. James akkor már játszott pár napot a bogotái Sporting Cristal iskolában, ahol az anyjával, a nevelõapjával és a féltestvérével, Valentinával élt.
A család nem tudta megszokni ezt a hûvös fõvárost, ahol egy évnél is kevesebbet töltöttek egy lakásban, az El Salitre negyedben. Ahogy visszatértek Ibaguéba, nekiálltak érvényre juttatni azt a tehetséget, melyet James már egészen kis korában is megmutatott. „Õ nem a cipõ orrával rugdosta a labdát. Külsõvel és belsõvel próbálkozott. Már akkor is tudtuk, hogy különleges tehetség.” – emlékszik vissza nevelõapja, Juan Carlos.
Mindannyian a család ballábasa köré szervezték az életüket. A csapattal együtt utaztak a buszon, ha egy másik városban tartott tornára kellett menniük: Cúcutába, a Club Quinta Oriental által rendezett versenyre, Armeniába, a Comfenalco-bajnokságra, vagy Barranquillába, a 2002-es Asefal tornára. Az utóbbi feledhetetlen volt. Két busszal mentek, életük addigi leghosszabb útja volt. „Mennyi van még?” – kérdezgették a gyerekek már az indulástól számított elsõ órától kezdve. Az, hogy végre láthatják a tengert, teljesen felcsigázta õket. A 990 kilométeres, egy napos utat követõen a kis James Rodríguez megláthatta, milyen is a hatalmas Atlanti-óceán.
Fotók is készültek, miután megérkeztek. Látható rajtuk a Metropolitano stadion, ahol sok évvel késõbb a kolumbiai válogatott 10-es mezét is magára ölthette. A barátaival pózol a képeken. Yul Calderón elmondása szerint nagyon féltek attól, hogy kiejtik õket a tornáról. „Az elõdöntõ elõtt pihentünk, elmentünk a tengerhez fürdeni. A gyerekek boldogok voltak, csak este mentünk haza. Túlzottan féltek, úgyhogy 2-1-re kikaptunk a Juniortól.”
Meggyõzõdés és a család támogatása
Ez a kis csapat mindig ott volt a dicsõségfalon a tornák miatt. James mellett volt még néhány hasonló fiú: Hans Forero, Yamer Guzmán és José Alberto Bustos. „De James két szempontból feléjük kerekedett: a meggyõzõdése és a családja támogatása miatt. Egyetlen edzésrõl sem hiányzott, jött, ha esett, ha fújt, betegen is. Más gyerekek jobb szerettek csavarogni vagy otthon maradni, de James tudta, mi akar lenni, ha nagy lesz.” – emlékszik vissza Yul Calderón.
Nem volt szórakozott. Mindig gondja volt rá, hogy a mezét kimossák és kivasalják, s õ maga bokszolta a cipõit. Részben azért, mert a sportra mindig hivatásként tekintett, másfelõl pedig az edzõk is elvárták a jó megjelenést. A szülei megkérték az iskolát, hadd gyakorolhasson többet az akadémián, és így nem kellett a délutáni iskolai foglalkozásokra sem eljárnia.
A San Simón sulival szembeni sportközpontban edzett vagy – az esetek többségében – a Polideportivo 14 de Octubre pályáján. Egy szinte hófehér poros placcon, alig tíz utcányira a háztól, ahol felnõtt. Az esõ az egész területet szinte mocsárrá változtatta, ahol lehetetlen volt irányítani a labdát vagy akár cselezgetni. Ráadásul a szél is telefújta a játékosok és a nézõk szemét homokkal.
Itt rúgta a szabadrúgásokat a hatalmas kapukra az ellenfél aprócska kapusainak. Azon volt, hogy jobb lábát is csiszolgassa és át tudja venni azokat a labdákat, melyek a háta mögül érkeznek. „Biztos vagyok abban, hogy bármilyen iskolában egy zsenivé vált volna. De itt mindent elkövettünk, hogy tökéletessé formáljuk. A tanárai, Álvaro Guzmán és Dagoberto Cortés nagyon nagy hatással voltak rá az itt töltött idõ alatt.” – nosztalgiázik tovább látható büszkeséggel Calderón.
Búcsú az akadémiától
2003 derekán a tolimai csapattal egy országos ifjúsági tornán vett részt James, ahol a 83. percben kihagyott egy tizenegyest az Huila ellen, a csoportmeccsen. Amíg Nariñóban volt, az édesanyját az akadémia egyik edzõje sürgetve hívta fel. La Doradába, Caldasba, a városi stadionba akarták hívni Jamest (168 km-re Ibaguétól), hogy ott legyen a PonyFutbol utolsó selejtezõjén. Nagy nehézségek árán ért oda, de végül sikerült bejutniuk Kolumbia legjelentõsebb gyermekbajnokságára. A cél teljesült. A Medellín pályáján, mely az Atanasio Girardot stadionhoz képest folytatólagosan terült el, a kis James igazi zsenivé érett. A diadal után egyre több város vezetõje emlegette õt, mindenki szerette volna saját csapatához szerzõdtetni. Végül ez is bekövetkezett: egy teherautóra pakolták az ingóságaikat, s Juan Carlos, Pilar, Valentina és James felkerekedtek Envigado felé. Ez volt mindannyiuk életének ugródeszkája.
Van ennél jobb gyerek? (James Rodríguez élete, 3. rész)
James szeretett iskolába járni. De csak azért, mert a szünetekben játszott meccseken kifocizhatta a lelkét is. A tananyag nem volt mindennél fontosabb az El Tolimensében, úgyhogy ebben a suliban futballtehetsége miatt emlékeznek rá a mai napig, nem a tanulmányai okán. Elsõ középiskolai évében matematikából és angolból is korrepetálásra kellett járnia, s csak két tárgyból kapott tökéletes értékelést: testnevelésbõl és projektmunkából.
James iskolája, El Tolimense
Iskolai pályafutása egy különleges óvodából indult, melynek már a neve is beszédes: Liceo Tesoros del Mañana (szabadabb fordításban: “a jövõ ígéreteinek neveldéje”). Az általánost különbözõ intézményekben végezte el, járt Montessori-módszert alkalmazó iskolába és a Montealegrébe. De legtöbben az El Tolimensében emlékeznek rá, mely Ibaguéban található, és ahol végül hat éves gimnáziumba járt 2002-ig. Hajnalban kelt, amikor még sötét volt, azért, hogy idõben beérjen: „Nem jelentett neki problémát, de az iskolába járás nem igazán tartozott a legkedveltebb dolgai közé.” – mondja nevetve egyik nagynénje.
Két különbözõ egyenruhát váltogatott: fehér ing, bézs nadrág, sötétkék blézer az egyik nap, póló és melegítõ felsõ más napokon. Andrés bácsikájával sétált az utca sarkáig, és várta a 9-es buszt. Sokszor elszenderedve, fejét az ablaknak támasztva utazott, a forgalmas ötös utat átszelve, két templom mellett elrobogva egy 45 perces utazást követõen leszállt három utcányira az iskolától, mely egy dombon helyezkedett el a Belén negyedben.
Katolikus magániskola
6.30 elõtt oda kellett érnie, hogy elmondhassa a közös miatyánkot az aulában, hiszen az intézmény 1934 óta mûködött katolikus magániskolaként. Több oltár, feszületek, Szûzanya-szobrok, az iskola vezetõi egyben papok is. Ezt a környezetet látva talán megérthetjük, miért mondja azt James Rodríguez, hogy fontos számára a lelki élet, s hogy miért visel egy Krisztust ábrázoló tetoválást a bal vádliján.
Ha megkezdõdött a tanítás, a tanárok kicsit szétszórtnak találták õt: „Sokat veszekedtem vele, mert túl sok édességet evett és nem figyelt da. Csak a földrajz érdekelte, mert felidézhette a híres focistákat, mikor egy-egy országot megneveztünk.” – meséli Danilo Barón, aki most koordinátorként dolgozik ott, de akkoriban tanította Jamest. A könyve egész órán ugyanott maradt nyitva, s csak akkor kezdett mozogni, ha már közeledett az elsõ szünet, mely reggel 8.30-tól 8.50-ig tartott.
Õ szaladt ki elõször, és azonnal kérte is a labdát a testnevelés tanárától. A kép mindennapos volt: James hóna alatt egy labdával és egy seregnyi gyerek, akik kérlelték õt, hogy válassza be õket a csapatába. Aztán elkezdõdött a meccs Andrés Felipe Aristizábal és társai ellen, aki egy szintén labdazsonglõrnek számító hatodikos volt. Egyikük sem tûnt ki a jegyeivel (a humán tárgyakból bukás is elõfordult), de tisztelték õket a gólerõsségük miatt. James kevésbé volt aktív a tanórákon, de a pályán nem is kellett beszélni. Azt mondják, az igazi vezetõ kiemelkedik, és a többiek követni fogják, ha valóban született vezér.
Ezen a pályán James már kisgyerekként is vezetõ volt
A futball volt az egyetlen dolog, ami vonzotta az iskolában, mely délután egyig tartott. Ünnepeken, zászlófelvonásokon és kulturális eseményeken James jobb szeretett az Arkaparaíso parkjában játszani. Édesanyja elõkészítette neki az aznapi ruhát, de úgy döntött, inkább otthon marad, mert az ilyen napokon nem lehetett focizni a suliban.
S ezt mindenki tudta. Az osztályzatok nem számítottak többé elsõdlegesnek. A tanárok megengedték neki, hogy határidõn túl adja be a feladatait, s elnézték neki a labda iránti szenvedélyét. Egyszer órára sem ment be, mert nem tudta kivárni a szünetet. „Nem akarjuk, hogy te legyél a legjobb tanuló, de legyél a legjobb focista” – ezt mondta neki nevelõapja, Juan Carlos Restrepo. S õ még jobban szót fogadott. Az elsõ és második szünet meccsein úgy játszott, mintha valamilyen torna döntõjén lenne. Élet és halál kérdéseként fogta fel õket.
Az ibaguéi iskola osztályterme, ahol James is tanult
„Gyakran volt sírás a vége. Senki sem szeret veszíteni. Épp olyan versengés élt bennük, mint amilyen tehetségesek voltak” – mondja Mauricio Barrera, az akkori testnevelés tanár. Volt sok esés, lökés, játékvezetõi viták, melyeket demokratikusan döntöttek el. Pilar, az édesanyja úgy döntött, ilyen igénybevétel mellett jobb, ha katonai bakancsot és nadrágot vesz neki 10 000 pesóért (4 euróért), hogy a jobb minõségû ruháit ne tegye tönkre.
Az igazgató, Arnulfo Pinilla atya pedig elrendelte, hogy ne büntessék meg azokat, akik kitörnek egy-egy üveget – õ is ismert volt futball iránti rajongásáról. „Tegyetek be újakat és kész” – ezt mondta. A bukott vizsgák pedig csak ezután következtek. Amikor tudta, elkészítette a feladatait – vagy helyette Pilar, ha belefáradt a kérlelésbe.
Érdeklõdés a mérnöki pálya iránt
Csütörtök délután van. A gyerekek visszatérnek otthonaikból, hogy délutáni foglalkozásokon vegyenek részt: tánc, kórus, futball, röplabda, kosárlabda, katonai gyakorlatok, úszás. Termeket láthatunk színes padokkal és vallási jelképekkel. Egyszer csak erre rohan James. Hallani, hogy kazettáról szól a zene, s egy folyosó végérõl érkezik Carolina, egy titkárnõ, aki megígérte nekünk, hogy megmutatja annak az évnek a jegyeit: „Nem õ volt a legjobb tanuló.” – figyelmeztet minket, mielõtt kinyitná a naplót a megfelelõ helyen.
Abban az évben James 13 tárgyat tanult: hittan, erkölcstan, filozófia, társadalom és természetismeret, matematika, angol, spanyol, mûszaki rajz, képzõmûvészet, technika, testnevelés és projektmunka. Hat tárgyból elégséges, háromból jeles, kettõbõl kiváló és kettõbõl elégtelen: ebbõl az egyik a geometria, a másik az angol. És ebben a 2002. december 5-én készült jelentésbõl az is kiderül, hogy minden tárgyból elégségesre javított, s tovább léphetett a következõ osztályba.
Az egyik jelest technika-informatika tárgyból szerezte, ez olyan terület volt, mely sosem hagyta hidegen: „Mindig szerette a számítógépeket és a konzolokat. Egyszer azt mondta, hogy rendszermérnök akar lenni, mint a nevelõapja, Juan Carlos. Felmerült, hogy elmegy egy másik iskolába, mikor Oportóban éltünk, de aztán nem volt rá ideje.” – meséli Pilar.
James a bizonyítványával, már focimezben
A futball sosem hagyta, hogy példás tanuló legyen, de azt sem, hogy csavargóvá váljon. 42 társából, akikkel együtt kezdte az iskolát, kettõnek kellett távoznia, s egy lánynak, egy bizonyos Ximena Marínnak kellett évet ismételnie. James folytatta különösebb elismerések nélkül, és 2004-ben, a futballnak köszönhetõen elmehetett Envigadóba. Ezen a területen, ahogy a szülei is kérték, mindig õ volt a legkiemelkedõbb.