Jesé: Meg akarjuk mutatni, hogy mi vagyunk Európa bajnokai
Ancelotti
Pihentett játékosok: „Kedden mindenkire számíthatok a keretbõl. Akik ma bekerültek a csapatba, jól játszottak. Chicharito és Jesé is gólt szerzett. Nem tettünk túl nagy erõfeszítéseket ezen a meccsen, de minden terv szerint alakult.”
Pepe: „Nem volt semmi baj a meccs után. Kapott egy rúgást, de kedden játszani fog.”
James vagy Isco az Atlético ellen: „Mindketten játszhatnak.”
4-0 a Vicente Calderónban: „Ez motivációként szolgál, de ez egy másik mérkõzés, egy sokkal bonyolultabb. Nagyon motiváltak vagyunk és mindent bele fogunk adni. Teljesen tiszta tervem van keddre, ami hiányzik belõle az egyedül a végeredmény.”
Ramos játéka: „Mindene megvan, hogy jó teljesítményt nyújtson: technika, személyiség, karakter és tapasztalat.”
Ronaldo szabadrúgásai: „Nem egyszerû szabadrúgásból betalálni. Mindig meglep, hogy mindig játszani akar és gólt szerezni. Ez kiemeli õt a többi támadó közül.”
Ronaldo a csapatban: „Élvezi a játékunk stílusát, mert a csapat nagyobb sebességgel játszik, és ez szabadságot ad neki a kapu elõtt.”
Intenzitás: „Döntõ fontosságú lesz az Atlético ellen, de más fontos tényezõk is vannak ezen kívül.”
Chicharito: „Jól tette a dolgát és keményen dolgozik. Gólt szerzett és további lehetõségei is voltak. A jövõjét illetõen, õ a Manchester Unitedhez tartozik. Meglátjuk, mi történik majd a szezon végén.”
Ronaldo pihentetése: „Nem gondolkoztam rajta, mert regenerálódott a szerdai meccs után. Inkább azoknak adtam pihenésre lehetõséget, akiknek jobban szükségük volt rá, mint Ramos, Marcelo és Modric.”
Cicharito
„Nagy szükségem volt a gólra, és arra, hogy a kezdetektõl a pályán lehettem. A dolgok jól alakulnak a számomra. A gólörömöm nem valamiféle felszabadulás volt számomra, tudtam, mire számíthatok, amikor a Real Madridhoz szerzõdök. Érezni akartam, hogy mindenki hisz bennem. Ez egy jó teljesítmény volt az egész csapat részérõl.”
„Örülök annak, hogy a mester úgy gondolja, jó teljesítményt nyújtottam és nem csak személyes szinten beszél rólam. Nem éreztem úgy, hogy a legrosszabb játékos lennék, mielõtt nem játszottam egy ideig és most sem érzem azt, hogy én lennék a legjobb csak mert a fõnök megdícsért.”
„Megemlékeztem a szeretteimrõl. Hálás vagyok emellett mindenkinek, aki kijött a Bernabéuba, és mindenkinek, aki otthonról nézte a mérkõzést. A legfontosabb dolog számomra, hogy amikor nem játszom az emberek akkor is kedves dolgokat mondanak és segítõ tanácsokat adnak nekem. Amikor nem játszol, az nagyon frusztráló, de én továbbra is magabiztos vagyok. Jesének és nekem szükségünk volt erre a mérkõzésre.”
Arbeloa
„Nehéz mérkõzés volt, és sokan hiányoztak a csapatból. Sok játékos lehetõséget kapott ma azok közül, akik korábban kevesebbszer léphettek pályára, így kicsit hiányzott az általános meccs-kondíciónk, de egy jó mérkõzést játszottunk egy jó ellenféllel szemben. Kicsit mindenki gondolata keddre szegezõdött a második félidõben, de így is megérdemelten gyõztünk.
„Sikerült fejlõdnünk az elmúlt négy vagy öt meccsnapon. Jó munkát végzünk. Megértettük, hogy most jön a szezon legfontosabb idõszaka és boldogok vagyunk amiatt, ahogy a dolgok jelenleg alakulnak.”
„Hiszek abban, hogy mostantól minden forduló kritikus, senki sem tudhatja, hogy melyik meccsen veszíthet pontot a Barcelona. Talpon kell maradnunk és arra fókuszálunk, hogy minden hátralévõ mérkõzésünket megnyerjük.”
Jesé
„Hihetetlen dolog gólt szerezni, pláne a Bernabéuban. Egyéni akció volt, ezeket nagyon szeretem. Ezért vagyunk itt, és folytatnunk kell a munkát. Nem volt ez olyan könnyû mérkõzés, hiszen az Eibar nagyon összezárt hátul, és nehéz volt feltörni õket.”
„Mindig érzem a többiek támogatását, az edzõét és az elnökét is. Nagy játékosokról beszélhetünk. Remek csapattársakról, akik közül mindenkivel jól kijövök.”
„A Calderónba természetesen úgy megyünk, hogy gyõzni akarunk, egy jó eredményt elérni. Nehéz pálya, de mindent el kell követni a gyõzelemért. Meg akarjuk mutatni, hogy mi vagyunk Európa bajnokai.”
Navas
„Magabiztosan és kellõ komolysággal állunk ki minden mérkõzésen. Gyõzni akarással kell a pályára lépnünk, semmit nem adhatunk könnyen. Mindig jó, ha az ember nem kap gólt, de ez fõleg a társak kiváló munkájának köszönhetõ.”
„Büszkeséggel tölt el, hogy itt vagyok, és áldás, ha a szurkolóink is ott vannak, amikor játszunk. Mind arra vágyunk, hogy lehetõséget kapjunk és megmutassuk a tehetségünket. Minden percet ki akarunk használni.”
„Jól vagyok. Csúnyán összeütköztünk Pepével, de nyugodt vagyok, nem lett semmi súlyos következménye.”
„Gyõztes mentalitással állunk ki az Atlético ellen. Mindannyian el akarunk jutni az elõdöntõbe, és ehhez felül kell múlnunk õket mindkét meccsen.”
Di Matteo: “Németors…
Di Matteo: “Németországban és ma este is Cristiano Ronaldo jelentette a különbséget a két csapat között.”
Ancelotti: Ha így folytatjuk, nem jutunk messzire
Ancelotti
A mérkõzésrõl: „Nem tudok túl sok mindent mondani errõl a meccsrõl. Nem úgy ment, ahogy vártuk. Egyértelmû, hogy hullámvölgyben vagyunk, ha így folytatjuk, nem jutunk messzire. Nagyon nehéz volt, úgy tûnt, eldõlt a továbbjutás sorsa, de nem. Változtatnunk kell a hozzáállásunkon.”
A szurkolókról: „Teljesen normális, ami történt a nézõtéren. Mi vagyunk az elsõk, akik kimondjuk, hogy rosszul játszottunk, megérdemeljük a füttyszót. Annyira rosszul játszottunk, hogy nehéz megmagyarázni. Vagyis inkább nagyon könnyû. Mindent elrontottunk.
Bizalom a keretben: „Mindenkiben bízom, mert megnyertek mindent amit lehetett és ezért még mindig magabiztosak vagyunk.”
A mélypontról: „Rosszak voltunk, sem a mi, sem a klub imidzsének nem tesz jót amit láttunk. A fütty jogos és ez fog minket motiválni. Még mindig maradéktalanul bízom ebben a csapatban, mert tudom, mire képesek. Dolgoznunk kell, jobban koncentrálni. Mindenbõl többet kell adnunk.
A félidei beszélgetésrõl: „Fõleg a védekezést akartuk rendbe szedni, mert eddig egyedül a Barca rúgott nekünk négy gól, amibõl kettõ büntetõ volt. Hiányzott a szervezettség.”
Az önbizalomhiányról: „Egyértelmû, hogy ez is közrejátszott. De fizikálisan is visszaestünk kicsit. Minden téren problémáink vannak, támadásban, védekezésben, harcosságban, játékkedvben, koncentráltságban.”
A távozásról: „Nem gondolkodom ezen. Folytatom a munkámat, szeretném minél jobban csinálni. Szükség van arra, hogy jobban végezzem. Ha ilyen játékot látunk, mint a ma esti, az az edzõ felelõssége.”
A kedvetlenségrõl: „Nem hinném, hogy ez a gond. Világosan ki kell mondani, hogy gyengék voltunk, s nehéz feldolgozni azt, amit december óta látunk. Valamit változtatni kell.”
Félelem a kieséstõl: „Nem féltem, de sokat szenvedtünk a vége felé. Nem kezdtünk úgy, ahogy akartunk, s ezután bármi megtörténhetett volna.”
A rendíthetetlen pozíciójú játékosokról: „Mindenkiben bízom. A megoldás a játékosokban és bennem, az edzõben van.”
A problémák forrásáról: „Nem egyszerû magyarázatot találni, elvesztettünk a bizalmunkat a játékunkban, ez lehet a legfõbb gond.”
A nevetségessé válásról: „Nem gondolom, hogy ez történt volna, profik vagyunk, tiszteljük a mezünket.”
Hogyan bízhatnának a szurkolók ezek után az El Clásico megnyerésében: „A futballban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Decemberig megnyertünk 22 meccset, most gyengék vagyunk. A szurkolók megmutatták, hogy szeretnek bennünket, hiszen a fütty is arra van, hogy ösztönözzön bennünket.”
Modricról: „Vele jobb a labdatartásunk, hatékonyabbak lehetünk. Nem követelhetünk tõle túl sokat, fokozatosan kell haladni. 30 percig kiválóan játszott, a segítségünkre lesz õ is és Ramos is a személyiségével, karakterével.”
Nacho
A vereségrõl: „Nem ez a legjobb módja annak, hogy negyeddöntõbe juss, de folytatnunk kell a munkát. Semmi sem jött be, amit terveztünk.”
A negatív szériáról: „Néhány hete tart már, hogy nem találjuk a legerõsebb formánkat. Kényelmetlenül érezzük magunkat játék közben. Eddig nem hozott túl sok jót számunkra ez az év. De napról napra azon dolgozunk, hogy jöjjenek a jobb eredmények. Nem tudom, balszerencsérõl van-e szó, de nem találjuk egyelõre a megoldást. Mi vagyunk a Real Madrid és megyünk elõre.”
Az öltözõi hangulatról: „Carlo mindannyiunkban bízik, s érezzük a támogatását. Nagyon egységesek vagyunk, az ilyen nagy csapatoknak össze kell tartaniuk.”
Iker Casillas
A mérkõzésrõl: „Biztos, hogy nagyon látványosan kerültünk mélyre, de annak kell örülni, hogy jövõ hét pénteken már a kalapban leszünk, és akkor megfeledkezhetünk az addig eltelt tíz napról. Mert tíz drámai nap vár ránk.”
A tanulságokról: „Össze kell tartanunk, meghallgatni a kritikákat és a szurkolóinkat, hiszen nem voltunk méltóak a Real Madridhoz és a Bajnokok Ligája nyolcaddöntõjéhez. Kivételezett helyzetben vagyunk és most el kell gondolkodnunk a holnapon. Nem szabad hátranézni, sem a 22 gyõzelmünket dédelgetni, s mást sem hozhatunk fel mentségül, amit elértünk.”
A hibáiról: „Úgy gondolom, a kapus mindig hibás. Nem ezek voltak a legjobb meccseim, de most nem ezekre kell gondolni. Annak ellenére, hogy nem tudtuk elvégezni a kötelességünket, továbbjutottunk.”
A nézõk köszöntésérõl a meccs végén: „Addig jó, amíg egységet alkotunk velük. Nem voltunk a legmagasabb szinten.”
Az érinthetetlenekrõl: „Ancelotti azt mondta, a támadók azok, de a cserejátékosoknak is megadja a lehetõséget, ha jól szerepelnek.”
Modric
A továbbjutásról: “Nagyon fontos, hogy ott vagyunk a következõ körben. Nem játszottunk jól, de néha muszáj szenvedni.”
A gyenge játékról: “Nem akarok okokat keresni, most még korai lenne. Végre a többiekkel lehetek, boldog vagyok. Úgy kell játszanunk, mint egy igazi csapatnak. Bárcsak sikerülne azt hoznunk, amit a szezon elején! Megvan a tehetségünk, s úgy gondolom, a legjobb Real Madridot fogjuk látni a következõ mérkõzésen.”
Cristiano Ronaldo a mérkõzés után azt mondta: az idény végéig nem ad több nyilatkozatot.
A Schalke elleni mér…
A Schalke elleni mérkõzés végén Iker Casillas rászólt a játékosokra, hogy tapsolják meg a közönséget.
Galaktikus? Én?
Hûvös téli délután Madridban. Néhány felhõ pöttyözi csak az eget, a tiszta kék ég a déli külváros zöld fasorával ér össze a horizonton. A napfény már olvasztja a fagyos felszínt. A hideg levegõben mozdulatlanság honol.
Mindenütt, kivéve a Las Marcedes edzõterem ablakaiban, Rejasban – egy elõvárosban, tele újépítésû irodákkal, boltokkal, felsõkategóriás lakásokkal, csak egy köpésre Madrid repterétõl. Egy óra van, s egy kedves, középkorú fitnesz õrültekbõl álló csoportot épp egy büntetéssel felérõ spinning órával vesznek le a lábáról. Megy a fûtés, forróság van a teremben, az izzadtsággal teli levegõ a külvilág csípõsségével érintkezik.
A következõ ajtón belépve egy hip-hop csapat tökéletesíti épp mozdulatait, három lófarkas spanyol Motörhead és AC/DC pólóban lelkesen vitatkozik a tegnapi focimeccsrõl. Aztán végre megérkezünk ideiglenes TV-stúdiónkba, mely ma vendégül lát minket.
Mint mindenki, mi is egy konkrét személyt várunk: õ nem más, mint Gareth Bale. A walesi azonban, mint az egyik legkapósabb sportsztár, késésben van.
Ahogy a nap lehanyatlik, már érkeznek a hírek, hogy Bale úton van, de csúcsidõben kell áthajtania a városon. Mindenki egyre jobban készül: egy WWE-versenyzõnek tûnõ alak hatalmas gömböt emel a feje fölé, mintha egy kortárs Atlasz állna elõttünk, a hip-hop csapat pedig olyan hévvel táncol, mint még egyik gyakorlás közben sem. Este nyolckor elnézéskérések közepette megérkezik Bale. Itt az idõ.
Néhány óra és egy hatalmas, szív alakú matrac után a Real Madrid legdrágább galaktikusa leül beszélgetni a FourFourTwo-val. Körülbelül 22.20 lehet, de Bale kipihent és nagyon beszédes – ami egészen hihetetlen ahhoz képest, hogy ma edzett, részt vett egy gálavacsorán Florentino Pérez felkérésére és egy másik szponzorációs eseményen is megjelent, még az Adidas forgatása elõtt.
„Õrült nap volt” – nevet. „De nem mind ilyen tevékeny, esküszöm.”
„Kicsit furcsa egy helyen látni magadat Zidane-nal”
Whitchurch egy csendes, jelentéktelen külvárosi régió Cardiff központjától északra. Mindennel rendelkezik, amit egy modern „alvóvárostól” elvárunk: népes fõutca, könyvtár, kórház, számos iskola. A 90-es évek végén itt nevelkedett a kicsi, már-már betegesen sovány Gareth Bale.
Nyolc évesen Bale elkezdett edzeni a Southampton akadémiáján, Bath-ban, mely egy órányi utazásra volt, London felé. Két évvel késõbb a Whitchurch High Schoolban, ahová együtt járt Sam Burton rögbikapitánnyal, Bale már annyira jó volt, hogy testneveléstanára megtiltotta neki, hogy használja bal lábát.
A foci valami olyasmi, amit Bale minden egyes nap ûz, mióta csak az eszét tudja. A különbség annyi, hogy a reggeli játékban nem a 8C tagjai, hanem a La Liga, BL és Aranylabda-gyõztesek vesznek részt.
„Hatással van-e rám, hogy kivel edzek?” – ismétli meg a kérdést, mintha õ is érdeklõdne saját magánál. „Nem igazán… Ez egy normális helyzet. Hozzászoksz egy idõ után, hogy sztárok vesznek körül. Az elsõ napodon mindenkit le akarsz nyûgözni, de hogy õszinte legyek, amint beilleszkedtél, nem lesz más ez sem, mint a Southampton, a Tottenham, vagy a walesi válogatott.”
„Csak felkelek, s elindulok edzeni. Szeretek mentálisan felkészülni rá vezetés közben. Segít az összpontosításban. Általában kapok egy kis kezelést az edzések után, erõsítek az edzõteremben, vagy elmegyek úszni. Kis lazulás, jégfürdõ, ilyesmik. Otthon megebédelek, ha szép napunk van, elmegyünk valahová a családommal, vagy csak pihenünk otthon. Este vacsorázom, pihenek, s felkészülök a másnap edzésre vagy meccsre.”
Napirendjében abszolút elsõbbséget élvez a Madrid hipermodern edzõközpontja, Valdebebas, de nem akar YouTube-szenzáció lenni. Minden tréning egy 20 perces játékkal kezdõdik, körbeállnak a focisták, járatják a labdát szédítõ sebességgel. „Amit mindenképp el akarsz kerülni ilyenkor, az az, hogy kötényt kapj.”
„Rengeteg kamera figyel minket. Nagyon ki tudjuk készíteni egymást. Csak próbálom elkerülni, hogy én legyek a következõ. Ha valakit kicseleznek, mindannyian ugrálunk és viccelõdünk. Ha a lábad közé kapsz egy labdát, vagy 20 passzt követõen sem tudsz labdába érni, extra kört kapsz. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy te maradj a kör közepén.”
Szürke kapucnis pulóverben, fekete rövidnadrágban ül, klasszikus sportember pózban arról beszél, amit a legjobban ismer, a fociról. Úgy beszél róla, ahogyan õ érzékeli, s némi önkritika is vegyül a levegõbe, ez ritka a profiknál.
Az ilyen napok nem mondhatók általánosnak, még a világ legdrágább játékosának sincsen tele minden perce gálavacsorákkal, forgatásokkal, fotózásokkal. A folyamatosan érkezõ megkeresések sem mondhatók általánosnak, az a különös kérés sem, mely egy rajongójától érkezett, s amelyben a palesztin-izraeli konfliktusban való szerepvállalásra szólította fel a walesi szélsõt.
Bale saját helyzetét kissé bizarrnak találja: „Eléggé szürreális. Amikor ránézel azokra a játékosokra, akik korábban megkapták a galaktikus jelzõt, mint például Zidane… Furcsa ugyanabba a kalapba kerülni. Ennek ellenére nem befolyásol. Próbálom ezt kezelni és normális életet élni.”
„Valóra vált álom, hogy gyõztes gólt szerezhettem a Barcelona ellen egy döntõben, de nem érzem, hogy ez túlságosan megváltoztatott volna”
18 hónap telt el azóta, hogy Bale megérkezett Spanyolországba. A lassú kezdés után – amit a különbözõ sérülések, az elõszezon hiánya, a beilleszkedéssel járó elkerülhetetlen problémák okoztak – a walesi szárnyalt elsõ madridi idényében. Elsõ Clásicóján kicsit kényelmetlenül mozgott a középcsatár posztján 2013 októberében, de nem tartott sokáig, hogy Bale bebizonyítsa, nem csak elnöki utasításra tartja õt Carlo Ancelotti a kezdõ tizenegyben, mint ahogyan azt híresztelték. Csupán négy hónap elteltével a La Liga 2013-14-es idényében õ volt az elsõ játékos, aki kétszámjegyû eredményt ért el a gólok és gólpasszok tekintetében is.
Míg ez azt mutatja, hogy számos meccsen keresztül nyújtott egyenletes teljesítményt, szüksége volt egy villanásra, hogy egyszer õ legyen a fõszereplõ és még fényesebben ragyoghasson. Április 16-án, 23.10-kor ez megtörtént. Szinte értelmezhetetlenül, 58 métert futva 8 másodperc alatt lemosta Bartrát, aki öt méternyi elõnnyel indult hozzá képest, s bal oldalon (némiképp a technikai zónát is érintve) elhúzott, hogy a 85. percben megszerezze a Király-kupa döntõjének gyõztes gólját a Barcelona ellen. „Hihetetlen” – mondta akkor Xabi Alonso. „Még sosem láttam ehhez foghatót.”
Abban a pillanatban a kritikusok felszívódtak. A Marca azt írta: „Gareth Bolt”, „gólt lõtt, ami nem csak egy trófeát jelentett, hanem legendává is vált általa”. Az AS még tovább vitte a mitológiai szálat: „Kedves olvasóink, ne lepõdjenek meg, ha a következõ néhány napban kentaurokról álmodnának.”
Vajon Bale úgy érzi, megváltozott az élete attól a találattól? „Õszintén szólva nem igazán. Nyilvánvalóan egy valóra vált álom, hogy gyõztes gólt szerezhettem a Barcelona ellen egy döntõben, de nem érzem, hogy ez túlságosan megváltoztatott volna. Plusz egy trófeát szereztem vele.”
„Nem vettem észre, mennyire kisodródtam a pályáról, csak arra koncentráltam, hogy Bartra rögbiszerû lökésébõl visszajöjjek, elérjem a labdát és lõjek. Az érzés és maga a gól hihetetlen volt, ahogyan az ünneplés is.”
Egy hónappal késõbb még több jutott neki ebbõl. Bár végül a városi rivális Atléticót 4-1-re verte a Madrid Lisszabonban, s ezzel megnyerték tizedik BL-trófeájukat is, de Bale fejese volt az, ami vezetéshez, s reményhez juttatta a blancókat. Ha nem így alakul, szerepe nem lett volna érdemi, de a gól mindent megváltoztatott.
„Õ a talizmán” – írta a Marca. „A Real Madrid istenei közt már megvan a helye, hiszen õ jelentette a különbséget a csapat két legfontosabb meccsén. Nehéz lenne még egy olyan friss igazolást találni, aki ilyen döntõ jelentõségû tudott lenni elsõ idényében.”
„Wow, hihetetlen élmény volt” – emlékszik vissza. Gareth Bale életében is telnek-múlnak a napok, de ez minden bizonnyal egy volt a jobbak közül. „Emlékszem, 2011-ben ott voltam a BL-döntõn a Wembley-ben, amikor a Manchester United játszott a Barcelonával, és azt gondoltam: egyszer én is be akarok jutni a fináléba. Az, hogy néhány évvel késõbb nem csak a pályáról tapasztalhattam meg, hanem még egy ilyen fontos gólt is szereztem, olyasmi, amit sosem fogok elfelejteni.”
S az ünneplés sem merül majd feledésbe, hiszen rengeteg képet csinált a telefonjával. „Mikor visszatértünk Lisszabonból, ijesztõ volt, mennyi ember gyûlt össze a Cibelesen. Hihetetlen volt. Másnap volt egy ünnepségünk a stadionban. Szerencsére nem utánoztam Ramost, nem ejtettem el a trófeát. Ez mindig elõny.”
„Találtunk egy brit ételeket kínáló részleget a helyi szupermarketben. Még sült bab is van.”
A reflektorfény, ami fõleg a csillagászati ár miatt vetül rá már a kezdetektõl, nem szûnik. Négy napilappal, mely fõleg a futballal foglalkozik, a média folyamatosan jelen van egy Galaktikus életében. Az elõszezon kigyúrt Bale-je vezetõ hír volt, a teljesítménye pedig örökös vitatémaként szolgál.
„A Real Madrid lényegében mikroszkóp alatt van. Minden egyes kimondott szó bekerül az újságokba, részletesen. Bármit teszel, valószínûleg ott lesz az újságban másnap, akár rossz, akár jó. Nagyon különbözik ez attól, mint amihez hozzá vagyok szokva, de a Real Madridnál ezzel muszáj megbarátkozni.”
Amin a leginkább megütközhetsz, miközben Bale-lel beszélgetsz, hogy mennyire értékeli a körülötte zajló mindennapos történéseket. A kétórás forgatás és a kamerák miatti hõség ellenére mindvégig udvarias, egyetlen mondatából sem hiányzik a „kérem” és a „köszönöm”, s nagyon türelmesen hajtja végre az amerikai rendezõ egyszavas utasításait: „Gareth! Cipõk! Fej! Nézd! Jó!”
Legjobb barátjával a Whitchurchbõl együtt járnak spanyolórákra. Az a figyelmesség, ami jellemzi, segítette abban, hogy hamar akklimatizálódjon. A folyamat 2013 augusztusában indult, amikor eléggé kezdetleges spanyoljával elmondta: „Üdv! Egy álom, hogy a Real Madridban játszhatok. Köszönöm ezt a csodás fogadtatást. Hala Madrid!” Rögtön megvette a madridistákat. A hihetetlen versenyszellemmel bíró 25 éves srác úgy juthatott idáig, hogy nagyon vágyott a sikerre, s minden egyes nap megtette a szükséges lépéseket azért, hogy fejlõdjön.
„Egy hétig tartott, amíg ezt a szöveget megtanultam, fõként papagájként ismételtem” – mondja nevetve, tipikus önostorozással. „Fogalmam sem volt, mit jelent, amíg késõbb valaki el nem mondta. Csak azt gondoltam, szép kis gesztus lenne, ha spanyolul is megszólalnék a bemutatáson. Nem gyakoroltam a tükör elõtt, de gyakoroltam.”
Hiába töltött már órákat a fõneveket, mellékneveket és igéket tartalmazó táblázatok magolásával, az ellenfél védõinek beszólásait még mindig homály fedi elõtte. „Hogy õszinte legyek, elképzelésem sincs, mit mondhatnak. Csak megyek tovább, mintha mi sem történt volna. Általában csak a képükbe nevetek. Mikor Wales Ciprusban játszott tavaly októberben, 2-1-re álltunk, de csak tíz emberünk maradt. A labdát a sarokban tartottam, ez idegesítette õket, az egyikük oda is szólt valamit, de én csak nevettem és elfutottam. Igazából ezt elég viccesnek találom.”
Miközben egyre csiszolgatja nyelvtudását, a spanyol idõbeosztáshoz sem sikerült még teljesen igazodnia. Senki sem siet sehová, kivéve persze az edzésre igyekvõket, egyetlen étteremben sem lehet kilenc elõtt vacsorázni. „Igen, mikor elmegyünk enni valahová, eléggé a brit idõbeosztásra hagyatkozunk. Emlékszem, mikor elõször akartam asztalt foglalni, este hétre, azt mondták, lehetetlent kérek. Nem tudtam elhinni. Ne már, hét óra, ideje enni. Azt mondták, a legkorábbi idõpont 20.30. Akkor még szinte szellemváros volt. Mire végeztünk, fél Madrid megérkezett, ezért általában korán érkeztünk. Szinte az egész étterem a tiéd olyankor. A jamón a kedvencem: több tányérral meg tudnék ennyi belõle.”
„Olyan egyszerûen élem az életem, ahogy csak tudom. Sokan mutatják a szívecskés gólörömömet, s be kell valljam, ez olyasmi, amit szeretek – azt is, mikor az emberek rám néznek, lefényképezkednek velem. Ez örömmel tölt el. Nehéz nyilvános helyekre járni, például vásárolgatni, de normális életet élünk a családommal. Mindent meg lehet szokni.”
Bale hazai ízekkel is enyhíti a honvágyat: „Találtunk a helyi szupermarketben egy brit ételeket árusító részleget, ahol van pár dolog, amit nagyon hiányolunk – még sült babot is készítenek helyben. Mindig a kis dolgok hiányoznak. Ha látogatóink vannak, mindig kérünk egy csomó dolgot, pl. teát, Cadbury csokit. Vagy telerakjuk a bõröndjeinket PG Tips teával, amikor visszajövünk egy otthoni látogatást követõen. Az pl. alapszükséglet.”
Persze mint mindig, az elõnyök mellett sok a hátrány is. S van egy, ami elõl nincs menekvés, mindenütt jelen van és Bale napjainak szerves része. A walesi galaktikus betegesen fél a pókoktól. Elmondása szerint ez egy komoly probléma. „Pókok…szörnyû” – s kirázza a hideg, hangja hirtelen két oktávval magasabbra ugrik: „Azonnal szólok valakinek, akárkinek, hogy kezdjen valamit a pókkal, azért, hogy nekem ne kelljen. Rengeteg a gyík is errefelé. Veszélyesnek tûnik, de szerintem nem azok. A lányom mindig felkapja õket és azt kérdezi, mi ez, apa? Mindig kiabálnom kell vele, hogy ne hozza be, tegye le õket.”
„Mindig is szerettem nézni a Real Madridot, fõleg Owennel, Beckhammel és Woodgate-tel”
Nagyot ugorva a témákban a pókok és gyíkok kérdéséhez képest, meg kell említeni, hogy 2015 nem indult valami jól. Januárban egy 3-0-s vereséget mértek az Espanyolra, Bale is betalált, többen lehurrogták a Bernabéuban, hogy lõtt ahelyett, hogy a magán kívül dühöngõ Ronaldónak passzolt volna. Rögtön szárnyra keltek a pletykák a világ két legdrágább játékosának konfliktusáról, Bale visszatérésérõl a Premier League-be.
A valóság ennél sokkal kevésbé izgalmas. Túlzásnak érzõdhet, ha azt állítjuk, az aranylabdás Ronaldo hanyatlik, de 30 évesen már bekövetkezhet nála a visszaesés. Bale-t tulajdonképpen azért vették, hogy a portugál örököse legyen hosszabb távon a támadósorban.
Van aki úgy gondolja, Cristiano árnyékából nem lehet kilépni? Érdemes ezt újra megfontolni. A walesi remekül használja ki a rögzített helyzeteket, Ronaldóval már osztoznak a szabadrúgásokban is. Mikor Ronaldót leküldték a pályáról a Córdoba elleni januári meccsen 1-1-nél, Bale állt a labda mögé egy tizenegyesnél az utolsó pillanatban. S ne feledjük, Ronaldo sérülés miatt kihagyta a Király-kupa tavalyi döntõjét, ahol a walesi tündökölt az 55 000 nézõ, a világ és a spanyol uralkodó elõtt.
„Ez Bale pillanata” – írta a Marca a Córdobának rúgott tizenegyes után. „Még Ramos is azt akarta, hogy õ lõje a büntetõt. Nincs kétség afelõl, hogy a klub is benne látja a világ leendõ legjobbját.”
Röviden elmondhatjuk, Bale szeret Madridban élni. Itt a családja, a legjobb barátja is. „Ez tényleg egy valóra vált álom. Mindig szerettem a Real Madridot, fõleg akkor, amikor David Beckham, Michael Owen és Jonathan Woodgate játszottak. PlayStationön is velük játszottam. Sõt, a játékostársaim ellen még ma is szoktam.”
„Sokat jártunk Spanyolországba nyaralni, és az egyik évben az anyukám megvette nekem a csapat mezét. Innen származik az a kép is, amit a bemutatásomon mutattak rólam. Az egyik barátom édesanyja készítette, s amint kiderült, hogy Madridba jövök, elõásta valahonnan. S egyszer csak ott volt a bemutatáson, hihetetlen.”
Világos, milyen jövõ áll elõtte a Real Madridnál, már csak egy kérdés adott: miért ez a hosszú haj? „Tényleg azt hittem, hogy pozitív változás lesz. Korábban sosem növesztettem meg, úgy voltam vele, miért ne? Most félúton járok, idõbe telik.”
Ezzel be is fejeztük. Bale-nek még találkozója van a szív formájú matraccal, ahol bemutatja majd védjegyévé váló gólörömét, de elõbb egy tányér jamón vár rá. Megkínálja az FFT-t is, a végletekig udvarias.
22.45 van, s még legalább fél óra, mire a Galaktikusok legelõzékenyebbje elindul az éjszakába, s véget ér számára ez a hosszú nap. Mikor távozni készülünk, belefutunk egy személyi edzõbe. „Mi volt ma itt?” – kérdezi, miközben a csapat még a díszletet pakolja össze. Mint kiderül, Real Madrid szurkoló, és leesik az álla, mikor meghallja, ki járt itt: „Nem lehet! Ugye holnap visszajön?”
A FourFourTwo hasonló jellegû interjúja Jamesszel ide kattintva olvasható.
Sergio Ramos: 2014 volt a legjobb év számomra
Sergio, 2014 kétségtelenül különleges év volt számodra. Igazunk lenne, ha azt mondanánk, ez volt a legjobb éve a karrierednek?
Igen, azt hiszem. Teljességet hozott ez az év, szakmailag és a magánéletben is. Csodálatos volt, tele pozitív energiákkal, elért célokkal és valóra vált álmokkal. Mi mást kérhetnék még az élettõl? Apa lettem, ami semmi máshoz nem fogható érzés, nagyon biztos lábakon állok a családi életben. S mindezek mellett a csapatommal is sikeresek voltunk, címeket nyertünk. Hihetetlen volt ez az év számomra.
A La Décima kiemelt figyelmet kapott. Mekkora volt a nyomás a hosszú várakozás miatt?
Tíz idény alatt nagyon sok dolgot nyertünk, de ez hiányzott. Emiatt is mondom azt, hogy 2014 volt a legjobb év számomra. A Real Madridban mindig megszállottsággal beszéltek a Tizedikrõl, kötelesség volt számunkra, hogy egy nap valósággá váljon. Hosszú idõ telt el azután, hogy utoljára hazavihettük ezt a trófeát, s az volt a sorsunk, hogy bebizonyítsuk, mire vagyunk képesek, s ezzel a klubot, magát az intézményt és a csapatot is visszajuttassuk oda, ahová tartozik. Nekem személyesen az is különlegessé teszi ezt a címet, hogy mind az elõdöntõben, mind a döntõben egy kicsit jobban hozzá tudtam járulni a sikerhez. Életem egyik legszebb pillanata volt.
Nem sikerült azonban megízlelni a sikert a nemzeti csapattal, pedig nagyon eredményes korszak áll mögöttetek…
Jó, ha az ember ezt a két dolgot ketté tudja választani, de természetesen csodás lett volna, ha a világbajnokságon is jól szerepelünk. Igaz, intenzív év volt, tele megterhelõ mérkõzésekkel, s talán nem voltunk a legjobb formában, amikor Brazíliába érkeztünk. Az is világos, hogy évekig nagyon sikeresek voltunk, de ez nem tarthat örökké. Lehetõségünk volt arra, hogy egy egyedülálló periódushoz, egy különleges futballista generációhoz tartozzunk. Világbajnokságot nyertünk, kétszer pedig Európa-bajnokságot is. Nézzük meg, hogy bárkinek sikerül-e ezt utánunk csinálni. A foci egy játék, egyszer el kellett jönnie annak a napnak, amikor veszítünk, amikor kiütnek minket. Most ismét a jövõre kell koncentrálnunk, az új játékosokra, akik telis tele vannak ambícióval és megint versenybe akarnak szállni a címekért, egy olyan csapat akarnak lenni, ami képes tornákat nyerni.
Követted a világbajnoki meccseket Spanyolország kiesése után?
Természetesen, hiszen imádom a futballt. Élvezem és ezért nyilvánvaló, hogy megnézem, amikor a legjobbak egy olyan eseményen lépnek pályára, mint amilyen a vb. Persze volt bennem frusztráció. De aztán egy kicsit tudsz örülni a csapattársad sikereinek, akik még mindig versenyben vannak és a saját hazájuk mezéért küzdenek. Persze kicsit fáj, elszomorít és zavar is az, hogy haza kell jönni.
Megérdemelte Németország a gyõzelmet?
Véleményem szerint igen. Bármi megtörténhetett volna, egy döntõben minden megeshet. Argentína ott volt az esélyesek közt, már az elejétõl fogva. Németország már évek óta ott van az elõdöntõkben és egyedülálló játékfilozófiát, csapategységet mutatnak a pályán, legalábbis aszerint, ahogyan én tekintek erre a sportra. Jogos gyõztesek voltak, hatalmas játékosaik vannak. S nem csak a Bundesligában, hanem akkor is, amikor a válogatottban kell bizonyítaniuk.
Néhányan azt mondják, hogy Németország talán nem nyerte volna meg a 2014-es világbajnokságot, ha nem lett volna rá hatással taktikai szempontból a mindent megnyerõ spanyol válogatott.
Nem tudom. Mikor adott egy válogatott, ami jól teljesít, más csapatok próbálnak átvenni tõlük elemeket, amelyekkel a jövõben javulni tudnak õk maguk is. Ilyen értelemben, s mint e különleges válogatott hosszú ideig jelen lévõ tagjaként azt mondhatom, hogy megteremtettünk egy korszakot, az identitásunk rányomta a bélyegét ezekre az évekre. Egyedül Spanyolország játszott így. Minden korosztálynak tetszett, ahogyan fociztunk. Talán egyes csapatok átvettek tõlünk bizonyos dolgokat, a taktikai megközelítés egy részt, néhány ötletet, ami nekik is nagyon jól jött. Szinte mindenhol összekerültünk Németországgal, õk voltak azok, akiknek a legtöbbet „ártottunk” (2008-ban 1-0-ra nyertek ellenük az Eb-n, 2010-ben pedig a vb-elõdöntõben), így talán õk tanulhatták a legtöbbet ebbõl az egészbõl.
Visszatérve az egyéni teljesítményedre 2014-ben, a gólszerzésben igencsak jeleskedtél. Olyan játékos vagy, akinek a fõ feladata a védekezés – nem ellentmondásos ez?
Ez egy olyan dolog, amivel a hátvédeknek együtt kell élniük: a mi munkánk nem kap annyi figyelmet. Az emberek általában nem beszélnek arról, milyen jól védekeztél, vagy hogy sikerült tiszta lappal lehoznod egy meccset. A végén úgyis az eredmény marad meg mindenkiben, az, hogy ki szerzett gólt. Ez hozza a pénzt, ami manapság a futballt is mozgatja (nevet). Az esetemben, azt kell mondanom, elég szerencsés voltam, hogy a BL-elõdöntõben és a fináléban is gólt szerezhettem, valamint a klub vb-n is. De védõként azt mondom, 11 ember alkotja a csapatot, nem csak az a srác van, aki betalál és ünnepel. A gólszerzõknek szükségük van a védelem és a középpálya segítségére, hiszen ez egy csapatjáték, s nem egyéni sport, bár sokan szeretnék, mégsem lehet mindent egyedül megoldani.
Ez máris a futballisták egójához vezet bennünket. Milyen egy sztárokkal teli öltõzõben az élet?
A tiszteleten alapul minden. Egy öltözõ nagyon bonyolult terep lehet, amikor sok különbözõ kultúrából jövõ, eltérõ nyelvet beszélõ, más-más országból származó sportoló kerül össze benne. Mikor egy ilyen keverék alakul ki, tudnod kell kezelni. Mi az alázaton és a tiszteleten keresztül mindig megpróbáljuk könnyebbé tenni a játékosok életét, akik újonnan érkeznek hozzánk, segítünk olyan gyorsan beilleszkedni, amilyen gyorsan csak lehet. Ancelotti ebben nagyon fontos szerepet játszik: õ maga is focista volt, mindent tud azok helyzetérõl, akik bekerülnek egy új klubba, megérti a problémáikat.
Milyen más képességei vannak Ancelottinak?
Figyel arra, hogyan illeszkedik be egy játékos, tesz-e lépéseket a csapattársak felé vagy nem. Olyan edzõ, aki beszélget veled, mindent olyan gördülékennyé tesz, amilyenné csak lehetséges, szakmai és személyes szinten egyaránt. Ez a siker kulcsa, ami igazán nagy edzõvé teszi. Ott van a két legjobb közt, akikkel valaha dolgom volt a karrierem során. S mindezek mellett remek ember is, ami jól jön, ha ki akar jönni a játékosokkal.
Ki a másik a legjobbak közt?
Hu, ez nehéz kérdés. Ott van Luis Aragones, vagy Joaquin Caparros, aki igazán hitt bennem, amikor egy senki voltam. Igazán fantasztikus edzõim voltak, de Ancelotti egyértelmûen ott van a legjobb három közt.
David Beckham: “Örül…
David Beckham: “Örülök, hogy a barátom, Luis indul a FIFA elnöki posztjáért. Minden sikeres szervezetnek szüksége van jó emberekre, akik rajonganak a játékért, s a legjobbat akarják a szurkolóknak is. A FIFA csak profitálhat abból, hogy számos erõs jelölt ismerteti az elképzeléseit a futballról, s remek dolog, hogy önként jelentkeznek a feladatra. Luisnak és a többieknek is a legjobbakat kívánom.”
Ancelotti: Pepe játszani fog
Ancelotti
Milyen érzésekkel várja a holnapi meccset?
Élveznünk kell ezt a meccset, ezt a pillanatot. Ismét jól kell játszanunk, intenzitással, motiváltan. Megvan az önbizalmunk, hiszen jól sikerült a Deportivo elleni találkozó, voltak nehézségeink, de azt hiszem, holnap jobbak leszünk.
Kialudt a tûz a játékosokban, és ez az a meccs, ami újjáélesztheti?
A Bajnokságban vagyunk a legmotiváltabbak, hiszen vezetjük a tabellát. Nincs nagyobb hajtóerõ annál, mint a liga megnyerése. Itt is hasonló a helyzet. Címvédõk vagyunk Európában, s mindent, ami lehetséges, el fogunk követni azért, hogy ismét megnyerjük a tornát.
Pepe játszani fog?
Igen.
Hogy van Cristiano Ronaldo?
A Deportivo ellen nagyon jól ment neki, megfelelõ lelkesedést mutattunk azon az összecsapáson. Azt hiszem, egyre jobb lesz. Nem lõtt gólt, de holnap lesz alkalma rá, hogy ezt pótolja.
Tudná jellemezni Toni Kroost?
Intelligens a játéka.
Igazságtalannak érezte a kritikákat?
Még sosem válaszoltam a sajtónak, s ezután sem fogok. Mindenkinek megvan a maga elképzelése a futballról, s úgy vélem, mindenkinek joga van errõl beszélni.
Egy védekezõ felfogású Schalkérõl beszélnek. Lucas Silva vagy Illarramendi játszik majd?
Kettejük közül valaki a pályán lesz, de egyelõre gondolkodom. A Schalke játékrendszere megváltozott a tavalyihoz képest, három emberük van hátul, s teljesen más egy ilyen alakzatot támadni. Valamit változtatni fogunk.
A sérültek hoznak majd valamilyen változást a felállásban?
Nem. A rendszer mindig ugyanaz. Ezen a meccsen intenzív játékra van szükség, a támadásban és a védekezésben egyaránt. Ezt szeretnénk megvalósítani: egy nagy iramú mérkõzést, ahol a védelem gyorsan labdát szerez, a támadók elõtt pedig megnyílhat a terület.
Álmodozik arról, hogy ismét megnyeri a BL-t?
Ez egy fantasztikus cél. Tavaly arra vágytunk, hogy gyõzzünk. A múlt azt mutatja, hogy nehéz ismételni, de nem lehetetlen. Meg kell próbálnunk.
Miért olyan fontos ez a hét?
Mikor sérülések vannak, vagy beüt egy olyan eredmény, mint az Atlético elleni, s nem reagálsz elég gyorsan, az kihathat a teljesítményre. Szükségünk van arra, hogy javuljunk, s jó eredményeket érjünk el a Schalke és az Elche ellen is.
Kroos
Elmondtad a csapattársaidnak, hogy milyen hangulatra számítsanak itt, a Ruhr-vidéken?
Nem igazán tudom erre a választ. Nem tudok semmit a Ruhr-vidékrõl, mivel mikor itthon játszottam egy északi, majd egy déli klubhoz csatlakoztam. Sajnálom.
Mit jelent számodra ez a mérkõzés?
Különleges meccs és jó élmény lesz, hiszen hazatértem Németországba, immár a Real Madrid játékosaként. Emlékszem az összes mérkõzésre, amit itt játszottam a Bayernnel. Jó néhány szép eredményt értünk itt el, remélem, ezt meg tudjuk ismételni holnap.
A csapat küzd, hogy elérje a karácsony elõtt mutatott formát. Kimerítõ?
Egy rossz eredményünk volt, az Atléticóval szembeni. Ez minden. Ettõl eltekintve a formánk nem annyira rossz. Ez okozza azt a negativitást, ami a csapatot körülvette az elmúlt idõben. Van három vagy négy sérültünk, de vannak alternatíváink. Továbbra is menni fogunk elõre. Én személy szerint jól érzem magam, egyáltalán nem vagyok fáradt.
Hogyan alkalmazkodtál a spanyol játékhoz, hogy birkózol meg a nyelvvel?
Egy külföldi bajnokságba való igazolás mindig egy teljesen új élménnyel jár. Elõször el kell kezdened tanulni a nyelvet, majd más dolgokkal is foglalkoznod kell, ami szintén új. A beilleszkedés nem csak a pályán nyújtott teljesítményrõl szól. A klub sokat segített, azt vettem észre, hogy igazán bejön a nyelvtanulás, hiszen könnyebbé teszi a társakkal való kommunikációt. Minden egyes nap közelebb érzem magam a teljes beilleszkedéshez. Ami a sportot illeti, a posztom Madridban egy kicsit védekezõbb, de már megszoktam, hiszen hét hónapja ebben a pozícióban játszom.
Szerinted a Real Madrid képes megismételni a tavalyi 6-1-es eredményt?
Ez egy kicsit szürreális eredmény, amit nehéz lenne megismételni. Csak az a fontos, hogy továbbjussunk.
Az én madridizmusom nem olyan, mint a tiéd
16 óra: a mi Real Madridunk felmegy a Vicente Calderón gyepére azzal a lehetõséggel, hogy messze magunk mögött hagyjunk egy olyan riválist a bajnokságban, mely minden egyes találkozó alkalmával megkeserítette az életünket.
18 óra: egy olyan mérkõzést láttunk, amilyen rosszat hosszú-hosszú ideje nem produkált a Real Madrid. 4-0-ra lemostak minket.
Kedvetlenség, hitetlenség, szégyen, a lehetõ legkisebb erõfeszítés… mindenki tegye ide azokat a szavakat, amiket akar. Ez a csapat, ez a keret NEM játszhat úgy, ahogyan tette tegnap.
Számomra az Alcorconazo óta nem volt ilyen szégyenteljes vereség (A 2009-10-es idényben, a Király-kupában elszenvedett vereség az Alcorcón csapatától. – a szerk.). Nem felejtettem el a 2-6-ot és az 5-0-át a Barcával szemben, vagy a dortmundi zakót, de úgy gondolom, ezekben az esetekben más típusú ellenfélrõl beszélhetünk.
A meccs összefoglalását egyetlen képpel tudnám helyettesíteni: Saúl Iñiguez ollózva szerez gólt ellenünk. Ilyen még FIFA-zás közben sem fordul elõ, nem létezik, nem programozták bele, mert ilyesmire egyszerûen nem lehet számítani. De mégis. A valóság túltett a fikción.
A találkozót követõen több játékos kiállt a sajtó elé és bocsánatot kért. Órákkal késõbb Kevin Roldannal derültek jobb hangulatra egy partin, amit Cristiano Ronaldo szervezett 200 meghívottnak. A fotók magukért beszélnek.
Nem azt kérem, hogy legyenek öngyilkosok, hogy keseredjenek meg és zárkózzanak be a milliókat érõ házaikba. Annyit kérek, hogy legyen bennük tisztesség, betyárbecsület, profi hozzáállás és viselkedjenek megfelelõen. Vagy legalább a lehetõ legkevesebb derüljön ki errõl az egészrõl. Ha én lennék az elnök, azonnal vezetõségi ülést hívnék össze, magyarázatot kérnék a keret összes tagjától és a technikai stábtól. Ezt azonnal meg kell oldani. Még vezetünk, de ilyen hozzáállással ez két fordulóig sem fog kitartani.
Semmihez sincs kedvem, tudom, hogy bolond vagyok, de ezt érzem. Vannak barátaim, akik hasonlóan éreznek. Mások viszont nem értik. De erre mondom azt, hogy az én madridizmusom nem a tiéd, nem jobb, nem rosszabb, egyszerûen más. Pont.
Most közelebb állunk a bajnoki címhez, mint tavaly? Talán, de ne tagadjuk, hogy így nem fogunk egyrõl a kettõre jutni. Dubai óta mélyrepülésben vagyunk.
Biztos vagyok benne, hogy Don Santiago Bernabéu forgott a sírjában. Más idõk voltak, persze, de õ biztosan másként viselkedett volna. Nagyon különbözõ módon intézték régen a dolgokat, de ezt egyszerûen leírhatom: együttérzéssel és tisztelettel.
A mai reggel még hidegebb volt, mint máskor, de a Madrid mezemben mentem ki az utcára, s ma még inkább viselni akartam, s arra gondoltam, biztos, hogy az én madridizmusom nem olyan, mint a tiéd… S nem olyan, mint a játékosoké.
A Marcosszal készült exkluzív interjúnkat itt olvashatjátok!
Bale: Tudtam, hogy Ronaldo itt az elsõ
Atlético vagy Real?
A Sport újságíróiként ezzel a kérdéssel szállunk be a taxiba, ami Gareth Bale-hez repít minket.
– Madrid – válaszolja az határozottan – Real Madrid. Bernabéu!
– Mit gondol Gareth Bale-rõl? – kérdezzük õt, miközben a kocsi a walesi válogatotthoz méltó sebességgel repeszt. Vajon Maicont vagy Marc Bartrát látjuk a visszapillantó tükörbõl?
– Igen, igen, Bale – és Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, James Rodríguez… – mondja, s nyilván azt gondolja, olyan turisták vagyunk, akik csak a Real egyetlen brit játékosát ismerik. – Kedveli Bale-t? – Oh… – szól, majd tekintetét elemelve az útról, ránk néz, s azt mondja: – Gareth Bale valami egészen különlegeset adott a Real Madridnak. Nem volt ilyen játékosunk korábban.
Valami különleges
– Igen, fontos a változatosság: mindannyian mással erõsítjük a csapatot – mondja Gareth Bale, mikor végre sikerül elérnünk hozzá, csodával határos módon egy darabban – Erõs keretünk van, de ami ennél is fontosabb, hogy remek egyveleget alkotunk. Azt hiszem, ez idényrõl idényre egyre jobban megmutatkozik, már elkezdtünk mindannyian összecsiszolódni.
Eltartott egy darabig, hogy Bale 18 hónappal ezelõtti érkezését követõen beilleszkedjen a Real Madrid csapatába. Eleinte sérülések hátráltatták a fejlõdését, melynek hatására többen kételkedni kezdtek, egyáltalán fekszik-e neki a spanyol bajnokság.
– Sokkal taktikusabb itt a játék, több a passz – a Premier League ezzel szemben nagyon gyors, sokkal inkább a fizikumról szól – mondja.
Bale számára sosem volt kérdéses, hogy képes lesz alkalmazkodni és sikereket elérni: – A pályán jól érzem magam. Hogy õszinte legyek, az új nyelv volt számomra a legnagyobb kihívás. De az a fontos, hogy most már értem, mirõl beszélgetnek a csapatban, s persze máshol is. Még eltart egy kis ideig, amíg jobban fogom használni a spanyolt, de minden héten foglalkozom vele, sokat fejlõdöm. Ám ami a futballt illeti, mindig is bíztam magamban és a képességeimben.
Az hamar kiderült, hogy nem Bale lesz az a középpályás, aki 80 feletti passzt ad a társaknak, ahogyan egy Xavi vagy Xabi Alonso tenné. Nem azért, mert nincs meg hozzá a tudása, hanem mert így parlagon maradnának a legfontosabb adottságai: az atletikusság, a hatalmas sebesség, a lövõerõ.
Bale-nek sikerült belesimulni a spanyol stílusba, de ez fordítva szintén megtörtént: a Madrid is alkalmazkodott hozzá. Világos volt, hogy nem kell õt a játék minden aspektusába bevonni. Sokkal szórványosabban, ám annál hatékonyabban, egyes esetekben meccseket eldöntve avatkozott be.
– Az egyik plusz, amit a Real Madrid tagjaként kaphatsz, a társak által teremtett rengeteg lehetõség. A Premier League-ben sok csapat két, néha három embert állított rám. Nem lehetetlen ezzel sem boldogulni, de meg volt kötve a pozícióm és a játékom. Most, ha egy csapat két embert állít Cristianóra vagy rám, az egyikünknek teret ad. Ez nagyon nehézzé teszi az ellenünk való védekezést, mert mindig van valaki, aki képes élni a kínálkozó alkalommal.
A helyzetek kihasználását igazán remekül végrehajtotta a walesi az elsõ szezonban. Bizonyára sokakban él a félmeztelen, minden izmát megfeszítõ Ronaldo képe a Bajnokok Ligája döntõjében lõtt gólja után, de két kulcsfontosságú találat is van, amit Bale szerzett: a csodagól a Barcelona ellen ami Király-kupát ért, és a hosszabbításban szerzett találat az Atléticóval vívott BL-fináléban.
– Hihetetlen volt. A Király-kupa után késõ este értünk vissza a városba, de Madrid ennek ellenére nem aludt. Emlékszem, sokan azt mondták a csapatból: „Képzeljétek el, mi lenne itt, ha Bajnokok Ligáját nyernénk. Tízszer ilyen ünneplést csapnának.” Aztán mikor sikerült, azt éreztük, legalább egymillióan vannak a Cibelesen. Csodálatos érzés volt, hogy a szurkolókkal együtt ünnepelünk. S mintha sose ért volna véget…
Carlo, a fõnök
Rekorddöntés volt a Real számára a Tizedik, Carlo Ancelottinak pedig egy rekord beállítása. Háromszor nyerte el a legrangosabb európai trófeát, mint Bill Paisley.
– Carlo elég nyugodt ember. Megadja nekünk az önbizalmat ahhoz, hogy felmenjünk a pályára és ott önmagunk legyünk. De a kapcsolata a játékosokkal és a közvetlensége az igazán különleges – ráveszi a futballistákat arra, hogy kifussák érte a lelküket is a pályán.
Vajon látta valaha halvérû edzõjét idegesnek Gareth?
– Igen, néhányszor. Mikor egy meccsen vezettünk, de a végére közel kerültünk ahhoz, hogy kikapjunk – na, olyankor Carlo jól megszidott minket. De minden jó edzõnek szüksége van egy ilyen arcra is. S õ az évek során megmutatta, milyen remek szakember, s milyen csodálatos ember.
Ancelotti sikerének egyik kulcsa, hogy képes meleg, lojális légkört kialakítani egy olyan öltözõben, ami telis-tele van világsztárokkal.
– Igazság szerint nem érzem a különbséget más klubokhoz képest. Elvagyunk egymással, nevetünk. Valószínûleg Marcelo a legnagyobb bohóc, sokat tréfálkozik velünk. De kiváló a csapatszellem, s szerintem ez meglátszik azokon az eredményeken, amiket elértünk együtt.
Bale remekül letelepedett itt. Amikor a transzer megvalósult, sokat beszéltek arról – fõleg posztja és csillagászati ára miatt –, hogy milyen hatással lesz ez a csapat elsõdleges üdvöskéjére. Vajon volt olyan beszélgetés közte és Ronaldo között, ami arra irányult, hogy megakadályozza a rivalizálást kettejük közt?
– Nem igazán. Tudtam, hogy õ itt az elsõ. Hihetetlen játékos. Csak nézzék meg a meccs/gól arányát. Tisztelem õt, ezért amióta itt vagyok, remekül kijövünk, a pályán és azon kívül is.
S mi történne akkor, ha Bale a régi pozíciójában játszana, balhátvédként: mit tenne, ha szembejönne vele Cristiano Ronaldo?
– Talán megkérdezném az edzõt, átmehetnék-e a másik oldalra – mondja nevetve – Nehéz az olyan játékosokat megállítani, akik folyamatosan ilyen magas szinten teljesítenek, ahogyan õ is. Maximum abban reménykedhetsz, hogy épp rossz napot fog ki.
Mikroszkóp alatt
A Real Madridnál nincs olyan, hogy lazítás. Ez az a klub, ahol három egymást követõ vereség után már válságról kezdenek beszélni sajtós berkekben. Mikor arról kérdezzük Bale-t, mi a különbség a spanyol és angol médiafigyelem közt, nem sokat gondolkodik a válaszon: – A Real Madridot sokkal jobban szemmel tartják. Olyan itt, mintha egy mikroszkópot irányítanának rád. Egész újságok vannak, amik csak a csapattal foglalkoznak. De ez része annak, hogy a játékosuk vagy, s hozzászokik az ember.
Bale nyugodtnak tûnik. Mentalitása ideális ahhoz, hogy a világ leghatalmasabb klubjában focizzon: két lábbal áll a földön, ambiciózus, s megvan a kellõ önbizalma is. Arról érdeklõdünk, vajon az Aranylabda, melynek jelöltjei közt ott volt 2014-ben, szerepel-e a céljai közt. Nem hozakodik elõ azokkal az unalmas klisékkel, hogy a csapattal nyert címek a fontosak, nem pedig az egyéni elismerések. – Az, hogy ott vagy a listán, annak a jele, hogy valamit jól csinálsz a pályán. Remélem, egyszer ott leszek a favoritok közt. Jelenleg jó úton járok, megfelelõen fejlõdöm. Bízom abban, hogy egy napon én lehetek a legjobb.
A sikerhez való hozzáállása hasonlít Sir Alex Ferguson mantrájára, aki a tinédzser Bale-t annyira le akarta igazolni, mikor még a Southampton játékosa volt. Az elõzõ idény diadalai már elhamvadtak, csak a következõ trófea számít. A 2014-es BL-döntõ labdájáról és a kapott éremrõl azt mondja: – El vannak rejtve. Próbálok minél kevesebbet merengeni a múlton. Mikor majd véget ér a karrierem, lesz idõm visszanézni és sorra venni, miket értem el – de most azt kell szem elõtt tartanom, ami még elõttem áll.
Bale-t és a Real Madridot ismét várja a Bajnokok Ligája, mely februárban folytatódik, s a legjobb tizenhat között a Schalkéval kell megküzdeniük. A fogadóirodáknál a spanyolok, s a Bayern München számítanak a legesélyesebbnek a végsõ gyõzelemre. Ha a madridiaknak sikerülne, õk lennének az elsõ olyan csapat a történelemben, mely megvédi a címet.
– Amennyire meg akartuk nyerni a Tizediket, most épp olyan éhesek vagyunk az ismételt sikerre. Legyen szó bármely tornáról, akár megnyertük azt egy évvel ezelõtt, akár nem, mindig gyõzni akarunk. Próbáljuk a legjobb formánkat nyújtani azért, hogy sikerüljön, s hiszem, hogy fog is.
Nyughatatlan vágy a diadal iránt. Gareth Bale talán hozott valami mást, különlegeset a Real Madrid játékába, de az biztos, hogy a hozzáállása tökéletes összhangban van a klub kultúrájával.